|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
|
|
2007-02-17 17:40:52, szombat
|
| |
| |
Kádár és Gyurcsány is egy tőről fakad
2007. február 14. 14:20
Gyurcsány évértékelőjéről, október 23-áról, a Gönczöl-jelentésről és a
magyar szélsőjobboldalról
beszélt Kövér László, az V. kerületi Fidesz rendezvényén.
A politikus arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországon alig 2-3 ezer
szélsőséges van,
akik elszeparált, egymással rivalizáló csoportokban működnek.
Blöffnek nevezte a Rendőrpalota elleni támadást Kövér László, a Fidesz
Országos Választmányának
elnöke az V. kerületi Fidesz rendezvényén.
Mint fogalmazott, ez a támadás annak használt, aki el akarja terelni a
figyelmet az ország valós helyzetéről,
vagy egyszerűen félelmet akar kelteni.
Véleménye szerint ez az esemény az október 23-i véres történéseknek a
szerves folytatása.
"A terror kártyáját már sokszor kijátszotta a kormány" - figyelmeztetett
Kövér,
aki szerint egyesek attól sem fognak visszariadni, hogy embervér folyjon az
utcákon.
Mindent tudnak róluk
Kitért a Nemzet Biztonsági Hivatal éves beszámolóira is.
A részletekről szólva elmondta, hogy a jelentésben töviről hegyire
megtalálható a magyar szélsőjobboldal leírása, hogy mennyien vannak, mekkora
erőt képviselnek.
"Ezek az erők társadalmi mértékben egy maroknyi csoportot képviselnek" -
húzta alá a politikus,
kiemelve: 2-3 ezren lehetnek ezek az egymástól elszeparált csoportok,
akik még egymással is rivalizálnak.
Mindent tudnak róluk - folytatta -, ha akarták volna, már rég lefülelik
azokat,
akik valóban veszélyt jelentenek az országra.
A hétvégén tartott Vér és Becsület szervezetének felvonulásának
engedélyezéséről szólva úgy fogalmazott:
azért tehetik ezt, mert évek óta tűrjük, hogy kettős mércével mérjenek.
"Valami nincs a helyén ebben az országban" - jegyezte meg.
Zsoldosokká züllöttek
"A Gönczöl-féle jelentés semennyire sem vehető komolyan" - hangsúlyozta a
képviselő, aki magyarázatképp hozzáfűzte: feketeöves kommunisták voltak
ugyanis a tagjai.
Kövér Halmait üdítő kivételnek nevezte, ugyanakkor arra is felhívta a
figyelmet,
hogy Halmai is elfogult, igaz ő a másik koalíciós párt felé.
Rámutatott arra is, hogy a jelentés csak mellékesen említi az őszödi
beszédet, annak cinizmusát.
Mint közölte, Gyurcsány távozása is hiányzik a dokumentumból.
Kövér a hazai közélet mélypontjának nevezte azt is, hogy néhány egyetemi
tanár pártpolitikai célokat
szolgáljon ki, és zsoldossá züllött.
A képviselő bízik abban, hogy az alternatív vizsgálóbizottság tagjai is
elkészítik jelentésüket,
azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy ők már érdemben nem fognak tudni
hozzátenni az eseményekhez.
Magyarázatképpen így folytatta: sajnos a magyar társadalom láthatólag
feldolgozta október 23-át.
Nem a mi szavazóink, hanem az a 8 millió ember, aki tudomásul vette, hogy
Magyarországon
lehet kardlapozni, könnygázbombákat bevetni békés ünneplők ellen és
jogsértéseket
továbbra is véghez lehet vinni
(a rendőrök azóta sem hordanak azonosítót).
Az EPP reakciója kellemes csalódást keltett Kövér Lászlóban,
aki ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy az európai néppárt
messzebb ment el más ország belügyeiben, mint eddig bármikor.
Tetszettek volna?
Antall József szavaira utalva a fideszes politikus azt mondta,
hogy nem kellett volna forradalmat csinálni 1989-ben.
Ha a többség velünk lett volna, akkor nem lett volna rá szükség,
ha pedig a kisebbség vitte volna végre, akkor az nem forradalom lett volna,
hanem puccs - érvelt Kövér,
arra emlékeztetve: az 1990-es választáson a választók mindössze 57 százaléka
ment el voksolni,
és a szavazók között is majd 11 százaléknyian az MSZP-ra, és közel 4
százaléknyian az MSZMP-re voksoltak.
Alig 40 százalék adta szavazatát a rendszerváltás programjára, a többség
vagy ellene szavazott,
vagy el sem ment szavazni - szögezte le.
Kövér érintette a szakszervezeteket is.
Mint fogalmazott, mára elolvadtak ezek az érdekképviseletek, és megjegyezte
azt is,
hogy jobboldali kormány esetén komoly sztrájkokra voltak képesek,
miközben szocialista országlás alatt valahogy mindig meg tudtak egyezni a
hatalommal.
Véleménye szerint a civil társadalmat újra kell éleszteni.
Kádár és Gyurcsány is egy tőről fakad
A jelenlegi kormány garnitúrája nem csak abban az értelemben kommunista,
hogy az MSZMP szárnyai alatt nevelkedtek,
és az akkor szerzett kapcsolati tőkéikkel szereztek hatalmas vagyonokat,
de még reflexeikben is ugyanazok - figyelmeztetett Kövér László,
kiemelve: a diktatúra hiánya még nem jelent demokráciát.
A demokrácia az - folytatta -,
hogy Gyurcsány Ferencből múltja miatt nem lehet miniszterelnök,
ám ha mégis megszerezte a posztot,
akkor az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után lemond.
Mint fogalmazott, Kádár és Gyurcsány szemlélete között nincs különbség.
Kádár is tudta a tutit,
látta a jövőt, megmagyarázta,
miközben sosem vették figyelembe a társadalom véleményét.
Gyurcsány Ferenc is ilyen - tette hozzá.
gondola.hu - fidesz.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-02-17 16:45:14, szombat
|
| |
| |
Olvasói levél :
******
Nézetem szerint a szadeszos Hankó-Faragó nevű emberi-állat, amikor bejelentette,
hogy a kormány elé terjesztik a 14. év felettiekkel kapcsolatos pornográf felvételek készítésének tiltására vonatkozó mindenféle törvények módosítását, valójában feladatot teljesít.
Két irányban lehet gondolkodni akár együtt, akár külön-külön:
1.)
Provokálnak bennünket.
Tudják, hogy egy ilyen kérdésnek még a felvetése is a jobboldalon óriási felháborodást fog kiváltani,
akármeddig elmegyünk, ha gyerekekről van szó!
2.)
Ahhoz, hogy a Btk-t módosítsa a parlamenti többség, előbb az Alkotmányt kellene módosítani,
annak is a 67. §-át valamilyen módon.
Az Alkotmány módosításához pedig 2/3-ad kell!
Alant bemásoltam annak, akit érdekel a 21/1996. (V. 17.) AB határozatot,
amely világosan rögzíti, hogy az államnak a kiskorúval (18 év alatt) kapcsolatban milyen védelmet
kell biztosítani egész egyszerűen azért, mert életkoránál fogva adott döntések következményeit
nem képes átfogni, értelmezni ... stb.
Ez a határozat is valami őrült Szdsz-es inditványára született, aki az egyesülési jog korlátozását látta abban,
mert a biróság nem engedélyezte valamilyen homokos egyesület alapszabályának azon passzusát,
mely szerint az egyesülethez kiskorú is csatlakozhat, tag lehet.
A Petrétei féle müintézményben ezt nagyon jól tudják ... szerintem óriási vitát fognak rendezni a parlamentben,
a sajtó erről fog heteken keresztül cikkezni, "szakértők" fejtik ki az álláspontjukat,
miközben gyurcsány(i)ék
ingatlanadót,
gatya adót,
szőrszálhasogatáséi járulékot,
munkáltatói utasitásadási illetéket és ki tudja még mi mindent varrnak a nyakunkba!
Úgyhogy az egész pornográf ügy FIGYELEM ELTERELÉS!
Figyeljünk az adó emelésekre és újabb-újabb adók bevezetésére!
*********
Alkotmány:
67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.
....
(3) A családok és az ifjúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokat külön rendelkezések tartalmazzák.
Büntető Törvénykönyv:
Kiskorú veszélyeztetése
195. § (1) A kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy, aki e feladatából folyó kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését veszélyezteti, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, az (1) bekezdés szerint büntetendő az a nagykorú személy, aki kiskorút bűncselekmény elkövetésére vagy züllött életmód folytatására rábír, vagy rábírni törekszik.
Tiltott pornográf felvétellel visszaélés
195/A. § (1) Aki kiskorú személyről pornográf video-, film- vagy fényképfelvételt, vagy ilyen képfelvételeket, illetőleg más módon előállított pornográf képfelvételt vagy képfelvételeket megszerez, tart, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki kiskorú személyről pornográf video-, film- vagy fényképfelvételt, vagy ilyen képfelvételeket, illetőleg más módon előállított pornográf képfelvételt vagy képfelvételeket kínál, átad, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) Aki kiskorú személyről pornográf video-, film-, fényképfelvételt vagy ilyen képfelvételeket, illetőleg más módon előállított pornográf képfelvételt vagy képfelvételeket készít, forgalomba hoz, azzal kereskedik, illetőleg ilyen képfelvételt a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tesz, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(4) A (3) bekezdés szerint büntetendő, aki pornográf jellegű műsorban kiskorú személyt szerepeltet.
(5) Két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a (3)-(4) bekezdésben írt bűncselekmény elkövetéséhez anyagi eszközöket szolgáltat.
(6) Az (1)-(4) bekezdés alkalmazásában pornográf képfelvétel, illetve pornográf jellegű műsor a nemiséget súlyosan szeméremsértő nyíltsággal ábrázoló, célzatosan a nemi vágy felkeltésére irányuló cselekvés, ábrázolás.
21/1996. (V. 17.) AB határozat
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság elnökének az Alkotmány rendelkezései értelmezése tárgyában benyújtott indítványa alapján meghozta a következő
határozatot:
1. A gyermeknek az a joga, hogy az állam részéről a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemben és gondoskodásban részesüljön [Alkotmány 67. § (1) bekezdés] az állam alkotmányos kötelességét alapozza meg a gyermek fejlődésének védelmére. Az államnak ez a kötelessége alkotmányos alapot nyújt arra, hogy a törvényhozó vagy a bíróság - elsősorban a nyilvánosság szférájában - a gyermek alapjoggyakorlását, ezen belül a gyermek egyesülési joga (Alkotmány 63. §) gyakorlását korlátozza.
Az Alkotmány 67. §-a értelmében az államnak a gyermeket a fejlődésére káros hatásokon kívül az olyan kockázatvállalásoktól is meg kell óvnia, amelyekkel kapcsolatban életkoránál (az ettől függően feltételezett testi, szellemi, erkölcsi és társadalmi érettségénél) fogva nem képes megismerni és értékelni sem a választható lehetőségeket, sem pedig választása következményeit saját személyiségére, illetve későbbi életére és társadalmi beilleszkedésére nézve.
2. A fenti ismérvek alapján a gyermek tagságát homoszexualitással kapcsolatos egyesületben törvény vagy bírósági határozat kizárhatja vagy korlátozhatja. Az egyesülési jog gyakorlása tényleges korlátozásának azonban a gyermek fejlődését fenyegető konkrét kockázathoz kell igazodnia. Annak mérlegelése során, hogy a gyermek fejlődése védelméhez való jog a gyermek egyesülési joga gyakorlásának korlátozásához vezethet-e, a gyermek életkorát és az egyesület jellegét egymásra vonatkoztatva, abból a szempontból kell értékelni, hogy a gyermek képes-e megismerni és értékelni a homoszexualitáshoz való viszonyára vonatkozó, választható lehetőségeket, továbbá választása következményeit saját személyiségére, illetve későbbi életére és társadalmi beilleszkedésére nézve, beleértve azokat a következményeket, amelyek az adott egyesületben való tagságból és a homoszexualitás ott vallott felfogásának nyilvános vállalásából adódhatnak.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. A Legfelsőbb Bíróság elnöke indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság absztrakt alkotmányértelmezés keretében határolja el egymástól az Alkotmány 67. §-ában, illetve a 63. §-a (1) bekezdésében megfogalmazott alapvető jogokat. Az indítványozó ,,konkrét alkotmányjogi probléma meglétét" vélte felismerni ,,abban az összefüggésben, amely a gyermeknek azt a jogát, hogy az állam részéről a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi védelemben és gondoskodásban részesüljön (Alkotmány 67. §), szembesíti az őt megillető egyesülési joggal [Alkotmány 63. § (1) bekezdés] abban az esetben, ha olyan egyesületben való tagságának kérdése merül fel, amely a homoszexuális személyek, mint társadalmi csoport jogvédelmi szövetségeként lép fel".
2. Az indítvány megfelel az Alkotmánybíróság által a 31/1990. (XII. 18.) AB határozatban meghatározott feltételeknek (ABH 1990, 137. k.). Az elvont alkotmányértelmezést az Alkotmánybíróság mindig is igyekezett a két szélsőségtől távol tartani: egyrészt ,,valamely alkotmányos rendelkezés teljesen elvont, semmiféle konkrét problémához nem kapcsolódó, s így valójában parttalan értelmezésétől"; másrészt attól, hogy az elvont értelmezés konkrét ügyet döntsön el, vagy csupán jogszabályt értelmezzen. Az utóbbi feltétellel az Alkotmánybíróság más hatalmi ágak feladatától is távol kívánta tartani magát. Az értelmezés viszonylagos általánosságát az Alkotmánybíróság a ,,konkrét alkotmányjogi probléma" követelményével fejezte ki, s esetről esetre döntötte el, hogy mikor adható az indítványozót foglalkoztató egyedi problémán túlmutató, ,,megfelelő elvontságú, a jövőben is minden esetben kötelezően alkalmazandó válasz" [36/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 211.].
II.
Az adott esetben egy klasszikus politikai szabadságjog, az egyesülési jog ütközik a gyermek ahhoz való jogával, hogy családja, az állam és a társadalom részéről a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelmet és gondoskodást megkapja.
1. Két alapjog ütközését lehetetlen teljes általánosságban elbírálni. Kérdés azonban, hogy van-e köztük olyan hierarchikus viszony vagy a természetükben rejlő különbség, amely az elbíráláshoz általános keretet ad.
a) Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata a ,,kommunikációs alapjogokat" a többi jog fölé helyezi annyiban, hogy ,,a véleményszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni" [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 178.]. A véleménynyilvánítás szabadsága az Alkotmánybíróság szerint ,,anyajoga" a kommunikációs alapjogoknak. A véleménynyilvánítás szabadságának elsőbbsége más jogokkal szemben azonban nem terjed ki automatikusan az összes kommunikációs alapjogra. Ebben az esetben ugyanis szinte minden klasszikus politikai szabadságjog kitüntetett védelmet élvezne, ami egyrészt a véleményszabadság valódi jelentőségét csökkentené, másrészt a természetükből folyó különbségen túli jelentőséget kölcsönözne a politikai és a szociális-kulturális jogok közötti megkülönböztetésnek. A véleményszabadság elsőbbségének kiterjesztéséhez más jogokra az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata is különösen szoros összefüggést kívánt meg az ,,anyajoggal" [lásd a vallásszabadsággal kapcsolatban a 4/1993. (II. 12.) AB határozatot, ABH 1993, 51.].
Az egyesülési jog nem osztozik tehát a véleményszabadság elsőbbségében más alkotmányos jogokkal szemben.
b) A klasszikus szabadságjogok nem élveznek eleve elsőbbséget a szociális jogokkal vagy az államnak más, nem klasszikus jogokból folyó kötelezettségeivel szemben. Ha viszont e két különböző típusú jog egymással ütközik, sajátosságaik nem hagyhatók figyelmen kívül.
2. A gyermek megfelelő fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogának az egyesülési szabadsággal való ütközésekor e két különböző típusú jog korlátozhatóságának különböző ismérveit is összhangba kell hozni.
a) A most eldöntendő esetben tehát nem csupán azt kell értelmezés útján megmondani, hogy csakis a 67. §-t figyelembe véve milyen védelmi intézkedésekre van joga a gyermeknek - azaz, hogy a gyermek tagságának korlátozása homoszexualitással kapcsolatos egyesületben még része-e az alkotmányosan megkövetelt gondoskodási minimumnak -, hanem a védelem Alkotmány megkövetelte szintjét arra figyelemmel kell meghatároznia az Alkotmánybíróságnak, hogy ez a védelmi szint egyszersmint szükséges és arányos korlátozása-e egy klasszikus szabadságjog, az egyesülési jog gyakorlásának.
Azt, hogy az egyik alapjog érvényesüléséhez a másik milyen mértékben korlátozható, konkrét jogszabályi rendelkezés vagy konkrét ügy kapcsán lehet csak eldönteni. Két alapjog ütközéséről szóló absztrakt alkotmányértelmezés során jelentős megszorítással, akkor alkalmazható egyrészt (a gyermek védelme vonatkozásában, 67. §) az állami intézkedési minimum, másrészt (az egyesülési jog korlátozhatóságára, 63. §) a szükségesség/arányosság tesztje, ha a ,,konkrét alkotmányjogi problémát" törvényi tényálláshoz hasonló absztrakt tényállásként tekintjük. Valójában az Alkotmánybíróságnak kell egy alkotmányossági szempontból kifogástalan ,,törvényi tényállást" kreálnia, amelyhez a törvényhozó igazodhat, vagy amelynek alapján a bíróság alkotmányosan dönthet.
b) A gyermek védelemhez való joga és az egyesülési szabadság összeütközése még az indítványban meghatározott tényálláson belül is - ,,ha (a gyermek) olyan egyesületben való tagságának kérdése merül fel, amely homoszexuális személyek, mint társadalmi csoport jogvédelmi szövetségeként lép fel" - több, egymástól eltérő megítélést kívánó esetben merülhet föl. Különbözőek az alkotmányossági kérdések egyrészt aszerint, hogy a gyermek tagságának általános megtiltásáról vagy feltételhez kötéséről van-e szó, vagy pedig az egyesülési jog egyedi érvényesítéséről; másrészt aszerint, hogy a korlátozást jogszabály vagy bíróság mondja-e ki, vagy pedig a szülő érvényesíti. Az egyesülési jog jogszabályi korlátozása természete szerint általános; a bíróság általában kizárhatja a gyermek tagságát adott egyesületben a tagságot gyermek számára is lehetővé tévő egyesület bejegyzésének megtagadásával, és dönthet egyedi tagsági ügyben is; míg a szülő saját gyerekének tagságát tilthatja meg.
Az Alkotmánybíróság azonban előrebocsátja, hogy e korlátozások külön-külön vizsgálatára attól függően kerülhet sor, hogy az Alkotmánybíróság a gyermek fejlődése védelmének érdekében az egyesülési jog milyen súlyú korlátozását tartja alkotmányosan indokoltnak. Ha ugyanis arra az eredményre jut, hogy az állam kötelessége a gyermeket az ilyen egyesületi tagsággal járó kockázattól általában megvédeni, nem is merülhet föl, hogy ettől egyedi tagság ügyében bíróság eltérhet, vagy hogy a védelmi kötelezettség - az egyesületi tagsághoz való hozzájárulás formájában - a szülőre hárulna.
3. A gyermek védelemhez való joga és az egyesülési jog viszonyának tisztázásához a 67. §-ban foglalt jog két sajátosságát kell figyelembe vennünk. Az egyik, hogy a gyermek védelemhez és gondoskodáshoz való joga egyszersmint az állam kötelességét alapozza meg a gyermek személyiségfejlődése intézményes védelmére. Az államnak ez a védelmi kötelessége a gyermek alapjogainak korlátozásához is vezethet. Az Alkotmánybíróság határozatának döntő kérdése éppen az lesz, hogy hol húzza meg a határt a gyermek önálló alapjoggyakorlása és az állam, vagy a szülő alapjogi gyámkodása között. Másrészt tisztázni kell a gyermek alapjogi jogállásának azokat a sajátosságait, amelyek éppen gyermek volta miatt térnek el az általánostól (lásd alább III.1.).
Az Alkotmány 63. §-ában biztosított egyesülési jog oldaláról viszont abból kell kiindulnunk, hogy esetünkben nem valamely egyesülési cél alkotmányosságáról van szó, lásd az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Egytv.) 2. § (3) bekezdését, hanem az egyesülési jog gyakorlásának a gyermek érdekében (Alkotmány 67. §) való korlátozásáról. Azaz ennek az ügynek nem tárgya a homoszexualitással kapcsolatos egyesületek alkotmányossági szempontból való minősítése. Az egyesülési jog gyakorlása korlátozásának alkotmányos feltételei a törvényhozó számára az Alkotmányból és annak alkotmánybírósági értelmezéséből folynak. A bíró a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételét megtagadja, ha az alapítók az Egytv.-ben meghatározott feltételeknek nem tettek eleget. Az Egytv. 2. §-ának (2) bekezdése szerint az egyesülési jog gyakorlása nem sértheti az Alkotmány 2. §-ának (3) bekezdését (nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy kizárólagos birtokolására), nem valósíthat meg bűncselekményt és bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. Ezt az utóbbi feltételt tartalmazza a Gyermek jogairól szóló - az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett - New York-i Egyezmény 15. Cikke is, amely kimondja, hogy az Egyezményben részes államok elismerik a gyermek egyesülési jogát.
Az egyesülési jog korlátozása ,,mások jogai és szabadsága" sérelemtől való megóvása érdekében akkor alkotmányos, ha ezt a korlátozást a másik jog szükségessé tette és a korlátozás mérve a védelem céljával arányos. E másik jognak is alkotmányos jognak vagy abból levezethető jognak kell lennie. A gyermek alkotmányos joga a fejlődéséhez szükséges védelemre és gondoskodásra kizárja a gyermek tagságát bizonyos egyesületben. Ha az ilyen egyesületben alapszabálya szerint gyermek is tag lehet, akkor ez az egyesület nem tesz eleget az Egytv. 2. §-a (2) bekezdésének, mert a gyermekeknek az Alkotmány 67. §-ában biztosított jogát sérti. Az Alkotmánybíróság feladata ebben a határozatában a homoszexualitással kapcsolatos egyesületek vonatkozásában azokat az ismérveket meghatározni, amelyek alapján megállapítható, hogy az egyesülési jog gyakorlásának korlátozását mely esetben teszi szükségessé és arányossá a gyermek joga a fejlődéséhez szükséges védelemre és gondoskodásra. Ez az elvont alkotmányértelmezés egyben tehát az Egytv. idézett fordulatának - az egyesülési jog gyakorlása nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével - alkotmányos alkalmazási követelményeit is meghatározza az indítványban felvetett tényállásra.
III.
1. Az Alkotmány szerint az emberi jogok ,,mindenkit" megilletnek, az állampolgári jogok értelemszerűen a magyar állampolgárokat, egyes jogoknál az Alkotmány maga határozza meg a sajátos jogosulti kört (menedékjog, választójog). Az Alkotmány nem él következetesen az alapjogi jogképesség és az alapjog gyakorlásához való jog megkülönböztetésével. (A választójog elvileg az utóbbi körbe tartozó korlátait a 70. § a választójogból való kizárásként, vagyis a jogképesség hiányaként határozza meg.) Az alapjoggyakorlás feltételeit azonban törvények egyes személyi körökre nézve megállapíthatják.
A gyermeket megilletik az alapjogok. Az Alkotmány kifejezetten csak a választójogból zárja ki a gyermekeket. A gyermek az alapjogokat - mint mindenki más is - azokkal a feltételekkel gyakorolhatja, amelyeket az egyes jogterületek számára előírnak. Az ilyen korlátozások viszont alkotmányossági vizsgálat tárgyai lehetnek.
Ahol a törvények nem szabályozzák a kis- és fiatalkorúak joggyakorlását, az Alkotmány alapján esetről esetre kell meghatározni, hogy a gyermek mely alapjogot, milyen vonatkozásban gyakorolhat maga, illetve, hogy ki gyakorolja nevében és érdekében, illetve, hogy gyermek voltára és a 67. §-ra tekintettel az alapjog gyakorlásának egyes területeiről nem zárható-e ki teljesen. A gyermek alapjoggyakorlásának - s ezen belül a személyes joggyakorlásnak - lehetősége a joggyakorlás következményeit átfogó döntési képesség kibontakozásával együtt, a növekvő korral egyre szélesebb lesz.
Az Alkotmánybíróság eddig két vonatkozásban érintette ezt a kérdést. Egyrészt alkotmányellenesnek ítélte, hogy a gyermek vérségi származása kiderítéséhez való jogát a törvényes képviselő korlátlan perindítási jogosultsága révén végérvényesen el lehetett vonni (ABH 1991, 272.); másrészt kimondta, hogy a szülőknek az a joga, hogy gyermekük a lelkiismereti választásuk szerinti, de legalábbis a meggyőződésükkel nem ellentétes irányultságú iskolába járhasson, ,,a szülői vezetés korlátain belül" a gyermeket is megilleti (ABH 1993, 56.). Ez is megerősíti, hogy a személyes, illetve a gyermek érdekében más által végzett joggyakorlás az érintett alapjogtól függ. Sőt, még ezen belül is további megkülönböztetésekre van szükség. Az egyesülési jog gyakorlása például általában megilleti a gyermeket is. Az azonban, hogy mikor dönthet róla a szülő, mikor a gyermek, s mikor lehet korlátozni vagy kizárni az egyesülési jogot, függ egyrészt az életkortól, másrészt az egyesület céljától és a részvétel hatásától a gyermek - az Alkotmány védelme alatt álló - testi, szellemi és erkölcsi fejlődésére.
2. A gyermek alapjoggyakorlása korlátozásának indokoltsága két tényező együttes mérlegelésétől függ: elég érett-e a gyermek általában az önálló döntésre; illetve a döntés tárgyától: az adott esetben mihez kell az érettség. A résztvevők ,,érettségét" általában az érintett társadalmi intézmények működőképességének védelme, azaz a közérdek követeli meg. A jogkorlátozáshoz azonban elégséges érv lehet a gyermek védelme saját maga ellen - azaz döntése következményeitől - is. A közérdekű és a saját érdekből való jogkorlátozás legtöbbször átfedi egymást.
A polgári jogi cselekvőképtelenség és korlátozott cselekvőképesség például elsősorban az ügyleti forgalom biztonságát védi; de a kiskorút (vagyonát) is óvja a meggondolatlan veszteségektől és általában a kockázattól. Ez utóbbi szempontból a védelem preventív: a gyermek jövője érdekében korlátozza jogait a gyermekkor alatt. A választójog, párttagság, egyes hivatalok viselésének nagykorúsághoz vagy magasabb korhatárhoz kötése szintén az egyes intézmények optimális működése érdekében történik. A házasság korhoz (és az alatt engedélyhez) kötése az intézmény komolyságát és tartósságát védi, egyben a meggondolatlan státusváltozás következményeitől is óvja a gyermeket. A felsorolt esetekben a korhatár alatti tilalom önmagukban pozitív tevékenységekre vonatkozik. A gyermek joggyakorlásának korlátozása szempontjából azonban a tiltott tevékenységnek nem az ilyen minősítése a döntő.
Az alapjoggyakorlás korlátozása nem hordoz értékítéletet arról, amiben a gyermeket akadályozza, illetőleg amitől visszatartja. A döntés súlya az, ami a gyermek joggyakorlásának korlátozását indokolja mindaddig, amíg felelős döntésre nem képes. A döntést azok a következmények, illetve kockázatok tehetik súlyossá, amelyeket a döntéssel a gyermek vállal.
Az Alkotmány 67. §-a, amely az állam kötelességévé teszi, hogy a gyermek személyiségfejlődéséhez szükséges védelmet és gondoskodást nyújtson, egyrészt vonatkozik az egyértelműen káros hatások távol tartására, másrészt magában foglalja azt is, hogy az állam a személyiségét, s így az egész jövendő életét meghatározó súlyos kockázatvállalást is elhárítsa a gyermektől.
Önmagának mindenki árthat, s vállalhat kockázatot, ha képes a szabad, tájékozott és felelős döntésre. A nagykorúaknak a jog be nem avatkozása széles lehetőséget ad erre, s az általános személyiségi jogból folyó jog az önmeghatározásra és cselekvési szabadságra [Alkotmány 54. § (1) bekezdés] garantálja ezt a lehetőséget. Az állam korlátozó gyámkodása csak a határesetekben alkotmányossági viták tárgya (a kábítószer élvezésének büntetésétől az eutanáziáig). A gyermekek esetében azonban maga az Alkotmány és nemzetközi egyezmények teszik állami kötelességgé a gyermek fejlődési útjának megóvását a veszélyektől és kockázatoktól, éppen annak érdekében, hogy felkészülhessen a felelős és tájékozott döntésekre, mihelyt életkorával vélelmezett érettsége erre képessé teszi.
3. Az államnak az Alkotmány 67. §-ából folyó kötelességei a gyermek fejlődésének védelmére, de alkotmányos lehetőségei is, elsősorban a nyilvánosság szférájában jelenhetnek meg; egyrészt a gyermek nyilvánosság előtti tevékenységét szabályozhatják, másrészt általános szabályokkal nyújthatnak intézményes védelmet. A magánszférában a gondoskodás és védelem joga és kötelessége elsősorban a szülőket illeti. Így például jogszabály - általános megelőző céllal - tilthatja, hogy gyermeknek nyilvános vendéglátó helyen alkoholt szolgáljanak fel, hogy iskola közelében pornográf sajtótermékeket áruljanak, vagy szexboltot nyissanak. Törvény a gyermek belépését is megtilthatja ilyen helyekre. A szülő felelőssége viszont, hogy otthon a gyermek számára hozzáférhetővé teszi-e az alkoholt vagy a pornográfiát. Az állam csak a gyermek fejlődésének súlyos és konkrét sérelme vagy veszélyeztetése esetén avatkozik be - például a szülői felügyelet megszüntetése révén.
4. Az államnak a gyermeket az olyan kockázatvállalásoktól is meg kell óvnia, amelyekkel kapcsolatban életkoránál (az ettől függően feltételezett testi, szellemi, erkölcsi és társadalmi érettségénél) fogva nem képes megismerni és értékelni sem a választható lehetőségeket, sem pedig választása következményeit saját személyiségére, illetve későbbi életére és társadalmi beilleszkedésére nézve. E kockázatelhárítás részeként az állam köteles arra is, hogy legalább a nyilvánosság szférájában ne engedje meg, hogy a gyermek olyan tevékenységet folytasson, vagy olyan ügyekben állást foglaljon, amelyekben a felelős álláspont kialakítására a fentiek szerint a gyermek nem érett, noha a nyilvános állásfoglalás a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődésére, s későbbi sorsára meghatározó hatással lehet. Különösen megnöveli a kockázatot, ha olyan kérdésekben való nyilvános elköteleződésről van szó, amelyek megítélése a társadalomban kifejezetten ellentmondásos abban az értelemben, hogy széles körben negatív megítélés alá esik.
A gyermek joggyakorlásának az Alkotmány 67. §-án alapuló korlátozásakor az alábbiakat figyelembe kell venni:
Valamely szabadságjogot nem általában, hanem kizárólag gyakorlásának abban a vonatkozásában lehet csak korlátozni, amelyet a gyermek védelme, illetve mások jogainak védelme szükségessé tesz.
A szabadságjog korlátozásához a gyermek védelme érdekében sem elég a testi, szellemi vagy erkölcsi fejlődés elvont veszélyeztetése. Azt kell bizonyítani, hogy valamely tevékenységet azért korlátoz vagy tilt a jog, mert az az érintett korosztályra konkrét veszélyekkel jár; e konkrét veszély nagysága dönti el a jogkorlátozás arányosságát is.
Ahol az állam a túlzott kockázatvállalást hárítja el beavatkozásával, a kockázat nagyságának minősítésénél mérlegelni kell azt a pozitív, nevelő hatást is, amelyet a vitában való részvétel a személyiségre gyakorolhat, hiszen a nézetek vállalása és ütköztetése a demokrácia része. A konkrét körülményektől függ tehát, hogy ,,vitás" kérdésekben mennyire korlátozható a gyermek tájékozódási szabadsága és a véleménynyilvánítása. Szembe kell néznie a gyermeknek is azzal, hogy vannak kellemetlen, provokatív, ellenkezést kiváltó, sőt potenciálisan károsan befolyásoló jelenségek, meg kell tanulnia ezekhez viszonyulni, saját véleményt formálni, vitázni, meggyőződését vállalni akár a többséggel szemben stb. A hozzáférhetőség függhet például attól, hogy van-e lehetőség az ilyen hatásokat összefüggésekbe illeszteni, más véleménnyel is ütköztetni - mint például az iskolai oktatás keretében.
Ugyanakkor egy-egy rizikó felbecsülése nem szorítkozhat pusztán valamely szaktudomány saját területére korlátozott értékelésére, hanem azt kell mérlegelni, hogy az az adott társadalmi körülmények között az érintett gyermekcsoport fejlődésére és jövőjére milyen hatással lehet. Művészetkritikus adhat a műalkotásról egyértelműen pozitív esztétikai ítéletet, ez még nem zárja ki a hozzáférés korlátozását, hiszen lehet, hogy a gyerek nem képes (kizárólag) esztétikai értékelésre, és a mű tényleges hatása veszélyes lehet.
5. Nem lehetne alkotmányosan indokolni a gyermek egyesülési jogának általános korlátozását. Meghatározott fajta egyesület alapításának vagy abban való részvételnek további feltételekhez kötéséről vagy tiltásáról lehet csak szó.
Ebben a határozatban nincs szükség annak vizsgálatára, hogy polgári jogi cselekvőképesség szabályai, különösen a szülő (törvényes képviselő) beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása a gyermek tagságot keletkeztető jognyilatkozatának érvényességéhez, az egyesüléshez való alapjog gyakorlására is vonatkoznak-e. Ha ugyanis valamely egyesületben való tagság olyan súlyos kockázatot jelent a gyermek számára, hogy tagságát az Alkotmánybíróság e határozatban foglalt értelmezése alapján jogszabály vagy bíróság általában kizárhatja, akkor a beleegyezés tárgytalanná válik.
Az arra vonatkozó alkotmányossági kérdés tehát, hogy a gyermek hány éves koráig gyakorolhatja az egyesüléshez való jogot a szülő az ő nevében, s mikor érett a gyermek arra, hogy maga döntsön eme alapjogának gyakorlásáról; továbbá, hogy milyen esetekben írnak elő szülői beleegyezést az adott tagsággal járó kockázat nagysága miatt, s mikor ítéli ezt a kockázatot olyan nagynak a jog, hogy teljesen elvonja a döntést a gyermek és szülője rendelkezési köréből, csakis egyes kockázattípusokra külön-külön dönthető el.
IV.
1. A homoszexuálisok diszkriminációjára vonatkozó (alkotmány)bírósági ítéletek nemzetközi összehasonlításából az a következtetés adódik, hogy ezekben a ,,közvéleményben élő erkölcsi megítélés" egyre kevésbé játszik meghatározó szerepet. A ,,közerkölcs", ,,többségi nézetek" stb. előbb úgy szorultak ki a döntő érvek közül, hogy a magánszférában a bíróságok elismerték az ettől eltérő önrendelkezést is (fogamzásgátlási, majd abortusz-esetekből kiindulva); később a diszkrimináció-tilalom érvényesítésével ezt a védettséget a homoszexuálisokra is kiterjesztették. A helyzet valójában sokkal bonyolultabb, mert a közmorál még ma is sok fontos ítéletben szerepel érvként. A liberalizálással párhuzamosan ugyanis jelen van egy másik ítélkezési vonal is, amely - a közerkölcsökkel összhangban - védelmet nyújt mások agresszív ,,önérvényesítésével", saját erkölcsi normáinak provokatív hirdetésével szemben (lásd például az offenzív pornográfia korlátozását). Ezeknek az ügyeknek a témája rendszerint a ,,többségi nézet" (amelyet nyilvánosan azok is vallanak, akik nem tartják be, azaz az erkölcsi konvenció) szerint erkölcstelen tevékenység jelenléte a közszférában.
A külföldi ügyekből kiolvasható további fontos különbség, hogy a ,,nem szerinti" megkülönböztetés általában sikeresen támadható meg, a ,,szexuális irányultság" szerinti viszont csak ritkán.
2. Általános jelenség, hogy a nemi erkölcs egyes részei - éppen az erkölcsi pluralizmus elismerésével - a jogi szankcionálásból kikerülnek. Kétségtelen viszont, hogy a büntetőjog a nemi erkölcs területén (is) meghúzza azt a szélső határt, amelynek áthágását a társadalom már nem tűri el. Bár a bűncselekmények megállapítása törvényhozói kompetencia, s így a demokratikus többségi vélemény - és érzület - érvényesülésének tere, kivételes esetekben itt is érvényesülhet alkotmánybírósági kontroll.
Vannak bűncselekmények, ahol ma is nemcsak egybeesik az erkölcsi és jogi megítélés, hanem ahol a büntetendőséget erkölcsileg nem lehet komolyan kérdésessé tenni - például az emberölésnél. A nemi erkölcs szempontjából sem lehet kérdésesnek tekinteni például a vérfertőzés megbüntetését, noha elméleti cikkek már éppúgy megkérdőjelezték ezt, mint - a ,,gyermeki szexualitás jogait" követelve - a ,,megrontás" bűncselekménnyé nyilvánítását. Az ilyen törekvések azonban elméleti kuriózumok maradtak, amelyeknek a tételes jogban és az ítélkezésben nincs hatása. Ahol azonban a közvéleményben megfelelő erővel - akárha aránytalan művi felerősítéssel is - többféle erkölcsi megítélés van jelen, a ,,közerkölcs" vagy a ,,közfelfogás" alkotmányos érvként szerepeltetése egyre veszít erejéből, és az ítélkezésben háttérbe szorul.
A korábban a nemi erkölcs elleni bűncselekménynek minősített magatartások egy részét - a prostitúciót, a ,,természet elleni fajtalanságot" az egyetértő felnőttek között - a legtöbb európai jogban már nem büntetik. A közerkölcs azonban továbbra is jelen van, bár szívesen ölti más, jogilag egyértelműbben védhető érték vagy érdek álruháját. A prostitúció például nem bűncselekmény. Esetleges igazgatási szabályozásakor azonban - például adott helyre korlátozás - a szomszédok erkölcsi indítékú ellenkezését mérlegelni szokás, ha nem is nyíltan. Ilyenkor elismerik, hogy a ,,környék leromlik", de nem viszik végig, hogy miért - megállnak a ténynél, hogy az ingatlanok értéke csökken.
3. Az Alkotmány szakított a korábban az állam alapjává tett ,,hivatalos" ideológiával, és azzal, hogy a jogokat azzal összhangban kell értelmezni. Az 1990. évi XL. törvénnyel foganatosított alkotmánymódosítással kikerült az Alkotmányból az utolsó utalás is önállóan - az egyes alapjogoktól függetlenül - megfogalmazott eszmei áramlatokra és értékekre. Az alkotmányértelmezésnek az értelmezendő jogok fogalmából kell kiindulnia, mint semleges kategóriából, amelynek határaira nézve nagyfokú konszenzus állapítható meg, tartalmára nézve viszont több, eltérő értéktartalmú koncepcióval is kitölthető. A pluralista társadalom lényegéhez tartozik, hogy a jogok többféle értéktartalommal is érvényesíthetők úgy, hogy közben a jogok egész alkotmányos rendszere koherens és működőképes marad. Az Alkotmánybíróságnak határesetekben és össze nem férő koncepciók ütközésekor kell beavatkoznia, azt a vonalat meghúznia, amelyen túl egy adott tartalmi értelmezés már az alkotmányos jogok rendszerével nem hozható összhangba. Az Alkotmánybíróság ebben az értelmezésben nem az Alkotmány feltételezett általános értékrendjéből indul ki, hanem az egyes alapjogokból kibontható értéktartalmakat fejti ki. Az egyes alapjogok értelmezésekor széles, összehasonlítható nemzetközi tényanyag és elméleti vélemény áll rendelkezésre ahhoz, hogy ne kelljen közvetlenül ideologikus vagy politikai érvekhez folyamodni. Az ilyen módszerű alkotmányértelmezést a formális garanciák hangsúlyozása az ideológiák közvetlen érvényesítésével szemben, az egyes jogok értéktartalmának kibontása pedig a pozitivizmussal való visszaéléssel szemben védi.
Az Alkotmánybíróság nem vizsgálja felül a jogban érvényesített közerkölcs tartalmát. Ahogy a ,,közérdek" meghatározását is alapvetően átengedte a demokratikus törvényhozásnak (ABH 1993, 382.), a közrendet és benne az erkölcsöket is a képviselőknek van joguk érvényesíteni - amíg valamely más okból az Alkotmány határaiba nem ütköznek. Ezeket a határokat kell a fenti módszer szerint úgy megállapítani, hogy közben a közerkölcs önálló értékelésére lehetőleg ne kerüljön sor.
Az azonos neműek közötti kapcsolatot - tartós és megvallott formájában és egyes életviszonyokra korlátozva - maga az Alkotmánybíróság ismerte el jogilag védendőnek [14/1995. (III. 13.) AB határozat, ABH 1995, 82, 84.], de nem azért, mert a kapcsolat homoszexuális, hanem mert olyan kapcsolat, amelyhez hasonló tényállásokat a jog másutt is elismer, és a megkülönböztetésnek nem volt alapja. A homoszexualitás eddigi egyetlen megítélésénél is megmaradt tehát az Alkotmánybíróság a közerkölcs minősítését mellőző, semleges úton. Ez a semlegesség lehetséges az ebben az ügyben elvégzett alkotmányértelmezésnél is annak ellenére, hogy az Alkotmány kifejezetten a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének védelméhez ad jogot. Ebben az ügyben nincs arra ok, hogy az Alkotmánybíróság a gyermek teljes személyiségfejlődésének védelme helyett a nemi erkölcs egyes kérdéseire szorítkozzék. Sőt, ebben az ügyben magát a homoszexualitás problémáját sem tekinti az Alkotmánybíróság a nemi erkölcs kérdésének, noha a közvélemény számára általában így vetődik fel.
4. A homoszexualitás okai, kialakulása, sőt fogalma is tisztázatlan, illetve vitatott; még önértelmezésből is több, egymásnak ellentmondó nézet létezik. Egyik véglet az, hogy a homoszexualitás veleszületett és megváltoztathatatlan adottság, mintegy ,,harmadik nem", a másik véglet szerint a homoszexualitás ,,társadalmi konstrukció", nem különbözik semmiben a heteroszexuális magatartástól, ezért ez az irányzat a megkülönböztetés minden formáját, egyáltalán a homoszexualitás problematizálását mint ,,megbélyegzést" visszautasítja. Köztes nézetnek számít a (divatjamúlt) betegségelmélet, amely szerint a homoszexualitásból ki lehet gyógyulni, viszont nyilván nem szankcionálható. Hasonlóan nem szélsőséges az a ,,semleges" megközelítés, amely a szexuális irányultság alapján minden diszkriminációt megalapozatlannak tart. Különbség van a felfogások között aszerint is, hogy a homoszexualitás csupán szexuális preferencia-e, vagy pedig az egyéni önazonosság alapja, továbbá, ehhez kapcsolódóan, életstílus, sajátos kultúra. (Magyarországon az utóbbi szellemben tiltakoznak egyes csoportok a ,,homoszexuális" megjelölés ellen, mert ez túlzottan a szexualitásra koncentrál, holott ők egész személyiségüket tekintve - ahogy magukat nevezik - ,,melegek".) A különböző elméletekhez különböző igények kapcsolódnak - például csupán a nemi tevékenység másságának és háborítatlanságának elismerése, másik végletként viszont a világ kétpólusú heteroszexuális uralmi viszonyainak megdöntése.
Maga a homoszexualitás határa is elmosódó. Ma a ,,tiszta" heteroszexualitás és homoszexualitás között folyamatos átmenetet tételeznek fel. A másik vagy a saját nem iránti érdeklődésnek, vonzalomnak stb. számos fajtája élhet egymás mellett egy emberben, különböző intenzitással, s számtalan egyéni és társadalmi tényezőtől függ, hogy ezekből az illető mit fejez ki. A fantáziálástól a rejtett vonzalmon, továbbá a biszexualitáson át a ,,homoszexuális" magatartás sokféle válfajáig folyamatos és nem szükségképpen végleges a magatartások skálája. Az Alkotmánybíróság számára jelentősége van annak, hogy a homoszexuális magatartásban nagy szerepe van az egyéni döntésnek. Választástól függ az is, hogy valaki homoszexualitásához hogyan viszonyul, például annak mekkora nyilvánosságot ad, rejtőzködni akar-e, háborítatlanul élni hajlamával a magánszférában, vagy harcosan színre lép.
A homoszexualitás különböző értelmezései más-más jogi követelményeket támasztanak. Az emberi jogi megközelítés leginkább a ,,semleges másság" elméletéhez illik: anélkül, hogy a homoszexualitást értékelnénk, számtalan vonatkozásban meg lehet állapítani, hogy az annak alapján való megkülönböztetés az alkotmányos tesztek alapján igazolhatatlan. Szokásos (alkotmány)bírósági ügyek: munka (különös hangsúllyal: tanári állás) megtagadása homoszexuálisoktól; megkülönböztetés lakásbérletnél. Nehezebb megkerülni a homoszexualitás értékelését a homoszexuális szülő szülői jogainak gyakorlása korlátozása esetén és az ugyancsak korlátozó örökbefogadási szabályok vizsgálatánál. Legnehezebb a büntetőjogban.
Azaz: a nem szerinti (nemi szerep szerinti) megkülönböztetés valóban megengedhetetlen ott, ahol a nemi szerep az illető életviszony lényegét tekintve közömbös, de legalább is nincs alkotmányosan igazolható súlya. Ahol viszont épp ez adja az illető életviszony lényegét, nagyon nehéz valamely más érveléssel kikerülni a homoszexualitásról való állásfoglalást. Bizonyos homoszexuális irányzatok álma, hogy úgy nyerjék el jogaik teljességét, hogy közben ne is essék szó arról, hogy ők mik is, ezekben a témákban megvalósíthatatlan. A homoszexuálisok jogainak elismerése (ahol ez ilyen minőségükben szükséges) mindig újra megerősíti különállásukat.
V.
1. Az Alkotmánybíróság nem minősíti a homoszexualitást erkölcsi szempontból. Ebben az ügyben azonban nem hagyhatja figyelmen kívül sem a homoszexualitás sajátosságait, sem a homoszexuálisok pillanatnyi társadalmi helyzetét.
A homoszexualitás sajátosságai ebben az ügyben megkerülhetetlenek, hiszen nem olyan életviszonyról van szó, ahol a nemi szerep eleve irreleváns. A homoszexualitás fent bemutatott sajátosságai közül az elvégzendő alkotmányértelmezés szempontjából a homoszexualitás bizonytalan határai, továbbá a homoszexuális szerepek sokfélesége (mind saját viszonyulásra, mind társadalmi használatra szánva), s a szerepvállalás saját elhatározása a döntő.
A homoszexualitás, s ezen belül is valamely fajtájának vállalása a homoszexualitás mai magyarországi társadalmi fogadtatása miatt is egzisztenciálisan meghatározó döntés; van mit vállalni, s a visszaút nehéz. A homoszexuálisok társadalmi beilleszkedési, elfogadási, sőt diszkriminációs problémáit - amelyeket maguk a homoszexuálisok az objektíve mérhető társadalmi megítélésnél súlyosabbnak éreznek, és úgy élnek meg - sem minősíti az Alkotmánybíróság, hanem tényként számításba veszi a gyermeket terhelő döntés súlyánál.
A gyermeknek nem elsősorban azt a döntését védi az Alkotmány, hogy homoszexuális lesz-e, vagy sem, hanem hogy mind a lehetőségek, mind a következmények ismeretében, kellő érettséggel és felelősen dönthesse el, hogyan viszonyul felismert hajlamaihoz, a sokféle szereplehetőség közül melyiket választja. Ez az értelmezés van összhangban a 67. § értéktartalmával.
Az Alkotmánybíróság tehát az Alkotmányt nem úgy értelmezi, mintha a gyermek ,,erkölcsi fejlődését" (67. §) a homoszexuálissá válás lehetősége veszélyeztetné, mert a homoszexualitásról az Alkotmány alapján nem formálhat erkölcsi ítéletet. Az egész személyiség (testi, szellemi és erkölcsi) fejlődését érintő és a gyermek jövőjét meghatározó kárt okoz azonban, ha a fiatal az ilyen sorskérdésben való döntéshez szükséges érettség híján kényszerpályára kerül. Az állam két okból sem teheti ki a fiatalt az éretlen választás kockázatának. Ezen okok egyike sem egyedül a homoszexualitásra vonatkozik.
A pszichoszexuális fejlődés hosszú folyamat, amelyben az idő előtti hatások súlyos károkat okoznak; az olyan hatások is, amelyekhez kellő érettség híján nem tud megfelelően viszonyulni a fiatal. Ezért a jog ezt a fejlődést még a magánszférában is büntetőjogi szankciókkal védi (lásd megrontás), és a nyilvánosság szférájában további korlátokkal segítheti (például a gyermek védelme a pornográfiától).
Bizonyos döntéseknek olyan, társadalmi helyzetet meghatározó következményei vannak, hogy a jog korhatárt szab. E döntések egy része sajátos jogállás vállalása (házasság, a nem megváltoztatása), mások hatása felér egy státus vállalásával (terméketlenné tétel, homoszexualitás nyilvános vállalása). E szerepek és/vagy jogállások elsősorban a következmények vállalásához szükséges érettséget követelik meg, s ezért a korhatárok mindig magasabbak a szerephez szükséges nemi érettség kialakulásánál. A homoszexuális identitás kialakulása és elfogadása (a ,,coming out") mint a pszichoszexuális fejlődés egy útja, maga is védelemben részesül (tanácsadás, védelem az erőszak ellen, választások nyitvatartása). A jog azonban itt is szabhat magasabb életkori korlátot a szerep nyilvános vállalásának (ahol a jognak erre egyáltalán lehetősége van - például az egyesületi tagság szabályozásánál), mert a sokfajta homoszexuális szerep társadalmi következményeinek felméréséhez másfajta érettség szükséges.
A heteroszexuális érés és a homoszexuális coming out között van különbség. A homoszexuális hajlamot (társadalmunkban) külön fel kell ismernie és elfogadnia az illetőnek, tőle függ, hogy milyen mértékben vállalja. A heteroszexuálisok érése ,,magától megy" (azaz ,,természetesen"), a pubertáskori önreflexióknak a férfi vagy női szerepen belüli problémákat kell feldolgozniuk, nem magáról a szerepről, mint választható identitásról szólnak. Akinek az utóbbival vannak problémái, homoszexuálissá is válhat.
2. A fentiek alapján a gyermek részvétele homoszexuális egyesületben az Alkotmány 67. §-a alapján elvileg korlátozható. Az egyesülési jog tényleges korlátozásának azonban a gyermek fejlődését fenyegető konkrét kockázathoz kell igazodnia. A jogalkotónak vagy a gyermek tagsága lehetőségéről döntő bíróságnak az életkort és az egyesület jellegét kell - egymásra vonatkoztatva - mérlegelnie.
Egyrészt azt az életkort kell tisztáznia a bíróságnak, amire Magyarországon a homoszexuális orientáció általában rögzül. A nyilvános szerepvállaláshoz szükséges védett kor azonban - az egyesület jellegétől függően - ennél magasabban is megállapítható.
A homoszexuális mivoltával küszködő 18 év alattinak segítséget jelenthet, ha valamely állandó keretben olyan társakat talál, akiknek hasonló nehézségei vannak, s ahol szükség szerint pszichológusi, orvosi vagy jogi stb. tanácsokat is kaphat.
Más az olyan szervezet, amelyben felnőtt, gyakorló homoszexuálisok vannak, s amely a homoszexuális szubkultúra része. Ebben a közegben - most teljesen kikapcsolva a büntetőjogi vonatkozást - fokozott a lehetősége annak, hogy a még nem fixálódott homoszexualitású, vagy szerepet nem választott fiatal idő előtti döntéssel lezárja választási lehetőségeit.
Végül a ,,kifelé" is aktív, a homoszexuálisok jogaiért küzdő, jelenlétüket demonstráló egyesület kifejezetten a különállást, a választási kényszert, a teljes személyiséggel vállalt homoszexuális létet képviseli. Nemcsak a serdülőnél, sok felnőttnél sem egyértelmű és kizárólagos a homoszexuális beállítottság. A ,,küzdő" egyesület nem hagyja meg azt a lehetőséget, hogy valaki ne különbözzék teljes személyiségével a kétnemű világtól, hogy rejtőzködjön, vagy hogy ,,kettős" életet éljen mint biszexuális. A gyermek részvétele az ilyen csoportokban a legproblematikusabb, mert ez a leginkább nyilvános elköteleződés, és ezért innen nyílik a legkevésbé visszaút, vagy másfajta szerepfelfogás.
3. Az indítvány a gyermek homoszexualitással kapcsolatos egyesületben való tagsága korlátozásának alkotmányosságát veti fel. Az Alkotmánybíróság érvelése az érintett saját homoszexualitásához való viszonyulásán és szerepvállalásán, valamint döntése következményeinek súlyosságán alapult. Kérdés, hogy ezen érvek alapján lehet-e különbséget tenni egyrészt homoszexuális vagy potenciálisan homoszexuális fiatalok, másrészt olyan gyermekek között, akiknél a homoszexuális identitás választása fel sem merül, s egyedül emberi jogi indíttatásból csatlakoznának homoszexuális jogvédő egyesülethez.
A gyermek homoszexuális egyesületben való, nyilvános tevékenysége korlátozására a fent kifejtett második érv - a gyermek éretlensége a homoszexualitás kérdésében való nyilvános állásfoglalás társadalmi következményei felmérésére és a felelős döntésre - attól függetlenül érvényes, hogy az illető fiatal pszichoszexuális fejlődése milyen irányú. A kockázatnak ez az összetevője ugyanaz, mert a nyilvánosság nem fog különböztetni a tagok között. Ilyen megkülönböztetés egyébként egyrészt az átmenetek miatt, másrészt technikailag is kivihetetlen lenne. Gyermekek részvétele a nyilvános társadalmi diskurzusban más - és nemcsak a nemi szerepet vagy a nemi erkölcsöt érintő - kérdésben, továbbá személyi érintettség híján is korlátozható lenne.
A csak jogvédő szándékú fiatalra természetesen a korlátozás első érve - a saját homoszexualitáshoz való viszonyulás kiérlelt megválasztásának védettsége - nem áll. Az egyesülési jog korlátozásának szükségszerűsége azonban, amelyet a homoszexuális vagy azzá válható fiatalok érdeke alapozott meg, rájuk is kiterjed. Az életkori megkötést éppen védeni kívánt kortársaik érdekében kell viselniük. Azoknak a felelős és érett választását védi ugyanis elsősorban a tagság életkori határhoz kötése, akik választásuk következményét egész életükben viselik.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
előadó alkotmánybíró
Dr. Ádám Antal s. k.,
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
__._,_.___
JobbINFO Extra: http://jobbinfo.tvn.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-02-17 16:23:27, szombat
|
| |
| |
Plebejus beszéd
Szerető Szabolcs
Magyar Nemzet 2007. február 17. 0:01
Szabadságpárti, patrióta, plebejus szónoklatot hallhatott tegnap a
Millenáris közönsége a demokratikus ellenzék vezetőjétől, aki polgári
politikusként tisztában van az ésszerű reformok szükségességével, és
elkötelezett híve az erkölcsi megfontolásokat is szem előtt tartó piaci
versenynek.
Aki nem enged a '89-ből, s egykori rendszerváltó szenvedélyével fordul
szembe a hitelét vesztett, demokratikus jogainkat korlátozó hatalommal.
A kormányt szellemesen és felszabadultan, de kíméletlenül támadó, az
ellenfél pozícióját
("a kapzsiság új arisztokráciája") világosan kijelölő Orbán Viktor nem
kevesebbre vállalkozott,
mint az általános csalódottság, kiábrándultság közegében visszaadni az
értelmes politikai cselekvésbe vetett hitet.
A politikusi beszéd szándéka szerint tett, amivel a szónok hatalmi
pozíciójától függetlenül
befolyásolni igyekszik az eseményeket.
A Fidesz elnöke először 1999-ben elmondott országértékelésével nemcsak saját
maga, illetve a polgári oldal számára teremtett hagyományt, hanem jó ideje
az ellenoldal cselekvésére is hatást gyakorol.
Így eshetett meg, hogy a hivatalban lévő miniszterelnök kizárólag gyűlölt
riválisa órájához volt
hajlandó igazítani a piaci szereplők által régóta sürgetett bejelentését
arról,
hogy kit javasol a Magyar Nemzeti Bank következő elnökének.
Ügyes - csettintett nyilván sok, a politikát pusztán pillanatnyi érdekeket
szolgáló kommunikációs trükkök sorozataként felfogó "szakember".
De ha belegondolunk, inkább a szánalmas és infantilis jelzőket kell
aggatnunk az eljárásra,
ami olyan stílustalanság, mint amikor a kormányfő büszkén saját magára
voksol a parlamentben
a róla döntő bizalmi szavazáson.
Mindez azt is megmagyarázza, miért nem mérce Orbán Viktor számára Gyurcsány
Ferenc.
A baloldal vezérét nem azért támadja, hazugozza le, mert úgymond nem képes
feldolgozni az áprilisi
választási vereséget, hanem mert a hivatalban lévő miniszterelnök az
autoritás, a tiszteletre méltóság nélküli hatalom szimbólumává lett, akinek
ráadásul még használható cselekvési terve sincs a kormánya által okozott
válság feloldására.
Az eddigi országértékelésekre kevéssé jellemzően az ellenzék vezetője szólt
a Fideszről is,
persze nem úgy, ahogy azt a véleménydeformáló médiaértelmiség elvárta volna.
Szavaiból arra lehet következtetni, hogy az ellenzék kész megújulni,
túllépni rossz beidegződésein (önbizalomhiány, vesztestudat).
Egyébként komikus a jobboldal válságáról szóló elemzői véleményeket
hallgatni akkor, amikor a baloldali identitást megroppantó kormánypolitika
éppen mélypontra taszítja a szocialisták támogatottságát.
Orbán Viktor a baloldali tábor identitásválságát igyekezett tovább
mélyíteni, amikor példátlan módon
közvetlenül az MSZP törzsszavazóihoz fordult.
Tovább értelmezte az új többség fogalmát is, érzékeltetve, hogy a kormány
hitelvesztése ellenére
nem lesz könnyű feladat pártjának ezen új többség bizalmát tartósan
elnyernie.
Részletesen kimunkált, alternatív programmal most sem állt elő (miért is
kellett volna?),
amiért nyilván megkapja majd ellenfelei kritikáját,
de a Fideszt hangsúlyozottan kormányképes erőként ábrázolta, amely
rendelkezik az ahhoz szükséges tapasztalattal és politikusi gárdával, hogy
bármikor rá lehessen bízni az ország sorsát.
Az ellenzék vezetője a kormányról szólva radikális retorikát használt
("fizessenek a hazugok!"), miközben ügyelt arra, hogy egyetlen, a hatalom
által egyébként naponta megalázott választói csoportot se riasszon el.
A koalíció mélyrepülése történelmi esélyt kínál a Fidesz számára, ahhoz
azonban, hogy ezzel élni tudjon,
arra is szükség lesz, hogy a politikája elvi alapjait rögzítő, egyenesen
fogalmazó országértékelő
beszédet a tettek hitelesítsék.
JobbINFO Extra: http://jobbinfo.tvn.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-02-17 16:21:35, szombat
|
| |
| |
"Gyurcsány Ferenc bármilyen lépésre képes"
2007. február 16. 07:59
"Feltűnő időbeli összefüggés van Szilvásy György terrorfenyegetésről szóló immáron sokadik bejelentése",
illetve a rendőrség Teve utcai székháza elleni támadás között - fogalmazott Kövér László.
A politikus közölte: Gyurcsány Ferenc és a kormánykoalíció,
"október 23-a után egészen nyilvánvalóan mondható ez, bármilyen lépésre képes".
A Fidesz Országos Választmányának elnöke az InfoRádió Aréna című műsorában a rendőrség Teve utcai székházánál történt lövöldözés kapcsán kijelentette: nagyon reméli, hogy a rendőrség mihamarabb
elfogja a tettest és kiderül, mi volt az elkövető motivációja.
Kövér László ugyanakkor úgy vélte: felvetődnek kételyek az akció komolyságával kapcsolatban.
"Feltűnő időbeli összefüggés van Szilvásy György terrorfenyegetésről szóló immáron sokadik bejelentése,
illetve egy olyan géppisztolysorozat között, aminek teljesen nyilvánvalóan a provokáció volt az elkövető célja. Éjjel fél egykor egy kihalt városban egy üres székház hatodik, nyolcadik emeletére lövéseket leadni
- ennek csak a figyelemfelkeltés lehet a célja" - jelentette ki.
Szilvásy György és a kézi vezérlés
Az Orbán-kormány titkosszolgálatokért felelős tárca nélküli minisztere a titkosszolgálatok
esetleges részvételéről úgy fogalmazott:
"ezelőtt néhány évvel még elképzelhetetlennek tartottam volna, ma már azonban sajnálatos módon teljesen elképzelhetőnek tartom, ugyanis sokadik esetnek voltunk a szemtanúi, amikor a kormánypártok - elsősorban az MSZP - nyilvánvalóan politikai eszközként használta a nemzetbiztonsági szolgálatokat.
Olyan nyilatkozatokra késztették korábban a Nemzetbiztonsági Hivatalt, ami a politikába történő
nyilvánvaló beavatkozást jelentett."
"Szilvásy György már akkor kézi vezérléssel irányította, raportra rendelte a nemzetbiztonsági szolgálatok
vezetőit, amikor az előző Gyurcsány-kormány idején még 'csak' kabinetfőnöke volt Gyurcsány Ferencnek,
nem pedig a szolgálatok irányításával megbízott minisztere" - mondta Kövér László.
Gyurcsány Ferenc "bármilyen lépésre képes"
A politikus hozzátette: "ha ehhez még hozzáveszem a magán-titkosszolgálatokat, amelyek szintén az MSZP-hez közeli gazdasági érdekkörbe sorolhatók, akkor azt gondolom, egy kétségbeesett politikus,
mint amilyen Gyurcsány Ferenc, akinek szűkül a mozgástere, fogy a levegője, egy kétségbeesett
kormánykoalíció, az sajnos október 23-a után egészen nyilvánvalóan mondható ez, bármilyen lépésre képes".
"Először kerülnek elő éleslőszerek ebben az érdekes játszmában, amiben a magyar társadalom többsége és az ellenzék is statisztaszerepre van kárhoztatva" - mondta Kövér László, aki a Nemzetbiztonsági Hivatal éves jelentéseire hivatkozva kijelentette: a magyarországi szélsőséges csoportok összlétszáma
alig éri el a 2-3000 főt, akik több, néha rivalizáló csoportra oszlanak, számottevő anyagi bázis nélkül.
Követhetetlen viszonyok a Nemzetbiztonsági Hivatalnál
A Fidesz Országos Választmányának elnöke elmondta:
ma "semmi sem indokolja, hogy valóságos fenyegetésről beszéljünk.
Ha egy új erőről van szó, az lehet magyarázat, de erre eddig semmilyen bizonyíték nem volt".
"Olyan fluktuáció zajlik a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetésében a második vezetői szinten, ami nyomon-követhetetlenné teszi számunkra azt, hogy ott kik, milyen politikai háttérrel mit csinálnak.
Úgy látom, hogy már Galambos Lajos sem feltétlenül ura annak a szolgálatnak, amit névleg ma még ő vezet" - közölte Kövér László az InfoRádióban.
inforadio.hu - fidesz.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-02-17 14:24:31, szombat
|
| |
| |
Navracsics: Nincs reális esély arra, hogy megbukjon a kormány
2007. február 17., szombat 11:41
A Fidesz frakcióvezetője nem lát reális esélyt arra, hogy 2010 előtt előrehozott választások legyenek. Navracsics Tibor az Inforádióban úgy vélte, arra sem lát lehetőséget, hogy Gyurcsány Ferenc megbukjon a következő országgyűlési választások előtt.
Az ellenzéki politikus szerint az MSZP és az SZDSZ sokszor a demokráciában szokatlan eszközöket is megragad azért, hogy minél tovább életben tartsa a jelenlegi kormányt.
Példaként említette, hogy a Kossuth téri kordonbontás után rögtön nemzetbiztonsági kockázattal indokolták a kerítés létjogosultságát. Navracsics Tibor gyanúsnak tartja azt is, hogy a kormány felfegyverkezett emberekről beszélt, majd valakik rálőttek a Teve utca rendőrpalotára.
MR
IDEJE VAN A SZÓLÁSNAK!
I.
1956 december 28-án tette közzé a Magyar Írók Szövetsége a "Gond és Hitvallás" című nyilatkozatát. A nevezetes, fél évszázados évforduló mellett a mai véleményformáló értelmiség - legyenek '56 akár méltó, akár méltatlan örökösei - szó nélkül elment. Az elődök bátorságából erőt merítve, a társadalmunkat napjainkban fenyegető veszélyek láttán, s az Írás intő szavára hallgatva - "Ideje van a hallgatásnak és ideje a szólásnak"1 - viszont úgy érzem, hogy most nem hallgathatok. Műfaját tekintve megszólalásom számvetés. Hogyan jutottunk idáig, a rendszerváltás után tizenhét évvel, amikor ismét "álmodik a nyomor", és a magyar társadalmat egyre feszültebb légkör, bénító kiábrándultság, sebzett indulatoskodás jellemzi? Ezekre a kérdésekre keresem a választ, s a magam, és korábbi harcostársaim felelősségét.
A legelső feladat annak kimondása, hogy: nem ezt akartuk! Be kell látnunk, hogy a rendszerátalakulás eddigi teljesítménye - a rövid periódusú részeredmények ellenére - lesújtó. Az öt éve meghirdetett "jóléti rendszerváltás" programja megbukott. Az életszínvonal csökken. Kísérő jelenségei (a teljesség igénye nélkül): a kirívó vagyoni egyenlőtlenségek, a korrupció terjedése. A gazdasági hatalom egyre kevesebbek kezében összpontosul. A magyar áru kiszorul a magyar piacról. A tömegközlekedés, a mezőgazdaság, a közoktatás, az egészségügy helyzete kaotikus. A munka értéke devalválódik, egyre többen tengődnek segélyekből, a munkanélküliség riasztó méreteket ölt. A társadalom elöregedése, a demográfiai helyzet katasztrofális folyamatokat és jövőt vetít előre.
A társadalom összetartó ereje gyengül, amely meg tudná akadályozni az előző nemzedékek szorgos munkája által hozott értékek széthordását. A szabad rablás, a másik ember becsapása a rendszerváltás szinonimájává kezd válni. A közösségi vagyon - kevés kivételtől eltekintve - ebek harmincadjára jutott. Nagy része egyszerűen eltűnt, az állam pedig tehetetlenül vergődik az adósságokban. Tekintélye és intézményei súlyos rombolásoknak van kitéve. Jelenlegi vezetői hatalmuk megtartása érdekében, a demokrácia szellemét és betűjét megcsúfolva, önző politikai előnyökért megtévesztették a társadalmat - mindezt be is vallották. Így alakulhatott ki az a helyzet, amelyet legtalálóbban a közmondássá vált bibliai példázat fejez ki: ha vak vezet világtalant, mindketten a verembe esnek.
II.
Az 1990-es évek elején még voltak - a társadalom nagy többsége által támogatott - közös célok: többek között a szociális piacgazdaságra való átállás, az ország csatlakozása a nyugati védelmi és gazdasági rendszerekhez, a határon túl élő magyarok sorsának jobbra fordulásáért érzett közös felelősség, az ország természeti kincseinek, szépségeinek ésszerű kiaknázása és védelme stb. Sajnálatos, hogy éppen a határokon átívelő nemzeti összetartás kérdésében polarizálódtak az ellentétek a legvégzetesebben. A 2004. december 5-i népszavazás kudarca mutatta meg a legjobban, hogy - az európai integráció adta lehetőségeket figyelmen kívül hagyva -az anyagi önzés a nemzeti szolidaritást is háttérbe szoríthatja.
A társadalom az elmúlt tizenhét évet állandó lélektani háborúként volt kénytelen elviselni. Lélektani háborút pedig rendszerint az értelmiség különböző csoportjai vívnak egymással. Az ő kezükben vannak azok az eszközök - mindenek előtt a média lehetőségei - amelyekkel csatáikat megvívhatják. Tanulságos ebből a szempontból az úgynevezett ügynöktörvény másfél évtizedes kudarc-sorozata.
1990-ben társadalmi méretű tömegigény nem mutatkozott az ügynökkérdés tisztázására. Ezt a körülményt az "ancien régime" emberei kiváló érzékkel jól ki is használták. A korábbi hatalom képviselői, különösen a sajtóra specializálódott csoportjai, a rabtartók és a beszervezők, a 1990-es évek elején boszorkányüldözés rémével riogatták a társadalmat és szabotálták az igazságtételt.
Egy bő évtized után fordult a kocka. A régi nomenklatúra támadásba ment át. Szigorúan titkos ügynökből nemzeti hőst lehetett faragni, aki Moszkvával szemben védte a magyar érdekeket, a régebbi középosztály megzsarolt tagjait pedig bűnbakokká lehetett kiáltani. S ez a színjáték játszódik le immár másfél évtizede egyes ügyek elaltatásával, vagy időnként egy-egy kiragadott személy pellengérre állításával, de sohasem az igazság feltárásának, az ördögi gépezet, és annak működése bemutatásának a szándékával.
Napjainkban a teljes elvtelenség korszaka dívik. Akik húsz évvel ezelőtt még ki merték mondani, hogy az államadósság növekedése miatt az ország a lejtőre jutott - tisztelet a kivételnek -, az állam újabb eladósodásáról most hallgattak. Sőt, úton-útfélen hangoztatták, hogy a gazdaság jól teljesít, "dübörög". A nagy ködösítés - a konvergencia-program elfogadása ellenére - tovább folytatódik, a bizonyítvány újabb magyarázgatásával, szerecsenmosdatással együtt.
Ehhez a gátlástalan hatalmi arroganciához új erkölcsi mércét "az igazság nem minden részletének a kimondása", vagy "a valóság nem teljes feltárása" "teóriáját" is kellett kitalálni. A rendszerváltás felemásságának a válsága, a ferdítések, az ide-oda történő hazudozások miatti legitimációs krízis jelei már korábban látszottak, de mára a mindennapok részeivé váltak. S ezért a válságért az értelmiség (ki kisebb, ki nagyobb mértékben) rendkívüli módon felelős.
III.
Itt kell szólnom a magam és mindazok felelősségéről is, akik 1990-94, illetve 1998-2002 között részt vettek az ország kormányzásában. Hol és mikor lett volna reális lehetőség jobb politika megvalósítására?
Ilyen terület lehetett volna a médiaviszonyok átalakítása, a demokratikus társadalmakra jellemző plurális, kiegyensúlyozott médiastruktúra létrehozása, még a rendszerváltás hajnalán. 1989 nyarán, a közjogi, politikai megállapodások keretében kellett volna ezt a kérdést is rendezni, mert később - kétharmados törvényről lévén szó - erre jogi lehetőség már nem volt. A későbbi, a társadalmi folyamatokra gyakorolt rendkívül negatív hatását (s most politikai elvbarátaim nevében is szólok), nem ismertük fel a maga idejében és teljes nagyságában. Sajnáljuk.
A rendszerváltás felemássága az új személyek kiválasztásában is megmutatkozott. A legtehetségesebbek vagy legélelmesebbek a magánszférában találtak maguknak jól jövedelmező posztokat.
Helyükre gyakran szerény képességű emberek kerültek. Minden kormányváltozás indokolatlan és nagyarányú személycserékkel járt együtt, azért mert a vezetői posztok betöltésében elsősorban nem a rátermettség, hanem a párthűség lett a legfőbb szempont.
A főváros és a vidék közötti aránytalanság felszámolása helyett - egy-két kiemelkedő vidéki nagyvárost leszámítva - nőtt a különbség. A vidéki kulturális és tudományos intézményi hálózatnak a jelenlegi állapotoknál sokkal korszerűbb kiépítésére lett volna szükség. Kulturális felemelkedés és területfejlesztés nem kapcsolódott szerves módon egymásba. A mezőgazdaságból élők helyzete évről-évre nehezedett. Ennek egyik oka az Európai Unió versenyelőnye volt, de az agrártárca hazai vezetése sem állt sok esetben hivatása magaslatán.
A felsoroltak (a példák száma növelhető) csak részben adnak feleletet a társadalmi kohézió gyengülésére, s nem nyújtanak magyarázatot arra, hogy miért lehet oly eredményesen másokat - egész közösségeket - rászedni, fondorlattal megkárosítani. A valódi ok másban keresendő. Az erkölcsi mélyrepülés a kimondott hamis szó polgárjogra emelése, elfogadottá válása miatt következett be.
Noha látszatra az állami adminisztráció így vagy úgy, de működik, a magyar demokrácia intézményei tagoltságát illetően magas szintűnek tekinthető, az ellenőrzési mechanizmusok mégsem működnek megfelelően. Okai: a végrehajtó hatalomtól független ellenőrzési szervek jogosítványai gyengék, a visszaélések is csak nagyon kevés esetben válnak nyilvánvalóvá. Szankciók alkalmazására pedig csak egészen kivételes esetekben kerül sor. Ugyan mennyit érhet az a demokrácia, amelyben éppen az ellenőrzési funkciók nem működnek megfelelően?
IV.
Az itt leírtakból következik, és ki kell mondani, hogy a magyar demokrácia - parlamentáris intézményi keretei ellenére - látszatdemokrácia. A helyzet fonákságát mutatja, hogy ezt az igazságot csak magányos szemlélők mondhatják ki, akiknek retorzióktól (már) nem kell tartaniuk, akiknek már nem árt, ha rájuk sütik a szégyenbélyeget: szélsőséges! Ez a fajta kiátkozás nagyon is beszédes, és szoros összhangban áll Illyés Gyula "Egy mondat a zsarnokságról" című verse utolsó soraival.2 Az új típusú szellemi zsarnokság, a látszatdemokrácia felkent papjai mondják meg, hogy kik voltunk és vagyunk. Mennyit érünk. Ők a hivatásos és megfellebbezhetetlen minősítők. Úgy manipulálják a közvéleményt, hogy még haló porunkkal is nekik (a szellemi zsarnokság korifeusainak) kelljen szolgálnunk.
A mögöttünk hagyott öt választási ciklus egyik legkiábrándítóbb jelensége az úgynevezett "szélsőjobboldali veszéllyel" való állandó riogatás volt, és az ultimátumszerű szüntelen felszólítás az attól való elhatárolódásra. A nyugati demokráciákban is bevett gyakorlat, hogy egyes baloldali pártok titokban a szélsőjobboldali erőket támogatják, azért hogy a jobboldalt megosszák, s így jussanak hatalomra. (Az ilyen és hasonló esetek ellenkezője is előfordul.) A fiatal demokráciákban ez a fajta manőver azért életveszélyes, mert addig kiáltanak farkast, amíg az valóban fel nem tűnik. Tanulságos, hogy az Antall-kormány első öt hónapjában e téren hány provokáció történt, A "Kéri Kálmán-ügy", a "Hanákné-ügy", a "hordó-ügy". "Katolikusok jobbra, zsidók balra", (Ferge Zsuzsa interjúja a 168 órának, stb.), amelyek a későbbiek folyamán teljesen jelentéktelen eseményeknek bizonyultak (ki emlékezik már rájuk?) de arra alkalmasak voltak, hogy a bizalmatlanság légkörét terjesszék, s mérgezzék a közéletet.
E riogatás egyik csúcspontja a "Bácsfi Diana-ügy" volt, amikor a "főszereplő", egy közönséges pszichiátriai problémákkal megterhelt nőszemély felbukkanása következtében a baloldal ezreket mozgósított az utcán (akkor az utcai politizálás elfogadott és üdvözlendő volt), azért hogy elítéljék a "nyilas veszélyt". A parlamentben baloldali képviselők felszólították a FIDESZ-t, hogy határolódjanak el a nyilasoktól és ítéljék el őket. (Lélektani szempontból is nagyon tanulságos a parlamenti napló ide vonatkozó lapjait tanulmányozni.) Alapvető, elvi kérdés, hogy a tudatos provokációval szemben mi a hatásos ellenszer: az érdemi reagálás, a téma "megvitatása", "kibeszélése", vagy a határozott tiltakozás? Esete válogatja.
A rendszerváltás óta eltelt időszak tényekkel bizonyítható tanulsága, hogy szélsőjobboldali, marginális csoportok (Szabó Albert és köre, a Vér és Becsület tömörülés tagjai) akkor grasszáltak a pesti utcán, amikor a baloldal volt hatalmon, a FIDESZ kormányzása idején ezt büntetlenül nem tehették meg. (E tények fényében - és a jelenlegi helyzetben - még egyértelműbbé válik mindannyiunk közös érdeke: az egyre durvuló verbális szélsőséges megnyilvánulásokat is határozottan el kell ítélni.)
A részrehajló véleményformálás tipikus esete az úgynevezett "turul ügy" kezelése. Amikor Göncz Árpád megkoszorúzta a Bánhida-Tatabányai turul emlékművet, akkor senkinek sem jutott eszébe az államfői koszorúzás ellen tiltakozni. A Nemzetbiztonsági Hivatal jelvényén ott a turulmadár, tiltakozás nem volt eltávolítása érdekében. Ellenben, ha egy önkormányzat turulszobrot állított fel, akkor az már a szélsőjobboldallal való kokettálásnak minősült.
A beteges és eltorzult közélet tipikus jele, ha a közéleti vita majd ezer esztendős szimbólumok használata miatt mérgesedik el, s válik már-már nevetségessé, kabarétréfák témájává. Ebbe a kategóriába sorolandó az árpádsávos zászló miatt felkorbácsolt indulatok túlfűtött és groteszk megnyilvánulása is.
Tény, hogy az eredeti árpádsávos zászló (s nem annak nyilas változata) történelmi zászlóink egyike, amely előtt a közhatalmat gyakorlók - baloldaliak, jobboldaliak egyaránt - esküt tesznek, tehát nincs szó önkényuralmi jelképről, amelyet be kellene tiltani. Az is tény, hogy annak stilizált karszalag-változatát, közepén a nyilaskeresztes jelvénnyel Szálasi hívei, mint magyarosított náci jelképet használták, miközben százezrek halálba küldésében segédkeztek. Harmadik tény, hogy nincs a világon olyan nemzeti (vagy vallási) szimbólum, amelynek égisze alatt ártatlan embereket ne gyilkoltak volna meg, de ettől még használatosak.
Nem bölcs dolog embertelen eszmerendszerek ellen a szimbólumok szintjén polémiába keveredni. Az emberek tudatát mérgező veszélyes (tév)eszmékkel szemben a józan ész, az érvelés eszközeit kell bevetni. A bölcsességnek viszont van egy másik ismérve is, mégpedig a belátás és az önmérséklet erényének a gyakorlása. A társadalom azon tagjaira való tekintettel, akikben egyes zászlók, jelvények félelmet vagy megütközést keltenek, azok viselését, használatát illő kerülni. Mindenkinek csak ajánlani tudom e nemes erény szüntelen gyakorlását.
V.
Hogyan lehet kijutni abból a szellemi és morális zsákutcából, ahová kerültünk? Többek között nemet kell mondani mindarra, ami cinkosság, cinikus összekacsintás vezetők és vezetettek között. Ez utóbbi a pártállami (kádári) idők maradványa.
A leghatározottabban el kell ítélni a nemzeti önbecsülésünket sértő, megalázó és gyalázó megnyilvánulásokat. Nincs helye annak a közéletben, aki az országot (és népét) becsmérli, cédának tekinti, és olyan alpári jelzővel illeti, amellyel a prostituáltakat szokás jellemezni. Minden országról, így a mi hazánkról is csak tisztelettudóan szabad beszélni, mint ahogyan irodalmunkban, népzenénkben neve említésre kerül ("Ó, én édes hazám, te jó Magyarország, Ki kereszténységnek viseled pajzsát"3, "Siralmas énnékem tetőled megválnom, áldott Magyarország, tőled eltávoznom"4, "Elindultam szép hazámból, Édes kis Magyarországról, Visszanéztem félutamból, Szememből a könny kicsordult" stb.).5
Újra kell kezdeni a bizalom szálainak szövését, ugyanakkor mindazt, ami csalárd, hitvány és az erőszakra épül, el kell utasítani. Érvényt kell szerezni annak a felismerésnek, hogy becstelenséggel alkudozni nem lehet.
Vissza kell szerezni az önbizalmunkat, a jövőbe vetett reményünket. Tapasztaljuk meg az önvizsgálat gyógyító erejét, Zrínyi Miklós tanítása szerint: "Csak jobbítsuk meg önmagunkat, szabjunk más rendet dolgainknak!"6
Végezetül ki kell mondani, hogy Magyarországot a rossz kormányzás juttatta válságba, ebből csak egy új kormány, egy új politika tudja kivezetni.
Fasang Árpád, korábbi UNESCO-nagykövet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-02-17 13:03:56, szombat
|
| |
| |
Kóka János tízmillióért vett jegyet a bécsi operabálra
2007. február 15. 0:06 Magyar Nemzet
Egyik operabálból a másikba jár a napokban Kóka János gazdasági miniszter, aki a szombati budapesti esemény után ma a bécsi elitnek mutathatja meg másfél millió forintos arany karóráját. Az SZDSZ elnökjelöltjét az országos megszorítások idején az sem riasztja el, hogy a belépődíj tízmillió forint.
Kóka János (SZDSZ) gazdasági miniszter a hírek szerint részt vesz a ma esti bécsi operabálon. Az esemény hivatalos honlapján az olvasható: János Kóka "Wirtschaftsminister" az ötödik páholyban foglal majd helyet Mohamed Bin Assa al Jaber sejkkel együtt. A szabad demokraták elnöki pozíciójára aspiráló politikusnak az sem jelent gondot, hogy a belépődíj egy fő részére nem kevesebb, mint 36 800 euróba, vagyis körülbelül 9,4 millió forintba kerül. Feltehetőleg Kóka magával viszi majd kedvesét is - mint ahogy a szombati budapesti operabálon is együtt mulattak -, így közel 20 millió forintot szórakozhat el egy este alatt a magyar milliárdosok listáján is előkelő helyen álló miniszter.
A bécsi operabál tízmilliós belépődíjához képest a szombati budapesti mulatság költsége aprópénz lehetett a politikusnak, hiszen itt a legdrágább jegy is "csak" 288 ezer forint volt.
A budapesti bál idején az Andrássy úton tiltakoztak azok, akik szerint a méregdrága belépőjegyek, a több százezer forintos báli ruhák és az egész felhajtás felesleges fényűzés egy olyan világban, ahol egyre nagyobb a szakadék szegények és gazdagok között. Úgy tűnik, a gazdasági miniszter nem osztja a tiltakozók véleményét; erre utal, hogy az osztrák fővárosban is részt vesz a "felesleges fényűzésben".
Szerettük volna megkérdezni Kóka Jánostól, egyedül vagy párjával együtt jelenik-e meg a bécsi operabálon, illetve nem gondolja-e, hogy a súlyos megszorítások időszakában rosszul veszi ki magát, ha a gazdasági miniszter sok millió forintért mulat egy operabálon, de lapzártánkig nem kaptunk választ kérdéseinkre.
Kóka korábban sem szégyellte vagyonát, és mindig büszkén vallott kedves értéktárgyairól. Például 2004-es gazdasági miniszteri kinevezése után a Playboynak adott interjúban másfél millió forintos arany karórájáról és negyven darabból álló öltönygarnitúrájáról értekezett. Igaz, hírhedt helikopterétől időközben megvált, de újabban a Normafánál épülő luxusvillája szolgáltat témát a sajtónak. Kiderült, a költségek leírása végett családi vállalkozása mögé bújva építi föl a 600-660 négyzetméteres házat, amely elkészülte után becslések szerint 300 millió forintot érhet. Ráadásul magát az ingatlant a miniszter nem tüntette föl a vagyonnyilatkozatában.
Amint arról a napokban beszámoltunk, Kóka János volt cége, a Meditcom Orvosi Informatikai és Szolgáltató Kft. értékesíti a vizitdíj-automaták szoftverét. A szabad demokrata politikus 2004 októberéig volt résztulajdonosa a Meditcomnak, és csak miniszteri kinevezése után hagyta ott a társaságot.
Emlékezetes, 2003 februárjában Kiss Elemérnek, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek azért kellett távoznia a kormányból, mert kiderült, hogy a nevét viselő ügyvédi iroda több állami megbízást kapott. Medgyessy Péter akkori miniszterelnök a döntést azzal magyarázta: a politikusoknak az erkölcs és a jog szabályai közül mindig a szigorúbbat kell választaniuk, és nem fogja eltűrni, hogy kormánya egyetlen tagjára is a korrupció leghalványabb árnyéka vetülhessen. Ez az elv a Gyurcsány-kormány idején már nem érvényesült.
Kóka János nemcsak vagyona, vitatott cégügyei és urizáló allűrjei miatt kerül olykor a címlapokra, hanem botrányos kijelentései miatt is. Nagy vihart kavart tavaly, amikor a rögtönzésszerű leépítési stílusát bíráló kárvallott beosztottjainak nemes egyszerűséggel azt mondta: a mocsár lecsapolásakor a békákat nem szokták megkérdezni. 2005-ben a tudományos élet szereplőit bőszítette föl, amikor azt közölte: "A földdel kellene egyenlővé tenni az MTA versenyképességet közvetlenül nem szolgáló területeit." Talán ezeknél is ismertebb a Kóka által hangoztatott "Magyarország, a pannon puma" vagy a "dübörög a gazdaság" szlogen. A dübörgő gazdaság vízióját a Kóka által vezetett Gazdasági és Közlekedési Minisztérium sok száz millió forintos reklámkampánnyal próbálta elhitetni az emberekkel, miközben a valóság ennek éppen az ellenkezőjét mutatta. Debreczeni József könyvéből - amelyet a regnáló miniszterelnökről, Gyurcsány Ferencről írt - az is kiderül, hogy a "dübörgő gazdaság" ötlete Kókától származik, aki ezt az ellenzék provokálására kívánta használni a kampányban. A tárca újabban sem sajnálja a pénzt az önreklámozásra: mint azt megírtuk, az elkövetkező hónapokban bruttó 300 millió forintot fordítanak médiafelület-vásárlásra, kommunikációs üzeneteik továbbítására.
Tudósítás kis hibával. A kormány közeli és általában jól értesült Népszabadság már januárban beszámolt a bécsi operabál előkészületeiről, és arról, hogy a díszvendég a botrányairól ismert szállodalánc-örökösnő, Paris Hilton lesz, arról azonban egyetlen szót sem írtak, hogy egy magyar "híresség", Kóka János is tiszteletét teszi a rendezvényen. A lap tudósítója közölte: az idei évtől a tehetősek is meggondolják, vegyenek-e páholyjegyet, s ezzel támogassák-e a rendezvényt, ugyanis egy váratlan húzással több mint kétszeresére, 16 ezerről 36 800 euróra emelték a belépők árát. A drága jegyár miatt még Hannes Androsch, "a nem éppen vagyontalan üzletember", volt osztrák pénzügyminiszter is elpártolt a báltól, pedig huszonöt éven át kitartott az operabál mellett.
Pilhál Tamás |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-02-17 12:31:52, szombat
|
| |
| |
Félbeszakadt a nemzetbiztonsági és rendészeti bizottság ülése
2007. február 16., péntek 11:11
Félbeszakadt a parlament nemzetbiztonsági és rendészeti bizottságának együttes ülése, amelyen a szakszolgálatok adtak volna tájékoztatást a március 15-ére tervezett szélsőséges akciókról és a teendőkről.
Kalandos körülmények között szakadt félbe a két bizottság tulajdonképpen el sem kezdődött ülése. A szocialista többség ugyanis még napirend előtt megszavazta Keleti György indítványát, miszerint Lázár János, a Honvédelmi és Rendészeti bizottság fideszes elnöke ne vezethesse az ülést.
A javaslat szerint a képviselő részt vett a két héttel ezelőtti kordonbontásban, így az MSZP szerint nem lenne elfogulatlan a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter meghallgatásakor. Fél órás szünet következett, majd a két bizottság ellenzéki elnökei bejelentették, hogy félbeszakítják az ülést, és az alkotmányjogi, illetve a Házbizottsághoz fordulnak, hogy megtudják: a kormánypárti döntés házszabályellenes-e. Lázár János az ügyet a demokrácia lábbal tiprásának nevezte, hiszen mint mondta, nem hogy bíróság nem ítélte el, de rendőrségi eljárás sem indult ellene.
Erre Vadai Ágnes szocialista politikus úgy reagált, hogy a fideszes képviselők két hete elismerték, hogy jogszerûtlenül cselekedtek, amikor felajánlották lemondásukat a mentelmi jogukról. Vadai Ágenes egyébként jelezte: nem érti, miért nem volt kíváncsi a Fidesz a Nemzetbiztonsági Hivatal és a rendőrség konkrét információira a fenyegetettségekkel kapcsolatban, hiszen épp a Fidesz vonja folyamatosan kétségbe a szakminiszter állításait.
Nagyítás! Nagyítás!
Vadai Ágnes
Kövér László
Közben Kövér László felháborodva elhagyta az üléstermet, mondván, ő nem vesz részt a cirkuszban. A fideszes politikus Keleti Györgyöt, a vitát kiváltó indítvány beterjesztőjét egyszerûen bolseviknak és mélyen antidemokratikusnak minősítette.
Nagyítás!
Szilvásy György és Petrétei József
Fotók: Neubauer Rudolf
Ha ülés végül nem is volt, a kormánypárti képviselők meghallgatták Szilvásy György kancelláriaminiszter és Petrétei József rendészeti tárcavezető beszámolóját. Ám mivel ez nyilvános volt, sok újdonságot nem tudhattunk meg. Szilvásy György elmondta: több mint 200 esetben alkalmaztak titkosszolgálati eszközöket a fenyegetésekről szóló mintegy 1500 jelentés elkészítésekor.
A titkosszolgálatokat felügyelő miniszter jelezte: nagyon fontos információik vannak a különböző csoportok készülődéséről és fegyverkezéséről, ám csupán néhány ezer társadalmi támogatottság nélküli szélsőségesről van szó, akiket kordában tarthatnak a hatóságok, ha nem mozgósítja őket valamelyik nagy politikai erő. Erre a fideszes Lázár János később úgy reagált, hogy nem érti, miért nem fogják el a szélsőségeseket. A fegyveres és alkotmányellenes tevékenységnek ugyanis már az előkészítése is súlyos bûncselekmény.
Utcai összecsapások?
Délután a Nemzetbiztonsági Hivatal közölte: a szélsőséges csoportok legfontosabb célja a Kossuth téri kordon lebontása, és a rendőrség megosztása. A Nemzetbiztonsági Hivatal értékelése szerint a szélsőséges szervezetek igyekeznek túllépni korábbi megosztottságukon, és közösen terveznek akciókat, utcai összecsapásokra készülnek. A közlemény szerint például egészpályás vidéki útlezárásokkal kívánnak jelentős rendőri erőt lekötni a szélsőséges csoportok.
Kotsis Márk
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-02-17 12:19:41, szombat
|
| |
| |
Stumpf András,
itthon@hetivalasz.hu
7. évfolyam 7. szám, 2007.02.15
SORVAD A JOGÁLLAM
Előrehozott választásokra, kormányváltásra van szükség Martonyi János szerint, ám kér-dés, miként lehet eltávolítani a Gyurcsány-kabinetet.
Előrehozott választásokra, kormányváltásra van szükség Martonyi János szerint. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke ugyanakkor nem ismer olyan csodafegyvert, amellyel el lehetne távolítani a Gyurcsány-kabinetet.
- Nem sokkal az őszödi beszéd kiszivárgása előtt arról beszélt, hogy tárgyalni kell a kormánnyal. A beszéd után a tárgyalás épp a Fidesz ellenállásán bukott meg. Csalódott?
- Lehet, hogy meglepő, de az őszödi beszédet nem tartom a jelenlegi probléma leglényegesebb elemének. Az ország majd öt éve süllyed erkölcsileg, politikailag, a demokratikus jogállam működése terén és gazdaságilag: a maastrichti kritériumok teljesítésétől egyre távolodunk, az államháztartás katasztrofális helyzetbe került.
- Ezt - mondják odaát - tudták tavaly is, a Fidesz mégis ígéretözönt zúdított a népre.
- Sokan tudtuk, és el is mondtuk. Például a nemzeti bank elnöke is. Mit kapott ezért? Támadásokat, függetlenségének példátlan megnyirbálását. Nem a politikai csatározás a lényeges, de hogy azok vádoljanak, akik így reagálnak a józan helyzetértékelésre, az felháborító. A legnagyobb gondom az elmúlt öt évvel éppen ez: hogy sorvad a jogállam. A kormány folyamatosan megsérti az alkotmányt és a törvényeket, amire a rendszerváltás óta nem volt példa. Nekem ez az igazi dráma, nem az őszödi beszéd.
- Akkor miért akart tárgyalni előtte, utána meg már miért nem?
- Annyiban új helyzetet idézett elő a beszéd, hogy miután kiszivárgott, a miniszterelnök elvesztette minden hitelét, ezért abszurdnak tűnt, hogy vele együtt oldjuk meg a válságot. Nekem azonban akkor is az volt a véleményem, hogy nélküle ugyan, de le kell ülni tárgyalni, és létre kell hozni egy szakértői kormányt. Nevezhetnénk nemzeti egységkormánynak vagy nagykoalíciónak is. Egy ilyen javaslat után nevetséges arról beszélni, hogy az ellenzék áll az ország felemelkedésének útjában, s nem hajlandó a nagy megbékélésre.
- Akkor a Fidesz lemondott az előrehozott választások lehetőségéről. Múlt héten viszont ön vetette föl, hogy erre van szükség. Ez nem kapkodás?
- Megváltozott a helyzet. Pontosabban a baj az, hogy nem változott semmi, öt hónapja tovább süllyed az ország, sőt, már inkább zuhan.
- Az államháztartási hiány nem.
- Ez az egyetlen probléma, amely talán rendeződhet, kérdés persze, milyen áron. Az erkölcsi és politikai hitelvesztés azonban tovább nő, a jogállamiság roncsolódását pedig aligha jelképezi jobban bármi a Kossuth téri vasrácsnál. Megtestesíti a figyelmen kívül hagyott jogszabályokat, az arroganciát, a hatalomnak azt a dölyfét, amit én csak a nyolcvanas évek előtt érzékeltem. Annak a lehetőségét is elvették hónapokig, hogy a bírósághoz lehessen fordulni, a játék arra ment ki, hogy még jogorvoslattal se lehessen élni. Márpedig a jogállamnak vannak tartalmi és eljárási elemei, és ezek egyformán fontosak.
- Az 1989 előtti időket említi negatív példaként, holott 1988 tavaszán ön is belépett az MSZMP-be, úgyhogy a baloldal most - Pozsgay Imre mellett - örömest mutogat önre, ha Orbán Viktor épp antikommunista beszédet mond.
- Tisztelem Pozsgay Imrét, egyike azon keveseknek, akik személyes kockázatot is vállaltak a rendszerváltozás folyamatában. "Ne foglalkozzál te a Pozsgayval, az egy Nagy Imre" - még ilyet is hallottam valakitől 1987-ben. Az én 1988-as párttagságomat mégsem hasonlítanám az ő múltjához. Akkor számomra úgy tűnt, hogy az ember belülről ráerősíthet a változás folyamatára, gyorsabban célt érhetünk. Utólag látszik: nem volt bölcs döntés, főleg, hogy huszonöt évig kibírtam párttagsági nélkül. Volt kommunistának beállítani engem azért elég tréfás, és nem hiszem, hogy magyarázkodnom kellene. Tehát fenntartom azt az állításomat, hogy az átgondolatlanságnak és a hatalmi dölyfnek ez a mai elegye az elmúlt rendszer jellemzője volt. Épp ezért nem érdekelnek a pártok, a pártvezetők, a pártokon belüli viták, publicisztikák. Az ország bajban van, és ebből ki kell húzni. Lassan ezt mondja szinte mindenki, hiszen mindenkiben van demokratikus ösztön és nemzeti összetartozási érzés.
- Biztos ebben? Nem csak jobboldali légvár ez?
- El fogunk jutni egy ponthoz, amikor az emberek túlnyomó része azt mondja, hogy ebből elég. Egyvalami azonban mindennél fontosabb: bármi történjék, maradjunk az alkotmány keretei között.
- Van ötlete, hogy alkotmányosan, radikális eszközök bevetése nélkül hogyan lehetne elérni a kormányváltást?
- A radikalizmus, akár annak jobboldali, akár baloldali válfajáról van szó, a legtávolabb áll tőlem. Nem marad más: a hatalomnak be kell látnia, hogy neki is jobb, ha ezt a helyzetet megváltoztatjuk. A kormány le tud mondani, új választásokat ki lehet írni, tehát a keretek adottak.
- A héten Orbán Viktor évértékelőjének házigazdája lesz. Jól sejtjük, hogy a pártelnöktől is hasonló javaslatokat várhatunk?
- A levegőben van a kormány lemondása, a parlament feloszlatása, ez nem vitás.
- Megengedheti magának a jobboldal egy elvetélt szakértőikormány-, valamint ultimátumkísérlet után, hogy megint erőtlen követeléseket fogalmazzon meg?
- Úgy is felvethető a kérdés: az ellenzék megteheti-e, hogy ilyen helyzetben semmit sem mond? Akkor rögtön az jön, hogy Orbán Viktor eltűnt, nincs mit mondania.
- Úgy fest, ha passzív, gyakorta növekszik a saját- és pártja népszerűsége.
- Na, ez az, amivel én nem foglalkozom. Az viszont, hogy a kormány nem mond le magától, nem jelenti azt, hogy az ellenfél ne követelhetné a távozását. Rengeteg példa van rá, hogy kormányok ezt belátták, mert tudták, hogy előrehozott választásokkal maguk is jobban járnak.
- Tényleg hisz ebben? Tavaly sem jött be.
FOLYTATÁS:
A CIKK TELJES TERJEDELMÉBEN A HETI VÁLASZ NYOMTATOTT LAPSZÁMÁBAN, A 14-15. OLDALON OLVASHATÓ. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-02-17 10:16:52, szombat
|
| |
| |
Elbukott Gergényi betiltó határozata
2007. február 17. 2:00 Borsodi Attila - Magyar Nemzet
A Fővárosi Bíróság (FB) Közigazgatási Kollégiuma hatályon kívül helyezte Gergényi Péter határozatát, amelyben megtiltotta, hogy a XVI. kerületi Nemzeti Klub a 3-as számú főúton kormányellenes forgalomlassító megmozdulást tartson. A szervezet így tüntethet.
Február 12-én bejelentéssel fordult Budapest XVI. Kerületi Rendőrkapitánysághoz a Nemzeti Klub. A szervezet azt közölte a hatósággal, hogy 2007. február 17-én és 24-én, 10 és 14 óra között az országos akcióhoz csatlakozva, a 3-as főúton, a Budapest táblák közelében, az egyik sávban forgalomlassító tüntetést kíván szervezni. Egy nappal később Gergényi Péter, Budapest rendőrfőkapitánya a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény felhatalmazása alapján határozatában megtiltotta, hogy a kerületi Nemzeti Klub a megjelölt időben és helyszínen nyílt forgalomlassító megmozdulást tartson. Gergényi határozatában többek között arra hivatkozott, hogy a rendezvény komoly fennakadást okozhatna a közlekedésben, a tervezett lezárás miatt szüneteltetni kellene a közelben található Flór Ferenc Kórház sürgősségi ellátását, valamint a tüntetés ellehetetlenítené a vonzáskörzetben található ipari parkok, ipari létesítmények készáruellátását és alapanyag-beszállítását.
Szabadfi Antal, a kerületi Nemzeti Klub vezetője a tiltó határozat ellen keresetet nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz. Az FB Közigazgatási Kollégiuma nekik adott igazat, s február 15-i végzésében Budapest rendőrfőkapitányának határozatát hatályon kívül helyezte. A bíróság szerint a felülvizsgálni kért ügyben a gyülekezés és a mozgás szabadsága egyidejűleg érvényesíthető úgy is, hogy egyik alapjog korlátozása sem szükséges. A kerületi Nemzeti Klub így ma is és egy hét múlva is tüntethet.
Lomnici érdemi választ ad. Lomnici Zoltán érdemi választ ad Petrétei Józsefnek a büntető törvénykönyv rendőrök védelmét célzó módosításához tőle is támogatást kérő levelére, de egyelőre még nem ismeri a levél tartalmát. "A jogalkotási törvény alapján a Legfelsőbb Bíróság elnöke jogosult minden olyan jogszabályt véleményezni, amely a bíróságok működését érintheti. A büntető törvénykönyv tipikusan ilyen. Tehát mindenképpen érdemi választ fogok adni" - közölte Lomnici Zoltán.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-02-17 10:13:38, szombat
|
| |
| |
Petrétei nem akar külső megfigyelőket hívni
Az igazságügyi és rendészeti miniszter szerint a szemlélődők nem vették
kellően komolyan a rendőrség felszólítását
2007. február 17. 3:00 Lovas István - Magyar Nemzet
Azt, hogy a március 15-i ünnepre külföldi megfigyelők érkezzenek, sem
megtiltani nem tudom,
de nem is kívánom ide hívni őket - nyilatkozta lapunknak Petrétei József
igazságügyi és rendészeti miniszter.
Az úgynevezett gyermekpornóüggyel kapcsolatban azt mondta,
"az esetlegesen megjelenő változtatási igények módosító indítványokkal
kezelhetők".
További részletek a mai Magyar Nemzet 4. oldalán |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
2007. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
269 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3391
- e Hét: 13658
- e Hónap: 24769
- e Év: 178265
|
|
|
Online
