|
2018-05-23 22:03:56, szerda
|
| |
| |
Millei Lajos
Mondd, kell-e még?
Kell-e még az álmom, hogy együtt éljük át
a fénytől izzó lelkünk szikra bíborát?
Kell-e még a hitem, mely marva simogat
benned botladozó bolondos álmokat?
Kell-e a karom, a fásultan gyengülő?
Kell-e ráncos arcom, az egyre vénülő?
Kell-e madárdal, mely a szívemben terem,
s trillázva bukdácsol egy süket életen?
Vágyak gyötrő kínja, ó, mondd csak, kell-e még,
s ha örökkön élnénk, akkor is kellenék?
Vért pumpáló szíved adna-e meleget,
ha remegő kézzel lelném meg kezedet?
Talpunk alatt az út sorstüskéktől vérzik,
konok, dacos lábunk abban gázol térdig,
mégis megyünk tovább, megállni nem lehet,
ostorcsapásként űz a lelkiismeret.
A pusztító idő tán megszán majd minket,
és erénnyé gyúrja elhalt vétkeinket,
s ha csonkig égő gyertyám pislogva fullad,
lánglelked hevétől ismét tűzre gyúlhat
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|
|
|
Offline
