|
2013-05-24 18:07:49, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Az ember
Az ember folyton csak játszik,
jelmezét felveszi, s azzá válik,
akit éppen a világ akar látni,
még ha olykor fáj is,
nem lehet megállni!
Az ember nyughatatlan lény,
ha a Napba néz,
akkor is keresi a fényt,
mert erről szól a létezés,
ami van, az túl kevés.
Az ember sokszor csalódik,
a délibáb oly valódi,
és a szívet könnyen rabul ejti,
majd eltűnik, s azt vadul sebzi.
A seb begyógyul, de a szív sosem felejti.
Az ember újra meg újra játszik,
semmi sem az, aminek látszik,
de a színfalak mögött ott a lélek,
s a szív is megpihen rejtekében.
Az ember arra született,
hogy szeressék és szeressen,
ezért a színfalak mögé
olykor másokat is beenged.
...mert szomjazik a szeretetre...
Nyiraty Gábor |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
Címkék: nyughatatlan, rejtekében, szeretetre, szeressen, született, begyógyul, színfalak, szeressék, szomjazik, jelmezét, megállni, csalódik, megpihen, felveszi, látszik, folyton, másokat, nyiraty, sokszor, játszik, eltűnik, könnyen, felejti, délibáb, létezés, beenged, valódi, szívet, keresi, mögött, aminek, olykor, ember, ezért, gábor, kevés, ember folyton, világ akar, ember nyughatatlan, ember sokszor, szívet könnyen, szív sosem, ember újra, színfalak mögött, ember arra, színfalak mögé, Nyiraty Gábor,
|
|
Offline
