|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2016-08-28 23:31:19, vasárnap
|
| |
| |
2016.08.27. 11:50
Meghülyültetek mind?
Hazaértem. Kinyitom a zinternetet és azt látom, 6 kilométeres a dugó Hegyeshalomnál. Mondom magamban, bázzeg, már odáig ér a Bayer miatt kitüntetést visszaadók sora? Tudtok pótcselekvésből is értelmetlent választani drága honfitársaim. A visszaadhatatlan elismerések visszaadás erőltetése helyett még azzal is jobban jártatok volna, ha összedobtok egy kis aprót néhány plakátra:
tudta.jpg
Vagy valami. Mer'hát mi változik attól, hogy a falu rossza plecsnit tűz a szardarabra? Semmi. Mi változik a halomba hordott kitűzőktől? Ugyanaz. Inkább örülnétek, hogy a bayerzsótti ilyen kevéssel is beéri mikor ki akarják fizetni. Mert várhatta volna a hálát közbeszerzési százmilliók vagy jegybanki alapítványajándékok formájában is, ahogy a többiek.
Közben pedig Veres Jánosné Dobolyi Alexandra nagykövet lesz, Ertsey Katalin meg diplomata.
Isteni szerencse, hogy utóbbi ilyen sikeresen átformálta véleményét, és az ilyesmi már nem számít "az ocsmány politikai alkuk és kontraszelekció diadalának". Mer' mi lett volna, ha még ma is annak számít? Amúgy Veres János lehetne költségvetésért felelős miniszteri biztos, Dobrev Klára nagykövet Szófiában, Rába Tímea meg a migráncskampány reklámarca. Ellenzékre ugyan igény lenne, de Viktornak szüksége nincs rá, úgyhogy...
Aztán ahol ezek mennek vajon mennyit számít a plecsni a szardarabon?
http://varanus.blog.hu/2016/08/27/meghulyultetek_mind |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-28 23:28:33, vasárnap
|
| |
| |
Európa izraelizációja
2016. augusztus 26.
Schmidt Mária
történész
Ha nagyvonalúak akarunk lenni, határokra van szükségünk.
Paul Scheffer1
Amikor először jártam Izraelben, még az első intifada előtt, szőke nő létemre egyedül sétáltam a jeruzsálemi óvárosban. Aztán, évtizedenkénti újabb és újabb látogatásaim alkalmával megtapasztaltam, hogy egyre feszültebbé váltak az ottani mindennapok és hiánycikké vált a biztonságérzet. A kisbuszt, amiben hat évvel ezelőtt barátokkal és a családdal kirándultunk a Szentföldre, ötszáz méterenként megállították a katonák, felszálltak rá és leellenőrizték. Repülőtereik horror biztonsági eljárásai ma már a világ számos területén normává váltak. Annak ellenére, hogy a gettók falai közé zárt és abból kitört zsidóság számára igencsak fájdalmas lehetett, rákényszerültek arra, hogy a palesztin területek határait fallal kerítsék körbe, azt remélve, hogy ellenőrzésük alá vehetik és kiszűrhetik azokat a terroristákat, akik leleményessége és elszántsága napról-napra nő. Akik hol késsel, hol szablyával, hol bombával, hol lőfegyverrel törnek az életükre. Azok a muszlim fanatikusok, akik számára a földi élet nem érték, gonosztettükre paradicsomi belépőjegyként tekintenek.
Úton vagyunk Európa izraelizációja felé. A Nyugat ballib elitjén kívül ez mára mindenki számára világos. Hogy ők miért áltatják magukat? Vagy mennyiért játsszák el, hogy óvatlanok, jóhiszeműek és ,,humánusak"? Annyit már mindannyian megtanultunk errefelé, hogy ingyen senki sem hülye. Főleg azok nem, akik hozzászoktak, hogy busásan megfizetik őket. (Gerhard Schrőder sem véletlenül ment át a Gaspromhoz lobbistának, miután kancellárként egy hatalmas összegű szerződést kötött velük. Barroso sem véletlenül landolt a Goldmann Sachsnál, azt követően, hogy a 2008-as válságban megértőnek mutatkozott gondjaik iránt. Tony Blair, a Clintonok, a Bidenek, Kerryk stb. sok millió dolláros számlákat állítanak ki szolgálataikért, lobbistaként, tanácsadókként, előadókként, vagy fiak és rokonaik megbízatásai által.) Nem csodálkoznék, ha idővel újabb ,,átigazolásokról" kapnánk majd hírt, arról, hogy mostani ,,migránssimogatóink" közül ki, vagy kik kötnek ki Soros, vagy valami szaudi cég érdekeltségeinél.
De addig is nézzük meg kicsit alaposabban, mivel is állunk szemben. Próbáljunk válaszolni arra a kérdésre, hogy a múltját szégyenlő Nyugat miért siklik el olyan könnyedén afölött, hogy a muszlim gyarmatosítás Európa egy jelentős része számára évszázadokon keresztül fenyegetést, megszállást, milliós emberveszteséget jelentett? Magyarország 150 évig élt török uralom alatt, ami visszavetette fejlődését és olyan demográfiai katasztrófát idézett elő, (a 4,5 milliós magyarságból a török hódoltság végére mindössze 1,5 millió maradt, egy részük rabszolgaként végezte) amit idegen etnikumok tömeges betelepítésével kellett orvosolni. De muszlim fennhatóság alatt állt évszázadokon keresztül Spanyolország, Dél-Franciaország és a Balkán is. Mert az iszlám, amikor tehette és teheti, ahol tehette és teheti, hódítóként lépett és lép fel.
Minden erény, ha túlzásba viszik, erkölcstelenséggé válik.
Bernhard Vogel
Az iszlám egyike a világvallásoknak. Hívei a világ minden táján megtalálhatók. Sok helyen teokráciát működtetve egyben világi hatalommal is bírnak. Máshol az egyház és az állam szétválasztásának elvét követve, erkölcsi, vallási kérdésekre fókuszálnak. Múltjában és jelenében ugyanolyan sok vállalhatatlan és vállalható elem található, mint a kereszténységében. Mi az oka annak, hogy míg a kereszténység évszázadok óta folyamatosan kritikák kereszttüzében áll, sőt az utóbbi időben napi szinten van a Nyugat haladói részéről ellenséges támadásoknak kitéve, addig az iszlámot ugyanezek szerint nem illik, sőt nem is szabad kritizálni? Amikor orientációs zavarában a nyugati ballib, magát mértékadónak tekintő értelmiségi elit a Harmadik Világban találta meg rajongása új tárgyát, valamikor a hatvanas hetvenes évek fordulóján, az új elnyomottakra pedig a palesztinokban lelt rá, egyúttal az egész régiót, beleértve az iszlámot is, a pártfogásába vette. Szokásos és jól beidegzett, lekezelő és lesajnáló hozzáállását azzal kompenzálta és kompenzálja ma is, hogy szemet huny minden olyan jellegzetessége felett, amelyet a nyugati világban nem tűrne el, nem hagyna szó nélkül. Tehát, nem tekinti őket egyenrangú félnek. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy régi beidegződésének engedve, többfajta mércét használ. Egyet az európai baloldalnak tart fenn, elnézvén a kommunizmus bűnös természetét, szimpatizálva a baloldali terrorizmus minden megnyilvánulásával, a másikat a ,,kizsákmányolt" és ,,elnyomott" harmadik világgal kapcsolatban használja, ahol nem gáz sem a törvény előtti egyenlőség megtagadása a nőktől, a szexuális kisebbségektől, sem a terrorcselekményeket használó politikai nyomásgyakorlás. Azt a mércét, amit számunkra, a politikai spektrum másik oldalán helyet foglalók számára rendszeresített, szűnni nem akaró intellektuális szőnyegbombázások helyettesítik.
A nyugati elit meg van győződve arról, hogy a turbánt, burnuszt illetve, köntöst viselők agya nem fejlődött ki, rá vannak szorulva az ő gyámkodásukra, amiért joggal várhatnak hálát. Nem tételezik fel róluk, hogy hosszú távú stratégiákban gondolkoznak, lépéseiket alaposan megtervezik és precízen végrehajtják. Európa elfoglalása régi projektjük, aminek megvalósítását demográfiai feleslegük áthelyezésével, a Nyugat ideológiai kétvállra fektetésével, öntudatos és erőszakos politikájukkal és gazdasági erejükkel, mindenekelőtt az olajcsap elforgatásával való fenyegetésre alapozva hozzák működésbe. Fegyvert vesznek a Nyugattól, amit egymás ellen, és a Nyugat ellen is használnak, megveszik a Nyugat csúcstechnológiáját és közben migránsokkal árasztják el városaikat. Ezeknek a közösségeknek egy részét aztán ötödik hadoszlopként, terrorista sejtek rejtekhelyeként, nyomásgyakorló erőként, politikai aduászként használják. Mikor, mire van szükségük. A nyugati haladó értelmiségiek pedig valójában újra csak a hasznos hülyék szerepét játsszák el, ahogy azt Lenin, Sztálin és Mao céljainak szolgálatában is tették. Ha valamiben, ebben aztán van gyakorlatuk.
Magyarországon 2013-ban 19 ezer menedékkérőt regisztráltak. 2014-ben számuk 43 ezerre nőtt, tavaly pedig 177 ezerre. A számok önmagukért beszélnek. Pedig mi nem is vagyunk migrációs célország!
Az ilyen nagy számú, ilyen sebességgel gyarapodó, más kultúrájú, nyelvű, vallású, idegen közösségeket lehetetlen integrálni. Még akkor sem sikerülne, ha nem azzal az utasítással és szándékkal érkeznének, hogy új letelepedési helyeiken is kiköveteljék a saját iskolát, templomot, a külön temetőt, a rituális vágóhidat, a közösségi központot, hogy megtarthassák és ápolhassák saját szokásaikat, zavartalanul élhessenek saját világukba zárkózva, saját közösségeiket fejlesztve. Az előbb felsoroltakat persze a fogadó államoknak kell finanszírozniuk. Az ezen felül létesülő korán iskolákat, imaházakat, azokat a házaló prédikátorokat, akik a szélsőségesek utánpótlásáról, toborzásáról és aktivizálásáról gondoskodnak, az esetek túlnyomó többségében a szaudiak fizetik. Az internetes kultúra, azok a közösségi oldalaik, melyek támogatják az elkülönülést, és lehetővé teszik az eltérő vélemények kizárását, kiközösítését, ugyancsak a saját csoportokba való bezárkózás irányába hatnak. Műholdvevőik segítségével saját tv csatornáik vannak, hogy anyanyelveiken kaphassák az ideológiai muníciót a befogadók életformájának legyalázásához és elvetéséhez. Nem jut el hozzájuk más hang, csak a saját csoportjuk szélsőségeseinek zsivaja. Ezért aztán egyre kevesebb esélyük lesz az integrációra, zömük segélyen él és szegény marad. Persze ez a szegénység már nem az a szegénység, mint amiben nagy többségük kibocsájtó otthonaikban élt, de ennek jelentősége hamar elillan, mert közben a viszonyítási pont az új otthon tehetősei lettek. Az ő életszínvonaluk azonban legtöbbjük számára elérhetetlen marad, hiszen sem nyelvtudásuk, sem képzettségük nem teszi őket alkalmassá arra, hogy kvalitásos és ezáltal jól fizető állasokba kerüljenek. A Nyugat a tolerancia jegyében tehát etnikai, illetve kulturális alapon teljes generációkat ír le és közben segédkezik egy új, etnikai, vallási alapon létrejövő alsóbb rendű társadalmi osztály kialakításában. A szomáliaiak 26, az irakiak 34, az afgánok 42 és az irániak 62 százaléka rendelkezett állással Európában a nagy népvándorlási hullám előtt. A mostani adatok még elborzasztóbbak.
A jó ellentétje a jó szándék
Kurt Tucholsky
Merkel kancellár ezeken a kérdéseken nem rágódik. Megcsináljuk! (Wir schaffen das) mondja, és közben arra gondol, hogy milyen logisztikai lépések szükségesek ahhoz, hogy azokat a migránsokat, akiket az erkölcscsőszi szerepükben tetszelgő fejlettek mégsem akarnak megtartani, szétteríthessék Európában. De hogy az együttélés milyen szabályszerűségek figyelembevételével alakul majd, az a számára érdektelen, mert ő egy olyan Németországot képvisel, ami szégyelli múltját, röstelli jelenét, és alig várja, hogy globalizált világpolgárrá válva, valaki, mondjuk, a muszlimok leigázzák őket és ezzel megváltsák őket náci múltjuktól, örök tettesi státuszoktól, amit maguktól képtelenek elengedni, amin képtelenek túllépni. (Adolf is kedvelte az iszlámot és boltolt Arafat nagybátyjával, Husszeini jeruzsálemi főmuftival.) Milyen jó is lesz, ha végre áldozati szerepkörbe kerülhetnek! Hát nem lenne irigylésre méltó állapot? Arra a kérdésre sem keresik a választ, hogy ha a nyugati, keresztény kultúra számukra értéktelen, hiszen az unió tervezett alkotmányában még csak utalni sem engedtek rá, tehát, ha Európa már nem keresztény, akkor milyen? Mi az az értékközösség, amihez az újonnan jövőknek alkalmazkodniuk kell, amit el kell fogadniuk, amit magáévá kell tenniük? Mit követelünk meg tőlük? Milyenné kell formálniuk közösségeiket ahhoz, hogy együtt tudjunk élni velük? Vagy majd mi alkalmazkodunk hozzájuk? Nekik nincs ilyen kötelességük? Hova vezet az a gyakorlat, ami a közösségeinket ellehetetlenítő terrorcselekményeket pszichés betegségként mentegeti? És ha ez már nem elégíti ki a közvéleményt, akkor jön a szokásos mantra arról, hogy a nyomor, a gyarmati múlt felelnek a terroristák tetteiért, pedig, ahogy hirdetik is: ,,Ez egy Allah által vezérelt háború a muszlim és a hitetlen, pogány nemzetek között." A parancs világos. ,,Öld meg a hitetleneket", ahogy Allah mondta: ,,Aztán pusztítsd el a bálványimádókat, ahol csak rájuk találsz."2
Jól ismerjük ezt az álságos intellektualizálást. De azt is tudjuk, hogy a szegények nem terroristák, az öngyilkosságnak pedig más módjai is ismertek, nem csak azok, amik mások elpusztításával járnak együtt. Tanultunk arról is, hogy az emberek egy része képes fegyvert ragadni, háborúzni és gyilkolni Istenére hivatkozva, hite védelmében, vagy terjesztéséért. A hitetlenek, a más vallásúak gyűlölete a mi kultúránktól sem volt idegen a múltban. Ma már azonban a vallásháborúkat kultúrharc formájában vívjuk, vértelen küzdelmeket folytatunk, ádázul. Ebben a kultúrharcban a ,,toleránsak", vagyis az elitté szervesült ballibek és a hozzájuk idomulók azt hirdetik, hogy a kultúrák és az értékek nem különböznek egymástól, vagyis: csak egyfajta kultúra, egyfajta értékrend létezik, mégpedig az övék. Teljes fegyverarzenáljukat bevetve propagálják, hogy a hozzánk érkezők mindegyikének azonosak a szándékai, törekvései az övéikkel, ugyanazt tartják értékesnek és hasznosnak, mint ők. Ha a mi értékrendünk, kultúránk nem különb az övékénél, hogyan követelhetnénk meg tőlük annak elfogadását? Például a női egyenjogúság tiszteletben tartását? Vajon a Nyugat ballib elitje szimplán ostoba, vagy valami olyan öngyilkos hajlam vette el a józan eszüket, ami járványként terjed Európa ,,mértékadó" szerkesztőségeinek, think thankjainak, campusainak, ballib politikai boszorkánykonyháinak légkondicionált helyiségeiben? És szerte amerre Soros dollárjai gurulnak? A haladóknak különös hajlamuk van a bűntudatra. Áldozatnak tekintenek mindenkit, aki a világ más tájairól származik, mindenkit, akinek eltérő a bőre színe és elalélnak attól, hogy most végre bizonyíthatják, hogy milyen jó, humánus, toleráns és multikultik is ők! Benéznek a tükörbe és maga a humánum néz vissza rájuk. Szuper! Végre büszkék lehetnek arra, akik. Mert arra, hogy holland, német, svéd stb. nem lehettek büszkék mostanában, hiszen annyi bűnt követtek el elődeik, egykor. Különben is, ha büszkék lettek volna esetleg egy-egy alkalommal mégis, arra, hogy azok, amik, (mondjuk egy foci eb-s meccs kapcsán) egyből a nacionalizmus bűnébe estek volna, ami már majdnem rasszizmus, szóval főben járó bűn, ami kiátkoztatással büntetendő! Így népesül be Nyugat-Európa csupa jóságos emberrel!
Az utolsó 68-asok, a haladáspártiság döglődő múmiái
Houellebecq
Afrika és a Közel-Kelet bizonyos területein évtizedek alatt kellett az ott élő embereknek a sátorba leterített szőnyegekről felkelve, a földutakat elhagyva, a felhőkarcolók, a szuperszonikus repülők, a televízió és az internet korába átlépniük. Évek alatt kellett behozniuk évszázadokat. Ez hatalmas feladat, teher és egyben teljesítmény. Az ilyen turbómodernitás sokkos állapotot eredményez, amit a törzsi kötelékek elszakadása és a nagyváros elidegenített világába való beilleszkedés kényszere csak még nehezebbé tesz. Felértékelődik tehát az a szilárd fogódzó, amit az iszlám nyújt az orientációs vákuumba került tömegek számára. Mert az iszlám törvény, jog és tanítás. Gyökerek és eligazítás. Viselkedési minta és értékrend. Európába kerülve mindez, ha lehet még fontosabbá és nélkülözhetetlenebbé válik azok számára, akiknek az előbb felsoroltakon kívül még nyelvi, bőrszínbeli és kulturális eltérésekkel is meg kell birkózniuk. Mindez szinte az elviselhetetlenségig fokozza az identitásválságot azoknál a migránsoknál, akiket egy könnyű és sikeres élet hamis ígéretével vettek rá otthonaik elhagyására, de azoknál is, akik a maguk akaratából érkeztek. Megérkezvén pedig azt tapasztalják, hogy a kafirok, a hitetlenek, aszociális, barbár, tisztátalan, körülmetéletlen, züllött tömegei nem fogadják be őket. Holmi idegenrendészeti eljárásokkal alázzák őket, nem adják át nekik asszonyaikat és leányaikat, és bár enni, inni kapnak tőlük, az étel nem olyan, mint amihez ők szokva vannak, és a pénz, amit adnak sem elég mindarra, amire nekik azonnal szükségük lenne ahhoz, hogy komfortosan érezhessék magukat. Közben mindenhol hálát várnak el tőlük, és azt, hogy ismerjék el, befogadóik milyen jó emberek, hogy ennyire segítik őket. Miközben ők tudják, hiszen megtanulták, hogy ha jó emberek lennének, akkor feltétlenül muzulmánok lennének.
Abban a törzsi kultúrában, amiben a beáramlók zöme szocializálódott, a nő vagyontárgy volt. Adás-vétel tárgya. A család, a törzs, a férfi jó híre, becsülete a család nőtagjainak engedelmességétől és illendő viselkedésétől függ, ami egyet jelent a szüzesség és a házassági hűség megtartásával. Ezért vált gyakorlattá a nemi szervek megcsonkítása, a házasságon kívüli szexuális kapcsolat halálbüntetéssel sújtása. A kendő, a hidzsáb és burkaviselés kényszere. Mindez, megspékelve a kényszerházasságok és a többnejűség gyakorlatával, összeegyeztethetetlen a női egyenjogúság nyugati gyakorlatával. Miközben a ballibek állítólag az azonos neműek házasodási jogáért szállnak síkra, a szexuális kisebbségek alapvető emberi jogait elvitató iszlámhívő milliókat szabadítanak rájuk. És az európai zsidó közösségekre, akik léte az izraeli-palesztinai konfliktustól függetlenül is szálka a szemükben. Ne felejtsük el, hogy a migránsok zömének gondolkodása, világképe törzsi maradt, annak ellenére is, hogy a Nyugat által kifejlesztett 21. századi technológiát használják ők is.
Figyeljük meg a migránssimogatók érvelését. Egyszerre hivatkoznak a humánumra, vagyis az erkölcsre, illetve a demográfiai, valamint a munkaerő szükségletre. A határok ellenőrzésének lehetetlenségével érvelnek, és persze avval is, hogy a nemzetközi jog kötelezővé teszi, hogy mindenkit befogadjunk. Mindez nettó hazugság. Hiszen a határainkon felhúzott kerítés érezhető és azonnali tehermentesítést jelentett a bevándorlási nyomás alól. Az arrogáns migránsokat útvonaluk megváltoztatására szorította, a hazánk területére való belépést pedig rendezetté, szabályozottá és jogszerűvé tette. Mindez cáfolja a határok feleslegességéről, légneművé válásáról szőtt ballib álmokat, melyek semmibe veszik a demokratikus berendezések területi korlátait. Ha egy adott területen élő emberek nem képesek birtokaikat megvédeni, akkor azt el fogják veszíteni. Addig is arra kényszerülnek, hogy megszerzett és felhalmozott javaikat megosszák a hívatlan vagy hívott betelepülőkkel, ami kalkulálható társadalmi feszültségekhez vezet. Mert minden közösség a határok kegyelméből létezik, és a belül- és kívülállók közötti különbségtétel működteti.
Az Európai Unió határaink védelmét Merkel és a nyomában lihegő uniós vezetők Erdoganra bíznák, ahogy korábban Kadhafi Líbiájára és Marokkóra, hogy ha kell, kíméletlenül állítsa meg az afrikai menekülőket. Mi mossuk kezeinket, és fizetünk. Így továbbra is jó emberek maradunk és leiskolázhatunk mindenkit demokráciából, humánumból, és európaiságból.
Egyetértek Konrád Györggyel abban, hogy ,,a nácizmus és kommunizmus után az iszlám a harmadik olyan totalitárius ideológia, amely komolyan fenyegeti Európát." És abban is, hogy ,,a mai menekültek nem egyes személyek, akik európai polgárok kívánnak lenni, hanem egy arctalan tömeg, mely idővel párhuzamos társadalommá fejlődik majd. Az önbizalom növekedésével pedig együtt szaporodnak majd a konfliktusok is, hiszen a Biblia elfogadja a Koránt, de fordítva ez már nem igaz. Európa nem lehet jó és morális úgy, hogy közben gyenge."
A haladó értelmiség mindezt figyelmen kívül hagyva, feltétel nélkül, ha ingyen nem is, támogatja az iszlám migrációt. Mert érzi, hogy végre számít a véleménye, fontosnak és kiválasztottnak tudhatja magát újra, mint egykor a maoista, trockista, kommunista mozgalmakban, '68 ülősztrájkjaiban, tüntetéseiben. A balos szalonokban mindig is agyonajnározták az értelmiségnek azt a részét, mely skrupulusok nélkül kiszolgálta a haladást, akár osztályharcos, akár multikulturális jelmezben mutatkozott is. A haladók, akik alatt mára a politikailag korrektté tett, teljes nyugati mainstreamet értjük, a legnagyobb kárt azzal okozzák a számunkra, hogy meg akarnak fosztani bennünket, európai polgárokat, önmegbecsülésünktől és önbizalmunktól. És ez aligha jóvátehető.
1 Paul Scheffer: Az exodus és a lelkiismeretünk. ÉS. LIX. évfolyam, 49. szám, 2015. december 4.
2 Az Iszlám Állam felhívása, 2016. 08.02.
http://latoszogblog.hu/blog/europa_izraelizacioja
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-28 23:22:09, vasárnap
|
| |
| |
2016. augusztus 21., vasárnap
AUGUSZTUS 20. UTÁN, OKTÓBER 23. ELŐTT
Nincs nekünk szerencsénk ezekkel a nemzeti ünnepekkel.
Az évek során eljutottunk oda, hogy egyiket sem tartjuk sem fontosnak, sem felemelőnek.
Nemzetünk magasról tesz a hatalmon levők legitimálását szolgáló, aktuálpolitikával nyakonöntött igehirdetésre, nem vevő a dologra.
Az értelmesebbjét még külön bosszantják a XIX. század nagy romantikusait idéző eszmefuttatások, melyeknek annyi közük sincs az igazsághoz, mint Mészáros Lőrinc strómansága feletti szent felháborodásának a tiszta erkölcshöz.
Most éppen Szent Istvánt festjük még szentebbé, jóllehet a szent király kötésig vérben szilárdította meg uralmát, gyilkolva rokont - nem rokont egy idegen vallást terjesztő migráns banda hitvallását terjesztve.
A fehér lóból virsli, az ősi magyar vallásnak annyi lett, a sámánokat megrövidítették egy fejjel, a szent helyeket feldúlták, aki nem követte az új hitet, azt kardélre hányták, a szűzeket megerőszakolták, ami egy nagy marhaság volt, merthogy az ilyesmi babramunka, járt utat ne hagyd el a járatlanért, mondják a bölcsek...
Büszkeségünk sárbatiprói minket tartottak migránsnak, mígcsak nem jött a Szent Király, és az etelközi migránsokból szent kardjával engedelmes alattvalókat nem faragott - a bárdolatlanokat megbárdolta, és rendes emberekké nem tette.
Mi meg ünnepeljük azt, aki idegen hódítók csapatait vezette a büszke magyar nép ellen, és ez így fog tartani egészen október 23.-ig, amikor is változik a helyzet, és az idegen csapatok élén érkező, az országnak jót hozó vezető ismét negatív szövegkörnyezetben lesz csak említhető.
Tegnap megtudhattuk a Királyi Televízióból, hogy a történelem során ezen a napon ünnepeltük már az új kenyeret, és a borzalmas kommunista Alkotmányt is, melynek célja a magyar nemzet idegen szolgaságba taszítása volt, tiszta Brüsszel.
De arról nem esik szó, hogy ez volt Magyarország első írott alkotmánya, mely így kezdődött
Magyarország - Népköztársaság.
Magyarországon minden hatalom a dolgozó népé.
Ez tiszta beszéd, ha ma is ez lenne a rendező elv, az Alapizé igen hülyén nézne ki: Magyarországon minden hatalom a valóságos céljait keresztény-sovén halandzsával leplező szervezett bűnözésé.
Az ünnepnap egyébként békésen telt, az idő szép volt, nekem pedig abban a szerencsében volt részem, hogy a balatonpart egyik kikötőjéből nézjettem a part városainak tüzijátékait. Nagyon szépek voltak, a siófoki egészen gazdag volt, de Alsóörsnek, Fürednek sem kellett szégyenkeznie.
Közben belenéztem a budapesti tüzijáték közvetítésébe, az is nagyon szép volt, és most nem volt középponti kérdés a költség, kerül, amibe kerül, te fizeted, nem igaz?
Az is nagy könnyebbséget jelentett, hogy idén nem selejtezett a McDonald's tüzijáték-rakétákat, így nem láthattunk se vörös csillagokat, se hamburgereket az égen, és Habony Árpád anyósa se kereshetett volna annyit a dolgon, mint hajdan szegény Wermer anyósa keresett...
Őfelsége jövőre már a saját erkélyéről nézheti a tüzijátékot, ez egyébként is fontos neki, státus-szimbólum, első országlása idején a Parlament ablakából szemlélte a hambucikat az égen.
Miután a tüzijátékot addig a Gellérthegyről lőtték fel, a helyszínt át kellett helyezni a Parlament elé, hogy a legfiatalabb - mondhatnánk gyermeteg - demokrata le ne maradjon a látványról...
Augusztus huszadikán vége van a nyárnak, legalábbis akkor, amikor még normális volt az időjárás, ettől a naptól kezdve hűvösebbek voltak az esték, idén már két héttel ezelőtt is ez volt a helyzet - habár fürödni a tóban még tegnap is lehetett, de az éjszakák már a pulóverekről szólnak.
Lassan vége a vakációnak, lehet, hogy örökre, merthogy a diáknak túl sok ez a jóból, a pedagógusoknak meg végképp.
Azok után, ahogy viselkedtek, ez nem is csoda.
Most még csak vakációt tervezik elvenni, de ha nem változtatnak a viselkedésükön, legközelebb vasárnap, templom után is tanítaniuk kell.
Indul a politikai szezon is, a nyáron passzivitásukkal tüntető politikusok is aktivizálják magukat, sajnos.
Melyik eldobja a spanglit, melyik a madártejes merőkanalat, Nagyurunkat is visszaeszi a fene - ez is sajnos - az ővé is igazán szép trip volt, látott olimpiát Magyarországon, de sebaj, majd helyrehozzák megint Grazban.
Utoljára Sztálin döntött más öngyilkosságáról, de még ő se egy nemzetéről...
Szóval, ezen a héten utolsókat rúgja a nyár, igazán szednie kell a lábát az egymillió líbiai migránsnak, ha ide akar érni, ideje sem marad megerőszakolni az útjukba eső nőket, ellopni Mari néni libáját, oszt oda a plakátokra fordított tenger lóvé.
Lassan folytatódik az őrület, melyet Magyarországnak hívunk.
Remélhetőleg a következő rohamot még túléljük...
:O)))
http://www.pupublogja.hu/2016/08/augusztus-20-utan-oktober-23-elott.html |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-28 23:11:31, vasárnap
|
| |
| |
Mi svábok, jó magyarok voltunk
Kolozsi Ádám
2016.01.19. 17:18
Magyarország többpárti egyetértéssel, a sajtóban folytatott hecckampány fanfárjaitól kísérve, nagyrészt saját elhatározásból űzte el negyedmillió saját polgárát hetven évvel ezelőtt. A németek embertelen kitelepítése után ,,svábul még lélegezni sem volt szabad", a kollektív bűnösség jegyében végrehajtott akciókról sokáig beszélni sem lehetett, és még most is hamis mítoszok lengik körül a koalíciós évek marhavagonos tömegdeportálásait. Vagyonrablás, Kelet-Európa újraszabása és a mostaninál tízszer súlyosabb menekültválság: 1946. január 19-én indult el az első sváb vonat.
A német közösség felét, 220-230 ezer embert telepítettek ki 1946 és 1948 között akarata és tiltakozása ellenére Magyarországról arra hivatkozva, hogy a német kisebbség felelős a nemzeti szocializmusért. A vád szerint a háborús években a svábok voltak Hitler előretolt éke, ,,fasiszta maradványról" van szó, akik nem érdemelnek kíméletet.
A kollektív bűnösség logikája szerint százezrekhez hasonlóan fasiszta maradvány lett a 13 és fél éves dunabogdányi Stágel Feriből is. ,,Egy szombati nap volt, amikor teherautókkal jöttek értünk. Senki sem tudta, hogy kit és miért visznek. Apám nem volt volksbundista, a háborúban magyar katona volt, mégis rajta volt a kitelepítési listán. Talán azért, mert német anyanyelvűnek vallotta magát, talán azért, mert az egyik legtehetősebb ember volt a faluban. Fogalmunk sem volt, hová megyünk."
A gyerekek azok közé tartoztak, akik - mint a 65 év felettiek, az állapotos anyák, a népgazdasági szempontból hasznos értéket jelentő bányászok, valamint a ,,nemzethűségüket" 1945 előtt bizonyítók - elvileg mentességet kaphattak volna, de az eleve embertelen és erkölcstelen rendelet végrehajtásakor rendszerszintűek voltak az újabb visszaélések és szemétségek is.
A különböző traumák kényszeres szembeállításának már csak azért sincs túl sok értelme, mert azok időnként hasonló forrásból fakadnak. A németek elleni háború utáni brutális intézkedéseket jelentős részben ugyanaz motiválta, mint az alig egy-két évvel korábbi zsidóüldözéseket: az államilag támogatott vagyonszerzés, az ellenségnek nyilvánított csoportok kifosztása, esetleg a szabadrablás reménye, tágabb politikai szinten pedig a szociális célok totális diszkrimináción alapuló megoldása, együtt az etnikai homogenizálás agyrémével. A kérdés, hogy hogyan csinálhatták ezt meg közvetlenül a holokauszt után.
A leghűségesebb hazaárulók
A magyarországi németeket a marhavagonok - a zsidókkal ellentétben - nem a halálba vitték, de az egzisztenciájuktól, méltóságuktól, elképzelt jövőjüktől és sokszor közvetlen családtagjaiktól őket is a mindenható állam fosztotta meg, méghozzá alapvetően szintén származási alapon. Bár a magyar politikusok taktikai okokból tagadták, hogy ők is kollektív bűnöst keresnének egy etnikai csoportban (mellesleg a német közösség volt a Trianon utáni országterületen maradt egyetlen népesebb nemzetiség), de a németek ellen uszító újságcikkek olvasóinak erről nem lehetett kétségük.
,,Sopronban az új honfoglalás mást is jelent, mint földhöz jutást. Jelenti az utóbbi idők legnagyobb gondolatát: az áttelepítést. Elég volt a soproni hazaáruló németség aknamunkájából! Elég volt abból a gyalázatos mesterkedésből, amely azt igyekezett bebizonyítani, hogy Sopron német város. Magyarokat akarunk látni Sopron német utcáin, az ő kezükbe akarjuk adni a soproni németség földjét, szőlőit, gyümölcsöseit és velük akarjuk a nyugati határváros magyarságát teljessé tenni" - írta 1945 májusában egy soproni lap, és ez szokásos hangnemnek számított. Külön pikáns, hogy a hazaárulónak nyilvánított soproni polgárság (a németeknek is legalább a fele) 24 évvel korábban Ausztria helyett a Magyarország mellett maradásra szavazott - a ,,leghűségesebb város" címe azonban ‘45-ben nem sokat ért, hiába próbálták Sopronban erre hivatkozva elérni, hogy legalább őket ne telepítsék ki.
Egy soproni német az Oedenburger Zeitung című soproni napilap olvasása közben.
Egy soproni német az Oedenburger Zeitung című soproni napilap olvasása közben.
Fotó: Friedrich Károly
Már az elfogadott rendelet címe (,,a magyarországi német lakosságnak Németországba való áttelepítéséről') is világossá tette, hogy kollektív felelősségre vonásról van szó, az ártatlanság vélelme helyett azt kellett megpróbálni mindenkinek bizonyítani, hogy ő nem tett semmit - de ha elvehető földje, szőlője volt, esetleg megkívánta valaki a házát, ezzel is hiába próbálkozott. A törvény szerint mindenkit áttelepítettek, aki az utolsó, 1941-es népszámláláson németnek vallotta magát vagy német volt az anyanyelve, esetleg ha németes hangzásúra változtatta vissza a nevét, netán a Volksbund vagy az SS tagja volt.
Utóbbi talán úgy hangzik, mintha tényleg nagyon durva lenne, úgyhogy tisztázzuk: a magyarországi németek többsége a világháborúban nem a magyar honvédségben, hanem, a Waffen-SS-ben szolgált - a közhiedelemmel ellentétben azonban a besorozottak kétharmada nem önként jelentkezett oda, hanem 1944-ben behívták; erről ugyanúgy nem tehetett, mint a közkatonák máshol sem. A Volksbund-tagság (a ‘38-ban alapított, nemzetiszocialista orientációjú nemzetiségi szervezet) önmagában szintén nem sokat jelentett: bár Hitler sok ,,népi németnek" imponálhatott 1943-ig, amíg úgy állt a front, de a svábok többsége nem azért lépett be, mert akkora náci volt, hanem például azért, mert ez volt az államilag elismert szerveződésük, és mondjuk ők szervezték a falusi bált is mellesleg - de ez ‘46-ban elegendő volt az elűzéshez.
Tologatós puzzle deluxe
A németektől leginkább arra hivatkozva akartak megszabadulni, hogy a háborúban ők voltak Hitler ,,ötödik hadoszlopa". Németország tényleg mocskos módon használta a kelet-európai német kisebbségeket a külpolitikájában, akiket a Lebensraum ideológiába is beépített. Más kérdés, hogy Hitlernek ellentmondásos stratégiái voltak a Baltikumtól Bácskáig, az erdélyi szász városoktól a Volgáig élő diaszpórákkal kapcsolatban: a Németországba telepítésüket is támogatta - a besszarábiai németek tömeges dunai repatriálásának 1940-ben például Budapest is tanúja volt.
Az etnikai csoportok önkényes átrakosgatásának igazi mestere azonban Sztálin volt, aki a harmincas évektől úgy deportált egész népeket oda-vissza, de főleg a kazahsztáni éhhalálba, mintha kihajítható és behelyettesíthető legókockákról lenne szó. És az az igazság, hogy az angolszász hatalmak sem voltak olyan nagyon a tömeges áttelepítések ellen. Az első világháború utáni görög-török népességcserét szem előtt tartva, a második világháborúhoz vezető revíziós politikákból azt a tanulságot vonták le, hogy a vegyes lakosságú, vitatott területek olyan időzített bombát jelentenek, amit jobb előre kiiktatni. Innen származik az az életveszélyes politikai mítosz, hogy a tömeges kényszermigráció még mindig a kisebbik rossz - kétségtelen, de csak ha a népirtással vetjük össze, ezt a hamis dilemmát azonban a nagyhatalmak tragikus módon a magukévá tették 1945-re.
Ennek következményeként 12-14 millió németet űztek el lakóhelyéről a világháborút követő években Kelet-Európából. A legtöbbet, úgy 7 millió embert Lengyelországból és a Baltikum térségéből, 3 milliót pedig Csehszlovákiából - ehhez képest a Magyarországról elkergetett több mint 200 ezer német még akár kevésnek is tűnhet, és Lengyelországgal és a Szudéta-vidékkel szemben nálunk legalább maradtak németek: csak a közösség felét deportálták. Ez a nemzetközi kontextus, ami nélkül a magyarországi kitelepítések sem érthetőek. Azonban ezekkel együtt sem könnyen, ugyanis egy nagyon összetett történetről van szó, ahol a kül- és belpolitikai tényezők bonyolultan és talán nem is mindig kibogozhatóan fonódnak egymásba, miközben az alapkérdés megmarad: ki és miért döntött úgy, hogy kollektív bűnbakot csinál a német polgárokból, a sváb parasztokból?
Működésben a Potsdam-csapda
Régi legenda, hogy a nagyhatalmak kényszerítették Magyarországot a kitelepítésre, mert hogy a Potsdami konferencia rendelkezett erről. Már Rákosiék is ezzel védekeztek, de a valóságban a dokumentumokból az derül ki, hogy a szovjet és a magyar állítással ellentétben Potsdamban nem előírták, csak jóváhagyták a kitelepítéseket. Ezzel a nyugatiak normalizálni is próbálták a szervezetlennek látszó (valójában azonban nagyrészt államilag szervezett) ,,vad elűzéseket", melyek során kegyetlen módon, sok ezer ember halálát okozva hajtották nyugat felé Lengyelországból, Csehszlovákiából és Jugoszláviából a németeket. Lengyelország nyugatra tolásával a Galíciából és Volhíniából jövő lengyel menekültek számára mindenképpen ,,helyet kellett csinálni" - ezért és a kapcsolódó szörnyűségekért Lengyelország azóta sem kért bocsánatot.
Ez ugyanúgy szinte politikai tabu, mint a Beneš-dekrétumok kérdése a cseheknél - ez pedig már az a szál, aminek a magyar történetben is közvetlen jelentősége van. Beneš fő célja az volt, hogy az országa kevesebb legyen 3 millió szudétanémettel, ehhez pedig elnyerte a szovjet támogatást; Sztálin sem akart masszív német kisebbségeket a keleti blokkban. Csehszlovákia mellékesen a magyaroktól is szeretett volna egy az egyben megszabadulni - amihez nem jött potsdami jóváhagyás, de a felvidéki magyarok sorsa mégis összekapcsolódott a magyarországi németekével.
A németek elleni súlyos retorziók nálunk már akkor elkezdődtek, amikor megjöttek az oroszok. Kárpátaljáról és Szabolcsból 60 ezer németet hajtottak el, és vittek közülük sokakat évekre málenkij robotra - más kérdés, hogy ebbe a német nevűek és magyarok is bőven belecsúszhattak, annyira, hogy emiatt, ha óvatosan is, de még Rákosi is tiltakozott Moszkvában. A következő jogfosztást már a magyar pártok követték el. A ‘45 tavaszi földosztásból kihagyták a sváb gazdákat, és sokszor éppen az ő földjeiket osztották szét - ez is mutatja, hogy a németellenes intézkedések részben szociális indíttatásúak voltak: így akarták földhöz juttatni a szegényparasztságot és a földnélkülieket, miközben szavazói bázist teremtenek saját maguknak.
Kivételes alkalom
Igazán nagy lendületet az augusztusi potsdami döntés után kapott a németellenes hisztéria, ez az időszak pedig egybeesett az itthoni parlamenti választási kampánnyal. Ekkor már 400-450 ezer német kitelepítéséről beszéltek - apró kalkulációs hiba, hogy ennyi német összesen nem volt az országban. A pártok közül a kommunisták és a Nemzeti Parasztpárt volt a legvehemensebb.
Nincs irgalom, nincs kegyelem. A legradikálisabb megoldást követeljük: a svábokat egytől egyig ki kell telepíteni az országból
- mondta habzó szájjal a parasztpárti Kovács Imre, kiteljesítve a népiek antiszemitizmussal vetekedő hagyományos svábellenességét. Még a szocdemek voltak a legmérsékeltebbek, de a ,,fasiszta módszerekre emlékeztető népcsere" miatt a leghangosabb tiltakozók a saját híveiket védő egyházak voltak. ,,Ennek az elintézésnek módja előbb-utóbb ugyanolyan megítélésben részesül, mint amilyen megítélésben részesül ma a magyar nemzet a zsidóságnak gettóba kényszerítése miatt" - írták az evangélikusok 1946-ban.
Kitelepítés előtt álló német családok Magyarországon, 1946-ban.
Kitelepítés előtt álló német családok Magyarországon, 1946-ban.
Fotó: John Phillips
Id. Antall József (a miniszterelnök zsidómentőként kitüntetett apja) miniszterként felügyelte a kitelepítéseket, de nem játszott szép szerepet: ,,Nemzetpolitikai szempontból nem kétséges, hogy Magyarországnak érdeke, hogy minél nagyobb számban hagyják el a németek az országot. Soha nem lesz ilyen alkalom, hogy megszabaduljunk a németektől" - jelentette ki.
Ha a svábokra nem vagyunk tekintettel, legalább legyünk tekintettel magunkra, és ne felejtsük el azt, hogy a rablott holmival való élés olyan demoralizálást jelent, ami súlyosabb veszteség, mint a rablott holmi gazdasági értéke
- írta ellenben Bibó István, aki azért is óvott a kollektív felelősségre vonástól, mert ezzel jogcímet adunk a cseheknek arra, hogy ,,ugyanezt tegyék az alájuk került magyarokkal".
Bár a hivatalos magyar politika arra törekedett, hogy a felvidéki magyarok kérdését leválassza a mi német politikánkról, erre a kollektív megbélyegzés után sem politikai, sem erkölcsi alapja nem volt. Ráadásul a sváb kitelepítések folytatására azért is volt elemi szükség, mert kellett a hely a Szlovákiából érkező magyaroknak - miközben az alföldi agrárproletariátus, a bukovinai székelyek és más menekültek lakhatásáról is gondoskodni kellett. Ha tetszik (nem tetszik): a szégyenletes németellenes politika maga járult hozzá a határon túli magyar kisebbség hasonló elüldözéséhez, vagyis a magyar politika a Beneš-dekrétumok forgatókönyve szerint teljesítette be saját rossz sorsát.
Jól jártak?
Jó, jó, de mit nyavalyog, akit Nyugat-Németországba telepítettek, és már a hatvanas években autóval látogatott haza? Ez a legenda az utolsó, amivel kapcsolatban érdemes most is jelezni a fenntartásokat. Nem véletlenül próbáltak tízezernél is többen visszaszökni Magyarországra, hazatérni a falujukba, ahonnan kiverték őket: egyrészt, az anyagi konszolidációig eltelt vagy húsz év, miközben a büszke sváb gazdáknak betanított munkásként kellett túlélniük. Másrészt: a 60 milliós NSZK-ban 1950-ban minden ötödik ember menekült volt - próbáljuk ezt elképzelni most, amikor egymilliónyi menekült kapcsán van általános válság.
Kitelepítés előtt álló sváb család (1946)
Fotó: John Phillips
A ,,népi németek" kulturálisan persze sokkal közelebb voltak a többségi társadalomhoz, mint mondjuk most az afgánok, de azért akkor is voltak komoly konfliktusok, és az őslakosság akkor is inkább elutasító volt, mint együttérző. Kint a magyarországi sváb beszédet kinevették, az idegen szokásokat lenézték. A helyiek nem örültek, hogy idegeneket ültetnek a nyakukra, úgyhogy eleinte sokan inkább azt szerették volna, ha ki sem engedik a menekülttáborokból az elüldözötteket, és előfordult, hogy csak géppisztolyos amerikai katonák kíséretében lehetett őket a kijelölt lakhelyekre bevinni.
,,Mi a magyarokkal mindig jobban megértettük egymást, mint a németekkel. Amikor kitelepítettek, mi ott csak magyar cigányok voltunk" - emlékezett Bindorffer Györgyi könyvében egy német származása miatt deportált asszony. Ahogy ő mondta:
Mi svábok, jó magyarok voltunk.
http://index.hu/tudomany/tortenelem/2016/01/19/svabok_deportalasa_kitelepitese/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-28 22:45:30, vasárnap
|
| |
| |
2016. 08. 28. 19:08
A németek fele már hallani sem akar Merkelről - lehet el sem indul már kancellárnak
Továbbra is nyitott kérdés marad az, hogy a CDU élén álló Angela Merkel versenybe száll-e újra a kancellári címért a jövő év őszén esedékes szövetségi választásokon. A német kancellár az ARD német televíziónak vasárnap adott interjújában ezzel kapcsolatban annyit mondott, hogy "a megfelelő időben" meghozza az erre vonatkozó döntést.
A dpa német hírügynökség előzőleg kormányzati és pártkörökre hivatkozva azt írta, hogy Merkel legkorábban a december eleji esseni pártkongresszuson ismerteti döntését, míg a Der Spiegel című hetilap arról számolt be, hogy csak 2017 tavaszán van kilátás erre. Az újság szerint ennek oka az, hogy Horst Seehofer, a CDU (Német Kereszténydemokrata Unió) bajor testvérszervezetének, a CSU-nak (Keresztényszociális Unió) a vezetője akkor dönti el, hogy pártja támogatja-e újra Merkelt.
A CDU vezetősége higgadtan reagált a Der Spiegel jelentésére, ám a CDU/CSU koalíciós partnere, az SPD részéről gúnyos kommentárok hangzottak el Merkel Seehofertől való esetleges függésével kapcsolatban.
Az emberek azt várják, hogy a problémákkal foglalkozzunk. Ezt tesszük. A nyári uborkaszezonnak vége
- mondta Peter Tauber CDU-főtitkár a Merkel jelöltségével kapcsolatos hírekre reagálva.
Ralf Stegner, az SPD alelnöke a dpa német hírügynökségnek nyilatkozva szombaton annak a véleményének adott hangot, hogy
Angela Merkel jelöltsége nyilvánvalóan Horst Seehofer jóindulatától függ.
Egy felmérés szerint a németek megosztottak abban a tekintetben, hogy a 2017-es szövetségi választások után is szívesen látnák-e Merkelt a kancellári székben.
Merkel 2005 óta van hivatalban, s ha még egyszer indul a tisztségért, megválasztása esetén utolérheti a kancellárként eltöltött évek számát tekintve rekordtartó Helmut Kohlt. A Bild am Sonntag megbízásából készült Emnid-felmérés szerint minden második német polgár elutasítja, hogy Merkel negyedik mandátumát is megkezdje. A kancellár támogatóinak aránya jelenleg 42 százalék, tavaly novemberben 45 százalék volt.
http://alfahir.hu/a_nemetek_fele_mar_hallani_sem_akar_merkelrol_lehet_el_sem_indu l_mar_kancellarnak |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-28 22:35:28, vasárnap
|
| |
| |
Hercegszántónál az elmúlt napokban számos migráns hatolt be Mohács környékére.
És még mindig vannak olyanok,akik hisznek a kvóta szavazásban, és a magyarországi parlament magyarságában, nemzeti elkötelezettségében.
****************************
Működik ez az uniós kvóta ránk erőltetése nélkül is!
Közzétéve 2016-08-27
Idén eddig 300 menekültet fogadott be Magyarország
Az érintettek többsége férfi, és a déli határon keresztül érkezett Magyarországra. Főként afgán, szír, iraki, szomáliai és iráni állampolgárokról van szó.
Az év első hét hónapjában 302 ember kapott Magyarországon valamilyen nemzetközi védelmet - ismerteti szombati számában a Magyar Nemzet. A lappal a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal azt közölte: az érintettek többsége férfi, de negyven nő és nyolcvan 18 év alatti is van a befogadott menekültek között.
Főként afgán, szír, iraki, szomáliai és iráni állampolgárokról van szó, a legtöbben a magyar-szerb határszakaszon léptek be Magyarországra.
(MTI)
Bal-Rad komm: Kihangsúlyoznánk: EZ DÖBRÖGISZTÁN VAJDASÁG QRÁNYÁNAK SZUVERÉN DÖNTÉSE ALAPJÁN TÖRTÉNT MEG!
Ha ezek között csak fél százaléknyi a szélsőséges hajlamú, akkor már komoly okunk van félni!
mgrÍme itt az élet által igazolt gyanú: HA DÖBRÖGIÉK ÚGY AKARJÁK-JÖHETNEK A MUSZLIM MIGRÁNSOK! Mindegy, hogy a kvótaellenes népszavazáson miként határoz a nép többsége.
DÖBRÖGISZTÁN TÖRVÉNYGYÁRA - BÁRMI LESZ IS A VÉGEREDMÉNY - BETELEPÍTHET! Fog is betelepíteni!
Ezért nem hajlandóak tákolmányukba foglalni ennek tilalmát! Maguknak vindikálják a mindenkori döntés jogát!
Az már csak hab a tortán, hogy a hírek szerint Brüsszelben a döbrögista Völner Pál maga ismerte be: CSAK HÜLYÍTIK A MAGYAR NÉPET A KVÓTANÉPSZAVAZÁSSAL!
Attól ugyanis csak választástechnikai “hibafeltáró" jellege lesz! Előkészülve a 2018-as “választásokra"! “Szavazatszámlálásilag"!
A Bal-Rad VÁLTOZATLANUL AZT JAVASOLJA, HOGY MINDENKI MENJEN EL A REFERENDUMRA, ÉS “LOPJA EL" A SZAVAZÓCÉDULÁT!
EZZEL ÜZENJÜNK A FÉREGELITNEK ÉS AZ ÁLELLENZÉKNEK: ARRA SEM MÉLTATUNK BENNETEKET, HOGY AZ ÖTLETEITEKKEL FOGLALKOZZUNK! NEM ADUNK HIVATKOZÁSI ALAPOT A KEZEITEKBE!
Aztán gyűjtsük össze az általunk “ellopott" szavazócédulákat, és borítsuk eléjük a pesti Kossuth téren!
http://www.balrad.com/2016/08/27/mukodik-ez-az-unios-kvota-rank-eroltetese-nelkul -is/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-28 22:30:26, vasárnap
|
| |
| |
Épül és erősödik az Új Nemmzetthy Elyth
Közzétéve 2016-08-28
Mészáros gyerekeinek cége is kapott megbízást Felcsúton
Mészáros Lőrinc gyerekeinek cége is kapott munkát a felcsúti kisvasút, valamint a szintén felcsúti Makovecz-stílusú kazánház építésénél. Az RTL Híradó kereste Mészáros Lőrincet, hogy nem érzi-e összeférhetetlennek, hogy az általa vezetett alapítvány a gyerekei cégének ad megbízásokat, de nem reagált.
(hir.24)
Bal-Rad komm: Miként és mit is reagálhatott/reagálna a jó Lőrinc koma? Mondjuk a Maszop berzenkedéseire!
Megmondjuk:
“Tetszettek volna talán kevesebbet lopni!" És akkor nincs közundor a szoclibek iránt, és kevesebben hittek volna a döbrögista horda csodatévő igéreteinek! És akkor nincs kétharmados falkaforradalmi diadal! (Késő bánat!-eb gondolat!)
Mert az, hogy most Új Nemzetthy Elyth épül-szépül-erősödik!-az bizony csak egy következmény. Igaz, hogy a 2010 óta zajló rablási folyamathoz képest AZ CSAK APRÓ LOPKODÁS VOLT!-de hát a Nagy Döbrögista Rabláshoz “AZ" az időszak alapozott meg!
A döbrögisták meg...-köszönik a lehetőséget! Élnek vele! Ők Új Nemzetthy Elyth felépítésén és megerősítésén dolgoznak!
MERT HAGYJUK! MERT TŰRJÜK! ŐK CSAK ÉLNEK AZ ÖLÜKBE HULLAJTOTT LEHETŐSÉGGEL, ÉS VISSZAÉLNEK A MAGYAROK BIRKATÜRELMÉVEL!
MI PEDIG MEGÉRDEMELJÜK!
http://www.balrad.com/2016/08/28/epul-es-erosodik-az-uj-nemmzetthy-elyth/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-28 22:27:10, vasárnap
|
| |
| |
“Aki nincs velünk, az nincs!"
Közzétéve 2016-08-28
Lesz még itt padlássöprés
Rákosi azt mondta: ,,Aki nincs velünk, az ellenünk van!" Kádár azt mondta: ,,Aki nincs ellenünk, az velünk van." A Vezér ezt teszi: ,,Aki nincs velünk, az nincs!"
A polgári életforma alapja a jólét. A tisztes munkával, saját erőfeszítéssel elért jövedelemre alapozott gyarapodás.
Magától értetődik, hogy erre az 50-es években remény sem volt. A felesküdött káderek az elkülönített házakban, elsőbbségi jogon kapott olcsó bérlakásaikban, a számukra fenntartott boltok révén szerényen gyarapodhattak, fogyasztásuknak nemcsak a mennyisége, de a szerkezete is más volt, mint a ,,dolgozóké". Elég, ha megemlítem a lakáshoz, a frizsiderhez, a telefonhoz, a narancshoz és banánhoz, majd a személygépkocsihoz jutás csatornáit.
A Kádár-rendszerben a fusi, a pult alatti mutyi és a cserebere-kapcsolatok rendszerében már megszűnt az elkülönített elosztásra épülő fogyasztási szerkezet, de a közelebb ülők és a kockáztatók (a ,,meggymagos emberek") többet és előbb kaphattak a megszerezhető javakból. A kispolgári gyarapodás, a fusira, a GMK-zásra, a vállalkozásra épített gazdasági autonómia esélye széles körűvé vált.
A rendszerváltástól Orbán kegyúri rendszerének kiépítéséig tartó negyedszázad alatt a fogyasztás szerkezetének mesterséges megosztottsága, a ,,hiánycikkekhez" jutás speciális csatornái megszűntek, hiszen megszűntek a hiánycikkek is, a megvásárlásukhoz szükséges jövedelem szerint alakult a társadalom tagjainak fogyasztása a polgári, a nélkülöző szegény, a nyomorgó koldus és a hivalkodó milliomos mintái szerint.
A kifejlett Orbán-rendszer a Vezér szolgálata és a Vezérnek, valamint politikai családjának gyarapodási igénye alapján segíti, engedi vagy akadályozza a jövedelemszerzést és a gyarapodást. A Vezér politikai családjához nem tartozók, a mások által megszerzett jövedelem és vagyon átcsoportosításának: a vagyonfosztásnak és a vagyonosztásnak vannak tranzakciós költségei. De ezek nem döntőek abban a tekintetben, hogy mekkora jövedelem, vagyon az, amelyre a Vezér és politikai családjának tagjai szemet vetnek. A lényeg a gazdasági s az arra építhető politikai önállóság kiépítésének ellehetetlenítése. Ha tudomásul veszed a Vezér és politikai családja kasztrendszerét, tehát nem politizálsz, akkor ,,kőgazdag" is lehetsz, ha azonban a Vezér fő hatalmát nem veszed tudomásul, a lesüllyedésed kockázata jelentősen megnő.
Hogyan alakította át a társadalmi szerkezetet és a jóléti rendszereket - a Központi Statisztikai Hivatal számai szerint - a Vezér kegyúri rendszere? A Vezér politikai családjához és hűbéreseihez, a jövedelmi skálán a legfelső két jövedelmi tizedbe tartozók sokat nyertek. Nettó jövedelmük 22%-kal nőtt az elmúlt négy év alatt. 2010-hez képest a legfelső decilis jövedelme nominálisan 20,7%-kal nőtt 2014-re. Ebben nem csupán az egykulcsos személyi jövedelemadóval kombinált gyermekkedvezmény játszott szerepet, a társadalmi jövedelmekből való részesedésük is nőtt. Amíg a jövedelmek egyenlőtlenségét kompenzálni hivatott társadalmi jövedelmekből a legalsó három jövedelmi tizedbe tartozók átlagosan és fejenként évente 200 ezer forintot kaptak, addig a legfelső három jövedelmi tized tagjai átlagosan és fejenként háromszor ennyit (8 tized: 589 ezret; 9 tized: 641 ezret; 10 tized: 690 ezret).
hák
E felvezetés után senkit sem érhet váratlanul, hogy a legalsó jövedelmi tizedbe tartozók, a legszegényebbek nettó reáljövedelme 2010 és 2014 között - az utolsó másfél év alig érezhető növekedése ellenére - csökkent, azaz nem jött el az ,,ő országuk". Az adózási rendszer és a társadalmi jövedelmek újraelosztásának a gazdagok javára történt megváltoztatása okozta, hogy a legfelső és a legalsó jövedelmi ötödbe tartozók jövedelmeinek - egymáshoz viszonyított - aránya 2012-től 4,3-ra ugrott, holott a Bajnai-kormány erőfeszítései nyomán ez az arány még a 2006-os 3,7-oshoz képest is 3,4-re mérséklődött éppen a legnagyobb válság idején. Az is érdekes, hogy a mediánjövedelemtől mért távolság alapján 2009 és 2014 között a legmagasabb jövedelmű ötöd létszámában és jövedelmében ,,megvastagodott" (4,8%-ról 7,6%-ra), a közepes jövedelműek rétege folyamatosan vékonyodott (38,6%-ról 33,2%-ra), a legszegényebbek aránya pedig folyamatosan nőtt (6%-ról 8,9%-ra).
A nyugdíjasok az uniós csatlakozás óta lényegében hullámvasúton utaznak. Az első, unióban töltött évek véletlenszerűen egybeestek a 13. havi nyugdíjjal megfejelt évekkel, és emiatt éppen 2006 és 2008 között, amikor a megszorítások következtében a lakosság többi rétege úgy érezhette, hogy elakadt az emelkedőben lévő lift, a nyugdíjasoknál - részben az azóta megszűnt svájci indexálás miatt is - nettó jövedelememelkedés következett be. 2009-től az irány megfordult. A 13. havi nyugdíj kivezetése miatt 2012 végéig drasztikusan mérséklődött a nettó reáljövedelmük. 2013-tól újra nő a nyugdíjak reálértéke az utóbbi három év alacsony inflációját tudatosan messze túlkompenzáló nyugdíjemelések miatt. Három év alatt az éves áremelkedést meghaladó nyugdíjemelések összesített hatására a nyugdíjasok majdhogynem visszakapták a 13. havi nyugdíjat, így a nyugdíjasok közel hárommilliós szavazótáborának elégedetlenségét a Vezér saját újraválasztása érdekében kioltotta.
Az oly sokat emlegetett középosztály nem emelkedésként élte meg a mögöttünk hagyott éveket, hiszen a 4., 5., 6., 7. jövedelmi tizedbe tartozók nominális jövedelmei nagyjából éppen az áremelkedés mértéké-ben nőttek. A közepes jövedelműek egy része számára csak annyiban jelentett a mögöttünk hagyott másfél év megkönnyebbülést, hogy a devizahitelek forintosítása nyomán a kiszámíthatatlanság egyik forrása megszűnt. A ,,jó számok" hallatán 2015-ben picit többet mertek vásárolni, költeni, mint az előző években. Szó sincs azonban arról, hogy a közepes jövedelműek ideje jött volna el. Éppen a közepes jövedelműek érzik, hogy nem tudtak felkapaszkodni a gyorsan gazdagodók gyorsuló vonatára. Csak a gyermekek után járó adókedvezmény 2015-ös kiterjesztése miatt nem folytatódott a lecsúszásuk. A jövedelmek polarizálódása a lecsúszás érzetét erősíti. Ebben is a közepes jövedelműek a legnagyobb vesztesek. Nem véletlen, hogy körükben gyorsult fel a külföldi munkavállalás, ők nem találnak széles e hazában jól fizető állásokat, ők azok, akik a legjobban megégették magukat a devizahitel útján történő lakásszerzés során.
A közmunka kiterjesztése miatt a legalacsonyabb jövedelműek elszegényedése 2014-ben és 2015-ben nem gyorsult a korábbi ütemben, sőt meg is állt, de a jövedelmi olló továbbnyílt. A jövedelmi statisztika azonban nem mutatja meg a kiszolgáltatottságot, ami abból adódik, hogy közmunkához, így viszonylag rendszeres jövedelemhez az jut, aki a polgármesternek gazsulál, aki nemcsak közpénzen fizetett napszámosként szegődik az Orbánság helyi kánjainak földjére, hanem elvállalja a politikai ellenféllel szembeni tüntetés és fellépés feladatait is. Az jut jövedelemhez, aki emberi méltóságát hajlandó teljes mértékben alávetni a helyi és országos uraknak.
Ha a bérből és fizetésből élők életszínvonalának alakulását az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk hosszabb időszakát, a 2004 és 2015 közötti éveket tekintve vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy bár a nemzetgazdasági átlagos béremelkedés 1,7-szeres volt, ez igencsak egyenlőtlenül oszlott meg az egyes szektorok között. Az egészségügyben a 2002-es 50%-os béremelés után az emelkedés már csak 1,4-szeres, az oktatásban a költségvetési szektor alacsonyabb ütemű béremelkedése miatt szintén csak 1,4-szeres 11 év alatt. A versenyszektorban ugyanakkor 1,9-szeresére nőttek a bérek, ami megint csak jelentős különbségeket tükröz a multiknál dolgozók javára, mert a kis- és középvállalatoknál sokkal alacsonyabb volt a béremelkedés. Ez a béremelkedés azonban pontosan megfelel a magyar gazdaság teljesítménynövekedésének. Ez ugyanis mesze elmarad versenytársainkétól, a szlovák, a lengyel, a cseh mutatóktól.
A 2004-től 2014 végéig eltelt tíz évben a GDP évente átlagosan 0,9%-kal, a visegrádi négyeké (amit a mi teljesítményünk lefelé húzott!) átlagosan ennek háromszorosával, évente átlagosan 2,6%-kal nőtt. Annak ellenére, hogy a gazdaság - hét szűk esztendő után - 2014-ben is és 2015-ben is nőtt, a háztartások, a lakosság nettó jövedelme reálértékben éves szinten a KSH szerint alig 17 ezer forinttal (havonta 1500 Ft-tal) haladta meg a 2004-es szintet.
Túlcentralizált, államfüggő, a jövedelmeket a szegényektől a gazdagok felé átcsoportosító szerkezetben közeledünk a világgazdaság újabb viharzónájához. A kegyúri diktatúra felé menetelő Magyarországon már nincsenek túlélésre képes, a túlélésért áldozatokra is hajlandó, önállóan is döntésképes gazdasági szereplők: polgárok. A Vezér háza népe: a politikai család, a hűbéresek, a szolgáló nemesség megszokott életszínvonalának a fenntartásához egyre gyakrabban lesz szükség arra, hogy a többiek: a középosztály és a szegények jövedelmeit és a birtokukban lévő javakat megdézsmálják. Eljön még a padlássöprések ideje is. A helyzet valóban rendkívüli lesz, de nem úgy, ahogy azt a Vezér gondolja. Az a rendkívüli helyzet a Vezért aligha menti meg.
(NOL)
Bal-Rad komm: Az emberi feledékenységre, ordas csúsztatásokra, és a részigazságokra alapuló fenti cikk valójában a döbrögista uralmat megalapozó El Qro-Libás, vagy még inkább a Maszop-Szadesz liberális kormányzati időszak sáros históriáit igyekszik feledtetni. Ráadásul úgy, hogy “megemlíti" a Kádár-korszak megvetendő gyakorlatát is. “...a GMK-zásra, a vállalkozásra épített gazdasági autonómia esélye széles körűvé vált..."
-Ami már a Kádár “nélküli" időszak jellemzője volt-mint a rendszerváltás beeetető csalija.
De bőszen elhallgatja azokat az okokat, amelyek a 2010-es kétharmados falkaforradalomhoz vezettek.. Az rendben van, hogy volt egy 2008-as pénzügyi majd gazdasági világválság, de az egyetlen rendszertváltott egykori szocialista országban sem okozott fundamentális elitváltást. Csak Magyarországon! Köszönhetően az addig fosztogató szoclib hatalomnak, és a döbrögista horda hazug-álságos igéretcunamijának.
Amiről a cikk lényege szól-az már csak okozat! Ami viszont kétségtelenül jövőtlenségbe lökte a magyarok többségét. Sokan közülük ráadásul még nem is sejtik, hogy már SZÁMUKRA SINCS HELY! Ma még csak 46 százalék gondolja így!
Majd amikor “ezek is" rádöbbennek...
Persze lehet, hogy akkor már késő lesz. Döbröginek és hordájának is!
Momentán ez sovány vigasz a MAGYAROK SZÁMÁRA!
http://www.balrad.com/2016/08/28/aki-nincs-velunk-az-nincs/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-28 22:24:56, vasárnap
|
| |
| |
Az ötletgatzdáknak semmi közük a némtekhez,, mint ahogy Merkelnek sincs.
****************************
Ötletelnek a germán fattyak
Közzétéve 2016-08-28
Adófizetők pénzéből, repülőn szállítanák a migránsokat Európába!
Képtalálat a következőre: ,,Migránsok a repülőtéren-kép"
Egy új, nem kormányzati szervezet adományokat akar gyűjteni német állampolgároktól annak érdekében, hogy a migránsok repülőgépen érkezhessenek Észak-Afrikából és a Közel-Keletről Németországba.
A Let's Fly to Europe nevű szervezet azt akarja megakadályozni, hogy a bevándorlók a sokszor életveszélyes, tengeri útvonalakon érkezzenek a kontinensre, ezért szeretnének az adófizető állampolgárok pénzéből kényelmes utazást biztosítani számukra - írja a Breitbart.
A szervezet szóvivője, Marcus Jaggo már az Európai Parlamentben is fel akarja terjeszteni az ötletet, szerinte a bevándorlók megérdemlik, hogy normális jegyárak mellett biztonságban utazhassanak Európába. Az országokba érkezve megkezdődhetne a menekültügyi eljárás, a migránsok pedig később megkapnák a menekült-státuszt.
(Forrás: ripost)
Bal-Rad komm: Szem nem maradhat szárazon ily nagyfokú filoszemitizmus láttán.
“...normális jegyárak mellett biztonságban...kényelmes utazást biztosítani számukra..."
-Marcus Jaggo és szervezetének tagjai lakóhelye körül pedig elkvártélyozni őket. Mert megérdemlik! Mármit a Let's Fly to Europe horda minden egyes tagja. (Aztán majd rákérdeznek egymásra, hogy nem-e jobb lenne átkeresztelni a céget. Let's Fly to America-ra. Bár ez Soros Gyuri bácsinak aligha nyerné el a tetszését!)
Amúgy meg: lehet hogy fogytán az alapítványi pénz? Vagy ennyire hülyének nézik a germánokat ezek a fattyak? Persze ki tudja?!
http://www.balrad.com/2016/08/28/otletelnek-a-german-fattyak/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2016. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
334 db bejegyzés |
| e év: |
5039 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1201
- e Hét: 11468
- e Hónap: 22579
- e Év: 176075
|
|
|
Offline
