|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 27
|
|
|
|
2015-10-29 22:13:02, csütörtök
|
|
|
Szuhanics Albert: Nyugodjanak békében!
Őszi napfény kábulata,
a temetőt átkutatja,
mintha ő is emlékezne
elköltözött véreinkre,
hisz nem jönnek vissza már,
hisz nem jönnek vissza már!
Kikkel egykor együtt voltunk,
lelkeikért gyertyát gyújtunk,
lerójuk a kegyeletünk,
s oly nehéz a szívünk nekünk
érettük, mert szerettünk,
érettük, mert szerettünk!
Nem marad e földön senki,
kirótt úton kell elmenni,
s egyszer mind eljutunk oda,
hol megfáradt lelkek hona
a nagy útról hazavár,
a nagy útról hazavár!
Kezeinkben friss virágok,
könnyek közt gondolunk rátok,
lelketek a csillagokban
emléketek szívünkben van,
eleven, mint gyertyaláng,
eleven, mint gyertyaláng!
Holtak napja mindenkié,
ki már halott, s ki lesz... azé,
mert az élet egy utazás,
s a halál a végállomás,
nyugodjanak békében,
nyugodjanak békében!
Debrecen, 2015. október 27.
|
|
|
0 komment
, kategória: Szuhanics Albert |
|
|
|
|
|
2015-10-29 22:03:39, csütörtök
|
|
|
Dvihallyné Oszuskó Sarolta:
Sírkertben
"Halk hangon sírdogálnak a szelek",
mint anyjukat sirató gyermekek,
akiket elnyelt a temető mélye,
fájón vigyáz rá ott a keresztje.
Minden sírkert virágoskertté vált,
kis időre legyőzve a halált.
Mint lámpás, világít a sok mécses,
segít az ég is, mely csillagfényes.
Élő és holt lelkek találkoznak,
emlékek ködfátylán együtt szállnak.
Vigyáznak rájuk most a szellemek.
Serceg a mécsesnek gyenge lángja,
aztán fényét a sötét felváltja.
"Az Élet a bús fák közt ellebeg."
|
|
|
0 komment
, kategória: Ünnep, halottak napja |
|
|
|
|
|
2015-10-29 19:18:49, csütörtök
|
|
|
Palotai János:
Nyugodjatok békében
Emlékezzünk
Mindenszentek és halottak napján
kiürül az egész megkínzott világ.
Gondolatban ma új otthonunk
a békés, boldog túlvilág.
Kinek nincs halottja, bánata
e széles, meggyötört földön?
Rokona, barátja, ki elment,
és vissza soha már nem jön.
Szépek az emlékek,
de mardos a bűnvád!
A sok ezer gyertya, virág sem pótolja,
hogy nem érint, és nem szól többé hozzád.
Ma mégis megpróbáljuk,
nem adjuk fel a reményt.
Emlékezzünk és imádkozzunk
minden elhunyt emberért.
|
|
|
0 komment
, kategória: Ünnep, halottak napja |
|
|
|
|
|
2015-10-25 17:22:56, vasárnap
|
|
|

Mi is pontosan Halloween ünnepe? - a történet és a hagyomány
Az angol Halloween szó szerinti fordításban a Mindenszentek (All Hallows) előtti estét jelenti. Ősi kelta ünnep, az Írországban és Skóciában élő törzsek ezen a napon ünnepelték az újévet - a Samhain-t, vagyis a nyár végét és ilyenkor egyszerre hódoltak a Napisten és a holtak Ura előtt.
Hitük szerint ugyanis ezen a napon tért vissza a földre azoknak a bűnösöknek a lelke, akik az elmúlt esztendőkben haltak meg, és azóta állatok testében léteztek . Megfelelő áldozatok bemutatásával ezen a napon engesztelést lehetett szerezni az elhunytaknak, hogy ezáltal átkelhessenek a mennyországba. Kétségtelenül a legismertebb jelképe Halloween-nek a faragott töklámpás. Ahhoz, hogy megértsük a tök faragás eredetét, azt is tudnunk kell, hogyan kezdődött?
Mióta ünnep a Halloween?
A legtöbb országban ismerik a Halloween ünnepét. Éjjel rémisztő jelmezekbe bújnak, kísértet történeteket mesélnek, mulatnak és természetesen töklámpásokat faragnak.
Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal az élők és a holtak világa között. Az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek, addig barangolnak, amíg meg nem találják egykori lakhelyüket, és ezen az éjszakán megpróbálnak visszatérni a világba. Már a kelták is védekeztek a biztonságukat veszélyeztető esemény ellen: házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg és barátságtalan tűzhely ne vonzza a hazalátogató szellemeket, és a tökéletes megtévesztés érdekében szellemnek öltözve parádéztak az utcákon, hogy a Gonoszt a végsőkig megzavarják, hogy aztán könnyebben elűzhessék.
Október 31-én, miután a termést betakarították és elraktározták a hosszú, hideg télre, megkezdődött az ünnepség. A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be, tűz körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét. Mikor eljött a reggel, a papok szétosztották a parazsat a családok között, hogy azzal új tüzeket gyújthassanak. Ezek tartották távol az ártó szellemeket, és űzték el a hideget.
Jack, vagyis a lámpás története:
Halloween szimbóluma, hosszú évszázadok óta a kivájt töklámpás, az ún. Jack-lámpa, amely eredetileg kettős célt szolgált: egyrészt távol tartotta a gonosz szellemeket, másrészt pedig így világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok hazatalálhassanak.
Jack a hiedelem szerint egy részeges, ám tréfás és leleményes kovács volt. Olyannyira, hogy még az ördögöt is megviccelte; mikor az eljött érte, hogy elvigye, Jack felzavarta őt egy hatalmas fa tetejére, aztán keresztet rajzolt a fa törzsére. Mivel az ördög köztudottan irtózik a kereszt érintésétől, nem tudott lejönni a fáról. Jack csak azután engedte le az alvilági figurát a fáról, miután az megígérte, hogy nem kísérti őt többé. Amikor Jack meghalt, a mennyországba nem engedték be iszákossága és csínytevései miatt, ám a pokolban sem találhatott otthonra, mert az ördög is haragudott rá, amiért korábban túljárt az eszén. Ezért csak odadobott Jacknek egy izzó fadarabot a pokol tüzéből, hogy legalább vak sötétben ne kelljen kóborolnia az idők végezetéig. Jack beletette a mécsest egy kivájt fekete retekbe (más források szerint répába) és azóta bolyong lámpásával a mennyország és a pokol között. A kelta retket (répát) az amerikaiak időközben tökre változtatták, (állítólag azért, mert abból több volt nekik) és a világító sárga gömb lassan Halloween szimbólumává vált.
Napjainkra már itthon is egyre inkább divatos lett a Mindenszenteket megelőző nap bulizós, játékos hangulata. Főleg a gyermekek kapnak előszeretettel az alkalmon, hogy boszorkányos és ijesztő ruhákat öltsenek, kivájt tökökből lámpásokat készítsenek. De a szeretteinkért való gyertyagyújtás november elsején meghitt és családi esemény, ahol az emlékezés és a lélek halhatatlanságába vetett hit a legfontosabb. És a külföldről átvett vidám szokások nem tudják ezt megváltoztatni.

|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2015-10-23 19:48:30, péntek
|
|
|

Sárhelyi Erika :
AZ ÁLMOK VISSZATÉRNEK
Tudod, az álmok mind visszatérnek,
s nemcsak a békés, idilli álmok.
Őriz a szív és őriz a lélek
virágot is és fájó bogáncsot.
Az a szempár még ezerszer rád néz,
s hangja is elér a felhőkön át.
Minden nap hosszú, minden éj nehéz,
füledben hallod a szíved zaját.
S ha azok az álmok visszatérnek,
én itt vagyok, hogy vigasztaljalak.
Ha beléd marnak az emlékképek,
csak sírj, kedves, erősen tartalak.
S majd tartasz te is, ha én álmodom
istenverte, gyötrelmes álmokat.
Mert engem is elér egyszer, tudom...
ki elment egykor, még meglátogat.
|
|
|
0 komment
, kategória: Sárhelyi Erika |
|
|
|
|
|
2015-10-23 18:48:00, péntek
|
|
|

Túrmezei Erzsébet:A legnagyobb művészet
A legfőbb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni,
igazad van, mégis hallgatni.
Soha nem lenni reményvesztett.
Csendben hordozni a keresztet:
Irigység nélkül nézni másra,
ki útját tetterősen járja.
Kezed letenni az öledbe,
s hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segítni tudtál régen,
bevallani alázattal, szépen,
hogy arra most már nincs erőd,
nem vagy olyan, mint azelőtt.
Így járni csendesen, vidáman
Istentől rádrakott igádban.
Teljesen ezt a művészetet
megtanulni nehezen lehet.
Ára öregen is sok küzdelem,
hogy a szívünk csendes legyen,
s készek legyünk beismerni:
Önmagamban nem vagyok semmi!
|
|
|
0 komment
, kategória: Túrmezei Erzsébet |
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 27
|
|
|
|
2015. Október
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | |
5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | |
12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | |
19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | |
26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | |
| |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
27 db bejegyzés |
e év: |
176 db bejegyzés |
Összes: |
10617 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 64
- e Hét: 1925
- e Hónap: 34240
- e Év: 73205
|
|
|