|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
|
|
2007-05-27 22:50:25, vasárnap
|
| |
| |
A felnőttek tanulása: a felnőttkori tanulás motivációi
Az ifjúkor befejeztével (23-25 év), amikor biológiailag érett, pszichikai szempontból autonóm, szuverén személyiség, kilépve az életbe - részt tud venni a társadalmi munkamegosztásban: ahol a munkaerejének, szakértelmének olyan ára van, hogy meg tud belőle élni, otthont tud teremteni, családot tud alapítani és minőségi módon (nem emberi torzókat nevel) reprodukálni tudja önmagát, vagyis gondoskodni tud utódai felneveléséről - felnőttnek mondhatja önmagát.
Ezen felnőtt, ha már az alapképzés során megtanult élni- és tanulni tudni, barátságban lenni mindazzal ami az életet szolgálja, vagyis felismerni, kizárni minden pusztító (önpusztító) erőt és szándékot, mert már gyermekkorában kielégíthette egyik legősibb törekvését a megismerési vágyát - természetesnek fogja tekinteni, hogy: a "permanens tanulás a művelődés egészét kifejező életformát jelent, annak az embernek az életmódját, aki folyamatos tájékozottságra, tanulásra törekszik".
Melyek lehetnek a folyamatos (permanens) tanulás motívumai?
l./ Lehet az, amely megindítja a motívumokat.
2./ Lehet amelyek a tanulás közben alakulnak ki és működnek.
Azonban a kettő együttes hatását kettéválasztani csak addig lehet, amíg a tanulás meg nem kezdődik, mert addig csak a tanulást elindító érvényesül.
I. A tanulást megelőző indítékcsoportok:
1./ Egzisztenciális indíték csoport: - a létezés, létfeltétel megteremtésére
törekvés (azonban az anyagi léttel összefüggő egzisztencia mellett a
boldogságra, és más, pozitív életérzésre is szükség van).
Ha egzisztenciális feltételként jelentkezik - a tanulás, mint folyamat,
- a tanulás, mint végzettség és
- a tanulás, mint tudás,
akkor, e három szükségletindíték hatására megindul a tanulás.
(A munkanélküliek átképzésénél jelentkezik ez az igény.)
2./ Presztízs, vagy tekintély csoportja:
Ha a tanulás és a tudás tekintélyt ad, megindul a tanulás. A presztízsindíték
esetében, a tudás iránti társadalmi elvárásra indul meg a tanulás.
Megjelennek a közvetlen társadalmi környezetben, a család, a kortársi (baráti
kör), a munkahelyi elvárásokban, a metakommunikációban.
Elismertség, befogadottság kell e presztízshez.
Motívum-vizsgálatok: - az interjú, mélyinterjú kérdéseire adott feleletekből választ kapunk a társadalmi elvárásokra. (Pl.: a 60-as, 70-es években az érettségi megszerzése általános volt. Ezzel szemben a két világháború között
3 % volt az érettségizettek száma.)
Indítékban tehát olyan elvárások is jelentkeznek, melyeknek hangulatuk van.
3./ A "Riesz"-szindróma, mint indítékcsoport: - a tudás, az ismeretek rendszerezésének, mint belső szükségletnek a jelentkezése.
A három indíték együtt is jelentkezhet, akkor van azonban egy domináns csoport és ez az egzisztenciális csoport.
Megjelenhetne azonban külön-külön is - és itt is az egzisztenciális a leggyakoribb.
Lehetséges, hogy két motiváció jelentkezik egy időben...
- Ha az anticipáció (indíték) megvalósul, miközben tanul az illető és
- ha negatív a visszajelzés: abbahagyható a tanulás;
- ha a motívumok pozitívak, akkor folytatódik a tanulás, mert igazolódik az
anticipáció.
II. A tanulás közben jelentkező motívumok
l./ Az érdeklődés valamihez a teljes értelmi- érzelmi- figyelmi odafordulást
jelenti. Érdeklődés nélkül nincs tanulás.
l.l./ A közvetett érdeklődés: a tanulási tevékenység következményeire irányul,
nem arra mit tanul, hanem a tudás (tanulás) minősítésére: - osztályzat,
elismerés, oklevél, "papír", "jogosítvány" megszerzésére. Kinőhet belőle a
közvetlen érdeklődés.
1.2./ A közvetlen érdeklődés: arra a tudásra irányul, amelyet tanulok. Általános
alapja felnőtteknél a tapasztalat. Egybefonódhat a közvetett érdeklődéssel; a
visszajelzések befolyásolhatják a kettő közötti egybemosódást.
2./ Sikerek
A siker a tevékenység pillanatában elképzelt eredmény színvonalát, igény-
nívót jelent. Minden teljesítményre irányuló igényszínvonalban jelen van az
érzelmi teljesítménynívó mindkét formája: - az igényszint és
- a teljesítményszint.
Ha mindkettő fedi egymást, jelentkezik a sikerélmény.
Ha a teljesítménynívó alatta marad a teljesítményszintnek, kudarcélmény
keletkezik.
A sikerek ösztönöznek a teljesítménynövelésre.
A sikerek megismétlődése, a szériasiker is ösztönöz a neuralgikus pontig -
utána már nem ösztönöz.
A szériakudarc is ösztönöz egy darabig, a neuralgikus pontig, utána a nem
teljesült vágyak hajszolása következik. (Kudarc-kerülő típus.)
Az igénynívó emelésével növelni lehet a teljesítmény növekedését a
neuralgikus ponton túl is.
A szériakudarc elkerülése lehetséges a neuralgikus pontjain túl, ha a színvo-
nalat lejjebb szállítjuk.
Közvetlen siker, ha a sikerért tanulok és nem a tudásért.
Közvetett siker - kudarc.
Amiért krízishelyzettel, egzisztencia-harccal járó rendszerváltoztatást kellene elkövetnünk társadalmi szinten - a tömegesen jelentkező egzisztenciális motiváció hatására tanulók, továbbtanulók, átképzésben részt venni kívánók tömeges képzéséhez kellene megteremteni a feltételeket.
A munkaügyi hivatalokban dolgozókat és más, az alapoktatásból "felszabaduló" tanárokat, oktatókat kellene először is átképezni (a közoktatás keretében) a váltáshoz szükséges új ismeretekre, hogy legyen aki segíti, megtanítja az embereket a rendszerváltozáshoz, életforma változáshoz szükséges technikákra, életstratégiákra.
A közgondolkodásban a tanulásról kialakult kontraszelektív képzeteket csak úgy lehet megváltoztatni, ha az önképzéssel szerzett ismereteket elfogadjuk, legitimnek tekintjük, és nem úgy kezeljük, mint devianciát - merthogy "papír" nélkül joga sincs tudni az "önképzett, önművelt" személynek azt, amit a "bizonyítvánnyal" rendelkezőnek nem tudni is joga van...
A kontraszelektív képzetek kikopásával, a tudás társadalmi presztízsének megteremtésével, talán a civil kezdeményezésekre is lehetne számítani, de addig...?
Akkor talán majd az lesz a természetes, hogy ha valaki (elég nagy létszámú korcsoportot érint) a felemelt nyugdíjkorhatárig úgy szeretné végigdolgozni a hátralévő éveit, hogy munkaerejét, szaktudását, műveltségét meg akarja és meg is tudja újítani.
Ehhez a megújításhoz kell - a közoktatás keretében - az intézményes feltételeket megteremteni, hogy az egyén ezt ne a családja, gyermekei anyagi tönkretételével legyen kénytelen megtenni!
Budapest, 1997. május 8.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-27 22:45:37, vasárnap
|
| |
| |
ÚJKORI GENOCÍDIUM FOLYIK ELLENÜNK
Hogyan válik fokozatosan, a Kárpát-medence a magyarság rezervátumává?
Trianonnal kezdődött... majd a 2. világháború borzalmaival folytatódott, de a végső tőrdöfés a nemzet porba hullását okozta. Ez az utolsó tőrdöfés 2004. december 5-én következett be. "Méltó" befejezése volt ez annak a több évtizedes politikai terrornak, amivel 1945, majd 1956 után néppé degradálta a magyar nemzetet.
A módszer lényege: lepusztítani, hogy aztán kipusztuljon önmagától... Ez a modern genocídium lényege! Ehhez nincs szükség harci fegyverekre, következésképpen, nemzetközi bíróságokon sem kell elszámolni a népirtás bűntettével senkinek!!!
Hogyan lehetett elérni, hogy Európa legnagyszerűbb nemzete kipusztulóban legyen?
Például úgy, hogy évtizedek óta megnehezítik az otthonhoz jutás, a családalapítás feltételeit.
Ezzel el lehetett érni, hogy ne tudja sem minőségileg, sem mennyiségileg reprodukálni önmagát.
Néhány információ a "minőségi" reprodukció esetleges körülményeiről
Magyarországon először 1997-ben szereztem tudomást arról, hogy
orvos-csoportok kutatják az anya-gyermek kapcsolatot. Mert: "...milyensége lehet a feltétele a harmonikus személyiség kialakulásának, valamint a különböző pszichoszomatikus, pszichovegetatív zavarok kialakulásának is". (Dr. Lázár Imre)
A kutatás során felmerült, hogy a "technokrata szülés" - az, hogy a szülést követően elveszik az anyától újszülött gyermekét - mennyire ártalmas.
Lázár Imre japán példát említve beszámolt arról, hogy ott elterjedt az a szokás, hogy az újszülöttet a szülés után azonnal odaadják az anyának és ott lehet mellette végig, míg a kórházban vannak - miközben minden segítséget megkapnak az ápoláshoz. Szerinte van összefüggés a japán ember teljesítménye és a jó anya-gyermek kapcsolat között. (Valamint, annak a gazdasági fejlődésnek is, ami a riksakulik országából, a legfejlettebb technikai fejlettségűvé váló ország lett 60 év alatt.)
De, nemcsak Japánban, hanem általában a polgári társadalmakban azt sem tartják luxusnak, hogy diplomás nő, ha anya lesz, akkor "csak" gyermekei nevelésének éljen. Legalább is, míg a gyermekek kicsik és igénylik a jelenlétet. Mert a neveléshez elsősorban testi-lelki JELENLÉT szükségeltetik.
Ezekben az országokban, főleg Japánban - azt is megfigyelték, hogy a pedagógus a társadalmi hierarchia csúcsán található, anyagi- és erkölcsi megbecsülésben; megelőzve az összes értelmiségit. Úgy látszik, hogy belátták azt az igazságot, amit egy görög bölcs mondott: "Ember nem alkothat nagyobbat, mint embert."
Persze, nem kell időben és térben ennyire visszalépni, legfeljebb "csak" 281 évet, ha erről a témáról egy magyar bölcselkedését szeretném idézni. Mikes Kelemen 1725-ben, fiktív levelinek egyikében (LXII) írta, hogy: "...jól nevelt, jól oktatott eszes leány asszonnyá változván, a fiát mind jól tudja nevelni, oktatni és tanítani, és aztot tehát az ország szolgálatjára alkalmatossá tenni".
Egyre gyakrabban hallani arról, hogy "ideológiai válságban van az emberiség ... már mindent kipróbált". Ehhez azt tenném hozzá: igen, mindent kipróbált csak egy valamit nem. Mégpedig az utódokról való gondoskodás problemáját nem tudta megoldani. Pontosabban, azt hogy ki nevelje a gyereket?
Lehet, hogy ez lesz a veszte? Pedig, csak körül kellene egy kicsit nézni az élővilágban és akkor okulásul rájöhetnénk arra, hogy azok a fajok a legéletképesebbek, amelyek a legpraktikusabb módon oldották meg az utódokról való gondoskodást, vagyis: önmagunk minőségi reprodukcióját!
Pillanatnyilag abban látom a magyarországi problémát, hogy ennek - társadalmi berendezkedésünket tekintve - sem mennyiségi, sem minőségi feltételei nincsenek megteremtve. (Kivéve, az 1998-tól kezdődő négy évet, amikor is a polgári kormányzásnak köszönhetően a család "intézményét" célzó rendelkezések kerültek előtérbe.)
Mi a helyzet napjainkban?
Példaképpen kövessük nyomon egy újszülött útját, attól kezdve, hogy megszületett a kórházban és már nem szakították el az anyjától... Majd, hazamegy a szülőnő kisbabájával! Hát ez az, ami óriási probléma Magyarországon! Van-e hova "haza"vinni azt a gyermeket?
Mert, az élővilágban többnyire úgy van, hogy előbb elkészítik a születendő utód/ok számára a "fészket". Nálunk ez évtizedek óta úgy van, hogy előbb meg kell szülni (v. "vállalni" előre) a gyermeket, majd a Hivatal, a Bank... elbírálja, hogy adható-e kölcsön az építkezéshez, otthonteremtésre. (Ez olyan, mintha a madarak előbb tojnák a tojásokat, majd fészket rakva, abba összegyűjtenék a közben "kihűlt", tönkrement tojásokat.)
Nem volt ez mindig így!
1945 előtt voltak BÉRLAKÁSOK, amelyeket ki lehetett bérelni. Nem kényszerült bele mindenki az erején felüli építkezésbe, "öröklakás"-vásárlásba. Csakhogy, ezeket az bérlakásokat állami tulajdonba "vették" (ellenérték nélkül kisajátították) és kiutalták... Elfogyva a kiutalandó lakások, panelépítkezésbe kezdtek... Átmenetileg még ez is jobb volt a semminél.
Mi a tanulság? Bérlakásokat kell építeni!
Ki kell találni olyan ösztönzőket, amivel érdekeltté lehetne tenni lakásépítő cégeket bérházak építésére! Itt fel kell tennem egy régóta bennem ágaskodó kérdést: az újgazdag milliárdosoknak miért nem jut, jutott még eszükbe bérházak építésébe fektetni a pénzüket? Így segítve a felnövekvő nemzedékeknek az otthonteremtésben!
Ugyanis, a gyermeknevelés legpraktikusabban úgy oldható meg, ha van egy gondoskodó közösség, a CSALÁD, és van egy HELY, ahol "otthon lehetünk benne..."!
Folytatva az újszülött útját, amikor is az édesanya HAZAmegy gyermekével. Vagyis, hazafuvarozza a párja - mert ideális körülmények között - ott van mellettük oltalmazó, gondoskodó szeretetével. Ez azért is indokolt, mert nincs kiszolgáltatottabb élőlény az élővilágban, mint az emberi újszülött és az őt világra hozó nő! (Hiszen ahhoz, hogy egy csecsemő fel tudjon önállóan ülni, ahhoz kb. 9 hónapra van szüksége. Ahhoz, pedig, hogy felálljon 11 hónap és, hogy járni is tudjon önállóan, legkevesebb 1 évre.)
Nem véletlen, hogy a II. világháború előtti Magyarországon igazi kultusza volt a gyermekvárásnak! Az egész nagy-család várta "Isten ajándékát"! Még a legszegényebbek is megünnepelték az újszülött érkezését!!! Sógor- sógorasszony, koma- koma-asszony, mindenki egy-emberként segítkezett, hogy a lehető legkomfortosabb körülmények közé érkezzen az új családtag!
És: a legfontosabb, hogy az EGYHÁZ is ott állt, készen a fogadásra a gyermek megkeresztelésével! Az egyház a magyar falvak életében nagyon fontos szerepet töltött be. Erkölcsi normákat, szokásokat, a családi élet alakulását jelentős mértékben befolyásolva.
A másik genocídiális módszer a gyermeknevelés kultuszának elsorvasztása azzal, hogy a pártállam "átvállalta" 1945 után a gyermeknevelést.
Csakhogy az a szocialista iparvárosokban és a fővárosban működő 3 műszakban üzemelő gyári bölcsődékben és óvodákban a spártai katonaállam mintájára valósult meg. Az állam, mint jövendő termelőeszközt, tulajdonának tekintette a gyermeket!
Miközben, nagyszerű pedagógiai kísérletek folytak a család- nevelésben betöltött szerepének hangsúlyozásával! Miközben a gyermekintézményekben hangoztatott jelszó volt a jó szülő-iskola kapcsolat kialakítása! Ezek, azonban csak szólamok maradtak ezeken a helyeken!
Majd a rendszerváltozáskor ismét napirendre került a kérdés:ki nevelje a gyermeket?
Azt hiszem kiderült az eddigiekből a válasz: mi, mindannyian, az egész magyar társadalom!
Mert, addig, míg:
- a születendő gyermek anyjának, apjának lehet, hogy nincs éppen állása, jövedelme;
- míg nem valósul meg a teljes foglalkoztatottság;
- pontosabban, míg nem valósul meg a társadalmi munkamegosztás azon formája, melyben mindenki a saját szakmájában, hivatásában annyi jövedelmet tudhat magáénak, amelyből meg tudja vásárolni a más szakmák 1.) szolgáltatásait, 2.) termékeit, 3.) eszközeit...így jutva a tisztességes haszonhoz;
- míg az igazán jól-képzett munkaerőnek nem lesz olyan ára, hogy: 1.) meg tud belőle élni, 2.) otthont tud belőle teremteni, 3.) családot tud alapítani, 4.) és vállalni tudja, hogy asszonyáról, gyermekei anyjáról is tud gondoskodni, amíg a gyerek/gyerekek igénylik a mindennapos gondoskodást, az anyai testi-lelki odafordulást,
az ÁLLAM nem vonulhat ki a gyermekgondozás (eü.), gyermeknevelés (intézményei), oktatás (intézményei) költségeinek átvállalásából! - A családi adózás bevezetésével egyidőben...
Ha, pedig a szoc.-liberális HATALOM képviselői szándékosan arra rendezkednek be, mint a sterilizálás "lehetőségének" rendeletileg való felkínálása, már 18 éves kortól - bizonyítva, azon törekvését, hogy a magyar társadalom ne tudja reprodukálni önmagát - akkor ki kell jelenteni, hogy NEMZETVESZEJTŐ KRÍZISHELYZET VAN!
Ami ellen - már-csak önvédelemből is - minden létező eszközzel fel kell lépni!!!
Bp.2006.május 30. (Bóna Mária Ilona)
Ui: Tegnap, 2006-10-10-én megjelent hír szerint: a "költségvetés hatalmas hiánya miatt a Gyurcsány-kormány tovább szorítana az adóprésen". Méghozzá, meg akarja azok tömegét adóztatni, akik kínkeservesen elérték, hogy lakjanak valahol. Vagyis, INGATLANADÓval is akarja a keservesen elért LAKHATÁSUNKAT SUJTANI!!!
Bp. 2006-10-11. BMI
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-27 22:42:34, vasárnap
|
| |
| |
NÉPFŐISKOLAI KURZUSOK
A rendszerváltozásban már megéltünk három választást. Mindhárom alkalommal két fontos eleme valósult meg a kampánynak.
1./ Tudtuk, hogy MIT szeretnénk,
2./ és többnyire azt is tudtuk, hogy HOGYAN szeretnénk.
A negyedik választás előtt azonban meg kell abban is állapodni, - még a kampány előtt, hogy MIÉRT szeretnénk győzni, és ez határozza majd meg a hogyant!
Tehát, a fontossági sorrend megváltoztatásával kell kezdeni a stratégiát.
Vagyis, a Budapest 29. választókörzetében élő embereket meg kell győzni arról, hogy képviselő jelöltjüknek, a parlamentbe jutással az ő sorsuk jobbításának szándéka a CÉL-ja! Pontosabban: a 29. választókörzet képviselő jelöltjének az egyes embert, az EGYÉNt kell meggyőzni arról, hogy jelöltje érzi a legnagyobb felelősséget(!) a körzetben élők sorsa iránt!
Kik is ők valójában?
Meg kell tudni, hogy az új helyzetbe került magyar társadalomban hogyan alakult a sorsuk az itt élő lakosoknak!
(Településstatisztikai és szociológiai adatok összegyűjtése, elemzése; intézményi, infrastrukturális és földrajzi adottságok, hagyományok elemzése; - személyes beszélgetések, interjúk készítése és nyilvános beszélgetések szervezése, majd minden adat publikálása.)
Elsősorban meg kell tudni, milyen az aránya a kibontakozási lehetőséggel már élni tudóknak és a leszakadóknak!
Vagyis, meg kell tudni, hogy az aktív korú népességnek milyen arányú eltartottról kell gondoskodni a körzetben? (Itt Andorka Rudolf "egyharmad-kétharmad-", vagy "kétharmad-egyharmad-" társadalom-meghatározására gondolok, amelyben azt a társadalmat írja le, amelyikben a népesség kétharmada végez munkát, s a népesség egyharmada teljesen leszakad, a kétharmad eltartottjaként él.)
Félő, hogy a XX. kerületben ez az arány egyharmad-kétharmad, míg a soroksári, többségükben(?) sváb nemzetiségű lakosok körében (akik sok segítséget kaptak a váltáshoz az ó-hazában élő rokonoktól) feltételezhető a kétharmad-egyharmad
eltartó-eltartottsági arány.
A Pesterzsébeten élő EGYÉN-ek többsége egy elhúzódó krízishelyzetben éli át a rendszerváltozást. Itt az őslakosnak számító "külkertesen" (külkertes=már nem külváros, de még nem kertváros) élőkre gondolok elsősorban.
Őket, (a mai öregségi nyugellátásban részesülő "eltartottakat") már polgárosodó állapotban érte a második világháború. Ennek bizonyságául, példaértékű a Klapka-téri református gyülekezet fejlődéstörténete(!), ahol a vallási közösséghez tartozás ereje olyan erős volt, hogy - a gazdasági világválság idején - volt anyagi és erkölcsi ambíciójuk az ÉPÍTKEZÉSRE!
Ők nemcsak templomépítésbe kezdtek 1936-38-ban, hanem - ami mindig is sokkal nehezebb volt, - közösséget is építettek!
Az Alföldről "feltelepült" protestáns, polgárosodó emberek hozták magukkal a hogyan? tudását! Tudták, hogy hogyan fogjanak hozzá ö n e r ő b ő l az építkezéshez!
Ezt a fajta identitást, ön- és közösségfejlesztő kreativitást irtotta ki a kommunista diktatúra belőlük és utódaikból.
Tudnunk kell tehát, hogy Ők nem azonosak azokkal, akik megvalósították a proletárdiktatúrát, hanem Ők azok, akiken megvalósult az!
Meg kell tanítani ezt a népcsoportot régi-új identitására!
Meg kell teremteni azokat a HELYEKET ismét, ahol az egyén megismerheti saját, egyéni értékeit, amellyel megteremtheti saját szocializáltságát, ami alapja lehet minden további elsajátításnak!
A szocializáció az egyed szociokulturális környezetben elsajátított mindennapi életképessége!
Ettől az életképességtől fosztotta meg és fosztja meg a mai napig a baloldali politikai erő az erzsébeti és soroksári lakosokat, azzal, hogy hatalmát arra használja, hogy "lenyúlja" a szociokultúrát! Hogyan teszi ezt? Úgy, hogy olyan emberek alapítanak úgynevezett "nonprofit-", civil- (szociokulturális) szervezeteket, akik az élére állva ezen szerveződéseknek, csak annyira engedik működni azokat, amennyire az a saját, önös - többnyire politikai - érdekeiket szolgálják!
Meg kell - még a kampány során - indítani a Csiliben, valamint a Táncsics Művelődési Házban a minden érdeklődő által elérhető NÉPFŐISKOLAI KURZUSOKAT!
Ezeken a népfőiskolai kurzusokon olyan "művelődési programot" kell összeállítani, amely segíti, ösztönzi az egyént, illetve az adott közösséget fejlődésben, kreativitásban!
A program összeállításánál figyelembe kell venni, hogy - az élet minden követelményével és kényszerével behatárolt emberek - csaknem mindenfajta tevékenységét három alapvető tényező határozza meg:
1./ a család - legyen az meglévő vagy távlati - a házaspár és a gyermeknevelés problémái; idős, beteg szülők otthoni gondozásának összes problémája; az élet négy krízisszakaszának problémái;
2./ a szakmai munka - amelyben gondot okozhat: - a munkahely elvesztése, - a szakértelem elavulása, - a teljesítménnyel járó feszültség oldásának természetes igénye, - a rekreációra való törekvés;
3./ a jövő - helyünk megkeresése a társadalmi-gazdasági valóságban, háttér biztosítása, stabilitás, lakás, megtakarítás, elérhető célok kitűzése, részvétel egy olyan típusú társadalom építésében, amely biztosítja a jövőt és megfelel az EGYÉN vonatkozási kereteinek; a jelen fenyegetéseinek (környezetszennyeződés ártalmai, sugárszennyeződés, az emberi agresszivitás-terrorizmus, a közbiztonság hiánya, modern betegségek) túlélése.
Az alábbi hét témakör programja lehetővé tenné, hogy a kurzust elvégzők - helyes önértékeléssel képesek legyenek:
- a saját- jól felfogott érdeküket belátni, aszerint élni, cselekedni;
- arra, hogy igényeljék az olyan politikai képviseletet, amelyik nem a "jól bevált" bűnbakokra áthárító felelősséggel politizál, - mert az gátja lehet az önmagával szembeni igényes életfelfogás kialakításának - hanem reális igényt támaszt! Előtte azonban, a POLITIKAI KÉPVISELETRE JELÖLTnek meg kell győznie választópolgárát arról, hogy megérti elhúzódó krízishelyzetét. Megérti és arra törekszik, hogy MINDEN, a váltáshoz szükséges ESZKÖZT (erkölcsi rehabilitáció, a váltáshoz szükséges ismeretek, induló tőke) KÉPES biztosítani számára.
Témakörök:
1./ A legfontosabb, hogy az egyén ismerje meg saját genealógiai múltját és e megismeréssel kialakuljon, általánossá váljon az a tény, hogy a magyar- és más nemzetiségi (kisebbséghez tartozó) családok magántörténelmük, családi- genealógiai múltjuk ismeretével részeseik a magyar nemzet történelmének! (Ezzel a nemzettudattal már egyenrangú tagjai lehetünk az Európa országai - nemzettudattal rendelkező nemzetállamok - uniójának!)
2./ A szociálpszichológia segítségével megismerheti az egyén saját lelki alkatát, saját lelkiéletét. Ezen kívül olyan kommunikációs- és szociálpszichológiai ismereteket sajátíthat el, amely a mindenkori emberi élet újra- és újjátermelését, fenntartását és gazdagítását segítheti!
3./ Az andragógia, a felnőttképzés- és művelődés keretében elsajátíthatók lennének azok a tanulástechnikák, amelyekkel megvalósítható lehet az egyén számára az élethosszig tartó, folyamatos tanulás- és művelődés igényével megtervezett életprogram.
4./ A kultúrtörténeti áttekintés keretében lehetőség nyílna a politikai demagógiától mentes nemzeti kultúra történelmi, történeti megismerésére.
5./ A környezetismereti áttekintés segítene a XXI. század emberének visszatalálni a természethez, mert eredetileg annak része. Ezért, meg kell ismernie azt a természeti környezetet, ami őt körülveszi. Meg kell ismernie, hogy harmonikusan együtt tudjon élni vele, óvni- védeni tudja azt, hogy utódaik is élvezhessék!
Felhívnám a figyelmet arra a kedvező lehetőségre, hogy a 29-es választókörzetben található a Péteri majorban egy botanikus kert.
A KEK tanszékei, amelyek a Péteri majorban működnek: Dísznövénytermesztési- és Dendrológiai Tanszék, Zöldségtermesztési Tanszék, Kísérleti Üzem- és Botanikuskert, a XX. és XXIII. kerületiek számára ismeretlen, teljesen (elhanyagolt), zárt világ!
A kampány során, a népfőiskolai kurzustól függetlenül is meg kell hirdetni a botanikus kert megnyitását (az Oczy-kert mintájára) a lakosság előtt! Előtte azonban meg kell szervezni az "önerős" rendbehozatalát! (Alapítvány, egyesület létrehozatalával...)
Meg kellene szervezni az erzsébeti kiserdő (rendszeres szemétmentesítésével) és a Duna-part alkalmassá tételét - rekreációs szabadidős programok szervezésére...
6./ Az állampolgári ismeretek keretében megismerhetné az egyén azokat a törvényes, jogi kereteket, amelyben mindennapjait megéli, amelyek ismerete nélkül lehetetlenség a személyes (rendszer)változtatás.
7./ A közösségfejlesztési technikák ismeretével könnyebben lehet barátságban élnie az egyénnek szomszédaival, szűkebb-tágabb környezetében élő embertársaival. Lehetőség nyílna társadalmi cselekvési technikák: párbeszédkörök, szomszédsági kapcsolatok létesítésének és ápolásának-, társas körök létrehozásának módjainak elsajátítására.
A NÉPFŐISKOLAI KURZUS témaköreinek "részletes" ismertetése a mellékletekben található!
Budapest, 2001. október 8.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-27 22:37:10, vasárnap
|
| |
| |
A vágott-virág nemzedék művészsorsa
A falusi- amatőr festőművész, miután már másodszor is megpróbált családot alapítani és otthont teremteni - közben iszonyatos energiával elnyomta magában azt a nagy erővel fel-feltörő belső késztetést, hogy: a művészlelkével látott színes képek sokaságát megfesse. Közben, kenyérkereső foglalkozással koptatta életenergiáit.
Végre másodszor is állt a ház és benne a félkész műterem! Végre futotta kellékekre, (ecsetre, vászonra, festékre...) és festett, festett éjjel-nappal. Végre-végre a képektől túlcsordult lelke megkönnyebbülhetett volna, ha közben a megélhetésre szánt pénz el nem fogyott volna... Mivel jól megtapasztalta élete addigi 44 éve alatt, hogy: "Segíts magadon, Isten is megsegít!"-alapigazságot, folyamatosan megpróbálta fölvenni azon körökkel a kapcsolatot, amelyek zsűrizni, majd kiállítani, esetleg értékesíteni voltak hivatva festményeit.
A kisközségben akkor jutott el az önkormányzat oda, hogy "fejlessze az infrastruktúrát" és éppen meghirdette az "önerős telefonhálózat" kiépítését.
A festőművésznek úgy kellett volna a telefon, mint egy falat kenyér!
Hiszen, a falu olyan kis pontja az országnak, hogy egy művész számára - telefon nélkül - valóságos száműzetéssel felérő eldugottságot jelentett!
Azonban már ennivalóra, festékre, vászonra sem futotta a családnak, nemhogy telefonra!
Felesége, azon a napon - amikor megözvegyült - éppen jobbmódú, vállalkozóné húgánál járt kölcsönkérni (pénzt, protekciót...).
Az amatőr festőművész otthon maradt egyedül és a maradék lepedőt hasogatta vászonnyi darabokra, amikor átballagott hozzá a szomszéd utcában lakó, idős édesanyja.
Szegény, dolgos mamája nagyon szégyellte, hogy "ilyen haszontalanságokkal(!) foglalkozó, elfajzott(!) gyereke van". Feddő szavakkal fölszólította, hogy a "maszatolást" hagyja abba és segítsen neki a málnásból a térdig érő gazt kikapálni!
Azon a napon nagyon meleg volt. Az amatőr festőművészt azonban a tűz belülről is égette, amint a tűző napon beállt anyja mögé a málnásba kapálni. Ez a belső tűz úgy működött benne, mint a felfűtött gőzmozdony behúzott fékekkel...
Az idős asszony, pedig csak szidta "haszontalan fiát", csak szidta és amikor végre föltűnt neki, hogy: "gyereke semmit nem szól vissza", megfordult. Amiért sehol nem látta, elindult megnézni, hogy "nem szökött-e el - vissza a házba - a munka elől"!
Amikor menye is hazaérkezett, együtt indultak vissza a málnáshoz. Ott találták meg - a haláltusa nyomaival a földön - az amatőr festőművészt, holtan.
1994. 11. 09. (Bóna Mária Ilona)
Van erre a problémára egy meghatározás: a késleltetett elfojtás problematikája.
Közismertek azok az esetek, amikor a művészekre rákényszerítette középszerű mentalitását a hatalom.
A magánéletre is rátelepedő kiosztó és megróvó magatartás gyakori öngyilkosságba kergette a művészeket
Erre példaként itt van egy ismert szerelmespár esete: Domján Edit és Szécsi Pál.
Mindketten a halálba menekültek az elviselhetetlen életérzés elől.
Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán is hasonlón mehetett keresztül. Latinovits ,,kiszállt", Ruttkai, meg belebetegedett és hamarosan belehalt.
Még az oly ,,dörzsölt" ember is, mint Gobbi Hilda is azt mondta: ,,nagyon jól lehet élni ebben az országban, csak semmit ne akarjon az ember!" Ezt akkor mondta, amikor már belefáradt abba küzdelembe, hogy legyen a nemzetnek színháza, meg a színészeknek múzeuma és ,,otthona".
A középszer annyira rátelepedett a hatalmával mindenre és mindenkire, hogy egészen egyszerűen nem lehetett hova menekülni előle, csak a halálba. Vagy az alkoholizmusba, ami megint-csak egy elhúzódó agonizálással volt/van egyenlő.
Aztán jöttek a 80-as évek, és nálunk is végbement egyfajta szexuális ,,forradalom" és átestünk a ló túlfelire. Mert ez is - amolyan magyar-módra - történt. Amiért ekkoriban vezették be a vállalatok a GMK-kat, ahol lehetett másodállásban is húzni a belünket, legtöbben nem otthon, hanem a munkahelyükön szexeltek. Miskolc(z)i Miklós meg is írta az erről szóló szociográfiáját, a ,,Mindenki mással csinálja" címmel.
A szakmunkások teljesítménybérben ledolgozták a napi kötelező nyooocórát, aztán, a másik nyooocat meg a fusiban és már csak arra maradt energiájuk, hogy a kocsmában emelgessék a poharakat, meg meg...ják az ott található, erre ,,szakosodó" női személyeket.
Azt hiszem a Bikini Lojzija is erről énekel, amikor azt mondja: ,,Csókolom! Megszakadhatok?"
József Attila esete: ő, 1937-ben feküdt a sínekre. Akkoriban is a sznob középszert kellett volna ,,kiszolgálni". Az ,,igazat" mondd ne csak a ,,valódit" gondolatával árulja el magát. Azt, hogy mennyire elege lehetett a ,,valódi kutyabőr"-, meg ékköves aranyékszer-, meg szőrmebunda, meg miegymás ,,valódi" úrhatnám polgárból és dolgokból!
Attilát is az a szörnyű ambivalencia kergette az őrületesen elviselhetetlen életérzésbe, hogy nem kaphatta meg Szerelmét!!! Kristálytisztán átélhető minden gyötrelme, amit megírt Illyés Gyuláné a ,,József Attila utolsó hónapjairól" c. könyvében.
József Attila hatalmas intellektualitása sehova ,,nem fért be"! A ,,proletárok" is kiverték maguk közül, amikor szemináriumot akart tartani nekik Csepelen.
(Csengey Dénes is megjárta ezzel.)
Az ,,uraknak" nem volt elég úri, a munkaadóknak, pedig túlontúl okos volt.
A verseit sem tudta úgy megjelentetni, hogy az folyamatos megélhetést biztosított volna számára.
Egy ilyen ,,lángoló" elme számára elfogadhatatlan az a vegetálás, amire élete utolsó időszakában kényszerült testvére balatoni nyaralójában...
Bp. 2006. jan.
BMI |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-27 22:12:13, vasárnap
|
| |
| |
MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS
Oktatási és Tudományos Bizottsága
részére
1358 Budapest
Széchenyi rkp. 19.
Tárgy: Vélemény, (javaslat) "a kormányprogram egy éves teljesítéséről" (1998-99)
A "KÖZOKTATÁS" címszó alatt megfogalmazottakat, (a közoktatás általános feladatait) igyekezett a Kormány megvalósítani.
"Az Európai Bizottság Agenda 2000 c. országértékelésében az oktatás és a szakképzés magyarországi állapotát elemezve méltatja a magyar oktatásügy hagyományosan magas színvonalát," tartalmi, szervezeti korszerűsítése érdekében tett illetve kilátásba helyezett reform-lépéseket. (A dokumentum e területeken a csatlakozás kapcsán nem számol "érdemi nehézségekkel".)
Egyidejűleg felhívja a figyelmet arra, hogy az "oktatásügy egészének a színvonalát veszélyezteti a szektor tartós alulfinanszírozottsága, a pedagógusok kirívóan alacsony bérezése."
A "KÖZOKTATÁS FINANSZÍROZÁSA" terén "az 1998 júliusában hivatalba lépett Kormány kiemelkedő fontosságot tulajdonít az oktatásnak az ország modernizációja szempontjából."
Az 1999. évi állami költségvetés növelte az oktatásügy céljaira fordítható kiadásait.
(Folyt. köv.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-27 22:09:27, vasárnap
|
| |
| |
A TÁRSADALMI ESÉLYEGYENLŐTLENSÉGEK MÉRSÉKLÉSE
A Kormány által kilátásba helyezett erőforrások átcsoportosítása; az esélyegyenlőség érvényesülése érdekében az egyetemi, főiskolai tandíjak eltörlése megvalósult.
Ennek ellenére az iskolafenntartó önkormányzatok nem képesek a könnyűszerkezetes iskolaépületeket fölújítani, "itt katasztrofális a helyzet".
A műszaki, oktatás-technikai szempontból "optimális feltételek megteremtéséhez iskolánként majd ötven-százmillióra lenne szükség." ..."Pesterzsébet iskolái közepesen ellátottak, viszont az eredményeink cseppet sem közepesek." "...sok...nemzetközi visszhangot kiváltó eredményeket értünk már el, pedig szerényen hozzá kell tenni, gyermekeink otthoni háttere sem mindig irigylésre méltó..." "Pesterzsébeten rengeteg a szociálisan hátrányos helyzetű, támogatásra szoruló ember. Ebben az évben erre a célra 230 millió forintot fordíthatunk, ...de hatvannyolcezren élnek nálunk."..."Az ország felemelkedésével együtt ezek a gondok is csökkennének majd idővel..."
(Majoros Józsefnek: Bp, XX. ker. Polgármesteri Hivatal Oktatási Osztályának vezetőjének nyilatkozatából idézet. Megjelent: a Pesterzsébet c. újság 1999. jun. 11-i számában.)
(Folyt.köv.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-27 22:05:59, vasárnap
|
| |
| |
AZ OKTATÁSI IGAZGATÁS
"A szakképzésnek az OM irányítása alá helyezése" "megteremti az oktatásirányítás egységét, s kedvezőbb feltételeket teremt az oktatás és a munka világa közötti együttműködés számára."
"Befejezéséhez közeledik a Nemzeti Fejlesztési Terv részét képező hat éves ágazati fejlesztési koncepció kidolgozása", melyben az "oktatási ágazat kulcsszerepet tölt be a Magyarországot érő társadalmi, gazdasági, kulturális kihívások megválaszolásában."
(Folyt. köv.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-27 22:05:18, vasárnap
|
| |
| |
AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS EGYENSÚLYA
Az oktatás és nevelés tartalmi megújítására törekedett a Kormány.
Azonban a "hagyományos"-nak tartott didaktika szűk értelmezése szerint a tanulás hosszú időn át a passzív és reproduktív tanulói magatartást erősítette, mert az általános pszichológia is a tanulást a "bevéséssel" azonosította.
Az utóbbi időben kialakult a tanulás tágabb értelmezése, vagyis:
"A tanulás a pszichikum módosulása külső tényezők hatására. Tehát nem csupán ismeretelsajátítás és a figyelem, az emlékezet működtetése, hanem magában foglalja valamennyi értelmi képesség és az egész személyiség fejlődését, fejlesztését. Ez az iskola alapfeladata."
(Nemzeti alaptanterv bevezetője. 1995.)
A tanulás fogalmának tág értelmezése lehetővé teszi a tanítás és a nevelés (gyakorlati szempont), másrészt a didaktika és a neveléselmélet (teoretikus szempont) kettősségének feloldását. (Piaget: "a cselekvés és a gondolkodás összefüggése"="interiorizáció" folyamata..." Megjelent magyarul: 1970-ben.
Skinner A tanítás technológiája c. könyvében írja, hogy "háromféleképpen tanulhatunk: cselekvés útján, tapasztalás által és próba-szerencse alapon". Megjelent: 1973-ban.)
Az "interiorizáció" didaktikai alkalmazásaként számos újszerű tanulási forma látott napvilágot. Pl: A felnőttképzésben a tanulási aktivitás fenntartásának legfőbb garanciája a cselekvéssel összefonódó értelmi tevékenység.
Míg a "szakma" vitatkozik a "gyakorlati"- és a "teoretikus" szempontok érvényesítésén, addig elsikkad az a legfontosabb szempont, - amely társadalmi megmaradásunk és minden fejlődésnek az alapja lehet és ez nem más, mint az a tény, - hogy "ember nem alkothat nagyobbat, mint embert"!
Azok, akik szülői minőségükben "csak" az élet lángját adják tovább, már sokat tettek és tehetnek jövőnkért, mindannyiunk jövőjéért.
Ezért a társadalom felelőssége, hogy a leendő anyák, apák olyan gazdasági helyzetbe kerüljenek, (az otthonteremtési elképzeléseik szorgalmas és kitartó munkával megvalósítható legyen), hogy a születendő gyermek ne "ölje meg", egzisztenciálisan ne hozza szüleit halmozottan hátrányos helyzetbe!
Mert a gyermeknevelés a teremtésbe való beavatkozás, és mint ilyen: nagyon nagy felelősségű, sokrétű, személyiségformáló tevékenységet, nevelő és nevelt között létrejövő és oda-vissza működő, alkotói folyamatot feltételez, mert folyamatos vajúdással születik meg egy ember személyisége.
Ennek a nehéz, gyötrelmesen nehéz pedagógiai tevékenységnek - amit "csak" anyai, apai minőségükben élnek meg az emberek - kellene végre a méltó, emberhez méltó rangját visszaadni, vagy újra alkotni!
A Szentírás szerint is Isten a maga képmására teremtette az embert.
Az ateizmus kultuszának továbbéléseként lehet értelmezni, tehát azokat a törekvéseket, amelyek az emberi gonoszság, aljasság általános, "közönséges"en elterjedt voltát és ennek megváltoztathatatlanságát igyekszik hangsúlyozni, mert ezzel - közvetett módon - Isten is és az evangelizált világ is lejáratható.
A média minden eszközével, minden csatornáján azt kellene sugalmazni, közvetíteni, hogy az ember önmagában hordozza értékeit és nem kizárólag a külsejével tudja azt kifejezni, hanem emberi, vagy "embertelen" megnyilvánulásaival.
Szükségessé vált: a televízióból ömlesztve áradó agresszivitás, brutalitás visszaszorítása. Sajnos ezek a kísérletek, konferenciák nem sok eredménnyel jártak...
Azt már megtapasztaltuk, hogy a katonai, vagy politikai diktatúrák militarizmusában-technokratizmusában felnőtt, pszichoszomatikus, pszichovegetatív zavarokkal küzdő ifjai; vagy a fogyasztói társadalmak szüleiktől elidegenített, un. "jó iskolákban" nevelt, sikerorientált és felnőttként is infantilis "aranyifjai"; vagy a senkinek sem kellő "semmirekellő", elembertelenedett, utcán "felnőtt", koravén fiataljai egyaránt pótcselekvésekkel, drogokkal kábítják magukat, tompítják a gyermek- és serdülőkorban nélkülözött szülői testi- lelki odafordulás hiánya miatt bennük kialakult és szűnni nem akaró, iszonyatos hiányérzetet!
(Folyt. köv.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-27 21:59:56, vasárnap
|
| |
| |
A PEDAGÓGUSOK, A KÉPZÉSI POLITIKA EGYSÉGESÍTÉSE, FELSŐOKTATÁS, A FELSŐOKTATÁS INTÉZMÉNYRENDSZERE, BŐVÜLŐ TANULÁSI LEHETŐSÉGEK(?)
A tanárképzést is ennek az eszmeiségnek szellemében kellene megszervezni...
Az iskolák ne kötelezzék a tanárképző főiskolákról kikerült tanárokat szakterületükön egyetemi továbbképzésre, mert az egyetemeken sem lehet több tudásra szert tenni a különböző szakokon, mint a tanárképzőkön!
Ráadásul ott még annyit sem tanulnak és tudnak az oktatás "tárgyá"ról, az ember-gyerekről, mint a tanító- és tanárképzőről kikerült pedagógusok!
Ebből következik, hogy: szükség van olyan fölsőoktatási intézményekre, ahol a pedagógia és az andragógia tudománya a fő tantárgy, vagyis a tanárképzők úgy legyenek kétszakosak, hogy a választott szak mellett a második szak minden esetben vagy a pedagógia, vagy az andragógia legyen.
Attól függően, hogy a választott szak tudományát- ismereteit a nappali, vagy a felnőttképzésben akarja-e a tanár tanítani. Pl: földrajz-pedagógia/andragógia, biológia-pedagógia/andragógia, szociológia-pedagógia/andragógia, esetleg: pedagógia-andragógia, stb...
A tanárképzőknek csakis így lesz értelmük a jövőben, mint fölsőoktatási intézményeknek a fennmaradásra. Igaz azonban, hogy erre sem saját oktatásunk múltjában, sem az EU országaiban nem találunk példát.
Az is igaz, hogy a mi rendszerváltozásunkra sem.
Ezért, ne féljünk az egyéni kezdeményezésektől az oktatásunk átalakítását illetően. Ugyanis, nekünk 10-15 év áll rendelkezésünkre arra a társadalomátalakulási folyamatra, amely a nyugati világ országaiban a XIX. század ipari forradalmával elkezdődött.
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ott az andragógia tudománya együtt fejlődött a tőkés gazdasággal, ahol napjainkban is az a legtermészetesebb, hogy egy-egy cég bizonyos profilváltását megelőzi a felnőttek át- és továbbképzése.
Mi azonban nem csak profilt váltunk egy-egy cégnél, hanem az egész társadalmi berendezkedésünket szeretnénk békés úton, a lehető legkisebb veszteséggel, "emberáldozattal" megváltoztatni.
Ehhez nemcsak EU-konformitásra van szükség, hanem - és legfőképpen - az egész "nemzetnevelésünk" megszervezésére.
Erre tettünk már legalább két alkalommal kísérletet. Egyszer István királyunk (Géza fejedelemmel az élen) idejében a keresztény államiságunk megteremtésével, majd a trianoni döntés utáni kríziskezelő közoktatási kezdeményezésekkel.
Pl: "A köznevelés sikerének titka éppen abban van, hogy nem kívülről és felülről erőszakolunk népünkre egy idegen kultúrát, hanem alulról és belülről építjük meg a sajátos népi kultúr- örökségnek az európai kultúrkinccsel való egészséges összeforrasztásával a magyar műveltséget. Nagy történelmi nevelőink önmagukban végezték el ezt a munkát s így lettek örök tanítóink, útmutatóink, mint az önnevelő Bethlen Gábor, az ébresztő Zrínyi Miklós, a sorshordozó Széchenyi, a kultúrpolitikus Wesselényi és Eötvös, a kisebbségi előképet adó Mikó Imre. A sajnálatos magyar végletek leküzdésével olyan európai magyarságot kell nevelnünk, amelyik már István király nagy lelki döntésében megkapta sajátos hivatását: magyar lélekkel átélni, elsajátítani és köröskörül más népek számára is szertesugározni a keresztyén humanitás szellemét..."
(Az idézet Makkai Sándor: Szolgálatom c. önéletírásából való. Megjelent: a Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya/Bp/1990. kiadásában. Elhangzott: 1999. máj. 6-án, a Klapka téri Református Egyház Bp, XX.ker. Klapka téri gyülekezetének Női Körében: Makkai Sándor életéről és munkásságáról szóló előadásban. Ea:e vélemény- és javaslatok írója.)
Az óvodapedagógusok munkájáról ide kívánkozik egy tudósítás a Pesterzsébet című, 1999. jun. 11-én megjelent helyi újságból. Pályi György, az Önkormányzat (MIÉP) képviselője, az oktatási bizottság tagja beszámolt arról, hogy: "...az óvodai szaktanácsadók által szervezett Nyitott hét az óvodában című szakmai programsorozat" keretén belül "bemutatták készülő pedagógiai koncepciójukat, óvodapedagógiai törekvéseiket." "... A tapasztalatok megerősítettek abban, hogy óvodáink jó színvonalon működnek. Példaértékű a szakmai tudás, a hivatástudat, a lelkiismeretes munka, mely az óvodapedagógusokat jellemzi. Úgy érzem, kerületünk óvodáskorú gyermekei biztonságban, családias légkörben, sok szeretetben, kiváló óvodapedagógusok segítségével nevelkednek."
(Folyt.köv.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-27 21:56:51, vasárnap
|
| |
| |
KERÜLJÜK EL A TÚL KORAI PÁLYAVÁLASZTÁST
A szakma képviselőivel úgy tűnik minden rendben, a helyzet magaslatán végzik dolgukat. Csak azok a fránya szülők ne lennének, mert külön "Anyaoltalmazó"-t kell fönntartani számukra, azok számára, akik a brutális, alkoholista apa elől ide menekítik kicsi gyermekeiket.
A pesterzsébeti anyaoltalmazó állandóan telt házzal "üzemel".
Mostanában meghirdették a pótnagymama és nagypapa találkozót.
Az anyák súroltak, sikáltak; ünneplőbe öltöztették nem csak gyermekeiket, hanem az egész házat!
És akkor egyetlen "magányos", idős ember sem látogatta meg őket!
Miért?
Talán, mert az itt élő idős emberek még mindig attól félnek, hogy a gyes és a gyed miatt nem fogja a Kormány emelni a nyugdíjukat és ez az első és egyetlen reakciójuk a nagyszülők szeretete után hiába áhítozó gyermekekkel kapcsolatban...?
Arról, pedig törvényt kellene hozni, hogy a szülők, így az apák kötelessége is gyermekéről/eiről a legjobb tudása szerint gondoskodni!
Legyen végre joga minden újszülöttnek szülőjéhez!
Előtte azonban meg kellene szüntetni az évtizedek óta tartó proletár- lumpen-proli életfelfogást kiszolgáló "vendéglátó egységeket", ahol a "minden utcasarkon egy kocsma mozgalom hirdeti:
"AZ A TIÉD, AMIT MEGISZOL, MINDEGY, HOGY MIT CSAK ÁRTSON!"
jelszó és életmód kiszolgálását!
Addig, míg az önkormányzatoknak gazdasági érdekük az ilyen vendéglátó intézmények "működése", addig az apai és minden más kötelességükről megfeledkező emberek joggal vélhetik ennek az életformának a legitimitását!
Az ilyen környezetben felnövekvő, tanuló gyermek akkor is túl korai pályaválasztásra kényszerül, ha intézményesen "lehetősége van 14 éves korban a hagyományos, négy évfolyamos középiskolai képzés választására."!
(Folyt. köv.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
2007. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
344 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1186
- e Hét: 4714
- e Hónap: 13318
- e Év: 49259
|
|
|
Offline
