Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 32 
Egy igaz barát
  2009-08-02 21:12:59, vasárnap
 
  Egy igaz barát

Egy barát, ki tudja minden gondolatod,
mikor beszél, te figyelmesen hallgatod.
Ki minden bajban melletted áll,
s ha repülni akarsz, ő veled száll!
Figyelmeztet őrültségeidre,
s bólint egyet ballépéseidre.
Mindig veled van ha sírsz,
s ha véletlenül tév útra térsz.
Testvéreként nagyon szeret,
ő az, kiben bízni lehet.
\tP. Nikoletta		  
 
0 komment , kategória:  Barátság  
Az égről legurult a nap
  2009-08-02 19:40:07, vasárnap
 
  Az égről legurult a nap,
balzsamos, illatos szél támadt.
Enyhe világossága vagy,
Jézus, a mennyei Atyának.

A fák lombja oly súlytalan
ring az alkonyi sugárban.
A szépség s mélység vagy, Uram,
feléd zeng a lelkünk kitártan.

Árnyba merültek a hegyek,
köd lepi el az azúr völgyet.
Te vagy az Örök Szeretet,
és ösvényeid tündökölnek.

A fény még utolsót kiált.
Áldott Atya, Fiú, Szentlélek,
aki által él a világ,
a mindenség dicsőit Téged.

Ölbey Irén




  
 
0 komment , kategória:  Áldások, imák, Istenes versek  
A tó
  2009-08-02 19:36:59, vasárnap
 
  Lamartine

A tó

Így mindig, új meg új partok felé vetődve,
az örök éjen át, sodródva szüntelen,
soha nem vethetünk az óceán időbe
horgonyt egy percre sem?

Ó drága tó! Az év el sem telt még egészen;
azt hittük, partodon láthatjuk őt hamar;
s most nézd! Magányosan merengek itt a bércen,
hol ő pihent tavaly.

Így zúgtál akkor is mély szirtjeid tövében,
megtépett mellükön így porlott szét az ár,
s tajtékod könnyei így peregtek a szélben,
áldott lábainál.

Őrzöd-e még az est emlékét? Szállt a csónak,
s a messzi ég alatt nem zengett zene más,
csupán a dallamos hab énekébe olvadt
evezőcsobogás.

S akkor, váratlanul, egy földöntúli dal szól,
s az ámult ormokon vele zsong az Echó;
a hullám is figyel, s az édes, édes ajkról
így rebben föl a szó:

"Állj meg idő, ne szállj! s ti nyájas arcú órák,
ó, ti se múljatok!
Hadd ontsák ránk betelt gyönyörünk dús adóját
e tündöklő napok!

Annyit emészt a kín, vak gyötrelmében annyi
nyomorult szív remeg:
azokkal fussatok, de hagyjátok vigadni
a boldog lelkeket.

Csak pillanatokért könyörgök, és hiába.
Száll az idő velünk.
Suhanj lassabban, éj! - szólok, s a hajnal árnya
széttépi éjjelünk.

Hát ringass, szerelem! Múló perc, tölts be minden
mámorral, míg vagyunk!
Embernek rév, a gyors időnek partja nincsen,
elszáll, s mi meghalunk!"

Sóvár idő, felelj! Gyönyörünk lobogása,
midőn elöntenek a mámor habjai,
épp úgy enyészhet el, épp úgy zuhan homályba,
mint a gyász napjai?

Nem óvhat meg a szív, ha csak nyomot belőle?
Örökre elmerült? Egészen elveszett?
Szülőjük, az idő végképpen eltörölte
e boldog perceket?

Öröklét, semmiség, elmúlás: meredélyek,
mivé lesznek, miket elnyeltek, a napok?
Nem adjátok soha vissza nekünk a kéjet,
mit elraboltatok?

Tó tükre! Néma szirt! Barlangok! Erdőségek!
Időtlen élet és újton-új ifjúság:
Ó, Természet! Te óvd, te őrizd meg ez éjnek
emlékét legalább.

Ott éljen szüntelen békédben s viharodban,
szép tó, és dombjaid mosolygó hajlatán,
fenyőid éjjelén s tükröd fölött a zordan
függő szirtek fokán.

A zefírben, ha lágy szárnyával tovarebben,
a dalban, mit az ár partjaidon zokog,
s az ezüsthomlokú csillagban, mely vizedben
fehéren imbolyog.

Hogy ha sóhajt a szél, ha nádasok remegnek,
s illattal ittasult balzsamos levegőd,
és minden látomás, minden hang és lehellet
vallja: "Szerettek ők!"




  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Kívánság
  2009-08-02 19:33:46, vasárnap
 
  Fésűs Éva:
Kívánság

Uram, ha egyszer nagyon jó leszek,
egy szívet adj nekem!
Egyszerűt, tisztát, szépet, kedveset,
lakozzék benne erős szeretet
és imádkozni tudjon melegen.

Nem kell lobogva égő gyötrelem,
és tépő ösztönök,
nem kellenek a cifra nyomorultak,
kik rossz szerelmeket százszor meguntak,
de olthatatlan vágyuk füstölög.

Nem kell megejtő, színes hangulat,
vérkergető borok;
tedd keserűvé, pecsételd le ajkam,
hogy indulatnak játékul ne adjam,
mi bennem szándékodból szent dolog.

Nem kell a kar, mely kígyóként ölel,
tapasztalt, sima kéz,
nem kell, hogy csak a testemet szeressék, -
a múló mámor mélye dúlt üresség,
s nem kell a szó, mely rombol, úgy becéz.

Vigyázz reám, ha forró pillanat
oson be álnokul
lelkembe, - mert én hófehérre vágyom,
és mégis sokszor megcsal önnön álmom,
ha jobbra, balra csóktüzecske gyúl.

Ne legyen tűz és füst az életem,
csak szentjánosbogár;
de szabadíts meg az öncélú vágytól,
mely hamis lidérc fényeként világol
s a fáradt lélek békét nem talál.

Uram, azért egyszer, ha jó leszek,
adj nekem egy szívet,
ki tisztán szűrte át e földi lázat,
kiben testvérek büszkeség, alázat,
ki enyém volna, s énvelem Tied.

Uram, ha egyszer nagyon jó leszek,
egy szívet adj nekem!
Egyszerűt, tisztát, szépet, kedveset,
lakozzék benne erős szeretet
és imádkozni tudjon melegen.

Nem kell lobogva égő gyötrelem,
és tépő ösztönök,
nem kellenek a cifra nyomorultak,
kik rossz szerelmeket százszor meguntak,
de olthatatlan vágyuk füstölög.

Nem kell megejtő, színes hangulat,
vérkergető borok;
tedd keserűvé, pecsételd le ajkam,
hogy indulatnak játékul ne adjam,
mi bennem szándékodból szent dolog.

Nem kell a kar, mely kígyóként ölel,
tapasztalt, sima kéz,
nem kell, hogy csak a testemet szeressék, -
a múló mámor mélye dúlt üresség,
s nem kell a szó, mely rombol, úgy becéz.

Vigyázz reám, ha forró pillanat
oson be álnokul
lelkembe, - mert én hófehérre vágyom,
és mégis sokszor megcsal önnön álmom,
ha jobbra, balra csóktüzecske gyúl.

Ne legyen tűz és füst az életem,
csak szentjánosbogár;
de szabadíts meg az öncélú vágytól,
mely hamis lidérc fényeként világol
s a fáradt lélek békét nem talál.

Uram, azért egyszer, ha jó leszek,
adj nekem egy szívet,
ki tisztán szűrte át e földi lázat,
kiben testvérek büszkeség, alázat,
ki enyém volna, s énvelem Tied.
  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Ez is a tietek
  2009-08-02 19:32:41, vasárnap
 
  Szilágyi Domokos: Ez is a tietek

Minden mozdulatom végleges,
hiszen véges vagyok.
Minden csókom kőbe vésett,
hisz bármikor meghalhatok.
Szenvedek -- ennek is örülni fogtok.
Magamra sose lelhetek,
Szeretek, s ez jó nekem.
S ez is a tietek.
  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Folyton átlengsz…
  2009-08-02 19:32:02, vasárnap
 
  Szabó Lőrinc
Folyton átlengsz...

Folyton átlengsz gondolataimon,
mint könnyű szél, vagy mint az ibolya
ég váratlan villanó mosolya,
s néha már, mint egy édes hatalom
érintésétől, szivem s homlokom
nyugodni simúl: ha sajog is a
,,nem vagy" sebén a ,,voltál" vigasza,
szeretnék élni. Mért? Majd megtudom.
Meg kell ismernem minden emberit,
ha üdvözít, ha pokolra taszít;
és rád gondolnom olyan jól esik!
Igy is együtt vagyunk mi, kedvesem.
Míg élek, élsz: éltetlek. S te nekem
segítesz, ugye, szív a szivemen?!

  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Nincs már semmi
  2009-08-02 19:31:22, vasárnap
 
  Dsida Jenő:
Nincs már semmi

Én ismerek egy ismeretlent,
ki életet korán tanul,
s amikor úgyis fázva fázik:
hullaként a hullámba hull.
Szemünk behúnyt, szívünk kihúnyt,
a halk hullám dobálva ringat,
és vén sziklák loccsantják vissza
ájult, szomorú szavainkat.
Nincs már semmi, nincs hova menni,
csak fonni, kötni, szavakat fonni
és fonva venni fontolóra,
amit úgysem lehet kifonni.
Nincs már semmi, nincs mit tenni,
csak keresni, amit más keres.
Kerekes szívvel kátyúba futni,
mint részeg, bamba szekeres,
csak néha sírva, szűz papírra
ákombákom sorokat vetni
s ha ki ezért ma kinevet,
holnap talán majd nem nevet ki.
Néha tudom a nevemet,
néha csiholtan csillanok
s ha jön az álom, kitalálom:
mit álmodnak a csillagok.

Nagy utakból ha visszatérek;
fölrezzenve rezeg a szívem,
tudom: testem csak tiszta kéreg
és nincsen nekem senki hívem.
Percek riadt várása perceg,
zsebórámat összetöröm,
ruhámon csillog a fagyos éther,
csillagporos az üstököm.
Olyankor az anyámra nézek;
egy ember, aki a tanyán
s talányaimnak puha fészek:
anyám, anyám, anyám, anyám!
Beszédem idegen beszéd,
s mégis mintha mellette járnék,
csak varrogat s a kályha-tűzből
arcára ugrik egy furcsa árnyék.		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Amikor megláttalak
  2009-08-02 19:30:37, vasárnap
 
  Őri István

Amikor megláttalak

arcodra most fény vetül
a lét a létbe szenderül
csendben, fenséggel, mint a napsugár
mely sötét űrön át szívedig eltalál.
  
 
0 komment , kategória:  Versek  
A barátság...
  2009-08-02 19:16:49, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Barátság  
Olyan közel
  2009-08-02 19:15:49, vasárnap
 
  Mezey Katalin

Olyan közel

Olyan közel engedtelek magamhoz,
hogy már végképp
sosem fogom megtudni:
ki vagy.
  
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 32 
2009.07 2009. Augusztus 2009.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 497 db bejegyzés
e év: 3084 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3683
  • e Hét: 13186
  • e Hónap: 27091
  • e Év: 156798
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.