|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2007-05-22 23:25:11, kedd
|
| |
| |
AZ ÉLETIDŐNK ÉS A FÖLDI LÉT FELELŐSSÉGE
Minden ember az életidejét időben és térben éli le. Az időre vonatkozóan három dimenziót ismerünk: jelen-, múlt- és jövőidő.
A jelen embere magában hordozza múltját és jövőjét, azon egyszerű biológiai képlet alapján, hogy születésünkhöz egy férfi és egy nőivarú ember egyesülése szükséges. Őket 2-2 ember, az utóbbiakat 4-4 ember nemzette. Ük-szüleink biológiailag szükséges létszáma már 16 személy. Ha, gondolatban megrajzoljuk a képletét, akkor látjuk, hogy fejére fordított piramis csúcsaként hordozzuk az ősök génállományának készletéből esetenként kialakult - egyszeri és megismételhetetlen - saját génkombinációnkat.
A piramis egy-egy emeletét nemzedéknek (generációnak) nevezzük.
Házasodáskor a házastárs genetikai piramisa új génállományt kapcsol be a megszülető emberke génvariációjába.
A múlt, tehát nemcsak velünk, bennünk is él - mérhetetlen színes változatosságot felmutatva.
Ebből következik az az alapvető kíváncsiság, hogy igyekszünk megismerni saját, leszármazási (genealógiai) múltunkat, mert csakis annak ismeretében alakulhat ki identitásunk, hovatartozás-tudatunk.
Annak tudása, hogy a magyar- és más- (nemzeti kisebbséghez tartozó) családok, magántörténelmükkel részeseik a magyar nemzet történelmének, lehetővé teszi az egészséges nemzettudat kialakulását, mellyel már egyenrangú tagjai lehetünk a nemzettudattal rendelkező Európa országai uniójának.
Ezzel el is érkeztünk az ember térbeli életéhez, mert minden ember a Föld nevű bolygó bizonyos területén születik és többnyire ott is éli le az életidejét.
Azon nyomban megörökli, megörököljük a jövő milyenségének és minőségének felelősségét.
Ezzel a felelősségérzettel és tudattal kell megkeresnünk a helyünket a társadalmi, gazdasági valóságban.
A jelen embere, az egyén elsősorban magánember, aki a magánéletét általában családban éli le.
A család, viszont a társadalom legkisebb egysége. E legkisebb társadalmi egység minősége meghatározója a társadalmi minőségnek.
Csak a jó családi háttér biztosíthatja az egyén számára a stabilitást, az elérhető célok megvalósulását.
Olyan jövőért érdemes élni, amelyikben az egyén jövedelméből otthont tud teremteni, családot tud alapítani és születendő gyermekei számára - míg kicsik - gondoskodni tud asszonyáról, gyermekei anyjáról is - és ha megöregszik, vagy beteg lesz, akkor is erkölcsi- anyagi méltósággal élhessen.
Ez a jövő!
Addig is, míg ez megvalósul, a társadalmi intézmények nem vonulhatnak ki az otthonteremtés, a gyermeknevelés- és oktatás, a betegellátás, az időskorúak gondozása költségeinek - legalább részleges átvállalásából!
A Széchenyi- Nemzeti Fejlesztési Terv ehhez ad segítséget, mert úgy ad támogatást, hogy az egyén kreativitásával, vagyis alkotói szakértelmével - pályázati úton nyert pénzekkel - megvalósíthatja álmait. Így teremtve önmaga, és mint jövendő munkaadó: embertársai számára is jövedelmi forrást, munkahelyet.
A jelen emberének nagy kötelessége még, hogy visszataláljon a természethez, mert eredetileg annak része.
Ezért, meg kell ismernünk azt a természeti környezetet, ami körülvesz bennünket. Meg kell ismernünk, hogy harmonikusan együtt tudjunk élni vele, óvni, védeni tudjuk azt, hogy utódaink - a jövőben élők is élvezhessék.
Az ember, minden idők embere nemcsak természeti lény, nemcsak külső-belső fizikai-biológiai tulajdonságaival egyedi, egyszeri és megismételhetetlen, hanem lelki alkatával is.
Az emberi léleknek szüksége van a hitre. Szükségünk van hitre jelenben, múltban és jövőben; hitre önmagunkban, embertársainkban, de legfőképpen a Teremtő mindenhatóságában.
A hit erejével fölvértezett, megerősödött ember nem érzi magát elveszetten egyedül ebben a globalizálódó világunkban. A hit erejével megerősödött embert nem lehet meggátolni az önmagával szembeni igényes életfelfogás kialakításában sem!
Az ilyen ember nemcsak egyenjogú-, hanem egyenrangú polgára lehet saját hazájának. (És, minden további, nemzetek közösségének. Pl.: EU.)
Pesterzsébet, 2003. március 4. (Bóna Mária Ilona)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-22 23:21:02, kedd
|
| |
| |
SZAKMAI MUNKA ÉS a CSALÁDI ÉLET
A szakmai munkát a társadalomba szerveződő emberek, az élet két alapvető helyszínén, családi- és társadalmi munkamegosztásban végzik.
A családi munkamegosztás a családi élet működőképességének fenntartását szolgáló funkciók, feladatok családtagonkénti szétosztása és elvégzése.
Például: a háztartás- és a gyermeknevelés, az idős- beteg szülők otthoni gondozásának feladatai, melyek elvégzéséhez ma már egyre több szakértelemre van szükség.
A magyar családok többségében a "családfenntartó" még nem tudhat a társadalmi munkamegosztásban végzett munkájával annyi jövedelmet magáénak, melyből ezen szakemberek (házvezető, gyermeknevelő, betegápoló) munkáját meg tudná vásárolni. Ezért, ezek a családok egy újfajta, az ősi mintára emlékeztető, önellátó háztartásra kénytelenek berendezkedni. Ez a nagy családokra, - ahol egy háztartásban több nemzedék él együtt, vagy gyermek felnevelésére, iskoláztatására vállalkoznak - fokozottan érvényes. Ott, a család működőképességéért a családtagoknak meg kell tanulni a szakszerű ellátáshoz szükséges szakmai ismereteket! Attól függetlenül, hogy a teljes foglalkoztatás feltételeinek megteremtése (pl.: Széchenyi Terv fejlesztési programja) a végső cél, szükség lenne olyan helyekre, intézményekre, ahol ezeknek az ismereteknek elsajátítására lehetőség nyílna.
A társadalmi munkamegosztás a termelő- és egyéb emberi tevékenységek, munkák különböző foglakozási ágakká való szétválása, elkülönülése.
A társadalmi munkamegosztásban szakmai munkát végző Egyénnek gondot okozhat a munkahely elvesztése, a szakértelem elavulása, a teljesítménnyel járó feszültség oldásának /a pihenés) természetes igénye és a rekreációra (megújulásra) való törekvés.
A jövőben olyan felnőttképzési- és művelődési intézményekre lesz szükség, ahol az Egyén - úgy is, mint magánember és úgy is, mint társadalmi lény - megismerheti saját, egyéni értékeit, ami alapja lehet minden további elsajátításnak és amellyel megvalósítható lehet az élethosszig tartó, folyamatos tanulás- és művelődés igényével megtervezett életprogram.
BMI |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-22 23:17:04, kedd
|
| |
| |
SZERELEM ÉS CSALÁDI ÉLET
(Ravasz László: Az igazi családvédelem c. írása nyomán)
A család, mint társadalmi alapminta, magába foglalja az élet születését és az élet fenntartását, ,,melyben megfordulnak a nemzedékek, ahonnan ered a történelem, a nemzeti élet, az emberiség szolidaritása, mindaz, ami az embert emberré teszi."
A család az emberpár egymáshoz, továbbá a szülőknek és gyermekeknek egymáshoz való kölcsönös viszonyából áll. Ez az ős, emberi háromság: apa, anya és gyermek az élet háromsága, akkor teljes, ha az egész életre kiterjed. Nem elegendő a pillanatnyi találkozás, amelyből az Élet támad, mert a nevelés épp olyan lényeges feltétele az életnek, mint maga a szaporítás.
A szerelem minden szépségét, dicsőségét, azt a csodálatos ajándékot, amit egy személyiség nyújthat a másik személyiségnek, csak egy egész életen tartó szerelemben tudjuk megismerni, viszonozni.
Éppen ilyen, egész életre szóló a szülők és a gyermek életközössége. A gyermeknek az az érdeke, hogy aki természet szerint apja és anyja, lélek szerint is az legyen, hogy az apa és anya egymáshoz való szeretete egy olyan lelki és erkölcsi ,,anyaméh" legyen, amelyben egészségesen fejlődhet a gyermek egész személyisége.
E nevelés nem érhet véget huszonnégy éves korban, mert deresedő hajjal, unokáktól övezve is rendkívül nagy nevelő erőt jelent az édesapa és édesanya. A házasságnak ez a része állandó feladatot, munkálkodást jelent, ami a házastársak halálával ér véget.
A házasság azonban nem jelentheti minden ember életfeltételét, mert vannak a házasságra testileg, vagy lelkileg alkalmatlanok; és vannak kivételes személyek, akik egész életüket hivatásuk szolgálatára rendelik.
Mi a helyzet azzal, a családot veszélyeztető ténnyel, hogy - vagy gazdasági kényszerből, vagy puszta önzésből - félnek a gyermekáldástól?
Amikor a kenyérkereső munka éppúgy lefoglalja az anyát, mint az apát, felbomlással fenyegeti a családot. Erőteljes családi szellemre neveléssel tudatosítani kell, hogy nincs az élővilágban magatehetetlenebb, mint az újszülött csecsemő és az őt világra hozó nő. Éppen ezért, azon újszülöttnek jók az életkilátásai, ahol az apa oltalmazó szeretetével és gondoskodó jelenlétével támasza lehet gyermekének és gyermeke anyjának. Ebből következik, hogy az állam - a mai gazdasági berendezkedésben - még nem vonulhat ki a gyermeknevelés és az oktatás költségeinek (részleges) átvállalásából. ,,...A tőkét, pedig nem a nyereség igazolja, hanem az, hogy minél több boldog családot tart el." (Ravasz László)
Comment:
Ravasz László, az 1935-ben, a családdal kapcsolatosan megfogalmazott gondolatait örökérvényűnek tartom. Azért is írtam ide a beszéd rövidített változatát.
Nagyon szépen ír a SZERELEMRŐL. Arról az érzelemről, amelyre való képességünket a TEREMTŐ ,,kódolt" belénk.
Milyen nagyon is jó lenne, ha ,,csak" rajtunk múlna, hogy úgy élhetnénk meg ezt, mint ,,csodálatos ajándékot"!
Úgy, ahogy Ravasz László írta:
,,A szerelem minden szépségét, dicsőségét, azt a csodálatos ajándékot, amit egy személyiség nyújthat a másik személyiségnek, csak egy egész életen tartó szerelemben tudjuk megismerni, viszonozni."
Sajnos, a katonai és politikai diktatúrák nincsenek tekintettel ,,holmi" szerelmekre, emberi érzelmekre!!! Mert a háborúnak kitett embereket elválaszthatja egymástól a HALÁL.
Igen, a politikai diktatúrák lényege is az emberek szelektív módon való közvetlen elpusztítása, illetve: különböző módszerekkel- közvetett módon. Itt, most ezekről a módszerekről nem szeretnék írni, mert megtettem már máshelyütt és itt is közölt írásaimban.
A KÜLÖNBSÉG a végeredményben van. Mert, míg a háborúban elesett szeretteinket JOGUNK VAN/VOLT GYÁSZOLNI, addig a politikai diktatúra áldozataira MÉG EMLÉKEZNI SEM SZABAD!!! Lásd, 2006. október 23-ai rendőrterrort!
Még 50 év elteltével sem lehet GYÁSZOLNI elesett fiainkat, lányainkat, szüleinket, SZERELMÜNKET!!! Ez a nagy különbség! És, nemcsak különbség, hanem annak bizonyítéka, hogy NAPJAINKBAN IS DIKTATÚRA VAN!
Politikai diktatúra szabja meg, illetve belénk veri, hogy kit szabad szeretni, kivel lehet szerelmeskedni, kitől ajánlott, vagy ajánlott-e gyereket szülni, ill. kinek ajánlott gyereket nemzeni. Pontosabban, olyan élethelyzetbe kényszerítenek bennünket, amelyben annak belátására kényszerülünk, hogy üzletté silányuljanak kapcsolataink, kirekesztve belőlük az érzelmeket.
Olyan kapcsolatok létesítésére dresszíroznak bennünket, amelyekben egymás használatbavétele a cél. És, hogy még véletlenül se legyen ,,következménye" utód formájában, azt a ,,lehetőséget" is felkínálja, hogy kérjük meddővé tételünket már 18 éves kortól...
Ezért éreztem igazságtalannak, hogy Ravasz László csodálatos gondolataival provokáltam olvasóimat. Mert, a mai körülmények között, amikor fegyveres erőszakkal végrehajtott, demokráciának hazudott POLITIKAI DIKTATÚRA van Magyarországon, lehetetlenség úgy ÉLNI, ahogy azt Ravasz László leírja 1935-ben!
Pedig, de csodálatos volna MEGÉLNI a ,,...szerelem minden szépségét, dicsőségét, azt a csodálatos ajándékot, amit egy személyiség nyújthat a másik személyiségnek, csak egy egész életen tartó szerelemben tudjuk megismerni, viszonozni" a diktatúra ellen folytatott harc helyett!!!
(Bóna Mária Ilona)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-22 23:10:05, kedd
|
| |
| |
http://www.hirtv.hu/belfold/?article_hid=156454
Eladásra vár hazánk egyetlen katasztrófakórháza
Kevesen tudják, hogy Vár alatt készenlétben állt egy több száz sérült befogadására és ellátására alkalmas komplett gyógyintézmény. Most leszerelve, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) kezelésében hasznosításra vár a Sziklakórház. Elképzelhető, hogy kulturális funkciója lesz az orosz csapatok borzalmas vérengzésének színhelyéül is szolgáló intézménynek.
Hasznosításra vár hazánk egyetlen katasztrófakórháza, a Sziklakórház. A Várhegy alatti létesítményt a második világháború alatt már használták kórházként.
A Sziklakórház egykor a honvédség alá tartozó, majd a belügyhöz átsorolt polgári védelem felügyelete alatt állt, háború, járvány vagy terrortámadás esetén a Szent János Kórház orvosai dolgoztak volna a második világháború óta nem használt termekben.
A Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) kezelésébe került Sziklakórházat korábban már leszerelte a Honvédelmi Minisztérium. A kórtermekből már elvitték az ágyakat és az orvosi műszereket, csak az energiaellátást és a szellőztetést biztosító gépek maradtak a helyszínen. A KVI-nek már nem feladata fenntartani a Szilakórház eredeti funkcióját, tehát a Vár alatti barlangokban berendezett panoptikumhoz hasonlóan más, kulturális feladatokat is kaphat a sokat látott intézmény, ahol nemrégen már színházi előadást is tartottak.
Mivel a Vár alatti barlangrendszer kizárólagosan állami tulajdonban van, ezért a KVI vezérigazgatója szerint eladni nem, csak hasznosítani lehet. Erre a hasznosításra Zelles Sándor elmondása alapján csak egy nyilvános pályázat után kerülhet sor.
A KVI vezérigazgatója arról is tájékoztatta a Magyar Nemzet Online-t, hogy már tárgyalnak az I. kerületi önkormányzattal egy ,,nagyívű" elképzelésről, amely a köz javát is szolgálná és a Vár alatti barlangrendszer állagmegóvását is elősegítené.
(MNO)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-22 22:50:49, kedd
|
| |
| |
Már a folyosón is ágyak vannak - Növekvő téboly a pszichiátrián
MOK (2007.05.22. 11:04)
Országos szinten nagy bajban van a pszichiátriai ellátás, a reform keretében
minden negyedik
ágyat felszámolták -
Még szerencse, hogy nem minden depressziós beteg ön- és közveszélyes.
Még a folyosókon is betegágyak vannak. Dr. Fekete Sándor, a PTE ÁOK
Pszichiátriai és
Pszichoterápiás Klinikájának vezetője azon töpreng, hogyan tudnának néhány,
úgynevezett
intim helyiséget kialakítani valahol, ahol orvosai négyszemközt tudnának
elbeszélgetni a lelki betegekkel.
Már az is felmerült, hogy talán a lichthofból - a világítóudvarból - lehetne
valamit kihozni.
Az egészségügyi reform keretében a klinika tizenkilenc aktív ágyat veszített
el, és rehabilitációs
ágyakkal sem rendelkezik.
Az Akácfa utcai - a volt Honvédkórházban található - részlegüket néhány hete
azonnali hatállyal
ki kellett üríteniük, sok beteget pedig egyszerűen haza kellett küldeni.
A napokban a szakma országos egyesülete petíciót intézett a tárcához, s
ehhez csatlakozott Pécs is.
A petícióban kihangsúlyozták, hogy a Magyarországon történtek ellentétesek
az uniós törekvésekkel.
Országosan a közel négyezer aktív pszichiátriai ágyból mindössze háromezer
maradt, a korábban
szembetűnő területi egyenlőtlenségek tovább fokozódtak.
Az ellátó kapacitások drasztikus csökkenése "a szó szoros és átvitt
értelmében is"
kezelhetetlen állapotokat teremtett a pszichiátriai betegeknél.
Utóbbit dr. Fekete Sándor tucatnyi példával tudná alátámasztani.
Ők maguk nem tehetnek többet, minthogy várják a miniszteri ígéret
beteljesülését,
miszerint a tárca röviden áttekinti a helyzetet és megpróbálja orvosolni a
jogos felvetéseket.
A professzor szerint nincs sok haladék, hiszen a depressziósok ugyan
általában nem közveszélyesek,
ám a pszichiátriai betegek kezelése és utókezelése kizárólag
járóbeteg-ellátás keretében nem végezhető.
Másrészt éppen a klinika, a három megye betegeinek legmagasabb színvonalú
ellátására kijelölt intézete
kapta a legnagyobb mélyütést, amelynek nyomán Tolna és Somogy megyék
pszichiátriai ellátása is megroggyant.
A kijelölt területi kötelezettség miatt a szűk kapacitások nem teszik
lehetővé, hogy a szomszéd
megyékből fekvő- és járóbetegeket tudjanak fogadni.
Teljes káosz alakult ki.
Másrészt a professzor szerint az sem feledhető, hogy nemcsak a kimondottan a
pszichiátriai betegek
gyógyítása a feladatuk.
Ők fogadják az egyre szaporodó szenvedélybetegeket, alkoholistákat,
gyógyszerfüggőket, drogosokat is.
(Dunántúli Napló)
ma.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-22 14:15:23, kedd
|
| |
| |
AZ ERŐSZAK ELLEN
Ami ma még nincs, holnap lehet,
csak várni kell csodás türelemmel.
Lám, mely parányi embrióból
lesz a délceg, diplomás ember.
S milyen parányi magocskából
fejlődik a faóriás is,
így nő a fű a réten, s így lesz
a rügyből bimbó és virág is!
Így nő az emberben is lassan
az ismeretlen másik ember,
közben vívja kegyetlen harcát
száz miérttel, igennel, nemmel,
S maga se tudja mivé lesz még,
csak megy, megy a damaszkuszi úton
és várja, hogy reá is az a
fordulatot hozó fény hulljon.
Mert ami most még nincs, holnap lehet.
De bimbót bontani nem szabad
erőszakkal, mert a bimbó
elcsúful, s rajta seb marad!
Még illatát is elveszti,
s nem lesz oly szép, midőn a nap
hajnali csókja bontja szirmát,
s a derűs tavaszi sugarak...
Nádudvari Nagy János
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-22 14:14:29, kedd
|
| |
| |
Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.
/ Széchenyi István / |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-22 14:05:12, kedd
|
| |
| |
Jézus mondta tanítványainak:
" Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek.Tegyetek meg azért, és tartsatok meg azért mindent amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt.
Súlyos, sőt elviselhetetlen terhet kötöznek össze és helyeznek emberek vállára ,de maguk egy újjal sem mozdítanak rajta.
Amit tesznek azért teszik, hogy lássák őket az emberek.
Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben a főhelyre ülnek, és zsinagógágban az első székre.
Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és rabbinak vagy mesternek szólítsák őket.
- Ti ne hívassátok magatok mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti testvérek vagytok. De Atyának sem hívjatok senkit a földön, mert egy az Atyátok a mennyei.
Tanítónak sem hívassátok magatok, hisz tanítótok egy Krisztus.
Aki a legnagyobb köztetek az a többi szolgája.
Aki önmagát magasztalja azt megalázzák, aki önmagát megalázza azt felmagasztalják."
/MT 23,1-12/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-22 12:43:17, kedd
|
| |
| |
NEMZETI LÉTKÉRDÉSEK
Nagyon nagy témák azok, amelyekre keresem a válaszokat.
Fel kellene előbb sorolni az elmúlt 61 év politikai diktatúra minden bűntettét.
Ajánlom mindenkinek, hogy tegye ezt meg! Írja össze minden sorsüldözött
magyar ember, hogy milyen negatív diszkrimináció érte a saját családján belül!
Az így kapott ,,eredmény" az a család történelme, amit igen is mondjon el
minden magyar ember a gyermekeinek, unokáinak!!!
A családi történelmek összessége a Haza történelme!
Ha e http://www.zpok.hu/globalizacio/lugano.htm? linken található írásra gondolok, akkor azzal csak egyetérteni lehet, hogy a megmaradásunk érdekében vissza kellene térnünk a lélekemelgető ősi kultúránk megismeréséhez.
Eredetmondáinkat is tanítani kellene.
Szép példa erre a ,,Haza a magasban" Magyar Nemzetismeret című tankönyv, amely 2001-ben a hazai Oktatási Minisztérium pályázatán első díjat nyert.
A nyugati világ országaiban szórványban élő nemzettársaink, a magyarul tudó és tanuló diákok és tanítóik számára készült.
Sajnos, csak zárójelben ajánlják magyar iskolákban vagy tagozatokon, a heti 4-6 iskolai magyarórán, hétvégi iskolákban, cserkész-, művelődési és bibliafoglalkozásokon, nyári tanfolyamokon, magánórákon stb.
A népi kultúrkincsünkben megőrizte ez a nép ősi kultúráját. Vissza kellene térni
Kodály ezzel kapcsolatos gondolataihoz. ,,Ne csak külsőségekben legyen
magyar a mi kis világunk, hanem a lelkek mélységéig, mert csak így lesz
igazán a miénk. A lelkek mélye, pedig különösképpen a zene országa."
Hát ez az, ami kimaradt az 1945 után születettek neveléséből, a LELKISÉG.
Vissza kellene térnünk ahhoz, hogy ÉRTÉK-ként kezeljük a NEM tárgyi-
ANYAGI dolgokat is! Mindazt, ami a szem számára láthatatlan.
Mert: az igazán lényeges dolgok a szem számára láthatatlanok, mert azokat a
LELKÉVEL "látja" az ember.
Példaképpen itt ez a gyönyörű népdal. Példa arra, hogy milyen érzelemgazdagsággal élték életüket őseink:
TÚL A VIZEN...
Túl a vizen egy kosár,
abban lakik egy madár.
Abban lakik egy madár,
aki engem réghogy vár.
Várj madárka várj-várj-várj,
este hozzád megyek már.
Megvizsgálom szívedet,
véle a szeretetedet.
Túl a vizen görgős malom,
ott őröl az én galambom.
Ott egyebet nem őrölnek,
csak búbánatot eleget.
Nékem is van egy bánatom,
oda viszem lejáratom.
Egy szem búza, kettő rozs
felöntöttem járja most.
Én Istenem, halálom,
nem ér engem az álom.
Mer az álom nyugodalom,
a szerelem szívfájdalom.
(népdal)
Csakhogy az ateista- materialista ideológián alapuló életfelfogás - szó szerint kiirtotta a lelkiséget az emberekből.
Mit mond a magyar ember az ilyenekre? Azt mondja, hogy: LELKETLEN!
Kire is mondjuk ezt?
Arra az emberre, aki ártó szándékkal érez és eszerint cselekszik. Ilyen,
lelketlen, önmagának és ezzel közvetlen környezetében élőknek is ártó
szándékkal ,,éli", vagy inkább önpusztítja életét Európa szívében a
magyarnaknevezett nép. Mindebből következik, hogy sem a katonai diktatúrákban, sem a politikai diktatúrákban (mint a mostani is) nem tudták megoldani, hogy
felépüljön a ,,Szeretet civilizációja". (II. János Pál Pápa
elhivatottsága szerint.)
Nagyon fontos a gyermekek SZERETETben való nevelkedése.
Nekünk, a rendszerváltozás kezdetén már minden társadalmi formulára vonatkozóan
voltak ismereteink!
Tehát: annyira kézenfekvő lett volna, hogy úgy rendezzük be társadalmunkat,
hogy az kedvező legyen az utódokról való gondoskodásnak! Nem tudtunk élni
ezzel a lehetőséggel!
Pedig, mi már azt is tudjuk, hogy kizárólag azok a FAJOK lesznek a TÚLÉLŐK,
amelyek megtalálják a legoptimálisabb módját az utódokról való
gondoskodásnak! (Ember és természet kapcs.)
Mindenképpen olyan ország-vezetésre lett volna szükség, amelyik segített
volna visszatalálni Istenhez! Hiszen, ,,tőle származik minden földi
javunk", az ,,anyaméh gyümölcse", pedig ,,jutalom"!
Majd, ha ezt a ,,JUTALMAT" megtanuljuk a helyén kezelni és értékelni, akkor
fog bekövetkezni ARANYKORUNK.
Addig is, nekünk magunknak kellene a saját korunkban megvalósítani a
MAGÁNÉLETI ARANYKORUNKAT.
Csakhogy, ez is politikafüggő.
Ugyanis, törvényhozó helyzetbe csakis politikai úton kerülhet valaki. A törvényeket,
pedig a parlamentben hozzák a politikusok.
Ez már megint az ő felelősségük! Vagyis a miénk is, a választások alkalmával.
Olyan jelölteket kellene már eleve megnevezni, akiről feltételezhető, hogy
olyan törvényeket fog hozni, amelyek kedvező lehetőségek sorát kínálja föl
törvényi úton annak, hogy minden magyar állampolgár meg tudja teremteni
saját, magánéleti aranykorát.
Erről, viszont, egyenlőre még szó nincsen!
A mostani kormánypártok egészen pontosan a linkben leírt módon cselekszenek és ,,törvénykeznek".
Tetten-érhető lépten-nyomon, hogy SZÁNDÉKOSAN arra használják a
HATALMAT, hogy ÁRTSANAK a magyarságnak!
Tetten-érhető, hogy a sátáni eszközöktől sem riadnak vissza. Mindent, a legaljasabb eszközöket is igénybe véve azon igyekeznek, hogy a Kárpát-medencét a magyarok rezervátumává tegyék - így biztosítva élő- és lakóhelyet más nációknak!
Így biztosítják önös szándékaik megvalósításához azt a drámai helyzetet, hogy
Magyarország a világ globalizátorai számára ,,MŰVELETI TERÜLET" legyen!
(Bóna Mária Ilona)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-22 12:24:37, kedd
|
| |
| |
Drága Magyar Testvérem!
Köszönöm őszinte vallomását életéről! Valóban jól gondolja, egy korosztályhoz tartozunk. Mindazt, amit leírt akár én is írhattam volna.
Mindazt átéltem, amit Ön.
Azzal a különbséggel, hogy egész életemben nem tudtam a politika elől elbújni. Rátelepedett kulák nagyszüleimre, majd szüleimre, akiket büntettek és zsaroltak testvéreik miatt is, akik a 2. vil.háborúban harcoltak pl. az erdélyi fronton.
Sok, kényszersorozásos kiskatona is eltűnt és a családoknak még keresni sem volt szabad, v. ajánlatos, mert a láthatatlan skarlátbetűt viselhette beleégetve a lelkében egy életen át.
Egyik ország sem mondott le a fogságba esett honvédő katonáiról, csak a magyar!
Jaj, mennyi könnyet láttam nagymamám és édesanyám szemében!
.
Majd amikor annyira keményedett a diktatúra 56 előtt, még sírni sem volt szabad, megtanultunk befelé sírni, hangtalanul zokogni! Pl. amikor valamilyen csoda folytán hazakerült édesapám a kényszermunkatáborból emberi roncsként. A nagybátyám családja nevelt föl, aki viszont belekeveredett 56-ba. Nem tudom, hogyan úszta meg, a börtönt, meg a halálbüntetést, de azt hiszem oly módon ellenőrizték az életét és a mienkét is, hogy valóságos börtönéletté vált a magánéletünk.
Ezért aztán meg sem fordulhatott a fejünkben olyan, hogy tanácsi bérlakás!
Sőt!
Amikor másod, meg harmad-állásban összefusiztunk egy OTP értékesítésű öröklakás fél beugrójára valót, akkor meg a KISZ, meg a szakszervezet, meg a párttitkár dönthette el, hogy érdemesek vagyunk-e arra, hogy lakást vehessünk!!!!!!!!!! Ugyanis, sokkal többen voltak a lakást vásárolni szándékozók, mint a megvásárolható lakások!
Aztán jött 1990 és a nagybátyám-apám nem mert odakuncsorogni a kárpótlási hivatalba, hogy az ellenérték nélkül eltulajdonított ősi földecskéjéért kéri a részét, mert ugyanaz volt az ügyintéző, mint aki felvette 30 évvel korábban a pártba... Nekem ráadásul nem mertek mesélni a szüleim, mert annyira féltek. Tudtak a paktumról és arról is, hogy nem jött még el az igazmondás ideje. Így alakult ki az első ,,szabad" választásokkal az a kettős hatalom, ami alatt megroppant végképpen a mi korosztályunk!
Én is már 14 éves koromban kezdtem a dolgozást. Ugyanis, az ipari tanulók ugyanolyan munkarendben dolgozva tanulták a szakmát, mint ahogy műhelyben dolgozó szakmunkások. Az a legtragikusabb, hogy most még ez sincs! Nincsenek tanműhelyek, sem olyan helyek, ahol meg lehetne egy szakmát tanulni!!! Pedig, most még nagyobb szükség lenne a jó szakmai tudásra, mint a mi időnkben, mert akkoriban a szakmunkásvizsga után teljesítménybérben kellett dolgozni. Az órabéres munkakörökbe tették a még 8 általánossal sem rendelkező betanított munkásokat. Akik nem voltak érdekeltek abban, hogy továbbtanuljanak, mert akkor még rosszabb bérviszonyok közé kerülhettek volna.
Nekem már járt a gyes az első gyermekemmel, de azt úgy vezették be, hogy lehetőleg az akkori nyugdíjasok úgy higgyék, hogy az ő rovásukra, osztogatja az állam a ,,semmi" munkáért a pénzt... A demográfiai csúcsok gyerekeit nem lehetett bölcsiben, óviban elhelyezni, mert olyan zsúfoltak voltak. Nem lehetett bevásárolni már este 6, ill. 8 után, mert semmi nem volt nyitva. Egy télikabátra, meleg cipőre volt úgy, hogy egy évig kellett spórolni.
A gyárakban, üzemekben nem szerették a kismamákat, ugyanúgy, mint napjainkban!
Egy lakótelepi panelt 30 éves hitel-időtartamra lehetett megvásárolni. Ez azt jelenti, hogy mire kifizette az ember, addigra fölnőttek a gyerekek és bizony - többnyire a rendszerváltozás miatt - olymértékben ellehetetlenültünk, hogy már nem tudtunk a gyerekeinkre mást hagyni, mint a nyomorúságot. Mert a munkaügyi központokban a 40-eseket már be sem iskolázták.
Korábban meg azért nem tanulhattunk, mert ahhoz is munkahelyi kisz- párt- és szakszervezeti titkár javaslatára volt szükség. Az olyan rossz káderlappal rendelkező soha nem kaphatott ilyen javaslatot. Nem maradt más, mint a kuncsorgás. Majd, amikor csak beügyeskedtem magamat a dolgozók középiskolájába, akkor bizony nem járt a tanulmányi szabadság sem a munkaidő kedvezmény a vizsgák idejére! Maradt az a semmi évi két hetes szabadság és olyan, hogy nyaralás? Utazgatás? Min-mind a jó kádereknek járt. Szerencsére a könyvek olcsók voltak és a könyvtárak is elérhetők.
1990 után a helyzetünk csak rosszabb lett.
A közben piacosított felnőttképzés szolgáltatásait nem tudtuk igénybe venni, mert nem tudtuk a tandíjat kifizetni! Pedig - a nagynehezen kifizetett lakás közben felújításra, korszerűsítésre szorult.
Igaz, mostanában már lehet a panelrekonstrukciós keretből hitelt fölvenni, de ahhoz is fedezetre van szükség. Csakhogy, ha egyik napról a másikra állás nélkülivé válik valaki a családban, akkor miből fizeti vissza?
Villámgyorsan elárverezhetik az egész élet egyetlen produktumát a lakást.
Mint a hiénák már ott állnak az idegenszívűek lesben csak erre várva!!!!!!!!
Miért nincsenek bérlakások még mindig? Az oly nagyon becsmérelt Horthy-korszakban voltak bérlakások, amit nem volt gond egy fiatal munkáslánynak kibérelni. Ilyenkor, a báli szezon kezdetén egy munkáslány már varratta a báli ruháját!!!!!!!! És azon szorgoskodott, hogy legyen fiúkísérője, ha még nem találta volna meg a partnerét, v. a párját...
Ahol én lakom, 1916-ban építettek a vasasok egy nagyszerű ,,munkásotthont". Ma ez még mindig un. kultúrházként működik. A programajánlata olyan, mint egy árlap. Nézem, hogy milyen nagyszerű szakkörök, programok rendezvények vannak, csakhogy ott vannak mellette, hogy melyik-melyik hány ezer forintba kerül!!! De meghalni sem szabad mert a családot anyagi romlásba dönti már egy temetés is.
És az egészségünk? Az bizony ráment arra, hogy megteremtsük azt, hogy lakjunk valahol. Mert vagy a saját ház építésébe rokkantunk bele, vagy a fusizásba, hogy tudjuk fizetni a törlesztő részletet, míg gyesen voltunk. Az én időmben még dolgozni sem volt szabad a gyes alatt. Meg egy olyan kis garzonban, amilyenre mi be tudtunk fizetni, nem is lehetett...
Mégis, büszke vagyok az életemre a gyermekeimre és önmagamra is!
Mindig nagyokat sétáltunk, kirándultunk a közeli kiserdőbe és gyönyörködtünk a természet szépségében. Felhívtam a figyelmüket egy-egy kismadár énekére, röptére. Együtt élveztük az aranyló napsugár melengető sugarait., (ami ma már sajnos rákkeltő és káros). A zöldellő fákat, a virágzó növényeket, v. ősszel a lombok színpompáit. Télen a fehér havas tájat...
A nagymamámtól tanult sütiket sütöttem és ezek illatára jöttek haza a nagyok az iskolából, míg gyesen voltam a kicsivel... Ez volt az én életem aranykora.
Szeretném, ha gyermekeim is meg tudnák teremteni a saját aranykorukat, de érzem, hogy addig nem lehet, míg ez az újburzsuj nemzetgyilkos politikai maffiózó bagázs van hatalmon!!!! Mert érzem, hogy a reformnak nevezett intézkedéseikkel nem akarnak mást, mint olymértékben lepusztítani, hogy önmagunktól kipusztuljunk. Ez a modern népirtás lényege. Ezért nem lehet feljelenteni senkit, semmilyen nemzetközi bíróságon...
Szeretettel: töprengő
Elfáradtam???
Nem!!!
Elkeseredtem, de nagyon, amikor 2006. okt. 23-án magyarral verették és alázták meg a magyart!!!!!!!!!
ELKESERÍT, hogy egész életemben nem tudtam a politika elől elbújni.
Rátelepedett kulák nagyszüleimre, majd szüleimre, akiket büntettek és zsaroltak testvéreik miatt is, akik a 2. vil.háborúban harcoltak pl. az erdélyi fronton.
Sok eltűnt, kényszersorozásos kiskatona is eltűnt és a családoknak még keresni sem volt szabad, v. ajánlatos, mert a láthatatlan skarlátbetűt viselhette beleégetve a lelkében egy életen át.
Egyik ország sem mondott le a fogságba esett honvédő katonáiról, csak a magyar!
Jaj, mennyi könnyet láttam nagymamám és édesanyám szemében!.
Majd amikor annyira keményedett a diktatúra 56 előtt, még sírni sem volt szabad, megtanultunk befelé sírni, hangtalanul zokogni! Pl. amikor valamilyen csoda folytán hazakerült édesapám a kényszermunkatáborból emberi roncsként.
A nagybátyám családja nevelt föl, aki viszont belekeveredett 56-ba.
Nem tudom, hogyan úszta meg, a börtönt, meg a halálbüntetést, de azt hiszem oly módon ellenőrizték az életét és a mienkét is, hogy valóságos börtönéletté vált a magánéletünk.
Ezért aztán meg sem fordulhatott a fejünkben olyan, hogy tanácsi bérlakás!
Sőt!
Amikor másod, meg harmad-állásban összefusiztunk egy OTP értékesítésű öröklakás fél beugrójára valót, akkor meg a KISZ, meg a szakszervezet, meg a párttitkár dönthette el, hogy érdemesek vagyunk-e arra, hogy lakást vehessünk!!!!!!!!!!
Ugyanis, sokkal többen voltak a lakást vásárolni szándékozók, mint a megvásárolható lakások!
Aztán jött 1990 és a nagybátyám-apám nem mert odakuncsorogni a kárpótlási hivatalba, hogy az ellenérték nélkül eltulajdonított ősi földecskéjéért kéri a részét, mert ugyanaz volt az ügyintéző, mint aki felvette 30 évvel korábban a pártba...
Nekem ráadásul nem mertek mesélni a szüleim, mert annyira féltek.
Tudtak a paktumról és arról is, hogy nem jött még el az igazmondás ideje. Így alakult ki az első ,,szabad" választásokkal az a kettős hatalom, ami alatt megroppant végképpen a mi korosztályunk!
Én is már 14 éves koromban kezdtem a dolgozást.
Ugyanis, az ipari tanulók ugyanolyan munkarendben dolgozva tanulták a szakmát, mint ahogy műhelyben dolgozó szakmunkások.
Az a legtragikusabb, hogy most még ez sincs! Nincsenek tanműhelyek, sem olyan helyek, ahol meg lehetne egy szakmát tanulni!!! Pedig, most még nagyobb szükség lenne a jó szakmai tudásra, mint a mi időnkben, mert akkoriban a szakmunkásvizsga után teljesítménybérben kellett dolgozni.
Az órabéres munkakörökbe tették a még 8 általánossal SEM rendelkező betanított munkásokat. Akik nem voltak érdekeltek abban, hogy továbbtanuljanak, mert akkor még rosszabb bérviszonyok közé kerülhettek volna, mint szakmunkások.
Nekem már járt a gyes az első gyermekemmel, de azt úgy vezették be, hogy lehetőleg az akkori nyugdíjasok úgy higgyék, hogy az ő rovásukra, osztogatja az állam a ,,semmi" munkáért a pénzt...
A demográfiai csúcsok gyerekeit nem lehetett bölcsiben, óviban elhelyezni, mert olyan zsúfoltak voltak.
Nem lehetett bevásárolni már este 6, ill. 8 után, mert semmi nem volt nyitva.
Egy télikabátra, meleg cipőre volt úgy, hogy egy évig kellett spórolni.
A gyárakban, üzemekben nem szerették a kismamákat, ugyanúgy, mint napjainkban!
Egy lakótelepi panelt 30 éves hitel-időtartamra lehetett megvásárolni. Ez azt jelenti, hogy mire kifizette az ember, addigra fölnőttek a gyerekek és bizony - többnyire a rendszerváltozás miatt - olymértékben ellehetetlenültünk, hogy már nem tudtunk a gyerekeinkre mást hagyni, mint a nyomorúságot.
És most erre még kitalálták az ingatlanadót is a mostani hatalmat gyakorlók!!!!!!!!!!
Mert a munkaügyi központokban a 40-eseket már be sem iskolázták.
Korábban meg azért nem tanulhattunk, mert ahhoz is munkahelyi kisz- párt- és szakszervezeti titkár javaslatára volt szükség.
Az olyan rossz káderlappal rendelkező soha nem kaphatott ilyen javaslatot.
Nem maradt más, mint a kuncsorgás.
Majd, amikor csak beügyeskedtem magamat a dolgozók középiskolájába, akkor bizony nem járt a tanulmányi szabadság sem a munkaidő kedvezmény a vizsgák idejére!
Maradt az a semmi évi két hetes szabadság.
És olyan, hogy nyaralás? Utazgatás?
Min-mind a jó kádereknek járt.
Szerencsére a könyvek olcsók voltak és a könyvtárak is elérhetők.
1990 után a helyzetünk csak rosszabb lett.
A közben piacosított felnőttképzés szolgáltatásait nem tudtuk igénybe venni, mert nem tudtuk a tandíjat kifizetni!
Pedig közben a nagynehezen kifizetett lakás közben felújításra, korszerűsítésre szorult.
Igaz, mostanában már lehet a panelrekonstrukciós keretből hitelt fölvenni, de ahhoz is fedezetre van szükség.
Csakhogy, ha egyik napról a másikra állás nélkülivé válik valaki a családban, akkor miből fizeti vissza?
Villámgyorsan elárverezhetik az egész élet egyetlen produktumát a lakást.
Mint a hiénák már ott állnak az idegenszívűek lesben csak erre várva!!!!!!!!
Miért nincsenek bérlakások még mindig?
Az oly nagyon becsmérelt Horthy-korszakban voltak bérlakások, amit nem volt gond egy fiatal munkáslánynak kibérelni. Ilyenkor, a báli szezon kezdetén egy munkáslány már varratta a báli ruháját!!!!!!!! És azon szorgoskodott, hogy legyen fiúkísérője, ha még nem találta volna meg a partnerét, v. a párját...
Ahol én lakom, 1916-ban építettek a vasasok egy nagyszerű ,,munkásotthont".
Ma ez még mindig un. kultúrházként működik. A programajánlata olyan, mint egy árlap. Nézem, hogy milyen nagyszerű szakkörök, programok rendezvények vannak, csakhogy ott vannak mellette, hogy melyik-melyik hány ezer forintba kerül!!!
De meghalni sem szabad mert a családot anyagi romlásba dönti már egy temetés is.
És az egészségünk? Az bizony ráment arra, hogy megteremtsük azt, hogy lakjunk valahol.
Mert vagy a saját ház építésébe rokkantunk bele, vagy a fusizásba, hogy tudjuk fizetni a törlesztő részletet, míg gyesen voltunk.
Az én időmben még dolgozni sem volt szabad a gyes alatt. Meg egy olyan kis garzonban, amilyenre mi be tudtunk fizetni, nem is lehetett...
Mégis, büszke vagyok az életemre a gyermekeimre és önmagamra is!
Mindig nagyokat sétáltunk, kirándultunk a közeli kiserdőbe és gyönyörködtünk a természet szépségében.
Felhívtam a figyelmüket egy-egy kismadár énekére, röptére. Együtt élveztük az aranyló napsugár melengető sugarait., (ami ma már sajnos rákkeltő és káros).
A zöldellő fákat, a virágzó növényeket, v. ősszel a lombok színpompáit. Télen a fehér havas tájat...
A nagymamámtól tanult sütiket sütöttem és ezek illatára jöttek haza a nagyok az
iskolából, míg gyesen voltam a kicsivel...
Ez volt az én életem aranykora.
Szeretném, ha gyermekeim is meg tudnák teremteni a saját aranykorukat, de érzem, hogy addig nem lehet, míg ez az újburzsuj nemzetgyilkos politikai maffiózó bagázs van hatalmon!!!!
Mert érzem, hogy a reformnak nevezett intézkedéseikkel nem akarnak mást, mint olymértékben lepusztítani, hogy önmagunktól kipusztuljunk.
Ez a modern népirtás lényege: ezért nem lehet feljelenteni senkit, semmilyen nemzetközi bíróságon...
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2007. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
344 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 901
- e Hét: 4429
- e Hónap: 13033
- e Év: 48974
|
|
|
Offline
