Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Angyal
  2008-04-03 23:26:05, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Verses képeslapok  
Az ég köntösére vágyik
  2008-04-03 23:22:32, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Verses képeslapok  
A beszélő forrás
  2008-04-03 21:37:19, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Verses képeslapok  
A borsó, meg a héja...
  2008-04-03 21:31:20, csütörtök
 
  A borsó meg a héja igaz története


Évekkel ezelőtt történt az eset, amikor is találkoztak ők ketten azon a fülledt nyári napon. A komisz zöld színű héj körbe-körbe sétált a piacon. Pimaszkodott a többi zöldséggel, feleselt a komákkal, hangos volt tőle az egész csarnok. Egyszer csak felfigyelt valakire: egy zsenge korú, élénk zöld borsószemre, aki hetykén legyezgette magát egy szalmaszállal a standon és közben egy könyvet olvasott...



A héja köszörült egyet a torkán majd odalépett hozzá:
- Na idefigyelj borsócska! - mondta. Itt van a kofám szekere (azzal a háta mögé mutatott a lepukkant kemping biciklire) és ha van kedved gyere el hozzánk a tanyánkra. Van ott minden: bőséges locsolás és napfény, három kutya, a gazdám és a felesége. Közben elmondhatnád nekem hogyan állsz "héj ügyileg" és volna-e kedved esetleg az én borsóm lenni ezentúl?
- Köszi szépen - válaszolt a borsó, de nekem már van héjam. Korai szedés, sokkal nagyobb mint te és a modorával sincs gondja.

Több sem kellett a héjnak, mérgesen odébb állt. Nagyon feldühítette, hogy valaki csak így visszautasította, de titokban megfogadta hogy nem hagyja annyiban a dolgot.
Attól kezdve minden piacnapon (kedden és pénteken) kitartóan állt a csarnok végében és figyelte a borsó minden mozdulatát. Néha próbált valami figyelemfelkeltő dolgot csinálni: rázendített a zenére hat darab szalmaszálon, zöldségeket cipelt (majd belehalt szegény) és sokat mosolygott (különösen szép fogai voltak, ami egyébként nagyon is imponált a borsónak.)
Néha küldött egy-egy üzenetet a helyi verebekkel: "Tetszik a színed." "Felétek megyünk haza, elvihetlek?" "Hát már sosem fogsz nekem válaszolni?"

De a borsó majdnem egy évig nem válaszolt. Igazából véve nagyon tanácstalan volt szegény, mert ugye volt már egy régi héja, de imponált neki az a komisz zöld... Nem gondolta volna, hogy ennyire kitartó lesz és ez bizony komolyan elgondolkodtatta. Lehet, hogy meg is kedvelte talán? Egy napon aztán üzenetet küldött egy kisegérrel:
"Rendeztem a dolgaimat a héjammal. Ma hazasétálhatunk együtt, ha gondolod."

A héj pedig aznap kifényesítette magát a gazdája kötényében, felmarkolt néhány mezei virágszálat és felnyergelte Samu kutyát - aki aznap úri módon viselkedett és vállalkozott a helyi taxis szerepére -, majd türelmesen várta újdonsült borsóját. Egész úton hazafelé beszélgettek. Szó esett a piacról, a kofákról, más borsókról és héjakról és mire hazaértek mindketten tudták, hogy ők bizony összetartoznak és ha törik, ha szakad ezentúl mindig együtt lesznek.

Sokat sétáltak, nevettek és utaztak együtt: messzi piacokat látogattak meg, álmodoztak, beszélgettek, néha pedig civakodtak mint az idős zöldségek. Esténként a héj dalokat játszott a borsónak a szalmaszálakból eszkábált gitárján, a borsó pedig cserébe finom vacsorát főzött és felolvasott neki. (A héj ugyanis nem szeretett olvasni, egyetlen könyvét az anyukája olvasta fel neki még akkor, amikor a borsó tanodába járt.) Egyszóval mindig úgy csináltak, ahogy a szerelmesek szoktak és ez nagyon-nagyon jó volt.

A piacon mindenki csodájára járt az ifjú párnak, példázatokat és tanmeséket költöttek róluk és közös izgalmas életükről. Igen-igen, bizony innen ered a kifejezés: olyanok ők, mint a borsó meg a héja. Sok tavasz, nyár, ősz és tél telt el így a boldogságban: mindig szorosan fogták egymás kezét, a héj különösen ügyelt arra, hogy melegen tartsa a borsót a hideg téli napokon, míg a fülledt nyári melegben a borsó körbe-körbe szaladgált imádott héja körül. (Ezzel is elősegítve a légmozgást a piaccsarnok szűkös épületében.)

Aztán egyszer csak nagy hírt kaptak ők ketten: távoli piacra hívta dolgozni a héjat egy híres kofa... Örültek is meg nem is ennek a hírnek, hiszen mindketten tudták, hogy ez nagy lehetőség, de ugyanakkor nagyon féltek attól, hogy mi lesz velük egymás nélkül, hiszen ők a borsó meg a héja...

A borsó nagyot sóhajtott és azt mondta a héjnak, hogy próbáljon szerencsét azon a távoli piacon, mert tudta, hogy a héj egész életében erre várt, de ugyanakkor titokban sokat sírt az almás ládák mögött elbújva.
Hogy miért? Azért, mert ő bizony meleg családi szalmabáláról, háziállatokról és kisborsókról álmodott...
Teltek-múltak az évszakok, a héj sokat volt úton, a borsó pedig nem tehetett sajnos mást, várta otthon. Volt úgy, hogy egész éjjel nem aludt annyira izgatott volt a héj érkezése miatt és bizony megesett az is, hogy sokat szomorkodott az egyedülléttől. Lassan rájött, hogy az álma bizony nem fog teljesülni egy ilyen kedves és különleges, de nyughatatlan héj mellett.

A héjnak sem volt könnyű. Fáradt volt és nehezen viselte ő is a borsója távollétét. Magányos volt és üres volt a hasa a pici csomag nélkül. Gondolt pedig ő is kisborsókra és kiscsaládra, de nem tudta mitévő legyen...
Nagyon félt, hogy ha nem megy soha többé arra a távoli piacra, nem lesz munkája és akkor lőttek a kiscsaládnak na meg a sok-sok tervnek. Hiába mondta neki a borsó, hogy nem számít milyen szénabálában laknak és, hogy azért neki is van keresete, a héj hajthatatlan volt.

Így történhetett meg, hogy egy napon, amikor a borsó már nagyon szomorúnak és elkeseredettnek érezte magát elköltözött a héjától hátrahagyva a meleg szalmabálát... Mikor a héj hazaért, csak az üres bálát találta és borzasztóan magányos lett a borsója nélkül. Persze megértette, miért döntött így a borsó és a borsó sem haragudott rá a sok-sok utazás miatt, de azért mindketten csalódottak voltak.

Azóta külön utakon jár a borsó és a héja, de azért sokszor gondolnak egymásra. A héj távoli piacokon lófrál, még mindig komisz zöld a héja és szemtelenkedik mindenkivel, ha pedig meglát valami élénk zöldet, idegesen odakapja a fejét, hátha azt a régi kedves borsót pillantja meg újra?
A borsó sokat olvas és segít a kofájának, szépen telnek a napjai, igaz a színe már nem olyan élénk zöld, mostanában mintha egy árnyalattal sötétülne... Egész kis csapat zöldségféle gyűlt már köré a standokra, karalábék, eperszemek és burgonyák, akik mind egyet kérnek tőle: mesélje el nekik a borsó meg a héja igaz történetét.
Ilyenkor a borsó mély lélegzetet vesz, kicsit könnybe lábad a szeme, majd így szól:

- Évekkel ezelőtt történt az eset, amikor is találkoztak ők ketten azon a fülledt nyári napon...
(Forrás: Ahogy érzed - Vadmacs)





 
 
0 komment , kategória:  Írások  
Szép, békés estét!
  2008-04-03 21:22:42, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Üdvözlés, köszöntés,köszönés  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2008.03 2008. április 2008.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 119 db bejegyzés
e év: 1148 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2910
  • e Hét: 12413
  • e Hónap: 26318
  • e Év: 156025
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.