|
2011-04-11 22:49:38, hétfő
|
| |
| |
A kiviruló virágbimbó.
A kiviruló virágbimbó napsugártól fénylik,
gyönyörű, zöld erdő mélyén illatozva nyílik.
Felséges jellegét a szellő hírül adja,
fa odvából kicsi méhét a napra csalogatja.
Az ember nem gyűjt mézet, így nem is fáradozik,
ám fájó, üres lelke a szépre vágyakozik.
Hol talál megnyugvást éhes, szomjas szíve,
megterhelt életét vajon kihez vigye?
Merre van a virág, mely Ő számára nyílik,
tud-e hova futni, ha ezer sebből vérzik?
Az ember is teremtmény, van hát gondozója,
Teremtő istene az Ő gyógyítója.
Van tehát orvosság, a lélek megszépülhet,
Krisztus érdeméért a gyógyszer elkészülhet.
Az Isten drága Fia a Golgotán "vérzik",
Keresztje tövében, virág értünk nyílik.
Etesi Tóth József |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
