|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2022-05-25 21:24:57, szerda
|
| |
| |
Az izraeli kislány hite
Textus: 2Kir 5,2-3: ,,Egyszer portyázó csapatok mentek ki Siriából, és azok Izráel országából egy kis leányt vittek el foglyul, és ez Naámán feleségének szolgált. És monda ez az ő asszonyának: Vajha az én uram szembe lenne azzal a prófétával, a ki Samariában van! Kétség nélkül meggyógyítaná őt az ő bélpoklosságából."
Irena Sendler fiatal lengyel szociális munkás volt Varsóban a második világháború idején. A varsói egészségügyi hivatalban dolgozott, és engedélyt kapott arra, hogy belépjen a zsidó gettóba. A gettó a nácik által 1940 novemberében felállított, fallal körülvett városrész volt. Közel 400 000 zsidót gyűjtöttek össze és kényszerítettek a gettóba. A gettóban szörnyű körülmények uralkodtak. Annyira zsúfolt volt, hogy becslések szerint minden szobára 10 ember jutott. Az élelmiszer és a gyógyszerek hiányoztak, a betegségek pedig elszabadultak. A szenvedés és a halál helyszíne volt, több mint 80 000-en haltak meg a gettó rövid fennállása alatt. Egyes hónapokban 6000 ember halt meg. A gettó lerombolása után szinte az összes túlélőt haláltáborokba szállították.
Irena már a háború kitörése előtt is dolgozott néhány zsidó emberrel, és továbbra is találkozott néhány ügyfelével a gettóban. Nem tudom, hogyan kezdődött, de gyanítom, hogy egy nap egy fiatal zsidó pár megkérte, hogy vigye ki a kisbabájukat vagy kisgyermeküket a gettóból, és csempéssze ki egy lengyel családhoz. Irént lelőtték volna, ha rajtakapják, hogy ezt megteszi. De a veszély ellenére megtette. Kicsempészte a gyermeket, és talált egy lengyel házaspárt, akik örökbe fogadták. Cigarettapapírra írt feljegyzéseket vezetett arról, hogy ki volt valójában a gyermek és ki volt az örökbefogadó családja. Hamarosan elterjedt a híre, és sokan mások is kérték Irént, hogy mentse meg a gyermekeiket a biztos haláltól, és csempéssze ki őket. Hamarosan más szociális munkásokat is megihletett Irén, és ők is segítettek neki. 1942-ben és 1943-ban ő és csapata 2500 zsidó csecsemőt csempészett ki, és talált nekik biztonságos otthont. Szerszámosládákban, bőröndökben, mentőautókban, csatornákon keresztül vagy talicskákon gurítva juttatták ki őket.
Az első mentése sok máshoz vezetett. Ma ennek a több ezer csecsemőnek saját gyermekei, unokái és dédunokái vannak. Az emberiség nagy tömege létezik ma az ő bátorságának köszönhetően, hogy kivitte azt az első gyermeket.
1943-ban letartóztatták és megkínozták. De ő soha nem adta ki a gyermekek listáját. Halálra ítélték, de néhány barátja megvesztegetett néhány őrt, és megmenekült. Hősnek nevezték, de ő azt mondta,
"A 'hős' kifejezés nagyon zavar. Éppen az ellenkezője igaz. Továbbra is gyötör a lelkiismeret-furdalás, hogy ilyen keveset tettem". ,,A földi létem értelme minden megmentett gyermek, akinek segíteni tudtam."
Mégis, az a kevés, amit tett, sok jót eredményezett. Nagy hős volt.
Akárcsak Irena Sendler, a fogságban lévő fiatal zsidó lány, aki Naamán házában találta magát, egy kis jó munkát végzett, amelynek hatalmas eredményei voltak. Azt mondta az úrnőjének:
,,Bárcsak eljutna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná a bélpoklosságából."
Csak néhány egyszerű szó, mégis milyen nagy hatással voltak szavai Szíriában és Izraelben. Micsoda következményei voltak a szavainak a két országban. Ezek vezettek oda, hogy Isten Elizeus próféta segítségével meggyógyította Naamánt. Ezek vezettek oda, hogy Naamán megismerte az egy élő igaz Istent és bizodalmát Őbelé helyezte. Olyan sok lecke van itt számunkra.
I. Először is vegyük figyelembe azt a tényt, hogy Isten egy fiatal lányt használt fel.
Néhányan említést tesznek arról az ellentétről amit látunk Naamán és a fiatal leány között. Naamán híres ember volt, nagyra becsült és erős vitéz. Sikeres katonai vezető volt Szíriában. A király bizalmát élvezte.
De ez a kislány még csak meg sincs nevezve. Úgy van megemlítve, mint:
,,Izráel országából egy kisleány..."
Ő egy senki. Egy rabszolga. Mégis az ő szavai indították el azt a folyamatot, amely mindent megváltoztatott Naamán és családja számára.
Isten egy kislányt használt. Milyen nagyszerű dolgot tett az Úrért. Annyira nagyszerű, hogy a Bibliában is fel van jegyezve. Hugh Latimer egyszer azt mondta:
,,A legszegényebb szántóvető Krisztusban egyenlő a legnagyobb fejedelemmel."
Alexander Stewart: ,,Van egy inspiráló leckénk amely arról szól, hogy a legfiatalabbak is nagy szolgálatot tehetnek az Úr ügyében. Ne gondoljátok, hogy meg kell várnotok, amíg felnőttek lesztek, mielőtt Krisztus szolgálatában használhatók lehetnétek."
Aki fiatal, vegye ezt tudomásul. Akiknek gyerekeik és unokáik vannak, azok is vegyék tudomásul.
A fiatalok nagy dolgokat tehetnek Istenért, az Ő ügyéért. Emlékeztek Pál apostol kis unokaöccsére? Meghallotta, hogy a zsidók arról beszéltek, hogy csapdát állítanak Pál megölésére. Nem tudjuk meg, hány éves volt, de amikor elvitték a római parancsnokhoz, a parancsnok kézen fogta. Ez arra utal, hogy még csak egy kisfiú volt. Mégis megmentette Pál életét. Az ő cselekedete tette lehetővé, hogy Pál Rómába menjen, hogy ott Jézusról prédikáljon.
Ha tehát fiatal vagy, légy tudatában annak, hogy az apró dolgoknak, amiket teszel, nagy következményei lehetnek. Lehet, hogy a hited eredményeként emberek megmenekülnek a pokoltól, és örök életet találnak Jézusban. Éld meg tehát a hitedet. Ne gondold, hogy várnod kell, amíg idősebb leszel, hogy Jézust szolgáld. Már most is megteheted.
Akiknek vannak gyermekeik és unokáik - bátorítsátok őket, hogy gyakorolják a hitüket. Bátorítsátok őket Krisztus dolgaiban, és tanítsátok őket arra, hogy szeressék Jézust és engedelmeskedjenek neki.
Van valami a gyermeki hitben, ami figyelemre méltó tud lenni. Micsoda példa lehet számunkra. Ezt olvassuk a Mt 18,2-4 szakaszban:
,,Ő odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában."
Igaz az amit olvasunk a Zsoltár 8,3-ben: ,,Kisdedek és csecsemők szájával
hirdetteted dicséretedet..."
A gyermekek fontosak. Isten használja őket.
A kislány példája megmutatja, hogy egy kis munka, néhány szó milyen nagy dolgot eredményezhet, milyen nagy teljesítményhez vezethet.
Két mondatot mondott. Naamán ma a mennyben van, mert ez a kislány néhány szót mondott Naamán feleségének. Két kis mondat, ami mindent megváltoztatott Naamán számára. Ámen.
Még a szív is kevés
Ha megszólalok, ha beszélek,
sohase hangozzanak
mitseérő, mitsejelentő,
mitsesegítő, üres szavak!
Legyen ott a szívem a szóban!
Egész szívem!
De még a szív is kevés,
Krisztusom, tégy csodát velem!
Szívemben is,
szavamban is
Te légy jelen!
S akármit teszek, a parányi tettek,
mozdulatok is áldássá lehetnek,
csak semmit ne végezzek sohasem
gépiesen!
Legyen ott minden tettben a szívem!
Egész szívem!
De még a szív is kevés.
Krisztusom, tégy csodát velem!
Szívemben is,
tettemben is
Te légy jelen!
Túrmezei Erzsébet
Vers a versíró ceruzáról című versében T. E. ezt írja: ,,Mert nincs szebb öröm földön-égen,
mint eszköz lenni szent kezében!"
II. Másodszor, gondoljunk ennek a kislánynak a hitére. Ez figyelemre méltó.
Idegen földön volt, de Istent szolgálta.
El volt választva mindenki mástól, aki Istent szolgálta. A körülötte lévő emberek mind egy idegen istent imádtak.
Ő nem követte ebben a többieket. Szilárdan kitartott a hite mellett. A szülei olyan jól megtanították, hogy szilárdan kitartott az Úr mellett.
Ma a mi gyermekeink majdnem olyan helyzetben vannak, mint ez a kis izraeli gyermek. Mintha idegen földön lennének. A mi kultúránk pogány. Gyermekeink olyan gonoszságoknak vannak kitéve, amelyekről az én generációm még csak nem is hallott.
Egyesek ma azt mondják, hogy nincs remény a gyermekeink számára. Azt mondják némely gonoszságról, hogy:
"Mindenki ezt csinálja."
De ez nem igaz. Sok fiatal Isten kegyelméből nemet mond a gonoszra.
A nagy igazság az, hogy arra vagyunk elhívva, hogy Istent szolgáljuk idegen földön. Ez a föld nem az otthonunk. Zarándokok és idegenek vagyunk rajta. Csak azért, mert itt vagyunk, nem jelenti azt, hogy be kell illeszkednünk. Nem, szentek lehetünk és szentnek kell lennünk.
III. Harmadszor, vegyük figyelembe hitének erejét.
Azt mondta az úrnőjének: ,,Bárcsak eljutna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná a bélpoklosságából."
Bízott abban, hogy Elizeus meg fogja gyógyítani Naamánt.
Az ő helyében, ha Elizeus prófétáról akartam volna beszélni, azt hiszem, azt mondtam volna:
"Nem hiszem, hogy meggyógyítaná a szíriai hadsereg katonáját."
De ez a kislány biztos volt abban, hogy ha Naamán elmegy Samáriába, Isten ottani prófétájához, akkor Isten meg fogja gyógyítani Naamánt. Ez figyelemre méltó, mert Izraelben sok leprás volt, és Elizeus egyiket sem gyógyította meg. Ezt a Lukács 4-ből tudjuk meg, amikor az emberek azt akarták, hogy Jézus csodát tegyen, hogy lássák. Jézus azt mondta: (Lukács 4:25-27).
,,Igazán mondom nektek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken, de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz. És sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán."
Naamán idejében Izraelben a leprásokkal az volt a probléma, hogy nem volt hitük. Úgy tűnt, ez a kislány tudta ezt, és biztos volt abban, hogy ha Naámán Elizeushoz megy, Isten meg fogja gyógyítani.
Milyen erős hite volt. Engem a századosra emlékeztet, aki elment Jézushoz a beteg szolgája miatt. Amikor Jézus azt mondta, hogy elmegy és meggyógyítja, a százados így szólt Jézushoz: (Máté 8:8).
,,Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám."
Keresztyénként erős hittel kell rendelkezned. Bátorítanod kell gyermekeidet és unokáidat, hogy erős hitük legyen.
IV. Negyedszer, fontoljuk meg hitének kiterjedését.
Amikor az úrnőjéhez beszélt, az evangéliumot egy nemzetközi közönség elé terjesztette. Ez a kislány felismerte, hogy az Úr az egész föld Istene. Tudta, hogy Ő a nagy Teremtő, és hogy mindenkinek Őt kellene szolgálnia és imádnia. Rájött, hogy még Naamánnak is ezt kellene tennie. Ismerte a Zsoltárok 67:2-6 igazságát.
,,Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között! Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép! Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek, mert pártatlanul ítéled a népeket, és vezeted a nemzeteket a földön. Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép!"
Isten azt akarja, hogy az egész földön megismerjék.
Nemcsak arra kell figyeljünk hogy itt Sóvidéken megismerjék Őt az emberek, hanem hogy minden nép megismerje Őt. Gyakran elképesztő, hogyan munkálkodik Isten. Ő az egész világon építi az Ő egyházát. Imádkozzatok az egész világra kiterjedő egyházért. Amikor más nemzetiségű emberekkel találkozol, ne félj tőlük. Inkább beszélj nekik a legjobb barátodról, Jézusról.
Ma sok pogány van körülöttünk. Gyakran úgy tekintünk rájuk, mint akik veszélyeztetik szabadságunkat és az igaz Istenimádatunkat. És valóban közülük sokan veszélyeztetik. Nekünk azonban azt kell kérnünk, hogy Isten munkálkodjon bennük, ahogyan tette a sareptai özvegyasszonnyal, és ahogyan tette Naamánnal.
V. Ötödször, gondoljunk arra a nagy szeretetre, amely a hitéből fakadt.
Azt gondolhatnánk, hogy gyűlöli Naamánt és családját. Elvégre fogoly volt egy idegen országban. Elhurcolták a családjától. Vagy talán látta őket vagy más családokat brutálisan lemészárolni, amikor a szírek megtámadták a faluját.
Hallgathatott volna Elizeus prófétáról. De nem. Megsajnálta ellenségét, és beszélt úrnőjének a csodatevő prófétáról. Együttérzett Naamánnal és családjával. Azt akarta, hogy Naamán meggyógyuljon. Azt akarta, hogy meglátogassa a prófétát Samáriában. Azt akarta, hogy megismerje Istent.
VI. Végezetül, fontoljuk meg a keresztyének cselekedeteinek hosszú távú hatásait, következményeit.
Ti keresztyének vagytok. Isten dicsőségére vagytok itt. Nagyon fontosak vagytok. Amit tesztek, az nagyon fontos.
Amikor Hugh Latimert, az angol reformátort máglyán égették meg, szenvedőtársának azt mondta szenvedésük eredményét illetően:
"Isten kegyelméből ma olyan fényt gyújtunk Angliában, amelyet soha nem fognak kioltani!"
1Kor 15,58: ,,Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.
Ámen! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-05-25 21:19:32, szerda
|
| |
| |
Bélpoklosság
2Kir 5,1: ,,Naamán, Arám királyának hadseregparancsnoka nagyra becsült ember volt ura előtt, és tekintélyes, mert általa szabadította meg az ÚR Arámot. Ez a férfi erős vitéz volt, de bélpoklos lett."
Igeversünkben Naamánról olvasunk. Sok jó dolog van felsorolva róla. Hatékony vezetője volt a katonáinak. Királya nagyra becsülte őt. Bátor harcos volt. Sok győzelemre vezette az embereit a király és a haza érdekében. Az önéletrajza kifogástalan volt.
De van egy dolog, amit rossz dolognak, negatív dolognak, ellenségnek tekintünk, - leprás volt. Amikor Naamán leprás lett, ez beárnyékolta és szinte semmissé tette az összes említett erényt. Azokban a napokban a lepra egy életet megváltoztató betegség volt. Gyógyíthatatlan betegség volt. Egy baktérium okozza, amely az idegeket, a bőrt és a szemet támadja meg. Amikor megtámadja az idegeket, azok megduzzadnak a bőr alatt. A kezek és a lábak bénulását okozhatja. Nagyon előrehaladott esetekben az illető az érzékelés hiánya miatt többszörös sérüléseket szenvedhetett, és elveszíthette az ujjait és a lábujjait. Vakság is előfordult, amikor a baktérium megtámadta az arcidegeket. Az emberek úgy gondolták, hogy a betegség erősen fertőző, ezért a leprásokat elszigetelték, és lepratelepeket alakítottak ki. A betegség halálos kimenetelű volt, és az emberek végül belehaltak a betegség szövődményeibe. Micsoda szörnyű betegség.
Ha te lennél Naamán, és választhatnál egy dolgot, amit megváltoztathatnál az életedben - mit választanál? Ez könnyű lenne. Minden értelmes ember azt választaná, hogy megszabaduljon a leprától. Ez nem lenne kérdés. Naamán élete sokkal jobb lenne nélküle. Folytathatná sikeres és ragyogó életét.
De az összes tulajdonság közül, amit az 1. versben olvasunk Naamánról, hamarosan kiderül, hogy a lepra volt számára a legnagyobb áldás. A lepra volt az, ami a legtöbb jót tette vele, ami álruhában nagy áldás volt.
Ennek az az oka, hogy leprája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megismerje az igaz Istent.
Betegsége Izraelbe, Elizeus prófétához, az igaz Istenhez vezette. Ha nem kapta volna el a leprát, nem ment volna Izraelbe, nem ment volna Elizeushoz, nem ismerte volna meg az igaz Istent.
Félreismert barátok
Akkor leszek igazán boldog,
ha már a szenvedésre is,
ha már a fájdalomra is
megbékélt szívvel rámosolygok.
Akkor, ha már igazán látom,
hogy jót akarnak ők nekem:
célom felé serkentenek.
Nem fosztanak meg semmi mástól,
csak ami engem úgyis gátol...
és mindegyikük jóbarátom.
Zordarcú, különös barátok!
Míg véresen küzdünk velük
és könnyesen viaskodunk,
csak önmagunk szívét sebezzük.
Azután ámulva észrevesszük:
áldás a jöttük és nem átok!
Akkor a könnyeinken át
küldőjükre csodálkozunk.
Meglátjuk átszegzett kezét,
és hálátadni hullunk térdre,
hogy életünket nem kímélte,
sebezte, verte, úgy szerette.
Rámosolygunk a zord követre:
meglátjuk benne Őt magát.
Túrmezei Erzsébet
Naamán története hihetetlen. Ő ma a mennyben van, mert Isten a lepráján keresztül vezette őt üdvösségre. Naamán története sok tanulsággal szolgál számunkra.
I. Először is, Isten gyakran megpróbáltatásokon (szenvedésen, nyomorúságon) keresztül áld meg minket (vagy másokat).
Isten a megpróbáltatásokat arra használja, hogy megáldjon embereket. Erre két példát is találunk történetünk elején. Az 1. versben Naamán rá a példa, a 2. versben pedig az izraeli kislány. A rablók megtámadták az otthonát, és fogságba ejtették. Elhurcolták a családjától és az otthonától. Valószínűleg kötéllel vagy lánccal megkötözték, és arra kényszerítették, hogy Szíriába menjen. Kegyetlen lehetett. Szíriában eladták az érte legtöbbet ajánlónak.
Azért ment keresztül ilyen szörnyű szenvedésen, hogy Naamán feleségének beszélhessen a samáriai prófétáról. Isten arra használta szenvedését, hogy áldássá legyen Naamán, a családja és a szíriai király számára. Isten megáldotta Naamánt ennek az izraeli kislánynak a szenvedése által.
A harmadik példa az, amit Pál apostol mond nekünk a 2Korinthus 1:3-7-ben.
,,Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, ki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket. Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is. Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is."
Pál kapcsolatot teremt szenvedése és vigasztalása között, és hogy ez hogyan teszi lehetővé számára, hogy másokat vigasztaljon. Ő azért szenvedett, hogy más keresztények számára vigasztalásul lehessen.
Vagy gondoljunk a 2Korinthus 12:7-9-re, ahol Pál apostol személyes lelki tapasztalatáról beszél. Őt felvitték a harmadik égbe, amit mi mennyországnak nevezünk. Elragadtatott a paradicsomba (2Korinthus 12:4):
,,és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket ember el nem mondhat."
Majd ezt írta: ,,Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz."
Isten tudta, hogy mivel Pál ilyen dicsőséges dolgokat látott és hallott, hajlamos volt büszkévé válni. Isten ezt megakadályozta azzal, hogy nyomorúságot küldött Pál életébe A betegség áldás volt Pál számára. Isten arra használta, hogy Pált alázatban tartsa, és közel tartsa magához. A tövis a testben, amely annyira megviselte őt - ez Pál lelki javát szolgálta.
A negyedik példa Ezékiás, Júda király esete, aki halálosan megbetegedett. Az Úr Ézsaiás prófétát hozzá küldte azzal az üzenettel, hogy rendelkezzen háza felől mert meghal. Ezékiás imádkozott az Úrhoz, hogy gyógyítsa meg, hogy tartsa életben. Keservesen sírt. Isten meghallgatta könyörgését és meggyógyította. Amikor ez megtörtént akkor Ezékiás ezt írta:
,,Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet!" (Ézs 38,17)
Az 1Péter 1:4-5-ben Péter apostol elmondja a keresztényeknek, hogy olyan örökségük van, amelyet soha el nem veszíthetnek, amelyet a mennyben őriznek számunkra. Majd így folytatja a 6 - 7 versekben:
,,Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre."
A megpróbáltatások néha azért jönnek Isten népére, hogy megtisztítsák őket. Az Ézsaiás 1:25-ben Isten azt mondta népének, amelyik eltévelyedett:
,,Ellened fordítom kezemet, és kiolvasztom salakodat, mint a lúg, eltávolítok belőled minden ónt."
A hitet, mint az aranyat, tűzben finomítják.
Jak 1,2-4: ,,Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül."
Teljesen világos tehát, hogy Isten gyakran próbák elé állítja népét, hogy megtisztítsa őket.
Most elgondolkodhatunk azon, hogy Isten miért teszi ezt. Miért finomít, tisztít meg minket a próbák által? Nem tehetné meg Ő ezt másként, más módon?
Miért nem vezette Isten Naamánt Krisztushoz más módon, fájdalom és szenvedés nélkül?
Isten bizonyára megtehette volna. De úgy döntött, hogy ezt a leprán keresztül teszi.
Itt meg kell hajolnunk Isten fensége és bölcsessége előtt, és el kell ismernünk, hogy az Ő gondolatai nem a mi gondolataink, és az Ő útjai nem a mi utaink. Ő olyan messze fölöttünk áll, hogy nem szabad megkérdeznünk, miért, hanem egyszerűen bíznunk kell benne, és dicsérnünk kell Őt.
Valószínűleg azonban van egy ok, amiről tudunk, hogy Isten miért használja a szenvedést, hogy finomítson, tisztítson bennünket. A teljes romlottságunk miatt: ami megnyilvánul a bolondságunkban, a büszkeségünkben, gonoszságunkban, az Istenről való megfeledkezésünkben amikor jól alakulnak a dolgok az életünkben, stb.
Emlékeztek hogy mit írt Dávid a Zsolt 119,67 versében?
,,Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem, de most megtartom beszédedet."
Néha szükségünk van a megpróbáltatásokra, hogy felébredjünk, és visszatérjünk a helyes útra. A természetünk olyan, hogy néha szükség van arra, hogy Isten ezt megtegye.
Péld 5,23: ,,Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog."
Péld 22,15: ,,A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; de a fenyítés vesszeje messze elűzi ő tőle azt."
Péld 20,30: ,,A kékek és a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belső részekig ható csapások."
Geoff Thomas: ,,Az a helyzet, hogy ha valamilyen módon boldogulunk ebben a világban - egy kicsit úgy, mint Naamán - az üzletben, a családi életben, a nevelésben; ha megkapjuk az élet jó dolgait, az édes fényűzést, akkor hajlamosak vagyunk megfeledkezni Istenről. Ez vitathatatlanul így van! Szükség van arra, hogy Isten csapásai ránk essenek, hogy szentek és alázatosak legyünk, és hogy Krisztusra összpontosítsunk. Nem áll szándékomban érvelni vagy vitatkozni, de ezt elmondhatom, és minden keresztyén ember tapasztalatára hivatkozom: nem volt-e már olyan, hogy amikor rossz irányt vett az életed, amikor Isten meg kellett, hogy fenyítsen, akkor egy hét alatt komolyabban imádkoztál és többet gondoltál rá, mint előtte egy egész év alatt? Hát persze, hogy így volt! Soha nem imádkozunk gyakrabban és komolyabban, amíg nem kerülünk az oroszlánok barlangjába, a tűz kemencéjébe. Akkor megtesszük."
Alexander Stewart: ,,Minden megtéretlen bűnös lelki értelemben leprás. A bűn nem más, mint a lélek leprája. Átjárja az egész embert, jellegét tekintve undorító, és ha Isten kegyelme nem állítja meg, akkor halállal végződik."
Ez azt jelenti, hogy el kell fogadjuk Isten fenyítését.
Amikor Isten minket fenyít akkor az irántunk való szeretetét fejezi ki.
Zsid 12,5-7: ,,és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: ,,Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít meg az apja?"
Zsid 12,11: ,,Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa."
1Pt 4,19: ,,Akik tehát Isten akaratából szenvednek, azok is ajánlják lelküket a hű Teremtőnek, és cselekedjék a jót!"
Isten irányítja az életünket. Még a nehéz és fájdalmas dolgok is okkal történnek. Lehet, hogy nemcsak a mi javunkat szolgálják, hanem másokét is. Gondoljunk csak Jóbra. Nagyon szenvedett, pedig ő volt Isten legnagyobb szolgája a földön. De azért szenvedett, hogy mások is, köztük mi is tanulhassunk. Mi is tanulhatunk Jób szenvedéseiből. Jób barátai bizonyára tanultak az ő szenvedéseiből. A végén meg kellett térniük, és be kellett látniuk, hogy tévedtek.
Mindig emlékezzünk arra, hogy Isten irányít. Isten uralkodik.
Ez meg van említve a felolvasott versben is. ,,Az Úr Naamán által szabadította meg Arámot."
Isten uralkodik. A Róma 8:28 azt mondja, hogy Isten mindent úgy irányít, hogy minden javunkra szolgáljon.
El kell fogadnunk a megpróbáltatásokat, amelyeket Isten küld az utunkba.
Azt gondoljuk, hogy jobban járnánk, jobb lenne nekünk, ha Isten sima utat adna nekünk. De ez nem így van.
1Pt 4,12-13: ,,Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne csodálkozzatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. Sőt, amennyire részesültök Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek."
Örülnünk kell annak, hogy részt veszünk Krisztus szenvedéseiben. Bízzunk Istenben. A leprát arra tudta használni, hogy Naámánt magához vezesse. Ugyanígy felhasználhatja a nehézségeket, amelyeket rád küld, hogy Jézus jobb szolgájává tegyen.
Jézusban csodálatos Pásztorod van. Bízz az Ő vezetésében. Néha a halál árnyékának völgyén keresztül vezet téged. A saját javadra fordíthatod. Használd arra, hogy közelebb kerülj Jézushoz. Isten adjon nekünk kegyelmet ehhez. Ámen. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-05-25 21:09:15, szerda
|
| |
| |
"Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt." Lk 22,62
Péter elfelejtette, hogy elhívott apostol, és az Úr istenségéről is megfeledkezett. Éppen a Krisztus-követés útját hagyta el, és észre sem vette. Az Úr tekintete térítette magához, és ezzel elérte hogy Péter elvesztette magabiztosságát. A főpap udvarában tartózkodott, de már távozott is onnan.
Míg a tűznél melegedett, semmilyen veszélyt nem érzett, jóllehet a legrosszabb társaságban volt. De miért érdeklődött az ajtót őrző szolgálóleány iránt? Biztosan túlságosan is figyelt a megjegyzéseire. És mit törődött azokkal, akik a tűz körül álltak? Nyers fickók voltak, igaz, de ő meg egy szívós halász! Ezért úgy vélte, szükség esetén képes felvenni a versenyt a főpap szolgáival. Most azonban eltűnt az önbizalma.
Az Úr ránézett Péterre, és ő nyomban megváltozott: tartózkodott minden további merészségtől. Talpraesettségének tehát jobb részét mutatta meg ezzel, és nagy higgadtsággal s megfontoltsággal elhagyta a veszélyes társaságot.
A kegyelem lángjának szívében való újra élesztésével halálos döfést adott testi határozottságának. A palota, amelyben olyan rossz sora volt Urának, többé nem volt számára megfelelő hely. Péter nem melegedhetett tovább a tűznél és nem tehetett tovább úgy, mintha semmi sem történt volna, miközben kicsúfolták Jézust ellenségei. És most döbbent rá, hogy nem tartozik azok közé, akik körülállták a tüzet. Semmiféle közös dolga sincs velük; ezért sietve távozott társaságukból.
Jó dolog ezt éreznie a hívőnek, hogy semmije sincsen ebben a világban. Kerüljétek azt a helyet, ahol elbuktatok! Menjetek ki onnan, még akkor is, ha barátságos tüzet kell is otthagynotok! Inkább jobb hidegben lenni, mint olyan helyen, ahol veszélyben van a lelketek.
A magány a megfelelő hely a bűnbánó embernek. Sokkal jobb számodra kint lenni a sötétben, mint annál a tűznél maradni, ahol nyers móka járja, miközben kicsúfolják Krisztust.
C. H. Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-05-25 21:02:56, szerda
|
| |
| |
"Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára..." Lk 22,61
Milyen sokatmondó tekintet volt ez Péter számára! Urunk arcán láthatók voltak még a Gecsemánéban történt események nyomai. Teste kimerült, és egész megjelenése a szenvedés látványát nyújtotta. Ha a szenvedés férfia képét kellene hitelesen lefestenünk, akkor nyilván ez lenne a legalkalmasabb pillanat, amikor az Úr megfordult és Péterre tekintett. A fáklyafénynél és a tűz lobogó lángjánál látta Péter az udvarban a szenvedő Urat, és ez a kép mélyen belevésődött a lelkébe. Olyan embert látott, akit szeretett, és úgy látta, ahogy még sohasem.
Ugyanaz az Úr volt, aki a megdicsőülés hegyén is együtt volt Péterrel. Jóllehet vérrel volt bemocskolva az Úr arca, Péter mégis felismerhette, hogy ugyanaz a személy volt, akivel bizalmas közösségben élt három évig.
Mindezeknek bizonyára át kellett villannia e pillanatban Péter lelkén. Ezért nem csodálkozom azon, hogy amikor az Úr szavára visszaemlékezett, kiment és keservesen sírt. Valóban szerette Urát. Nem a szívével tagadta meg Mesterét, hanem hirtelenkedő nyelvével. Majdnem megrepedt a szíve a szomorúságtól, hogy megtagadott egy ilyen barátot.
Az Úr nem tett szemrehányást Péternek. Elég volt egyetlen pillantás, hogy felfedje Péter ostobaságát és a Mester megfontolt bölcsességét.
Azt olvassuk, hogy Péter visszagondolt Jézus szavára: "Mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem!" Az Úr tekintetével felfrissítette Péter emlékezetét és megindította lelkiismeretét. Ám az Úr tekintetéből csak megbocsátó szeretetet lehetett kiolvasni, amit így fejezett ki: "Péter, mégis szeretlek téged! Megtagadtál, de én örök időktől fogva szerettelek és most sem fordítok hátat neked." Ha arra gondolok, mi az, ami leginkább összetörné a szívemet, ha Uramat Péterhez hasonlóan megtagadnám, úgy vélem: ha azt mondaná: "Ha megtagadtál is, én mégis szeretlek."
C. H. Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-05-25 20:50:59, szerda
|
| |
| |
Ami a legfontosabb
Ami a legfontosabb: beléd gyökerezni,
s makacsul megkötni a te talajodban.
Ami a legfontosabb: belőled kinőni,
s erőteljes, valódi gyermekeddé lenni.
Ami lényeges, hogy tápláld gyermekeid
hittel, reménységgel és szeretettel.
Ami lényeges, hogy szeretetünk növeld,
és járass kitartóan az alázat-ruhában.
Ami lényeges, hogy jó termőtalajjá válljon,
s maradjon szívünk, s tükrözze életünk.
Ami lényeges, hogy a magvetők munkáit megáld,
és a szíveket is, hogy hittel mindörökké befogadjanak.
Ami lényeges, hogy a magok kikeljenek,
s fává növekedve gyümölcsözzenek.
Kovács Piroska |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kovács Piroska versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-05-25 20:46:13, szerda
|
| |
| |
Boldogság
A boldogságot szívünkbe
Te adod jó Uram.
A boldogságot lelkünkbe
Te csepegteted.
Te gazdagítod lelkünk
időről-időre,
jóságoddal megremegtetve.
Te hagysz Uram meríteni
a bőség tengeréből,
és tengerré duzzasztod örömünk.
Te adod Uram a békét szívünkbe
s az életünk ege
Tetőled derűs.
Könnyeink között is
tündököl a lelkünk,
s az öröm sugarait
ontjuk szerte-szét.
Remegő szívünket
elönti az öröm árja.
Miénk a boldogság
ma és mindörökké.
Kovács Piroska
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kovács Piroska versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-05-25 20:41:10, szerda
|
| |
| |
Boldog kinek hite van
Kinek hite Krisztusban gyökerezik
annak szárnya van.
Kinek lelki háza
sziklára épített
annak mindig
békessége és nyugalma van.
Kinek hite élő:
az munkálkodik.
A jóra törekvésben
Ura gyönyörködik.
Kinek szeretete Istentől származik,
az mindenben, s mindig,
mindig gyümölcsözik.
Kinek egész élte
az Úr kezében van,
annak jóban és nyomorban
nyugodalma van.
Ki szent akaratát
örömmel fogadja,
annak az Életre
tárt kapuja van.
Kovács Piroska |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kovács Piroska versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2022. Május
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
123 db bejegyzés |
| e év: |
1575 db bejegyzés |
| Összes: |
35938 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2868
- e Hét: 25512
- e Hónap: 54824
- e Év: 242626
|
|
|
Offline
