|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2008-07-09 13:12:50, szerda
|
| |
| |
Tölgyessy Péter:
Gyurcsány Ferenc is részese a weimarizálódásnak
"A jobboldal nem tud mit kezdeni vele, hogy radikális szárnya összeér a köztörvényes bűnözőkkel"
Kósa András
2008. július 09., 09:32
http://www.hirszerzo.hu/cikkr.tolgyessy_peter_gyurcsany_ferenc_is_reszese_a_weima rizalodasnak.72097.html
A most kiszabottaknál jóval keményebb büntetéseket is lehetne, és kellene hozni a melegfelvonulást támadók esetében - mondta a Hírszerzőnek adott interjújában Tölgyessy Péter, az SZDSZ volt elnöke, a Fidesz korábbi parlamenti képviselője. Az alkotmányjogász szerint nincs szükség törvénymódosításra, a politika viszont láthatóan egyik oldalon sem tud mit kezdeni az erőszak szubkultúrájával.
Mindenki tudta, hogy idén is lesznek támadások a melegfelvonulás ellen, de ezek szervezettsége, és kegyetlensége mégis sokakat meglepett. Lehetett erre számítani Ön szerint?
Magyarországon mára kialakult az utcai erőszak szubkultúrája, és félő, nemigen szabadulunk meg egy könnyen a zavargásoktól. A kézenfekvő célpont most a melegfelvonulás volt, holnap majd más lehet. A diktatúra csöndje, majd a demokratikus átmenet békessége után a történtek érthetően igencsak meghökkentik a magyar közvéleményt. Ám az utcai erőszak csaknem minden demokráciában jelen van. Franciaországban például már a középkor óta eleven a lázadás szelleme, de a létező legkonszenzusosabb, legpolgárosultabb országokban, mint mondjuk Dániában is, akadnak súlyos zavargások.
Nincs tehát a történtekben semmilyen magyar sajátosság?
Csaknem minden zavargásban van valami eredeti vonás. Sokfelé inkább baloldali radikálisok a mozgatók. A gyermekbetegségektől sújtott, jó ideje a hazai társadalmi modell gondjaitól szenvedő fiatal demokráciánk zavargásainak is megvannak a maguk sajátosságai.
Az nem lényeges különbség, hogy a nyugati országokkal szemben nálunk egyelőre nem nagyon tud mit kezdeni az államigazgatás a jelenséggel?
Másutt is gyakran bizonytalan a zavargások kezdetén a rendőrség. Természetesen nem mindegy, hogyan kezeli a jog a gyülekezés rendjét, és főleg milyenek az erőszak tényleges szankciói. A szocialisták közt többen jobb szabályozással kivédhetőnek nyilvánítják a bajokat.
Vannak azért ott is más vélemények, például Verók István VI. kerületi polgármesteré, aki szerint a "magamutogató rendbontók" keressenek más környéket maguknak, vagy a rendőrség előre tiltsa be a rendezvényt.
Valóban, jobb- és baloldalon, meg egyáltalán az egész hazai közvéleményben sokan a rendszerváltással kivívott szabadságból szeretnének visszavenni. Ettől azonban még a zavargások aligha szűnnének meg.
Vagyis semmilyen jogszabály-változtatásra nincs szükség?
Hogy a közhatalom eddig nemigen tudott mit kezdeni az utcai erőszakkal, annak lényegileg nem jogszabályi okai vannak. Az erőszakos cselekmények már most is komoly, akár túlságosan is nagy szankciókkal lennének sújthatóak.
A jogalkalmazással van baj?
A kezdetek tehetetlensége, majd megengedhetetlen durvasága után a magyar rendőrség lassanként megtanulja az utcai rendteremtés arányos módszereit. Viszont a többi jogalkalmazó: a vádhatóság és a büntető bíróságok jobbára továbbra is szabályosan menekülnek a felelősségvállalástól. A kettéhasadt közélet kiélezett vitái közepette igyekeznek joghézagra hivatkozni, vagy a lehető legenyhébb szankciót megkeresni. A magyar jogásztársadalom jó része abban nőtt fel, hogy a "felsőbbség" világosan közli vele, a konkrét esetben mi a teendő.
Most, hogy nincsen egyetlen felsőbbség egyszerűbb a felelősséghárítás. Jogalkalmazóink futószalagszerűen dönteni tudnak a tolvajok, a betörők cselekményeiről, de ha valami új tényállással találkoznak, a gyakran tekintélyes jogászoktól védett vádlottakkal szemben sokszor tehetetlennek bizonyulnak. Így van ez nem csak az utcai erőszakkal kapcsolatban, hanem a gazdasági bűncselekményeknél is - elég csak a Postabank-ügy ítéleteire gondolni. Pedig a régi demokráciák bíróságai gazdasági bűntettek esetében olykor évtizedes szabadságvesztéseket kiszabva, csaknem drákói felelősségvonásról döntenek.
Jelen esetben mik a releváns jogi kategóriák Ön szerint?
A rendőrökre Molotov-koktélokkal, jókora kövekkel, csoportosan támadók aligha kétségesen hivatalos személy elleni erőszakot követtek el. A csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak szervezőjének vagy vezetőjének büntetése például elvileg két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés lehet. A tömeges, nyilvános, sokakban riadalmat keltő tojásdobálás meg szerintem garázdaság.
A tojásdobálás nem fér bele a szabad véleménynyilvánítás kategóriájába?
Akad olyan ügyészségi álláspont, amely szerint belefér. Szerintem, ha zárt körben valakit arcul dobnak tortával vagy tojással, az becsületsértés, amikor csak a sértett indítványára indulhat eljárás. Ám a nyilvános, kihívóan közösségellenes, a köznyugalmat durván megsértő tömeges tojásdobálás már garázdaság.
Miért születnek mégis sokszor enyhe ítéletek?
A zavargók magukat forradalmároknak tekintik, akik "hősi fellépésükkel" a "rendszerváltás után félresiklott országot" akarják önértelmezésük szerint megváltani. Eddig nem akadt Magyarországon jogalkalmazó, aki ki merte volna mondani: tömeges erőszakos megnyilvánulásaik valójában köztörvényes bűncselekmények. Ha valaki a forgalom tempóját követve nyolcvannal halad az Andrássy úton, akár sok tízezres nagyságrendű bírságra is számíthat. Ha ugyanott rendőröket dobál égő benzines palackokkal, a tapasztalatok szerint akár olcsóbban megúszhatja.
A szigorúbb ítéleteknek lenne visszatartó ereje?
Megítélésem szerint csak igen korlátozottan. A legdurvább erőszakcselekményekben ugyan csak néhány százan vesznek tevőlegesen részt, és csak pár ezren támogatják őket aktívan, ám több százezren gondolhatják, hogy a félresiklott kormányzattal szemben sok minden megengedhető. Ne áltassuk magunkat. Az utcai erőszak kultúrája tartósnak ígérkezik. A legkirívóbb esetekben kiszabott letöltendő börtönbüntetések bizonyára kielégítenék sokak igazságérzetét. De egy szabad ország egyedül a büntetések szigorával nem szabadulhat meg a zavargásoktól. Attól, hogy kíméletlenül üldözik a hatóságok a lopást, még továbbra sem lesz teljes biztonságban a tulajdon.
A gyűlöletbeszéd tiltása javítana a helyzeten?
A magyar Alkotmánybíróság eddig jobbára a véleménynyilvánítás szabadságát következetesen védő gyakorlatot követett - szerintem helyesen. Nyolcvan évvel ezelőtt Európában csaknem mindenhol börtönbe csukták volna például azt, aki melegfelvonuláson papi ruhába öltözve a nagy egyházakat gúnyolta volna, vagy a szexuális identitását kihívóan megmutatta. Pontosan a büntethetőség világos határának érdekében rögzült először az Egyesült Államokban, hogy a vélemény csak akkor szankcionálható, ha közvetlenül és egyértelműen erőszakra szólít fel.
De a törvényszigorítók éppen arra hivatkoznak, hogy ezt nem szabályozza most jól a jogrendszerünk.
Jelenleg nem a vélemények milyenségét, hanem az erőszakra való felhívást büntetheti az állam. Ha a szigorítással lemondanánk a világos jogi megkülönböztetésről, számos szokatlan, másokat sértő álláspont ellen fel lehetne lépni, az államhatalom segítségével. Ez pedig legalább annyira fenyegethetné a baloldali avantgárdot, mint jobboldali radikalizmust. Az európai jogrendszerekben kétségkívül távolról sem érvényesítik a véleményszabadság elvét olyan rigorózusan, mint az Egyesült Államokban. Ám, ha újsütetű demokráciánkban érdemileg fellazítjuk a vélemények büntetőjogi szankcionálhatóságának határait, ki tudja, hol állunk majd meg, hiszen türelmetlen társadalomban élünk.
Mégis nagyon nagy az igény rá, mindkét oldalon, hiszen a szélsőjobb simán betiltaná a melegfelvonulást is.
Közvéleményünk a '89-es fordulat után hirtelenjében szembesülhetett a szabad társadalmak számtalan ellentmondásával. Sokan (érthetően) ezernyi számukra sértő, vagy csak érthetetlen dolgot azon nyomban egyszerűen "betiltanának". Megmaradván a melegkérdésnél, látható, hogy itt a modern közélet egyik alapvető értékkonfliktusáról van szó. Amit sok országban különösen élessé tesz a politikai jobb- és baloldal között az a tény, hogy azok egyre kevésbé tudják a másiktól magukat megkülönböztetni a gazdaságpolitika terén. A hagyományos valláserkölcs szerint, a homoszexuális kapcsolat objektíve rendetlen, mert természeténél fogva kizárja az élet továbbadását.
A tradicionális erkölcs a zabolátlan szexualitás elutasításával, a család szentségének középpontba állításával egyértelműen pozitív szerepet játszott a nyugati civilizációban. A katolikus egyház ma már katekizmusában rögzíti: tisztelettel, együttérzéssel kell fogadni az azonos neműekhez vonzódókat, kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét. Ugyanakkor szeretné fenntartani hagyományos tanítása javát. Ez legalább annyira természetes, mint ahogy a melegek kiállnak teljes egyenjogúságukért. A két igény ütközésében még jó ideig aligha lehet mindenki számára elfogadható megoldást találni.
Nem erre törekszik minden kísérlet a melegjogok szabályozásában?
Akad ilyen is. De a jobboldalon sokan bármiféle melegkapcsolat legalizálását, társadalomrombolónak látva, hevesen ellenzik. A radikális baloldalon, nálunk főleg az SZDSZ háza táján meg többen dicsőség dolgának látják a meleg identitás harcias felmutatását. A társadalmakat nem régi hagyományokon alapuló, folyton változó, élő, szerves közösségeknek vélik, hanem számtalan egyformán kisebbségi létben élő csoport racionális megállapodásának gondolják. A melegjogok biztosítása az utóbbi években sokat lépett előre hazánkban.
A bejegyzett élettársi kapcsolat intézményesítése segíti a melegeket a tartós kapcsolatok teremtésében. Jogi különbség alig maradt eközött és a polgári házasság között. A házasság jogintézményét, a hagyomány okán, én megtartanám férfi és nő együttélésének. Térségünkben alighanem Magyarországon létezik az egyik legöntudatosabb melegközösség. A tavaly és idén az annyi támadást kiváltó Meleg Büszkeség Napja ezért is lehetett hazánkban immáron sokadszor nyilvános esemény.
Hogyan ítéli meg a támadásokra érkező politikai reakciókat?
A politikai jobboldal láthatóan nemigen tud mit kezdeni azzal, hogy radikális iránya érintkezik a zavargások szítóinak szubkultúrájával, és hogy a nemzeti szimbólumokkal takaródzó kődobálók bűncselekményeket követnek el. Így hát valamiképp szeretné meghagyni az évtizede bizonytalan határokat. Pedig ez még szűk jobboldali szempontból sem szerencsés: hiszen nem engedhetné át a fölöttébb rendpárti országban a rend védelmét riválisának.
És Gyurcsány Ferenc Magyar Chartáját miképp értékeli?
A hazai baloldal kezdettől a legújabb kori magyar demokrácia egyedüli hordozójának gondolja magát. Ez az elejétől fogva sokakat sértő állítás volt, de nagyban segítette a baloldal összefogását a kilencvenes évek elején, és számosan hittek benne akkor. A baloldal egysége most tartósan megbicsaklani látszik. Egyáltalán, a számtalan kormányzati fiaskó következtében megrendült a szocialisták és a szabad demokraták közös kormányzóképességébe vetett választói hit. Mára alig maradt más erős kapocs a hazai baloldal két pártja között, mint Orbán Viktor hatalomba való visszatérésétől való félelem. Ennek hajtóerejét próbálja most újabb charta felhívásával mozgósítani a mindenképpen kormányon maradni kívánó Gyurcsány Ferenc.
Pedig számos állampolgárt éppen a miniszterelnök politikája tántorít el a harmadik köztársaság intézményeitől. Most is látványosan beszorította a többi közjogi méltóságot abba a játszmába, hogy együtt védjék meg a veszélybe került köztársaságot. Ha valaki kimaradna, nyomban lehetne mondani: nem aggódik eléggé. Pedig nem a kétségtelenül fájdalmas utcai erőszak a leginkább veszélyes hazánkra. Gyurcsány Ferenc használja a "weimarizálódás" retorikáját, pedig személye is része a bajoknak - méghozzá az egyik legfelelősebb részese. Ahogy hajdanában Németországban is, nem az utcai erőszak gyengíti meg első helyen a magyar demokráciát, hanem a gazdasági, társadalmi gondokkal szembeni mérsékelt közhatalmi cselekvőképesség.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-07-09 03:27:12, szerda
|
| |
| |
Kedves Barátaim!
Szeretetben Testvéreim!
Én úgy gondolom,
hogy a Magyar Nemzet öntudatra ébredésének folyamatában
az idei nyár egyik legjelentősebb eseménye lesz
az augusztus 7-10-e között
Kunszentmiklós - Bösztörpusztán megrendezésre kerülő
Kurultáj, azaz madjar-magyar találkozó.
Bővebb ismereteket a www.kurultaj.hu illetve a www.baranta.hu honlapokon találhatsz.
Feltételezem: sejted/tudod azt, hogy e rendezvény mögött
nem áll az az "erő",
amely többek között az "országimázs erősítése jegyében"
a nemzeti vágta elnevezésű showműsor szervezőit hozta helyzetbe.
A Kurultáj szervezői az esőcseppek példájából kiindúlva
állítottak össze egy mindannyiunk számára elérhető/egyszerű támogatási lehetőséget
amelyről az alábbi linkeken ismerhetsz meg:
kurultájos pólót lehet rendelni:
http://www.kurultaj.hu/polok
és autós matricát:
http://www.kurultaj.hu/matrica
Kérlek ne feledd!
Minden vízcsepp célja, hogy eljusson forrásához: a Végtelen Óceánba.
Megpróbáltatásokkal teli útja során találkozik sok-sok esőcsepp testvérével,
és egymást erősítve először csak kis csermelyként,
majd sok kis csermely összefolyása után már patakként,
végül megállíthatatlan erőt jelentve folyóként tör célja felé, hogy ott:
Végtelen Vizek Birodalmában újra kezdje útját/életét az Örök Körforgás részeként.
A Teremtő Isten áldása legyen minden igaz magyar emberen!
Ölel: Szőts Béla
"Így készülünk szelíd háborúra,
mindig magunkért, soha mások ellen,
sót párolunk és vásznakat szövünk,
s míg kisebbítnek lassan megnövünk."
Dsida Jenő
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2008. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
326 db bejegyzés |
| e év: |
2154 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1531
- e Hét: 5059
- e Hónap: 13663
- e Év: 49604
|
|
|
Offline
