|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2021-02-10 18:52:19, szerda
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla
NEMZEDÉKEK
1.
A nagyapám vén tölgyfa volt:
kint élt a mezők tenyerén,
s holtáig szelekkel dacolt.
A rossz kis ház, a faluszél
réges-rég szerte hullt,
ám mégse hidd, hogy holt
a múlt:
nagyapám - bennem él.
És nem csak Ő. Ki tudja hány.
földbe elmerült nemzedék
folytatja bennünk életét?
A föld, a gyár, az ifjúság,
minden őket idézi meg,
a véneket, - kiknek porló csontja felett
várossá nő a faluszél...
2.
Ha zúg a szél erdőn, folyón,
s ha átoson a városon,
átmelegít a jó öreg,
apám apja - a nagyapám,
ki bennem él:
arcomra írja mosolyát,
s mint megújult szép tölgyfaág,
majd a fiamban él
tovább...
Életszomj I.-II. kötetből (1999.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-10 17:05:03, szerda
|
| |
| |
Tiszteld azt a hatalmat, amely megérdemli a hűségedet, de bátran kérdőjelezd meg és nyíltan mondj ellent azoknak a hatalomgyakorlóknak, akik igazságtalanok! A legtöbb családban és az iskolákban nem tanítják meg a gyerekeknek, hogy felismerjék ezt a különbséget. Csak a hatalom tiszteletére nevelnek. Márpedig nem minden hatalom érdemli meg a tiszteletet.
Philip Zimbardo
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-10 16:53:36, szerda
|
| |
| |
Heltai Jenő - Mert dalaimnak
Mert dalaimnak azt a részét,
Mely túlnyomónak mondható,
- Minek tagadjam gyöngeségem -
Kegyedhez írtam, kis Kató.
És dalaimnak az a része,
Mely túlnyomónak mondható,
Kegyednek semmiképp se tetszett,
Sőt visszatetszett, kis Kató.
Igaz, hogy önt tegezni mertem,
Ami botránynak mondható,
Mert önt csupán magáznom illik
Vagy kegyedeznem, kis Kató:
De dalaimnak azt a részét,
Mely túlnyomónak mondható,
Mégis szívemből szívhez írtam,
Az ön szívéhez, kis Kató.
Hogy ön hideg maradt s kegyetlen,
Már ez malőrnek mondható,
Ha bánatomban meghalok most,
Magára vessen, kis Kató.
Magára vessen, ha belőlem
Más nem marad meg, kis Kató,
Mint dalaimnak az a része,
Mely túlnyomónak mondható.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heltai Jenő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-10 16:45:41, szerda
|
| |
| |
Heltai Jenő - A másik
És szólt a nő:
“A hajam ében,
És lágyabb,mint a lágy selyem,
És itt a szívem közepében
Ujjong a boldog szerelem .
Tied a testem,tied a lelkem,
Te vagy az első,akit öleltem,
Boldog vagyok,mert a tied vagyok..."
S a férfi szólt:
,,A másik elhagyott."
És szólt a nő:
“Piros az ajkam
És harmatosabb,mint a rózsa kelyhe,
És végigfut az üdvök üdve rajtam,
Mikor így tartasz,forrón átölelve.
Szemem sötétebb,mint az égbolt,
Mikor a fergeteg zavarja...
Oh, mondd,a másik szintén szép volt?
Fehér a válla?Gömbölyű a karja?
Tudott-e súgni-búgni szintén,
Tudott-e édes csókot adni,
Meghalni karjaidba,mint én
És új gyönyörre föltámadni?
És lángolt,mint a nap?Szelíd volt,mint a hold?"
S a férfi szólt:
“A másik csúnya volt."
És szólt a nő:
,,És mégis nappal,éjjel
Sóhajtva gondolsz vissza rája,
Amellyel az enyém nem ér fel,
Mi volt a titka,varázsa,bája?
Miben oly nagy,dícső,elérhetetlen?"
S a férfi szólt:
“A másikat szerettem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heltai Jenő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-10 16:36:07, szerda
|
| |
| |
Heltai Jenő
Az induló költő még Reviczky kortársa, a búcsúzó költő 1956 tanúja.
Életműve hét évtizedet fog át, és általában mindig népszerű volt, személye szerint még az ellenfelei is szerették. Mosolygó bölcs volt két emberöltőn keresztül: a könnyedség és komolyság, az enyhe irónia és az enyhe szorongás, a kritika és a megbocsátás szellemes egybeötvözője.
Sohase legelső, sohase vezér, egészen soha sehová nem tartozó, de mindig jelenlevő, aki nem nyomja rá bélyegét a korára, de láthatatlan zsinórokkal mozgatja az általa elérhető világot. - írja a költőről a literatura.hu.
Heltai Jenő - Egy asszony keze
De jó egy kis kezet
A kezünkbe fogni,
A karcsú ujjakra
Szavakat lehelni,
Csókokat dadogni,
A finom ereken,
Mint kék tengereken
Kábulásba veszve,
Elhajózni messze,
Sehol meg nem állni,
Folyton jönni, menni,
végül partra szállni,
Végül megpihenni
Rózsaszin szirteken
Koráll-szigeteken,
Az éles körmökön,
örök örömökön.
Ó, áldott asszonykéz,
vágyak forralója,
Gondok altatója,
Izzó homlokomon
Hűvös fehér pólya,
Drága élő bársony,
Te maradj a társam,
Örökre, örökre.
Mikor sirdogálok
Könnyem te töröld le,
Te szoríts marcangolj,
Ha lázad a vágyam,
Mikor valami fáj,
Te simogass lágyan,
S halottas órámon
Bús szemfedő selyme,
Te hullj takarónak
Megtört két szememre,
Elnémult szívemre.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heltai Jenő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-10 15:00:45, szerda
|
| |
| |
Az erkölcs mindig ugyanaz, (...) mert a természet nem változik. Van erkölcs az állatok, sőt még a növények számára is, mert mindkettőjük részéről van megegyezés vagy meg nem egyezés a természettel és ennélfogva jó vagy rossz. A farkas erkölcse az, hogy juhokat egyék, mint ahogy a juhok erkölcse az, hogy füvet egyenek.
Anatole France
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-10 14:56:18, szerda
|
| |
| |
Rácz Gyuláné Violka
·
Azért élsz, hogy a
lelkedbe, ne kezedbe
gyűjtsél kincseket.
(kép: web)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2021. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
108 db bejegyzés |
| e év: |
1049 db bejegyzés |
| Összes: |
9048 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 553
- e Hét: 8280
- e Hónap: 17302
- e Év: 85067
|
|
|
Offline
