|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2017-10-28 16:21:44, szombat
|
| |
| |
Szuhanics Albert- Örök világosság
Eljövök mindig én, mint november jön el,
e hónap jelzi azt, az elmúlás közel.
Oly keskeny a határ... a halál és élet
szinte kezet fognak, megérzi a lélek.
Eljövök mindig én, vár rám a temető,
kitárja kapuját, mint szelíd szerető.
E napon csinosan, tisztán, üdén vár rám,
mécsnek lángjainál, sírkeresztek árnyán.
Hulló falevelek, krizantémra szállnak,
még őrzik csodaszép emlékét a nyárnak.
Elenyésző levél és az élő virág...
mind a kettő tudja, milyen szép a világ.
Így vagyunk ezzel mi, az emberi lelkek,
a kapun innen, s túl itt egymásra lelnek.
Az emlékek útján kéz a kézben járunk,
bennünk él rokonunk, vagy régi barátunk.
Utazunk időben, míg égnek a gyertyák,
s mécses sárga fénye világít meg fejfát.
Őszirózsa bólint... nincs vég, csak új kezdet,
lásd, holtak porában virágok teremnek!
Lelkük csillagokból érkezik ma éjjel,
könnyedén lebbenő, enyhe déli széllel.
Érzed hogy itt vannak? Boldogok hogy látnak,
s egy égi hazába minket hazavárnak.
Eljövök mindig én, mint eljön november,
mécsessel, virággal, égő szeretettel.
Meggyújtom a gyertyát, mint oly sokan teszik,
örök világosság fényeskedjék nekik!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: 2.Mindenszentek,Halottak nap |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-28 09:20:02, szombat
|
| |
| |
Holtpont
Minden ember életében legalább egyszer jön egy nap, mit úgy hív, holtpont. Mondhatnánk azt erre a pillanatra, hogy az egyensúlytalan egyensúlyba kerül bennünk.
Ez az a pillanat, mikor olyan fordulóponthoz érünk, mi nemcsak a következő napjainkat változtatja meg, hanem hátralévő életünket is. Döntésképtelenné válhatunk egy szemvillanás alatt, s még azok is kik könnyedén hozzák meg életük nagy döntéseit megállnak ebben a pillanatban. A holtpont igazából nem más mint életünk színpadi darabjában a felvonások közötti szünet.
Változást érzünk, valahol bent tudjuk, hogy mi eddig volt már sosem lesz ugyanolyan. Már megváltoztunk, csak az érzések ragasztanak még a régi díszletek közé. Tudjuk, hogy a folytatás már más szereplőkkel és helyszínekkel folyhat csak tovább. Csak még egy kicsit visszanézünk oda, és már semmi sem olyan. Valahogy kívülről tekintünk arra az emberre, ki tegnap még "mi" voltunk. Kicsit idegen, és kicsit idegen a holnap is egyben. A jelen pénzérméjének élén állunk, mi egyszerre láttatja velünk az elmúltat és a jövendőt. Nekünk kell mozdulni, vagy várni arra, hogy az új szín szereplői közül valaki megfogja a kezünk. Invitál és hív minket, mert ő már túljutott a saját holtpontján.
Ez így nem is "holtpont", hanem élőpont, mi életünk azon mérföldkövének napja, mire vissza fogunk emlékezni.
Tudjuk és érezzük, hogy amerre tartunk az lesz a jövőnk, és a kéz mi lesegít az élet érméjének éléről nem más, mint maga a lehetőség keze. Lehet az is, hogy e kéz nem is látható, lehet egy angyal keze is, mi mindig bátorított eddig is, és nem engedi el kezünk eztán sem. Csak egyet nem tehetünk, hogy a múlt és a jövő között a jelent használjuk fel indokként arra, hogy nem mozduljunk el...
Suttogó Gabriel
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-28 08:43:48, szombat
|
| |
| |
Dobd le a zsákot...
Egy tanítvány megkérdezte Mestertől:
- Okos és bölcs vagy. Mindig jól érzed magad és sohasem vagy dühös.
Kérlek segíts nekem, hogy én is olyan legyek.
A Mester beleegyezett és megkérte a tanítványát, hogy hozzon krumplit és egy hátizsákot.
- Amikor megsértődsz, mérges leszel és neheztelsz valakire, - mondta Mester- fogj egy krumplit, írd rá annak a bizonyos embernek a nevét, és tedd be a hátizsákba.
- Ennyi az egész?- kérdezte döbbenten a tanítvány.
- Nem- mondta a Mester- a hátizsák mindig nálad kell, hogy legyen. Valahányszor, amikor valami problémád van valakivel, tegyél bele egy új burgonyát.
A tanítvány követte a Mester utasítását.
Ahogy telt az idő,a hátizsák egyre nehezebbé vált, majd tele lett. Ráadásul azt, hogy mindenhova kellet cipelni, meglehetősen kényelmetlen volt. Ezen kívül, az a krumpli, amely elsőként került a hátizsákba, rohadni és penészedni kezdett.
A többi burgonya pedig vagy hajtani kezdett, vagy megromlott, és kellemetlen szagot árasztott.
A tanítvány, oda ment a Mesterhez és panaszkodni kezdett:
-Nem tudom ezt az undorító dolgot mindenhova magammal vinni. Először is, a hátizsák nehéz, másodszor- a krumplik romlanak. Találj ki valami más megoldás nekem.
A Mester erre, azt mondta neki:
- Ugyanez történik a Lelkedben. Csak ezt nem egyből veszed észre. Bizonyos dolgok szokássá válnak. A szokások befolyásolják a természetünket, viselkedésünket, és így születnek a rossz tulajdonságok. Lehetőséget adtam neked, hogy megfigyeld ezt a folyamatot.
Minden alkalommal, amikor megsértődsz, vagy neheztelni kezdesz valakire, vagy fordítva: Te sértesz meg valakit - gondold át, hogy szükséged van-e egy újabb burgonyára? Szegedy Péter
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2017. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
439 db bejegyzés |
| e év: |
5773 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2040
- e Hét: 21576
- e Hónap: 61188
- e Év: 290125
|
|
|
Offline
