|
 1/6 oldal 
|
Bejegyzések száma: 54
|
|
|
|
|
|
2010-06-04 18:37:29, péntek
|
| |
| |
A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mennyit ér a fénye
A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mit kap majd cserébe
A Napsugár nem mérlegel,
Csak tündökölve árad.
Símogat és átölel,
de nem kér érte árat.
Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy mint a nap, fényből születve
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.
Minden ember fénysugár,
a mindenségnek része
Azt hiszi, hogy porszem,
pedig a mindennek egésze.
Minden ember fénysugár,
egy a végtelennel.
Minden ember fénysugár,
de ebben hinni nem mer.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Boldogság |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-06-04 18:30:44, péntek
|
| |
| |
Aranyosi Ervin
Lelkem lágy vízével új életre keltlek,
csókom hűs tűzével lángra gyújtalak.
Naponta százszor mondom, hogy szeretlek.
Fényemmel áldlak téged, mint a Nap!
Hajadba túrok szélként ujjaimmal,
kitárt karom, nyílt tengerként ölel.
Körül veszlek, ringatlak álmaimmal,
így kerül szívünk egymáshoz közel.
Az idő száll, csak elsuhan felettünk,
nyomokat hagyva, ráncot vésve ránk,
s emlékek súgják honnan, s mivé lettünk,
míg együtt járjuk az élet-iskolánk.
Tanárom vagy. Megtanítasz szeretni,
tisztán, őszintén, hitet öntesz belém.
Hogyan is tudnám könnyedén feledni,
- rég eggyé váltunk - köztünk nincs TE, meg ÉN.
Egy pár vagyunk, hűséges, tiszta gerlék.
Közös utunk a fény felé vezet.
S az út során csak egymást ünnepelnénk,
mert minden perc öröm és élvezet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Boldogság |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-06-04 18:28:00, péntek
|
| |
| |
Emelj fel a szíveden át a mennyország felé!
Szerelmünk, mint hulló csillag adja a reményt.
Kívánj tiszta szép szavakkal sok hosszú éjszakát!
Érezd azt, hogy mától fogva miénk a világ!
Add át magad titkaidnak, s ne tiltakozz!
Hogyha egyszer megszereztél, örülj, hogy itt vagyok!
S amikor Veled vagyok, vigyázz nagyon rám,
Ölelj át, és szoríts nagyon, sok hosszú éjszakán!
Régen bántó gondolatok ma szilánkokra hulltak.
Melletted az álmaim a valóságba nyúlnak.
Ha akarod, az éjszakáink örök csodát látnak
Ha akarod, a pillanatok örök létbe zárnak.
Tiéd legyen minden öröm, minden pillanat!
Kívánd azt, hogy emlékemben mindig megmaradj!
Tudod nekem szép álom az, hogy melletted vagyok.
Ameddig csak Te akarod, szerelmet adok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: PNG képek 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-06-04 18:26:27, péntek
|
| |
| |
Hagyj itt, ha tudsz, hagyj itt
Ha gondolod, hogy van hozzá erőd
Ne búcsúzz, ne szólj, ne ints! Eredj
Csak aztán jól vigyázz, hogy elfeledj
Nagyon vigyázz nehogy egy holdas éjen
A múltunkból valami vissza térjen
Egy szófoszlány egy csók emléke csak
Mert akkor véged, megölted magad
Lásd, én megbékülten fogok kezet veled
Hiszen szerettél és szerettelek
Utadat többé el nem állom
Nem tartalak vissza, bár volna minek
A sors parancsol mindenkinek
Ha majd lehunyóban a tűz
Mely most mellőlem messzi űz
Ha majd kialszik a szerelmi láng
A tűz helyén nem marad más
Csak valami kevés kihűlt parázs
Mely nem melegít többé és nem vakít
Fájni fog, hogy megöltél valakit
De most itt vagy látlak és hallak
Ne tudd meg, hogy sírok és megáldlak
Szeressenek, légy boldog, szeress
Segítsen Isten, s gyorsan felejts
Hagyj itt ha tudsz, hagyj itt ha van
hozzá erőd, eredj, de aztán jól
vigyázz, hogy elfeledj, eredj, menj.
(PAUL GERT: EREDJ, HA TUDSZ.)
Vadász Ottó emlékére
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-06-04 18:22:21, péntek
|
| |
| |
Ne félj soha az élettől, bármilyen mostoha.
Az ember mindig győz, ha nem lesz ostoba.
Harcot kell a célért vívni, érte kell szenvedni,
A szomorú percekben is örömet kell rejteni.
Ne csüggedj, ha bántanak, ne hulljon könnyed.
Ebben a gonosz világban, szépet is lelhetsz.
Ki nem várja a holnapot, még az sem adja fel,
Mert egy apró kis reményben, mindig célra lel.
Ha megnézel a kertben egy nyíló sárga rózsát,
Neki is fáj, ha nem nyílhat, mert szirmát eltiporják.
Mégis újra kinyílva, virágzik, a következő évvel,
Mert ő is tudja, hogy az élet, nem egy évvel vész el.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Életről 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-06-04 18:20:39, péntek
|
| |
| |
Éjjel álomvágy hajtott feléd,
Besuhantam Kedvesem, melléd.
Átölelt lágyan szellőkarom.
Átjárt a végtelen nyugalom.
Odasimultam óvni álmod,
Együtt élni a boldogságot.
Összefonódva eggyé lenni.
Nem mérlegelni, csak szeretni.
Sóhajtottál ölelve párnád.
Riadtan odabújtam hozzád,
Azt hittem ébredsz, lejár az álom
Megtörik nyugalmas boldogságom.
Halkan suttogtad: Édes Párom!
Egyetlenem! Örökké várom,
Hogy csak az enyém légy Életem.
Azután nem válunk el sohasem.
Válaszoltam a suttogásra:
Megígérem, Életem társa,
Neked adom halálig életem,
Nem válunk el Kedves, sohasem.
Boldog mosolyt láttam arcodon.
Ismét átölelt két karom.
Nem is tudom, mikor múlt az álom
Ébren is éreztem a boldogságom
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Álmok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-06-04 18:19:09, péntek
|
| |
| |
Amikor negyven éves lettem,
nagyon sokalltam ezt a számot;
egy évecskét hát letagadtam,
hosszabbítván az ifjúságot.
Nem tudtam akkor, mily parázslón
ifjú, aki csak negyven éves,
s magamat csalva ragaszkodtam
ahhoz az egy ellopott évhez.
Mikor azután ötven lettem,
- de csak negyvenkilencet mondtam -,
ma már tudom, - én balga lélek,
akkor is még, mily ifjú voltam.
És egyre szörnyűbb évek jöttek:
milliók haltak, ifjan égtek...
nem számoltam már életemmel,
mindegy volt már: mióta élek.
Mindegy volt már, hogy meddig élek,
- sorsom a messzi csillagokban, -
harcoltam, írtam? árva lélek,
egy elvadult embervadonban.
Hány év repült el így fölöttem,
lehetne száz, vagy ezer év is,
volt úgy, hogy majdnem összetörtem,
aztán szívem föléledt mégis.
Élek, mint ősi tölgy az erdőn,
évgyűrűimmel megjelölve,
s lombkoronás, magas fejemmel
zúgom a dalt, - tán' mindörökre!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-06-04 18:13:55, péntek
|
| |
| |
Vannak édes álmok, mit a szív rejteget magában.
Vannak, őrült vágyak az ember gondolatában.
Vannak érzések, szerelmek, határtalan szeretet,
mit átélni és átérezni, már sokszor lehetett.
Voltak fájó csalódások, hazug, hűtlen vallomások,
eltitkolt érzelmek, könnyek, mik felszáradtak,
de a nyoma ott maradt,
agyunk legmélyebb csücskében,
a tudatunk alatt.
Mégis újra vágyunk rá, harcolunk érte,
mert tudjuk, hogy az idő véges,
de megmaradnak az emlékek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Álmok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-06-04 18:11:18, péntek
|
| |
| |
Mintha kihűlt volna az öröm a földön. Néha, pillanatokra, parázslik még valahol.
Az ember lelke mélyén él az emlék valamilyen derűs, napfényes, játékos világról,
ahol a kötelesség szórakozás is, az erőfeszítés kellemes és értelmes. Nézd meg
az arcokat! Amerre jársz, a világban, a kis és nagy közösségeken belül, mennyire
feldúltak az arcok, milyen gyanakvók, mennyi feszültség, feloldatlan bizalmatlanság,
görcsös ellenkezés az arcvonásokban! Ez mind a magány feszültsége.
Ezt a magányt lehet magyarázni, s mindegyik magyarázat felel a kérdésre, s egyik
sem tudja igazán megnevezni az okot... És mentől mesterségesebb közösségeket
építenek föl az emberek világán belül politikusok és próféták, mentől kényszeredet
tebben nevelik a közösségi érzésre már a gyermekeket is ez új világban, annál
irdatlanabb a lelkekben ez a magány. Nem hiszed? Én tudom. S nem fáradok el
beszélni erről. Ha olyan mesterségem lenne, amely módot ad, hogy beszélhessek
az emberekhez tudod, pap vagy művész, író könyörögnék nekik, lelkesíteném őket,
hogy térjenek meg az örömhöz.
Felejtsék el a magányt, oldják fel. Talán nemcsak ábránd ez
Márai Sándor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magány |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/6 oldal
|
Bejegyzések száma: 54
|
|
|
|
2010. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
600 db bejegyzés |
| e év: |
3099 db bejegyzés |
| Összes: |
34593 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5117
- e Hét: 19913
- e Hónap: 42180
- e Év: 174734
|
|
|
Offline
