|
2010-06-09 12:48:02, szerda
|
| |
| |
Sírkövön kavics, kavicsokon könnyeim!
Az ablakon át néztem az utcát,
Egyre erősebb lett a félhomály,
A kora esti szürkületben
Alig látszottak a fák.
Elment akit szerettem,
Többé már nem lehet itt velem,
Miért nem ver örökké a szív?
Azt meg nem érthetem.
A gyertya, mint az élet, elfogyott,
Az asztalon már csak a csonk maradt,
Amikor el kellett menned,
Sokáig ültem egymagam.
De egy év múlva eljövök megint,
Addig majd rólad álmodom,
És lobogni fog a gyertyaláng,
Jövőre is az asztalon.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyász 1. |
|
|
|
|
|
Offline
