|
2013-09-25 11:22:39, szerda
|
| |
| |
04- Magyarok újrahonosítási programja
III. CSALÁDTÁMOGATÁS
A családtámogatás az egyik legfontosabb kötelezettsége minden társadalmi berendezkedésnek, hiszen a mindenkori társadalmak legkisebb egysége a család. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a CSALÁD TÁRSADALMI ALAPMINTA, a TÁRSADALMI MINŐSÉG hordozója.
A családtámogatáskor figyelembe kell venni a családi életre való felkészítés és az egyének felkészülésének lehetőségeit, aminek társadalmi feltételeit meg kell teremteni.
Ugyanakkor ki kell dolgozni akár a távlati- akár a már meglévő család (a harmonikus párkapcsolatok és a gyermeknevelés) támogatásának programját. Legyen az:
- meglévő- vagy távlati - a házaspár és a gyermeknevelés problémái;
- idős, beteg szülők otthoni gondozásának összes problémája;
- az élet négy krízisszakaszának problémái.
Fontos, hogy mind a négy krízis szakaszt emberi méltósággal élhesse meg minden ember. Ezek a krízisszakaszok:
1.) a születés-
2.) a serdülőkorból ifjúkorba lépés-
3.) az idős kor (menopauza) és
4.) a halál előtti közvetlen időszak.
Annál is inkább szükséges mindezen életszakasz emberi méltósággal való megélése, mert a ,,...család, mint társadalmi alapminta, magába foglalja az élet születését és az élet fenntartását, melyben megfordulnak a nemzedékek, ahonnan ered a történelem, a nemzeti élet, az emberiség szolidaritása, mindaz, ami az embert emberré teszi." (Ravasz László)
,,A család az emberpár egymáshoz, továbbá a szülőknek és gyermekeknek egymáshoz való kölcsönös viszonyából áll.
Ez az ős, emberi háromság: apa, anya és gyermek az élet háromsága, akkor teljes, ha az egész életre kiterjed.
Nem elegendő a pillanatnyi találkozás, amelyből az Élet támad, mert a nevelés épp olyan lényeges feltétele az életnek, mint maga a szaporítás.
A szerelem minden szépségét, dicsőségét, azt a csodálatos ajándékot, amit egy személyiség nyújthat a másik személyiségnek, csak egy egész életen tartó szerelemben tudjuk megismerni, viszonozni. Éppen ilyen, egész életre szóló a szülők és a gyermek életközössége.
A gyermeknek az az érdeke, hogy aki felneveli, lélek szerint is a ,,szülője" legyen, hogy az őt felnevelő emberpár egymáshoz való szeretete egy olyan lelki és erkölcsi ,,anyaméh" legyen, amelyben egészségesen fejlődhet a gyermek egész személyisége.
E nevelés nem érhet véget huszonnégy éves korban, mert deresedő hajjal, unokáktól övezve is rendkívül nagy nevelő erőt jelent az édesapa és édesanya.
A házasságnak ez a része állandó feladatot, munkálkodást jelent, ami a házastársak halálával ér véget.
A házasság azonban nem jelentheti minden ember életfeltételét, mert vannak a házasságra testileg, vagy lelkileg alkalmatlanok; és vannak kivételes személyek, akik egész életüket hivatásuk szolgálatára rendelik.
Mi a helyzet azzal, a családot veszélyeztető ténnyel, hogy - vagy gazdasági kényszerből, vagy puszta önzésből - félnek a gyermekáldástól?"
Többnyire az OTTHONTEREMTÉS LEHETETLENSÉGEI, a LÉTBIZONYTALANSÁG miatt NEM MERNEK FELELŐSSÉGGEL GYERMEKET VÁLLALNI A FIATALOK!
Hiszen, a támogatási rendszerünk azoknak kedvez, akik már életre hívták a gyermeket, gyermekeket. Pedig, az élővilágban sem előbb hozzák világra a kicsinyeiket és csak azután gondoskodnak a fészekről! Ez olyan, mintha a madarak szanaszét tojnák a tojásokat és csak azután gyűjtenék egybe a közben elkészült fészekbe, miután kihűltek azok a tojások. Az ilyen tojásokból már nem fog kikelni fióka!
Vagyis, minden létező eszközzel TÁMOGATNI KELL a családok OTTHONTEREMTÉSI törekvéseit! Az a lenne a legjobb mindenki számára, ha több generációs családok együttélésére alkalmas lakások állnának a gyermeket nevelők és az idős, beteg szülőkről gondoskodók rendelkezésére. Egy ilyen családtámogatós program mellé oda lehetne állni.
A CSALÁD eleinte EGY EMBERPÁRBÓL áll, akik a JELEN IDŐBEN KEZDIK MEG CSALÁDI ÉLETÜKET. Azonban, a JELEN EMBERE magában hordozza MÚLTJÁT és JÖVŐJÉT, azon egyszerű biológiai képlet alapján, hogy születésünkhöz EGY FÉRFI férfi és EGY NŐIVARÚ EMBER egyesülése szükséges.
Őket 2-2 ember, az utóbbiakat 4-4 ember nemzette.
Ük-szüleink biológiailag szükséges létszáma már 16 személy.
Ha, gondolatban megrajzoljuk a képletét, akkor látjuk, hogy fejére fordított piramis csúcsaként hordozzuk az ősök génállományának készletéből esetenként kialakult - egyszeri és megismételhetetlen - saját génkombinációnkat.
A piramis egy-egy emeletét nemzedéknek (generációnak) nevezzük. HÁZASODÁSKOR a HÁZASTÁRS GENETIKAI PIRAMISA ÚJ GÉNÁLLOMÁNYT KAPCSOL BE A MEGSZÜLETŐ EMBER-UTÓD, UTÓDOK GÉNVARIÁCIÓJÁBA.
A MÚLT, tehát nemcsak VELÜNK- BENNÜNK is ÉL - mérhetetlen színes változatosságot felmutatva.
Ebből következik az az alapvető kíváncsiság, hogy igyekszünk megismerni saját, leszármazási (genealógiai) múltunkat, mert csakis annak ismeretében alakulhat ki identitásunk, hovatartozás-tudatunk.
Annak tudása, hogy a magyar- és más- (nemzeti kisebbséghez tartozó) családok, magántörténelmükkel részeseik a magyar nemzet történelmének, lehetővé teszi az egészséges nemzettudat kialakulását.
Ezzel el is érkeztünk az ember térbeli életéhez, mert minden ember a Föld nevű bolygó bizonyos területén születik és többnyire ott is éli le az életidejét. Azon nyomban megörökli, megörököljük a jövő milyenségének és minőségének felelősségét. Ezzel a felelősségérzettel és tudattal kell megkeresnünk a helyünket a társadalmi, gazdasági valóságban.
A jelen embere, az egyén elsősorban magánember, aki a magánéletét általában családban éli le. A család, viszont a társadalom legkisebb egysége. E legkisebb társadalmi egység minősége meghatározója a társadalmi minőségnek.
Csak a jó családi háttér biztosíthatja az egyén számára a stabilitást- a biztonságot, az elérhető célok megvalósulását.
Olyan JÖVŐért érdemes élni, amelyikben az egyén jövedelméből otthont tud teremteni, családot tud alapítani és születendő gyermekei számára - míg kicsik - gondoskodni tud asszonyáról, gyermekei anyjáról is - és ha megöregszik, vagy beteg lesz, akkor is erkölcsi- anyagi méltósággal élhessen. Ez a JÖVŐ!
Addig is, míg ez megvalósul, a társadalmi intézmények nem vonulhatnak ki
- az otthonteremtés,
- a gyermeknevelés- és oktatás,
- a betegellátás,
- az időskorúak gondozása
költségeinek - legalább részleges átvállalásából! Pl. családi adózás bevezetése... Vagy olyan nemzeti fejlesztési tervek bevezetése, melyek révén úgy lehet támogatáshoz jutni, hogy az EGYÉN kreativitásával, vagyis alkotói szakértelmével - pályázati úton nyert pénzekkel - megvalósíthatná álmait és az ÖNÁLLÓSÁG FELELŐSSÉGÉVEL MEGTERVEZETT ÉLETPROGRAMJÁT.
Így teremtve ÖNMAGA, és mint jövendő munkaadó: EMBERTÁRSAI számára is jövedelmi forrást, munkahelyet.
A JELEN emberének nagy kötelessége még, hogy visszataláljon a természethez, mert eredetileg annak része. Ezért, meg kell ismernünk azt a természeti környezetet, ami körülvesz bennünket. Meg kell ismernünk, hogy harmonikusan együtt tudjunk élni vele, óvni, védeni tudjuk azt, hogy utódaink - a JÖVŐBEN élők is élvezhessék.
Az ember, minden idők embere nemcsak természeti lény, nemcsak külső-belső fizikai-biológiai tulajdonságaival egyedi, egyszeri és megismételhetetlen, hanem LELKI alkatával is az.
Az emberi léleknek szüksége van a HIT-re.
Szükségünk van HIT-re
- JELEN-ben,
- MÚLT-ban és
- JÖVŐ-ben.
Szükségünk van HIT-re önmagunkban, embertársainkban, de legfőképpen a Teremtő mindenhatóságában.
A HIT erejével fölvértezett- megerősödött ember nem érzi magát elveszetten egyedül ebben a globalizálódó világunkban.
A HIT erejével megerősödött embert nem lehet meggátolni az önmagával szembeni igényes életfelfogás kialakításában sem!
Az ilyen ember nemcsak egyenjogú-, hanem egyenrangú polgára lehet saját hazájának.
(És, minden további, nemzetek közösségének.)
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
