|
2013-01-13 14:22:14, vasárnap
|
| |
| |
Minden embernek van aurája. Egy energiamezőről van szó, amely körülveszi a testet. Az aurát úgy képzeljük el, mint egy színes felhőt, ahol minden színnek jelentése van. A gyerekek számára többnyire teljesen természetes, hogy felismerik egy ember auráját. De idővel ezt elfelejtik, mert hisz ilyesmi egyáltalán nem is létezik. Legalábbis a gyerekeknek ezt mondják. Sokan felnőttkorban is csinálják, de inkább tudat alatt. Ahhoz, hogy valóban felismerjük az aurát, egy kicsit gyakorolni kell.
Első gyakorlat
Az első gyakorlathoz valaki álljon egy fehér fal elé, éspedig úgy, hogy a falon ne legyen látható árnyék. Néhány lépés távolságról nézzünk a személy harmadik szemére. Ez a homlok közepén található, valamivel a szemöldök fölött. Mindenesetre most ne az arcra fókuszáljunk, hanem mögötte a falra nézzünk. Tulajdonképpen a személyen keresztül nézzük a falat, anélkül, hogy az arcára koncentrálnánk. A pislogást is kerüljük.
Első eredmény
Néhány másodperc múlva egy keskeny, fehér fény válik láthatóvá a személy feje körül. Ez az úgynevezett étertest, amelynek ugyanolyan körvonalai vannak, mint a fizikai testnek. Ilyen éterteste normál esetben minden élőlénynek és dolognak van, a tévének, egy képkeretnek vagy egy szekrénynek is.
Második gyakorlat
Most egész lassan, lépésről lépésre menjünk hátrébb, anélkül, hogy a tekintetünk irányát megváltoztatnánk. Kis idő múlva talán látható lesz az aura, adott körülmények között akár finom auraszínekben.
Gyakorlat saját magunkkal
Az auralátást saját magunkon is gyakorolhatjuk egy olyan tükör előtt, amely egy fehér vagy legalább világos fal előtt található, és azt tükrözi. Az eljárás módja ugyanaz, csak most a saját homlokunkra, illetve azon keresztül nézünk. Ismét hátrálunk néhány lépést.
Gyakorlat teszi a mestert
Az auralátás tanulásánál ne várjunk mindjárt első alkalomra tökéletes eredményt. Olykor sok próbálkozás szükséges, amíg először mutatkozik valami, ezért ne adjuk fel olyan gyorsan, és próbáljuk meg mindig újra. Olykor a saját elménk áll az utunkba. A látásnak ezt a módját nem ismeri, először nem fogja elhinni ami látható, és ezért elrejti azt. Fontos, hogy egészen lazuljunk el, és az elménket lehetőleg kapcsoljuk ki.
Forrás : impulsermagazin |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
Offline
