|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 30
|
|
|
|
|
|
2019-01-11 08:37:53, péntek
|
| |
| |
Áprily Lajos
Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,
taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek.
Ne ingerelj panaszra vagy haragra,
hangoskodóból halkíts hallgatagra.
Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,
ritkán hallassam hangom, mint a holló.
A közlékenység kútját tömd be bennem,
karthauzi legyek a cella-csendben.
Csak bukdácsoló patakok csevegnek,
folyók a torkolatnál csendesednek.
Ments meg zuhatag-szájú emberektől,
könyvekbe plántált szó-rengetegektől.
Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez
egy pátosztalan, kurta szó elég lesz,
a túlsó partot látó révülésben
a Készen vagy-ra ezt felelni: Készen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-11 08:36:19, péntek
|
| |
| |
És hozzá szoksz, hogy
emelt fővel és nyitott
szemmel fogadd a vereséget,
a felnőtt méltóságával,
nem pedig a gyermek
kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden
tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja
túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod,
hogy még a napsugár is
éget, ha túl sokáig ér.
Műveld hát saját kertecskédet,
magad ékesítsd fel a lelked,
ne mástól várd, hogy virágot
hozzon neked.
És tanuld meg, hogy valóban
nagyon sokat kibírsz.
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.
Veronica A.Schoffstall
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Grafika-Rajz 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-11 08:31:29, péntek
|
| |
| |
Mielőtt meghalsz, ne aggódj a tested miatt.
A rokonaid megteszik, ami szükséges - a lehetőségeik szerint.
Leveszik a ruhádat.
Megmosdatnak.
Felöltöztetnek.
Elvisznek lakóhelyedről az új címedre.
Sokan jönnek majd a temetésedre, hogy elbúcsúzzanak tőled.
Lesznek, akik megváltoztatják terveiket, néhányan a munkahelyükre
sem mennek be azon a napon.
A dolgaid, melyeket nem szerettél kölcsönadni, eladják,
elajándékozzák vagy elégetik.
A kulcsaid,
a szerszámaid,
a könyveid,
a gyűjteményeid,
ruháid...
Tudd, hogy a világ nem áll meg és nem sír majd utánad az egész emberiség.
Munkádat átveszi más. Valaki, akinek egyenlő, vagy jobb képességei vannak,
elfoglalja a helyed.
A tulajdonod az örökösöké lesz.
Egy darabig majd továbbra is idéznek, ítélkeznek fölötted, megkérdőjeleznek
és kritizálnak azokért a kis és nagy dolgokért, amiket az életben tettél.
Azok az emberek, akik csak arcról ismertek, azt fogják mondani:
"Szegény..."
Az őszinte barátaid sírni fognak pár órát vagy pár napot,
de aztán újra nevetni fognak.
Házi kedvenceid hozzászoknak az új gazdához.
Egy darabig a falra akasztják a fényképeidet, majd a bútorra teszik,
míg végül a fiók alján tárolják.
Valaki más ül a kanapédra és eszik a tányérodból.
A mély fájdalom az otthonodban egy vagy két hétig tart, egy hónapig, kettőig.
Egy évig, kettőig. Aztán csatlakozol az emlékekhez, majd véget ér a történeted.
Befejezted az emberek között, itt befejezted ezt a világot.
De a történeted az új valóságodban kezdődik: a halál utáni életedben.
Életedben minden elveszíti az értékét. Akkor is, ha olykor nem tudtál továbblépni
éppen a szeretett dolgok miatt. Minden, ami itt volt, elveszíti azt az értékét.
A testi szépséged.
A neved.
A tulajdonod.
Hiteleid.
Állásod.
Bankszámlád.
Otthonod.
Autód.
Címed.
Rangod.
Barátaid.
Akik mindig melletted álltak.
Családod...
Ebben az új életben csak a lelkedre lesz szükséged.
Ez az egyetlen, ami megmarad.
Ezért próbálj meg teljesen, szépen élni és boldog lenni, amíg itt vagy, mert ahogy
Innen nem viszed el, amid van. Csak azt viszed el, amit adtál!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-11 08:29:43, péntek
|
| |
| |
Az életkor előre haladtával egyre gyakrabban szembesülünk a szomorú
ténnyel szeretteink hozzátartozóink elvesztésével. Egyre több közeli hozzá
tartozónk sírjához kell ellátogatnunk, kegyelettel őrizni emléküket. A mai kor
követelménye, hogy az ember legyen erős, viselje a terheket keményen
A gyász nem gyengeség, természetes kísérője a bennünket ért veszteségek
feldolgozásának.
Idővel a fájdalmas gondolatok helyett egyre több szép emlék kerül elő.
Elkezdődik a megváltoztathatatlan racionális elfogadása. A gyászolóban
erősödik az érzés, hogy mégis képes lesz megbirkózni a helyzettel.
Ezekre a hónapokra a hullámzó érzések jellemzőek.
Az évfordulók, az ünnepek (névnap, születésnap, karácsony) újra
felerősíthetik a gyászoló fájdalmát.
Tudatosítani kell magunkban, hogy a gyász lehetőséget kínál az egész
életünk, a kapcsolataink átgondolására, lehetőség a változásra.
Szívünkben az eltávozottak iránt szeretettel, emlékezéssel, belenyugvással
a megváltoztathatatlanba, az élőknek tovább kell élni az életüket, megtalálni
a helyünket a világban.A szomorú ténnyel szeretteink hozzátartozóink
elvesztésével. Egyre több közeli hozzátartozónk sírjához kell ellátogatnunk,
kegyelettel őrizni emléküket. A mai kor követelménye, hogy az ember legyen
erős, viselje a terheket keményen A gyász nem gyengeség, természetes
kísérője a bennünket ért veszteségek feldolgozásának.
Idővel a fájdalmas gondolatok helyett egyre több szép emlék kerül elő.
Elkezdődik a megváltoztathatatlan racionális elfogadása. A gyászolóban
erősödik az érzés, hogy mégis képes lesz megbirkózni a helyzettel. Ezekre
a hónapokra a hullámzó érzések jellemzőek. Az évfordulók, az ünnepek
(névnap, születésnap, karácsony) újra felerősíthetik a gyászoló fájdalmát.
Ezzel a normál gyász folyamata lezárul... Szívünkben az eltávozottak iránt
szeretettel, emlékezéssel, belenyugvással a megváltoztathatatlanba, az
élőknek tovább kell élni az életüket, megtalálni a helyünket a világban, arra
törekedve, hogy ha egyszer mi távozunk minél több szép emléket hagyjunk
mások szívében.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyász 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-11 08:25:32, péntek
|
| |
| |
Augustinus
Benned mérem, lelkem, az időt.
Vajon valaki meg tudná-e magyarázni
könnyen és röviden, hogy mi az idő?
Vajon gondolataidba merülve szavakba
tudnád-e önteni azt, hogy mi az idő?
Pedig mily gyakran csevegünk róla,
semmit sem üdvözlünk nála kedvesebb
ismerősként. Ha kimondjuk: idő, értjük a
tartalmát. Értjük akkor is, ha mások
ajkáról halljuk emlegetni.
Ha senki nem kérdezi tőlem, hogy
mi az idő, akkor tudom. Ha azonban
meg kell magyaráznom, akkor nem
tudom. Merészen állítom, hogy tudom:
ha semmi el nem múlnék, nem
beszélhetnénk a múltról, ha semmi be
nem következnék, nem álmodhatnánk a
jövőről. De érhetjük-e nyomát a jelennek,
megfoghatjuk-e, megérinthetjük-e, ha a
múlt már nem a miénk, a jövő pedig
még csak a képzeletünkben él. Létezik-e
csalfább és állhatatlanabb a jelennél?
Megfoghatatlan káprázat, megállíthatatlan
pillanat, múló boldogság ő, és mi életnek
nevezzük.
Mi volna, ha a jelen sohasem zuhan-
na a múlt szakadékába? Akkor minden
bizonnyal nem beszélhetnénk időről, csak
örökkévalóságról.
Látom a hajnalt, és hirdetem a felkelő napot.
Amit látok: jelen van; amit hirdetek: jövő.
A múltról emlékeim vannak, a jövőről sejtéseim.
Ámde tudásom kevés ahhoz, hogy ez állhatatlan
és csalfa átmenettel; melyet jelennek, életnek,
célnak, boldogságnak csúfoltok; valamit én is
kezdeni tudnék. Az élethez tudás kell, és nem
elegendő okosat mondani róla.
Én benned mérem, lelkem, az időt.
Te őrzöd emlékeimet, te töltöd meg
mindennapjaimat, tebenned születik meg
minden reménységem. Benned válik a
jövő ígérete megbecsült emlékekké. A
múlt-jelen-jövő földi káprázata vagy, lelkem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Az időről |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-11 08:23:41, péntek
|
| |
| |
Müller Péter: Eljön az a pillanat, amikor a szervezeted védekezni kezd mások ellen
Ha el tudjuk fogadni, hogy testi betegségeink csupán tünetei belső konfliktusainknak,
nem áll majd távol tőlünk a most következő eszmefuttatás sem. "Sokszor azért leszel
beteg, mert keveset vagy egyedül, magaddal." - mondják, és gondoljunk csak bele
mennyire igaz ez a gondolat. A növény, amelyet nem öntöznek, szintén megbetegszik,
sőt bele is pusztul. Nem kap figyelmet, törődést. Mikor álltál meg és tetted fel a kérdést
magadnak - amit másoknak nap mint nap felteszel -, hogy vagy? Igen! Megkérdezed
magadtól időnként ezt? Törődsz magaddal, fontos vagy magadnak annyira, hogy
"érdeklődsz magad felől"? Fontosabb, mint hinnénk.
Müller Péter következő gondolatsora megvilágítja a bevezetőt:
Bizony, ez így van! Másokért élünk és másokkal élünk - de ennek határa van. Mert
önmagunkkal is élünk. Van, amit csak egyedül, magaddal tudsz megoldani. És ha
ezt nem bírod megtenni, vagy nem hagysz rá időt, és túl sokat forogsz az emberek
között, eljön az a pillanat, amikor a szervezeted védekezni kezd mások ellen.
Másokkal lenni ugyanis feladat. Nemcsak öröm - de nagy munka is. Figyelni,
alkalmazkodni, kifelé fordulni, odaadni... És van, amikor már nincs mit adnod.
Ilyenkor már csak a tartalékodat emészted, s észre sem veszed, hogy szüntelen
önvédelemben élsz.
Nem vagy már önmagad. Ekkor leszel lázas, náthás, légcsőhurutos, vagy kapsz
olyasféle betegséget, amely arra figyelmeztet, hogy vonulj ki egy kicsit a világból.
Íme, itt a jogalapod, hiszen beteg vagy - és légy egy kissé egyedül.
Pihend ki a másokkal való kapcsolatok fáradalmát. Ebben sokszor azok is benne
vannak, akiket szeretsz. Ők sem jöhetnek most a közeledbe. A magány: szent
állapot. Nem akkor, ha valaki végleg benne marad, hanem akkor, ha időnként,
átmenetileg, megvalósítja.
A mai ember észre sem veszi, hogy nehezen bírja ki önmagát. És másokhoz
nem a szeretet viszi, hanem az önmagától való menekülés. Ez nem jó. Ahogy
a lélegzetvételünk is kettős: kilélegzünk és belélegzünk, úgy a lelkünk is kettős:
kifelé fordulunk és befelé.
Az egészséges ember így működik. Magammal vagyok - és veled. Magammal
vagyok - és veletek. Odaadom magam - és visszaveszem. Ez így normális.
Rohanó életünk kibillent ebből az egyensúlyból. Ne engedd! Érezd magad jól,
egyedül. És teremtsd meg ezt az állapotodat, ha kell, erővel is.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Léleksimogató |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 30
|
|
|
|
2019. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
941 db bejegyzés |
| e év: |
4376 db bejegyzés |
| Összes: |
34593 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1596
- e Hét: 16392
- e Hónap: 38659
- e Év: 171213
|
|
|
Online
