Regisztráció  Belépés
koszegimarika.blog.xfree.hu
"Az ember értékét nem az esze,a műveltsége,nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti."--- "Nem az a fontos,a kül... Kőszegi Marika
1955.09.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/61 oldal   Bejegyzések száma: 604 
Neked nyílik a rózsa!
  2011-01-31 19:56:26, hétfő
 
 

Garai Gábor: Rózsa

Fölszisszentél:
ez a rózsa, ha
porcelánból volna, micsoda
bárgyú giccsbe fagyna ugyanaz
a langy tea-szín, a sugaras
vörös erezet, a szűz szirom,
a gyöngypermet a csöpp bolyhokon,
mily torz volna ragyogása is,
milyen esetleges és hamis. ;

Mert nem attól szép és igazi,
hogy kelyhét így csak ő bontja ki,
hogy porzói ( épp ennyi s e kép)
körülállják óvón a bibét,
hogy való példány s botanikát
igazol, - de attól, hogy virág,
hogy a húsán nem szintétikus
harmat pereg, de ott záporoz
gyönge rostjaiban az idő,
hogy levágottan is egyre nő,
hogy most ilyen s egy perc múlva más,
hogy szüntelen, lázas virulás,
hogy elhull és többé nem terem
eleven mása már sohasem,
hogy nem örök benne semmi, csak
az ezer halandó változat.

Lényegét ha kőbe költenéd,
ne testét mintázd ; az életét,
illatát, mely oly illanó,
mint kimondva elhaló a szó;
azt a titkát kell megfejtened,
hogy miképp egy és ezerszeres,
sorsát kell alakká öltsed itt:
miként tölti be törvényeit,
hogy micsoda zuhogásban áll,
míg kigyújtja s elfújja a nyár
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mindenkinek
  2011-01-31 15:54:38, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Andrea Bocelli My Dream
  2011-01-31 15:51:44, hétfő
 
  Link  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mazsola írása Hányszor kértem
  2011-01-31 15:38:16, hétfő
 
  Nehézségek....

Hányszor kértem, mégsem maradt. Hányszor esedeztem kisírt szemmel, de ő csak sietett. Egy évnyi kínszenvedés, s mégis annyi csodás, szép emlék. Ez a szerelmünk történetének vége, de jöjjön az eleje a gyönyörű tavasz, a mindent elsöprő vihar előtt.
S tényleg tavasz volt mikor először belenéztem ragyogó zöld szemébe, melyben megtaláltam, mit még kerestem. A történet gurult az útján a randi randit követett, esti telefon esti telefont, s egy hónap esti telefon egy röpke kérdést:
- Mi lenne, ha járnánk?-
és én balga boldog igennel feleltem. Eltelt 6 mámorítóan boldog hónap. A fiú elhidegült. Fokozatosan, szépen lassan, mintha semmi sem történne, de te mégis tudod, hogy mégis történik valami. Egy szép őszi estén épp a parkban sétálunk, amikor odafordul hozzám, gyötrelmes s reménykedő arccal.
-Szeretsz te engem? - kérdezi félénken s szívem rossz érzése, mely előjött hirtelen eltűnt.
- Persze, hisz te nem figyeltél? - kérdeztem ellágyult mosollyal.
-De miért kérded?
-Mert a szívem fájt, ha belegondoltam tán te nem szeretsz engem. Csókja válasz volt kérdésemre. Rájöttem ő is szeret.A parki séta után megint visszatért a fiú,ki az elején volt.A boldogság,mi ezután történt felfoghatatlan mai szemmel,de akkor ez volt életem legszebb időszaka.Eltelt 3 hónap a paradicsomból és a rózsaszín lufi kipukkadt és ott találtam magam a fájdalmas jelenben.Rákellet ébrednem,hogy az a zöld szemű srác,kibe beleszerettem már eltűnt,s helyébe egy elgyötört fiú lépett.S év végére kapcsolatunk végleg kezdett megfenekleni.Én még mindig szerettem,bár tudtam ez a kapcsolat nem tart már soká. Amikor kimondta először:
-Jobb lenne, ha vége lenn, mert már csak szenvedés mi kettőnk között él.

De én, aki szerette hallani sem akartam:
-Szeretsz te még engem, vagy egyáltalán szerettél valaha?
-Ez buta kérdés, hisz még most is szeretlek.
-Akkor miért akarod, hogy vége legyen? Hisz, még szeretsz, te magad mondtad. Kérlek ne! -s szememből patakzottak a könnyek.
-Biztos nem akarod, hogy vége legyen?
-Nem!-suttogtam.
-Rendben.-de csókja nem volt már ugyanaz, mint a parkban.
Mentek a hetek. Szinte már futottak, s egyre boldogtalanabb lett mellettem. Ezt én is észrevettem, de voltam oly irigy, hogy nem engedtem. Azalatt az utolsó 3 hónap alatt nem egyszer próbált rávezetni, hogy tán jobb lenne külön utakon, de én egyszer sem hallgattam végig. S már itt tartunk a jelenben, s azon gondolkozom, hogy hányszor is marasztaltam, bár láttam, rajta menne, de ő szeretett és én is őt. Mert ő szeretett, nem vettem észre, hogy szerelmem már nem elég. Most sírva a földön ülve várom, hátha összeszedem magam legalább annyira, míg az emberek már nem bámulnak annyira tovább, de ez valahogy nem megy. Átfordult a gondolataim között, "mi lenne, ha. "- de nem azt nem lehet. Így felemelkedek a földről s a srác ott áll velem szemben, bánatos arccal, sajnálattal a szemében. Lassan elindulok feléje, de haboz mire csak karnyújtásnyira, vagyok tőle hozzám lép.

-Sajnálom, próbáltam. Nem megy, nélküled fél ember sem vagyok.
Mielőtt válaszolhatott volna a lány elájult. A fiú elkapta és kétségbe esve próbálta felkelteni.
Ezután, már csak az a kép van itt előttem, hogy fekszem a lakásunk díványán és a fiú mellettem, ül. Arca tiszta bánatos, de már nem elgyötört, mint az utóbbi időben.
-Biztos?- kérdeztem
-Teljesen még azt nem mondod, hogy már nincs tovább. - rám mosolygott. hónapok óta először szívből. de a jövő még várat magára, nem tudhatom neki nem lesz-e elege belőlem. Lehet, hogy együtt maradunk, lehet hogy nem.

De egy dolog biztos még most boldog vagyok, mert vele vagyok, és mert ő sem tud nélkülem élni.

2 Fejezet:

Mink
Eltelt azóta már 1 év és ő meg én még mindig egy pár voltunk. Ekkor kezdtem már érezni,hogy valami nincs rendben. Egyre többet veszekedtünk. Voltak olyan pillanatok,hogy ha kimondta volna,hogy vége én szó nélkül hagytam volna hogy elhagyjon. S ami a legszörnyűbb,a veszekedéseink után egyszer sem mondta,hogy Bocsáss meg!.Tulajdonképpen ez fájt a legjobban. Az a 2 év mióta együtt voltunk már megedzett,de még mindig nem sikerült túltennem magam,hogy egyszer már elhagyott. Lassan a boldogság számomra már csak fogalom volt,semmi más. Azonban ahányszor belenéztem ragyogóan szép zöld szemébe valahogy mindig sikerült eltűrnöm neki minden hibáját.
Egy este épp a ritka nyugodt estéinkből leültünk beszélgetni.
- Mondd te tudod mit rontottunk el?- kérdezte.
- Nem erről nekem sincs sejtelmem. - halványan elmosolyodtam. Azok a zöld szemek,olyanok voltak most mint egy megszeppent kisfiúé amikor szidást kap.
- Kár pedig olyan jó volt az elején,mégis valami elromlott. Ha lehetne hidd el visszacsinálnám azt a hibát. Tudod még mindig szeretlek.
- Hidd el tudom,és én is szeretlek. - tudtam viszont,ez a kapcsolat már nem tarthat sokáig.
- Gyerünk el innét!Meneküljünk a világ elől és próbáljuk menteni,ami menthető. - Bárcsak sikerülne.
-Hogy gondolod?
- Utazzunk el! Egy hétre egy évre... nekem mindegy csak legyünk együtt és mentsük meg a kapcsolatunk.

El is utaztunk. Akár egy nászúton minden mesés volt. Ott még én is kezdtem reménykedni,hogy talán mégsem veszett el a kapcsolatunk varázsa és megtudjuk menteni. Sajnos tévedtünk. Semmi sem sikerült. Végső elkeseredettségünkben,mert még mindig szerettük egymást elmentünk egy terapeutához. Még az sem segített. Lassan már féléve úgy éltünk,mint a kutya meg a macska. S már a szerelmünk sem tudott össze tartani. Szakítottunk. Mégis megmaradtunk a legjobb barátoknak. Rá egy hónapra megtudtam,hogy gyermeket várok. Életem legszebb élménye volt. Elmondtam neki is. Ő volt valószínűleg a világ legboldogabb leendő apukája. Rá 6 hónapra megszületett a kisfiunk. Ugyanazokkal a zöld szemekkel,és lenyűgöző mosollyal,amit az apukája birtokolt. Ez már 3 éve történt. Azóta sem vagyunk újból együtt,de a gyermekünknek mindent megadunk. Talán miatta is van az,hogy egyre jobb barátok lettünk. Ő megtalálta Az élete párját. Ami engem illet én is megtaláltam,akit nekem szánt a sors. A szerelem viszont,amit iránta éreztem változott lecsillapodott,de megszűnni sosem fog-soha. Mert az életem része marad és mert van,ami összeköt.

3 Fejezet:

Egy tavaszi nap csodája
Fülledt volt az idő. Még emlékszem, kimentem sétálni csakhogy ne kelljen otthon ülnöm. Mikor kimentem még nem tudtam hova fogok menni, mit fogok csinálni. Tudtam viszont hogy akárhova fogok menni egyedül akarok lenni. Most nem kellett senki társasága még a legjobb barátnőmé sem. Egyszerűen csak sétáltam nem tudva merre tartok, bíztam az ösztöneimben. Mentem amerre vezettek. Mire ráébredtem, merre is tartok anélkül,hogy elhatároztam volna a parkban kötöttem ki. Egy fülledt tavaszi nap minden virágzott, a szellő felém hozta az illatokat. A parkban senki nem volt. Én voltam az egyetlen ember ott. Emlékszem leültem az egyik fa alatt lévő padra. Azon gondolkodtam, hogy juthattam el oda ahol tartottam. Végig vettem az utolsó 2 hét eseményeit. Olyan gyors volt, 2 héttel előtte még volt reményem, még volt mindennapos boldogságom .Mindez hirtelen szállt el, nem is vettem észre. Ahogy teltek a napok annál kevésbé voltam boldog. Ezt észrevette mindenki körülöttem. Nem tudtam mit tenni, mindig is a lényeg az volt hogy az élet akkor is megy tovább, ha minden ami fontos volt megszűnik. Habár az igazság az,hogy ilyenkor sok szív törik össze, vagy éppen sok álom foszlik semmivé. Ezek az apró dolgok abban a percben még fájnak nagyon is, de később talán még hálásak is leszünk, hogy nem váltak valóra. De az még messze volt, még nekem is. Egyre sötétebb volt, későre járhatott. Nem tudom mennyi ideig is voltam ott, de azt még a nehéz gondolatok mellett is megfigyeltem, hogy rajtam kívül a parkban senki sem volt. Ekkor tűnt fel ő. Hirtelen, mint aki a semmiből tűnt elő. Rám nézett,elmosolyodott,úgy mint egy ismerős mosolyog, egy másikra,aki kedves a számára. Nem tudtam ellenállni vissza mosolyogtam. S ekkor értettem csak, meg hogy igaz az a mondás ami szerint, talán mindig akkor fog veled valami történni,mikor nem számítasz rá, és mikor a legrosszabb passzban leszel. Leült mellém, s én nem féltem. Talán kellett volna, de nem tudtam olyan megnyerő nagy szemei voltak és olyan mosolya, amitől még egy lefagyasztott ember is felolvadt volna. Elkezdtünk beszélgetni,úgy mint akik egymás mellett nőttek fel. Hihetetlen volt. Hosszan beszélgettünk, de ezt is csak onnan tudom, hogy elkezdtem fázni és arra is ráeszméltem,hogy amikor felbukkant még meleg volt és még nem volt sötét. És még így beszélgettünk legalább 2 órán keresztül,mire ráébredtem,hogy haza kell már mennem. Nem akartam még menni de már muszáj volt. Ekkor felajánlotta,hogy hazakísér. Mikor már elment jöttem rá , hogy még a nevét sem tudtam meg és még a telefon számát sem...semmit ami közelebb vitt volna minket ahhoz hogy ismerjük is egymást. Egy héttel később ismét kimentem a parkba , mert megint rossz napom volt. Ő már ott ült. Egy percnyi ingadozás nélkül leültem mellé. Hihetetlen, de megint úgy beszélgettünk, mint akik régóta ismerik egymást...és innen már tovább folytatódott minden, már tudtam a nevét...tudtam róla azt amit tudni kellett, és ő is tudott már rólam mindent. Ez az egész már lassan 3 éve történt...de még sokszor emlékszem vissza rá. Már nem vagyunk együtt, viszont ameddig együtt voltunk a boldogság is felhőtlen volt. Már megint tavasz van ... megint ugyanolyan meleg... és én megint a parkban ülök és gondolkozok. És ő már megint előbukkant a semmiből. Habár már nem vagyunk együtt még mindig ugyanolyan jól meg tudunk mindent beszélni, mint az első napon
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hétfő vers
  2011-01-31 09:01:44, hétfő
 
  Hétfővers

A hétfői hangulatom vasárnap kezdődik,
amikor jókedvem már javában vergődik.
Agyamra jellemző, hogy túlontúl vérbő:
mi a francnak nekünk e rohadék hétfő?!

A jókedvem itt ülve persze csak tetőzik,
látásom a monitortól lassanként kettőzik.
Arra gondolok, hogy otthon milyen laza...
Ígérem jó leszek, csak menjek má' haza!

Kutatom okait, de nem kell messze menni,
a hétfőt minden naptárból ki kéne venni.
Elkezdődik vele a monoton sok munka,
Kilenc óra sincs, s már mindenki megunta!

A mai rímfaragás csak azért jött ám létre,
hogy ki még nem tette, mosolyogjon végre,
Mindjárt itt a holnap és eljön majd a kedd,
Éppen itt az idő, hogy lábad haza szedd!

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szeretettel
  2011-01-31 08:55:11, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hinned kell
  2011-01-31 08:31:07, hétfő
 
  Hinned kell a boldogság lehetőségében,
hogy csakugyan boldog légy. Az vagy,
amit gondolsz, és csak azt tudod el-
gondolni, amiben hiszel. Ne gondolj a
hanyatlásodra, mert bekövetkezik. Ne
gondolj a veszteségre, mert veszteségek
érnek. Ne gondolj a szomorúságra, mert
lelked sötétségbe borul. Ne gondolj a
rosszra, mert a mélybe taszít. A jó
gondolat: ajándék, szárnyalás, magasba
vágyódás, felemelkedés...
Élni csupán a legtisztább vágyak
szerint érdemes. Attól függően, hogy
vágyaink keserűek vagy édesek, fanyar
vagy boldog lesz az életünk. Képzeld el,
amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél.
A boldogság vágy, a képzelet, hit, a
cselekedet megvalósulás.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Barátság
  2011-01-31 08:29:13, hétfő
 
  A Barátság egy szó, egy gondolat, egy érzés, egy hely a szívedben. Barátodnak mondod azt az embert, akihez valami kis szállal fűződsz, viszont a barátságotokat is átfűzi egy erős szakíthatatlan szál, ami akár örökké és tarthat. S van olyan, amikor ez a szál, egy gyenge kis cérna, melyet eddig és még ezután is csak az érdek tartott össze. De én úgy érzem, hogy az a szál, ami az én kis barátomhoz fűz erős, és szakíthatatlan.
Mert ha én sírok, valahol a szívében ő is együtt zokog velem.
Mert ha Boldog vagyok, akkor ő is az lesz velem.
Mert ha kiöntöm neki a szívemet, végighallgat, nem szól közbe, nem dörgöli az orrom alá, hogy nem kellett volna, vagy teljesen bolond vagy, csak hallgat némán, nem próbál segítséget adni, hisz nem kértem rá, csak a mondanivalóm után, együtt élvezi a csendet velem.
Mert egy barát, akit a legerősebb szálak fűznek hozzád, kiolvassa a szemedből minden ki nem mondott szavad.
Mert az a barát mindig emlékszik, akár az örök időkig veled arra hogyan ismeretétek meg egymást.
Mert ő már akkor is a barátom volt, mikor nem ismertem.
Mert a szívem már akkor is tudta, hogy van számára ott egy üres hely. Egy olyan, amely csak az övé, amit más nem foglalhat el.
Erre az érzésre, mondják a nagy okosok, hogy BARÁTSÁG. Bár ezt egyetlen szóval sem lehet igazán kifejezni. Még a szeretlek szó sem bír, olyan erősséggel, mint amilyen erősen az a száll össze tartja azt a két embert.
A Barátság egy gondolat is, vagy akár ezer másik, mert a barátodra mindig gondolsz.
Ha szomorú vagy. Ha szerelmes vagy. Ha boldog vagy. Ha álmodsz. És Bármikor bármilyen helyzetben eszedbe jut az, rá nem kell sose téged emlékeztetni. Mert akkor is ott van veled, amikor nem látod, amikor nem érzed közvetlen törődését. Csak csupán, az hogy létezik valahol a nagyvilágban egy olyan ember, aki megért, és szeret, és bátran vállalja azt h a barátod lehet.
Remélem te is így gondolsz rám, mint egy Igazi Barátra.
Tudod nem csak a szerelemben, lehet várni az igazira. A Barátságban is van egy ugyan olyan igazi, akit megálmodtál magadnak, akivel leéled az egész életed önzetlen szeretetben.

 
 
0 komment , kategória:  BARÁTSÁG  
Nyugodalmas
  2011-01-30 21:24:31, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Farsang
  2011-01-30 14:23:54, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/61 oldal   Bejegyzések száma: 604 
2010.12 2011. Január 2011.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 604 db bejegyzés
e év: 9223 db bejegyzés
Összes: 48363 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3553
  • e Hét: 18724
  • e Hónap: 64935
  • e Év: 1767171
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.