|
2022-11-02 18:27:22, szerda
|
| |
| |
"És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: 'Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!'" Jn 11,44
Ez az ember feltámadt, de még nem volt szabad. Élő ember volt halottas ruhákban. A kendő és a többi halotti lepel ott volt a halálhoz illő módon, de nem megfelelő helyen, mivel Lázár újra életre támadt.
Siralmas dolog halotti szemfedőben látni egy élő embert. Mégis, sokan vannak, akiket bár Isten kegyelme életre hívott, de még mindig halotti leplüket hordják. Olyan az állapotuk, hogy halottaknak tarthatnánk őket, ha nem figyelnénk rájuk alaposan. De mégis, ég bennük az isteni élet lámpása! Egyesek azt mondják az ilyen emberről: "Ez az ember halott; nézzétek meg a ruháját!" Csak a lelki gondolkodású emberek kiálthatják: "Nem halott, de le kell venni róla a kötelékeket!"
Lázárnak a keze is, a lába is meg volt kötve, mégis járt. Hogy tehette ezt, nem tudom. Ugyanígy láttak megkötözött lelkeket, akik csak nagy töredelemmel tudtak mozogni. De így haladtak bizonyos irányba; nem tértek el egy centiméterre sem attól a jó iránytól.
Az élet igazi jelét láthatjuk az olyan emberben, aki megrémült és sírt a bűnei miatt. És mégsem tud hinni még igazán Krisztusban, hanem úgy tűnik - amennyire ez a hitére vonatkozik -, hogy a keze és a lába is meg van kötve. Láttam, hogy határozottan feladta bűneit, és élt is, amint lába alá vetette rossz szokásait. Mégis, képtelen volt arra, hogy Isten egyetlenegy ígéretét is megragadja.
Lázár viszonylag szabad volt, mert kijött a sírból. A feje azonban körül volt kötve kendővel, úgy hogy nem láthatott. Hasonlított ebben néhány életre keltett bűnöshöz, akik nem képesek látni s magukévá tenni az üdvösség bátorító igazságát.
C. H. Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
Offline
