|
2021-04-14 21:58:08, szerda
|
| |
| |
István Bőr
Galambom
Jaj, de nagyon elszálltak az évek!
Szobám üres, rég egyedül élek.
Házam előtt a déli oldalon,
öreg pad áll, időm ott múlatom.
Égre nézek, madarak cikáznak,
hallom, suhognak ott fenn a szárnyak.
Ilyenkor velük repdes a lelkem,
utunk közös, irány a végtelen.
Galambok szállnak hozzám a földre,
társaim lesznek rövid időre.
Aztán mind elszáll, de egy, visszajár.
A vén szívem hevesen kalapál.
Közelít hozzám, nem hagy egyedül.
Beszélget hozzám, ő, el nem repül.
Kezembe veszem, tűri csendesen,
megpihen itt, mint egykor kedvesem.
Azt súgta régen, édes galambom.
Lelke szállt vissza, én úgy gondolom.
Párkányon pihen míg tart az éjjel,
őrzi álmom örök szenvedéllyel.
Kép: Nagy Márta
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bőr István |
|
|
|
|
|
Offline
