|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2020-07-03 22:47:19, péntek
|
| |
| |
Nagyon fontos, hogy nem lehet valakit szeretni és közel kerülni hozzá annak a veszélye nélkül, hogy vége ne lenne a kapcsolatnak. Tehát, ha valahogy úgy rendezitek el a kapcsolatotokat, hogy biztos, hogy annak soha nem lesz vége, akkor az nem is lesz intim. Akkor az rabság. Minden, amit az ember annak érdekében tesz, hogy biztonságban érezze magát, rabbá teszi. Az élet akkor érdekes, amikor az ember 100%-ig veszélyesen él. Mert azt hiszem, már mondtam, hogy az élet veszélyes. A halál az teljesen biztonságos. Amikor már meghaltál, akkor már semmi nem fog veled történni. Legalábbis nem olyan dolgok, amiktől most félnétek. Tehát sajnos, azért lesz az életünk unalmas, mert biztonságossá akarjuk tenni. Akkor izgalmas az élet, amikor a veszély nagy.
Feldmár András
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Feldmár András |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-07-03 22:31:58, péntek
|
| |
| |
Profi sportolóként semmi sem készít fel arra, hogyan viselkedj a normális világban, hogyan legyél rendes ember, aki tesz a közösségért, és gondol másokra. A profi sport pont az ellenkezőjére tanít: legyél önző, foglalkozz magaddal, és felejts el mindenki mást. Egy buborékban élünk, tele emberekkel, akik azt mondják, amit hallani akarunk de amikor visszavonulunk, a buborék kipukkad, és senki sem mondogatja többet, hogy milyen nagyszerűek vagyunk. Abszurdul hangzik, de ez a változás összeroppanthat néhány sportolót, önbizalmuk a padlóra kerül, a kapcsolataik megsínylik, és ostoba döntéseket hoznak, miközben megpróbálják visszakapni a régi érzést, ami a csúcson megvolt.
The Secret Cyclist
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-07-03 22:26:01, péntek
|
| |
| |
Minden konfliktus egyforma, legfeljebb a táj változik, de a háborúban eltöltött idő mindig ugyanaz. Erről szól a háború, a várakozásról. Vársz, hogy történjen valami. Vársz egy hotelszobában, egy kávézóban, vársz a frontvonalon, a tábortűz mellett, és közben úgy teszel, mintha lenne esélyed megérteni, mi történik. Nincs. Ha történik is valami, túl gyorsan történik ahhoz, hogy felfogd. Mire megérted, már újra várakozol. Az a munkád, hogy eladd mások privát poklát, úgy, mintha értenéd vagy közöd lenne hozzá.
Jászberényi Sándor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-07-03 22:14:08, péntek
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla:
ANYÁM
Anyám, te aki földem, vizem voltál
eszméletem Nap - Korszaka előtt,
jöjj, szelj kenyeret, kérlek adj erőt,
s ne hagyj itt árván a sötét folyónál
Hiszen nem vagy már ifjú aratólány,
hogy markot szedj a kaszások mögött.
Ne sírj fiam,
csak egy után megyek már.
Félek. Beteg vagy. Lábad csupa inda.
Veséd csupa kő. Elméd csupa láz.
És otthon sír a kút, a kert, a ház,
s fonnyadozik a rózsák gyenge szirma.
Jöjj haza hát és ülj ki a teraszra.
Beszélgess vélünk. Idézd fel a múltat:
ifjúságodat,
a kis Rab Etelt,
aki korán kelt mindig, mint a hajnal,
s bár férfimunkát végzett naplementig,
ha csak tehette, táncolt és dalolt.
Ne sírj fiam.
A magok kiperegnek,
s felhőbe tűnt a hold...
Ó, nem anyám! Még nem ment le a Nap,
s kéken hullámzik fölöttünk az ég.
Hát nem hallod a gyárak halk neszét?
Itt szőtted ifjú asszony - álmaid,
itt a kórházzal éppen szembe, nézd,
tán odalátsz anyám?
A vén udvari fák
még emlékszenek szép, friss termetedre,
s válladra úszó dús barna hajadra, -
a fák, anyám, a fák!
Fáradt vagyok.
Fáj minden porcikám,
és vár halott
apád...
Szegénykém, tudom, ég, sajog a tested,
de érezned kell, mennyire szeretlek,
hűvös forrást önt ajkadra az arcom,
hogy enyhülést lelj, megmosom a lábad,
s harmatos, édes eperrel etetlek,
mint te etettél egykor régen engem, -
hisz férfiként is gyermeked vagyok csak!
Ha elhagysz engem, mond: kibe fogódzak?
Légy jó fiam,
s hajolj le rám,
mint magvára a fa:
A Nap lemegy
és újra felkél,
a szél elül
és újra támad,
a hűs esőt a szomjas föld beissza,
és újra zöld a rét, -
de én már többé nem térhetek vissza.
Fogódz meg hát hű embertársaidba,
s testvéred is van, asszonyod, fiad,
s termő leányod is:
Őbennük rejlik jövőnk minden titka...
Menj hát anyám, ha ez a törvény.
Békélj, pihenj meg. S hajoljon föléd
versem zokogó tölgy - lombozata.
És íme, az ige:
Aki ember volt, küzdő, tiszta ember,
változzék át bár porladó rögökké,
az élőkben tovább él - mindörökké.
Csepel, 1965. június 25.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2020. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
113 db bejegyzés |
| e év: |
1398 db bejegyzés |
| Összes: |
9048 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 553
- e Hét: 8280
- e Hónap: 17302
- e Év: 85067
|
|
|
Offline
