Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/29 oldal   Bejegyzések száma: 288 
Hirtelen megfordult az élmény, és a teljes szabadság érzése
  2016-05-31 23:49:59, kedd
 
  Lélekbúvár, Szily Nóra műsora: Bereczki Zoltán: ,,Hirtelen megfordult az élmény, és a teljes szabadság érzése tört rám"





Nagy a hajtás, sok a feladat, talán a kényszer is. Hogyan is lehetne megküzdeni a káros következményeivel? Stressz és stresszkezelés. Félévvel ezelőtt beszélgettünk a témáról Bereczki Zoltánnal és Limpár Imre tanácsadó szakpszichológussal. Zoli azóta látható a Pillanatfelvétel című darabban, most épp Amerikában koncertezik... Rengeteg feladatot vállal, és találtam vele olyan interjút, ahol ő maga fogalmazta meg, hogy némiképp lassítania kellene a munkában...

Érzed azt néha, hogy ,,túl sok"?

BZ: Hát, igen, mert az agyam mindig előrébb jár... Megvannak a jelen feladatai, és a jövőbeni álmaim is. Most is körülbelül félévvel előre tartok a fejemben.





Bereczki Zoltán
Fotó: Marton Szilvia/Origo

Egyidejűleg foglalkoztat a jelen és a jövő... Találtam egy játékos stressz-tesztet a neten. Feltehetek belőle néhány kérdést?

BZ: Persze.

Előfordul hogy kimerülten ébredsz?

BZ: Igen, például ma.

Van úgy, hogy éjszaka felriadsz?

BZ: Igen, éjszaka megtörtént.

Néha érzed azt, hogy nehéz koncentrálnod?

BZ: Előfordul, de ez nem jellemző.

És az, hogy elfelejtesz valamit?

BZ: Gyakran, de arra ráfogom, hogy nem az én dolgom. Hajlamos vagyok azt feltételezni, hogy mindenkinek megvan a saját feladata a világban. Például nem kell telefonszámokat fejből tudnom, arra vannak eszközök... Nekem arra kell figyelnem, hogy szellemi téren legyek magas szinten.

Most félig tréfásan mentünk végig néhány kérdésen. Nézzünk mögéjük. Zoli nyilván lobog ebben a stresszben, hiszen imádja amit csinál. De nyilván van egy határ...

LI: Ezekre a felvetésekre szinte nincs ember, aki ne azt válaszolná, hogy előfordult már vele. Az a kérdés, hogy mi a trendje a mindennapoknak? Milyen az életvitelem? Ha van egy húzós két hetem, akkor tudom, hogy van eleje - vége, és az teljesen rendben van. De hogyha azt érzem, hogy évek óta szorít és nyomaszt, akkor biztos hogy változtatni kell. A stresszkezelésnél mindig előkerül a kérdés - hogy vagyok a változással és a változtatással?





impár Imre szakpszichológus
Fotó: Marton Szilvia/Origo

Zoli, te állandó változásban és változtatásban élsz. Műfajok, helyszínek sokfélesége jellemző az életedre. Rengeteg mindent kell összehangolnod.

BZ: Mi művészek, alkotók, kreatívok az idegrendszerünkkel dolgozunk, és a munkánk szakaszokra osztható. Kéthetes, egyhónapos, kéthónapos időszakok vannak, de napi szinten is szét lehet vagdosni. Most itt vagyunk egy műsorban és utána tudom, hogy lesz három órám amikor gyakorlatilag lekapcsolok, és nem engedem, hogy rám törjön bármiféle külső benyomás. Elmegyek ebédelni, nézem az eget, a bárányfelhőket, ha módom van rá, akkor beszélgetek a kislányommal, anyukámmal, szeretteimmel, a barátaimmal.

Tehát tudatosan figyelsz.

BZ: Abszolút tudatosan. És ez az utóbbi évek gyümölcse. Sok éven keresztül hagytam magam stresszben tartani, és én is stresszben tartottam magam. Azt gondoltam, hogy ez tesz kreatívvá. Mert ,,teher alatt nő a pálma" - jó pár ilyen közhely van, amik persze igazak, de közben az oldást, a lazítást sohasem találtam. Jó ideig nem is kerestem. Nyilván a húszas és a korai harmincas éveiben bírja az ember...

De aztán egyszer csak összetörtem.

Az, hogy váltottam - akár műfajt, színházat és életvitelt - nagyon sokban köszönhető annak, hogy addig bírtam, és nem tovább. Aztán nagyon tudatosan elkezdtem fölépíteni egy teljesen új életet.

LI: Az univerzális stresszkezelést hagyjuk a csudába! Az egészséges önvédelem, amiről Zoli is beszél - egyéni kell hogy legyen. Én úgy hívom-, hogy jó ,,probléma definíciót" kell kialakítani. Vagyis hogy nekem mi jelent gondot az életemben, és arra van-e válaszom? Van egy zseniális gondolat arra vonatkozóan, hogy mi a boldogság? A boldogság egy rés, ami az inger - tehát a minket érő hatás - és a válaszunk között van. Eldönthetem hogyan reagálok egy adott dologra. És ami szerintem szintén fontos, bár sajnos sokan nem adják meg maguknak - az az ,,énidő". Nem kell feltétlenül egy teljes nap, elég lehet pár óra is, de akkor tényleg kapcsoljak ki. Olyat tegyek, ami valóban feltölt.

BZ: Különben például ezt a kapcsolást, a gyors leeresztést ugyanúgy gyakorolni kell, mint a fociban a dekázást. Meg kell tanulni, hogy aztán egy idő után automatikussá váljon, és már végigszalad az emberen és fizikailag is on/off módba lehet kerülni.





Forrás: Facebook/Bereczki Zoltán, fotó: Éder Vera

LI: Van egy relaxációs technika, az autogén tréning, 12 hét alatt elég jól elsajátítható, és utána hihetetlen erőforrássá válik. Mindössze negyedóra. Sokat segíthet főleg akkor, ha kritikus, feszített időszak van. Egyetemistáknak szoktam mondani, hogy tessenek a vizsgaidőszakban relaxálni egy picit...

BZ: Ezt egy-egy kollegámon látom, hogy a hét órás előadás előtt 6-tól 6:15-ig kicsit a kanapén elnyúlik, pillanat alatt el tud aludni, amit nem biztos hogy módszerként megtanult valahol, hanem valahogy ösztönösen teszi és képes teljesen kikapcsolni. Megy körülötte az élet, és ő mégis el tud lazulni, aztán 6:15-kor így kinyílik a szeme, föláll, és megy tovább...

LI: Lehet az is egy technika, hogy pozitív precedenseket gyűjtünk. Ha már voltam ilyen helyzetben és sikeresen túljutottam rajta, akkor már ismerős az élmény és nem olyan riasztó. Önmagában ennek is lehet nyugtató ereje. Párszor már átéltem, és akkor sem dőlt össze a világ.

Vagyis képes vagyok a túlélésre, a megküzdésre, hisz van rá bizonyság a múltamban.

LI: Képes vagyok rá, igen.

BZ: Nekem a határidős kreativitás az, ami stresszt tud okozni.

Azt nem a múzsa csókjának hívják?

BZ: Hát, ez az! De nem mindig jön. Például amikor megígérem magamnak, hogy egy adott koncertig írok egy új dalt. Megvan már a refrén, de alakulnia kéne a szövegnek, stúdióba kellene menni, hátra van a hangszerelés is, és napokig nem megy az alkotás... Olyankor persze hogy az ember nem tud abba a bizonyos laza állapotba kerülni! Nekem ez visszatérő élményem. Erre mi a megoldás?





Forrás: Facebook/Bereczki Zoltán

LI: Néha ezt is meg kell magunknak engedni. De ki kell mondani, mert a változás akkor kezdődik, ha vállalom a felelősséget, hogy na, ez most nem megy. Utána a második lépés persze nagyon fontos, hogy össze kell raknom magam újra, és visszamenni az alapokhoz. Egy technikát hadd mondjak, amit nagyon szeretek! Ez a ,,top 10 nap". Kell egy nyugodt óra, hogy átgondoljam az egész életutamat. A kérdés így hangzik: Melyik az a 10 nap az életedből, amit legszívesebben újraélnél? Amikor ezt végiggondolod, szinte mindig mosoly jön az arcodra. Ha rá gondolsz és van egy nagyon stresszes szituáció, akkor ez a Top 10 nap picit meg tud tartani. Nem a bölcsek köve, de segíteni tud.

A saját erőforrásainkat mozgósíthatjuk.

LI: Az ,,erőforrások doboza" is jó technika. Bárki vehet egy cipős dobozt, kreatív emberek becsomagolhatják, színes matricákkal díszíthetik - de ami a lényeg, hogy 10 dolgot belerakok, ami nekem fontos, amihez kötődöm. Fotó, hűtő mágnes, hölgyeknél nagyon gyakori, hogy illatmintát tesznek bele...

Csupa olyan, ami számomra kedves, ami jó érzést okoz?

LI: És ami tölt. Ezt elteszem föl a polcra, és amikor érzem, hogy na, itt ez az őrületes kedd, akkor azzal indítom a napot a kávé mellett, hogy belenézek a dobozba. Vannak ilyen technikák. A saját módszerünket érdemes kialakítani. Van, aki azt mondja, hogy ez gyermeteg, semmi gond, akkor ő ezt ne csinálja, találjon mást, ami neki való! De ha kicsit mélyebbre megyünk, azért jobb ha látjuk - a stresszes életvitelért magunk vagyunk felelősek. Miért alakítottam így? Hisz magam tettem, nem más... Akkor pedig szintén csak én lehetek az, aki változtathat ezen.

BZ: Amíg mást hibáztatsz, amíg azt mondod, hogy a főnököm a felelős, amíg külső dologra mutogatsz, addig csinálod és benne maradsz. Nagyon sok embert látok a környezetemben, aki beleragad a stresszbe, a folyamatos önpusztításba, és nem képes azt mondani, hogy én tudok változtatni a dolgon. Majd ha a körülmények mások lesznek, majd ha jobb lesz az euro, és sorolhatnám... Mindegy, csak ne az ő felelőssége legyen a változtatás.





Forrás: Facebook/Bereczki Zoltán, fotó: Éder Vera

Te is így voltál sokáig?

BZ: Abszolút. És ez visszatekintve rettenetes dolog. Évek mennek el úgy, hogy az ember azt gondolja hogy ebből nincs kiút, mert nem én vagyok az ura a saját életemnek.

Aztán az ember magára veszi a felelősséget és mégis szabadabb lesz, nem?

BZ: Tudod, milyen az a pillanat? Elmesélem. Azért van óriási szerencsém, mert a koncertem háttérvetítéséhez azt találta ki valaki, hogy csináljak meg egy ejtőernyős ugrást. Soha életemben nem vágytam ilyen extrém élményre, de bevállaltam. Ráadásul kétszer kellett, mert rossz volt az idő, és nem lett megfelelő a felvétel. Vagyis kétszer is megcsináltatta velem a sors, vagy én magammal... Ki tudja, ugyebár, hogy mit vonzunk be? Amikor mentünk föl a repülővel az járt a fejemben, hogy nagyon jó lesz, óriási élmény, mindenki büszke lesz majd rám, amikor látja kivetítve... Közben a gatyám persze tele volt, úristen, hogy kerülhettem ebbe a helyzetbe, iszonyú szorító, feszítő, stresszes érzés kerített hatalmába. De a legrosszabb pillanat az volt, amikor egyszer csak kinyílt a repülő ajtaja és ott voltam 3000 méter magasban, tudtam, hogy meg fog történni ez a dolog, de még ez sem a csúcspontja, hanem amikor kiugrottunk és elkezdtem gyorsulni. Akkor van 2-3 másodperc, ami halál közeli élmény, ott tényleg lepereg az ember élete... Bevillant, hogy miért is vagyok itt?! Aztán - ahogy mondtad - hirtelen megfordult az élmény, és a teljes szabadság érzése tört rám. Azóta minden alkalommal, amikor ilyen helyzetbe kerülök, amikor meg kell hoznom egy döntést, vagy változtatnom kell, és ismeretlennek és stresszesnek érzek egy helyzetet, akkor erre az ejtőernyős ugrásra gondolok.





Fotó: Marton Szilvia/Origo

Mindenki találja meg magának a saját ,,ugrásélményét"?

LI: Nagyon népszerű mostanában,hogy lépjünk ki a komfortzónából, mert a csodák azon túl történnek. De megint nem biztos, hogy mindannyiunknak ejtőernyős ugrást kell receptre felírni. Arra a kérdésre találjuk meg a választ, hogy nekem mi lenne az, amivel feszegetem a határaimat? Két dolgot ki kell mondani: egyrészt innentől kezdve nem magyarázkodom, nem panaszkodom, hanem vállalom a felelősséget és sokkal inkább arra figyelek, amim van, másrészt pedig kitűzök egy célt. Én célmániás vagyok. Egyik kollégám elnevezett vízióméternek. Állandóan azt kérdezem - mi a víziód, hova akarunk eljutni? Megjegyzem, a stresszkezelés egy agyament szó. A stresszt nem kell kezelni. Stressz van. Magunkat kell kezelni. Nem is tudom, hogy miért ez a kifejezés terjedt el... Ahogy beszélgetünk, érdekes, hogy legtöbbször a jelenből nézzük a jövőt, hogy mit, hogyan kellene? Mi van akkor, hogyha megfordítjuk és a jövőből nézünk vissza a jelenre? Feltesszük a kérdést, hogyha elérjük a nyugállományt, milyen életre szeretnénk visszaemlékezni? Abból a szemszögből nézve mi volt fontos az életutamon? Milyenek voltak a jó értemben vett szürke hétköznapok? Tudtam azokra figyelni, akik igazán fontosak? Vagy csak menetem az elvárások mentén? Ezen a ponton szót kell ejtenünk a nemet mondás képességéről is. Hogy képesek legyünk azt mondani - elég! Most kezembe veszem a sorsom, ha nem is mind a hét nap, de a péntekemet nem adom! És akkor - finoman fogalmazva - mindenki menjen a csudába...

BZ: Nekem a hétfőm ilyen. Ugye, mi pont fordítva élünk. Nekem a hétvége nem pihenős időszak, de a hétfő általában az. Az én életemben a hétfő a vasárnap, amikor nem engedem, hogy megzavarjanak. Ha van kedvem és örömet okoz, akkor dolgozom, de én döntöm el... Az a nap az enyém.

LI: És ami még fontos, hogy milyen önbeteljesítő jóslatokat viszünk bele a mindennapjainkba? Hozzáteszünk jelzőket. Már megint hétfő van, a ,,gyűlölt hétfő"! Ez önbeteljesítővé válik, jó ha résen vagyunk. Nem mindegy, hogyan címkézünk. Érdemes erre is figyelni!

Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok
 
 
1 komment , kategória:  Szily Nóra riportjai  
Engem a szívem visz
  2016-05-31 23:38:15, kedd
 
  Szily Nóra interjúja: Katus Attila: "Engem a szívem visz"





Vele találkozni némiképp olyan, mintha az ember tükörbe nézne, és szembesülne azzal, hogy ,,huh, bizony össze kéne szedni magam, el kellene kezdeni újra rendszeresen edzeni!" Bezzeg ő...! Katus Attila vezeti a life.hu BikiniBody programját, múlt héten pedig büszke győztesként zárta párjával a Drágám, add az életed műsorát. 16 éve ismerjük egymást - jólesik időnként leltározni, mi minden történt a Pécsi sasok sikerei óta.

Átéled azt, hogy az emberek veled találkozva rögtön szemlesütve vallják be, hogy lusták és nem figyelnek oda eléggé magukra?

Ez így van, kicsit magam vagyok az élő lelkiismeret, még akkor is, ha nem találkoztak velem soha, csak meglátnak a tévében. Amikor étterembe megyek, észreveszem, hogy nem mindig azt választják, amit szeretnének, és azt is figyelik, hogy én mit eszem.





Katus Attila
Fotó: M. Schmidt János/Origo

Az hogy sokaknak példakép vagy - néha nem korlátoz?

Nem, hiszen én ilyen vagyok. Tényleg nem dohányzom, nagyon kevés alkoholt és kávét fogyasztok, szeretem a zöldséget, a gyümölcsöt, világéletemben szerettem sportolni - de ennek ellenére sem akarom azt mutatni, hogy tökéletes vagyok, vagy tökéletes életvitelt folytatok... Nem szeretném, hogy a kockahasú címlaplányok és címlapfiúk legyenek a minták, nem akarok olyan elvárásokat megfogalmazni, amik egy átlagember számára elérhetetlenek. Ha valamit annak érzel, akkor feladod. Megvalósítható álmokért lehet tenni, és akkor sikerélmény is jön. Azt szoktam mondani, hogy ha ötből négyszer jót cselekszünk, akkor elérjük azt, amire vágyunk. 100 százalékot az élsportoló tud kihozni magából úgy, hogy mindent ennek vet alá - a tanulást, az emberi kapcsolatokat, vagyis az egész életét. De a 80 százalék mindenki számára megvalósítható. Nem tökéletességre buzdítok, hanem egészséges, jó közérzetű, energikus embereket szeretnék látni, akik össze tudják rakni az életüket, és meg merik élni az álmaikat.

Most a BikiniBody projekt kapcsán találkozunk. Egy hétköznapi lány a kiválasztott. Milyen célt tűztél ki? Hiszen az olvasók számára az ő átalakulása is egy példa...

Azt akarjuk megcélozni, hogy egy lány, aki az ország határából, egy nagyon pici kis faluból költözött fel Budapestre, egyedül lakik, dolgozik napi 8-10 órát, ráadásul ülőmunkát végez nem nagy fizetéssel - képes összerakni az életét és változtatni rajta. Aki az utóbbi időben kicsit elengedte magát, de most fejlődni szeretne. Csinossá lehet egy lányt tenni akkor is, ha nem lesz tökéletesen lapos a hasa, de javul a testtartása, formás lesz, tónusba kerülnek az izmai, jobban érzi magát a bőrében, és magabiztosabb lesz. A jeleit már most látom, pedig a programnak még csak a felénél járunk. Természetesen ez nem egy két hónapos munka, és nem arról szól, hogy ne egyen semmit, lefogyjon, aztán visszahízza - hanem pályára akarom állítani, mint egy műholdat. A KATUSAKTÍV program mindenki számára elérhető, ő is azt töltötte ki először, és az induláskor 50 százalék körüli eredményt produkált, most pedig már 88-90 százalékot teljesít. Én nem tudok edzeni helyette, nem fogjuk a kezét, amikor vásárol, csak egyszer tudjuk elkísérni, hogy miket vegyen, hogyan táplálkozzon - de amúgy a közös edzéseket leszámítva, a nap 24 órájában egyedül van, vagyis az ő felelőssége hogy meddig jut el. Az a lényeg, hogy megértse, megtanulja, szeresse és szívesen csinálja, amibe belevágott. Én a szakmai hátteret nyújtom ehhez.





Fotó: M. Schmidt János/Origo

Egy másik friss élményem rólad, hogy múlt héten a pároddal megnyertétek a ,,Drágám, add az életed" című műsort. Minden hétköznap este megküzdötted a magadét... Néha gyöngyöző homlokkal, de nem adtad fel.

Engem a szívem visz. Minél jobban szeretek valamit, annál többet vagyok képes tenni érte. Ha a szívem 100 százalékosan akarja, akkor a testem inkább belepusztul. Belerakom a maximumot. Természetesen, ha valami reménytelen, akkor le tudom magamat beszélni róla, nem arról van szó, hogy megrögzötten ragaszkodom valamihez. Viszont tényleg ki tudom facsarni a testem - erre megtanított a sport. Azt tanultuk a Testnevelési Egyetemen is, hogy bár a test azt mondja egy idő után, hogy hagyd abba, nagyon fáj - ilyenkor nem kell feltétlenül hallgatni rá, mert még van tovább, ott rejtőzik egy csomó tartalék!

Mi volt akkor a fejedben, amikor két oszlop között kellett - kvázi - falra másznod? Egyszer leestél, de újra nekiindultál. A dac munkál benned?

Inkább a játék. Szeretem a versenyhelyzeteket, szeretem a különleges dolgokat az életben. Ilyen szituációba vélhetően nem fogok többet belekerülni. Vannak pillanatok, amik olyanok, mint az ünnepnapok. Az ember rákészül, szépen felöltözik, megmossa a haját, elmegy és odateszi magát. Ez történt most is.

Miért mondtál igent erre a felkérésre? Tudatosnak látlak, végiggondoltam hogyan lett a többszörös világbajnok Pécsi sasból ,,intézmény": a KATUSBODY, a KATUSFOOD, a KATUSAKTÍV a könyvek, programok... Komoly építkezés van a hátad mögött, és ezzel a szerepléssel némiképp a bulvár területére léptél.

Az utóbbi években nagyon elzárkóztam a bulvártól. Természetesen voltak média-megjelenéseim, de sajnáltam rájuk az időt, mert addig se tudtam a szakmámmal foglalkozni. Nem jártam semmilyen rendezvényre, és egy idő után észrevettem, hogy bár van egy kör, aki ismer és kedvel, de a fiatalok felé nyitni kellene. Ez volt az egyik praktikus ok. A másik, hogy a párommal a kapcsolatunk eljutott egy olyan szintre, hogy úgy döntöttünk, hogy nyíltan felvállaljuk egymást. Hozzáteszem, számára az egy nagyon idegen és új helyzet volt, de azzal nyugtattam, hogy attól hogy zavarban lesz, még látni fogják rajta hogy milyen kedves és jó ember.





Fotó: M. Schmidt János/Origo

A magánéletedről évek óta nem beszéltél.

Ez nem jelenti azt, hogy az elmúlt években nem ismerkedtem vagy nem volt kapcsolatom, de most éreztem azt, hogy eljött az idő. Nem szégyen, ha az ember egy olyan lánnyal van, akit szeret, és ezt megmutatja. Amúgy meg talán be tudtam bizonyítani, hogy a sport és az egészséges élet 43 évesen is megteszi hatását - lám ilyen szép, fiatal barátnője lehet az embernek.

Tényleg, a műsorban talán te voltál a rangidős!

Vélhetően én voltam a ,,Nagy öreg" azon a héten. Bár nem néztem utána...

Már beszélgettünk arról évekkel ezelőtt, hogy nem jó a kort hangsúlyozni, mert skatulyába tesz.

Nem a naptári, hanem a biológiai kort kell nézni. Annak alapján viszont lehet hogy a legfiatalabb voltam.

Nevetve mondod, úgyhogy tudhatsz valamit! Van ilyen vizsgálat?

Léteznek ilyen mérések, megnézik az ízületek , a szív- keringési rendszer állapotát, különböző teljesítményeket és abból tudnak egy átlagot számolni arra vonatkozóan, hogy körülbelül milyen szinten van a test. Pár évvel ezelőtt nekem 29-et mértek. Most tehát 30-31 éves lehetek. Azért az nem rossz! Ilyen szempontból lehet hogy nem is olyan nagy a korkülönbség Kíra és én köztem. Lehet megvénülni és tönkretenni magunkat nagyon fiatalon és lehet aktívan élni nagyon idős korig is. Ez tényleg választás kérdése szerintem!

Ebbe is belecsomagoltad a szakmai üzenetet, te huncut!

Naná!

Beszélgettünk mi már - nem is egyszer - és olyan kedves szavakkal fogalmaztad meg, hogy vidéki srácként te egy vidéki lányt keresel, aki olyan, mint egy hegyi patak...

Kíra nagyon sok szempontból megtestesíti ezt, mert ő az az útját kereső fiatal, aki mellettem rátalált egy irányra. Egyrészt biztonságra lelt, törődést és odafigyelést kap, és némi irányítást is. Látja hogy mit hogyan teszek, és ő is sokkal koncentráltabbá vált, megváltoztak a fontossági sorrendek az életében. Nagyon jó érzés, hogy mennyivel érettebb, milyen boldog és kiegyensúlyozott lett pár hónap alatt.





Fotó: M. Schmidt János/Origo

Értem, hogy a Kíra számára ennek a kapcsolatnak sok hozadéka van, de neked mit ad? Mégis csak több mint húsz év van köztetek - megélt dolgokban mindenképp, még akkor is ha a tested biológiai kora csak 30.

Egy fiatal lány természetesen nem tud annyi mindenhez hozzászólni, mint egy idősebb, hiszen nincs annyi tudása, tapasztalata, viszont - hogy csak egy egyszerű példát mondjak - ha az ember elviszi bárhova, ő rá fog csodálkozni. Annyi mindennel meg lehet lepni!

Könnyebb élményeket adni? Udvarolni? Lenyűgözni?

Ebből a szempontból igen. Azt gondolom, hogy sem én nem tudok neki mindent megadni, és ő sem tud nekem. De az a lényeg, hogy amit képesek vagyunk egymásnak nyújtani, az számunkra mennyire fontos. Ő nagyszerű lány, sok szempontból passzolunk. Persze csiszolódnunk kell egymáshoz, de ha együtt vagyunk az számomra boldogságot, örömet hoz és jól érzem magam vele.

A szerelemre idő kell... Te pedig éveken át szinte éjt-nappallá téve dolgoztál.

Kíra nagyon ügyesen tud idomulni ehhez, és nekem nagyon fontos, hogy egy nő el tudja fogadni, hogy magas hőfokon égek és rengeteget dolgozom. Látja és érti, hogy miért szeretem ennyire a szakmámat, mi a célom és ahhoz miket kell megtennem. Egyébként pedig mostanában jutottam el arra a szintre, hosszú éveken át tartó dzsungelharc után - amikor olyan sok és nagy dologba vágtam a fejszémet - olyan profivá kezd válni a csapatom, hogy nyugodtabb lehetek és visszavehetek a tempóból.





Fotó: M. Schmidt János/Origo

Mi az a bizonyos cél?

Azt akarom elérni, hogy az irányításom alatt, a javaslataim mentén az emberek megbízható forrásként tekintsenek rám, ha változtatni akarnak az életükön. Valós szakmai háttérre építve segítek nekik. Könyvekkel, kiadványokkal, programokkal, egészséges táplálékkal. Értékrendet és gondolkodásmódot szeretnék közvetíteni, ami révén jobb minőségű életet élhetnek. Annyi hazugság és álság van a piacon - a boltokban és az interneten is - én nem kecsegtetek senkit hamis ígéretekkel, és azt szeretném, ha az emberek csukott szemmel hinnének nekem, és biztosak lennének abban, hogy nem kell elolvasni az apró betűt... Évek óta ezen dolgozom. Először jót akarok cselekedni és utána próbálom profitábilissá tenni. És a sorrend nagyon fontos! Katus Attila vagyok,- bár nevezhetem magam cégnek vagy intézménynek - de egy magánszemély vagyok, akinek szíve van, és személyes felelőssége.

Szerinted miben változtál leginkább az elmúlt évek alatt? Diadalmenetnek tűnik, de...

...ami zavar, hogy néha már nincs időm annyit mosolyogni. Ez nem azt jelenti, hogy rossz a kedvem, csak már nincs elég módom arra, hogy megálljak és viccelődjek. Nagyon szeretem a humort, jó kedélyű ember vagyok, igyekszem mosolyt csempészni az aerobik óráimba is, de talán ebben érzem hogy komolyodtam. Gyerekkoromban annyit nevettem! Aztán ahogy múlik az idő, egyre több a teher, nagy a hajtás... Szerencsére a pozitív hozzáállásom, az élet szeretete megmaradt, de valahogy mosolyból kevesebb van, és ez bánt.





Fotó: M. Schmidt János/Origo

Ha ezt így kimondod, akkor az is cél lehet, hogy több alkalom legyen a nevetésre! Hiszen talán nyugodtabb időszakra készülsz.

Mindenképpen. Ahogy ebből az őserdőből kikeveredtem és egy tisztásra értem, az egyik célom az, hogy még több nevetést adjak magamnak, még többet sportolhassak és rendezhessem a magánéletemet. Családi házba akarok költözni, olyan körülményeket akarok teremteni, ami egy újabb fázist nyit az életemben úgy, hogy uralom az üzleti életemet és aztán a magánéletemet is. Alapvetően boldog embernek tartom magam és azt szeretném, hogyha mindenki más is ilyen életet élhetne. Ilyen boldog, nehéz életet... Szerintem az élet mindenkinek nehéz. Akkor is ha teszünk azért hogy jobb legyen és akkor is, ha csak sodródunk. És ha már így van, akkor inkább mi irányítsuk! Én ezt az utat választottam.

Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok
 
 
0 komment , kategória:  Szily Nóra riportjai  
A mostot kell élni, és arra figyelni ami van!
  2016-05-31 23:22:09, kedd
 
  Szily Nóra interjúja: Ábel Anita: "A mostot kell élni, és arra figyelni ami van!"





A Drágám, add az életed műsorvezetője, a Kismenők zsűritagja - főműsoridőben találkozhatunk vele majd' minden este a TV2 képernyőjén. Látszik rajta, hogy lubickol új feladataiban. Pár hónapja váltott, és bőven voltak találgatások, hogy mik voltak a lépése hátterében...

Ahogy nézem, a 2016-os év - eddig legalábbis - eléggé pörög!

Hát, sok döntést kellett meghoznom január óta. De azt hiszem jó irányba léptem.





Ábel Anita
Fotó: Polyák Attila/Origo

Zsigerből döntöttél vagy hosszan mérlegeltél? Osztottál- szoroztál, éveket, lojalitást, emberi kapcsolatokat, kötődéseket mérlegelve?

Most nem zsigerből döntöttem. Általában az első megérzésemre szoktam hallgatni, de most átbeszéltem két nagyon fontos emberrel az életemben. Egyrészt Krisztiánnal, a férjemmel, akinek nagyon fontos a véleménye, másrészt Kende-Hofherr Krisztával, a menedzseremmel. Két hónapon át, nem egyszer éjszakákba nyúlóan beszélgettünk arról az útról, amit együtt képzeltünk el nekem. Olyan döntést akartam hozni, ami azon visz tovább... Aztán léptem. Nekem mindig is nagyon fontos volt, hogy egy csapathoz tartozzak, és bár évek óta ott voltam a Heti Hetesben, én nem voltam RTL-es. 2004-ben volt velük utoljára szerződésem. A Drágám, add az életed-et az elmúlt hónapban heti négy napon át forgattuk, szinte éjjel-nappal együtt voltunk a stábbal, és elképesztő jó volt a hangulat. Azt a fajta televíziózást élhettem megint, amilyet annak idején a Reggeli jelentett. Amikor félszavakból is értjük egymást. Amikor érzem, hogy fontos vagyok, amikor számítanak rám, amikor terveznek velem. Erre vágytam és annyira hiányzott, hogy megint egy csavar legyek a gépezetben! Én a szórakoztatásra tettem fel az életemet. Az a fontos, hogy többedmagammal jó műsorokat gyártsunk, és az emberek szeressék amit látnak. Ezért hiszem hogy jól döntöttem.

Kaptál hideget-meleget érte...

Tagadhatatlanul. Borzasztóan bántott, amikor köpönyegforgatónak neveztek. Az élet nem fekete és fehér. Nem a pártok logója van a távkapcsolón, én ebben hiszek. Mindig is azt mondtam, hogy én a családom pártján állok. Amúgy pedig egy médiában dolgozó ember vagyok, aki a hozzá érkező megkeresések közül, a számára legmegfelelőbb lehetőségeket fogadja el. Nem károsítottam meg senkit, nem szegtem szerződést. Amikor megszűnt a Reggeli, a folytatásában már nem számítottak rám. Utána áthívtak az akkor királyi tévéhez, ott voltam másfél évet, amellett a Danubius reggeli műsorát vezettem, szinkronizáltam, színházban játszottam. Aztán a munkáim a gyerekem születésével szinte egyszerre mentek ki alólam...


[kephttp://static.origos.hu/s/img/i/1605/20160512abel-anita-a-mostot-kell1.jpg?w= >640&h=640]"


Fotó: Polyák Attila/Origo

Emlékszem - 2008-ban hathónapos terhesen egyszer csak se színház, se tévé, se rádió nem volt. Jött a kislányod, Luca, de nem lehetett tudni, hogy hova mész majd vissza dolgozni...

Igen, így történt. Vezetőváltás volt a színházban, és már nem tartottak rám igényt, a Magyar Televízióban is megszűnt a műsor, a rádió is átalakult - gyakorlatilag minden eltűnt. És akkor eltűntem én is... Ezt akkor nem bántam, hisz Lucát vártam! Aztán amikor 2-3 éves lett, akkor kezdtem el törni a fejem azon, hogy merre is van az arra?! Közben persze feltűntem műsorokban itt-ott, de inkább a színházi életemet kezdtem el újra építgetni. Csináltam egy önálló estet is, és 2012-ben hívtak a Heti heteshez.

Aminek alapembere lettél, és ennek kapcsán támadták leginkább a döntésedet - a csatornaváltást.

Sajnos itt is csak fél információk jutottak el az emberekhez, de az igazság az, hogy nem is tartozik rájuk. Mi ott mindig alkalmanként, az adott, napi produkcióra szerződtünk. Mellette mindenki azt csinált, amit akart. Tudták, hogy nekem a színház elsőbbséget élvez. Ha előadásom volt, akkor nem szerepeltem a műsorban. Kimondatlanul lettem ott állandó arc, de közben mégsem voltam az. Szerettem a műsort, és hálás vagyok, hogy elfogadtak, nagyon sokat tanultam erről a műfajról. Aztán teltek az évek, és mintha újra felfigyeltek volna rám, hisz hívtak a Gyertek át szombat estébe..., és mellette szinte a semmiből kértek fel az ATV-n a Nő háromszor műsorvezetésére. Talán ez a sok minden adódott össze mostanra, amikor a TV2 megkeresett egy ajánlattal... Meglepett és természetes, hogy elgondolkodtam rajta!

Távolról nézve talán egy tudatos ívnek tűnik a pályád, de így sorra véve a szakaszokat, inkább sodródást érzek!

Hát, igen. Sokáig csak sodródtam. Aki 6 éves kora óta ebben él, arról gyakran hiszik, hogy tudja önmagát képviselni, de ez nem feltétlenül van így. Hiába volt mindig mellettem valaki, aki kvázi ügynökölt, mégsem működött igazán. Amikor Krisztához kerültem 2013-ban a TMC-be, akkor kezdtünk el igazán tudatosan építkezni. Mit lehetne csinálni, mit kellene, és mit nem szabad? Hogy lépjek előre? Mi lehet az utam?





Fotó: Polyák Attila/Origo

Én nem dolgoztam soha menedzserrel, tehát nincs tapasztalatom erről, és nyilván így vannak ezzel sokan. Hogy zajlik ez a munka? Mit térképeztetek fel? Az egyedi karaktervonásaidat, ami a piacon érdekes lehet? Az erősségeidet?

Így, ahogy mondod, igen. Az erősségeimet, a gyengeségeimet, a bennem rejlő lehetőségeket, az akár téves beidegződéseket. Ezek nem mindig könnyű beszélgetések, de máshogy nem megy. Tudni kell az embernek, hogy ki is ő valójában, és, hogy mit gondol róla a közönsége. Nyilván azért az nagy dobás volt, mikor a Triumph kampányba bekerültem. Az, hogy valaki 40 évesen egy ilyen elismert fehérnemű márka arca lesz Clau, és a Csilla mellett - ez jó belépő volt. Sokan rám csodálkozhattak, akiknek talán fogalmuk sem volt arról, hogy mi van velem, hogy nézek ki, mi lett velem a szülés után. Hozott egy nagyon intenzív és médiafüggetlen jelenlétet. Számomra is furcsa volt, amikor szembejött velem önmagam egy plakáton. Lássuk be, a Heti hetes eléggé el van dugva az RTL2-n, ott nem láttak annyian...

Ez egy fontos és alaposan átgondolt lépés volt tehát... Előtte inkább magad próbáltál egyensúlyozni a döntéseiddel.

Igen. Nyilván a megérzéseim sodortak és úgy építettem saját magam. Azt gondolom, sokkal nehezebb egy olyan embert átformálni és újra visszarakni a palettára, akiről már van egy kialakult kép, mint egy olyat, akiről nem tudnak semmit. Krisztának nagyon kemény munkája van ebben, és szerintem zseniálisan ért hozzá. Sok mindenre ráébresztett miközben mindvégig éreztem, hogy mennyire hisz bennem. Felszabadított és önbizalmat adott. Biztonságot ad, hogy ugorhatok, mert tudom, hogy ott a védőháló. Ilyenben soha nem volt részem. Olyan dolgokra érzem képesnek magam, amit korábban nem is hittem...

Nem tudom, hogy mi történt igazán, de azt látom, hogy most minden műsorban sziporkázol, és sugárzik rólad hogy jól érzed magad. Én ismertem ezt az Anitát, de az az érzésem, hogy a képernyőn most tudod igazán magad megmutatni. Az iróniát és öniróniát, a gyorsaságodat, hogy bármilyen poént azonnal képes vagy lecsapni!

Örülök hogy látod! Talán ebben van egy kis forradalom is, hogy ne gondoljuk azt, hogy csak a férfiak lehetnek viccesek! És egy nőtől is fogadják el, ha időnként keményebb, de ugyanakkor benne van a lágyság. Hadd mondjam ki azt, amit gondolok. Tudom, hogy nem vagyok különb másnál, csak a munkám talán csillogóbb-villogóbb. Vagy legalább is annak látszik. Sokan érzik azt, amit én - nekem viszont van lehetőségem nyilvánosan megfogalmazni. De a történeteinkben, az érzéseinkben szerintem alapvetően egyformák vagyunk. Tudom, hiba, de én elolvasom a kommenteket, és szembesülök azzal, hogy engem bizonyos emberek mennyire máshogy látnak. Aki rosszindulatú kommentet ír, azt szerintem magából írja ki a feszültséget. És az igazából nem rólam szól. Persze, tisztában vagyok vele, hogy esetenként talán túl intenzív vagyok a képernyőn. Nem tudok kevés lenni. Nekem a sokból kell faragnom, és ez most nyilván bizonyos szempontból tanulási fázis is. A nyersességem finomhangolása. Azt is megértem, ha valakit ez a stílus idegesít, de van akinek meg nagyon bejön, mert magára ismer! Ő is azt gondolja, úgy érzi - én meg kimondom. És igen, magamra találtam!





Fotó: Polyák Attila/Origo

Zsűritagként azért nem vagy nyers...

Nyilván a Kismenők másfajta gyorsaságot és humort igényel, de talán meg tudom mutatni, amit az emberek nem gondolnak rólam, hogy értek a gyerekek nyelvén. Ha valamilyen zsűrizés nekem való, az ez. Sok minden feljött bennem, amit anno én is átéltem gyerekként, gyerekszínészként. Mit hogyan láttam, milyen felnőtt volt akit szerettem vagy akire furcsán néztem. Ezeket a tapasztalataimat is át tudom adni a gyerekeknek. És nagyon szeretem a műsor légkörét. Tiszta tekinteteket, ragyogó szemeket látok, akik hisznek abban, amit csinálnak... Visszaadják a hitet a sok fásultság közepette, ami egyébként körülvesz minket.

Anita, felfogtad már, hogy hosszú évek után most abszolút főműsoridős arc lettél?! Szinte minden este ott vagy és te vagy ott... Mosolyog a szemed, látom ám!

Tudod, mi volt a legdurvább? Amikor az első Kismenők forgatása volt, és azokon a hatalmas kockákon megláttam az arcképem, az emberek tapsoltak... Ott álltam és felsóhajtottam - Jézusom, itt vagyok! Nem is tudom szavakba önteni, milyen érzés volt. Aztán amikor a Drágán add első műsora előtt ott állt az egész stáb, fogtuk egymás kezét és azt mondtuk, hogy most akkor egy hónapon át együtt csináljuk! Szétnyílt a fal, beléptünk a Petivel, és olyan eufóriát éreztem...

Egyébként, hogyha a Kriszta azt mondta volna neked 2014-ben, hogy két év múlva így alakul az életed - elhitted volna?

Képzeld el, hogy mondta! És azt is hozzátette, hogy nagyon hosszú lesz az út, hogy nem egyik percről a másikra fog történni, és hogy legyek türelmes. Én pedig hittem neki. Ha pedig elbizonytalanodtam, mert azért ilyen is előfordult, mindig azt kérte, higgyem el, hogy a munkánk be fog érni. Újra és újra elmagyarázta, hogy hogyan működik a folyamat, és hogy ennek a munkának nem mindig konkrét és direkt eredménye egy megkeresés. Persze nehogy azt hidd, hogy most képes vagyok hátradőlni. Mindig ott motoszkál bennem, hogy ,,mi lesz, ha..." De arra rájöttem, hogy tényleg a most-ot kell élni, és arra figyelni ami van. El kell engedni a görcsölést. A sóhajokat, hogy ,,bárcsak olyan lenne, mint régen..." Nem. Már sosem lesz olyan. De nem is baj, hiszen most jó! És így egészen másképp tekintek előre is, még akkor is ha tudom - a mi szakmánkban nem szabad hátradőlni...

Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok
 
 
0 komment , kategória:  Szily Nóra riportjai  
Heti útravaló Müller Pétertől - 233. rész
  2016-05-31 23:10:17, kedd
 
  Heti útravaló Müller Pétertől - 233. rész

Müller Péter: "Bízz a láthatatlan összefüggésekben!"

Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is.

Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni.

"És nem hullhat le egyetlen falevél sem a fa tudta nélkül!"






Ezt ne feledd! Hogy minden mindennel összefügg. És hogy mindennek mélységes oka van. Annak is, amit látszólag nem értesz. Minden elválásnak, minden halálnak, minden búcsúnak: az Egész tud rólad, szeret, és végtelenül hálás neked.




Forrás: Dreamstime

Életed számon van tartva.

A Mindenség tud rólad. Ismer. És szeret. És sohasem felejt el. Nem enged elmúlni, ne félj. Mert nemcsak te függsz a fától, ő is függ tőled.

Élj abban a tudatban, hogy szeretve vagy. Akkor is, ha mások vakok és süketek és érzéketlenek. Én néha olyan helyről kapok szeretetet, ahonnan nem is várom. És nagyon jólesik. Mert őszinte. És erős. Nem hagy elveszni. Bízz a láthatatlan összefüggésekben!

Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok
 
 
0 komment , kategória:  Heti útravaló - Müller Péter  
Heti útravaló Müller Pétertől - 232. rész
  2016-05-31 23:06:14, kedd
 
  Heti útravaló Müller Pétertől - 232. rész

Müller Péter: "Minél jobban készülsz az örömre, és minél jobban akarod, annál kevésbé sikerül örülnöd"

Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is.

Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni.






"Minél jobban készülsz az örömre, és minél jobban akarod, annál kevésbé sikerül örülnöd."




Forrás: Dreamstime

Ezért olyan örömtelik a véletlen események. Minden igazi öröm váratlan öröm. Nem vetted észre? Amikor nem akarod, nem görcsölsz rá, és egyszerre csak ott van! Vagy már ott is volt, régen ott volt, csak nem vetted észre. Ott volt benned, csak nem jött felszínre. Ezért van az, hogy a jókor jó szó, egy átsuhanó, szép emlék vagy egy biztató gondolat, vagy még annyi sem, csak egy baráti társaságban megivott, finom kis pálinka feldobja az embert. Miért?

Mert eltakarította útjából a boldogtalan, zaklatott egót. Ami lehúzta, lenyomta benned az örömöt, mint egy kőfedél a szökőkutat, és most az öröm feltört belőled.

Az indiai lélektan szerint lelkünk legmélyén öröm van. Csak nehéz hozzáférni. Ezért van az, hogy akkor is feltörhet bennünk, ha egyedül vagyunk, és nem történik semmi. Egyszerűen csak felbuzog. Ez a ,,Ma jó napom van!" élménye.

Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok
 
 
0 komment , kategória:  Heti útravaló - Müller Péter  
Heti útravaló Müller Pétertől - 231. rész
  2016-05-31 23:01:53, kedd
 
  Heti útravaló Müller Pétertől - 231. rész

Müller Péter: "Akinek érzékeny a lelke és éles a szeme, az észreveszi"

Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is.

Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni.

"Minden jelent valamit. A legkisebb jelekkel is üzenhetnek nekünk, onnan túlról, kis jelekkel nagy dolgokat."






Ez egy nagy író észrevétele, aki nem hitt a túlvilágban - s ugyanakkor talán mégis? Mindegy, hogy ki mit mond magáról, mert így érzi, így gondolja, így írja... de valahol belül, ahová nem lát, és nem hall, mégis azt mondja benne valaki, hogy ,,Minden másképp van, mint ahogy véled!" Igen, jeleket kapunk! Nemcsak odaátról, innen is.




Forrás: Dreamstime

Kis jeleket, amik nagy dolgot jelentenek. És akinek érzékeny a lelke és éles a szeme, az észreveszi. És megérti.

Ezek a jelek azért vannak, hogy készülj. Ne érjen a nagy ügy váratlanul. Se a jó, se a rossz. Az előjelek valóban észrevétlenek. Főleg, amik ,,onnan túlról" jönnek. De mégis jelentenek valamit. Minden jelent valamit. Az is, ha véletlenül felütsz egy könyvet, és elolvasol benne egy sort. Lehet, hogy üzenet. Neked szól. Ahogy ez az írásom is... Ki tudja?

Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok
 
 
0 komment , kategória:  Heti útravaló - Müller Péter  
A hónap témája - Müller Péter: Mi az életem értelme?
  2016-05-31 22:57:18, kedd
 
  A hónap témája - Müller Péter: Mi az életem értelme?

Müller Péter postaládájában számos levél landol nap mint nap, és most már a közösségi oldalakon is tömegével érkeznek hozzá a különböző kommentek legnépszerűbb írásaival kapcsolatban. A Life.hu éppen ezért új sorozatot indít: mostantól havonta olvashatók lesznek Müller Péter legmélyebb gondolatai a legmegosztóbb témákban.

Kedves D.! Leveledre nyilvánosan is felelek, mert sokan érzik így, mint te. ,,Nem ismerem önmagamat, nem tudom, mihez kezdjek az életemmel. Annyi mindennel nem értek egyet ebben a világban, sokszor nem érzem magam idevalónak. Telnek az évek, nem teszek semmit. Bár tudnám, mit kellene tennem, hogy megtaláljam, ki vagyok Én?!"





Forrás: Dreamstime

Jól érzed! Nem vagy idevaló. Ha már ezt érzed, mocorog lelked mélyén az eltemetett Én, és ezért érzed, hogy ez az élet, amit körülötted élnek, méltatlan hozzád. Egy beteg kor gyermekei vagyunk. Te is, én is. Ha elolvasod a legnagyobb költőinket, íróinkat, ugyanezt vallják. Ez a kiindulás önmagunk felé. Az ősi, indiai bölcsesség első tanítása:

a kétségbeesés jógája.

Keresztény nyelven: a lélek sötét éjszakája. Csak az indulhat el az úton, aki kétségbeesik. Tekintsd ezt első állomásnak a boldogságod, vagyis fénylő Önmagad felé. Ne engedd, hogy áltassanak, hogy szidjanak vagy vigasztaljanak azért, mert nem találod életed célját és értelmét.

Tudd, hogy nem baj, ha a reménytelenség kútjában érzed magad, mert csakis onnan lehet elindulni fölfelé, akár a csillagokig.

Keress tovább. Ne add fel régi célodat, hogy pszichológus legyél. Vagyis a lélek értője, segítő ember. Bajban, elveszettségben, reménytelenségben tanulhatod meg ehhez a legtöbbet. S ne feledd: ha elindulsz, jönnek is eléd! Bármerre mész, jönnek eléd!... Máris az úton vagy!... Csak az eleje ilyen üres és sivár és reménytelen... Mindenkié az, aki nem akar úgy élni, ahogy manapság a többség él...





Forrás: Dreamstime

Megszületnünk sem volt könnyű, ráébredni életünk értelmére is nehéz. Tudod, én most a Hegyi beszédről írok majd a következő könyvemben. Ott mondja Jézus: ,,Boldogok a szellem koldusai..."

Legyünk hát azok, kedves ismeretlen ismerősöm. Minden igazi vállalkozás a gödörből indul. A ,,nem tudom, mi az én életcélom" riadalmából. Tapasztalatból mondom.

Rajtad áll, hogy, mint annyian, benne maradsz-e a céltalanságban. És nem ébredsz-e föl. Ez manapság egy általános életérzés.

Jó jelnek tartom, hogy te már legalább tudod, hogy alszol. És látod, hogy nem szép az álmod, mert sejted már, hogy van egy fényes, értelmes ébrenlét is. Az emberben a szomjúság jelzi, hogy lennie kell víznek. Benned a céltalanság és elveszettség érzése jelzi, hogy valahol van célod, még akkor is, ha egyelőre nem tudod, hogy mi az. Keress tovább. Tanácsolom, hogy olvasd el a nagy pszichológus, Viktor E. Frankl ,,...és mégis mondj igent az életre" című művét. Neked üzen benne. És mindenkinek, aki manapság él.

Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok
 
 
0 komment , kategória:  Heti útravaló - Müller Péter  
Heti útravaló Müller Pétertől - 230. rész
  2016-05-31 22:53:30, kedd
 
  Heti útravaló Müller Pétertől - 230. rész

Müller Péter: "Ne hallgass semmire, ami nem emel fel"

Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is.

Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni.






"Ha egyedül vagy a saját szomorú lelkeddel, olyan, mintha rosszat álmodnál: be vagy zárva önmagad varázslatába, nem tudsz felébredni. De egyetlen jó szó is felébreszthet!"




Forrás: Dreamstime

Egy baráti jó szó elűzheti a depressziós lelkiállapotodat. Egy szép zene is néha. S főleg egy ölelés. Megváltoztathatja rossz hangulatodat, amelyben sokáig benne maradhatsz. Néhány jó szó felébreszthet, megváltoztatja lelked időjárását.

Áldottak a jó barátok! A derűs emberek. A fölemelő zenék! A jó akaratú emberek, akik segítenek élni.

Dobd el azt a könyvet, bármilyen okos is, ha lever, és ne hallgass olyan zenét, amely nem ad örömöt, eksztázist. Ne hallgass semmire, ami nem emel fel, nem visz át egy rossz valóságból a jó valóságba.

Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok
 
 
0 komment , kategória:  Heti útravaló - Müller Péter  
Sarkantyúka
  2016-05-31 22:47:13, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Virágok, gyümölcsök, termések  
Spenótos tortilla zöldségraguval töltve
  2016-05-31 22:44:51, kedd
 
  Spenótos tortilla zöldségraguval töltve

Hozzávalók

4 db házi spenótos kukorica tortilla
1 csokor friss petrezselyem
1 gerezd fokhagyma
1 db piros pritamin paprika
fekete olajbogyó
10 dkg krémsajt
1 db újhagyma
olívaolaj


Elkészítés

Megmossuk és megszárítjuk a zöldségeket. A petrezselymet és a fokhagymátfelaprítjuk.Apróra vágjuk az olajbogyót, apróbb kockákra a pritaminpaprikát és karikákra az újhagymát.
Egy serpenyőben olajat hevítünk, és ha elég forró,a krémsajt és a petrezselyem kivételével beletesszük azösszes hozzávalót.
Ha a zöldségek megpuhultakhozzáadjuk a krémsajtot, majd, amikor teljesen elolvadt,beletesszük a petrezselymet is. A petrezselyemből egy keveset meghagyunk a díszítéshez.
Ha kész a krémsajtos, zöldséges töltelék, akkor áttesszük egy tányérba éselöblítjük a serpenyőt, majd szárazara töröljük, majdátmelegítjük benne aházilag készített, spenótos kukoricatortillát.
Amint a tortilla átmelegedett, egy vágódeszkárahelyezzük, rákenjük a tölteléket, majd szorosan, hengeresen feltekerjük, és egyforma szeletekre vágjuk.





Megjegyzés

Figyelem! A fűszerek adagjai relatív mértékűek, mennyiségük ízlés szerint csökkenthető, növelhető. Az elkészítési idő a gyakorlottság függvényében változhat.
Chefbag

Forrás: Mindmegette.hu


 
 
0 komment , kategória:  Receptek-tésztafélék,szendvics  
     1/29 oldal   Bejegyzések száma: 288 
2016.04 2016. Május 2016.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 288 db bejegyzés
e év: 2929 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 163
  • e Hét: 565
  • e Hónap: 6147
  • e Év: 122800
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.