|
2011-12-29 23:19:59, csütörtök
|
| |
| |
Jóska megkérte a kezemet...
Igaz, nem "hivatalosan", de az a nyáreleji beszélgetés felért egy lánykéréssel!
Elérkezett a következő- a harmadik tanév az ipari szakmunkásképzőben..
Ettől fogva jártunk barátnőmmel egy osztályba az ipari iskolában, meg a dolgozók esti gimnáziumának első osztályába is.
Ez a tanév volt Jóskának is az utolsó a ,,nappali" gimnáziumban.
Megvárt egy alkalommal- késő este az esti- suli után. Már hazafelé mentünk a mi utcánkban, az Ábrahám Gézában. (Ez az utca nagyon régi papírokon Álmos utcaként szerepelt. Sokáig azt hittem, hogy az álmosságról kapta a régi nevét, mert olyannyira nem tudtunk, nem tudhattunk semmit Álmos vezérről sem...)
Nagyon szerelmes voltam. Remegtem a gyönyörűségtől, ha csak megfogta a kezemet. Amint félúton megállított, nekem a torkomban dobogott a szívem, mert azt hittem meg akar csókolni. Kissé csalódott voltam, mert ehelyett fontoskodva beszélni kezdett - mondván - nagyon ,,fontos" dolgot szeretne megbeszélni velem...
-Be kell adnom a továbbtanulási jelentkezési kérelmemet. Szeretném tudni, te mit szólnál ahhoz, ha katonatiszti főiskolára jelentkeznék?
Csak álltam ott csodálkozva és hallgattam, mint egy kuka.
Végigfutott az agyamon, hogy "ez a fiú semmit nem tud arról a politikai játszmáról, amibe a szüleink, rokonaink az 1956 utáni suttyom-terrorral keveredtek".
"Nem vette észre, hogy kettős kényszer: családi- és politikai alatt roskadozok. Semmit nem sejtettem arról én sem, hogy miért tiltanak tőle, mondván: ,,vörös, mint az apja"! Elképzelni nem tudtam, hogy miért mondják ezt, amikor Jóskának sötétszőke volt a haja az apukájának, pedig őszes-fehér?
Fel sem merült Jóskában még a kétely sem, hogy nem írta alá az esti gimibe való jelentkezési kérelmemet a KTSZ elnöke, mondván: ,,Nincs szükségem érettségizett varrónőre!"
Hogyan is gondolhatott volna erre, hiszen még a csapból is folyt víz helyett, hogy: ,,Tanulni, tanulni, tanulni!" mert a ,,Tudás hatalom!"
Csakis az idős igazgató bácsinak köszönhettem, hogy ennek ellenére fölvett a dolgozók gimijébe.
Nem mondhattam el senkinek, mert szégyelltem, hogy otthon mennyire ellenezték a továbbtanulásomat!
Anyuéknak az a háromévi inaskodás is örökkévalóság volt, míg megszereztem a szakmunkás bizonyítványt!
Hogy mondhattam volna el: alig várják, hogy visszaadjanak a ,,feladónak" Kunszentmiklósra!? Hogyan is beszélhettem volna minderről, amikor én is csak a megérzések és sejtések bizonytalanságában vergődtem!"
Álltunk és hallgattunk egy darabig, majd Jóska volt az, aki ismét beszélni kezdett.
- Most, hogy te is továbbtanulsz, hogy tanítónő lehessél, ez nagyon jó, mert majd össze lehetni egyeztetni kettőnk hivatását... Mert én számítok rád a jövőben.
Ezért, tudnom kell, mit gondolsz a választásomról.
Összeszoruló torokkal suttogtam neki:
- Legyél csak katonatiszt, hiszen téged az Isten is katonának teremtett!
,,Otthon" aztán átsírtam az éjszakákat alvás helyett. (Akkor még csak sejtettem, hogy nekem soha nem lesz olyan jó a ,,káder-lapom", amivel egy akkori katonatiszt összekötheti a magáét. Mert, abban az időben káderlapok kötöttek házasságot káderlappal.)
(folyt.köv.)
Matriota Milona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
