|
 1/10 oldal 
|
Bejegyzések száma: 92
|
|
|
|
|
|
2021-12-30 23:39:28, csütörtök
|
| |
| |
Váradi W Norbert
Eltűnt idők évkönnyei
Eltűnt idők, évkönyveimben lapozgatok,
mily rég is volt egy-egy újév hajnala,
idők sebeit feltépő, pezsgős illatok,
szilveszteri dáridók reményteli dallama!
Új reményekkel tetéztem a régi sorsot,
tisztára törölve lelkem szennyeit,
tán` gazdagabb leszek, vagy boldog,
földi javakat kuporgattam megint!
Eltűnt idők, évkönyveimben lapozgatok,
immár sok év után az őszült tincseket,
de most látom azt, ami kimaradt,
hogy a semmiért dobtam el kincseket!
Megfogadom újra, s a legszentebbet adom;
vigyáz mindig reátok két ölelő karom!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-12-30 22:51:59, csütörtök
|
| |
| |
Az új év benned kezdődik. Akkor, amikor te elindítod az új időszámítást. A tiédet. Évszámtól függetlenül. Mert hiába fordul a naptár, hiába mutatnak mást a számok, ha a múltban maradsz. Ha a holnap ugyanaz lesz, mint a tegnap volt. Félelmekkel, aggodalmakkal. Úgy forduljon a naptár, hogy te is vele fordulsz!
Csitáry-Hock Tamás
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csitáry- Hock Tamás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-12-29 23:46:13, szerda
|
| |
| |
Zsefy Zsanett
Káröröm
Az év elszaladt, nem tudtam befogni,
pedig voltak benne szép pillanatok.
Ha felsorolnám, mert szeretnéd tudni,
a sorközökbe se jutna unalom.
De meglehet, töményen el se bírnád,
hát nem dicsekszem, hogy összementem én,
s hogy azért vagyok boldog egyre inkább,
mert ha elfogyok, majd nem lel rám a vég.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Seneca |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-12-29 23:38:36, szerda
|
| |
| |
Tudtam én azt nagyon jól (...), hogy valami ismeretlen, bizonytalan, ködös felé indulok, hogy a kutya sem vár rám sehol, dédelgetően kitárt karok nem nyílnak felém, s hogy nem azért leszek mostantól fogva magányosabb, mert senki sem kísér a vonathoz, hanem mert azok az újságcímek, amelyeket az első külföldi állomáson rikoltoz majd a rikkancs, semmit sem fognak jelenteni számomra, mert az étlapon, amit a pincér az orrom elé tart, hiába keresem majd a szalontüdőt citrommal vagy a tojásos galuskát, nem lesz rajta, pedig ínyemnek ezek az ízek a megszokottak, ismerősök, s nem látok többet olyan sörösplakátot, amelyen jókedvű öregúr nagyot csíp a habzó korsókat körülhordó fiatal lány arcán. Ki fogja tudni, mi a hosszúlépés, és mi a házmester, melyik borbély fogja a kezembe nyomni a fakereten függő, tépett és ócska vicclapot, és egyáltalán ki fogja mesélni azt, hogy Kohn találkozik Grünnel, és azt mondja...
Hát ez a haza? Az étlap, a borbély, a vicc?
Nekem ez volt, és nem szégyelltem magam érte.
Szobotka Tibor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-12-29 23:25:58, szerda
|
| |
| |
Amikor tetszik, hogy próbára vess,
Mikor mindent kegyetlen köd fedez,
Amikor lelkünk elszürkül a portul,
Amikor minden visszájára fordul,
És megfakul a földi szeretet,
És úgy állunk a Minden közepett
Egyesegyedül, s már-már görnyedünk:
Kegyelmes Isten, angyalt küldj nekünk!
Sík Sándor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-12-29 23:22:24, szerda
|
| |
| |
Váci Mihály
- Gyalog szerettem volna jönni
Gyalog szerettem volna jönni
a porral lepett füveken,
mezítláb, hogy frissen érezzem,
ha felmelegszik a szülőföld
pora, mikor megérkezem.
Gyalog menni az utcán végig,
előre köszöngetni ott.
Tornácokon üldögélni, mint régen,
hogy mindenki arcomba nézzen,
s mondják: - "Semmit se változott!"
Gyalog szerettem volna jönni
át a szorgalmas földeken,
mindenkinek által kiáltani,
mezsgyén átlépni, kezet rázni:
"Na és a munka, hogy megyen?"
Gyalog szerettem volna jönni,
hogy érezzem: - a telt kalász,
a rét sok térdeplő füve
elém borul, el nem eresztve,
s lábam kérve kulcsolja át.
Én gyalog fogok hazamenni
a porral lepett füveken,
mezítláb, hogy sírva érezzem,
ha felmelegszik a szülőföld
pora, mikor megérkezem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-12-28 00:14:19, kedd
|
| |
| |
A fagyöngy
Bármilyen hihetetlen, a boldogságot ígérő növény eredete nem az amerikai hagyományokban keresendő, hanem a skandináv mitológiában. Odinnak, az istenek atyjának és Friggnek, a házasság istennőjének született egy fia, Balder. A fiú már születése előtt azt a jóslatot kapta, hogy valaki az életére fog törni.Az istennő rettegett, hogy gyermekének baja esik, ezért minden élőlénnyel és élettelen tárggyal megígértette, hogy soha nem fogják bántani a fiút. Csakhogy a fagyöngyöt kifelejtette. Loki, az ártó isten pedig kapva kapott az alkalmon, hogy gonosz céljához felhasználja a növényt.
Egy napon bált rendeztek, melynek középpontjában Balder állt. Az istenek azzal múlatták az időt, hogy a sebezhetetlennek hitt fiúra lövöldöztek nyilaikkal, ám nem esett bántódása.
Azonban amikor a vak isten, Hod kilőtte fagyöngyből készült fegyverét - melyet Lokitól kapott ajándékba -, mindenki megdöbbenésére Balder holtan esett össze.Az istenek nagyon elkeseredtek, haragudtak a fagyöngyre. Frigg kapta a lehetőséget, hogy azt tegyen vele, amit csak szeretne. Az istennő sírni kezdett, könnyei fehér bogyókká változtak, és ráhullottak a növényre. Vigasztalásképpen valaki csókot adott Friggnek, aki bosszú helyett azt kívánta, a fagyöngy soha többé ne okozzon fájdalmat senkinek. Azóta, akik megcsókolják egymást a fehér bogyós növény alatt, a legenda szerint lehetőséget kapnak a megbocsátásra és a boldogságra.
Debreceni Andi
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/10 oldal
|
Bejegyzések száma: 92
|
|
|
|
2021. December
| | |
|
|
| ma: |
2 db bejegyzés |
| e hónap: |
92 db bejegyzés |
| e év: |
1049 db bejegyzés |
| Összes: |
10277 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 7623
- e Hét: 10220
- e Hónap: 18802
- e Év: 18802
|
|
|
Offline
