|
2018-11-17 17:16:09, szombat
|
| |
| |
Millei Lajos
Óhatatlan
Kapaszkodom, nézek fel a szirtre,
lábamat a múlt indája marja,
kötelednek telik még a hitre,
de csak megtart, húzni nem akarja.
Kúszni kéne foggal és körömmel,
megfogódzni, hisz a kötél várja,
felmászni, és élvezni örömmel,
ahogy harsog az élet fanfárja.
Mosolyodtól reményem megszédül,
százszor halt el már a biztatása.
Minek álom, ha úgyis megvénül?
Minden életnek halál a társa. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|
|
|
Offline
