|
2006-12-28 10:04:01, csütörtök
|
| |
| |
A kijózanodás éve
Molnár Géza Pál 2006. december 28. 00:00
Kudarctörténet a magyarországi rendszerváltoztatás.
A társadalmi kísérlet 2006. október 23-án süllyedt mélypontjára.
Ekkor az állam az 1956-os sortüzek után - fél évszázad elteltével -először
alkalmazott terrort társadalma ellen.
Immár a legelvakultabbak előtt is bebizonyosodott, hogy a szabad választás
még korántsem jelent demokráciát. Annak több feltétele van: például a sajtó
kiegyensúlyozottsága is fontos lenne.
Ez nem feltétlenül jelent két behemót sajtótábort.
Lehet négy-öt érdekszerveződés, amelyek együtt lehetetlenné teszik, hogy
egyetlen nagy politikai maffia terrorizálhassa a társadalmat.
2006 szeptemberéig még áltathattuk magunkat azzal, hogy számtalan baj
ellenére a rendszerváltozásnak
volt értelme.
Noha bevallott - bár elévült - törvénysértések is jellemzik a politikai elit
tagjait, azért legalább nyilvánosan megemlíthetjük az adócsalásokat, a jogi
gengszterizmussal való
- állami segédletet is bevonó - megfélemlítést, az idegenek hazánkba
telepítését.
Szeptemberben egy kicsit módosult a kép: egy közszereplő nyíltan bevallotta,
hogy csalt, alkotmányt sértett a választások előtt, és ahelyett, hogy ezért
pironkodott volna, büszkélkedett vele.
A cinizmust arculcsapásként érzékelte a társadalom egy része, és föllázadt a
hatalmon lévő szereplőcsoport ellen. A központ az első órákban megengedte,
hogy a zavargás törvénysértésekké fajuljon, és ezzel "erkölcsi alapot"
virtualizált a későbbi karhatalmi terrorra.
Magyar fiatalok, köztük rendőrök szenvedtek - részben maradandó -
sérüléseket, és szereztek priuszt a politikusi cinizmus, a hatalmi
provokáció miatt.
És elérkezett október 23., az évtized történelmi perverziója.
A Parlamentben "a szabadság városának" kiáltották ki Budapestet, majd a
Parlament előtt a társadalmat
durván kirekesztve ünnepelt az "európai" "elit".
Az unió vezetősége kollaborált a terror gyakorlatával, mindezt a szabadság,
a demokrácia jegyében.
Pár óra múlva pedig még tisztázatlan állampolgárságú, ám a magyar rendőrség
egyenruháját viselő
verőlegények is vérrel pirosították a pesti utcát.
Kijózanító volt az élmény.
Annak idején a pártállam rendőrsége csak hátranyomta gumibotjával Orbán
Viktor nyakát
- mint erről filmfelvétel is fennmaradt.
Most ólmosbottal verték véresre az idős állampolgárokat, és gumilövedékkel
okoztak szemsérülést
magyar fiataloknak.
Nem tudjuk, kik.
Mert azonosító számot nem viseltek a kékruhások.
Ezért önfeledten üthették teleszkópos fémrúddal a földön fekvőt, és
rúghatták hátulról
kanyarmozdulattal szájba a kirakatot néző állampolgárt.
Minderről filmfelvételek tanúskodnak megdönthetetlenül.
Ám a rendőrparancsnok azzal hárítja el a kérdést: ezek "vágott" felvételek.
Azaz hülyének nézi az állampolgárokat a budapesti főrendőr.
És utána kitüntetést kaphat a városvezetőtől, aki luxusvillát épített a
tengerparton,
miközben Budapesten több tízezerre emelkedett a hajléktalanok száma.
Tizenhat éve húszmilliárd dollár volt eladósodottságunk, ám az egy
Tungsramot kivéve még megvolt az állami vagyon.
Mai eladósodottságunk csillagászati - többszöröse az 1990-esnek -,
ám a közvagyonnak már nyakára hágott a magát ünnepeltető, gyanúsan
meggazdagodott,
még gépkocsi-költségre is három év alatt nyolcmilliót az államkasszából
bezsebelő közéleti csoport.
És demokrácia helyett karhatalmi terrorba süllyedt a rendszerváltozás
kísérlete.
Kezdhetjük újra - kevesebben, kifosztottabban, betelepültekkel megszálltan,
terrorral megfélemlítetten
- az újabb kísérletet.
Ám talán a Jóisten segedelmével. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
