|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2011-12-03 00:44:16, szombat
|
| |
| |
Orbánról és az alapkamatról cikkez a külföldi sajtó - MSN Mai Nap
Egyébként is felháborító a cikk, de a befejezése, mely szerint egyedül GYF az a "karizmatikus" és még több, őt nem megillető jelzővel látta el az újságíró, aki Orbán Viktorhoz mérhető!!!!
Na, ezt már tényleg kikérjük magunknak!
De ezt csak azért teheti meg a külföldi sajtó mert GYF még mindig itt ugrabugrál, pártot alapít, osztja az észt, ahelyett, hogy a börtönben követ törne!
Tényleg nagy baj lesz, ha nem tudjuk lezárni a multat, mégpedig méltó képpen, azaz mindenki megkapja, amit megérdemel!
Így nem lehet, hogy húzzuk az időt, nem tudom a bíróságok mi az ördögöt csinálnak.
Elegendő lenne csak a saját szavait ellene fordítani, mert ha egy kormányfő nyilvánosan beismeri, hogy hazudott éjjel, nappal, trükkök százait vetette be,
hogy valahogy azt a látszatot keltse, hogy kormányoz, szerintem ez már bőven kimerít minden paragrafust.
(bár sajnos a paragrafusok néha nem életszerűen vannak megfogalmazva, tehát lehet, hogy egy ilyen nyilvánvaló és beismert ténynek ott nincs megfelelője,
s ezért nem lehet elkapni a grabancát.)
Mindenesetre minket felháborít, hogy ilyenek jelenhetnek meg a külföldi sajtóban.
Valaki nem fordítaná le a számukra a Magyar Nemzetben, ugyanarról a "karizmatikus" csodalényről írt cikkeket????
Köszönöm és üdv.
Árvai Bori
http://hirek.msn.mainap.hu/kulfold/orbanrol-es-az-alapkamatrol-cikkez-a-kulfoldi- sajto-5189/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-03 00:39:56, szombat
|
| |
| |
Orbán végre kimondta - két méregfog kihúzva!
(Amúgy meg jen ki a lóláb...)
A LIGA szakszervezetek - két turnusban - követelőztek. Egyrészt elmaradt "hálapénzüket" (ezt megmagyarázom) követelték Gyurcsány helyett Orbánon - ezek voltak a vasutasok; - illetve a munkatörvénykönyv általuk kívánt módosítását szorgalmazták (ez a teljes LIGA).
Sztrájk, útlezárás, "munkás-ököl-vasököl, odasújt ahova köll!" -beígérve.
A véletlen úgy hozta, hogy mindkét társaságnak Gaskó a vezére.Személyéről most ne szóljon a fáma. (Talán a népdal "németi Bécsbe" készülő "János úr" jut róla az embernek eszébe, akinek "kantárszíja forgantóra").
Nos: Orbán Viktor elment az "oroszlán barlangjába" Gaskóhoz.
Amit ott mondott, az történelmi jelentőségű.
Orbán kimondta azt, amit e Körben annak idején mi is elmondtunk: súlyos hiba volt a MÁV Cargot "privatizálás" címen azt átadni Ausztriának, pontosabban az osztrák államnak, - ma "Austria Cargo" a sikeres cég neve - hiszen a személyszállítás mindíg veszteséges, a teherszállítás viszont nyereséges. A MÁV CARGO átadásával a MÁV eleve veszteségességre van ítélve, csak állami szubvencióval működhet.
(Amit nem mondott ki a Miniszterelnök: ez nemcsak hiba, hanem közönséges bűncselekmény volt: egy anya és fia 2 milliárd (= 2.4 Tocsik) sikerdíjat vettek fel, amiért ezt a Magyarország számára hihetetlenül hátrányos "üzletet" nyélbe ütötték - Gyurcsányék javára. Vajon eljut-e hozzájuk valaha is Budai Gyula?)
Amit viszont kimondott Orbán Viktor, az a következő: megígérte, hogy lesz újra a MÁV-nak teherszállító részlege.
Ami a konkrét sikert garantálta e tárgyalásokon: Orbán elmondta, hogy az az 5 milliárd forint, amit Gyurcsányék ígértek, amiért a vasutasok lenyelték ezt a békát (ezért neveztem "hálapénz"-nek, mert ezzel az ígérettel vásárolták meg a lelküket, hogy ne tiltakozzanak), az igenis jár a vasutasoknak!
Annyira emberi volt, ahogy elmondta:
"Nézzék, én ha megfeszülök, ha a kormány megfeszül, akkor sem tudom most Önöknek azt az 5 millárdot azonnal kifizetni. De megígérem, hogy 3 részletben megkapják: még az idén 1 milliárdot - erről már törvénytervezet is készült."
Gaskó szép ajándékkal kedveskedett a vasutasok nevében: egy 424-es mozdony makettjével. Láthatóan nagyon boldog volt a szakszervezeti vezér, és sikerként élte meg az ügyet, amikor emlékeztette híveit: Orbán Viktor évekkel ezelőtt ellenzékben is ugyanezen az állásponton volt, s számára "kellemes meglepetés", hogy létezik olyan magyar politikus, aki hazalomra kerülve nem feledkezik meg arról, amit ellenzékben mondott.
A 7 fogú (Maszopik) sárkány egy újabb fogát tehát sikerült kihúzni.
Gaskó Viktorral tegeződik, parolázik, túláradóan boldog és támogató.
Elannyira, hogy a második méregfogat is hozták tálcán: elmarad a LIGA tüntetése, hiszem megegyezés körüli állapot alakult ki a munka törvénykönyve ügyében.
No, ezt kommentáljátok, tovarisok, ott a bal szélen!
Még a végén Peyer Károly jelzőit akasztjátok szegény Gaskó nyakába!
Én, mint a LIGA Szakszervezeti Szövetség csíráját jelentő Tudományos Dolgozók Demokratikus szövetségének (TDDSZ, azóta ellopta Szamuelly egyik vér szerinti leszármazottja az egészet, ma már TDDSZ nincs,) 19. számú alapító tagja azt gondolom, hogy egy szociálisan érzékeny nemzeti kormány és a dolgozók érdekeit védő szakszervezetek között ilyen kapcsolatnak kell lennie, ez a természetes. Emberi hang, konstruktív és közös probléma-megközelítések, megoldások.
De még nem beszéltem a legfontosabbról, a harmadik méregfogról.
AZ IMF TÁRGYALÁSOKON EGYETEMI TANÁR, RÉTHELYI MIKLÓS VEZETI a magyar küldöttséget.
Egyidejűleg Matolcsi Simorral tárgyal.
Ezt a méregfogat kihúzni nem lenne tanácsos, de a "gyökértömés" lehetséges.
A Jó isten azzal is segített, hogy a Moody nemcsak Magyarországnak, hanem ezt követően egész Európának nekirontott.
Kilátszik, (vagy legalábbis éppen jen ki) a lóláb!!!
Ez lélektanilag Magyarország számára kedvező.
Egyszeriben javulni kezdett a forint helyzete!
"Nem kicsit! NAGYON!!!"
Tartsanak, aminek akarnak: az a véleményem, hogy Orbán Viktor Isten csodálatos ajándéka a Magyar Népnek.
Olyan, mint Dávid király volt az Ó-Szövetségben a zsidó nép számára.
Vagy Mózes.
Isten segítsége nélkül persze Viktor sem menne sokra.
De az ilyen különleges helyzetek arra utalnak, hogy Isten Vele van, Isten velünk van, Isten Magyarországgal van!
És akkor még nem is beszéltem Balogh Zoltánról és az új roma programról.
Mert - ez is tegnapi hír.
Hajrá, Magyarország, Hajrá Magyarok!
A Krónikás
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-03 00:24:27, szombat
|
| |
| |
Rákosi gyűlölte, Kádár kivégeztette
Aki szót mert emelni a Rákosi-korszak idején a kulákok mellett, az gyakorlatilag a halál fia volt.
A rendszer nyilvánvalóvá tette, hogy kit tekint ellenségének, s ezen semmiféle emberiességi vagy éppenséggel jogi szempont nem változtatott. Egy jánoshalmai ügyvéd azonban úgy döntött, mindenképpen az emberiesség és a jog útját járja. Nem csak a kulákperekben, a forradalom idején is. Történjék bármi.
Szobonya Zoltánt 1958. szeptember 29-én kivégezték. A kádári megtorlás áldozata lett. Talán elkerülhette volna a halált, s most két lánya, Szobonya Csilla és Szobonya Tünde is ezt mondja. Úgy tudják, édesapjukat be akarta szervezni a hatóság, de Szobonya Zoltán nem vállalta a besúgók dicstelen, piszkos életét, inkább belenyugodott a halálos ítéletbe, már ha bele lehet ebbe nyugodni egyáltalán. Szobonya Zoltánt, az ügyvédet nagyon nem szerette a pártállami rendszer. Már évekkel korábban is azon a vékony mezsgyén járt, ahol csak centik választották el a bebörtönzéstől, de talán egy akasztófával végződő, koholt pertől is...
Veszélyes misszió
Szobonya Zoltán 1909-ben született Jánoshalmán, polgári családban. Debrecenben végezte a jogi egyetemet, majd a közigazgatásban dolgozott, Zomborban alispáni titkár volt, Baján pedig főszolgabíró. 1943-ban hívták be katonának, az orosz fronton harcolt, s 1947-ben került haza a hadifogságból. Igazolták, járási főjegyző lett. De következett az 1948-as esztendő, vagyis az egyházi iskolák államosításának ideje, s ekkor figyeltek fel Rákosiék Szobonya Zoltánra. Mert Jánoshalmán mint járási főjegyző és az illetékes bizottság elnöke az egyházi iskolák államosítása ellen szavazott. Egyedül, ráadásul nyílt voksoláson. Olcsón úszta meg, csak annyi történt, hogy ki kellett lépnie a közszolgálatból. Így került az ügyvédi pályára. Jánoshalmán kezdte az ügyvédi munkát, s ettől kezdve szinte folyamatosan veszélyben élt. Ugyanis azokat az egyszerű embereket képviselte a törvény előtt, akiket a rendszer ki akart telepíteni, akiktől el akarta venni a földjüket, valamint akiket kuláknak bélyegzett. Nyilvánvalóan már figyelte a hatóság az ügyvédet, hisz szembefordult a pártállami rendszer nagy vidék- és társadalomátalakító programjával. Ráadásul ismert és népszerű lett szűkebb-tágabb környezetében. Jánoshalmán és a falujában, Mélykúton is csak úgy beszéltek róla, hogy ,,a doktor úr, a mi jó apánk". Nem sokkal később egy titkos ÁVH-s dokumentum meg is jegyezte figyelmeztetőleg, hogy Szobonya ügyvédet a kulákok védőszentjének tartják az emberek.
Hát persze. Csak Mélykúton 350 családot mentett meg a kitelepítéstől... Szobonya Csilla most azt mondja, a rendszer nem talált fogást az édesapján. Végül 1952-ben elfogyott a rezsim türelme, és Szobonya Zoltán ellen eljárást kezdeményezett a hatóság, mondván, nagyobb súlyú malacot vett a megengedettnél... Kitelepítették Dunavecsére. Ha a felesége és az akkor még egészen kicsi lánya, Csilla látni akarta, majd egy teljes napot kellett vonatozniuk. Az 1953-as enyhüléssel visszakerülhetett a családjához Mélykútra, ahol Csilla asszony emlékei szerint minden a régi kerékvágásban folyt tovább. Időnként olyan sokan várták az ügyvédet, hogy a háza udvarát is megtöltötték az emberek. Szobonya Zoltán az idős, bajba jutott parasztoknak sokszor a perköltséget és az illetékbélyeget is maga fizette.
Jöttek a tankok
Az ügyvédet energikus embernek, jó szónoknak ismerték Mélykúton és Jánoshalmán is. Itt október 26-án kezdődött a forradalom, de nem ropogtak a fegyverek, ahogy a szomszédos Mélykúton sem. Egyetlen riasztólövés dördült el csupán, ezt a jánoshalmai tüzérlaktanya egyik katonája adta le. Szobonya Zoltánnak az volt a meggyőződése, hogy békejobbot kell nyújtani a pártállami rendszer megtévedt és megtévesztett embereinek is, ne a bosszú vezesse a forradalmat! Szónoklataiban gyakran megjelent ez a gondolat. Mint ahogy a harmadik út eszméje, egy nemzeti, keresztény és szociális Magyarország képe is. Legyen elég most annyi, Szobonya Zoltán a jánoshalmai és mélykúti forradalom vezetője, majd pedig az új közigazgatási rendszer kiépítője lett mindkét településen és járási szinten is. Az általa irányított Forradalmi Bizottság például érvénytelenítette a tagosítást, azaz az erőszakos kolhozosítást, de nem szüntette meg a szövetkezeteket mint intézményeket, csak önkéntessé tette a belépést. Létrehozta a nemzetőrséget, s mindeközben megszervezte hat teherautónyi élelem útra indítását is a budapestiek megsegítésére. Egyébként harc nélkül is zajlott a felkelés. A Forradalmi Bizottság például elfogadott egy olyan programot, amelynek az volt az egyik követelése, hogy hozzák nyilvánosságra a hatóságok az ÁVH-s besúgók listáját! Korán jött, de máig sem teljesülő kérés...
Október 31-én itt is megalakultak az új pártok. Szobonya Zoltán volt az, aki közigazgatási vezetőként irodahelyiséget adott az MSZMP-nek is. Ő egyébként a kisgazdapárt tagja volt.
November 4-én hajnalban a jánoshalmai tüzérlaktanya parancsnoka mozgósított a szovjet támadás hírére. Összesen 180 ember jelentkezett a felhívásra, önként. Fegyvert, felszerelést is kaptak. A laktanyát 16 páncéltörő ágyú védte, a katonák úgy okoskodtak, ha tíznél kevesebb szovjet harckocsi tör rájuk, akkor felveszik a harcot. Szobonya Zoltán nem vett részt a katonai előkészületekben, de tudott róluk, s egyetértett velük. Ám minden másként alakult. A hatalmas túlerőt, valamint az egységes, országos védekezés hiányát látva, aznap délután leszereltek az önkéntesek. Nem volt vérontás. A Jánoshalmára bevonuló szovjet egység parancsnoka köszönetet mondott Szobonya Zoltánnak a nyugalom és a rend megőrzéséért.
Az elszámoltatásnál az ilyesmi persze nem számított. És ott volt Szobonya Zoltán rovott múltja, vagyis a megmentett kitelepítettek, a törvény előtt védett parasztok, kulákok sokasága, nem is beszélve a tagosítás érvénytelenítéséről... A hatóságok behívták az ügyvédet, kihallgatták, a lányai szerint alaposan meg is verték. De ez csak a győztesek első dühe volt. Újra jöttek érte. Mindenki azt kérte tőle, meneküljön, de csak a szomszéd házig jutott, mondván, nincs miért menekülnie. 1957 februárjában letartóztatták, majd az év szeptemberében első fokon kimondták rá a halálos ítéletet.
Figyelő tekintetek
Furcsa per volt, az biztos. Az államrend elleni szervezkedés, a katonai ellenállás irányítása volt a legfőbb vádpont Szobonya Zoltán ellen. A katonákat felmentették, talán éppen azért, mert ők nem emlékeztek arra, hogy lett volna leszerelés november 4. délutánján. Lehet erre nem emlékezni?!
A lányok végig tudták, mi történik, még ha a két kisebb ezt ésszel nem is foghatta föl, de érezték a bajt. Szobonya Csilla emlékszik arra a pillanatra, amikor a másodfokú ítélet után hazaérkezett az édesanyja. Csak annyit mondott a küszöbön, hogy halál, és összeesett. Szobonya Zoltán felesége maga vitte a kegyelmi kérvényt Dobi Istvánhoz Galyatetőre, mert az elnök éppen ott tartózkodott. A kérvény nagyon sokba került, a helyi állatorvos alkalmazta Szobonya Zoltán feleségét, tizenkétezer baromfit kellett beoltania, így lett meg a pénz a dokumentum benyújtásához. De hiába...
Az ügyvéd valamilyen módon üzenetet juttatott ki a családjához, mindenekelőtt a kislányaihoz. Szobonya Csilla gyanítja, csakis vécépapírra írhatta édesapja ezt a néhány sort, mert más papírhoz aligha juthatott hozzá: ,,Pici babáim, soha ne felejtsétek, hogy magyarnak születtetek, s egyre kérlek, soha senkire valótlant ne mondjatok. Mindig és minden körülmények között csakis az igazat. Ezt kéri tőletek édesapa." Csilla hét-, Emőke öt-, Tünde négyéves volt ekkor.
Szobonya Zoltán felesége a három kislánnyal Budapestre költözött, rokonokhoz. Esőköpenyek ,,hegesztéséből" tartotta fenn magát és a gyerekeket. Azok, akik tartoztak még Jánoshalmáról, Mélykútról vagy bárhonnan az ügyvédnek, csomagot és nemritkán pénzt is küldtek neki. A felcseperedő Szobonya lányokat először nem vették fel felsőoktatási intézményekbe. Tünde felvételi kérelmét például el sem küldte a gimnáziumi igazgatója, Emőke pedig maximális pontszámú felvételit írt a műszaki egyetemen, de ,,helyhiány" miatt elutasították. Hasonlóképpen járt Csilla is. Csak később juthattak el a diplomáig, ám ezzel még semmi sem fejeződött be. Mondani sem kell, figyelték őket, nyilván a rendőrség is, de a személyzetisek és a munkahelyi párttitkárok mindenképpen. Tünde férjét például az 1980-as évek közepén be akarta szervezni az állambiztonsági szolgálat. Azt ígérték neki, ha együttműködik, a felesége elvégezheti az egyetemet. Nemet mondott. Tündét máskor magasabb pozícióba akarták helyezni a mezőgazdasági minisztériumban. A személyzetis Jánoshalmára utazott, ott tájékozódott a Szobonya család, illetve Szobonya Zoltán története felől. Kádárék nem akartak felejteni.
--------------------------------------------------------------------------------
Tiszteletet a vidék forradalmának is!
1993-ban emléktáblát avattak Szobonya Zoltán előtt tisztelegve a kecskeméti börtönben. Itt végezték ki az ügyvédet 1958. szeptember 29-én reggel fél hétkor. Azóta minden évben megemlékezést tartanak a táblánál ezen a szeptember végi napon, s ilyenkor nemcsak Szobonya Zoltán, hanem a vidék forradalma előtt is fejet hajtanak. Szobonya Csilla szerint ha a forradalom ügyéről van szó, a közvélemény elsősorban a budapestiek küzdelmére gondol, a vidéki események háttérbe szorultak. A család emlékérmet is alapított az édesapa tiszteletére, ennek idei díjazottja Szakály Sándor hadtörténész és Zinner Tibor jogtörténész volt.
Sinkovics Ferenc
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-03 00:21:03, szombat
|
| |
| |
Bogár László írása
Igen, az álomnak vége van, lassan ébredni kell, bármilyen sötéten vészjósló is e reggel. Ráébredni végre, hogy milyen is az a világ, ahová beküldtek minket.
A világot meghatározó ,,láthatatlan" erők pénzhatalmi kommandósai nem nagyon hagytak kétséget afelől, hogy kik ők és mit akarnak.
A tragikus történésekbe persze számos komikus elem is vegyült.
Az egyik például az, hogy a magyar társadalom egy része, és az őket hipnotizáló uralmi oligarchiák, a globális pénzhatalmi rendszer brutális csapásait mint ,,felszabadítókat" üdvözlik.
Akárcsak 1956. november 4. után azok, akik a szovjet birodalom hazánkat brutálisan legázoló hatezer páncélosában látták a ,,szabadság és rend" megteremtésének biztosítékát.
Az elmúlt háromszáz évünk éppen azt látszik bizonyítani, hogy ha nem lázadunk, szétrohaszt, ha lázadunk (ahogy most is próbáltuk), szétrobbant minket a mindenkori ,,birodalom", amely mögött ugyanazt a pusztító világerőt ismerhetjük fel, amelyről persze oly gyakran hallani, hogy nem is létezik, csak nekünk vannak összeesküvés-elméleteink.
És ha nem velünk történne, valóban nagyon mulatságos lenne látni, amint az egész magyar politikai elit valahogy úgy viselkedik, mint azok, akik egy éppen szakadékba lezuhanó autóban vitatkoznak arról, ki üljön a volán mellé, vagy ami még izgalmasabb kérdés, hogy akkor most bekapcsolják-e a légkondicionálót, avagy sem, miközben az autó néhány másodperc múlva körülbelül négyszáz kilométeres óránkénti sebességgel fog a szakadék sziklaaljzatához csapódni.
És valamennyi benne ülő ugyanolyan maradandó alakváltozást szenved majd, teljesen függetlenül a volánhoz és légkondicionálóhoz való viszonyától.
Szóval az álomnak vége van, de azért legyen végre bátorságunk kinyitni a szemünket, és látni azt, ami valóságként körülvesz minket.
Azt, hogy mi annak a végzetes csapdának a természete, amelyben most vergődni látszunk.
Igazából mindössze arra a meglehetősen pragmatikus kérdésre kellene válaszolnunk, beletörődünk-e abba, hogy elpusztulunk, vagy esetleg ezt elkerülendő, az utolsó előtti pillanatok egyikében mégiscsak megpróbáljuk megnyitni legalább azt a beszédteret, ahol a dolgok néven nevezhetővé válnak.
Tegyük hozzá, nem feltétlenül kellett volna e végzetes veszélynek, a világ romba döntésére készülő iszonyú örvényléseknek bekövetkezniük, ha bolygónk láthatatlan és persze csak az összeesküvés-elméletekben létező urai a jó gazda gondosságával irányítanák a civilizációt. Logikailag ugyanis akár ez a változat is bekövetkezhetett volna az elmúlt évezredek során, de sajnos nem ez következett be, hanem ennek éppen az ellenkezője.
A világot igen régóta irányító szuperstruktúra ugyanis ámokfutóvá, pusztító fúriává vált, egy olyan ,,globalómává" amely most úgy készül felszámolni mindent, hogy akárcsak a rákos burjánzással, vele se tudjuk közölni, hogy az általa elpusztított civilizáció összeomlásával neki magának is vége lesz.
Játsszunk el azért azzal a gondolattal, hogy ha esetleg mégis elérne hozzá e kérdésünk és kérésünk, akkor vajon mit válaszolna.
Elvileg három változata lehetne egy ilyen válasznak.
Az egyik, hogy ,,hogyne tudnám, hogy elpusztulok, ha már elpusztítottam a világot, de addig is átélhetem azt a mámorító érzést, hogy azt csinálok, amit akarok, zabálok belőled, és ürítek beléd mértéktelenül, ám te, szerencsétlen lúzer emberiség, ezt úgysem értheted".
A második talán az volna, hogy ,,tudom, hogy utam a semmibe visz, és szeretném is megállítani saját magam, de művem felett már én is elvesztettem az ellenőrzést, így a világ most már tehetetlenségi pályán halad az általam felidézett végzete felé".
És végül, ha végtelen naivitás is talán ezt feltételezni, de válaszolhatná azt is, hogy ,,jó, egyezzünk ki döntetlenben, és akkor ámokfutó parazita helyett megpróbálok bölcs élősködő lenni, aki mindig visszahagy annyi erőforrást a világnak, amiből az a számára hosszú távú, kényelmes kifoszthatóság állapotába tudja magát rendszeresen visszahozni".
Ez lenne a ,,jut is, marad is" régi bölcsessége.
Mindebből látható, hogy az emberi világ kritikus elágazási ponthoz érkezett.
Ha nem akar elpusztulni, akkor végre nevén nevezve a dolgokat, igenis nyíltan kérdőre kellene vonnia a világ valóságos urait, még ha ez politikailag is volna túl korrekt.
Kell tennünk egy utolsó kísérletet, és ha ez sem sikerül, akkor pedig rohamos gyorsasággal el kell kezdeni a távolodást mindentől, ami a ,,globalómához" kapcsolódik.
Annál nagyobb lehet az életben maradás esélye, minél kevésbé fogyasztjuk áruit és szolgáltatásait, minél kevésbé hisszük el mesterségesen összetákolt hamis valóságát.
Az álomnak vége van, és most már csak rajtunk múlik, hogy a világnak is vége lesz-e.
Bogár László
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2011. December
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | |
| 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | |
| 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | |
| 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | |
| 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
17 db bejegyzés |
| e év: |
399 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 85
- e Hét: 5593
- e Hónap: 14197
- e Év: 50138
|
|
|
Offline
