|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 31
|
|
|
|
|
|
2007-11-09 22:39:59, péntek
|
| |
| |
2007.11.09.
Lehet-e higgadt a radikális?
A Forradalom után, amit Kemény Zsigmond írt 1850-ben, nem félszáz - mint esetünkben 1956 -, csupán csak egyetlen évnyi távolságból idézi fel a magyar élni akarás aktuálisan levert forradalmát. Széles témakifejtés, alaposan összeszedett gondolatok, csokorba szedett kételyek több, mint kétszáz oldalas dokumentuma. Írhattam volna azt is, hogy ellenforradalmi dokumentuma. Mégis úgy vélem, ha 1848/49 örök aktualitással bír nemzeti tudatunkban, akkor Kemény Forradalom utánja, az abban megfogalmazott kételyek és kérdések szintén örök aktualitásúak. Olvasva e munkát, nyilvánvalóvá válik előttünk, hogy Kemény nem tartotta sokra a ,,nagy izgatót", a népszerűséget hajhászó, hatásvadászkodó, gascogne-iaskodó - (ezek mind az ő kifejezései) - Kossuthtot, és az ő ,,borzasztó könnyelműségeit", melyek csak arra voltak példák, ,,miként lehet a hazát köztapsok közt eltemetni", mert szerinte sem a forradalom nem volt helyénvaló, sem pedig azon szocialisztikus eszmék hazánkba importálása általa, amelyek alapvetően idegenek a monarchizmust történelmi példázattá emelő magyar jellemtől. Szerette vagy, nem szerette Kemény Kossuthtot, kénytelen megállapítani, hogy Kossuth példátlan népszerűségével a radikalizmus kerekedett felül a magyar közérzületben. Ő ennek sem örül, bár igyekszik a dolgot a lehető leghiggadtabban, legracionálisabban értelmezni: ,,A magyar okosabb volt, mintsem egy megkövült arisztokráciai rendszert célnak tekintett volna; ezért hajlott a szabadelvűségre: de viszont nemzetibb érzelmű vala, mintsem a szabadelvűséget oly gyorsan vigye a szélső határokig, hogy ne maga számára díszítse föl a hazát." (Ajánlanám ezt a mondatot mai SZDSZ-eseink figyelmébe is - feltéve, hogy van bármi affinitásuk a kossuthi szabadelvűséghez, illetve az azt kritizáló Kemény Zsigmond aggodalmaihoz.)
Elismerem, hogy a dolgoknak a ,,szélső határokig vitele" - azaz a radikalizmus - észrevétlenül ugyan, de központi problémájává vált a mai Európának , amely ezt a mentalitást kétely nélkül minősíti szélsőségnek, extremitásnak, túlzásnak, üldözendő, alkotmányon kívül eső veszélynek. Magam is, mint nemzeti radikális, gyakorta szembesülök a kérdéssel: tartsam magam konzekvensen radikális nézeteimhez, és akkor egyedül maradok, vagy vegyem szordínósabbra az egészet, és máris többen leszünk? Ugyanis a fröccsöt már Cicero idejében is többen itták, mint a tiszta bort.
Miközben olvasgattam Kemény Zsigmond bölcs higgadtságú sorait a forradalom kitörésének és elbukásának - általa megtalálni vélt - okairól, valamint a kossuthi radikalizmus történelmi veszélyeiről, egyszercsak eszembe jut Petőfi egy kései verse, a Vörösmartyhoz. Majdnem azt írtam, hogy ismert vers, de még idejében rádöbbentem, hogy ma már Petőfit ugyanúgy nem olvasnak, mint Thukydidészt, úgy hogy a népszerűséget inkább most ne emlegessük. Ennek a költeménynek bizonyos értelemben a magyar nemzetkarakterológia szempontjából is van mondanivalója. Hét versszakból áll, minden szak nyolc soros, és az utolsó két sor refrénszerűen megismétlődik: ,,Nem én tépem le homlokodról, / Magad téped le a babért." Kemény szavak egy 25 éves ifjútól a kétszer annyi idős Vörösmarty felé, affelé a poéta felé, akinek legtöbbet köszönhet költővé válásában: Vörösmarty a kezdetektől a hóna alá nyúlt, támogatta a pályakezdő, vidéki ifjút, bemutatta őt a szerkesztőségekben, pátyolgatta karrierjét, segítette verseinek megjelenését. Kevés pályatársnak köszönhet annyit Petőfi, mint a Szózat költőjének. És akkor mit ad Isten, az Életképek 1848. augusztus 27-ei számában megjelenik ez a Vörösmartyt példátlanul diffamáló, lejárató, rágalmazó Petőfi vers. Ha akárki írta volna, akkor is gyomorforgató lenne, de Petőfi írta, a Sándor, aki 1823. január 1-én született Kiskörösön. Igaz, életében először és utoljára lábjegyzetet is rittyentett a vers alá, érezvén, hogy átlépett bizonyos határokat, amit megmagyarázni illik. A már-már Szabó Dezső-i szólamokat előlegező lábjegyzetből idézek: ,,Sokan voltak, akik e költeményem kiadását ellenezték. Nem tehetek róla. Én érzem a legnagyobb fájdalmat, hogy erre kényszerülve vagyok, mert én szerettem, én tiszteltem legjobban Vörösmarthyt mindazok között, kik őt valaha szerették és tisztelték de elveimet még sokkal jobban szeretem és tisztelem, mint őt. Szívem sajog és vérzik, de kérlelhetetlen maradnék, ha elvérezném is bele. Brutus talán sírva szúrta le jótevőjét, apját, Caesart, de leszúrta. Hogy Vörösmarthyt elítélem, nagy áldozat, melyet szívem tesz elveimért; de bármily nagy ez áldozat, kész vagyok és mindenkor kész leszek sokkal nagyobbakat is tenni értetek, szentséges elveim!"
Nos, ha valaki nem tudná, elárulom, hogy Petőfi szentséges elveit az háborította fel ennyire, hogy 1848. augusztus 21-én a nemzetgyűlésben - amelynek ő nem volt tagja, de Vörösmarty igen -, az idős költő úgy szavazott, hogy a magyar hadsereg vezetése, illetve vezényleti nyelve ne legyen magyar, hanem, mint eddig volt, német. Vörösmarty nyilván abból indult ki, hogy a szabadságharc kellős közepén ilyen fokú váltást végbevinni öngyilkosság: a katonák egy része analfabéta volt, de mindenképpen iskolázatlan, akikbe hosszú évek alatt beleverték a német vezényszavakat, ezt most egyik napról a másikra átváltani magyarra, a hadsereg regulációs biztonságát veszélyeztette volna. A higgadt, idős Vörösmarty nyilván úgy gondolta, előbb vívjuk ki a nemzeti függetlenséget, azután majd - béke időszakban - ráérünk magyar vezényleti szakkifejezések gyártására és betanítására. Tartok tőle, neki volt igaza. Csakhogy az éretlen ifjú, a radikális lelkesedés rángatottja, aki ,,szentséges elveinek" rabszolgája volt, mindezt nem respektálta, sőt, ilyesmiket írt ebben a versben: ,,Te fönn valál nagy, s lenn kicsiny vagy", ,,Te írtad azt a Szózatot, / Mely szólt egy országnak szívéhez?.../Azt most már szétszakíthatod".
Én, a kései olvasó, akinek lelkében egyazon polcon van Vörösmarty és Petőfi, nem bírom ki, hogy ne riposztozzak vissza Petőfinek: talán inkább önnek kellett volna szétszakítania ezt a versét, fiatalember. A költemény ugyan hibátlan, nélküle mégis gazdagabb, mert kikezdhetetlenebb lenne ma az ön életműve.
Számomra különösképpen elgondolkoztató ez a szakmailag is elhallgatott Petőfi-Vörösmarty-affér, ugyanis arra ösztökél, hogy nézzek szembe világnézetemnek, a radikalizmusnak egyrészt a határaival, másrészt praktikus önkorlátaival. Egyre inkább úgy látom ugyanis, hogy a szentséges elvekhez való ragaszkodásnak - mint mindenhez, amit az emberek tesznek - megvannak a maga normái, melyeken túl erőltetni azokat, inkább botorság, semmint következetesség. Ugyanis messze nem attól radikális a radikális, hogy mindig mindent radikálisan csinál - (szerintem az ilyen ember inkább pszichopata) -, hanem attól, hogy bizonyos történelmi, politikai, erkölcsi alkalmakkor, amikor döntési helyzetben van, nem óvatoskosik, nem mutyizik, nem taktikázik, hanem intranzigens módon képviseli szentséges elveit, a nemzeti radikalizmust: IGENT-t vagy NEM-et mond, de és ámbár nélkül. Amikor viszont nincs döntési helyzetben, mégis radikálisan pattog, inkább komikussá, mint követendővé maszkírozza magát. Sajnos a 25 éves Petőfi ezt nem így látta, és olyan radikális gőzzel úthengerelte le Vörösmartyt - egy amúgy mellékes politikai döntése miatt -, hogy az már nem egyszerű tévedés, de bizony bűn. Hogy mégis megbocsáttatott neki, az azért van, mert hatalmas életművében ez az egyetlen ilyen durva melléfogás. Kár, hogy éppen Vörösmarty lett az áldozat. És az is kár, hogy egy hosszadalmas lábjegyzettel próbált kimosakodni, ahelyett, hogy eldobta volna ezt a verset.
Summa summárum, kedves MIÉP-es barátaim, úgy gondolom, hogy az önmagukat radikálisnak tekintők nem attól válnak radikálissá, hogy a reggeli felkeléstől az esti lefekvésig minden piszlicsári dolgot radikálisan csinálnak. Szó nincsen erről, bőven elég ugyanis a lényegi döntésekre korlátozódó radikalizmus. Legyetek radikálisok a MIÉP-hez való tartozásban, Csurka István elfogadásában és követésében, a szociálliberalizmus, a globalizmus, a nemzetellenes erők elutasításában, magyarságotok őrzésében és megélésében. Ez bőven elég.
Tapasztalataim szerint periférikus kérdésekben, például abban, hogy a Combino villamos jó vagy nem jó, hogy a parkolási rendszert mennyire kell átalakítani, hogy legyenek vizitdíj-automaták vagy ne legyenek - nem szükséges bevetnünk a vitába a politikai radikalizmus nehézfegyverzetét. Ugyanis azonnal megkapjuk a verdiktet a többiektől, akik ugyanúgy magyarok, mint mi, csak nem radikálisok, hogy velünk nem lehet beszélni. Ki tudja, néha talán igazuk is van, hiszen lehetne annyi eszünk, mint a sasoknak: Aquila non captat muscas - vagyis, a sas nem fog legyeket.
Szőcs Zoltán
http://www.miep.hu/fuggetlenseg/2007/november/09/5.htm |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-09 21:46:39, péntek
|
| |
| |
tudományos megállapítások :)
Az nem igaz, hogy az élet nem habostorta, csak tudni kell nyalni.
A mosoly még mindig a legelegánsabb módja annak, hogy kimutasd a fogad
fehérjét.
Az, hogy paranoiás vagy, nem jelenti azt, hogy senki sem akar kicsinálni.
Jézus megváltoztatta az életedet. Akarod menteni a változásokat?
Nem az a baj, hogy nyakig vagyunk a szarban, hanem hogy lötyögtetik.
A szegénység nem szégyen, de nekem már marhára elegem van belole.
A pénz nem boldogít. Egy ember, akinek 3 milliárdja van, semmivel sem
boldogabb,
mint akinek csak ketto van.
Az alkohol folyékony pszichiáter.
Ha a cápa a tenyeredbol eszik, a lábadból is fog.
A macskám öngyilkos lett. Fejbe lotte magát kilencszer.
A Földön élni drága mulatság, de a csomag legalább tartalmaz évente egy
ingyenes
Nap-körüli utat.
Ha jobban néznék ki, kiesnék az ablakon.
Plátói szerelem = kívülrol nyalogatni a lekváros üveget.
A valóság olyan illúzió, amelyet az alkohol tartós megvonása idéz elo.
Az emberiség olyan, mint a krumpli: a java a föld alatt van.
Ha a pornó segít a szexuális problémákon, miért nem csillapítja a
szakácskönyv az
éhséget?
Az a no, aki nem csinos, milyen? Csintalan?
Fogadd el: egyszer te vagy a galamb, egyszer meg a szobor.
Kérjük a reggel késve érkezoket, a folyosó jobb oldalán haladni, nehogy
összeütközzenek a délutáni korán távozók bal oldali sorával.
Lopott kocsival jogsi nélkül vasárnap délután részegen zebrán rendort
gázolni, majd
továbbhajtani rosszat jelent.
Ha mindenképpen fogyni szeretnél, egyél amennyit jól esik, csak ne nyeld le!
Ha tilosban parkolsz, ne kapcsold ki az ablaktörlodet! Mozgó ablaktörlo alá
nem
lehet betenni a büntetocédulát.
Tesco: Tudományosan Elcseszett Selejt Cuccok Osztogatása.
A fiúk olyanok, mint a hal - van fejük, mégis a farkuk irányítja oket.
A stressz az, amikor üvöltve ébredsz fel, aztán rájössz, hogy nem is
aludtál.
Ha egy férfi kinyitja a kocsi ajtaját egy nonek, akkor vagy a kocsi új vagy
a no.
Az együttérzo ember sohasem gazdag, a gazdag ember sohasem együttérzo.
Második házasság: az optimizmus gyozelme a tapasztalat felett.
A legnehezebb dolog a világon tudni, hogyan kell valamit jól csinálni és szó
nélkül
végignézni, ahogy valaki rosszul csinálja.
Barátok: olyan emberek, akik jól ismernek és mégis szeretnek.
Modern irodalmat olvasni olyan, mintha az ember megpróbálná követni a
cselekményt a
betulevesben.
A szerelem olyan, mintha behugyoztál volna. Mindenki látja rajtad, de csak
te érzed
a melegét.
Ha egy férfi megérint a szavaival, akkor a keze sincs már olyan messze.
Az élet egy nagy fagylalt, csak tudni kell nyalni.
Az ember lehet szélvédö és lehet bogár.
Nagy ésszel nagyot lehet tévedni.
Csak vártam és vártam és mikor nem jött semmi tudtam, hogy csak toled lehet.
Nincs is gravitáció, csak a Föld szívat minket.
Annyira sokoldalú, hogy az már gömb.
Sikerbiztos módszer elefántszobor elkészítéséhez: szerezzünk egy hatalmas
tömb
márványt és faragjunk le róla mindent, ami nem hasonlít elefántra!
Gondolkodom, tehát vagyok! - mondta a rendor és eltunt.
Egyenként a lavina hópelyhei is ártatlanok.
Miért mondjuk azt, hogy "tonhal" és miért nem mondjuk azt, hogy
"csirkemadár" vagy
"tehénemlos"?
Rakd sebességbe az agyadat, mielott elindítod a szádat!
Ésszel él az ember - mondta a kannibál.
Egy kutya olcsóbb, mint egy feleség. Kevesebbet eszik és már bundája is van.
Aki mer, annál van a kanál.
Az élet olyan, mint a WC-papír. Minél közelebb érsz a végéhez, annál
gyorsabban fogy.
A bajuszt miért nem szájöldöknek hívják?
Egy macskát mindenre megtaníthatsz, amit o szeretne csinálni.
Azok, akik nem tudnak magukon nevetni, meghagyják ezt a feladatot másnak.
Minél több emberrel találkozom, annál jobban szeretem a kutyámat.
Miért nem olvasni soha az újságokban: "Jósno nyerte a lottófonyereményt!"?
A duda nem muködik, figyeld a középso ujjamat!
Egy csapos tulajdonképpen gyógyszerész, korlátozott lehetoségekkel.
Sosem értettem, miért szopják a babák az ujjukat. Aztán megkóstoltam a
bébiételt.
Ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-09 21:36:13, péntek
|
| |
| |
Válaszolna őszintén Orbán Viktor?
Ha egyszer leülne velem beszélgetni, mert szerintem két ember lakozik benne. Ki Ön, a lelkiismeretére hallgató, ösztönösen nyitott szívű ember, vagy a politikus, aki az esze szerint cselekszik?
Ezek a gondolatok mindig felvetődnek, amikor egy- egy nyilatkozat alatt, vagy beszéd közben ravaszkás félmosoly jelenik meg a szája tövében. Pedig a kérdés nagyon fontos, ejtsük Önt, vagy adjon Önnek a Nemzet polgári, jobboldali fele egy utolsó esélyt. Rombol és szabotál, vagy épít? Átveri az embereket vagy taktikus? Ezek a kérdések motoszkálnak bennem újra és újra Bayer Zsolt cikke után. Mert lehet nem szeretni Orbán Viktort, de szerintem, nélküle még nem megy. Vagy mégis? Vegyük tehát sorra, mi szól mellette és ellene.
Mellette szól: intelligens, van kormányzati és politikai tapasztalata, ismert külföldön, nemzetközi tekintélye van, képes megszólítani hallgatóit. De nekem nem ezek a fő érvek. Az az Orbán Viktor nélkülözhetetlen, aki a 2002 választás utolsó fordulójában azt a nagyformátumú beszédet tartotta a parlament előtt, arra az emberre gondolok, aki létrehozta a Polgári Köröket, arra az emberre, aki ki merte mondani, hogy van élet az unión kívül, arra az emberre, aki azt mondta most már elég a lopásokból, arra az emberre, aki teljes szívvel támogatja az elszakított országrészek Magyarságát!
És ellene? Nem tudom, hogy ha a fentieket mondja, mit felejt el? Elfelejti, hogy valaki irányítja, esetleg valamivel zsarolja, és a szívére hallgat? Vagy megfeledkezik a liberális csauszok, a párt hivatalnok- eunuchjainak ármánykodásáról, mint a bizánci Zénó császár? Majd azért vált hirtelen, mert ekkor eszébe jut a selyemzsinór? Vagy féli a családját és a feleség szava a mérvadó? Ezt nem hiszem, mert Lévai Anikó a legszimpatikusabb politikus feleség mostanság, aki nem tolta magát az előtérbe, aki öt gyermeket hozott a világra és láthatólag jó hatással van a férjére, tud viselkedni nagyzási hóbortokról mentesen, és láthatólag őszinte is.
Ezért kérdezem miért? Miért tűri meg Orbán Viktor Pokornit, Rogánt, Deutsch Tamást? Miért engedi a kommunikációs idiótákat, a belső- média szabotőröket, hogy olyan paktumokhoz adják a Fidesz beleegyezését, mint a Rádió elnök megválasztása. Miért támogatja a Nato hadműveletek kapcsán a külföldi katonai missziókat. Mit keres pártban Szijjártó Péter, Szalai Annamária és a többi haszontalan bohóc? Vagy mért nincsenek rendre utasítva? Mit keresünk Afganisztán, Bosznia hadszínterein, és még ki tudja hol, amikor a Nemzet biztonsága és pénze kevesebb a kevesebbnél? Miért támogatja az Uniót, amikor csak ráfizetünk az egészre? Miért hagyta magára a polgári összefogást megalapozó Polgári Köröket? Mért nem mondja ki, hogy ha megválasztják a Fideszt, bíróságon kell elszámolnia a nemzeti vagyon elsíbolóinak? Miért szalonképtelen az Ön szemébe a Jobbik, a Magyar Gárda? Utasították erre? Ha igen, ki-kik?
Mért nem lehet, hogy olyan nagy formátumú szakemberek, mint Tóth Gy. László, Lovas István, Fritz Tamás vagy Csath Magdolna és mások, ott legyenek az Ön jobbján? Kiknek csípik a szemét, vagy az a baj hogy a brancson kívüliek? Mért tűri, hogy olyan ember, mint Csintalan Sándor, a párt tagja legyen? Vagy az Ön erkölcsiségéhez közel áll? Mért nem figyel Vona Gáborra? Most tényleg polgári, keresztény jobb oldali Ön vagy én vagyok vak? Mért nem hallgat inkább Wittner Máriára, vagy Makovecz Imrére, mint az egyre pökhendibb Kövér Lászlóra, és a többi dilettánsra, akik folyamatosan kioktatják a jobboldal szavazóit, hogy mit, miért, hogyan tegyenek? Nem veszi észre, hogy cselekedetei egyre érthetetlenebbek? Folytathatnám, de nem teszem. Ha véletlenül elolvassa soraim, (Mert érzésem szerint Ön már nincs tisztában az emberek helyzetével, gondjaival!) kijelentem Önnek, hogy: nem provokálni akarom, hogy szeretném hogy, megmaradjon a polgári Fidesz az Ön irányításával, de ehhez sokkal több kell! Ehhez hinnem kell Önnek!
Mert a kis és nagy háttéralkuk végleg megfertőzték az emberek lelkét, és ennek az eredménye, hogy érdektelenségbe merült a demokrácia, és a lefelé vezető úton végső agóniába került a Nemzet. Ez segélykiáltás Magyarországért, ahol, ha így folytatódnak a dolgok, nem éri meg, még nevében sem, az elkövetkezendő ötven évet! Tegyen ellene! Üljünk le egyszer és nézzen a szemembe! Mer velem, a prolival vitatkozni Orbán Viktor?
Cságoly Péterfia Béla
Polgár Info |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-09 21:34:00, péntek
|
| |
| |
Olvasó: a Fidesz tanuljon a grúz ellenzéktől
2007-11-09. 14:37:09
Ha a Fidesz vezetői figyelemmel kísérik a grúziai eseményeket, akkor két eset lehetséges. Vagy elszégyellik magukat, vagy pedig elégedetten dörzsölik a kezeiket. Ha szégyenkeznek, akkor azért teszik, mert látniuk kell, milyen egy hatékony, igazi ellenzék. Ha pedig örvendeznek, akkor pedig arra gondolhatnak, lám, milyen ügyesen leszerelték és hazaküldték a tiltakozó tömeget idehaza.
A grúziai tüntetők - az ellenzéki pártok felhívására - azért vonultak a parlament elé november 1-jén, hogy tiltakozzanak az amerikai bábkormány diktatórikus módszerei és mérhetetlen korrupciója ellen. Ekkor még csak azt követelték, hogy a választásokat a a jövő év tavaszán tartsák meg. Több százezres tömeg gyűlt össze a tbiliszi parlament épülete előtt. Sőt, az emberek a lépcsőkön álldogáltak. Vagyis itt nem zárták köröl kordonnal a parlamentet, mint tették azt nálunk.
Teltek a napok, és a hideg és esős idő dacára a tiltakozók lelkesedése nem csappant meg. Az amerikai bábállam elnöke, Shakasvili néhány nap elteltével megjelent a televízióban /mivel a tüntetők nem unták meg és nem mentek haza/, és beszédet intézett az ország népéhez. De bár ne tette volna! Mert azt érte el, amit Gerő Ernő is nevezetes október 23-i rádióbeszédével: fölhergelte a tüntetőket. Az elnök azt mondta ugyanis, szerinte a tiltakozásokat Moszkvából irányítják. Az utcán ekkor kezdték el Shakasvili távozását is követelni.
A grúz kormány először úgy foglalat állást, hogy tiszteletben tartja a szólás szabadságát, és a tüntetők ellen nem alkalmaz erőszakot. Kivvéve azt az esetet, ha a tömeg a "közlekedés rendjét" zavarja /jaj, de ismerős/, és a hatóságok sátrak fölállítását sem engedélyezték a belváros szívében. Ám ha sok tízezer ember összegyűlik, ott, a közlekedés körül gondok adódhatnak. Adódtak is. A Rustaveli sugárúton a forgalom elakadt, és a rendőrség erre hivatkozva megkezdte a tömeg kiszorítását a területről. Már ekkor sor került dulakodásra a tiltakozók és a rendőrök között. Csakhogy a tömeg nem hagyta magát. Sokan hazamentek ugyan, de a legbátrabbak, néhány ezer fő - nyilván a futballhuligánok, meg a provokátorok, ugye fideszesek? - a helyén maradt, sőt ellentámadásba lendült. És elkergette a rendőröket! Rövid idő múlva azonban megérkezett az erősítés. Megjelentek a vízágyúk, a rendőri egységek pedig immár gumilövedék kilövésére alkalmas puskákkal, és könnygázgránáttal is felszerelkeztek. megkezdődött a magyarországihoz kísértetiesen hasonló tömegoszlatás. A különbség legfeljebb annyi volt, hogy a tüntetők bátrabban harcoltak, életüket sem kímélve. A földön fekvő embereket itt is ütlegelték a rendőrállatok, újságírókat vertek meg, kamerákat törtek össze. A rendőri túlerő végül is győzedelmeskedett, és megfutamították a hősiesen harcoló tömeget.
Na és mit mondott ezután az grúz ellenzék? Csőcselékeztek, provokátoroztak, elhatárolódtak, netán fáklyás felvonulást tartottak? Kakka Kukava, ellenzéki parlamenti képviselő a következőt mondta a véres tömegoszlatás után: A hatalom fegyverrel támadt a békés tüntetőkre, ezért azt fogják kapni a néptől, amit megérdemelnek. Majd az ellenzék felszólította az ország polgárait, hogy újabb tiltakozó megmozdulásokon követeljék az elnök távozását, és a választások mielőbbi kiírását! Értitek ezt, fideszesek? Így viselkedik egy igazi ellenzék, amely nem csupán beszél, de cselekszik is. És az eredmény? Shakasvili elnök meghátrált, és bejelentett e: a lehető legkorábbi időpontban, januárban kiírja az elnökválasztást.
Viktor, Viktor, fideszes fiúk, mondjátok meg, szájtépésetek miféle eredményt hozott?
Perge Ottó
http://kuruc.info/r/1/18312/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-09 20:52:31, péntek
|
| |
| |
A SZOCIÁLISAN ÉRZÉKENY ELLENZÉK
http://fusz.hu/node/7111
2007.11.09.
Újabb csapás a szegényekre: Együttműködött a kormány és a FIDESZ az ingatlanadó
bevezetésének ügyében!
Valami észbontó sebességgel rohanunk a teljes elszegényedés és nyomorúság felé! A
KSH 2005-ös hivatalos adatai szerint (azóta lényegesen romlott a helyzet), a magyar
családok 28 százaléka tartósan szegény, míg a gyermeket nevelők 41 százaléka él a
létminimum alatt. Nem meglepő, hogy a nevelt gyermekek számával egyenes arányban nő
az elnyomorodás. Az egy gyermeket nevelő családok 29 százaléka, a kétgyermekesek 34
százaléka, míg a három vagy több gyermeket nevelők 60 százaléka él uniós
állampolgárhoz méltatlan szegénységben. (Az unió területén egyébként csaknem 80
milliónyi szegény ember vegetál a mindennapi éhezés küszöbén!)
A felmérések szerint, ezek a családok minden jövedelmüket gyermekeik neveltetésére
és szükségleteik ellátására fordítják. Nincs semmiféle tartalékuk, nincs jövőképük,
sőt általában teljesen el vannak adósodva. A XXI. századi Magyarországon szomorúan
igaz és egyben tragikus megállapítás, hogy aki gyermeket vállal, az egyben a
szegénységet is vállalja önmaga és családja számára. Miközben a foglalkoztatás és a
reálbérek folyamatos csökkenés mellett egyre nő az infláció, az adóteher,
növekednek az egészségügyi és oktatási kiadások, a közlekedési tarifák és nem
utolsó sorban az élelmiszerárak, addig a magyar parlament újabb, végső/?/ csapást
mért most a hazai szegényekre. A törvényhozás hétfői ülésén a kormány javaslata
alapján a Fidesz is megszavazta -a négyzetméter alapú helyett- az egységes,
értékalapú ingatlanadó bevezetését.
Ha a többségében Fideszes önkormányzatok is úgy akarják, akkor 2009-től jöhet az új
típusú lakossági sarcolás. Eközben a szociálisan állítólag igen érzékeny ellenzék
-Orbán amerikai útja előtt- ismét elhatárolódik a nemzeti radikálisoktól,
megszavazza Románia után, Szerbia feltétel nélküli uniós csatlakozását, folytatja
az egyre nevetségesebb népszavazási cirkuszt, szkanderozik az APEH-el, majd
belekeveredik az igencsak gyanús Gripen, Szíjjártó, Rogán és Pokorni ügyekbe.
Nyilván ezért nem ér rá megvédelmezni és képviselni az ország szegényeit! A számla
nélküli költségtérítések millióit lenyúló álellenzék -a 410 forintos parlamenti
menü zabálása közben-, közösen mutyizik a kormánnyal és inkább Gyurcsány belső,
pártellenzékét támadja gőzerővel, semmint valódi sorsközösséget vállal az
elkeseredett nyomorgókkal.
Sokan felteszik a kérdést, hogy miért nem szereti sok nemzeti/jobboldali érzelmű
választó a Fideszt, miért fordul minden negyedig elégedetlen jobboldali szavazó egy
képzeletbeli új párt felé? Nos, hát ezért! A kettős kommunikáció, amelynek során
rendre kettéválnak szavak és tettek, sokakban azt az érzést erősítik, hogy a
legnagyobb ellenzéki párt nemcsak gyáva és ötlettelen, hanem a ,,minél rosszabb,
annál jobb" elve, igen fontos politikai krédó számára. Az ország kifosztása és
nyomorúsága egyre elviselhetetlenebb. A pártok iránti undor ellenére sorra,
egymásra találnak az eddig megosztott érdekvédelmi és civil tömörülések. Lehet,
hogy hárommillió taggal ideje lenne már létrehozni a Magyarországi Szegények
Pártját? Azt az új és hiteles erőt, amely elűzné végre ezt a saját mocskos
korrupciójába vergődő, hazaáruló elitet! El, de örökre!
Molnár Tamás
ÚDK |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-09 20:50:21, péntek
|
| |
| |
Balogh Gyula nyílt levele Orbán Viktorhoz a FIDESZ elnökéhez
Ungvári Krisztián történész a napokban kijelentette, hogy "a magyar politikai elit nagyon aljas kompromisszumokat kötött az ügynökkérdésben". Álláspontom szerint a politikai elitnek nem szokása "aljas kompromisszumokat" kötni, erre csak jellemtelen gazemberek képesek. Hosszú ideje tudható, hogy a rendszerváltás hajnalán ügynökkérdésben összeesküvés történhetett, amelyben ezek szerint nyilvánvalóan érintett mind az öt parlamenti párt. Talán ezért is puccsolhatta meg Demeter Ervin (az Ön egyetértésével) a kommunisták által beterjesztett ügynöktörvényt, mert az "aljas kompromisszum" ezt követelte a FIDESZ-től is!
Jómagam több mint tíz éve hirdetem, hogy Magyarországon addig nem lesz gazdasági fellendülés, demokrácia, jogállam, emberek közötti egyenlőség, amíg az ügynökök politikai támogatással láthatatlanul irányítják a magyar közéletet. Érdekes módon erre már minden kelet-európai állam rájött, egyedül a magyar lakosság feltételezte, hogy a pártok által hirdetett rendszerváltás valóban megtörtént. Mára mindannyian tudjuk, hogy ez hazugság, ugyanaz a gazember banda csapja be és rabolja ki nap mint nap saját nemzetét, akik a Kádár-érában is ezt a feladatot teljesítették. Éppen ezért elég volt a hazudozásból!
Álljanak ki az ország nyilvánossága elé, és őszintén vallják be a magyar választópolgároknak, hogy önös érdekből becsaptunk, átvertünk benneteket! A kommunistákkal együtt hozzák nyilvánosságra, hogy a FIDESZ-kormányban hány személy végzett ügynöki tevékenységet, ezek a jellemtelen emberek melyik külföldi szolgálattal álltak kapcsolatban, és mi volt a szerepük a különböző korrupciós ügyek elleplezésében (lásd a Postabank túlkonszolidálását, 12 állami gazdaság "privatizációját").
Válaszoljon a Fidesz arra a kérdésre is, hogy a pártvezetés miért vett részt ebben az aljas játszmában, hány FIDESZ-es vezetőnél mutatható ki a közvetlen vagy közvetett érintettség a nemzetközi hálózattal? Van-e szerepe a senkiháziknak a különböző ellenzéki pótcselekvésekben és Gyurcsány Ferenc szándékos hatalomban tartásában?
A kommunista titkosrendőrség átmentése hazánkat erkölcsi, gazdasági, és politikai válságba sodorta, amiért Önöket is terheli a felelősség! Azonnal fejezzék be tehát a népirtó rendszer tudatos fenntartását! Az "aljas kompromisszumok" kötése, az összeesküvés nem a nemzeti, polgári, keresztény világnézet sajátja. A magyar választópolgárok becsapásával, félrevezetésével az ellenzéki politikusok ugyanazt a bűnt követték el, amit az ország hóhérai a véresszájú kommunisták. Itt az ideje tehát a tiszta beszédnek és az érintettek elszámoltatásának.
Végezetül azt szeretném kérni mind az öt parlament párt elnökétől, hogy a "strómanok" segítségével megszerzett lopott milliárdokat ne használják szavazatok vásárlására, választási csalásokra és az ügynökökkel dúsított médián keresztül a magyar lakosság elbutítására!
Balogh Gyula
volt országgyűlési képviselő
MNSZ elnök |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-09 19:57:10, péntek
|
| |
| |
Cser Ferenc
Október 23 - miért olyannyira fontos?
Megjelent a Magyar Élet 2007. november 1-i számában
Még a nyolcvanas évek vége felé (1987) egyik barátommal beszélgettem és
váratlanul annyit mondott: addig nem lesz Magyarországon társadalmi béke,
amíg 1956 értelmezése nem nyeri el a megfelelô helyét. Aztán jött az ún.
‘rendszerváltás', amelyrôl mára kiderült, legfeljebb gengszterváltásról
lehet szó, de rendszerrôl semmiképp sem. Merthogy mit hallunk ma ismét? Az
MSZP parlamenti képviselôje arról beszél, hogy 1956-ban a börtönbôl
szabadult nyilasok öldököltek és jártak zsidók után kutatva házról házra.
Havas Szófia ezt nyugodtan mondhatta, pártja nem határolódik el tôle,
föltehetôen azért nem, mert az értelmezési szótárukban csupán ennyi áll, ezt
ma is elhiszik, sôt vallják. Fônökük, Gyurcsány meg Havas kijelentését,
véleményét Wittner Máriáéval állítja szembe és azonnal állást is foglal:
1956 baloldali eredmény és ebben Nagy Imre a mérce.
Nohát itt tartunk 2007-ben, hogy 1956 értelmezése megint eltér a valóditól,
és ezzel máris igazolódik: addig itt nem lesz társadalmi béke, amíg ez a
kérdés nyugvópontra nem jut. Merthogy még nem, merthogy a magát baloldali
haladónak vélôknél még mindig a ‘fasiszta ellenforradalom' a módi, és nem
október 23., hanem november 4.-e az ünnep.
Mert mi is történt 1956-ban, októberben? Az ominózus hruscsovi beszéd után
megindult egy társadalmi forrás. Már elkezdtük kibeszélni azt, hogy a magyar
nyomor oka az a társadalmi rend - fôleg az orosz elnyomás és kizsákmányolás
- amelyben élünk. A hangzatos kommunista ígérgetések a magasabbrendû
életrôl
pontosan olyan hazugságoknak bizonyultak, amilyenek a mai gyurcsányi és a
mögöttes tirádák. Akkor azonban úgy véltük, hogy mindennek elsôrendû oka az
orosz elnyomás, az, hogy a nagynak titulált Szovjetunió ránk kényszeríti az
akaratát, gyarmati, sôt, rabszolgasorban tart minket. Ha tôle
megszabadulhatunk, akkor az ország a maga sajátos útját járva gazdaságilag
is megerôsödik és a társadalmi igazságosság is megteremthetô.
Errôl beszéltünk 1956 nyarán és kora ôszén és ezt igyekeztünk október
végétôl gyakorlatba ültetve meg is valósítani. Ezért szervezôdött meg az
elsô egyetemi mozgalom Szegeden, amelynek alapkövetelménye a szovjet típusú
társadalomnak magyarral való helyettesítése volt. Nem akartunk oroszul
beszélni, nem akartuk az orosz csasztuskákat énekelni, elégedettek voltunk
magyar nyelvünkkel, magyar dalainkkal, magyar meséinkkel, magyar
történelmünkkel. S minthogy Lengyelországban hasonló szellem lett úrrá,
vigyázó szemeinket nem Párizsra - még kevésbé Moszkvára - hanem Poznanra
szegeztük, és elsô önálló akciónkban a poznani bányászok sztrájkját
támogató
tüntetést határoztunk el. Utcai demonstrációt, amely zárt sorokban, békés
felvonulásnak indult. A Mûszaki Egyetemtôl vonultunk a Bem szoborhoz.
Mégis erre azt mondják immár két oldalról is, hogy igen, az elégedetlenséget
mesterségesen gerjesztették, hogy a szovjeteknek okuk legyen katonailag
beavatkozni. Hogy miért lett volna szükség a szovjet katonai beavatkozásra,
arra vonatkozóan két, egymástól szögesen eltérô vélemény is ismeretes.
Hernádi [1] (pp.: 176-189) azt fejtegeti munkájában, hogy a keleti szél
hozta ennek a gerjedését, merthogy kellett valami fasiszta jellegû balhé,
amivel az osztrák békeszerzôdést követôen meg lehet indokolni a szovjet
csapatok Magyarországon történô állomásoztatását, merthogy az a Magyar
Békeszerzôdés 4. cikkelyét sérthette volna. ,,Egy forradalom, vagy legalább
egy nagy létszámú demonstráció fasiszta jellegû követelésekkel odáig
fokozható, hogy ez a fasizmus visszatérésének látszatát keltheti" - írja
Hernádi (p.: 182). Másrészt a magyarokat ismét büntetni lehet annak
megtorlásával. Büntetni, mert még mindig nem hódoltak be Moszkvának, a
magyar parasztság még mindig ellenáll a kommunista eszméknek. Ez igaz volt -
mégpedig az, hogy ellenállt a magyar parasztság -, de a további események
valahogy nincsenek összhangban ezzel az elképzeléssel.
A másik oldal meg azt mondja, hogy azért kellett társadalmi balhét
gerjeszteni, hogy a szovjetek azzal legyenek elfoglalva, és akkor a szuezi
ügy könnyebben rendezhetô, nem fenyeget világháború. Erre Philip Skadron
utal, aki hajdani CIA ügynök volt és most Ausztráliát járva gyôzködi a
magyar emigrációt, hogy az angol-francia tábor provokálta ki a felkelést
azért, hogy azzal a Szovjetunió fegyvereseinek figyelmét lekösse. [2].
A két kijelentés, vélemény egyidejûleg nem lehet igaz. Vajjon melyik igaz
ezek közül? Vagy egyik sem? Vizsgáljuk meg mindezeket és az eseményeket is.
Elôbb Hernádit.
Minthogy maga Hernádi is elismeri, miszerint a Jaltát bôven megelôzôen ezt a
területet a Szovjetuniónak adták, semmi szükség nem volt arra, hogy a
szovjet csapatoknak a hirtelenjében megkötött Varsói Szerzôdés országaiból
ki kelljen vonulniuk. Ez a szerzôdés ezt lehetôvé tette. Az ország vezetése
nem is kérte a Vörös Hadsereg kivonását, így az az indok nem áll meg, hogy a
szovjet hadvezetés e mögé akart bújni és csapatait ezen indokkal helyezi át
Ausztriából Magyarországra. Ez az áthelyezés a Varsói Szerzôdés megkötésével
meg is történt és a csapatok immár egy éve Magyarországon tartózkodtak. Egy
évvel késôbb, további megerôsítésre nincs szükségük. Egyébként a magyar
pártvezetésnek volt hatalmas szüksége a szovjet csapatokra, hiszen saját
haderejében sem bízhatott - ahogy ezt a további események igazolták is.
A komolyabb gond az ún. ellenôrzött, fasisztának bélyegezhetô
demonstrációval, esetleg forradalommal van. A kormányzatnak semmi szüksége
nem volt egy látszólagos felkelésre ahhoz, hogy a népét fasisztának,
reakciósnak nevezze, ezt addig is megtette, bármiben is ellenkezett ve le
szemben. Ha a szovjetek büntetni akarták a magyarokat azért, mert eszmeileg
ellenálltak a bolsevizmusnak, ez még elképzelhetô, de felkelésre, tüntetésre
akkor sem volt szükségük ahhoz, hogy ezt megtegyék. Az életszínvonal a
háborús körülményeket tükrözte, az ÁVÓ - ekkor már, mint ÁVH - a
népesség
nyakán ült, nap-mint-nap számíthatott bárki a fekete kocsi megérkezésére és
arra, hogy aztán a családból alig marad valaki, de megmarad a nyomor.
Akkoriban havonta talán egyszer az volt a vasárnap, amikor a család húshoz
jutott. A nyomor és a félelem mindent áthatott, miközben látható volt a
pártvezetôk nem éppen nyomorgó élete. Az elégedetlenség nagy volt, nem volt
arra szükség, hogy azt bárki is tovább szítsa. A félelem a megtorlástól is -
és erre semmiféle provokációval nem találunk enyhítést. 1956 márciusában
találkoztam személyesen is az ÁVH-val, a bemutatkozás két hatalmas pofon
volt. Csak az után kérdeztek.
Akkor nézzük a másik álláspontot, miszerint nyugatiak provokálták ki a
felkelést. Itt komolyabb a gond. Igaz, a Szabad Európa Rádió mondta a magáét
és szította a tüzet, de pl. az USA vezérkara nem tette ezt. Amikor kitörtek
a harcok, akkor Eisenhower és Dulles, a CIA fônöke komoly gondba került és
igyekezett a Szovjetuniót biztosítani arról, hogy tartják magukat Jaltához,
ez a szovjetek belügye [3]. Ettôl a felfogásuktól késôbb se tértek el és a
brutális november 4-i beavatkozást követôen a talán kellô mértékben be nem
avatott Ausztrália vitte a magyar ügy mellett a prímet, az USA valójában nem
lépett.
Sôt! Az USA-nak úgy kellett a ma-gyar ügy, mint hátára egy púp, hiszen éppen
abban volt érdekelt, hogy Eu-rópában a szovjet bolsevizmus ural-kodóvá
váljék. Abban volt érdekelt, hogy a Szovjetunió abban az akcióso-rozatban,
amire készültek - és aztán amibe belebonyolódtak - ne sérüljön. Nos, a
magyar szabadságharc és for-radalom éppen ezt a reményüket dön-tötte romba:
Európa ‘haladó' baloldali népe hátat fordított a kommunizmus-nak! Elment a
hajó, megszûnt annak a reménye, hogy Európa bolsevizál-ható!
És itt a lényeg. Ebben találjuk meg az 1956-os magyar felkelés,
szabad-ságharc és forradalom következmé-nyeinek a pontos magyarázatát. Ezt
nem kirobbantották - még ha esetleg némi zavargásnak örültek is, hogy
lecsaphassanak az ellenfeleikre - de az egész úgy ahogy volt, az emberek
spontán tette volt. Tették, mert a hatalom arroganciája ebbe
belekényszeríttette ôket. Elégedetlenek voltunk, nyomorogtunk, a hatalom
állandóan a létünket fenyegette: nem volt veszíteni valónk! Amikor már
lôttek is, csak egyet tehettünk: visszalôttünk! Mindennel, ami a
rendelkezésünkre állott. Féltéglával, kavicsokkal, majd a támadóktól
megszerzett fegyverrel - ahogy a Rádióba mentôautóval szállított AVH-s
fegyvereket a tömeg megszerezte.
Tudni kell, hogy Szueznek annyi volt a szerepe, hogy frissebb szovjet
páncélos alakulatok is Magyarországra érkeztek, hiszen az ogyeszai
tankhadosztályt nem sokkal a szegedi nyilatkozat után már elindították. Az
orosz páncélosok Budapest utcáin hajnali 2 órakor már megjelentek, jóllehet,
a harcokba akkor még nem avatkoztak be. Akkor még az ÁVH ellen folyt a harc
és ehhez a szintén megalázott, kisemmizett rendôrség és honvédség segítséget
adott: eltûrte, hogy a fegyvereinek egy részét elvigyék. A kiskatonák
csatlakoztak a harchoz, a tisztek egy része passzív maradt, de nem lépett
fel a lázadókkal szemben. Mert az események ezen szakasza lázadás volt. Ezt
pedig elôre senki nem szervezte, mert ha szervezi, az események nem abba az
irányba haladnak, amelybe haladtak.
A szabadságharc akkortól jellemzô, hogy az oroszok beavatkoztak a harcokba.
A szovjet hadsereg azonban teljesen demoralizálódott. A berlini példa
alapján azt hitték - remélték! - hogy a páncélosok felvonulásával a rend
helyreáll, a lázadók fülüket-farkukat behúzva elmenekülnek. Nem ez történt.
Az ‘ellenfél' ugyanis nem a jól szituált polgárok, hanem az ifjúság, utca
egyszerû népe volt. Hamar megtanulták, hogy a gyalogság nélkül felvonuló
páncélosok könnyû prédát jelentenek és éltek a lehetôséggel. A
‘Dicsôséges
Vörös Hadsereg' durva taktikai hibája és az irreguláris haderôvel szembeni
erkölcsi alárendeltsége miatt elszenvedte történetének legnagyobb és
legmegalázóbb vereségét. Budapestrôl ki kellett vonulnia!
Nem azért, mert Szuez árnyéka vetült rá, hanem azért, mert csapatai
demoralizálódtak. Így aztán valóban nem volt erkölcsi támogatottsága, hogy
Szueznél is beavatkozzon - megtehette volna, ereje volt hozzá. Neki a
szolganépeket kellett rendbetennie - erre kötelezte ôket a csicskások üvöltô
tömege is, akik maguk is szívesen beavatkoztak volna a harcokba. A
csehszlovák és román párt felajánlotta, hogy rendbeteszik az országot,
csapataikkal bevonulnak és Magyarországot egymás között felosztják, de ebbe
Hruscsov nem ment bele [4].
A szabadságharccal párhuzamosan folyt, majd azt követte az igazi forradalom:
a társadalom átalakítása. Ez pedig a munkástanácsrendszer viharos kiépülése
volt: a társadalom igyekezett a kezébe venni a saját sorsát. Hogy mennyire
nem a szélsôbal, a kormányzat provokálta ki az eseményeket, éppen az erre az
akcióra adott kíméletlen válasza a bizonyíték: a megtorlás áldozatai nagyon
nagy arányban nem a fegyveresek voltak, hanem a nép bizalmát élvezô, a nép
érdekében kiálló munkástanács elnökök és tagok.
Most pedig a hatalom megint abban mesterkedik, hogy a hagyományos ítéletet
érvényesítse: a háború elôtti rend hívei okozták, robbantották ki a
forradalmat és most - az új koncepció szerint - ezzel megakadályozták az
igazi, baloldali rendszer átalakítást, amelynek védjegye Nagy Imre. Erre
megy ki a játék. Hazudnak most is, amint hazudtak regnálásuk minden
percében, meg amikor a hatalom megszerzése a céljuk, hiszen éppen a
legkeményebben megtorolt eseményekrôl nem beszélnek, igyekeznek azt
elfelejteni. Sôt, mitöbb, a nép érdekében történô cselekvéseket ma a
populista jelzôvel illetik és ez már szinte az antiszemitizmusnak a
szinonimája. Vajjon mért?
Nyugat - fôleg az amerikai vezetés - céljai nem csak akkor látszottak,
amennyiben tökéletesen a saját propagandájával ellentétben cserben hagyta a
vérzô nemzetet, hanem ma is látszanak, amikor az 1956-os felkelést,
szabadságharcot és forradalmat gyakran még szavakban sem éltetik, hiszen
fôleg a forradalom és annak brutális vérbefojtása, az azt követô véres
leszámolás, megtorlás felnyitotta a nyugati kommunisták tekintélyes részének
a szemét és a ‘Világforradalom' megvívásának esélye hihetetlen mértékben
lecsökkent.
Nem jött be az I. világháborút követôen, mert a népek nem voltak akkor vevôk
rá. Nem jött be a II. világháborúval, mert a németek öngyilkos akcióban
megelôzô támadással meggátolták a szovjeteket abban, hogy egy kivéreztetett
Európára teljes hadi kapacitásukkal rászabaduljanak [5]. Most pedig az
1956-os magyar lázadás vérbefojtása okozta felvilágosodás immár végleg
lerombolta a ‘Vi-lágforradalom' sikerének az esélyeit. Nem maradt más
hátra,mint az egységes világállamot immár nem a szovjetekkel, hanem a pénzvilág
irányításával a Közös Piacon keresztül kellett létrehozni.
Viszont veszítettek 50 évet és ez alatt a nyugati világ emberének
életstílusa, életszínvonala lényegesen megváltozott. A várható kudarc miatt
a büntetnivaló bûnösök ma is a magyarok.
A ma is folyó életszínvonal rombolás, a fasiszta veszély feltunkolása, a
szólás szabadságának megvonása, a társadalom rabigába döntése, az utcai
rendôri brutalitások sora ezt jelzi. A tavaly október 23.-án levezényelt
magyarverés ennek egy különösen durva példája.
Ami aztán 1956-ot követte - a csendes, a szívós ellenállás - ellenben
megmutatta, hogy ez a szellem, az ebbôl származó elvárások megtorpedózhatók,
ez az erô nem legyôzhetetlen. Az emberi összefogás, az emberi gondolkodás,
az emberi bátorság, az emberi erkölcs az, ami a brutális, az emberiséget
rabszolgasorba süllyeszteni szándékozó erô megroppantására és legyôzésére
képes. Segítsd hát magad is 56 szellemében a társadalom szövetének újra
építését, taníts, hirdesd az igazságot és azt, hogy mindez sikeres lesz, ha
egyre többen ezt tesszük.
[1] Hernádi Tibor: A rendszerváltás igazi története, Szerzôi kiadás, Baja,
(2005).
[2] Csapó Endre: Ötvenhat a felelôsség hínárjában. Magyar Élet 2007. október
18-i számában
[3] David Irving: Uprising; One Nation's Nightmare: Hungary 1956, Veritas,
Bulls Brook, Australia, 1986, pp.: 156-8, 313-5, 346-7, 348-7.
[4] Egyik közeli ismerôsömet mint híradós tisztiiskolást az Akadémia-utcai
pártházba vezényelték október 24-én és ott voltak az oroszok kivonulásáig.
Ôk vették az üzenetet. Errôl ismerôsöm 1957-ben, leszerelése után
tudósított.
[5] Lásd Suvorov könyvét a Jégtörô-t, amely elérhetô a következô címrôl:
http://www.nemenyi.net/konyvtar.asp?IroID=51&MainID=7&FID=7 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-09 19:50:04, péntek
|
| |
| |
Pácban a betegek, pácban az ellátásuk is
Téma: vergődünk orvostól orvosig
2007-11-08 Magyar Hírlap
A rendszerváltozás óta soha nem látott iramban dübörög az egészségügyi reform. Az átalakítás talán egyetlen területen sem váltott ki annyi lelkesedést és ellenérzést, mint éppen itt.
Egy szállóige szerint kétféle ember létezik: aki már beteg, vagy aki majd az lesz. A reformötletek persze jobbára egészséges, de mindenképpen jó helyzetben élő emberek agyában születnek. Más kérdés, hogy ezek megvalósítása - még a legapróbb módosítás is - miként hat azokra, akiknek beteg a testük, ezért a lelkük is, avagy fordítva.
A drasztikusabb reformfolyamatok első lépéseként tavaly novemberben megszületett az úgynevezett gyógyszer-gazdaságossági törvény, amelynek értelmében - azonos hatóanyag esetén - az olcsóbb orvosságot kell fölírnia az orvosnak. Ez csökkentheti a betegek terheit, és szakértők szerint sincs lényegi különbség a gyógyszerhatások között. A beteg egyébként nyilatkozhat úgy, hogy eltér a rendelkezéstől, és a drágább szert választja.
A közgyógyellátottaknál azonban nem ilyen egyszerű a kérdés, mert nekik csak az a szer írható föl ingyen, amelyet a névre szóló engedélyük lehetővé tesz. Schramek József háziorvos szerint így fordulhatott elő, hogy idős betegének a megszokott nyugtató tablettái helyett olyan kúpot "dobott ki a gép", amelyet lázgörcs ellen adnak csecsemőknek. Bizonyos krónikus betegek gyógyszereléséhez már félévente van szükség szakambulanciai javaslatra. Tragikomikus, hogy a cukorbetegek is csak így juthatnak inzulinhoz.
Február 15-én bevezették a vizitdíjat és a kórházi napidíjat, amelyeket - a harsány reklámoknak köszönhetően - viszonylag könnyen viselnek az emberek. Kimutatások szerint a vizitdíj csökkentette az orvos-beteg találkozások számát. Az orvosok viszont azt mondják: nem a váróban társasági életet élő idős emberek maradtak távol, hanem azok, akiknek a háromszáz forint igenis megterhelő. Igaz, a huszadik alkalom után visszaigényelhető a díj, de - vélik egészségpolitikai szakértők - inkább a német példát kellet volna követni. Ott negyedévenként tíz eurót fizet, aki igénybe veszi az egészségügyet, de a pénz ellenében bármennyi vizsgálatra jogosult.
Április 1-jén "kitört" a kórházi reform, egyes intézmények végleg bezártak, másoknak megnyirbálták a profilját, többeket összevontak. Ezzel párhuzamosan meghatározták az ellátandó területeket is - az ellenzék szerint körzővel, vonalzóval, asztal mellett ülve. Lehet benne igazság, ugyanis zűrzavar alakult ki. Az ipolysági beteg például integethetett az ablakból a váci kórháznak, mert őt áprilistól a messzebb lévő Kerepestarcsára kellett vinni. Hamar megkezdődött hát az ellátási területek korrekciója, és ez még most is tart. Nem csak a kórházakat, a szakrendeléseket is átszervezték, s ez elbizonytalanította a betegeket, nem tudták, hová kell ezután menniük. Schramek József szerint a súlyosabb betegséggel küzdő páciensek szembesültek igazán a gonddal, mert ők szorosan kötődtek gyógyítójukhoz. Időbe telt, amíg újból összetalálkozhattak - már akivel lehetett. Sok orvos ugyanis a reformmámor hatására külföldre távozott. Mindennapos problémát okoz az is, hogy több helyütt megszűnt a különleges betegségeket gondozó ambulancia.
Nem a reformok iránti igény, hanem a kényszer hívta életre még három évvel ezelőtt az úgynevezett teljesítményvolumen-korlátot, amely határt szab az egészségbiztosítási pénztár által fizetett ellátások számának. Emiatt alakultak ki a várólisták, maradtak és maradnak el olyan beavatkozások, amelyekkel súlyosabb bajnak lehetne elejét venni. A gondokat tetézi, hogy több megyei kórház nem képes teljes körű ellátást adni, nemritkán pedig az aneszteziológus hiánya akadályozza az operációt a kórházakban.
A kormányzat részben a piaci alapú egészségügytől vár megoldásokat. A hosszú huzavona után megszületett egészségbiztosítási törvénytervezet koronázná meg az eddigi lépéseket, de a szakértők intenek: a király meztelen.
Törvényes karácsony
Több idő jut az egészségbiztosítási törvénytervezet általános vitájára. A november 14-re, illetve 21-re tervezett hat órányi vita helyett 14-én nyolc, 21-én pedig négy órán keresztül ütköztethetik érveiket a képviselők. A végszavazás december második hetében várható.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-09 19:48:50, péntek
|
| |
| |
Szekeres: rendet kell tenni az MSZP-ben!
2007. november 07. 20:24 | Forrás: MTI - STOP
Rendet kell tenni az MSZP-ben - mondta Szekeres Imre, az MSZP elnökhelyettese, honvédelmi miniszter szerdán Budapesten, a XI. kerületben tartott fórumon, ahol a résztvevők több kritikát is megfogalmaztak Szili Katalin házelnökkel szemben.
Nem lehet elmenni egyes ügyek mellett erkölcsileg sem, és azért sem, mert úgyis a nyakunkba zuhan - közölte a politikus a kerületi pártszervezet irodájában, A nagy párbeszéd című sorozat keretében tartott fórumon.
Szekeres Imre úgy fogalmazott, "azt mondtam most hétfőn az elnökségi ülésen: kérem, semmi különös nincs benne, megmondom, hogy melyik szervezettel, hol van probléma, melyik politikusunkkal van probléma, darabra el kell rendezni az ügyet".
Az elnökhelyettes szerint természetes, hogy ez a folyamat konfliktusokkal jár. Elmondta: ő szombaton elkezdi, Kiskunhalason.
Kérdésre válaszolva közölte: hogy hol van probléma, ahhoz el kell olvasni az újságot, ír Kőbányáról, Zuglóról. Megjegyezte: elnökhelyettesként egyik feladata a helyi szervezetek munkájának átvilágítása.
A találkozón több kritikát is megfogalmaztak Szili Katalinnal, az Országgyűlés szocialista elnökével szemben, például hogy előkelő idegenként kritizálja saját pártját, illetve, hogy véleményét nem a nyilvánosság előtt kellene kifejtenie.
Az elnökhelyettes ezekre a véleményekre azt mondta: nem az a kérdés, hogy ki beszél, hanem hogy mit. Olyan viták kellenek a nyilvánosság előtt, amelyek erősítik a pártot - fűzte hozzá. A teremben lévő mintegy száz résztvevő többsége felmorajlott, jelezve, hogy nem ért egyet ezzel a véleménnyel.
Szekeres Imre megismételte: az a döntő, miről folyik a vita, nem a személyek.
A politikus egy kérdésre válaszolva beszélt arról, hogy az úgynevezett nemzeti tőke akkor erősödött meg, amikor a jobboldal volt kormányon. Mint mondta, ezt vállalati mérlegeken keresztül be tudja mutatni. Ez a nemzeti tőke - folytatta - politikailag támogatja a jobboldalt, ezért alakulhattak ki médiabirodalmak.
Szekeres Imre értékelése szerint az elmúlt egy-másfél év története a politikai sikertelenség története a jobboldal és a baloldal számára egyaránt. A politikus szerint a Fidesz számára azért, mert a közvéleményben élvezett nagyon magas támogatottságát nem tudta politikai, kormányzati, önkormányzati hatalommá alakítani.
Az MSZP számára azért volt sikertelen az év, mert a választáson elért pozícióját nem tudta társadalmi támogatottsággá váltani - tette hozzá.
Az elnökhelyettes szerint az MSZP jelenleg azt a szűk bázisát tudja maga mögött, amely mindig is kitartott a párt mellett, de ez kevesebb, mint amekkora támogatásra általában számíthatott.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-09 19:46:17, péntek
|
| |
| |
"Mogyorózó" intézményeket akar Draskovics
Speciális költségvetési intézményként, lényegében gazdasági társaságként működnek
majd az egészségbiztosítás részleges privatizációjával megalakuló
egészségpénztárak. Erről a kormányzati igazgatás összehangolásáért felelős tárca
nélküli miniszter beszélt a Közigazgatási Reformperspektívák című konferencián.
Draskovics Tibor, tárca nélküli miniszter bejelentette: az úgynevezett vállalkozói
közintézetről szóló törvényjavaslaton már dolgozik a kormány. Elmondása szerint az
elképzelés lényege, hogy azok a költségvetési intézmények, amelyek a piaci
versenyben szerzik bevételeiket, szervezetükben is igazodjanak a piaci
feltételekhez. A menedzsment teljes vagyoni felelősséggel tartozna, cserébe szabad
kezet kapna a szervezet működési rendjének kialakításában.
Draskovics Tibor megerősítette, ezeknek az intézményeknek a dolgozói elveszítenék
közalkalmazotti státusukat. A miniszter szerint az egészségpénztárakat azért kell
beékelni a beteg és az orvos közé, mert - mint mondta - az orvostól nem várható el,
hogy a gyógyításban anyagi, hatékonysági szempontokat is figyelembe vegyen.
,,Legyen olyan intézmény, amelyik mogyorózza a szolgáltatást nyújtó
intézményeket,
mert a beteg maga nem nagyon van abban a helyzetben - kiszolgáltatott és nincs
információja" - mondta el Draskovics Tibor.
(hirtv.hu)
http://www.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=10559 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 31
|
|
|
|
2007. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1008 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3203
- e Hét: 13470
- e Hónap: 24581
- e Év: 178077
|
|
|
Offline
