|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2011-01-27 09:59:02, csütörtök
|
| |
| |
Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek.
Tűz, víz, és és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.
Szabó Lőrinc
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-27 09:55:53, csütörtök
|
| |
| |
Fonott szék, pipatartó,
tejes teában csöppnyi méz,
sarokban akvárium,
melyből a hal álmosan néz.
Homályos, szürke ablak,
a függönyön alszik egy légy,
vén pók hiába várja,
szobámban lágy, derengő fény.
Asztalon toll és papír
mely mai gondolatra vár,
lustán múlik az idő,
váratlanul elmúlt a nyár.
Szemben a tükörből néz
egy szomorú, bágyadt arc,
ismerős megváltozott.
talán legyűrte már a harc.
Az óra könyörtelen
méri monoton az időm,
tik-takkal jelzi csendben,
miként enyészik el jövőm.
Szeicz János dr.
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Versek 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-27 09:53:50, csütörtök
|
| |
| |
Csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más!
Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak.
Mindegy, mit várnak tőled, mindegy az is, mivel büntetnek, ha nem
azt adod nekik, amit remélnek tőled, vagy amit hallani szeretnek!
A börtön és a szégyen, a pellengér és a meghurcoltatás, a hamis
vád és a nyelvelő megalázás, a szegénység és a nyomorúság,
mindez nem érint igazán. Csak lelkiismereted tud büntetni, csak
ez a titkos hang mondhatja: "Vétkeztél." vagy: "Jól van."
A többi köd, füst, semmiség.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Festmények 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-27 09:49:56, csütörtök
|
| |
| |
Kormányos Sándor
Mosoly leszek a könnyeid közt,
emlék, mely messze ringat,
megkeresem a végtelenben
elillant csókjainkat.
Az álmod leszek, suttogása
benned az örök vágynak,
nem adlak át az éj húrjain
zendülő némaságnak.
Végül
Szertefoszló álmaimból
mi az mi végül megmarad?
Egy halvány illat, s túl azon,
arcod, szemed, a szád, hajad.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallomás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-27 09:49:01, csütörtök
|
| |
| |
A boldogságot megszokjuk. Csak utólag jövünk rá, hogy az volt.
S mennyire tudjuk: nem létezik. Csak emlékek,visszapillantások,
deformált múlt. Beképzeljük magunknak, hogy jó. Mégsem könnyű.
Mindig kiderül az örömökről, hogy kiábrándítóak. És fájnak is.
Amikor elérjük, pont akkor nem élvezzük azt, amire áhítoztunk.
Minden csak volt, semmi nem történt. A mérlegelés is hibás múlt
idő az is. Az emlékezés sem makulátlan, bepiszkolódik a szavak
miatt, mire kimondjuk,
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Boldogság |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-27 09:45:14, csütörtök
|
| |
| |
Mentünk a csendszagú erdőben,
Fejünk felett bólogattak a fák,
A lombok közt a nap betűzött,
És ránk köszönt néhány virág.
A csend minket lassan körbefont,
Mellénk szegődött mint úti társ
És amerre mentünk jött velünk,
Kisért minket végig az erdőn át.
A lombok összeborultak a magasban,
Oda fent a nap becsukta a szemét,
És ahogy mi mentünk kéz a kézben,
Az erdő kitárta előttünk a szívét.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ősz 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-27 09:44:06, csütörtök
|
| |
| |
Viszontlátásra, édesem!
Jó éjt! az ég megáldjon!
Ajtódat már nem zörgetem
s nem mondom vallomásom.
Alig hiszem, szép szegfűszál,
hogy nélküled is élek,
hát nézz kissé magad köré,
s én többet nem beszélek.
Te százszor is mondtad nekem:
nem akarsz férjhez menni;
ezerszer is mondom neked:
nincs kedvem késlekedni;
visszahúznak barátaid,
ha házasságra gondolsz,
mely jó is meg rossz is lehet,
becsaphat a gonosz sors.
Gúnyolnak: rangom alacsony;
ez ugyan nem bánt engem;
szabad vagyok, mint bármelyik,
kis pénz kell, s minden rendben.
Egészségem fő-vagyonom,
vidáman élvezem hát,
nem érhet ínség és hiány,
nem félek semmi munkát.
Csillog a távoli madár,
míg nem nézed közelről -
tán szebb énnálam, azt hiszed?
Ugyan gondolkozz erről!
Éjfélkor hold süt, ragyogó,
akkor ott leszek nálad,
mivel a férfi, ha szeret,
nagy úttól el nem fárad.
Weöres Sándor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emlékezés 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-27 09:43:05, csütörtök
|
| |
| |
Van széles út, van keskeny út, s magában
dönti el az ember, hogy merre indul:
tágas kapun, vagy szoros kapun által,
nem tudva még, mi várja álmain túl.
A tágas kapun akár kocsit hajtva
roboghat át sok diadalmi jellel,
a szoros kapun a fejét lehajtva,
alázatosan fér csak be az ember.
A széles úton sokan menetelnek,
a keskeny úton csak kevesen járnak,
a széles úton vetélytársak mennek,
a keskeny úton inkább szolgatársak.
Gondold meg, ember, a kétféle véget:
a széles út a kárhozatba ér el,
a keskeny útnak vége örök élet,
mit az Úr Jézus szerzett drága vérrel.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ősz 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-27 09:42:15, csütörtök
|
| |
| |
Helen Bereg
Ha most kérdeznéd, elmondanám,
Mit éreztem az első találkozásnál.
Elmondanám a félelmemet,
Lelkemben kétely mardosását,
A választ szemedben keresve:
Tetszem-e?
Ha most kérdeznéd, elmondanám,
Agyamba hasító menekülés vágyát.
Elmondanám a félelmemet,
Érezve szerelem csodáját,
A választ eszemmel keresve
Akarom-e?
Ha most kérdeznéd, elmondanám,
Érzésem vágyunk találkozásánál.
Elmondanám a zavaromat,
A legelső csók borzongását.
Szívedben riadtan kutatva:
Szeretsz-e?
Ha most kérdeznéd, elmondanám,
Szenvedéllyel élő szerelem csodáját.
De te nem kérdezed, mert tudod.
Sejtjeinkben érezzük egymást,
Tudjuk teljes bizonyossággal:
Csak együtt lehetünk boldogok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-27 09:39:13, csütörtök
|
| |
| |
Egy ember azt mondta, hogy életében csak egyszer panaszkodott,
amikor fázott a lába és nem volt pénze cipőre. Akkor azonban látott
egy embert, akinek nem volt lába. Sosem panaszkodott többé.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 8. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2011. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
427 db bejegyzés |
| e év: |
2969 db bejegyzés |
| Összes: |
34593 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3344
- e Hét: 18140
- e Hónap: 40407
- e Év: 172961
|
|
|
Offline
