|
 2/7 oldal 
|
Bejegyzések száma: 64
|
|
|
|
|
|
2022-04-23 07:34:24, szombat
|
| |
| |
"Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak." Zsolt 92,15
Vannak fák, amik rendkívül sok gyümölcsöt ígérnek. Mivel azonban nem fejlődnek virágaik, nem is hoznak idejében gyümölcsöt. De azoknál, amelyeket Isten plántál, ő munkálja ki, hogy zöldelljenek és virágozzanak, így magas életkorban is sok gyümölcsöt teremnek. Nem csupán fiatal- és férfikorban, hanem idős korukban is gyümölcsöznek, akkor is, ha napjaik meg vannak számlálva.
Amikor mások csak levelet hoznak, ezek gyümölcse érett és zamatos. Amikor mások elhervadnak, ezek lassan érlelődnek. Öreg korban is gyümölcsöt hoznak, idejében, akkor is, amikor emberileg már nem sok gyümölcs várható -, ha testi erejük már csökken és lelki erejük lankad, ha igen csekély az esély terveik megvalósításához.
Ez az ígéret, hogy öreg korban is sarjat hajtanak, nem csupán megörvendeztető számítás, hanem boldogító ténynek is bizonyul. Milyen pompás gyümölcs az, amit némelyik idős ember terem. Sőt, nem úgy van-e, hogy Isten idős gyermekei hozzák a legjobb gyümölcsöt? Némely fiatal lelkipásztor felszínesen hirdeti az evangélium igazságait; de ha meg akarod igazán tapasztalni Isten igéje jóságát, kenetét, és be akarod lélegezni illatát, hallgass olyan prédikátort, aki alapos és mélységes tapasztalat alapján beszél.
Leírhatatlan szépség jellemzi azt a keresztyént, aki az Úr szolgálatában őszül meg. Ha egyre inkább szeretnél behatolni Krisztus igazi mélységébe, igazságába, életébe és erejébe, ne fiatal és tapasztalatlan tanúkhoz fordulj, hanem olyanokhoz, akik érett korban is gyümölcsöt teremnek. Ők inkább szólhatnak szívük tapasztalatának teljességéből. Szeretik Urukat és örvendeznek az övéinek. Tele vannak szeretettel, barátsággal, szelídséggel és igazi erővel - nem a test, hanem a Lélek erejével. Nekik örömöt jelent, ha tanáccsal látják el a fiatalokat, és ha bátorítják őket az Úr útján.
Ó, milyen élvezetes egy aggastyánt így zöldellni és gyümölcsözni látni!
C. H. Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-23 07:13:12, szombat
|
| |
| |
"Én vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak." 1Móz 28,13
A félénk lelkeknek nehéz úgy megragadni Isten ígéreteit, mintha személyesen nekik mondaná az Úr. Félnek attól, hogy vakmerőség részükről elsajátítani ilyen értékes ígéreteket. Általános szabályként alkalmazzuk, hogy ha már hitre jutottunk, úgy ragadjunk meg egy ígéretet, mint ami a mienk.
Isten azért adja nekünk az ajtózárba passzoló kulcsot, hogy nyissuk ki az ajtót, és ő belépjen az életünkbe. Soha nem tesz minket önhitté, ha alázatosan hiszünk Istenben. De az bizonyára nagy elbizakodottságra vall, ha valaki kételkedni mer az Úristen szavában.
Nem az a hibánk, hogy túlságosan bízunk Urunkban, hanem hogy fogyatékos a hitünk. Nehéz dolog lenne túlságosan is hinni Istenben, de sajnos általánosan elterjedt, hogy kevéssé bízunk benne. A "legyen a te hited szerint" (Mt 8,13) olyan áldás, amit az Úr soha nem von vissza. "Minden lehetséges annak, aki hisz." (Mk 9,23) Meg van írva: "nem mehettek be hitetlenségük miatt" (Zsid 3,19). De sehol sincs szó arról, hogy aki hit által bejut, azt megfeddik vagy kikergetik túlzott reménysége miatt.
Hányszor beteljesedett az ígéret, mikor igazságként fogadtam el és eszerint is cselekedtem! Úgy törekedtem utána, mint Istent raktárkészletére, az Úr kezére bíztam magam; és édes nyugalommal telt meg a lelkem. Az Istenben bízónak megvalósulnak saját vágyai.
Így hangzik az ígéret, amit azoknak ad az Úr, akik imádságban keresik adományait: "Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek." (Mk 11,24) Ez különösen hangzik, de igaz. Ez a hit logikája szerint van. Mond igaz hittel: "Ez az ígéret az enyém", és azonnal a tied lesz. Hit által fogadjuk el az ígéreteket, nem látás és megértés által.
C. H. Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-21 07:35:37, csütörtök
|
| |
| |
"Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?" Mt 26,15
Júdás nem várta meg, míg a Sátán ment hozzá, hanem ő ment eléje. Felkereste a főpapokat és megkérdezte tőlük: "Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?"
A régi teológusok közül mondta valaki: "Nem így cselekszenek az emberek általában, hiszen ők szabják meg tetteik árát." De az élet és dicsőség Urát a vevők megszabott áron vásárolták meg.
Mit tudtak Júdásnak adni? Mire volt szüksége? Nem élelemre és ruházatra. Ezekkel gyakorlatilag ugyanúgy rendelkezett ő is, mint Mestere, és a többi tanítvány is. Mindene megvolt, amire szüksége volt, és mégis megkérdezte: "Mit adnátok nekem?"
Óh, némely ember hitét is ez a kérdés jellemezi. Csak akkor mennek templomba, ha valamilyen alamizsnát osztanak. De ha valahol valamivel többet kapnak, oda mennek.
Ezek között vannak, akik a Júdás eszéig sem érnek fel. Ismerek olyan férfiakat, akik ötszáz forintért is eladnák az Urat. Sőt, vannak olyan hitvallók is, akik a nálunk forgalomban lévő legkisebb pénzérméért is elárulnák Jézust. Készek letagadni az Urat, ha mégoly kevés is ezért a nyereség.
Ez közülünk mindenkit kísért, ne is tagadjátok! Mindnyájan szeretünk nyerni valamit. Ez a hajlam benne van minden emberben. De ha ez veszélyezteti Mesterünk iránti hűségünket, le kell győznünk, vagy meg kell semmisítenünk. Újra és újra vannak alkalmak, döntenünk kell: Isten vagy földi nyereség, Krisztus vagy harminc ezüstpénz.
Kérlek titeket, ne hagyjátok el Mestereteket, akkor sem, ha a világ a legjobb ajánlattal áll elő, ha előnyök tömkelegével kecsegtet is, sőt kiegészíti dicsőséggel, megbecsüléssel és tisztelettel.
C. H. Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-20 22:33:22, szerda
|
| |
| |
Visszatekintő hálaadás
Nincs életünknek oly jótéteménye,
amelynek forrását kutatva, véres
nyomok ne hirdetnék a szörnyű árat...
És minden út végén, amelyen áldás
ömlik felénk a múltból, ott sötétlik
valamiként az áldozat keresztje.
Mégis gyakorta oly természetesnek
magától értetődőnek találunk
mindent, holott fölülről árad "minden
jó adomány s tökéletes ajándék".
Közömbössé lett, mert közöttünk nőtt fel
új technikánk, mely kényelembe ringat,
és milliónyi változatban áldja
a mindig többre éhes életet.
De mennyi küszködés előzte mindezt!
Ó, mennyi meddő munka és kísérlet,
keserves koplalás, kemény kitartás!
És mennyi gáncs és mennyi gúny gyűlt össze,
s korán kopogtató komor koporsók
kövezték útját minden újításnak,
mely lassan bár, de fokról-fokra győzött!
Most át- meg átjár életünkbe' mindent,
sőt, élni sem tudnánk már nélküle!
Közoktatási rendszerünk sem érték,
míg fel nem ködlik múltunk távolából
az iskoláknak ínséges hiánya,
a butaságból szőtt halálos háló,
mely milliókat tartott kábulatban.
S ha volt, ki arra szánta el magát, hogy
tanulni megy, vagyont emésztő árat
kellett fizetni érte, hogyha telt rá.
Néhány nagyúri sarj, ha megtehette...
Ó, mennyi önfeláldozó verejték,
s jaj, mennyi harc kellett azóta ahhoz,
hogy napjainkra bárkinek lehessen
igénybe venni ingyen iskolákat!
Természetes, hogy ősi államunknak
szilárd alapja van? Humánus eszmék
közösségépítő s magasztos célok
embert formáló otthonában élünk?
De mindjárt nem hat oly természetesnek,
ha emlékezni kezdünk Himnuszunkban
nemcsak régmúlt idők iszonyatára,
már arra is, mi tán inkább jelen még:
mikor lábunknál újabb "vérözön" volt,
mellettünk "kétség", s "lángtenger" felettünk.
Nem, nem természetes, és nem véletlen
a belső rend s a külső béke, melyben
világra jönnek áldott álmaink!
Továbbá az se' jött csak úgy magától,
amit hit által kaphatott a szívünk:
az a felmérhetetlen égi áldás,
mely mártírvérnek sűrű magvetése,
s kereszt-erdőkön át szurokba mártott
ember-fáklyák útján a vak középkor
eretnek-máglyáin keresztül ért el
modern korunkig. Ám nem volt hiába:
közkincsévé lett az emberiségnek,
melynek parányi része nemzetünk is.
Első igaz királyunk ihletésén
át, majd Mohács után e meggyötört nép
létét Krisztus-hitnek köszönheti.
Mind-mind, mit felsorolni sem lehetne,
roskadva hordozza a múlt megannyi
áldozatának bélyegét, akárcsak
hű Mesteréét hordta Pál apostol.
Mindez sosem magától értetődő.
Tehát mindenkinek, kinek csak része
van abban, mit a múlt így halmozott fel,
már életét csak egy nagy cél vezesse:
szolgáló tettek törlesztése töltse
háláját szét az épülő jelenre,
hogy érlelhesse dúsan a jövendőt...
Azt is, "mit szem nem látott, fül se' hallott",
s minek fényénél árnyékká sötétül
a legmerészebb ember-képzelet.
Balog Miklós
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-20 21:49:45, szerda
|
| |
| |
Nem tudjuk kiérdemelni Isten elfogadását. Csupán elfogadhatjuk meg nem érdemelt jóindulatát.
Robert Wolgemuth |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-20 21:47:20, szerda
|
| |
| |
Ma, holnap és mindig, ha megmaradunk Krisztusban, megnyugszunk abban, amit ő tett. Amikor Atyánk ránk tekint, Jézust látja. És meg van elégedve. Megbocsátása valóságos és teljes. Visszavonhatatlanul örökbe fogadott minket. Irántunk érzett szeretete végtelen, nem növekszik és nem csökken.
Ünnepeljünk hát és adjunk hálát, tegyük félre büszkeségünket, tegyük le minden jó cselekedetünkbe vetett bizalmunkat, mert Jézuson kívül soha semmire nem lesz szükségünk.
Robert Wolgemuth |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-20 21:38:45, szerda
|
| |
| |
A büszkeséggel és a bűnünk miatti csüggedéssel küzdeni fogunk, amíg el nem jutunk az örökkévalóságba.
Robert Wolgemuth |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-20 21:35:07, szerda
|
| |
| |
Isten előtti helyzetünket nem az határozza meg, hogy mit hogyan csinálunk, hanem az, amit az ő Fia tett.
Robert Wolgemuth |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-20 21:32:17, szerda
|
| |
| |
Az egyetlen módja, hogy meglássuk Isten országát, ha újjászületünk. Ahogy az első születésünk esetében volt, ez nem olyasmi, amit mi megtehetünk, hanem amit megtesznek velünk, értünk. Az ő igazságára van szükségünk - a miénk egyáltalán nem is igazság. És csak az övé múlja felül a farizeusok kegyességét.
Robert Wolgemuth |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-20 21:28:51, szerda
|
| |
| |
Isten szent; nem viselheti el a bűnt. Éppen emiatt nem tudjuk kiérdemelni jóindulatát.
Robert Wolgemuth |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/7 oldal
|
Bejegyzések száma: 64
|
|
|
|
2022. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
64 db bejegyzés |
| e év: |
1575 db bejegyzés |
| Összes: |
35940 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3158
- e Hét: 36934
- e Hónap: 66246
- e Év: 254048
|
|
|
Offline
