|
2023-01-19 07:22:20, csütörtök
|
| |
| |
Maradj nyugodt!
,,Az elnyomás oktalanná teszi a bölcset, és az ajándék megrontja a szívet. Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése. Jobb türelmesnek lenni, mint kevélynek. Ne bosszankodj föl lelkedben hirtelen, mert a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik."
Bizonyos dolgoknak fel kellene dühíteniük minket. A zsarolás jó példa erre, akárcsak a megvesztegetés. A Zsoltárok 4:4 arra emlékeztet bennünket, hogy a harag és a bűn egymás mellett élnek. Míg lehet bűn nélkül is dühösnek lenni, nem könnyű úgy dühösnek maradni, hogy ne lépjük át a tiltott terület határát. A kulcs az, hogy megtanuljunk uralkodni a saját lelkünkön. A Prédikátor 7:9 megmutatja nekünk a bolond egyik legfőbb jelét: nem tud uralkodni az indulatain. Ha keresztbe teszel neki, "gyorsan felbosszantod". Modern szóhasználattal élve, rövid a gyújtózsinórja.
Egyszer megálltam egy helyi autókereskedésnél, találkoztam a vezetővel, és elmondtam neki, hogy egy autó lízingelésén gondolkodom. Röviden elbeszélgettünk, majd elkezdte mutogatni az egyik modellt a bemutatóteremben. Nyilvánvalóan büszke volt az autóra, mert folyamatosan beszélt az első tárcsafékekről, az elsőkerék-hajtásról, a felső vezérműtengelyről, a 30 000 mérföldig tartó tuningról és a mindent eldöntő horganyzott acélkarosszériáról. Harmincas volt, szimpatikus, és a termékéről szóló tudás két lábon járó enciklopédiája.
Az autó bal hátsó részével kezdtük, és már végigbeszélte az oldalát és a motorháztető alatt, amikor zajt hallottam magam mögött. Az emberek hangosan beszéltek, de nem igazán értettem, mit mondanak. Nem számít. A menedzser csak gurult tovább a turbófeltöltős dugattyúkról, vagy miről.
A hangok egyre hangosabbak lettek, amíg nem tudtam megállni, hogy ne forduljak meg és ne nézzek oda. Két ember, egy húszas évei elején járó fiatalember és egy valamivel idősebb (és magasabb) hölgy kiabáltak egymással. Azt hiszem, a nőnek talán valami köze volt a bérszámfejtéshez, a férfi pedig talán azért volt dühös, mert nem kapta meg a csekkjét. A nő kiabált valamit, hogy a férfi egy alacsony életforma, mire a férfi visszaüvöltött egy hasonló bókot. A nő a műtrágyára utalt, és a férfi ugyanígy válaszolt.
És mindez úgy történt, hogy mi - én és a többiek a bemutatóteremben - csak néztük. Csúnya és ijesztő volt, mert azt hittem, hogy összecsapnak. Már régen nem láttam embereket nyilvánosan ennyire dühösnek.
A legmeglepőbb tény az, hogy a menedzser nem hagyta abba a beszélgetést. Még akkor is, amikor húsz méterrel arrébb egymást szidalmazták, a keresztben elhelyezett motorral és a gázzal töltött rugókkal dicsekedett. Egy szót sem hallottam belőle. Leültetett a vezetőülésbe, de semmit sem éreztem. Kimentünk megnézni egy másik modellt, de semmit sem láttam.
Egész úton hazafelé csak arra tudtam gondolni, amit az imént tapasztaltam - a csúnya szavakra, a keserűségre, az összes verbális méregre, ami repkedett a levegőben. Az a férfi és az a nő olyan volt, mint két bolond a harcban, a gyalázat fegyverével felfegyverkezve. A következő autómat máshol vettem. Gondoljatok a harag erejére. Legyőzi az ezer jól kimondott szót.
Atyám, azért imádkozom, hogy Jézus lelke töltse be a szívemet, hogy megtanuljam, hogyan reagáljak kegyelemmel a nyomás alatt. Ámen.
Ray Pritchard
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
Offline
