|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2008-08-26 23:17:06, kedd
|
| |
| |
Oroszország nem fogja abbahagyni?
2008-08-26 11:33:29 elnök
A hétfői orosz kijelentések fényében most úgy tűnik, 60 százalék, hogy észak felé folytatódik a háború, 40 százalék esélye van a békének, mondta az Indexnek Makk László, a NATO moszkvai összekötő képviseletének vezetője.
A grúz válság és háború egyaránt a NATO és Oroszország hibája, mondta az Indexnek Makk László, az észak-atlanti szervezet moszkvai összekötője hétfőn.
A katonai szövetség tábornoka szerint a NATO az elmúlt egy évben elaludt, az oroszok viszont most pozícióban vannak Grúziában, és bár ki fognak vonulni onnan, a kivonulás finom megoldásai, a gyakorlati megvalósítás mind tárgyalási alapot nyújtanak majd a NATO-val szemben egy következő cél eléréséhez.
Makk László vezérőrnagy szerint Medvegyev orosz elnök megnyilatkozásai az orosz és a nemzetközi sajtóban, amelyek az orosz-NATO kapcsolatok befagyasztásáról [1], Moldova figyelmeztetéséről [2]szólnak, vagy az orosz parlament döntései [3], vagy akár Juscsenko ukrán elnök aggódó nyilatkozatai [4] mind arra mutatnak, hogy az oroszok folytatni fogják a befolyási övezetük növelését, és a következő cél Ukrajna vagy Moldova megosztása lehet. Miként fajult a helyzet idáig?
A szakértő elmondta, hogy a NATO-orosz kapcsolatok az elmúlt 17-18 évben folyamatosan fejlődtek, valamelyik fél mindig vezető szerepet vállalt. A fordulópont Putyin 2007 februárjában megtartott müncheni beszéde volt, amelynek a lényege, hogy Oroszország újra stratégiai játékossá vált, visszatért a világ véráramába politikai, gazdasági és katonai szinten is.
Makk László szerint a NATO ott hibázott, hogy nem vette komolyan a beszédet, és nem értékelte újra a kapcsolatokat. Elmaradtak az elméleti és gyakorlati lépések. Például 2006-2007-ig egyfajta kapcsolat-felépítés folyt a NATO és az orosz fél között harcászati-hadműveleti szinten is.
2007 után az oroszok korlátozták ezt a fajta együttműködést, évi 540-ről 110-re esett vissza a közös programok (például hadgyakorlatok) száma.
A NATO 2008 elején kapott észbe, új stratégiai kereteken kezdett el gondolkozni, de már későn.
Rövid volt az idő, és a bukaresti csúcsra nem tudott felmutatni semmit: az orosz fél és a NATO elbeszélt egymás mellett.
A helyzet azóta tovább romlott. Jelenleg az oroszoké az előny, hiszen náluk megtörtént az elnökválasztás, Amerikában viszont még előtte állnak.
A grúz háború háttere
A grúz háborúért Makk László szerint mindkét fél felelős. Nyílt titok volt, hogy a NATO milyen segítséget nyújtott Grúziának.
2008 május 15-én Brüsszelben, a NATO-orosz tanács vezérkari főnöki ülésén az oroszok egy tételes listát ismertettek, hogy melyik tagország (közöttük Magyarország), milyen segítséget adott, és már akkor lehetett sejteni, hogy háború lesz.
A NATO figyelmeztetése viszont már későn érkezett a korábbi segítségtől felbátorodott Grúziának. Június-július folyamán mind a grúz, mind az orosz hadsereg megtartotta a határmenti hadgyakorlatokat, mint háborús főpróbát, és mindkét fél önbizalommal telve fejezte be azokat.
A többit már mindenki ismeri: augusztus 7-én a grúzoknál szakadt el a cérna, válaszul az oroszok pár nap alatt megsemmisítették a grúz erőket. Makk László úgy véli, hogy az orosz hadsereg bevonulása egyes dél-oszét területekre még megmagyarázható, azt viszont, hogy miért hatoltak be Grúziába és miért maradtak ott, maguk sem tudják megmagyarázni.
Éppen ezért Makk László véleménye szerint az oroszok előbb-utóbb kivonulnak Grúziából.
Jelenleg viszont egy olyan taktikához folyamodnak, ami a II. világháborús eszközökre emlékeztet, és ami például a balkáni válság idején Magyarország vagy más országok számára teljesen elképzelhetetlen volt. Békefenntartásra hivatkozva egységeik tulajdonképpen elfoglalták és ellenőrzésük alatt tartják a főbb grúz stratégiai pontokat.
A kivonulás részletei remek tárgyalási alapot nyújtanak majd a NATO-val szemben.
Várhatóan egy folyosó kialakítására törekednek Abházia és Oszétia között, amelyet ellenőrizni tudnak majd.
Mi lesz a folytatás?
A hétfő nyilatkozatok azt vetítik előre, hogy Medvegyev egyre keményebb vonalat képvisel a konfliktusban. Putyint Makk László szerint lefoglalja a belpolitika, a külpolitika az elnökre maradt.
A szakértő véleménye szerint jelenleg 60 százalék az esélye annak, hogy a háború folytatódik észak, észak-nyugat felé, azaz Moldova, vagy még inkább Ukrajna irányába.
Borisz Jelcin már 1994-ben felvetette, hogy Oroszországnak növelni kell befolyását a FÁK-államokban az orosz határhoz közel eső, túlnyomóan oroszok lakta részeken. A kérdés sokáig nyitva maradt, de most úgy látszik, hogy a befolyás növelése megkezdődött.
Az oroszok egy új módszert alkalmaznak: kijátsszák az állampolgársági kártyát.
A módszer lényege nagyon nagy vonalakban: az érintett övezetekben például orosz útlevél vagy állampolgárság jár. További eredményeket hozhat, ha az elégedetlenséget provokációk növelik, és ha kirobban a feszültség, akkor a békefenntartásra hivatkozva be lehet vonulni az érintett területre.
Az elképzelés Grúzia esetében tökéletesen működött. Versenyfutás Ukrajnáért
A világon jelenleg számos ponton folyik a nagyhatalmak befolyási övezetelosztása.
Ennek egyik, most nagyon előtérbe került része a Lengyelország tengeri szakasztól és a Baltikumtól a Kaukázusig tartó övezet, amelynek egyik kulcspontja Ukrajna.
Ez az úgynevezett puffer- vagy szürkezóna.
Ebben az övezetben Makk László szerint 10-15 éven belül eldől, hogy ki hova tartozik: a NATO-hoz vagy Oroszországhoz.
Egy-két évtized múlva a két hatalmat már csak az éles határ választja el, és a határ két oldalán ott sorakozik fel a két óriási fegyverarzenál. A két fél itt valószínűleg megáll.
Nagy háború nem várható, mert az senkinek sem érdeke. Bár a NATO tervei között ugyan szerepel, hogy felveszi tagjai közé Ukrajnát, de úgy tűnik, a versenyfutásban Oroszország előbb rajtol. Makk László szerint, ami jelenleg történik az orosz befolyási övezetekben, abból látszik, hogy Oroszországnak mindenre kész forgatókönyve, sőt konkrét hadműveleti terve van.
A NATO viszont nagyon úgy tűnik, hogy nincs még felkészülve a válaszokra.
http://www.fideszbp20.hu/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-08-26 23:06:02, kedd
|
| |
| |
84 éve nem voltunk ennyire gyengék
2008-08-25 10:05:50 elnök
A magyar olimpiai csapat három aranyérmet szerzett Pekingben.
Ennél rosszabbul legutóbb 1924-ben szerepeltek sportolóink a nyári játékokon, azóta mindig összejött legalább négy elsőség.
A pekingi olimpián három aranyat, öt ezüstöt és két bronzot szereztek sportolóink.
Magyarország tíz éremmel fejezte be a huszonkilencedik nyári játékokat. Sok, vagy kevés, félig tele van-e a pohár, vagy üres, ezt mindenki eldöntheti.
Annyi biztos, hogy a magyar sportvezetők a felkészülés, illetve az arra fordított összegek ismeretében megfogalmazott várakozásaikkal ennél sikeresebb szereplést sugalltak a közvéleménynek.
A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke, Schmitt Pál mindhárom éremből hatot-hatot várt. Reményeit jelezte, hogy saját egykori sportága, a vívás mellett az öttusa, a kajak-kenu, illetve a női vízilabda éremátadására jelentkezett be.
A MOB-elnök azt is mondta, az egyértelmű esélyek mellett egy meglepetés is összejöhet.
Az eredmények ismertek, a vívók csalódást okoztak, egy bronzig jutottak, az öttusázók mindannyian a mezőny második felében végeztek. A női pólósok az elődöntőig jutottak, a meglepetésarany harminc másodpercen múlott: a kötöttfogású birkózón, Fodor Zoltánon a döntő legvégén csinálták meg a nap első akcióját. A kajak-kenusok a kiegyenlített mezőnyben két aranyat, egy-egy ezüstöt és bronzot szereztek.
Lehet, hogy kevés, lehet, hogy sok ez az éremtermés, de az eddigi olimpiák magyar szereplései többet ígértek. Három arany fölé csak első hat olimpiánkon nem sikerült jutni.
Utoljára 1924-ben, Párizsban szerzett a mostaninál kevesebb aranyat Magyarország. A francia fővárosban rendezett játékok voltak számunkra az elsők az I. világháború után. A kormány alig tudott pénzt biztosítani a kiutazásra, a futballisták az MLSZ költségén vettek részt. Mindezek ellenére mai szemmel is jelentős, 89 fős csapat képviselte az országot. A két elsőség mellett három ezüst és négy bronz jött össze. A vívók Párizsban húztak, egy-egy aranyat és két bronzot szereztek.
Az első magyar olimpiai arany tulajdonosa, az építész Hajós Alfréd ezüstöt hozott a művészeti versenyeken. Az éremtáblázaton tizenharmadik helyet ért a kilenc dobogós helyezés.
A magyar sportolók szereplése Párizs után lett igazi sikertörténet.
Közismert, hogy Helsinkiben, 1952-ben tizenhat aranyat hoztunk, összesen negyvenkét éremig jutottunk. Ezzel a harmadik legeredményesebb lett Magyarország, ami már 1936-ban, Berlinben is sikerült a tíz elsőséggel, összesen tizenhat éremmel.
A párizsi két aranyat egyszer, 1976-ban sikerült megközelíteni. Montrealban csak négy számban avattak magyar győztest: a tornász Magyar Zoltán lólengésben győzött, Németh Miklós gerelyhajításban lett a legjobb, első lett a tőröző Tordasi Ildikó és a vízilabda-válogatott.
Az öt ezüst és tizenhárom bronz azt jelentette, hogy a huszonkét érem bőven nem a leggyengébb szereplés 1924 óta.
A Szöulban gyűjtött tizenegy arany és 23 érem már a helsinki magasságokat idézte, és mindenki attól tartott, a rendszerváltás - az állam folyamatos kivonulása a sportból - Barcelonában érezteti a hatását. Nem éreztette (12 arany, 30 érem), de Atlantától folyamatosan szorultak hátrébb a magyar sportolók.
1996-ban az 1960-as huszonegy érmet sikerült hozni, 2000-ben Sydneyben és 2004-ben Athénban (17-17 dobogós hely) Berlint (16) idézte az összteljesítmény. Pekingben pedig visszatértünk a hőskorhoz.
http://www.fideszbp20.hu/Ha leiratkozna hírlevelünkrol kattintson ide.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-08-26 22:53:46, kedd
|
| |
| |
Magyarok ellen vonult a Matica-gárda Dunaszerdahelyen
2008-08-25 09:58:34 elnök
Pénteken tartotta első "toborzóját" a Szlovák Délért - Együtt Élünk Itt néven szerveződő polgári társulás. Noha a Matica slovenská szóvivője, Stanislav Bajaník - aki mellesleg a csoport előkészítő bizottságának elnöke - tagadja, hogy a szlovák nemzeti intézmény megerősítésére hoznák létre a társulást, az összejövetelen somorjai, komáromi, nyitrai, galántai, lévai és rimaszombati maticások is jelen voltak, éspedig a dunaszerdahelyi Matica-házban.
A szervezet szóvivője cáfolta a pozsonyi Új Szónak nyilatkozva, hogy Robert Fico óhajának tesznek eleget. A kormányfő néhány napja Turócszentmártonban arra kérte a Matica képviselőit, erősítsék meg pozíciójukat a déli régiókban. Szlovákiában napokkal ezelőtt látott napvilágot egy felmérés, miszerint a tizenévesek a legnagyobb arányban a magyarokkal szemben elutasítóak.
A szóvivő az Új Szónak elmondta, hogy még februárban tartottak egy találkozót Komáromban a társulás megalapításával kapcsolatban. Bajaník szerint a Dél-Szlovákiában élő szlovákok állandó diszkriminációnak vannak kitéve. Viszont példával, megtörtént esettel nem tudott szolgálni. "Jelenleg a diszkriminációgyanús esetek feltérképezése folyik. Miután bejegyzik a társulást, kezdünk beszélni az incidensekről, és azon leszünk, hogy orvosoljuk őket" - nyilatkozta tegnap az Új Szónak Bajaník. "Orvosolják a sérelmeket"
Az "orvoslás" módjáról a társulás bizottsága dönt: vagy a helyi önkormányzathoz, vagy bírósághoz fordulnak. "A szlovák nemzeti érdekeket akarjuk védeni a vegyesen lakott területeken" - mondta Bajaník. Nem tartja furcsának, hogy éppen ő, a Matica szóvivője a társulás előkészítője. Úgy gondolja, bárki bármennyi szervezet tagja lehet. Véleménye szerint független társulatról van szó, amely együtt fog működni a Maticával, és azonosul filozófiájával.
"A bejegyzés után kerekasztal-beszélgetést kezdeményezünk a magyar szervezetekkel, egyebek közt a Csemadokkal és más, romákat is tömörítő csoportokkal" - állítja Bajaník.
A társulat főbb tevékenysége közt a szlovák kultúra és identitás megerősítése szerepel. Petőcz Kálmán, a Fórum Intézet munkatársa szerint egy ilyen polgári társulás létrejöttével a vélt diszkriminációs helyzetek nem oldódnak meg.
A Polgár és Demokrácia szervezet igazgatója, Carlota Pufflerová közölte: "Csak akkor tartom elfogadhatónak a csoportot, ha nem a Maticára kapcsolódik." Kikérték volna a Matica slovenská dunaszerdahelyi alapszervezetének véleményét is, de Monika Benkovská elnök lapzártáig nem reagált a telefonhívásokra.
http://www.fideszbp20.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-08-26 02:28:34, kedd
|
| |
| |
Gyenge gyávák
A gyenge gyáváknak föld kell,
pénz, gyár, bank, vár, magyar lélek!
A gyenge gyáváknak semmi,
semmi sem drága, isteni
birtokot, tudást kívánnak,
csak maguknak, csak maguknak!
Senki másra nem gondolnak,
csak sátán mammon urukra,
csak a mára, csak a mára
perc elmúló jutalmára,
jár az agya, hozományra,
csak magára, csak a mára.
Remegnek, - Istennek hála! -
remegnek tükörben állva,
saját szemükben félelem,
félelem rab a kényelem.
A gyenge gyávák gyűjtenek,
maguk köré lágy férgeket,
hatalom-törvény hegyeket,
hogy biztonságban éljenek.
Mert a lelkükben nincs Isten,
nincs örökre írva vérrel,
az emberszívet dobogtató
testvér-érzés, a Mindenható!
Nincs lelkükben tűz, se fűszál,
nincs szerető árnyék, madár,
csak maguknak, csak maguknak
őrzött félelem, a halál.
Nem tudnak mit adni tovább,
csak lelkükben őrzött kopár,
kihalt bankszámlán a nullát,
csak a halált, csak a halált!
Csak maguknak, csak maguknak
gyűjtenek a gyenge gyávák,
hatalom-törvény hegyeket,
a lelkük helyén érveket!
2008.08.24. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-08-26 02:26:53, kedd
|
| |
| |
ÚJ KIÁLTÁS
Mi végre hát a szép szavak?
Mi végre mind a becsület?
Zsebed kell-e, és tele has,
s hogy vég nélkül fecseghess?
Mi végre minden cifraság,
mikor néped temetni viszik,
mikor az ország jajt kiált,
hogy az ég is ettől vonaglik?
Lánca csörren. Nem hallod?
A te bokád nem véres!
Gyomra korog. Elfordulsz?
Jön-e idő, hogy segítesz?
Van-e még tükröd otthon,
hogy néha ilyenkor belenézz?
Miért a gombóc a torkodon,
míg a távol elemészt?
Jöjj hát lépteink döngeni!
Nem hallod? Itt a helyed!
Csak gyere, és ennyi!
Mondani büszke, szabad éneket.
Budapest, 2008. augusztus 24.
Lengyel Károly
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-08-26 02:17:55, kedd
|
| |
| |
Szőnyi Bartalos Mária
HAMAROSAN
Hamarosan haza megyek.
Itt már sokan vannak idegenek,
akik magyar honba nem valók,
mert feketére festenek lobogót.
Hamarosan haza megyek.
Oda, ahol várnak hegyek.
Oda, hova való vagyok.
Oda, honnan én származok.
Hamarosan haza megyek.
Ott igaz magyar ember leszek,
s nem üldöznek azért engem,
mert szeretem a magyar nyelvem.
Hamarosan haza megyek.
Várnak engem sík terepek,
ahol pereghetnek búzaszemek,
mert ott vannak még a gyökerek.
Hamarosan haza megyek.
Várnak már a tiszta szemek:
lelkemet megnyugtató öregek.
Maradjatok csak itt, ti lelketlenek!
Hamarosan haza mentek mind,
akik maradni akartok tiszták.
Hamarosan visszajövünk mind,
megtisztítani bűnösöktől Kárpát-Hazát.
Hamarosan haza megyek.
Hamarosan haza megyünk mind.
Hamarosan visszajövök.
Hamarosan visszajövünk mind.
Komárom-Szőny, 2008. augusztus 25.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-08-26 02:08:05, kedd
|
| |
| |
Miközben sorsunk egyre veszedelmesebben romlik, aug. 20-án nagy népi vircsaftot rendezett az áruló, népnyúzó kormány. Mert a ,,kenyeret és cirkuszt a népnek" gyakorlatát alaposan megtanulták. Tudják, hogy a nem gondolkozó tömegek - megszokva a kádári éra népámítását - özönlenek egy kis ingyen ételért, italért, tortáért,... látványosságért. Mert annyira ki vannak éheztetve valami jóra, hogy már azt sem nézik, milyen kéz adja. Márpedig az a kéz (a kormány keze) szennyes. Lopástól, a nemzet elárulásától, kifosztásunktól. Szerencsétlen együgyű népünk pedig nem is törődik vele, hogy mi történik körülötte. Összébb húzza a nadrágszíjat, és örvendezik, ha néha kap egy kis kedvezményt. Itt tarunk 2008-ban.
Nem az ünneplés ellen vagyok, mert igenis kellenek ünnepek az életünkbe. De amikor azok pöffeszkednek az ünnep élén, akik nyomorba dönti az országot, az tűrhetetlen!
Annyira sajnálom népemet. Mikor ébred már fel végre? Mikor mondja azt, hogy ,,elég, ne tovább"? Nagy a zűrzavar a fejekben. Pedig fel kellene már végre ismerni, hogy ki kicsoda. A Szentírás beszél a lelkek megkülönböztetésének ajándékáról (1Kor 12:10). A baj az, hogy népünk rettentően eltávolodott Istentől, s ezért képtelen a magában uralkodó zűrzavar rendezésére.
Szóval, volt ma mindenféle - cirkuszinak is beillő - hacacáré, csakhogy egy napra feledkezzünk meg nyomorunkról. De mi lesz holnap? Javul valami? Törődik velünk az ámító kormány? Jobb lesz a megélhetésünk? S elgondolkoztunk azon, hogy mi mindenre lehetne azt a pénzt fordítani, ami ma eltűnt néhány kormány-közeli vállalkozásnál?
Szeretem az ünnepeket, ha van alapjuk. Csakhogy mi köze ennek a hazaáruló korrupt maffiának államalapító Szent István királyunkhoz, hagyományainkhoz. Álszent módon ott állt, ájtatosan a szívére tett kézzel Gyurcsány a tisztavatáson, miközben úgy tesz a fogadalmat tevő ifjú tisztekre, hogy el sem tudjuk képzelni.
Egy szó mint száz, szomorú voltam a mai napon. Mert látom, hogy orránál fogva vezetik országomat. No, de nincs mit tenni, ha a szerencsétlen tömegek ennek örülnek.
ISTEN ÓVJA MAGYARORSZÁGOT! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-08-26 02:06:32, kedd
|
| |
| |
2008.08.21.
Ritka figyelemmel kísértem eddig az olimpiát. Nem igazán vagyok fanatikus sportrajongó, de most valami arra ösztökélt, hogy kövessem az eseményeket. Lévén rokkantnyugdíjas (mint súlyosan mozgássérült), akinek - sajnos - van ideje, mert 50 fölött már munkát nem kap az ember, ha nincs valami haver, aki protezsálja. Az pedig pénz nélkül a mai mocskos világban nincs. Ekkora munkanélküliség közepette elképesztően nehéz elhelyezkedni. Még örülhetek, hogy van fix jövedelmem, amiből el lehet tengődni. Hányaknak nincs ennyi sem?
Szóval - mivel most éppen fáj a lábam, s nem szívesen megyek sehova, ha nem muszáj - figyelem az olimpiát, s végtelenül szomorú vagyok. Ezek az élsportolók éppen olyan érzékeny lelkűek, mint a művészek. Hiszen olimpikonjaink a világ élvonalában lévőkkel kell megküzdeniük. De ehhez önbizalom kell. Az pedig a mai magyar viszonyok között csak a kiválasztottaknak, a kormánymaffia által dédelgetetteknek van. S ahogy elkeseredett a többség, ez tükröződik élsportolóinkon is. Amikor ott lenne a lehetőség, elvesztik önmaguk tudásába vetett hitüket. Hiszen ők is gondokkal küzdenek, s átsugárzik rájuk környezetük, családjuk gondjai is.
Az ország állapota, honfitársaink mentális, morális helyzete, pontosan érződött olimpikonjaink teljesítményén is. Ők ugyan próbálták tartani magukat, de az eredmények önmagukért beszélnek. (Én dicsérem őket lelkes kitartásukért.) A szakértők ugyan a támogatási hiányra és a politikai hozzáállásra is fogják a történteket, de szerintem nem ez a fő baj. Egy bizakodó országban, ahol az emberek megelégedetek, s egyre-másra valósíthatják meg álmaikat, ott a sportolók, művészek is hatalmasat teljesítenek.
Sajnálom olimpikonjaikat, mert évek felkészülési munkája vész kárba, s nem túl sok részvételi lehetőségük van életükben. Mint ahogy nekünk is peregnek az évek, s a mai 50 körüliek első fél élete a kommunizmusban pocsékolódott el, a második meg a gengszterváltás aljas, alattomos és hazug idejében. Mindenek ellenére szeretem olimpikonjainkat, mert küzdöttek, olykor a lehetetlent is megpróbálták. Most ennyire telt, de hiszem, ha rendbe tesszük dolgainkat, akkor lesz ez sokkal jobb is!
ISTEN ÓVJA MAGYARORSZÁGOT!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-08-26 02:04:54, kedd
|
| |
| |
Tisztelt Elnök Úr, Kedves Gábor!
Olvastam újabb írásaidat, s engedd meg, hogy néhány gondolatot hozzá fűzzek.
1. A negyedik írásodban a tudatos agymosásról értekeztél, amit a neobal-neoliberális banda művel népünk és legfőbbképpen ifjúságunk ellen. Erről számtalanszor írtam már, hogy a gengszterváltás (és nem rendszerváltás!) bizonyítéka, hogy engedték az idegen médiumok garázdálkodását, egyedurakodóvá válását. Bizony, először belül, magunkban kell rendet tenni. Talán legelőbb nem is a fejekben, hanem a lelkünkben. Amíg az ateista, a másikat eltiporni törekvő szemlélet uralkodik, addig nem lehet megújulni. A Káin-Ábel gyilkos szemlélet helyett meg kell valósítanunk a Hunor-Magor egymást segítő és szerető új gondolkodást. Ez után megindul a fejekben a rendbetétel. Mert aki az utóbbi módon gondolkodik, az már látja az aljasságokat, hamisságokat, gazemberségeket. Mert belülről, lelkéből érzi!
Éppen ezért kell azt a képzési rendet megteremtenünk - de nem a jelenleg megmaradt kommunista tanárokkal! -, mely átformálja a jelenleg valóban félállati állapotban lévő fiatalságot. Félállatiak azért, mert csak az ösztöneik vezetik őket, s nem érdekli őket sem a múlt, sem a jövő, csak a ma csalóka és elillanó pillanata.
Lévén matematikus és sok évig gyakorló csillagász végeztem egy számítást. Megnéztem, hogy a belátható világegyetemhez képest (én akkor csak tízmilliárd fényévvel számoltam), mennyit jelent egy 100 éves (matuzsálemi korú) ember élete. Az a megdöbbentő adat jött ki, hogy kb. annyit, mint egy száz éves ember életében kb. 31-32 másodperc! A Bibliában a következőt olvashatjuk: "Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. (Szela.)" (Zsolt 39:6). Megdöbbentem az eredményen, mert ha valaki fél percig nem vesz levegőt, semmi baja nem lesz. Ekkor értettem meg, hogy semmik és minden vagyunk a világban. Semmik, ha csak végig éljük életünket, de mindenek, ha Isten szeretetében, vele közösségben élünk. Nem akarok én senkit térítgetni, de az alapvető normák igenis meg lettek adva számunkra a Szentírás által. Éppen ezért lelki, erkölcsi és tudati nevelésre, és nemzettudati erősítésre van szükség úgy az oktatásban, mint a médiában!
2. A sorozatod ötödik részében a mai ifjúság állapotváltozását vázoltad fel. Ezt csak megerősíteni tudom. Nagyon sok fiatallal foglalkozom, fiam baráti körét is vizsgálom, s azt látom, hogy egyre tisztábban látják, hogy mi is az igazság. Gyakran fordul elő, hogy eljönnek a fiamhoz, és beülnek hozzám beszélgetni. Isszák a szavaimat, mert tettre készek. Látják szüleik kínlódását, amint az ő jövőjüket szeretnék megalapozni, de közben éppen rájuk nincs idejük, s eközben mindenfelől ontja rájuk a reklám, a média, hogy éljenek a mának. Ezek a fiatalok már nagyon okosak, és szókimondóak! Igenis, felnő az új generáció (van közöttük sok selejt is, de engem nem az érdekel), s ezzel felnő az új "srácok" nemzedéke is.
Van olyan önvédelmi küzdősport, amelynek alapja az ellenség energiának saját célú felhasználása. Vagyis a védekező nem saját erejét használja, hanem az ellenfélét! Ez évszázadok óta működik. Működik most is. Igen, valóban, az energiát meg lehet sokszorozni, ha felerősítjük, mint a primer-szekunder transzformátorok. Primer rész a bejövő gyűlölet, szekunder rész pedig a kiáramló szeretet.
A teremtett világ élőlényeinek csak egyetlen közös nyelve van (s ennek létezését, működését tudományosan lehet bizonyítani), ez pedig a SZERETET! (Erről később még írok)
Mindez azért nem jelenti azt, hogy mi ostobák, naiv idétlenek vagyunk. A bűnökért mindenkinek viselni kell a következményeket, s ha a társadalom törvényei ellen vétett valaki, akkor még itt, a jelen világban kell számon kérni rajta. A szeretet nem jelenti az idiótaságot. Gyermekeinket is szoktuk szeretetből fenyíteni, az ő érdekükben, s számtalan példa van, hogy később megköszönték. Így gondolok én most a mai regnáló maffiózókra és tettestársaikra.
ISTEN ÓVJA MAGYARORSZÁGOT!
Baráti üdvözlettel: Czakó István |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-08-26 02:02:19, kedd
|
| |
| |
Kembe került egy két évvel ezelőtti dolgozat Dr. Csath Magnolnától. Sajnos, mind a mai napig aktuális, s most néhány részletben szeretném közre adni. (közre adja: Czakó István)
A Világbank és az IMF (Nemzetközi Valutaalap)
A két intézmény - amelyeket "Bretton Woods"-i szervezeteknek is hívnak, 1944-ben jött létre. Korunkban rendkívül értékes tevékenységet folytatnak azzal, hogy szigorúan ellenőrzik és befolyásolják a fejlődő országokban, a volt Szovjetunió utódállamaiban, továbbá a Kelet-Középeurópai országokban követett gazdaságpolitikát. Sőt 1997-ben sikeresen terjesztették ki hatásukat az eddig pénzügyileg független Dél-kelet-ázsiai országokra, mint pl. Thaiföldre, Koreára és Indonéziára is.
Ugyanis az eladósodott országoknak nincs más választásuk, mint elfogadni és bevezetni a Világbank és az IMF által kitervelt "struktúra-átalakító programokat", liberalizálni és privatizálni gazdaságukat, megszüntetni az állami ellenőrzést a nemzeti valuták felett, és tovább fizetni az adósságot.Ezek természetesen jelentős eredmények, és csak köszönet illetheti a két intézményt, azért, amit a liberális gazdaságpolitika és a globalizáció teljes győzelméért tesz. A két intézmény szintén nélkülözhetetlen a pénzügyi válságok idején, hiszen az ő segítségükkel jutnak hozzá a külföldi spekulánsok - természetesen a helyi lakosság kárára - a nagy kockázattal befektetett pénzükhöz. Ezt ráadásul olyan ügyesen oldja meg a két intézmény, hogy a bajba került országok lakosságának eszébe sem juthat, hogy adóforintjaik a külföldi spekulánsok zsebébe vándorolnak.
Ez a két intézmény továbbra is igen hasznos lehet. Az IMF esetén bizton lehet számítani arra, hogy nem ereszti ki szorításából az adós országokat, rájuk erőltetve a különböző megszorítási programokat és a pénzügyi ortodoxiát. Ezek az intézmények sem lesznek azonban képesek arra, hogy a továbbra is várható válságokat mindig sikeresen elhárítsák. Emlékezzünk csak arra, hogy a két intézmény sok ezer jól képzett és különlegesen jól fizetett közgazdásza sem volt képes arra, hogy az 1994. évi mexikói pénzügyi válságot előre jelezze. Ugyancsak sikertelenül értékelték és kezelték később az orosz és az ázsiai kríziseket. Mindezek ellenére természetesen nem gondolunk arra, hogy ezt a két intézményt be kellene zárni. Hiszen kiváló szolgálatot teljesítenek azzal, hogy továbbra is hatékonyan erőltetik a szegény országokra a liberalizációt, a privatizációt és a "struktúra-átalakító programokat", vagyis azokat a gazdaságpolitikai lépéseket, amelyeket a fejlett világ vezetői elvárnak, de egyénileg nem kényszeríthetnek ki a kevésbé fejlett országokból, hiszen ezt "szuverén államok belügyeibe való beavatkozásnak" lehetne tekinteni. A látszatra pedig adni kell.
ENSZ
Úgy látjuk, hogy az ENSZ, jelenlegi felállásában nem alkalmas arra, hogy a globalizáció ügyét előrevigye. Az ENSZ különböző intézményei egyébként semmi érdemi hatalommal nem rendelkeznek. Pl. az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, a FAO semmilyen befolyással nincs a világ élelmiszertermelésére és elosztására, az ENSZ környezeti problémákkal foglalkozó szervezete, az UNEP semmit sem tud tenni a környezet megóvásáért, és a Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezet, az UNCTAD nem tudja befolyásolni a világkereskedelem szabályait.
Az ENSZ leginkább azért hasznos, mert ez az egyedüli olyan nemzetközi fórum, amely a kisebb, gyengébb országoknak azt az illúziót kínálja, hogy részt vehetnek a világ ügyeinek intézésében.
A Kereskedelmi Világszervezet (WTO)
A WTO a globalizáció szempontjából legsikeresebb szervezet. Azt is mondhatnánk, hogy ez az 1995-ben életre hívott szervezet az "új világrend" képviselője, hiszen az alapító kormányok óriási hatalommal ruházták fel. A WTO szabályai szerint ugyanis az egyes országok többé nem "akadályozhatják" a szabadkereskedelmet. Ha mégis megpróbálnák, akkor kemény szankcióknak tennék ki magukat. Nem véletlen, hogy a WTO igazgatója öntudatosan így nyilatkozhatott: "mi fogalmazzuk meg az egységes globális gazdaság alkotmányát".
A WTO szabályai szerint sem a környezet, sem pedig az egészség védelme érdekében nem korlátozható a cégek tevékenysége. Éppen nagy hatalma miatt azonban a WTO növekvő ellenállásra számíthat. A gazdag országok lakossága is egyre jobban fog tiltakozni a csökkenő környezeti, egészségügyi és élelmiszeripari normák ellen. Pl. a WTO szabályok szerint az Európai Únió kénytelen lesz beengedni piacára a hormonkezelt amerikai marhahúst és a különböző génmanipulált élelmiszereket, ami nyilvánvalóan nem tetszik majd az európai lakosságnak. A szegény országok lakossága pedig azért tiltakozhat, mert a fejlett országok exportja tönkreteszi a hazai vállalatokat, és ezáltal munkanélküliséget okoz.
Az eddigiekből láthatjuk, hogy a bemutatott nemzetközi szervetek jól szolgálják a liberalizáció és a globalizáció ügyét. A teljes sikerhez azonban még ennél is többre van szükség.
A globális cégek
A globális érdekek legkeményebb érvényesítői azonban kétségtelenül a globális cégek. Érthető, hiszen ezzel egyben saját profit-érdekeiket is érvényesítik. Ezek a cégek jól látják, hogy a piaci verseny nem szolgálja profit-érdekeiket. Az ugyanis jobb és olcsóbb munkavégzésre, a vevők kiszolgálására sarkallná őket. Hasznosabb ezért a megegyezés, és ezzel a monopolhelyzetek kialakítása. Ezt szolgálják a közelmúlt vállalat-összeolvadásai és a stratégiai szövetségek kötése. Van azonban egy megoldhatatlannak látszó probléma. Ugyanis az összevonások, a vállalati "karcsúsítások" miatt egyre több dolgozót bocsátanak el a cégek, ezzel egyben piacaikat is beszűkítik. A munkanélkülivé váló, elszegényedő emberek viszont alig vásárolnak. Ez pedig azt jelenti, hogy óriási kihasználatlan kapacitások halmozódnak fel, ami az 1930-as világválság-közeli állapotba sodorhatja a világot. A paradox helyzet tehát az, hogy azzal, hogy a globális cégek kegyetlenül érvényesítik érdekeiket, akár magát a globalizációt is veszélybe sodorhatják.
A pénzpiacok szabályozása
Ma a pénzpiacok már határok nélküliek. A modern információ-technikának köszönhetően óriási pénzek mozoghatnak a világban a másodperc tört része alatt. Ez egyben arra a veszélyre is rámutat, hogy mára gyakorlatilag a pénzmozgások teljesen szabályozatlanná váltak. Az államkötvények jelentős része külföldiek kezében van, akik- ha valami nem tetszik nekik - pillanatokon belül kivonhatják pénzüket az adott országból. Gondoljunk csak Soros György font elleni spekulációjára, amivel szemben még a brit központi bank is tehetetlen volt. A nemzeti pénzpiacok mára teljesen globálissá váltak, és határozottan elszakadtak a reálgazdaságtól. Például a valutapiacokon naponta megforduló összegek legalább 50-szer nagyobb értéket képviselnek, mint a megfogható termékek kereskedelmével létrejövő értékek. Ez a rendszer óriási hozamokat biztosít a spekulánsoknak, a bankoknak, a bróker-házaknak, a nyugdíjpénztáraknak, miközben maga az egész rendszer rendkívül bizonytalan alapokon nyugszik.
A rövidtávú egyéni érdekek hajszolása ezért könnyen vezethet újabb pénzügyi katasztrófákhoz. A szabályozás ellen azonban - éppen az óriási haszon miatt - a kulcsszereplők tiltakoznak. A szabályozás ugyanis azt jelentené, hogy jövedelmük egy részét meg kellene osztaniuk a szegényebbekkel. Ebből követketik, hogy a közeljövőben nem várható a pénzpiacok szabályozása.
Szabadság és korlátozás
A jelenlegi rendszer haszonélvezőitől nem várható el, hogy bármilyen korlátozásra szavazzanak, hiszen ez sértené saját, elsősorban profit-érdekeiket. Tehát, ellentmondásos módon, a liberális világgazdaság számára a legnagyobb veszélyt éppen "túlzott sikere" jelenti: vagyis a "liberalizált piac" csődbe juttathatja önmagát. Hiszen - amint azt már az eddigiek alapján láthatjuk - túl kevés nyertest és túl sok vesztest teremt, felesleges kapacitásokhoz és a növekvő szegénység miatt kevés fogyasztáshoz vezet, miközben súlyosan károsítja a természeti környezetet.
A Keynes-i szabályozó állam megoldás lehetne a problémára. Ezt azonban el kell vetnünk, mivel ez a liberális gazdaságpolitika feladását jelentené. Itt van ezért az ideje annak, hogy saját megoldási javaslatainkat megbízóink elé terjesszük.
(folyt. köv.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2008. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
261 db bejegyzés |
| e év: |
2154 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 334
- e Hét: 3862
- e Hónap: 12466
- e Év: 48407
|
|
|
Offline
