|
2017-03-07 19:17:55, kedd
|
| |
| |
Hecz Sándor:
Elmúlt
Oly sokszor megszédít a valóság,
nem álmodom, s ez már gyötrelem.
Egykor nekem annyi szépet mondtál,
most eltorzítja, múltam kegyetlen jelen.
Most a tudatlan őszinték igazával,
várom a jót, minden pillanatban,
egekig kiáltó hangos némasággal,
üvöltöm azt, mi kimondhatatlan.
Évek, mint vándorló lepkék elszállnak,
létünk végtelen, lelkünknek nincs határ.
Múltunkat nem kapjuk vissza soha többé,
meghalt, a múlt, mint megsebzett madár!
2017.03.06.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők: Hecz János Sándor |
|
|
|
|
|
Offline
