Regisztráció  Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Szív
  2017-07-03 22:25:19, hétfő
 
  "Tudod, más szívével is, csak az játszik, akinek a sajátja üres..."  
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Isten dicsőítése, amikor senki sem látja
  2017-07-03 20:44:14, hétfő
 
  Isten dicsőítése, amikor senki sem látja



Jim Elliot mártírhalála fiatal keresztyén vezetők egész nemzedékére volt hatással. De vajon mi a helyzet, amikor szenvedésünk láthatatlan marad? Akkor is dicsőíthetjük Istent? Igen!
Joni Eareckson Tada élete nagy részét kerekesszékben töltötte. Tizenhét évesen szenvedett balesetet: sekély vízbe ugrott és súlyosan megsérült, válltól lefelé lebénult. A balesetet követő két évben depresszióval küzdött, megkeseredett, az öngyilkosságot fontolgatta, és hitével kapcsolatban is kételyek gyötörték. A kórházi rehabilitáció során három-négy fiatal lánnyal lakott egy szobában, akik hasonlóan súlyos állapotban voltak. Egyiküket Denise Waltersnek hívták.
Denise élte a tizenhét éves gimnazista lányok felhőtlen életét, amíg egy nap váratlanul megbotlott az iskola lépcsőjén. Gyengének érezte a térdét, de a tanítás végére már járni is alig tudott. Hazament, lefeküdt, ám amikor fel akart kelni a vacsorához, már deréktól lefelé béna volt. Kis idő múlva lebénult a felsőteste is, aztán megvakult. Gyors lefolyású szklerózis multiplex volt a diagnózis.
Ott feküdt tehát ő is a Greenoaks Rehabilitációs Kórházban mozdulatlanul, nem látott, s beszélni is alig-alig volt képes. Nem igazán lehetett vele kommunikálni, szobatársai is csak röviden, akadozva tudtak pár szót váltani a lánnyal. Rövidesen megfogyatkoztak a látogatói, csupán édesanyja tartott ki mellette. Ám Denise és édesanyja hívő volt. A mama minden este meglátogatta, felolvasott a Bibliából, és együtt imádkozott haldokló lányával. Denise tudta, hogy meg fog halni, ám ez a halál túl lassan érkezett ahhoz, hogy kegyesnek nevezhessük. A lány nyolc végtelenül hosszú éven át feküdt a kórházban.
Aztán meghalt.
Joni bevallja, mennyire felzaklatta Denise sorsa. Mindenekelőtt saját veszteségét, saját szenvedését kellett feldolgoznia. Felidézve a kérdéseket, amelyek naphosszat kavarogtak a fejében: ,,Miért épp velem történt? Keresztyén vagyok, Jézus követője. Miért kell életem végéig kerekesszékben élnem? Hogyan hozhatna ki ebből bármi jót is Isten? Miért bízzak egy olyan Istenben, aki ezt megengedte?" Joni végül lassan mégis bizakodni kezdett. Felismerte, hogy a szenvedésnek mégiscsak lehet értelme, s ez többnyire Isten dicsőségének mélyebb megértésével van összefüggésben. Egyre inkább úgy tekintett a szenvedésre, mint lehetőségre, amelynek révén bizonyságot tehet a világ előtt Isten dicsőségéről. Ha az emberek látják, hogy türelemmel viseljük a szenvedést, talán felismerik, hogy Isten valóban létezik.
Denise halála azonban megviselte Jonit. Itt egy lány, aki szereti Jézust, soha nem panaszkodik, s látszólag értelmetlenül szenved. Senki sem volt tanúja kínjainak. ,,Soha senki nem mondta neki: Szeretném azt a békességet magamnak is, amely benned van. Hogyan juthatnék hozzá?"
Denise haláláról értesülve Joni megosztotta kételyeit néhány barátjával. Egyikük elővette a Bibliát, és a Lukács 15,10-hez lapozott, ahol arról van szó, hogy mennyire örvendeznek az angyalok egy-egy bűnös megtérésén. Az Efezus 3,10-ben pedig arról olvastak, hogy az angyalok figyelik, mi történik Krisztus egyházában. Ha eszükbe jutott volna, Jób könyvét is fellapozhatták volna, hiszen Jób szenvedéseit is angyalok egész serege kísérte figyelemmel, meg az ördög. És ekkor Joni végre megértett valamit.
A szekuláris világnézet szerint egyedül ez a világ létezik, az itt és most anyagi valósága az egyetlen valóság. A természetes létezik, a természetfölötti nem. Az immanens valóságos, a transzcendens nem: nincsenek angyalok, démonok, szellemek és lelkek, Isten vagy gonosz. A világ ,,immanens keretein" belül, ahogy Charles Taylor megállapítja, semmi esély a reményre, amelyet Joni ebben a pillanatban megérzett. ,,Csakugyan! - jelentettem ki boldogan... tehát Denise szenvedése sem volt hiábavaló... Még ha nem is törődött vele sok ember, akkor is tudta, hogy ott, a magányos betegszobában figyelik - mégpedig sokan, nagyon sokan."
Ha szeretnénk megérteni Joni felfedezését, érdemes elvégeznünk egy gondolatkísérletet. Tegyük fel, hogy holnap reggeltől egy napon át minden szavunkat, tettünket és gondolatunkat rögzíti egy tévékamera! A felvételt világszerte sugározzák a tévécsatornák, és jó eséllyel egymilliárd ember látná. Másképp élnénk-e azon a napon? Én biztosan. A legkisebb gondolat, amely átsuhan a fejemen, a legjelentéktelenebb cselekedet is óriási jelentőséggel bírna. Természetesen kissé rémisztő is a helyzet, és igyekeznék a legjobb arcomat mutatni. Mindemellett rendkívül izgalmas lenne ez a nap a számomra. Mindig is el akartam mondani pár dolgot a világnak. Végre megtehetem! Roppant nagy hatása lenne. Egészen új értelmet nyerne ez a nap.
Nos, ha a keresztyénség igaz, pontosan ez történik velünk. Ugye, tudjuk, hogy a felvétel már rég elindult? Elképzelhetetlen, de valóságos szellemi világ vesz bennünket körül. Adásban vagyunk, s minden, amit teszünk, több milliárd szellemi lény szeme előtt zajlik. S persze Isten is lát mindent. Ahogy Joni írja Denise-ről: ,,Az angyalok és a démonok... álmélkodva figyelték, ahogy ez a leány soha nem panaszkodott és soha nem volt türelmetlen. Mindez kedves, jó illatként szállhatott fel Isten elé."
Nincs olyan szenvedés, amelynek ne lenne értelme.

Timothy Keller
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A magyararcú Ádám
  2017-07-03 19:26:35, hétfő
 
  A magyararcú Ádám

"Az ember tragédiájában"

Végigálmodod sorra
a történelmi színeket,
a jövőt, az űrrepülést, falansztert,
jégborította Földet...
s kis magyar népünk történelme
sehol sem szövődik álmaidba...
De arcod olyan ismerős nekem,
ahogy minden csalódás után
új célt találsz,
új reménységgel újra talpraállsz...
hisz így állt talpra Mohi, Mohács után
eltiport nemzetem!

Magyararcú Ádám, köszöntelek!
Látlak, amikor térdre roskadsz,
megnyílik a mennybolt fejed felett,
s minden gyötrő kérdésre
megérkezik a felelet.

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A történet, amelynek még nem ismerjük a végét. Tess
  2017-07-03 18:07:49, hétfő
 
  Élettörténetek: A történet, amelynek még nem ismerjük a végét. Tess


A hitem fiatal felnőttkoromban került válságba, anélkül, hogy komolyabb személyes fájdalom ért volna. Orvostanhallgató-gyakorlatom során megszámlálhatatlan tragikus eset ellátásában vettem részt: teherautó platójáról lezuhant hétéves gyerek, halálos kimenetelű autóbaleset, mellrákkal diagnosztizált huszonöt éves fiatal nő, karácsony napján elszenvedett szívinfarktus és sorolhatnám. Sok szenvedéssel találkoztam, sok beteget kezeltem. Valóságos próbatétel volt hitünk számára, hogy ezeket a válságos helyzeteket feldolgozzuk a férjemmel, Barryvel. Isten végül adott elegendő hitet, hogy bízni tudjunk benne akkor is, amikor nem értjük. A következő néhány évben, ahogy egyre jobban átláttam az emberi test komplexitását, mind jobban csodálkoztam azon, hogy bármi is hibátlanul működhet a testünkben. Csodaként éltem meg, ha egy gyermek születési rendellenesség nélkül jött a világra. Ámultam azon, hogyan vagyunk képesek alvás közben lélegezni, emészteni és küzdeni a rák ellen.
Nap mint nap szembesültem a természet finom, ingatag egyensúlyával, amelyet Isten puszta kegyelme tart fenn. A mi narratívánknak tehát nem volt része a kérdés, amelyet a szenvedő, fájdalmakkal küzdő ember rendszerint föltesz: ,,Miért én?" Mi inkább azt firtattuk: ,,Miért nem én? Mivel érdemeltem ki a folyamatos, zavartalan áldást?"
2012 elején visszatérő, áttétes, végstádiumú petefészekrákot diagnosztizáltak édesanyámnál. Négyfős családunk - harmadik fiunkat várva - átköltözött Arizonába, hogy édesanyám mellett lehessünk. Érkezésünket követően három héttel halt meg s költözött az Úrhoz. Betegsége utolsó napjaiban egyre zavartabbá vált, de meglepő módon bibliai verseket idézett. A Szentírás olyan mélyen meggyökerezett a szívében, hogy amikor a betegség megtámadta az elméjét, és már csak összefüggéstelen motyogásra volt képes, egyedül Isten igéje maradt érintetlen benne. A temetésen magamért imádkoztam, hogy az én szívembe is ültesse el Isten olyan mélyen az igét, hogy amikor az elmém in extremis állapotba kerül, képes legyek felidézni szavait.
2012 augusztusában megérkezett harmadik gyermekünk: három év alatt három fiunk született! A legidősebb hat héttel később ünnepelte harmadik születésnapját. Az életünk újra szinte tökéletesnek tűnt. Tizennégy héttel később egy ragyogó novemberi délutánon, amikor hazatértem a munkából kissé kaotikus, de boldog otthonomba, a dadus épp a délutáni alvásból ébresztgette a kisbabánkat. A rettenetes sikoly néhány másodperc késéssel hatolt el a tudatomig. A hálószobába belépve azonnal felfogtam, mi történt. Még rá sem néztem a kisfiamra, már tudtam, hogy halott. Első gondolatom a Jób 1,21 volt: ,,Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!", s ezt rögtön az 1Thesszalonika 5,18 követte: ,,Mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Krisztus Jézusban számotokra." A sokévnyi tapasztalat és a Szentlélek felfoghatatlan ereje, amely a megfelelő pillanatban megadja, amire szükségünk van - ezek voltak segítségemre. Épp a férjemmel beszéltem telefonon. Közöltem vele, hogy Wyatt meghalt, jöjjön haza azonnal. Felhívtam a mentőket, kihangosítottam a telefont, és közben megkezdtem az újraélesztést, bár tudtam, hogy csupán formalitás. Hamarosan rendőrök és mentősök sürögtek-forogtak körülöttem. Kizárták az idegenkezűséget, majd megérkezett az orvosszakértő, hogy elszállítsa a kicsi holttestét. Tiltakoztam. Nem voltam hajlandó küzdelem nélkül lemondani a kisbabámról, vagy legalább az Istennel hadd perlekedjek! Emlékeztem, mit mondott arról, hogy ha kérünk, akkor kapunk, s ha nem kapjuk meg, az azért van, mert nem kértük. Eszembe jutott az özvegyasszony, aki addig járt a bíró nyakára, addig zaklatta, míg nem teljesítette a kérését. Hallottam a mustármagnyi hitről. A férjemmel és a dadussal egy órán keresztül imádkoztunk a kisfiam feltámadásáért. Valóságos, testi feltámadást kértünk, mint Lázáré. Bátran, tiszta elmével, nem a gyásztól letaglózva járultunk Isten trónja elé, s kértük a lehető legkonkrétabban, hogy adja vissza a kisfiunkat. Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd. Isten meghallgatta az imádságunkat. Nemet mondott rá. Én csak annyit tettem hozzá: ,,Rendben, de akkor segítened kell, mert egyedül nem fog menni." Hamarosan megállapították a diagnózist: bölcsőhalál. Még csak nem is volt beteg.
A történet végét azonban még nem ismerjük. Az Úr újra meg újra megmutatta, hogy nem vagyunk egyedül. Önmagát adta értünk, s Krisztus testével is megajándékozott bennünket. A Wyatt halálát követő reggelen megjelent az ajtónkban két barátunk, hogy a másik két gyermekünkre vigyázzanak. A Redeemer gyülekezet közössége imaharcosok és segítők egész seregét mozgósította. Főztek ránk, repülőjegyet vettek a rokonainknak, hogy mind el tudjanak jönni Nicaraguából, Texasból, Arizonából. Átengedték az otthonukat, kivettek egy lakást a közelben, főztek a dadusunkra, aki Brooklynban lakott, megtervezték és levezényelték a gyászszertartást, meghívókat nyomtattak, és még sorolhatnám. Minden egyes részletet elrendeztek, mint ahogy az a hamisítatlan és professzionális New York-iaktól elvárható, precízen és hibátlanul, tudtunk és beleegyezésünk nélkül. Mi pedig ezáltal lehetőséget kaptunk arra, hogy elmerüljünk a legmélyebb gyászban, végigküzdjük a haláltusát, majd újra felbukkanjunk a felszínen. Mire ,,visszatértünk", a közösségünk az együtt átélt szenvedés hatására megerősödött, én pedig újra várandós lettem. ,,Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!"
Tim Keller egyszer azt mondta, hogy Isten azt adja, amit akkor kérnénk, ha mindent tudnánk, amit ő tud. Alázattal gondolok arra, hogy a menny fejedelme megüresítette magát, s szegénységben jött el közénk, hogy velünk lakjon. Kitartást ad a gondolat, hogy semmi olyasmi nem történik az életünkben, amit maga Isten ne szenvedett volna el - hiszen ő is elveszítette gyermekét. S erőt merítek abból, hogy Jézus sebei a feltámadás után dicsőségévé váltak. Istent dicsőítik majd a mi sebeink is, amikor dicsőségünkké válnak. Való igaz, a történet végét még nem ismerjük.

 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
"Szánd meg, Isten, a magyart!"
  2017-07-03 16:46:32, hétfő
 
  "Szánd meg, Isten, a magyart!"

Himnuszunk költőjének


"Isten, áldd meg a magyart!"
- énekeljük egyre veled.
Hiszen nagyobbat kérni nem lehet,
mert az áldás nyomán bőség terem,
mert az áldás vészben védelem,
viharos nap után boldog derű,
tőle édessé lesz a keserű,
acélozza a lankadt, gyenge kart.
Új meg új reménnyel énekeljük
teveled: "Isten, áldd meg a magyart!"

De szívedből a jaj is felbuzog.
Segélykiáltás zárja Himnuszod.
Bűnök mélye, harag villámai
tanítottak égre kiáltani.
Tenger morajlott, messze volt a part...
s felsikoltottál: "Szánd meg a magyart!"

Mert láttad bűneink mélységeit.
Láttad, csak szánó irgalom segít,
isteni irgalom és bűnbocsánat.
Segíts hát elsírni ma is utánad
mind, amit Himnuszod kérni akart!
Azt is, hogy "Szánd meg, Isten, a magyart!"

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Ha késik a válasz
  2017-07-03 13:08:40, hétfő
 
  Ha késik a válasz


Ha keserű napokban
nem érkezik Himnuszunkra válasz,
s a kételkedő kérdés belénkdobban,
hogy talán trónusodhoz sem talál az,
némíts el bennünk minden hamis vádat,
hogy hol az "áldásod, védő karod"...
engedd meglátni, keserű sírásunk
mért nem talál feleletre nálad!

Hogy a gyötrelem, kétségbeesés
könnye mind kevés!
Te megtérésünk várod!
Bűnbánatunk könnyeit akarod!

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Húsvét körül
  2017-07-03 12:03:14, hétfő
 
  Húsvét körül


Tűnődve régen-volt csodákon
ácsorogni a Golgotán, hol
keresztfán véres test lebeg
hirdetve: "Elvégeztetett!"

Aztán temetni félve, sírva
azt a testet egy sziklasírba,
és nem törődve semmivel
reményvesztetten menni el.

Később, mint akit kétség kínoz,
visszamenni a sziklasírhoz,
csak sejtve még, hogy titka van,
s rémülten látni: nyitva van!

Majd rádöbbenni végre: él Ő!
Üres a sír, nincs ott az ÉLŐ,
már csüggedésre semmi ok:
FELTÁMADOTT! FELTÁMADOTT!

Füle Lajos
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Istent ismerni
  2017-07-03 11:21:10, hétfő
 
  Istent ismerni


Micsoda kínlódás egy olyan Istent szolgálni, akit egyáltalán nem is szeretek. Hiszen nem szerethetek valakit, akit nem is ismerek. Hogy szerethetném Istent azelőtt, hogy ismerném, és egyáltalán hogy tudnám őt megismerni, ha nem teszi magát számomra megismerhetővé?
Az egész teremtettség azt sugallja, hogy van Isten. De ki mondja meg nekem, hogy milyen ez az Isten? Minél többet gondolkozom ezen, annál világosabbá válik, hogy sem egyetlen, sem az összes teremtmény nem mutathatja be az ismeretlen Istent. Senki sem húzhatja el a függönyt, ami köztem és közte van, hogy megláthassam a láthatatlant.
Ez a függöny a földi, halandó lényem, ami elrejti őt a szemeim elől. Ki tehetné ezt a függönyt olyan átlátszóvá, mint az üveg, hogy mindig lássam Istent magam előtt, mígnem egyszer végül szemtől szemben láthatom?
Kedves barátom, hogy akarsz egyetlen lépést is előrehaladni, ha Isten nem fedi fel magát a te lelkednek? És miért gondolod lehetetlennek, hogy Isten, aki Lélek, betölti a te lelkedet is?

John Wesley
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
Eszembe juttatod...
  2017-07-03 09:35:12, hétfő
 
  ESZEMBE JUTTATOD...


Ha lenéznek, ha megvetnek
Csak eszembe juttatod,
Hogy ez a föld nem otthonom,
Mennyei polgár vagyok!

Add azért, hogy mindig hála
Szálljon szívemből Feléd
Mert türelem s áldott béke
Árad keresztedről belém!

Mesterem sorsa is ez volt,
S én különb nem lehetek.
Érjen bármi, nyugodt vagyok,
Mert bennem a Szeretet!

Tőtős János
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
"És elnyelék..."
  2017-07-03 09:21:20, hétfő
 
  ,,És elnyelék a rút és ösztövér tehenek a hét szép és kövér tehenet" (1Móz 41:4)



A fáraó álma már nagyon sokszor beteljesedett az én éber állapotomban nyert tapasztalataimban. Azon, amit megvalósítottam ernyedetlen szorgalmam heteiben, rettentő pusztítást vittek végbe henyélő nyugalomban töltött napjaim; fagyos hidegségem ideje alatt megdermedt a lelkesedésem minden tüze és heves buzgalmamnak az ereje, világias megnyilvánulásaim miatt visszafejlődtem az istenfélő életben tett előremenetelemben. Fel kellett volna ismernem, hogy mennyire szükséges óvakodnom a sovány imáktól, a sovány dicsénekektől, a sovány engedelmességtől és a sovány szívbeli tapasztalatoktól; ezek felemésztik a belső békém és nyugalmam kövérségét. Ha az imát csak a legrövidebb időre is elmulasztom, elveszítem mindazt a lelkiséget, amit már elértem; ha nem kapok újabb készletet a mennyből, felemésztődik csűröm minden régi gabonakészlete abban az ínségben, amely megtámadja a lelkemet. Ha a közömbösség hernyói, a világiasság sáskái és az élvhajhászás férgei teljesen kopárrá és pusztává teszik a szívemet, hervadozni kezd a lelkem, és hiábavalóvá lesz mindem előbbi haladásom az istenfélelemben és növekedésem a kegyelemben. Valóban nagyon komolyan kellene őrizkednem a kiaszott, sovány napoktól, a lelki éhezés gyötrő óráitól! Ha napról-napra sietnék óhajtott célom felé, mihamar elérném azt, de gyakori visszaeséseim még mindig nagyon távol tartanak magasztos hivatásom jutalmától, és megfosztanak az eddigi előmenetel gyümölcseitől, amelyekért már eddig megharcoltam. Egyetlen módja annak, hogy a napjaim a ,,kövér tehenekhez" hasonlókká legyenek, ha megfelelő legelőre hajtom őket, az Úrral való közösségben töltöm azokat, az ő szolgálatában, az ő félelmében és az ő útjain. Miért ne lehetne minden év dúsabb az előzőnél rakományban, szeretetben, hasznosságban és örömben? Közelebb vagyok a menny vidékéhez, több átélésem is volt Urammal, tehát jobban kellene hasonlítanom hozzá. Ó Uram, tartsd távol tőlem a lélek soványságának átkát; add, hogy ne legyek kénytelen ezt kiáltozni: ,,Megösztövéredtem, megösztövéredtem, jaj nekem!" Hadd legyek jól táplált a te házadban, hogy magasztalhassam nagy neved.

C. H. Spurgeon
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 19 db bejegyzés
e hónap: 617 db bejegyzés
e év: 6567 db bejegyzés
Összes: 10409 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1452
  • e Hét: 5858
  • e Hónap: 41355
  • e Év: 500049
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.