Belépés
koszegimarika.blog.xfree.hu
"Az ember értékét nem az esze, a műveltsége, nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti."--- "Nem az a fontos, a ... Kőszegi Marika
1955.09.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Cuki baba
  2013-10-25 21:11:20, péntek
 
 

 
 
2 komment , kategória:  Gyermekvilág  
Egészségedre
  2013-10-25 21:09:25, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Egészség  
Napi cuki
  2013-10-25 21:08:06, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Kedvenc állatkák  
Jókívánságom nektek
  2013-10-25 21:01:24, péntek
 
 

Amikor elmúlik a fiatalság, az életbe gyönyörű időszak köszönt be
nyugodt és mély, mint a napsugaras ősz. Ebben az időszakban érik
meg az élet vetése és a kertben a gyümölcs.

Az ifjúság tavaszi szertelensége akkor már nem helyénvaló. Mintha
földi hajlékunk épületét most tetőzné be az élet. Ebben az időszakban
minden, amit átélünk - jó és rossz is, az örömteli és a szomorú is -,
megváltoztatja tudatunkat. Lemondunk arról, hogy az ábrándozás
elvarázsolt világában tévelyegjünk, és úgy rendezzük be az életet,
ahogyan azt korlátozott lehetőségeink megengedik.

Az ifjúság frissessége akkor már elhalványodik, és az ember nem
öregedő lelke a hosszú közös élet után mind világosabban ül ki az
arc, a szem kifejezésében. A hang, a mosoly, a tekintet - minden
összhangba kerül az ember belső világával. Nem reménykedünk
többé az elérhetetlenben, nem kesergünk többé a hűtlen szerető
miatt, és megbocsátunk azoknak, akik megcsalnak bennünket.

S akkor odaadjuk a szívünket annak, aki mellettünk állt, aki
megszeretett bennünket, aki hűséges maradt hozzánk az élet
minden vihara és minden keserű elválása után. S érezzük az
elégedettséget és nyugalmat a kipróbált, hű barátok kedves
körében. Keserű azok sorsa, akik az élet lágy alkonyán új
vonzalmakat, új sikereket vonszolnak hasztalanul, akikre nem
vár a meghitt otthon, amelyben megpihenhetnek, s akiket nem
üdvözöl a lámpa meleg fénye, ha este hazatérnek.

Rabindranath Tagore
 
 
0 komment , kategória:  Szépkorúaknak  
Na én jóllaktam
  2013-10-25 20:59:28, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Kedvenc állatkák  
A békesség
  2013-10-25 19:56:23, péntek
 
  Sék Gusztáv - A békesség

Egy festőt egyszer arra kértek, rajzolja le a békességet.
A feladat egyszerűnek látszott,
s ő nyomban neki is látott.
Rajzolt tengert, széltől mentesen,
rajta egy hajót, mely állt csöndesen.
Utasa mind lusta álomba merült...
s a kép összegyűrve a szemétre került.
Nem békesség volt a papíron,
hanem szélcsend és unalom.
Aztán újabb rajzba kezdett,
s egy szundító öreg bácsit festett.
De békességet nem ábrázolt ez sem,
nekiállt hát, hogy tovább keressen.
Rajzolt virágot, csöndes téli tájat,
békésen legelésző birkanyájat...
A papírkosár lassan tele lett,
s közben be is esteledett.
Ám az este sem volt békés,
messziről hallatszott a mennydörgés.
Vihar közeledett, az ég rengett,
a festő az ablaknál töprengett.
Nézte a szélben sodródó leveleket,
a villámokat, mik átjárták az eget.
A ház előtti tölgy recsegve hajlongott,
kövér esőcseppek verték az ablakot.
A festő nem tudta, tovább hogyan legyen,
Istent kérte hát, hogy csodát tegyen.
Tekintete ekkor ismét a fára esett,
s ott meglátta, amit egész nap keresett.
A fa egyik vastag benső ágán,
úgy a fának szíve táján,
a viharról szinte mit sem sejtve,
ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve.
Nyugodtan aludt, miközben zengett az ég.
Ez hát az igazi békesség.
- Uram, te megmutattad békességedet!
- szólt a festő, és nem tévedett.
Csodálatos isteni békesség ez,
mit a viharban alvó madár jelképez.
A világ legyen bármily nyugtalan,
ha szívünkben Isten békessége van.
Ő minden gondot vállára vesz,
s bennünket szabaddá, békéssé tesz.
Az Ő békessége tökéletes,
minden félelemtől mentes.
Nekünk szánja ezt a békességet,
s tőlünk csak egyet kér: engedelmességet

 
 
0 komment , kategória:  VERSEK  
Kezek
  2013-10-25 18:58:20, péntek
 
  Kezek
Kezek melyek fiatalok, szépek,
Kezek melyek érintenek téged.
Kezek amik hívogatnak,
Bársonyként simogatnak.

Kezek melyek óvnak,
Féltőn átkarolnak.
Amíg fiatal és kecses,
Bőre finom az érintése
Kellemes, addig érdekes.

Szívesen lehelsz rá csókot,
Simogatod, kényezteted,
Égszerrel ékesíted.

Ám ahogy az idő múlik,
Fáradt ráncossá válik.
Bár épp oly finoman simogat,
Tán még óvóbban ölel.

Bársonya kissé megkopott,
Ha igazán szereted,
Legyen anyád vagy kedvesed,
Csókot lehelj rá és simogasd,
Szeretettel ápolgasd.

Kezek melyek fiatalok voltak,
Egy életen át dolgoztak.
Bágyadtan ölbe hullva,
Emlékeznek a szép napokra.
Gréczi Józsefné

 
 
0 komment , kategória:  Szépkorúaknak  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2013.09 2013. Október 2013.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 596 db bejegyzés
e év: 6128 db bejegyzés
Összes: 69029 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3944
  • e Hét: 23480
  • e Hónap: 63092
  • e Év: 292029
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.