|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2022-04-20 22:33:22, szerda
|
| |
| |
Visszatekintő hálaadás
Nincs életünknek oly jótéteménye,
amelynek forrását kutatva, véres
nyomok ne hirdetnék a szörnyű árat...
És minden út végén, amelyen áldás
ömlik felénk a múltból, ott sötétlik
valamiként az áldozat keresztje.
Mégis gyakorta oly természetesnek
magától értetődőnek találunk
mindent, holott fölülről árad "minden
jó adomány s tökéletes ajándék".
Közömbössé lett, mert közöttünk nőtt fel
új technikánk, mely kényelembe ringat,
és milliónyi változatban áldja
a mindig többre éhes életet.
De mennyi küszködés előzte mindezt!
Ó, mennyi meddő munka és kísérlet,
keserves koplalás, kemény kitartás!
És mennyi gáncs és mennyi gúny gyűlt össze,
s korán kopogtató komor koporsók
kövezték útját minden újításnak,
mely lassan bár, de fokról-fokra győzött!
Most át- meg átjár életünkbe' mindent,
sőt, élni sem tudnánk már nélküle!
Közoktatási rendszerünk sem érték,
míg fel nem ködlik múltunk távolából
az iskoláknak ínséges hiánya,
a butaságból szőtt halálos háló,
mely milliókat tartott kábulatban.
S ha volt, ki arra szánta el magát, hogy
tanulni megy, vagyont emésztő árat
kellett fizetni érte, hogyha telt rá.
Néhány nagyúri sarj, ha megtehette...
Ó, mennyi önfeláldozó verejték,
s jaj, mennyi harc kellett azóta ahhoz,
hogy napjainkra bárkinek lehessen
igénybe venni ingyen iskolákat!
Természetes, hogy ősi államunknak
szilárd alapja van? Humánus eszmék
közösségépítő s magasztos célok
embert formáló otthonában élünk?
De mindjárt nem hat oly természetesnek,
ha emlékezni kezdünk Himnuszunkban
nemcsak régmúlt idők iszonyatára,
már arra is, mi tán inkább jelen még:
mikor lábunknál újabb "vérözön" volt,
mellettünk "kétség", s "lángtenger" felettünk.
Nem, nem természetes, és nem véletlen
a belső rend s a külső béke, melyben
világra jönnek áldott álmaink!
Továbbá az se' jött csak úgy magától,
amit hit által kaphatott a szívünk:
az a felmérhetetlen égi áldás,
mely mártírvérnek sűrű magvetése,
s kereszt-erdőkön át szurokba mártott
ember-fáklyák útján a vak középkor
eretnek-máglyáin keresztül ért el
modern korunkig. Ám nem volt hiába:
közkincsévé lett az emberiségnek,
melynek parányi része nemzetünk is.
Első igaz királyunk ihletésén
át, majd Mohács után e meggyötört nép
létét Krisztus-hitnek köszönheti.
Mind-mind, mit felsorolni sem lehetne,
roskadva hordozza a múlt megannyi
áldozatának bélyegét, akárcsak
hű Mesteréét hordta Pál apostol.
Mindez sosem magától értetődő.
Tehát mindenkinek, kinek csak része
van abban, mit a múlt így halmozott fel,
már életét csak egy nagy cél vezesse:
szolgáló tettek törlesztése töltse
háláját szét az épülő jelenre,
hogy érlelhesse dúsan a jövendőt...
Azt is, "mit szem nem látott, fül se' hallott",
s minek fényénél árnyékká sötétül
a legmerészebb ember-képzelet.
Balog Miklós
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-20 21:49:45, szerda
|
| |
| |
Nem tudjuk kiérdemelni Isten elfogadását. Csupán elfogadhatjuk meg nem érdemelt jóindulatát.
Robert Wolgemuth |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-20 21:47:20, szerda
|
| |
| |
Ma, holnap és mindig, ha megmaradunk Krisztusban, megnyugszunk abban, amit ő tett. Amikor Atyánk ránk tekint, Jézust látja. És meg van elégedve. Megbocsátása valóságos és teljes. Visszavonhatatlanul örökbe fogadott minket. Irántunk érzett szeretete végtelen, nem növekszik és nem csökken.
Ünnepeljünk hát és adjunk hálát, tegyük félre büszkeségünket, tegyük le minden jó cselekedetünkbe vetett bizalmunkat, mert Jézuson kívül soha semmire nem lesz szükségünk.
Robert Wolgemuth |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-20 21:38:45, szerda
|
| |
| |
A büszkeséggel és a bűnünk miatti csüggedéssel küzdeni fogunk, amíg el nem jutunk az örökkévalóságba.
Robert Wolgemuth |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-20 21:35:07, szerda
|
| |
| |
Isten előtti helyzetünket nem az határozza meg, hogy mit hogyan csinálunk, hanem az, amit az ő Fia tett.
Robert Wolgemuth |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-20 21:32:17, szerda
|
| |
| |
Az egyetlen módja, hogy meglássuk Isten országát, ha újjászületünk. Ahogy az első születésünk esetében volt, ez nem olyasmi, amit mi megtehetünk, hanem amit megtesznek velünk, értünk. Az ő igazságára van szükségünk - a miénk egyáltalán nem is igazság. És csak az övé múlja felül a farizeusok kegyességét.
Robert Wolgemuth |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-20 21:28:51, szerda
|
| |
| |
Isten szent; nem viselheti el a bűnt. Éppen emiatt nem tudjuk kiérdemelni jóindulatát.
Robert Wolgemuth |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-20 21:26:50, szerda
|
| |
| |
Nekünk tudnunk kellene az igazságot velünk született bűnös természetünkről és újjászületésünk szükségességéről, gyakran mégsem vagyunk tisztában vele. Büszkeségünk arra sarkall, hogy legalább tudat alatt elhiggyük: valahogyan kiérdemelhetjük Isten jóindulatát, s hogy ha elég jók vagyunk, akkor Isten elégedett lesz velünk és elfogad minket. Ez áll minden hamis vallás középpontjában, és ez az igazság szöges ellentéte.
Robert Wolgemuth |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-20 21:10:44, szerda
|
| |
| |
Zsoltár 22: Krisztus szenvedése és dicsősége
Egyrészt a zsoltár Dávid életének néhány eseményére utal, valószínűleg azokra, amelyek akkor történtek vele amikor Saul üldözte. De a Szentírás nem jegyzett fel olyan helyzetet, amelyben Dávid olyan mértékű megpróbáltatásokon ment volna keresztül, mint amilyeneket a zsoltár leír. Dávid túlmutat önmagán, prófétai módon alkalmazza az eseményeket Krisztusra. Így ahhoz, hogy igazságot tegyünk a zsoltárral kapcsolatban, el kell tekintsünk Dávid tapasztalatától, és arra kell összpontosítanunk, hogy az hogyan vonatkozik Dávid Fiára, az Úr Jézus Krisztusra. A zsoltár egy keresztre feszítés általi halált ír le több száz évvel azelőtt, hogy ez a kivégzési mód ismert lett volna. A zsoltár részletei Dávid Fia, Jézus, a Messiás által teljesedtek be, mintegy 1000 évvel a megírása után.
Szent földön állunk itt. Ha valaha is kíváncsi voltál arra, hogy mit is mondott Jézus valójában a Gecsemáné kertben, amikor lelkileg gyötrődött arra gondolva, hogy nemsokára a bűneink Őreá kerülnek és Isten haragja árad ki rá (az evangéliumok csak egy rövid összefoglalót adnak róla), akkor valószínűleg itt megtalálod. Láthatunk itt valamit abból, hogy mibe került a megváltásunk a Megváltónak. Bár szenvedései messze túlmutatnak mindazon, amit mi valaha is felfoghatunk, mégis bepillantást nyerhetünk azokba a gyötrelmekbe, amelyeket értünk elszenvedett. Az egyetlen helyes válasz az, hogy meghajolunk imádatban, és újból alávetjük magunkat annak akaratának, Aki szeretett minket és önmagát adta értünk.
1.Krisztus szenvedett a keresztfán a mi üdvösségünkért (22:2-22).
Az első szakasz a panasz és a bizalom három ciklusából áll:
22:2-3 = panasz (Istenhez).
22:4-6 = Bizalom (Istenben)
Második ciklus: 22:7-9 = Panaszkodás
22:10-12 = Bizalom és kérés [12. v.]
Harmadik ciklus: 22:13-19 = Panaszkodás
22:20-22 = Bizalom és (többnyire) kérés
A panaszos szakaszokat vizsgálva prófétai tisztasággal láthatunk valamit Krisztus szenvedéséből a kereszten. Ha arra a tényre gondolunk, hogy "Krisztus, a hatalmas teremtő meghalt az ember, a teremtmény bűnéért", szívünknek hálaadással kell betelnie azért, amit értünk elszenvedett. Figyeljük meg, mi történt Krisztussal a kereszten:
A. Isten elhagyta őt. (22:2).
Amikor Jézust keresztre feszítették, körülbelül déltől délután 3-ig sötétség borult az országra, és Jézus a 22-dik zsoltár második versének a szavait kiáltotta fájdalmában: "Eli, Eli, lama sabachthani?", azaz "Én Istenem, Én Istenem, miért hagytál el engem?". (Mt 27:46).
Egyszerre belépünk az evangélium legmegfejthetetlenebb misztériumába. Senki sem tudhatja igazán, hogy mi volt az oka annak, hogy Isten elhagyta Jézust a sötétségnek abban a három órájában. Azt tudjuk, hogy Jézus viselte Isten átkát a világ bűneire, és hogy Isten az Ő szentségében valahogy kénytelen volt hátat fordítani Fiának, miközben Ő viselte ezt a bűnt. Jézus, Isten szeplőtelen Báránya, aki nem ismert bűnt, bűnné lett értünk (2Kor 5:21; Gal 3:13). Ő viselte Isten haragját, amelyet mi megérdemeltünk. Így Őt elhagyta az Atya Isten.
Tehát bár a fizikai gyötrelem szörnyű volt, a lelki gyötrelem végtelenül rosszabb volt. Mi ezt nem érthetjük, mert mi nem élvezhettük az Atyával való tökéletes közösséget az örökkévalóságtól fogva, mint Jézus. Mivel nem osztozunk az Ő szent természetében, nem tudjuk elképzelni, milyen volt Jézus számára bűnné lenni értünk. De ez történt a kereszten.
B. Isten nem válaszolt az imádságaira (22:3).
A haláltól való megszabadulásért kiáltott; hogy ha lehetséges, ez a pohár távozzon el tőle. Mégsem szabadult meg a haláltól, és nem volt megkímélve a pohártól. Ehelyett átment a halálon, és a feltámadásban megszabadítva lett. Milyen szörnyű lehetett az Ő számára, aki töretlen közösséget élvezett az Atyával, hogy kiáltott Hozzá, és Ő nem válaszolt!
C. Megvetették és kigúnyolták (22:7-9).
Féregnek és nem embernek nevezi magát. A féreg a gyengeség és a megvetés tárgya. A féreg, amire utalt, a cochineal, amely összezúzva skarlátvörös színt termel, amelyet festékanyagként használtak. A sátorban használták a takarók és leplek egy részének festésére (2Mózes 26:1, 31, 36). Jézust azért zúzták össze, hogy vére befedje bűneinket. De az emberek szemszögéből nézve Őt megvetették és lenézték. A 8-9. versek pontosan azokat a cselekedeteket és szavakat írják le, amelyeket Jézus ellenségei használtak, amikor a kereszten volt (Mt 27:39-43)! Kigúnyolták az Istenbe vetett bizalmáról szóló állításait.
D. Vad emberek vették őt körül (22:13-14).
Ellenségei vad állatokhoz hasonlítanak - bikákhoz, oroszlánokhoz és kutyákhoz (22:13, 14, 17). (Básán [13. v.] olyan terület volt, amely jól táplált bikáiról volt híres.) Olvastam egy emberről, akit pitbull kutyák támadtak meg, és olvastam arról, hogy David Livingstone-t egy oroszlán támadott meg. Egyik élményt sem szeretném átélni! Jézus is így érezte magát, amikor a kereszten függött, miközben a zsidó vezetők gúnyolódtak vele és hamis vádakat koholtak ellene. Bár 10 000 angyalból álló légiót is hívhatott volna segítségül, a Megváltó mégis úgy döntött, hogy csendben szenved.
E. Átélte a keresztre feszítés fizikai és lelki gyötrelmeit (22:15-19).
A 15-19. versek csodálatos próféciák Krisztus keresztre feszítéséről. Azt hiszem, ezek bizonyítják a Biblia isteni ihletettségét, mivel ez több száz évvel azelőtt íródott, hogy a keresztre feszítésről tudtak volna. A keresztre feszítés kínzási eszközként jelent meg valahol keleten, talán a médeknél és perzsáknál. Úgy tűnik, hogy Nagy Sándor tőlük vette át és hozta nyugatra. A rómaiak Karthágón keresztül a föníciaiaktól vették át, és a legsúlyosabb bűnözők számára fenntartott kivégzési eszközként tökéletesítették. Brutális, kínzó, megalázó kivégzési mód volt. Figyeljük meg a zsoltáros leírását, amely messze túlmutat saját tapasztalatain:
"Szétfolyt, mint a víz" (15. v.) - a szenvedés okozta túlzott izzadásra utal, valamint a gyengeség érzésére, ahogy az élet lassan elenyészett. Ez tükröződött Jézus kiáltásában: "Szomjazom!".
"Kificamodtak a csontok" (15. v.) - nem szó szerint, hanem a keresztfára lábainál és kezeinél fogva odaszegezett Jézus így érezte magát.
"A szív mint a viasz megolvadt" (15. v.) - a szív küzdött, hogy vérrel lássa el a végtagokat.
"A torok kiszáradt, mint a cserép, a nyelv a szájpadláshoz tapadt" (16. v.) - gyengeség, ahogy az élet elszállt belőle; rendkívüli szomjúság, ahogy a teste kiszáradt.
"A halál pora" (16. v.) - már majdnem halott.
"Körülvéve gonosz emberekkel" (17. v.) - a kereszt színhelyén, amikor ellenségei várták a halálát.
"Átszúrt kezek és lábak" (17. v.)
"Megszámlálhatnám minden csontomat" (17. v.) - ruha nélkül keresztre feszítve.
"Az emberek bámulnak" (17. v.) - nyilvános keresztre feszítés.
"Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek" (18. v.) - konkrét prófécia a katonák tevékenységéről Krisztus keresztje körül.
Ez csak egy pillantás Krisztus szenvedésére, ahogyan azt Dávid prófétai módon látta 1000 évvel Krisztus előtt. Az ő nagy szenvedése megmutatja nekünk a mi nagy megváltásunkat és azt, hogy hogyan kell válaszolnunk a megváltásunkra.
Hogyan válaszoljak Krisztusnak, aki értem szenvedett?
(1) Látnom kell mind a saját bűneim nagyságát, mind Krisztus szeretetének nagyságát.
Az én bűnöm miatt került Jézus a keresztre. Az Ő szeretete tette Őt hajlandóvá arra, hogy a keresztre menjen. "Isten pedig abban mutatta meg a szeretetét irántunk, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk" (Róm 5:8).
A híres holland művész, Rembrandt festményt készített a keresztre feszítésről. A festmény középpontjában természetesen a kereszten lévő Megváltó áll. De megfestette a kereszt körül összegyűlt tömeget is. Ott állva a kép szélén az árnyékban, Rembrandt saját magát festette meg! Rembrandt, a keresztre feszítés résztvevője!
Milyen igaz ez! Nekünk is csatlakoznunk kell Rembrandthoz azáltal, hogy magunkat is oda helyezzük. Személyessé kell tennünk. Az én bűneim miatt került Jézus a keresztre! Nem követtem el sok olyan durva külső bűnt, amit sokan elkövetnek. Könnyű azt gondolnom, hogy én nem vagyok olyan rossz bűnös, mint mások. De minél inkább növekedem keresztyénként, annál inkább felfedezem, hogy mennyire gonosz a szívem. A szentséghez vezető út nem abban áll, hogy többet gondolok magamról, hanem abban, hogy egyre inkább felismerem, mennyire bűnös vagyok, ami arra késztet, hogy szorosabban ragaszkodjak a kereszthez, ahol Isten kegyelmében részesülök.
Napjainkban nem népszerű a bűnösségünket hangsúlyozni. Sokan olyan üzenetet akarnak hallgatni amely szépíti a bűnt, és amely dicséri, felmagasztalja az embert.
Kedves testvéreim, vigyáznunk kell, hogy ne magasztaljuk fel magunkat az Úrral szemben. Ha azt gondolod, hogy te egy elég jó ember vagy, és Istennek csak egy kis lökést kellett adnia neked, hogy a mennybe juss, akkor nem fogod nagyon szeretni Jézust. "Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevesbé szeret" (Lukács 7:47). De ha felismered az igazságot, hogy elveszett voltál az Isten elleni lázadásodban, és hogy Ő megmentett a pokoltól a szörnyű bűneid ellenére, sokat megbocsátva, akkor nagyon fogod szeretni Őt. Ahogy Spurgeon fogalmazott: "Aki Istene előtt állt, meggyőzve és elítélve, kötéllel a nyakán, ő az az ember, aki örömében sír, amikor Isten megkegyelmez neki, ő az az ember aki gyűlöli a gonoszt, amit Isten megbocsátott neki, és ő az az ember aki a Megváltó tiszteletére él, akinek vére által megtisztult" (C. H. Spurgeon önéletrajza).
A keresztre való pillantás rá kell ébresszen saját bűnöm nagyságára, valamint Krisztus szeretetének nagyságára.
(2) Alá kell vetnem magam annak, aki elrendeli, hogy szenvedés jöjjön az életembe, és bíznom kell benne.
Jegyezzük meg amit mond 22:16 vers: "A halál porába fektetsz engem". A héber "fektetni" igének van olyan jelentése, hogy "rendelni" vagy "kijelölni". Bár gonosz és istentelen emberek feszítették keresztre az Úr Jézust, ezt Isten előre eltervezett terve és előre tudása szerint tették (ApCsel 2:23; 4:27-28). Tehát bizonyos értelemben Isten szuverén terve volt az, hogy Krisztus szenvedett és meghalt a kereszten.
A zsoltár bizalomról szóló szakaszai (22:4-6, 10-12, 20-22) Krisztusnak az Atyának adott válaszát mutatják be. Haragudott Krisztus Istenre, amiért elrendelte ezt a szörnyű szenvedést számára? Nem! Megerősíti Isten szentségét, és ezt használja kérésének alapjául (22:4). Felidézi Isten hűségét másokkal szemben a múltban és saját korábbi tapasztalataiból (22:5-6, 10-11). És hittel kiált Istenhez szabadulásért (22:20-22).
Hogyan reagálsz, amikor megpróbáltatások jönnek az életedbe? A Zsidókhoz írt levél szerzője azt mondja, hogy Jézus "engedelmességet tanult abból, amit szenvedett" (Zsidók 5:8). Nem mintha előtte engedetlen lett volna; de az engedelmességet nem ismered meg tapasztalati úton, amíg nem szenvedsz. Ha nehéz időszakon mész keresztül, tanulj meg engedelmeskedni azáltal, hogy aláveted magad Istennek és bízol Benne.
Később ugyanez a szerző azt mondja nekünk: "Mert gondoljatok rá, aki elviselte a bűnösöknek ilyen ellenségeskedését maga ellen, hogy ne fáradjatok el és ne veszítsétek el a bátorságotokat" (Zsidók 12:3). Jézus úgy viselte el a próbákat és szenvedéseket, hogy egy szerető, szuverén Isten kezére bízta magát. Nekünk is így kell tennünk!
(3) Bíznom kell Istenben, amikor az imáim megválaszolatlanul maradnak.
Jézus szabadulásért imádkozott, de Isten nem válaszolt neki - akkor. Isten mégis válaszolt a feltámadásban. De Jézusnak keresztre feszítésen és halálon kellett keresztülmennie, mielőtt választ kapott az imádságaira. És mégis továbbra is így szólította Istent: "Én Istenem" (22:2-3, 11) és "Az én segítségem" (22:20).
Néha Isten megfelelőbb időben és jobb módon válaszol imádságainkra. Lehet, hogy mi ezt nem értjük. De bíznunk kell benne, mint Istenünkben, még akkor is, ha nem értjük. Voltak alkalmak, amikor szorgalmasan imádkoztam valamiért, amiről azt hittem, hogy Isten akarata, de úgy tűnt, hogy a dolgok nem is alakulhattak volna rosszabbul! Könnyű elkezdeni kételkedni Istenben, amikor imádkozol, és úgy tűnik, hogy nem válaszol.
Ilyenkor térj vissza e zsoltár csodálatos próféciáihoz, és hagyd, hogy azok megerősítsék a hitedet. Ha Isten Igéje képes volt pontosan leírni egy keresztre feszítést több száz évvel azelőtt, hogy ezt a kivégzési módot gyakorolták volna, és előre megmondani Krisztus halálának konkrét részleteit, egészen az ellenségei által mondott szavakig és a pogány katonáknak a köntöséért folytatott szerencsejátékáig, az szilárd bizonyíték arra, hogy természetfeletti Könyvvel van dolgod! Az Ószövetségben még tucatnyi ilyen prófécia található Krisztusra vonatkozóan. Tehát bízhatsz Istenben és az Ő Igéjében, még akkor is, ha megpróbáltatásokon mész keresztül, és úgy tűnik, hogy imáid megválaszolatlanok maradnak.
Az 1-22. versek tehát azt mutatják be, hogy Krisztus hogyan szenvedett a kereszten a mi üdvösségünkért. De a zsoltár nem ér véget a keresztre feszítés vereségével. A feltámadás győzelmével és az azt követő dicsőséggel folytatódik.
2. Krisztus feltámadásának dicsősége megköveteli, hogy minden népnek hirdessük Isten nagy üdvösségét (22:23-32).
A zsoltár nem mondja ki egyértelműen, hogy Krisztus feltámadt, de több dolog is utal arra, hogy a feltámadás megtörtént a 22. és 23. versek között. Először is, a 22. vers második felét több bibliafordítás így adja vissza: "Te hallottál engem...". Ez egy hirtelen bizakodásra utaló hang.
Másodszor, a 22. versben a Messiás azt mondja: "Hirdetem nevedet testvéreimnek". Jézus a feltámadás előtt soha nem nevezte a tanítványokat testvéreinek. De közvetlenül a feltámadás után azt mondta Mária Magdolnának: "Menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: "Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez" (János 20:17; lásd még Zsidók 2:11-12).
Harmadszor, a következmények amelyekről ezekben a versekben olvasunk olyan dolgok, amelyek Krisztus feltámadásának következményei. Ezek nyilvánvalóan messze túlmutatnak Dávid személyes tapasztalatán. Ezek a következők:
(1) Közösség (22:23) - az Ő testvérei vagyunk. Isten nevét (= jellemét és tulajdonságait) kijelenti nekünk.
(2) Dicséret (22:23-24) - Ha Krisztus csak szenvedett és meghalt, akkor nincs helye a dicséretnek. Akkor még mindig a bűneinkben lennénk (1Kor 15:17). De Halleluja! Ő feltámadt! Dicsérhetjük Őt!
(3) Bizonyságtétel (22:25) - Isten nem hagyta ott az Ő szentjét a sírban (Zsoltárok 16:10). Meghallgatta kiáltását, és feltámasztotta Őt a halálból. Most mi is bizonyságot tehetünk Isten szabadításáról, amikor feltámasztotta Krisztust a halálból.
(4) Hálaáldozat (22:26-27) - Ezek a versek egy héber hálaáldozatot ábrázolnak. Amikor Isten meghallgatta az imádkozó imádságát, az imádó hálaáldozatot mutatott be a templomban. A szegényeket meghívták, és hálaadó lakomát rendeztek Isten dicsőségére. Az imádók így köszöntötték egymást: "Éljen a szíved örökké!". (22:27). Ugyanígy van nekünk is hálaadó ünnepünk, az úrvacsora (eucharisztia), ahol összegyűlünk, hogy hálát és dicséretet mondjunk Isten Krisztusban nekünk adott ajándékáért, és a bűneinkből való szabadulásért, amelyet az Ő halála és feltámadása által kaptunk.
(5) Világméretű evangelizáció (22:28, 31-32) - A feltámadott Megváltóról szóló jó hírt a zsidókon túl minden népnek, és az utána következő nemzedékeknek is hirdetni fogják. Nincs jó hír, ha a Megváltó halott, de van üdvösség, ha feltámadt. Az üzenet a szegényekre és a gazdagokra egyaránt vonatkozik (22:27, 30), mindenkire, aki elismeri szükségét.
(6) Az Úr uralma (22:28-30) - Ez a rész még nem teljesedett be, de hamarosan be fog. Testileg fog visszatérni, hogy minden ellenállást szétzúzzon, és ezeréves királyságában vasrúddal uralkodjon a nemzeteken. Minden térd meghajol majd előtte. Ahogy a többi prófécia is beteljesedett, úgy ez is be fog teljesedni. Számíthattok rá!
Következtetés:
A 22. zsoltár üzenete tehát a következő:
Krisztus szenvedett a kereszten a mi üdvösségünkért, ezért ezt hirdetnünk kell minden nemzetnek.
Két alkalmazás: (1) Helyezd a keresztet az Istennel való járásod középpontjába. Amikor naponta a keresztre összpontosítok, a szívem megtelik örömmel és hálával Isten felbecsülhetetlen ajándékáért. A kereszt emlékeztet a bűnösségemre, hogy ne magamban bízzak, hanem Krisztusba kapaszkodjak. A keresztre való összpontosítás segít ellenállni a kísértésnek, mivel emlékeztet, hogy nem kevesebbel lettem megváltva, mint a Jézus vérével. Hogyan vétkezhetnék Ő ellene, aki ennyire szeretett engem? Hajlamosak vagyunk elfelejteni a keresztet, ezért rendelte el Jézus, hogy gyakran jöjjünk az Ő asztalához, hogy emlékezzünk rá.
(2) Az Istennel való járásod lényege az elveszettek iránti szeretete legyen. Ő azt akarja, hogy a föld legvégéig mindenki hozzá forduljon és imádja őt (22:28). Ez azt jelenti, hogy ha nem összpontosítok aktívan a világmisszióra, akkor túlságosan magamra összpontosítok. Akkor nem vagyok összhangban Isten céljával, hogy Ő megdicsőüljön az egész földön. Megvan az Ő parancsa, hogy menjünk, és az Ő ígérete, hogy "a népek minden nemzetsége őelőtte borul le" (22:28). Hogyan imádhatják Őt, ha soha nem hallottak Róla? Hogyan fognak hallani Róla, ha mi nem támogatjuk anyagilag és lelkileg a missziót, ha nem küldünk hozzájuk misszionáriusokat vagy hogyha mi magunk nem megyünk el hozzájuk? Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2022. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
64 db bejegyzés |
| e év: |
1575 db bejegyzés |
| Összes: |
35940 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2107
- e Hét: 35883
- e Hónap: 65195
- e Év: 252997
|
|
|
Offline
