|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2010-02-11 20:59:35, csütörtök
|
| |
| |
HORTHY ÉS A ZSIDÓKÉRDÉS A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN
Posted on 2010/02/09 by Nifadmin
A Rákosi és Kádár korszakok ,,botcsinálta" politikusai, valamint történészei elszántan rivalizáltak egymással, hogy ki képes jobban ,,eláztatni" Horthy Miklós kormányzó személyét, valamint kormányának tagjait. Az adott korszak realitását, valamint a magyar kormány ,,mozgási" lehetőségeit teljes mértékben figyelmen kívül hagyva kreálták a hazugságokkal, csúsztatásokkal, pontatlanságokkal és kitalációkkal körített téziseiket.
Sajnálatos, hogy a rendszerváltozást követően is mindig akadnak olyan hangadók (szemellenzős, nehéz felfogású ,,szakértők"), akik ezt a kérdést kiterjesztették a magyar népre, és képtelenek megérteni, hogy geostratégiai helyzetünk függvényében csupán azt tettük, amire képesek voltunk (vagy lehetőségeinkből tellett). Megcáfolhatatlan tény, hogy a Hitler által megszállt vagy ,,felügyelt" európai államokhoz viszonyítva, hazánkban voltak a leghosszabb ideig és a leghatékonyabb védelem alatt a magyar, valamint idegen állampolgárságú zsidók. A közelmúltban napvilágra került (évtizedekig bizalmasan kezelt) dokumentumok lehetővé teszik, hogy Horthynak és kormányának (kormányainak) az ún. zsidókérdéssel kapcsolatos tevékenységéről árnyaltabb képet kapjunk.
ELŐZMÉNYEK I.
Az emberiség történelmének gyászkeretbe foglalható fejezeteit képezhetnék azok a leírások, amelyek a Kr. e. 4-3,5 ezer évtől (a kisebb-nagyobb emberi csoportoktól és a városállamoktól kezdve, az egyes nemzetek, országok vagy birodalmak megalakulásáig) számított, permanens fegyveres küzdelmek tömegével foglalkoznak.
A területekért, a hatalomért, a zsákmányért, a dicsősségért, az energiahordozókért vagy az etnikai, a vallási, az ideológiai hovatartozás felső/első-rendűségének bizonyításáért folyó fegyveres konfliktusok száma meghaladja a 6 ezret, a háborúk során elpusztultak és megrokkantak száma pedig a 3 milliárdot!
Becsült adatok szerint, a bolygónkon lezajlott háborús évekhez viszonyítva, az ún. ,,békeévek" mennyisége a 2-2,5%-ot sem éri el, de nem számított ritkaságnak, ha egy ún. háborús évben (egy időben vagy egymást követően) több fegyveres konfliktus is ,,növelte" az összetűzések statisztikáját.
Aligha található olyan állam, államcsoport (birodalom) vagy nemzet(iség), amely ne vett volna részt fegyveres konfliktusokban, mint támadó, vagy mint védekező fél.
ELŐZMÉNYEK II.
A háborúskodások ,,főszereplőivé" váltak az összetűzésekben ,,kiemelkedő" fegyvertényt, illetve eredményt produkáló államok (országok, népek, nemzetek) és hadvezéreik (polgári vagy katonai vezetőik), valamint a végrehajtó személyek vagy szervezetek. Kétes hírnévre tettek szert a hódítók (leigázók, rablók, fosztogatók), és - esetenként - erkölcsi elismerést kaptak a szabadságukat (szuverenitásukat) védők, bár nagyon sok esetben érvényesült az a mondás, hogy: ,,A győztesnek mindig igaza van".
Az emberiség történelmében megismerkedhetünk könyörtelen/kegyetlen hódítókkal (britek, franciák, hunok, kínaiak, mongolok, norvégok, oroszok, perzsák, spanyolok, tatárok, törökök, stb.,), hadvezérek sokaságával (Gusztáv Adolf, Hannibál, Hunyadi János, Július Cézár, Kutuzov, Nagy Sándor, Napóleon, stb.,) ,,tündöklő", majd összeomlott birodalmakkal (akkád, asszír, babiloni, bizánci, brit, egyiptomi, francia, inka, német, orosz, római, sumer, stb.,) és(etruszkok, föníciaiak, indiánok, kánaániak, punok, szidóiak, stb.,). kiirtott (megtizedelt, beolvasztott) népekkel
A történelmet felületesen ismerők sem hihettek abban, hogy az ezeréves fennmaradásra taksált náci Németország, vagy az évszázadokra összekovácsolt ,,szabad" (bolsevik) köztársaságok képesek lesznek huzamosabb ideig ,,tengődni" az erőszakkal, hazugsággal, hamis ideológiával, képmutatással, fizikai-és lelki terrorral, valamint ártatlanok vérével összetákolt birodalmukban.
ELŐZMÉNYEK III.
A történelem viharainak (hatalmas) forgatagában felbukkant egy zsidó törzs nevét felvett szemita eredetű nép, amely - a későbbiekben - mindazokra általánosította ezt a nevet, akiknek a származása Izrael népére vezethető vissza. Ez a nép Kr. e. 2000 körül vándorolt Mezopotámiából Palesztinába, majd Egyiptomba, onnan (hosszadalmas vándorlás után) Kánaán földjére, ahol 12 törzs természetfeletti (isteni) szövetsége alapján (Kr. e. 1000-táján) Izrael királyság néven egyesítették a kánaáni városállamokat, kiemelt helyet biztosítva Jeruzsálemnek.
Ezt követően, az egymás közti ellentétek, valamint a szomszédos népekkel kialakult sorozatos összetűzések miatt a királyság kettészakadt, idegenek uralmak alá kerültek, és deportálásokkal, áttelepítésekkel vagy menekülésekkel folytatódott történelmük. A perzsák uralma alatt (Kr. e. 540-ben) térhettek vissza Jeruzsálembe és környékére, de Kr. u. 63-tól római uralom alá kerültek, akikkel szemben számos fegyveres küzdelemben alul maradtak. A rómaiak Jeruzsálemet lerombolták, házaikat, telepeiket megsemmisítették, ezzel a zsidó állam megszűnt létezni, és megkezdődött a zsidók tömeges szétszóródása Európába (Spanyolországba, Angliába, Németországba, Lengyelországba, Oroszországba és más államokba), valamint más földrészek felé.
Jelenleg mintegy 102 országban élnek zsidó nemzetiségűek: az USA-ban 5,8 millió, Izraelben 4,85 millió, Oroszországban 550 ezer, Angliában 300 ezer, Magyarországon 80 ezer, Hollandiában 30 ezer, Romániában 14 ezer, Ausztriában 10 ezer, Lengyelországban 8 ezer, Csehországban 6 ezer, Szlovákiában 6 ezer (megközelítő adatok).
Számos,- tudományosan megalapozott vizsgálatot igénylő okok miatt, a zsidók permanens nézeteltérésben voltak szomszédjaikkal vagy a befogadó ország polgáraival. Kr. u. 1000-től számolva datálható a zsidóellenes fellépések különböző formája, a keresztes hadjáratoktól (1096) kezdve, a sztalini (ún. fehérruhás) perek előkészítéséig.
1290-ben kitoloncolták őket Angliából, 1394-ben Franciaországból, 1492-ben Spanyolországból. 1881-től 1914-ig Oroszország városaiban és falvaiban pogromok tömege zajlott le, és 1914-ben törvényt hoztak a zsidók letelepedési helyének, munkakörének, valamint egyetemi beiskolázásának korlátozására. A Szovjetunió távol-keleti részén (1928-ban) egy zsidó autonóm területet jelöltek ki számukra az Amur folyó mentén, Birobidzsan fővárossal, amely még fafeldolgozó üzemmel, húskombináttal, ruhagyárral és vasútállomás is rendelkezett, hála a világ első szocialista állama messzemenő gondoskodásának.
Sztalin 1952-ben kerített sort a zsidók likvidálására a zsidó nemzetiségű orvosok tömeges letartóztatásával és koncepciós perek előkészítésével, de halála (1953. március 5.) megakadályozta tervének végrehajtását.
Németországban Hitler uralomra jutásával (1933) kezdődött el a zsidók drasztikus üldözése, majd haláltáborok létrehozása és zsidók, valamint más nemzetiségűek (oroszok, ukránok, cigányok, lengyelek, szerbek, szlovákok, csehek, horvátok, stb.) tömeges likvidálása.
Hitler keresztülvitte, hogy az általa megszállt országok zsidó lakosságát németországi táborokba szállítsák.
Magyarországon az első zsidókra vonatkozó törvény 1092. május 20-án látott napvilágot Szent László király I. Törvénykönyvének 10. Határozatában, amely tiltja, hogy a zsidók keresztény feleséget vagy szolgát tartsanak.
Horthy kormányzása alatt is született néhány zsidótörvény, de azok kifejezetten a németek nyomására és megtévesztésére lettek kiadva. Kétségtelen, hogy a magyar parlament által elfogadott zsidótörvények nem csupán önérzetükben sértették a zsidóságot, hanem részben vagy teljes mértékben korlátozták őket emberi jogaik gyakorlásában.
Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a zsidótörvények meghozatalával késleltették Hitler belügyeinkbe való beavatkozását, időt nyertek a Németországba történő deportálások beindítására.
A Szálasi puccsig funkcionáló magyar kormányok (miniszterelnökök), szinte kivétel nélkül az orránál fogva vezették Hitlert a zsidókérés általa ,,végleges megoldásának" titulált tárgyában, vagyis abban a végleges megoldásban, amelyet Lengyelországtól kezdve Horvátországig bezárólag - zsidótörvények nélkül -, végrehajtottak a Gestapo emberei és a velük kollaborálók.
MAGYARORSZÁG HELYZETE 1941-BEN
Hazánk a két világuralomra törő birodalom ütköző zónájában volt. Nyugatról a villámháborúit sorban megnyerő Németország fenyegette, keletről pedig a sztalini Szovjetunió Vörös Hadserege várta a parancsot, hogy elinduljon nyugat felé.
Németország 1941. június 22-én támadta meg a Szovjetuniót. Olaszország és Románia még az nap hadat üzent a szovjeteknek! Június 23-án Szlovákia és Horvátország is csatlakozott a németekhez. Június 25-én a dán kormány visszahívta követét Moszkvából, francia, belga, holland és spanyol önkéntesek jelentkeztek a szovjet frontra! A svéd kormány hozzájárult ahhoz, hogy területén keresztül Norvégiából Finnországba német csapatokat szállítsanak. Június 26-án Finnország is hadba lépett a Szovjetunió ellen.
A német csapatok úgy haladtak előre a szovjet területeken, mint kés a vajban. A világon (az USA-t és Angliát is beleértve) senki sem kételkedett a németek győzelmében.
Horthy (és az ország) vis maior helyzetbe került, ha nem csatlakozunk a németekhez, akkor a románok és a szlovákok tarthatnak igényt az első és második bécsi döntés Magyarországnak juttatott területeire, de az sem kizárt a németek győzelme esetén, hogy még más magyar területeket is megkapnak Hitlertől.
Ez az állítás igazolható azzal a jegyzékkel, amelyet a szlovák kormány juttatott el Hitlerhez 1941. június 13-án, biztosítva a német kancellárt, hogy fegyveresen részt vesz, a Szovjetunió elleni háborúban. A kancellár -viszonzásul -, a magyarokkal szembeni területi követeléseik teljesítését ígérte.
Horthy és a magyar kormány várakozó állásponton volt, de a Kassát ért bombázás felgyorsította az eseményeket, és a szovjetek elleni - elkerülhetetlen - hadüzenet deklarálása június 27-én megtörtént.
Mi voltunk az utolsók Európában, akik ezt a tragikus és kényszerű lépést megtettük! Hazánk csak egy apró kis figura volt a nagyhatalmak politikai-katonai sakktábláján.
Mindezen (,,dióhéjban" felvázolt) történelmi tények és adatok ismeretében nézzük meg a magyarországi zsidókérdés alakulását a második világháborúban.
HORTHY ÉS A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓKÉRDÉS
Nagyon sokan és nagyon sokszor antiszemita címként ragasztottak Horthyra és a magyarokra, figyelmen kívül hagyva a reális tényeket. A vádaskodók többsége azt hangoztatja, hogy a magyarság passzívan szemlélte a zsidók elhurcolását, nem lépett fel a németekkel és a nyilasokkal szemben.
Voltak és vannak, akik bocsánatkérést követelnek a magyarságtól, egy szót sem ejtve arról, hogy a konkrét bűnöket elkövetők felelősségre vonása már évtizedek előtt megtörtént, és a mai napig folyik azoknak vétkeseknek a felkutatása, akik elkerülték az igazságszolgáltatást.
Megengedhetetlen lenne bevezetni a diktatúrákban alkalmazott kollektív felelősségre vonáshoz hasonló kollektív bocsánatkérést, és azokat is kapacitálni erre, akik csak a történelemkönyvből ismerik az egykori eseményeket.
Természetesen nem vitatható, hogy a múlt század negyvenes éveiben a német propaganda megtette a hatását az emberek tisztánlátásának megzavarásában, de az sem vitatható, hogy maguk a zsidók sem voltak tisztában azzal, hogy milyen jövő vár rájuk Németországban, ezért semmilyen ellenállást nem fejtettek ki a deportálás során, sőt még menekülési kísérletükről sincs tudomásunk.
Kispesten, a középiskolai zsidó osztálytársaink például azzal dicsekedtek, hogy Németországba fognak utazni, ott az élelmiszer fejadag (kenyér, hús, margarin, cukor, stb.) a duplája, mint itthon, mi irigykedtünk rájuk, különösen akkor, amikor órákon át (esőben, szélben, hidegben) tartó sorbaállás után, az orrunk előtt húzták le a pékség vagy húsbolt bejárati redőnyét azzal a bejelentéssel, hogy elfogyott a készlet, a kockacukorka nagyságú (dátumozott) színes jegyecskéinket pedig dobhattuk a szemétkosárba, mert másnapra már nem volt érvényes. MSZP-s első titkár vagy elnök legyek azonnal, ha nem ez volt a valóság Kispesten vagy Budapesten.
Vagyis: egyesek most azt kérik számon a tájékozatlan magyar polgároktól, amit ők sem mertek megtenni (!), hiszen egyetlenegy esetet sem jegyez fel a krónika, hogy szembe szálltak volna a németekkel.
Ugyanakkor magyar antifasiszták több támadást intéztek nyilasok és németek ellen (Kispesten, a Horthy Miklós úton lévő nyilas-ház (hűség-háza) előtt lőttek le magyar katonák két nyilaskeresztes karszalagot viselő fegyveres őrt, a golyók és a vérfoltok nyomait napokon, sőt heteken át láthatták az arra járók. A Hunyadi mozi előtt két német katonát vertek meg a Kistext klub öklözői, mert molesztálták a nőket. Nem kevés volt azoknak a száma, akik igen nagy kockázatot vállalva, bujtatták a zsidókat, vagy élelemmel, ruházattal, valamint gyógyszerekkel segítették a gettóba zárt személyeket.
Ez a közvetlen és közvetett segítség kétségtelenül jóval több volt, mint amit a 800 ezres lélekszámú magyar zsidóság felmutatott ebben az időszakban, nem a szemükre vetve, de emlékeztetve őket arra, hogy mit tettek a lengyel zsidók Varsóban 1943 augusztusában.
Arról is elfelejtkeznek (vagy hallgatnak), hogy Magyarország német megszállásáig (1944. március 19.) hazánkban voltak a legnagyobb biztonságban a magyar állampolgárságú és a külföldről idemenekült zsidók.
Horthy és kormánya minden szükségessel ellátta őket, a lakosság tömegei segítették az átmeneti szállásokban elhelyezett lengyel, osztrák, szlovák, cseh és román zsidókat.
Horthyt nem csupán ,,partner" volt ezekben a ,,manőverekben", hanem közvetlenül irányította kormánya tevékenységét, de ha kellett, akkor,- mint legfelsőbb hadúr, a hadsereget is igénybe vette Hitler aljas szándékának meghiúsítására. 1944. augusztus 26-án például, Budapestre rendelte az esztergomi páncélos hadosztályt, és ezzel megakadályozta, hogy a Gestapó pribékjei elhurcolják a fővárosban lévő zsidókat.
Hasonló módon senki sem mert fellépni Hitlerrel szemben Európában! Sztalin még azt sem tette szóvá, amikor a Kijev melletti Babij Jarban mintegy 135-150 ezer (!) zsidót gyilkoltak le a németek 1941 szeptemberében 2 nap leforgása alatt (!), sőt a háború után kategorikusan megtiltotta, hogy emlékművet állítsanak fel a kivégzések helyszínén.
Horthy kormányzó tehát a magyar állampolgárokat (!) védelmezte a németekkel szemben, és nem azt nézte, hogy milyen nemzetiségűnek vallják magukat.
Horthy - geostratégiai helyzetünkből fakadó kényszerből - a németek szövetségese volt, de a lehetőségei keretén belül nem félt ellent mondani Hitlernek.
Sztalin a németek ellensége volt, de a számára oly drága szovjet emberek védelméért a szavát sem hallatta a világ közvéleménye előtt! Sztalin, a Szovjetunióban elkövetett náci népirtások elhallgatásáért, a holocaustot kitervelők és végrehajtók cinkosává vált, tetézve a lengyel tisztek katyni lemészárlásában játszott szerepéből keletkezett bűnlajstromát!
Aligha vitatható, hogy Sztalin hallgatása segítette azt a konspirációt, amelyet Hitlerék ügyesen alkalmaztak a holocaust ködösítésében, és feltehetően más lett volna több információ (ismeretanyag) birtokában mind a világ, mind pedig a zsidóság és a magyarság hozzáállása ehhez a kérdéshez.
Érdemes megjegyezni, hogy a zsidók (talán éppen az információk hiányából kifolyólag) nem tiltakoztak akkor, amikor Sztalint Budapest díszpolgárává választották, majd többméteres szoborral ismerték el ,,elévülhetetlen érdemeit".
Horthy felül tudott emelkedni az 1919-es Tanácsköztársaság zsidó vezetői által szervezett (vagy vezetett) példátlan atrocitások, gyilkosságok, kitelepítések és kisemmizések felett. Mégis(!): az az életfogytiglani fegyházra ítélt Rákosi Mátyás ragasztotta Horthyra a fasiszta jelzőt, akit Horthy Vas Zoltánnal együtt 1940. október 30-án szabadon bocsátott és lehetővé tette, hogy a Szovjetunióba távozzon, majd ugyanaz a Rákosi nevezte Sztalint a magyar nép atyjának, aki 1938-ban Rákosi elvtársának,- Kun Bélának,- kicsavartatta a nyakát, talán azért, hogy legyen egy megüresedett szobácska a külföldről érkező elvtársak elhelyezésére. No comment!
MI LETT VOLNA, HA.....?
Nagyon sokan kifogásolják azt is Horthy tevékenységében, hogy késedelmeskedett a ,,kiugrással", mert megítélésük szerint célszerű lett volna a románokkal egyeztetni, és egyidejűleg végrehajtani ezt a manővert.
A kérdés katonai elemzése meghaladja ennek a tanulmánynak a kereteit, de az felelősséggel kijelenthető, hogy 1944. augusztus 23-án (tehát a román fegyverszünet bejelentésekor) semmilyen realitása nem volt a magyarok hasonló eljárására......
Hazánk 1944. március 19-től német megszállás alatt volt, és a románok szándékáról még a jól képzett német felderítés sem tudott semmit! A románokkal való egyeztetés lehetőségét tehát a szám-háborúsdit játszó kiscserkészek is megmosolyogták volna.
Ami a kiugrás kérdését, illetve annak veszélyét jelentette, az elfogultság látszatát is kerülve, nézzük meg azokat a dokumentumokat, amely 1943. október 12-én, valamint 14-én készült, és évtizedekig porosodott az Egyesült Királyság Külügyminisztériuma Domíniumi Irodájának levéltárában. A dokumentumokból kitűnik, hogy A.W.G.Randall külügyi tanácsosnak azt nyilatkozta Namier professzor, a Cionista Világszövetség Zsidó Ügynökség vezetője, hogy munkatársai szerint Magyarországon viszonylag biztonságban van 800 ezer zsidó, és komolyan aggódnak egy elhamarkodott átállási kísérlettől, amely azt eredményezné, hogy a németek az utolsó jelentős megmaradt zsidó tömböt is kiirtanák Európában!
Egy másik, kissé részletesebb levélben A.W.G.Randall azt írta, hogy ,,...a zsidók szemszögéből az egyetlen remény az volt, ha a magyarok azt választanák, hogy nem lépnek addig, amíg gyakorlatilag biztossá válna, hogy a németek nem képesek reagálni" (Sic!).
A zsidó származású, 1945-ben az USA-ba emigrált Randolph L. Braham professzor emeritus (Graudate Center, The City University of New York) 1988-ban, ebben a kérdésben a következő nyilatkozatot tette: ,,Bármennyire is különös, de a mából visszatekintve mégis úgy tűnik, hogy ha Magyarország nem próbálkozott volna kiugrással,, ha megmarad katonailag tessék-lássék, ám politikailag gyanún felüli szövetségesnek, és ha nem vállalkozik olyan diplomáciai manőverekre, amelyek eleve kudarcra voltak ítélve..., nos akkor könnyen lehetséges, hogy a magyarországi zsidóság viszonylag sértetlenül élte volna túl ezeket a rettenetes időket" (Sic!).
Sorolhatnánk még tovább a pro-és kontra vélemények sokaságát, semmit sem változtatna azon, hogy hazánk katonapolitikai helyzetének ismeretében senki sem kérdőjelezheti meg Horthy és kormánya, valamint a magyarság tisztességét, lehetőségeik kihasználását és az üldözöttekkel való együttérzésük sokrétű megnyilvánulását.
Ha egy (Horthyval aligha szimpatizáló) cionista vezető úgy értékelte abban az időben, hogy Európában Magyarországon van az utolsó megmaradt jelentős zsidó tömb, akkor nem kifejezetten korrekt fellépésnek számít meghazudtolni őt, vagy olyanoknak rálicitálni, akik jókora szemellenzőt viselnek és akarva vagy akaratlanul, az emberek közti ellentéteket szítják. Túlkiabálják azokat a zsidókat is, akik a háború után köszönetet mondtak Horthynak és azokat is megbélyegzik, akik segítették őket abban a tragikus időben.
ÖSSZEGZÉS: A tények ridegek és magukért beszélnek! Ez az összeállítás nem Horthy védelmére készült, hanem kifejezetten azok ellen, akik antiszemita, rasszista, fasiszta vagy nacionalista címkék ragasztgatásával akarják vélt igazukat bizonygatni, és másokat megfélemlíteni (fenyegetni). Ehhez az elemzéshez tartozik az is, hogy egyes Hitlerrel, Göringgel, Sztalinnal vagy Horthyval együttműködő zsidók semmit sem tettek a zsidóságért és most nagy hangerővel magukról akarják elterelni a figyelmet, de azok száma még több, akik mások tragédiájából folyamatosan hasznot akarnak húzni.
Ezek az ,,agitátor" típusok már évezredek óta ezt teszik: gyűlöletet szítanak az emberek körében, és beláthatatlan kimenetelű incidensek katalizátorai.
Jól meglennénk nélkülük!
Prof. Dr. Bokor Imre
Nemzeti InternetFigyelő
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-02-11 20:13:39, csütörtök
|
| |
| |
Irán: végezni kell a cionista rezsimmel, ha újra támadni mer
Szembe kell szegülni és végezni kell a cionista rezsimmel, ha a zsidó állam katonai hadműveletet indítana a közel-keleti térségben - közölte Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök szíriai kollégájával folytatott telefonbeszélgetés sorá ...tovább »n. Mahmúd Ahmadinezsád szavait az IRIB iráni állami rádió idézte csütörtökön. "Ha a cionista rezsim megismételné hibáit, és egy katonai hadműveletet indítana, teljes erővel szembe kell szegülni, és egyszer s mindenkorra végezni kell vele" - mondta az iráni elnök telefonon Bassár el-Aszad szíriai elnöknek. (...) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-02-11 19:57:59, csütörtök
|
| |
| |
Amiben a parlamenti pártok egyetértenek
2010. február 10., szerda - 16:02
Az Országgyűlés mentelmi bizottsága hétfői ülésén fideszes és KDNP-s képviselők szavazatával úgy döntött: jövő hét hétfőre napirendre tűzik Géczi József Alajos MSZP-s bizottsági elnök törvényjavaslatát, amely szerint juttatást kaphatnának az országgyűlési képviselők özvegyei, illetve örökösei.
Ebben a "fontos" kérdésben a demokratúra képviselő között tehát minden jel szerint meglesz a négypárti egyetértés. A bizottság nem meglepő módon ezúttal sem függesztette fel az MDF-elnök Dávid Ibolya, sem a fideszes Meggyes Tamás, sem a szocialista Szabó Zoltán mentelmi jogát.
Következtetés: A választópolgárok kellő mértékű felhatalmazása esetén, ( annak hiányában előterjeszti ) a Jobbik kezdeményezni fogja az országgyűlési képviselők mentelmi jogának megszüntetését, amely intézmény két évtizede rendre megakadályozza a köztörvényes cselekedeteket elkövető politikusok bíróság elé állítását!
További választási plakátok ide kattintva.
http://szebbjovo.hu/node/1947 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-02-11 19:52:45, csütörtök
|
| |
| |
Van még lejjebb
Ezt olvashattuk a minap:
... az egyik hungarista szervezet neve mellőzését kérő képviselője lapunknak elmondta, hogy a rendőrség világossá tette: ,,a szervezők akár a fejük tetejére is állhatnak, akkor sem rendezhetik meg a demonstrációt. Legalábbis a Hősök terén vagy más, frekventált helyen nem".
Hát nem is! A budapesti frekventált helyeken csak a pedofilok és homoszexuálisok "masírozhatnak" (már ha képesek lennének legalább öten egyszerre lépni).
Így hát a nemi identitásukban fogyatékosok leginkább csak vonaglanak, a számukra fenntartott frekventált útvonalakon, ezzel akár fél napra is megbénítva a pesti közlekedést.
Eddig még csak Pest esett áldozatul a homokos tobzódásnak, de hamarosan Buda is és a Vár is sorra kerülhet.
Hisz manapság trendi dolog buzinak lenni. Vagy legalábbis megélhetési homokosnak. Ez a legjobb PR mostanság! Most ugyan még nincsenek elegen, holott már az iskolákat mételyezik a szabados nemi élet, a beteges szexuális orientáltságú, és pedofil hajlamúak propagandistái, az úgynevezett felvilágosító előadásaikkal. Ez azonban még mindig nem elég hatékony.
Ha nem a homokosok vannak többen (márpedig még nincsenek!) akkor könnyen előfordulhatna, hogy a többség erkölcse nem ismeri el őket normális szexuális beállítottságúaknak.
Ezért hát még korábban kell kezdeni a ferde hajlamra való átszoktatást.
Íme egy mai hír:
Kerülni kell a nemi sztereotípiák erősítését - áll abban a kormányzati iránymutatásban, mely az óvodai nevelőknek szól. Módosította tavaly év végén a szocialista kormány az óvodai nevelés országos alapprogramját. A kabinet ebben a dokumentumban határozza meg az óvoda pedagógusoknak az általa kívánatosnak tartott gyermekképet. A jogszabály szerint a kisgyermekek nevelésénél tudatosan kerülni kell a nemi sztereotípiák erősítését. A hírt közlő Magyar Hírlap szerint ez azzal jár, hogy az óvodai nevelés során mellőzni kell a népmesekincset, vagy a papás-mamás játékokat.
A szóban forgó módosításban leszögezték azt is, hogy az óvodai nevelésben biztosítani kell a hazájukat elhagyni kényszerülő, vagyis migráns családok gyermekeinek az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését.
(Forrás: hirado.hu/Magyar Hírlap)
És ez nem vicc! Sőt egyenes folytatása a degeneráció elterjesztésének, mely évtizedek óta tart!
Emlékeimben él egy szöveg Hofitól, mely valahogy így hangzott: Eleinte szégyen volt buzinak lenni, később már magától értetődőnek kellett elfogadni. Én nem akarom megvárni, amíg kötelezővé teszik.
Nos, akkoriban ez jó poén volt. Egy vicces kiszólás, melyen jót nevettünk.
De ma? Mára valósággá vált, itt Magyarhonban is! S amikor a hírt olvastam arcomra fagyott a mosoly. Bár tudtam már rég, hogy eljön ez az idő is, csak nem akartam elhinni, hisz olyan abszurd.
A mi judeo-bolsevik “pártunk és kormányunk" ismét iránymutatást ad nekünk, mint az elmúlt érában is tette! (s teszi folyamatosan, bárhogy is hívják éppen)
Változott bármi is azóta?
Hogyne! Egyre mélyebbre csúszunk a gödörben. Mind erkölcsileg, mind fizikailag, gazdaságilag.
És még mindig ugyanazok és ivadékaik kormányoznak minket a szakadékba, akik eddig is tették.
Vajon mikor jutunk el a legaljára?
Hisszük sokszor, hogy nincs már lejjebb. De úgy tűnik, mindig van.
És mi lesz, ha a gödör legalján leszünk?
Erre álljon itt egy rövid történet.
Amikor egy ember belesett egy mély gödörbe, és segítségre várt, arra ment egy orvos, aki egy receptet bedobva továbbment. Majd érkezett egy pap, aki elmormolt érte néhány imát, és szintén tovább ment. Végül érkezett egy barát, aki meghallotta a segítség kérést és beugrott mellé. A bajban lévő, megkérdezte barátját,
- Miért ugrottál be mellém? Most már ketten vagyunk a gödör alján
De a barátja megnyugtatva őt így válaszolt:
- Azért, mert már én is voltam ebben a gödörben, és én már ismerem a kivezető utat.
Nos, reménykedünk, hogy meglátjuk a mi barátunkat. Aki már itt van velünk, csak még nem ismertük fel!
Pedig ő az, aki irányt mutat, és célt jelöl ki.
Audie Rácz Era - Szabad Riport Tudósító Iroda
http://jovonk.info/2010/02/10/van-meg-lejjebb |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-02-11 19:49:39, csütörtök
|
| |
| |
Februári megemlékezések: Budapest - Drezda
* Kárpát-medence
|
Február elején két jelentősebb megemlékezést terveznek Európában a nemzeti elkötelezettségű szervezetek. A két megemlékezésnek sok mondanivalója, így üzenetei vannak. Nézzük miben hasonlítanak, miben különböznek ezek a megemlékezések, és milyen üzeneteket tudunk leszűrni belőlük.
Drezda:
1945 február 14, 15.-én zajlott le a II. világháború legszörnyűbb, legpusztítóbb terrorcselekménye. Ebben az esetben hivatalosan is használható a terror kifejezés. Ugyanis Drezda olyan város volt, ahol szinte egyetlen katona sem tartózkodott. Viszont a városban nagyjából 1.2 millió ember zsúfolódott össze. Ezek túlnyomó többsége, az előrenyomuló szovjet hadsereg elől evakuált nők és gyerekek voltak. A terrorbombázásra maga Churchill adott parancsot. Kifejezett kívánsága volt, hogy olyan célpont legyen, amit eddig nem bombáztak, és a civil lakosságban a lehető legnagyobb pusztítást vigye végbe. Drezdában sem ipar, sem katonai célpont nem volt. Harris parancsnok, aki a feladat kidolgozásáért felelt, kimondottan olyan várost keresett, amely ,,jól ég". Erre Drezda volt a legkitűnőbb célpont. Régi építésű, sok fát tartalmazó házai, szűk sikátorszerű utcáival kitűnő célpontot nyújtott (a Wermacht harc nélkül adta fel Párizst, csak azért, hogy a szép régi épületekben ne essen kár....)
1945. február 11.-én a Budavári kitöréssel elesik Budapest. Újabb kapu nyílt meg a szovjet haderő előtt, és megindulhatott Bécs felé. Északon, szintén nagy ütemben törnek előre a szovjetek. Sokan tudták már ekkor, hogy a háború elveszik, csak idő kérdése volt mikor. Pár hét, vagy hónap? Ebben a biztos tudatban adta ki a parancsot a támadásra az angolok cionista vezetése. A támadás tejesen értelmetlen és felesleges volt. Maguk brit történészek mondták ki, ha a Nürnbergi bíróság nem csak a bosszút szolgálta volna, akkor Drezda bombázásának parancsnokainak mind felelni kellett volna a törvény előtt.
Az angol légierő amúgy is arról volt híres, hogy a civil célpontokat szerette bombázni. A katonai és üzem területeknek olyan védelme volt, amit az angol légierő már nem tudott hathatósan támadni. A RAF ekkorra már régen elvesztette régi dicsfényét. Tele volt tapasztalatlan pilótákkal, sebtében kiképzett személyzettel. Legyen erre példa a ,,Híd túl messze volt" filmnek alapot adó Market Garden hadműveletet, ahol a deszant egységeket szállító repülőgépek mindegyike rossz helyen ért földet. A célzott bombatámadások alig 10%os pontossággal találtak. Ezért főleg a szőnyegbombázásokat tartották célravezetőnek, és lehetőleg a zsúfoltabb munkásnegyedekét. Tehát így esett egy hanyatló ország véreskezű cionista urainak elsődleges célpontjává egy nőket és gyerekeket befogadó város.
540 000 nő, gyerek és idős halt meg. Minden fórumon kozmetikázzák ezt az adatot. A megbízható adatokat tartalmazó Rekordok Könyve azonban pontos számokkal szolgált ebben az ügyben. (Guinness Rekordok Könyve. 1991. 257. oldal, SOLARIS Kft. kiadás.)
Következtetések és mondanivalók: Drezda megmutatta az európai embernek és mindenkinek a világon, hogy hogyan is gondolkodik a cionista zsidó. Nem számít senki és semmi, sem gyerek, sem asszony, sem öreg. A céltalan pusztítás, a felesleges brutalitás mindig minden esetben primitívséget, butaságot takar. (lásd cigányok bűnözése, gyilkosságai) A zsidó mindig kimutatja valahol a foga fehérjét. Állandóan szellemi embereknek akarják bemutatni magukat, mindeközben a valóságban primitív ösztönlények. Szellemi termékeik pedig maximum az undor tudják kiváltani az emberből. Mit üzen nekünk Drezda esete azon kívül, hogy tisztelni kell az elesettek emlékét? Azt, hogy ilyen terrorra kell felkészülnünk, erre kell készíteni családunkat, gyerekeinket. Hogy a cionista, ha korlátlan hatalmi helyzetbe kerül, senkinek sem fog kegyelmezni, még akkor sem, ha sem háború, sem vész nincs a szeretteink közelében. Ezért nem csak nekünk, hanem családjainknak is tisztában kell lenni azzal, hogy harcolni kell az utolsó pillanatig. Inkább harcban esni el, mint áldozatává válni egy őrült gyilkos tombolásának.
Budapest:
Budapest ostroma a háború egyik leghosszabb városi küzdelme volt. A visszavonuló német-magyar csapatok 102 napig védték a fővárost. A városvédők találékonysága, képzettsége, harckészsége, kitartása, a városlakók segítsége együttesen elegendő volt ahhoz, hogy az előrenyomuló cionbolsevizmusnak hosszú időre megálljt parancsoljon. 1944. december 28.-ára az ostromgyűrű bezárul Budapest körül. A felmentésre érkező csapatok nem tudnak áttörni az ostromgyűrűn. Ezért megerősítésre megállnak, és várják az utánpótlást. A tél nehézségei miatt valószínűsítik, hogy tavasszal nagyobb offenzíva keretében felszabadítják a várost. Azonban a városon belül kegyetlen harc folyik, házról házra, pincéről pincére. Nincsenek frontvonalak, csak időszakosan a Duna szab némi határt, de az sem sokáig. A kitörés nem lehetőség, hanem muszáj volt. Lőszer elfogyott, az ellenség nyomasztó túlerőben. Sok sebesült, gyógyszer kevés. Nem maradt más választás. Vagy megadás, vagy kitörés.
A magyar és szövetségesei oldalán nagyjából 50 000 ember vesztette életét (mégegyszer ennyi esett hadifogságba), ebből majd a fele a kitörés hadműveletben. Az ostrom alatti időben több tízezer nőt erőszakolnak meg, vagy kínoznak halálra.
Hivatalos adatok szerint 800 - 1000 katona jutott ki, de a szakértő történészek szerint több mint tízezer volt, akik a nagy kavarodásban kijutottak a mészárszékből, és elbújtak valahol. Vagyis a kitörés hadművelet kimondottan sikeres volt.
A városvédő katonaságok vezetői igazi férfiak voltak. Hűségesek, kitartóak, becsületesek. Ezekhez az emberi erényekhez pedig életük árán is ragaszkodtak. A kitörés éppen ezért lett a ,,Becsület Napja".
Üzenetei: A kitörésben a legbátrabbak, legelszántabbak, vagy a legszerencsésebbek jutottak ki. Tehát mi is bátran, elszántan harcoljunk. Ebben a harcban, nem úgy mint Drezda esetében, azért csak-csak fegyver a fegyverrel, katona a katonával farkasszemet nézve harcolt. Ezért az esemény, az emléknap üzenete is egészen más. A túlerővel szembeni helytállás, az erkölcsi győzelem fontossága, a példamutatás, az emberi erények mentén való kiállás az igazi ember ismertetőjegyei.
Így élj!...és így halj!
Gyártó István - Jövőnk.info
http://jovonk.info/2010/02/01/februari-megemlekezesek-budapest-drezda
Na ez holokauszt !
http://www.youtube.com/watch?v=-RX0hzA6K9Q&feature
http://www.youtube.com/watch?v=EMv2gBqcBHw&feature
http://www.youtube.com/watch?v=6OElpxhinNE&feature
http://www.youtube.com/watch?v=mOI_T6J6hUg&feature
http://www.youtube.com/watch?v=bfSqFebUD2Y&feature
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-02-11 19:41:27, csütörtök
|
| |
| |
2010-02-11. 15:33
Vissza a pénzt a holoparazitáktól!
A történelemben példa nélkül álló jelenség, amit a zsidók 1945 óta folytatnak az ún. holokauszt-túlélők és örököseik kárpótlásának kérdésében.
Az emberi história lényegében nem más, mint egymást követő háborúk sorozata, melyet olykor hosszabb-rövidebb időre békeidőszakok szakítanak meg. Az ókortól kezdve megszámlálhatatlan sokaságú nép tűnt el a harci cselekményeknek köszönhetően a történelem színpadáról. Az asszír, a római, a frank, a mongol, a kínai, a spanyol, a török, a brit, az amerikai, illetve az izraeli történelemből is számos példát idézhetnénk, amikor ezek a hatalmak más népek rovására genocídiumot, azaz népirtást hajtottak végre, eltüntetve olykor egy-egy népcsoport minden tagját vagy az adott nép nagyobbik hányadát a föld színéről. Ehhez képest egyetlen nép életben maradt tagjai, illetve azok leszármazottai sem jutottak semmiféle vagyoni vagy nem vagyoni jellegű kárpótláshoz - a zsidók kivételével, mondhatnánk, amennyiben ebbe a kategóriába tartoznának egyáltalán.
Ez a történelmi unikum fölvet néhány kérdést. Amennyiben — tételezzük fel — a holokauszt ténylegesen megtörtént, s valóban 6 millió halálos áldozata lett volna, milyen történelmi vagy egyéb jogcímen kapnak annak állítólagos túlélői, illetve azok leszármazottai zsíros pénzbeli juttatásokat, amennyiben más népek sarjai nem? Miféle történeti, teológiai, jogi alapja van a zsidók kivételezettségének? Ők talán magasabb rendűek, genetikai vagy egyéb sajátosságok okán értékesebbek volnának a többi néphez képest? Ők a választott nép? Ki választotta ki őket? Isten nem, az bizonyos. Továbbá: hány generáción át jár a zsidók számára a kárpótlás? Örökkön-örökké? Hetedíziglen? Ezeket a kérdéseket sem ártana már felvetni és megnyugtatóan megválaszolni végre.
Az antropológiai, fizikai, történelmi tények alapján azonban teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy holokauszt nem volt. Vagyis a Reich (a hitleri Németország) területén, illetve az általa megszállt lengyelországi kormányzóságokban nem létesítettek semmiféle haláltáborokat, a koncentrációs lágerek területén pedig nem működtek gázkamrák, így értelemszerűen emberek millióit sem lehetett e virtuális helyeken megsemmisíteni, a legkevésbé a kirívóan életveszélyes Ciklon-B-vel, amely ilyen méretű alkalmazása esetén az egész tábori őrséget elpusztította volna.
Ebben az esetben viszont miféle jogcímen fizettek ki államok, cégek, vállalatok Isten tudja, hány százezer milliárd dollárt a zsidóknak 1945 óta? Milyen jogcímen követelnek ráadásul még ma is csillagászati összegeket zsidó szervezetek különféle cégektől, vállalatoktól, miként épp jelenleg 1,5 milliárd dollárt a MÁV-tól? Mi perelhetnénk a Gulágra menő vonatok miatt az oroszokat a siker legkisebb reményével is? Vagy Izraelt Kun Béláék antimagyar vérengzése, esetleg a kommunista magyarirtás, netán Trianon miatt? Márpedig, amennyiben reális jogcím, s mindenféle történelmi indok híján történtek a kifizetések, nem kellene-e azokat a folyósítás évéig visszamenőleges hatállyal kamatostól visszafizetni? Ez a fordított és igazságos kárpótlás nyilván rendkívüli módon ösztönzőleg hatna a német, a svájci, de különösen a lerobbant és háború utáni romhalmazbeli állapotokat idéző magyar gazdaság jelenkori fejlődésére.
Érdekes módon ezeket a kérdéseket sem a nagyhatalmak különféle gazdasági és egyéb jellegű konferenciáin, sem a sztármédiában, a nagy világlapokban, sem pedig a kultúra területén nem vetik fel, például e témában nem készült még egyetlen hollywoodi szuperprodukció sem. Ámbár módfelett üdvös lenne az emberiség egy nagyon jelentős hányada számára, ha — a parkolási társaságok pénzbehajtó tevékenységével párhuzamba állíthatóan — nem fizetnének gigantikus összegeket a semmiért, ugyanakkor a helyben maradó pénzek az adott ország, illetve nemzet fiainak gazdasági előmenetelét, valamint boldogulását jelentős mértékben segítenék elő.
S legfőképpen: itt lenne az ideje végre a faji kiválasztottság és felsőbbrendűségi tudat feladásának, s az egyébként zsidók által a gójok számára hirdetett népek és nemzetek közötti egyenrangúság elve gyakorlatban történő alkalmazásának megvalósításához. Mert ugye, a Harmadik Birodalom prominensei is bizonyos árja felsőbbrendűséget hirdettek. Az viszont a zsidó, cionista vezérhatalmasságoknak nagyon nem tetszett. Nos, akkor a kettős mércét sutba vágva, ne tessék a semmiért folyósított kárpótlásnál és a szenvedésmonopólium birtokba vételénél sem ezt a kiválasztottságot és faji szupremáciát unos-untalan hirdetni és a ,,tudatlan" gójoknak sulykolni az örökkévalóságig.
Lipusz Zsolt — Kuruc.info
http://kuruc.info/r/7/55063/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-02-11 19:39:45, csütörtök
|
| |
| |
2010-02-11. 16:16
Családi kör
Demszky Gábor bizalmasa Mesterházy Ernő.
Ernő felesége Mécs Mónika.
Mónika apja Mécs Imre.
Imre felesége Magyar Fruzsina.
Fruzsina testvére Magyar Bálint.
Bálint felesége Hodosán Róza.
Róza volt férje Demszky Gábor...
(Olvasónktól)
http://kuruc.info/r/20/55034/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-02-11 19:35:20, csütörtök
|
| |
| |
2010-02-11. 17:47
Örömhír: hazánkba érkezik újabb hihetetlen történeteket felfedezni a washingtoni holomúzeum stábja
http://kuruc.info/galeriaN/egyeb/holomuz1.jpg
Az alábbi levelet küldte be olvasónk:
(Kuruc.info)
Nos, meg is született az első válaszlevél, szerkesztőségünket kérték fel a továbbítására. Készséggel teszünk ennek eleget.
Kedves Katona Úr!
Sajnos olyan egyént, aki a magyarországi zsidó-, cigány-, illetve buziüldözésre emlékezne, nem sokat ismerek, lévén ez a jelenség (ti. a fent említett nép- és liberális csoportok üldözése) nem volt számottevő, de más tekintetben is elhomályosul a mi saját sorstragédiáink mellett.
Üdvözölnék minden olyan törekvést viszont, amely a magyarság legnagyobb tragédiájáról, Trianonról vagy a Don-kanyarról, esetleg a tanácsköztársaság borzalmairól, a Rákosi-rendszer iszonyatairól szeretne ismeretterjesztő anyagokat készíteni, vagy amely a jelenkori magyar népirtás fondorlatos megnyilvánulásait boncolgatná.
Mindazonáltal megértem, ha ez irányú vágyaimat származásuk miatti érintettségük okán nem áll módjukban teljesíteni. Addig is javaslom, hogy felejtsék már el ezt a holokausztos adatgyűjtést Magyarországon. Ennél sokkal fontosabb és szörnyűbb dolgok folynak éppen, amelyekkel sokkal inkább kellene foglalkozni.
Pajtási üdvözlettel:
Dr. Ele Meng
http://kuruc.info/r/20/55034/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-02-11 19:32:45, csütörtök
|
| |
| |
Feldmájer: Nem a MÁV, hanem a "magyar társadalom túlnyomó része" a felelős a "zsidóság túlnyomó részének meggyilkolásáért"
Nem indítható per erkölcsi értelemben a MÁV ellen a holokauszt borzalmaiért, mert ezért a magyar állam, és nem kifejezetten a MÁV felelős - mondta Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke csütörtökön az MTI-nek annak kapcsán, hogy az Egyesült Államokban kártérítési pert indítottak a MÁV ellen a "holokauszt magyar áldozatainak örökösei".
A MÁV elleni per a Mazsihisz véleménye szerint "nem olyan, amely erkölcsileg megindítható". A magyarországi zsidóság túlnyomó részének meggyilkolásáért, vagyonuk elkobzásáért ugyanis az akkori magyar társadalom túlnyomó része felelős, ezért a felelősséget a magyar államnak kell viselnie - fogalmazott Feldmájer Péter.
Megemlítette, hogy a MÁV "külön ebből a felelősségi körből nem emelhető ki, és a felelősség ilyen szétbontása nem is volna helyes, mert ez esetben (...) a helyi önkormányzatokat, valamennyi (...) állami intézményt vagy gazdasági csoportot perelni lehetne, és ez nem vezetne sehova".
Feldmájer Péter rámutatott: a magyar állam a felelősségét elismerte a holokauszttal összefüggésben egyrészt az 1946. évi 25. törvényben, másrészt az 1947. február 10-én megkötött párizsi békeszerződésben. Az állam ennek megfelelően vállalta, hogy kompenzációt nyújt a zsidó közösségnek, s ez a folyamat ma is zajlik Magyarországon.
A Mazsihisz elnöke arról is beszélt, hogy a kártalanításról szóló tárgyalások az állammal húsz éve folynak, "egyes kormányok aktívabban, más kormányok kevésbé aktívan gondolkodtak erről", de ez a folyamat nem szakadt meg a rendszerváltás óta. Utalt arra is, hogy 2007-ben kormányhatározat alapján létrejött egy ezzel a kérdéssel foglalkozó vegyes bizottság.
Megjegyezte, hogy a magyar állam a nem vagyoni károk terén a világon egyedülálló módon "a zsidó emberek meggyilkolásával okozott károk bizonyos részével szembenézett", és a meggyilkoltak testvéreinek vagy leszármazottainak "hajlandó volt, ha nem is egy túl nagy összegű, de egy mindenképpen számottevő összegű kártalanítást fizetni".
A MÁV-ot egy chicagói bíróságon a "magyarországi holokauszt áldozatainak" 95 "örököse" perelte be: "jóvátételt" követelnek, amiért a cég a II. világháború idején közreműködött zsidók deportálásában. A felperesek 240 millió dollár vagyoni kár és egymilliárd dollár nem vagyoni kár megtérítését követelik. Előbbi a "holokauszt áldozataitól eltulajdonított vagyon mai áron számolt értéke", utóbbi pedig "büntető jellegű jóvátétel", amiért a MÁV "gyalázatos és buzgó módon részt vett a népirtásban".
A MÁV Zrt. a médiából értesült a perről - közölte a vasúttársaság csütörtökön az MTI-vel. A cég a beadvány tartalmáról az interneten keresztül tájékozódott. A MÁV Zrt. az álláspontját az állami szervekkel közösen, a keresetlevél hivatalos megérkezését követően alakítja ki.
Az Egyesült Államokban kedden beadott kártérítési keresetben az áll, hogy a beadvány benyújtását kilenc év kutatómunka előzte meg. A kutatás során - amelyet a magyar kormány együttműködése vagy közbenjárása nélkül végeztek el - több tízezer hivatalos dokumentumot vizsgáltak át kelet-európai és német levéltárakból és izraeli irattárakból. Felhasználtak a "holokauszt túlélői" és történészek birtokában levő okmányokat és anyagokat a washingtoni Holokauszt Múzeum dokumentum-gyűjteményéből.
Az élősködők azzal az ürüggyel perlik a MÁV-ot, mert az "tudatosan biztosított" szerelvényeket ahhoz, hogy "1944 márciusa és októbere között 437 ezer magyar zsidót szállítsanak az auschwitzi gázkamrákba", valamint azért, mert "megfosztotta az áldozatokat vagyonuktól és értékeiktől, megszegve ezzel a népirtás tilalmáról szóló nemzetközi egyezményt".
Az illinois-i északi kerületi bíróságon az ügyben már kijelölték a bírót. A felperesek közül 23-an amerikai lakhellyel rendelkeznek, 69-en Izraelben élnek, egy-egy személy Nagy-Britanniában, Brazíliában, illetve Magyarországon lakik.
Hasonló eset már történt Franciaországban, ahol a bordeaux-i francia fellebbviteli bíróság 2007 márciusában érvénytelenített - az elsőfokú bíróság illetéktelenségére hivatkozva - egy 2006-os ítéletet, amelyben kártérítésre kötelezték a francia államot és az állami vasúttársaságot (SNCF) egy francia zsidó család második világháborús koncentrációs táborba szállításában való közreműködéséért.
Toulouse város közigazgatási bírósága 2006 júniusában Alain Lipietz európai parlamenti zöld párti képviselő, valamint húga és nagybátyja keresete alapján 62 ezer eurónyi kártérítésre kötelezte a francia államot és az SNCF-et azért a szerepéért - "emberiesség elleni bűnök elkövetésében való részességükért" -, amelyet 1944-ben játszottak Lipietz apjának és nagybátyjának és még két családtagjának a drancy-i gyűjtőtáborba szállításában.
A döntés azt jelenti, hogy a franciaországi felpereseknek és sok száz további panaszosnak polgári vagy büntetőbírósághoz kell fordulniuk, ahol jogászok szerint sokkal kevesebb esélyük van kedvező ítéletre. Egy hasonló, polgári bírósághoz beadott keresetet 2003-ban a 30 éves elévülési időre hivatkozva utasítottak vissza. A közigazgatási bíróságokra nem vonatkoznak ezek az elévülési szabályok.
Az SNCF vasúttársaság azzal védekezett a perben, hogy a kollaboráns Vichy-kormány és a német megszálló erők kötelezték a deportálások végrehajtására. Az elsőfokú ítélet ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy a vasúttársaság "soha nem tett ellenvetést vagy élt tiltakozással a deportálások végrehajtása miatt".
(MTI korrigálva)
http://kuruc.info/r/26/55065/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-02-11 19:31:03, csütörtök
|
| |
| |
A MÁV-ot a holokauszt miatt perlők névsora
2010-02-11 09:46 barikád.hu
Mint ismeretes, a holokauszt állítólagos magyar áldozatainak hozzátartozói egy chicagói bíróságon beperelték a MÁV-ot, amiért a társaság a II. világháború alatt szerelvényeket biztosított a zsidók deportálásához.
Íme a névsor:
Az Egyesült Államokból: George Bass, Annie Weiss Bass, Paul Csillag, Gabriel Erem, Edie Elefant Ever, Steven Farago, Aharon Fischer, Chaim Shlomo Fischer, Paul Fischer, Viki Frishman Fliman, Francis Fodor, Erno Friedman, Paula Rosenberg Friedman, Andras Gottdiener Gal, Eva Wanda Gottdiener, David Ganti, Elisabeth Goldstein, Louis Goldstein, Herman Klein, Sandor Klein, Efraim Popovich, Eva Revesz Weinberger, Moshe Weiss.
Angliából: Istvan Somogyi
Brazíliából: Janos Somogyi
Magyarországról: Gabriella Gluck
Izraelből: Beno Abelesz, Yehudit Aron Shalom, Gad Bar Levav, Yosef Barak Bohn, Miriam Hegedus Benedek, Magdalena Izsak Birnbaum, Eva Pollak Borgida, Marta Gluck EItan, Ernest Feder, Alexiu Ferencz, Azriel Feuerstein, Yehuda Fried, Orit Gutt Friedler, Yuri Frishman, Nomi Balaz Galil, Erwin Gellis, Andrew Gergely-Jungreisz, Shoshana Szego Gertler, Avaham Guth, Yithak Haar, Endre Haar, Wanda Harel, Efraim Hausen, Alexnder Jekab, Gavriel Kaldor, Edit Klein, Tova Krausz, Gisella Salamonovics Krausz, Yeshayahu Krausz, Imre Krausz, Shoshana Lederer, Samuel Meisels, Leipold Moses, Tere Mozes, Gabriel Neuman, Yitzchak Peleg, Laszlo Pollacsek, Mosha Porat, Erno Porat, Marta Bella Bonyhadi Porzesz, Adel Reichmann, Bela Revitz, Dov Revitz, Eva Rona, Yosef Rosenberg, Imre Rosenberg, Tiberiu Rosenberg, Tzipora roth, Anna Jakabovics Roth, Ron Sarel, Yehudi Sarel, Chava Tibor Schick, Susanne Schnabel, Edit Berger Shmueli, Emanuel Schwimmer, Veronika Horovitz Simon, Zsusanna Kallai Snir, Rozalia Samuel Stark, Adela Weiss Stern, Yehudi Kac Stern, Vera Heves
barikad.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2010. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
183 db bejegyzés |
| e év: |
3186 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1740
- e Hét: 12007
- e Hónap: 23118
- e Év: 176614
|
|
|
Offline
