2020-10-07 21:07:55, szerda
|
|
|
,,Ki féli közületek az Urat? Ki hallgat szolgája szavára? Aki sötétségben jár, és nincs fényessége, mind bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére!" (Ézs 50,10)
Mit kell a hívőnek tennie a sötétség idején - a tanácstalanság és a zűrzavar éjszakájában -, nem a szív, hanem az értelem éjjelén? A sötétségnek ezek az éjszakái megérkeznek a hűséges és hívő tanítványhoz is, aki engedelmesen jár Isten akarata szerint. Ezek az idők akkor jönnek, amikor nem tudja mit tegyen, és merre forduljon. Egét elborítják a felhők, a menny tiszta fénye nem ragyog ösvényére, amiért úgy érzi, mintha tapogatózva haladna a teljes sötétségben.
Kedves Hívő testvérem, vajon ez nem téged ír le? Mit kell tenned a sötétség idején? Hallgass Isten Igéjére: ,,Bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére!" Lényegében az első az, hogy ne tegyen semmit. Ezt nagyon nehéz vállalnia a mi óemberi természetünknek. Van egy mondás: ,,Amikor zavarban vagy, ne kapkodj!" Más szóval: ,,Amikor szellemi ködben találod magad, ne fuss előre, hanem lassítsd le életed lépteit! És ha szükséges, életed hajóját horgonyozd le, vagy kösd ki a parton!
Az a helyes, ha egyszerűen bízunk Istenben, mert miközben ezt tesszük, Ő munkálkodik. Az aggodalom azonban megakadályozza Őt abban, hogy bármit tegyen az érdekünkben. Ha a minket elborító sötétség rémületet kelt szívünkben és ide-oda futkosunk, mivel hiába keressük a kimenekedés útját a sötét próbából, ahova Isten gondviselése helyezett el bennünket, akkor az Úr nem tud munkálkodni az érdekünkben.
Csak Isten békessége nyugtatja meg elménket és helyezi nyugalomba a szívünket. Tegyük kezünket az Övébe, mint egy kisgyermek, és engedjük meg neki, hogy kivezessen az Ő szeretetének ragyogó napfényébe. Ő ismeri a sűrű, sötét erdőből kivezető utat, ezért megkapaszkodhatunk karjában, bízva benne, hogy megszabadít minket, megmutatva nekünk a legrövidebb és legjobban megbízható ösvényt. (Dr. Pardington)
Gondoljunk arra, hogy soha nem vagyunk Vezető nélkül - még akkor sem, amikor nem tudjuk, melyik irányba kanyarodjunk.
Tarts ki, szívem, a hit harcában,
Csak ki végig hű, nyer koronát;
Aki lehorgonyoz a zord viharban,
Azt elnyeli a mély tengerágy.
Ám a kitartót megőrzi az Úr,
Útján a sötétben lámpa gyúl.
Tarts ki! A szenvedésnek vége lesz,
Naptámadat jön, reménykedhetsz,
A vihar jelzi a holnap nyarát,
A kereszt meg a feltámadást.
Az Atya uralkodik, trónján ül,
Tarts ki, vele győzhetsz legvégül!
L. B. Cowman |
|
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|