|
 1/6 oldal 
|
Bejegyzések száma: 50
|
|
|
|
|
|
2008-03-08 23:59:43, szombat
|
| |
| |
Kormánykergetés előtt: komcsi viccgyűjtemény - jelentősen bővítve
2008-03-04. 14:27
Kedves Szerkesztőség!
Kedvenceim a történelmi viccek (normális országban akár az oktatás részét is képezhetnék!), ezért nagyon tetszett az oldalon közzétett olvasói gyűjtés. Úgy láttam, kimaradt közülük néhány gyöngyszem (pl. a híres "Jereváni Rádió" viccek). Ha érdemesnek érzik, pótolják. Lásd alább.
B.
A tanfelügyelő megkérdezi az iskolai látogatáson Mórickától:
- Milyen eredményeket értünk el az ötéves terv idején a burgonyatermesztésben?
- A szovjet mezőgazdaság példamutatásának köszönhetően - darálja Móricka - ma már annyi burgonya terem hazánkban, hogy ha kupacba raknánk, felérne egészen az Isten lábáig...
- Na, de Móricka - szól közbe a tanítónő -, hiszen tudod, hogy nincs Isten!
- Oszt' krumpli van?
Kovács bácsi felszólal a pártaktíván: -Éljen Rákosi. Hatalmas tapsvihar, a bácsika mégegyszer -Éljen Rákosi! Megint hatalmas tapsvihar, erre már idegesen a bácsika: - Az Isten szerelmére, hagyják már hogy végigmondjam, amit akarok. Éljen Rákosi abból a 180 forintból, amit én kapok.
A pártküldöttség ellátogat az iskolába. Megkérdezik az egyik gyereket:
- Meg tudod mondani, kicsoda Sztálin?
- Sztálin az én apám!
- Nagyon jó - akkor ki a te anyád?
- Az én anyám a drága föld, szülőhazámnak földje, a nagy Szovjetunió!
- Pompás. És mi szeretnél lenni?
- Árva.
- Na, mi volt az iskolában? - kérdezi Mórickát az apja.
- A molyirtásról tanultunk - feleli Móricka.
- És mit tanultatok a molyirtásról?
- Mindenkinek föl kellett állni, tapsolni és kiabálni...
- Mit kiabáltatok?
- Éljen naftalin, éljen naftalin...!
Az ötvenes években egy ifjú munkásírót behívtak az írószövetségbe, ahol a
főtitkár így fogadta:
- Elvtárs, az eddigi tevékenységed alapján úgy határoztunk, hogy egyetemre
küldünk téged...
Az ifjú titán magabiztosan:
- Helyes! És mit kell majd tanítanom?
Brezsnyev meghal és a túlvilágon fölkeresi Szulejmán szultánt:
- Ide figyelj, szultán, szeretnék tőled kérdezni valamit.
- Kérdezz bátran, Leonyid Iljics.
- Tudod, soha nem értettem, miért nem szeretnek minket a magyarok, s ugyanakkor miért vannak meg úgy veletek, holott mi csak négy évtizedig voltunk Magyarországon, ti pedig másfél évszázadig.
- Mert nem jól csináltátok a dolgokat, Leonyid...
- Miben tévedtünk?
- Három dologban. Először is, mi a százötven év alatt egyszer sem mondtuk, hogy ideiglenesen állomásozó török hadsereg van Magyarországon. Másodszor: nem tettük kötelezővé az iskolákban a török nyelvet. Harmadszor pedig a mohácsi vészt nem nyilváníttattuk a magyar felszabadulás ünnepévé.
Hej, te bunkócska...
- Miért van úgy összeszurkálva a párttitkár elvtárs arca?
- Állítólag vasárnap megpróbált késsel-villával enni...
A szocializmus alaptörvénye
- Mi a különbség a létező és a működő szocializmus között?
- A létező szocializmus nem működik. Működő szocializmus nem létezik.
A Jereváni Rádió kérdezz-felelek műsora:
- Mi a kapitalizmus?
- Embernek ember által való kizsákmányolása.
- És mi a szocializmus?
- Embernek állam által való kizsákmányolása.
- Mi a kapitalizmus?
- Embernek ember által való kizsákmányolása.
- És mi a szocializmus?
- A fordítottja.
- Hol tart ma a kapitalizmus?
- A szakadék szélén.
- És a szocializmus?
- Egy lépéssel előtte.
- Mi korunk vezető ideológiája?
- A marxizmus-szenilizmus.
- Mi a különbség a kapitalizmus és a szocializmus között?
- A kapitalizmusban szociális, a szocializmusban kapitális hibákat követnek el.
- Miért építjük a szocializmust?
- Mert még ez is jobb, mint dolgozni.
- Hány szakasza van a szocialista fejlődésnek?
- Kettő. Az elsőt a fejlődés nehézségei jellemzik, a másodikat a nehézségek
fejlődése.
- Kik építik a szocializmust?
- A munkából kiváló dolgozók.
- Lehet-e Svájcban szocializmus?
- Lehet, de minek?
- Mi a disszidálás?
- Békés átmenet a szocializmusból a kapitalizmusba.
- Mi jellemzi a szocialista bort?
- Független a tőkétől.
- Mi történik, ha a Szaharában bevezetik a szocializmust?
- Tíz évig semmi, aztán hiánycikk lesz a homok.
- Mikor lesz atombombája Magyarországnak?
- Ha rádobják.
- És akkor mi történik?
- Eltűnik a város és falu közötti különbség.
- Ki volt a világ három legnagyobb bűvésze?
- Lenin, Gorbacsov és Kádár: Lenin a fehérből vöröset csinált, Gorbacsov a vodkából vizet, Kádár pedig a forintból szart.
Miért a szegfű az MSZP szimbóluma?
Mert a szeghez kalapács kell, a fűhöz pedig sarló.
Korábbi viccadagunk alább található
A közelgő szavazás előjátékaként ebben a bús világban szeretnék egy kis kommunista emlékeztetőt tartani a Kuruc.info olvasóinak, hogy jobb kedvvel tudjanak szavazni menni, meg persze emlékeztetőül, hogy a jelenlegi népirtó kormánynak hol a helye ebben a társadalomban.
Egy kis viccgyűjteménnyel szeretném e borús napon olvasókat felvidítani - írja olvasónk Attila, "az isten ostora" jeligével. Köszönjük szépen!
Bevezető
Aki felnőttként élt Magyarországon az 1948-1988 meg persze az eltelt húsz évben is, az emlékszik rá, hogy ez viccesnek aligha nevezhető periódusa volt országunknak.
A történelmi helyzet hozta ezt magával.
Az orosznak köszönhetően testközelből is megismerhettük Rákosi alatt a sztálinizmust, majd a Kádár-korszakban a marxizmus-leninizmust.
Abszurdabbnál abszurdabb dolgokat tapasztalhatott meg az ember, aki - jobb híján - a túlélésre játszott. Mert minden porcikája tiltakozott a naponként megtapasztalt politikai és kulturális terror miatt.
Tömeges - úgymond társadalmi - méretekben kevés esélye volt a nyílt szembeállásra az erős rendőrségnek és a kegyetlen spicli-hálózatnak köszönhetően, mely elemeiben a mai napig fennáll. Az egyes embert - "tisztelet" a kivételnek - nem sikerült orránál fogva vezetni.
A megalázott, lelkileg összetört egyén nevetni, kacagni akart urain, az elvtársakon. Ez szülte a politikai viccek sokaságát. Mást úgysem tehetett!
Az ügy pikantériáját az jelentette, hogy e szellemes gondolatokat nem volt szabad terjeszteni. Mert nem lehetett kigúnyolni sem a kommunista politikusokat, sem az egypártrendszert. Megtiltották, hogy bárki Leninen, Marxon, netán Kádáron röhögjön.
Sokakat meghurcoltak a rendszert lefitymáló "beköpések" miatt. Nekik, valamint e vissza nem kívánt korszakot kívántam feleleveníteni, hogy közzéteszem a mosolyt fakasztó szomorúságot.
Kívánom, hogy amikor e sorokat olvassák, ne keseregjenek, hanem felszabadultan hahotázzanak, remélve, hogy az 1948-2008 március 15 közötti időszak tényleg a kommunizmus volt. Mert akkor a nehezén már túl vagyunk. És örömmel telten menjünk leszavazni ezt a tetves élősködő parazita, rasszista, magyargyűlölő kormányt!
"TAPSOLJ, KOPASZ, MERT ELVISZ AZ ÁVO!"
A hitetlen rendőr
A körzeti megbízott meglát a falu végén egy cigányasszonyt, aki lószart gyúr tapasztáshoz. A rendőr odamegy, nézi egy ideig, aztán megkérdezi:
- Mi lesz ebből?
- Mi lenne? Húsvéti tojás - somolyog az asszony.
- Ez gyanús! Nem Rákosi elvtársat akarja maga megmintázni?
- Ennyiből?!...
A prímás és a tanácselnök
A cigányprímást egy kis műveltségre oktatja a tanácselnök. Mutat neki egy képet és kérdi, hogy ki ez.
- Rákosi elvtárs - vágja rá a prímás.
Mutatja Gerő képét.
- Ez ki?
- Azt nem ismerem.
Mutatja a másik képet, Farkas Mihályt.
- Azt sem ismerem.
- Hát ez borzasztó! - fakad ki a titkár.
- Ide figyeljen, titkár elvtárs! A Rákosi elvtárs ismeri az én bőgősömet?
- Miért ismerné?
- No látja, ő ismeri az ő bandáját, én meg az én bandámat!
Inkognitóban
Rákosi, hogy állítólagos népszerűségét megtudja, titkon beül egy moziba. Épp pereg a híradó, melyben az augusztus 20-i friss kenyeret adják át neki. Behúzott nyakkal, titkon mosolyogva látja, hogy a mozi közönsége felállva, skandálva, tapsolva mondja: Éljen Rákosi! Éljen Rákosi!
Mire a mellette lévő ember rácsap Rákosi kopasz fejére és rákiált:
- Tapsolj, kopasz, mert elvisz az ÁVO!...
Hegedű és Rákosi-kép
A cigány szökik a határon, nála a hegedű meg egy Rákosi kép. A határőr megkérdi:
- Hová mégy, cigány?
- Nyugatra, muzsikálni.
- Hát a Rákosi-kép minek?
- Ha mégis honvágyam lenne, akkor csak ránézek.
Az utolsó kívánság
Haldoklik a rákoshegyi magyar. Utolsó kívánsága:
- Gyermekeim! Ha meghalok, a Kerepesibe temessetek, Rákosit nem szeretem.
Malőr
A napilap főszerkesztőjét letartóztatja az ÁVH. A kihallgatáson a főszerkesztő megkérdezi:
- Elvtársak, nem értem, miért hoztak be ide, mit vétettem én a párt és Rákosi elvtárs ellen?
- Jobb, ha nem kérdezi! - felelik azok fenyegetően.
- De hát elvtársak, én már az illegális párt tagja voltam, és azóta is töretlen lendülettel építem a népi demokráciát, az újságban rendszeresen közlünk cikkeket Rákosi elvtársról, például a tegnapi számunkban is hírül adtuk, hogy Rákosi elvtárs látogatást tett a minta-sertéstelepen.
- Hát éppen ez az!
- Ezt hogy értik?
- Nézze csak meg a fényképet!
A főszerkesztő megnéz, Rákosi épp egy disznóólban szemléli az állatokat. Aztán a pillantása a képaláírásra esik és elfehéredik, amikor elolvassa: "Rákosi elvtárs a disznók között. Balról a harmadik Rákosi elvtárs."
Rajzos felelet
Az iskolában a gyerekek a Nemzeti dalt tanulják, és rajzos felelet formájában számolnak be.
Feri a táblára rajzol egy kardot és egy láncot, és aláírja: "Fényesebb a láncnál a kard..."
Pisti egy hidat rajzol, alá a patakban mosakodó embereket és ezt írja: "Mit ránk kentek a századok, lemossuk a gyalázatot..."
Janika sok-sok dombot és keresztet: "Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak..."
Mindhárman ötöst kapnak, és jelentkezik a legrosszabb tanuló, Móricka is, majd lerajzolja Rákosi fejét.
A tanár döbbenten kérdezi:
- Hogy kerül Rákosi elvtárs a versbe?!
- Ő a sehonnai bitang ember...
Minek örülnének az emberek?
Rákosi és Gerő autóval mennek a Duna-parton, és a kocsiban beszélgetnek a parasztokról és a munkásokról.
Azt mondja Rákosi:
- Te Ernő, valami olyat kellene csinálni, aminek örülnének az emberek, és jó is lenne a népnek.
Megszólal erre a sofőr:
- Elvtársak, hajtsak a Dunába...?
Feleltet az őrmester
A katonákat az életmentésre oktatja az őrmester, az óra után visszakérdezi az anyagot, hogy lássa, mit tanultak.
- Na, Kovács, mit csinál, ha egy kisfiút lát fuldokolni a vízben?
- Utánaugrok, a tarkójára ütök, és a hajánál fogva kihúzom a vízből.
- Remek. Na, Lakatos, maga mit csinál, ha Rákosi elvtársat látja fuldokolni a vízben?
- Utánaugrok, a tarkójára ütök, és megvárom, amíg kinő a haja.
Kérelem
Rákosi Mátyás országlása idején bemegy a Fővárosi Tanácshoz névváltoztatási kérelemmel egy idősebb parasztember.
- Hogy hívják magát, bátyám?
- Szar Mátyásnak, tisztelettel.
- És mire változtatná a nevét?
- Szar Bélára kérném...
Rákosi Csepelen
Rákosi vadonatúj autójával meglátogatja a csepeli munkásokat.
- Látják - mondja -, a kommunizmusban ilyen autójuk lesz!
- Igen - mondja egy munkás. - Magának személy-, nekünk teher...
Imádkozik a cigány
Egy cigány ballag az országúton, körülnéz, nem lát senkit, letérdel az út menti feszület elé és imádkozik. Hirtelen feltűnik egy autó, megáll, ÁVH-sok szállnak ki belőle, odamennek a cigányhoz.
- Mit csinálsz itt, te cigány? Miért nem dolgozol inkább?
- Rákosi elvtársért imádkoztam, instálom.
- Biztosan imádkoztál te Szálasiért is!
- Imádkoztam, de sajnos fel is akasztották szegényt!
A válasz
Rákosi ellátogat a bolondok házába, ahol az összeterelt betegeknek beszédet tart. Lelkes tapssal jutalmazzák, néhány ember azonban nem nyilvánítja tetszését. Odamegy hozzájuk néhány ÁVH-s és faggatni kezdi őket. Mire az egyik megadja a választ:
- Kérem, mi nem bolondok, hanem ápolók vagyunk.
Megdöglött a disznó!
Rákosi autója egy falu főutcáján elüt egy disznót. Rákosi utasítja a titkárát, hogy derítse ki a tulajdonost, és fizesse ki a kárt. A titkár sorra bekopogtat a közeli házakba, sőt be is megy. Telik-múlik az idő, a titkár nincs sehol. Egyszer csak előjön az egyik udvarból, ahonnan muzsikaszó hallatszik. Rákosi ráförmed:
- Hol a fenében volt ennyi ideig? Mit csinálnak odabenn?
- Elnézést, Rákosi elvtárs, én csak az utasításnak megfelelően jártam el, annyit mondtam, hogy "megdöglött a disznó", mire azonnal csapra vertek egy hordót, és azóta mulatnak.
Császár vagy király?
Két cigány beszélget:
- Tulajdonképpen micsoda Rákosi: császár vagy király?
- Egyik se, hanem fára-jó.
Kitérő válasz
- Elvtárs! Mit ajánl fel Rákosi elvtárs születésnapjára?
- Mit? Nem vagyok én köteles...
Miért ülsz?
Két könyvárus boltos beszélget az ötvenes években a börtönben:
- Te miért ülsz?
- Mert elfelejtettem kidekorálni a kirakatot Rákosi elvtárs születésnapján. És te?
- Én kidekoráltam ugyan, de Lenin meg Sztálin közé raktam Rákosi képét.
- És ez volt a baj?
- Nem. Elfelejtettem a kirakatból kivenni a "Nyomorultak"-at...
Szavazás!
A szavazásról beszélget egy kisgazdapárti és egy Mszp párttag.
Kisgazda: - Tudod, van olyan párttagunk, aki halálos ágyából 41,4 fokos lázzal felkelt, és elment szavazni. Leszavazott, utána hazament, lefeküdt és meghalt.
Mszp párttag: - Az semmi. Az egyik párttagunk a szavazás előtt hónapokkal meghalt. Ennek ellenére elment szavazni, leszavazott, onnan továbbment egy másik szavazóhelyiségbe, ott is leszavazott, aztán egy harmadikba, egy negyedikbe, és talán még most is szavazna, ha a szavazás nem fejeződik be.
Józsi bácsi Budapesten
Józsi bácsi 1952-ben felutazik Budapestre, és mivel legutóbb csak a háború előtt járt ott, nehezen tud eligazodni az új utcanevekkel. Meg is kérdez egy járókelőt:
- Tessék mondani, merre van a Horthy Miklós utca?
- Hű, bácsikám, ne mondjon ilyet, mert ha meghallják, rögtön elviszik! Már nincs Horthy utca, Lenin utca van helyette.
Az öreg tovább mászkál, de csak nem tud eligazodni. Ismét megkérdez egy járókelőt:
- Tessék mondani, merre van a Mussolini tér?
- Megbolondult maga, bátyám! Ilyet ki ne mondjon máskor, mert megütheti a bokáját! Nincs már Mussolini tér, csak Moszkva tér.
Az öreg nagyon el van keseredve, de megy tovább. Ismét megkérdez egy járókelőt.
- Tessék mondani, merre van a Hitler utca?
- Maradjon csendben, öreg, mert baj lesz! Hát hol él maga? Nincs már rég Hitler utca, Vörös Hadsereg utca van.
Szegény Józsi bácsi nagyon elkenődik, és bánatában leül a Duna partján a lépcsőre. Ahogy ott búslakodik, arra megy egy rendőr és megkérdezni:
- Mit csinál itt, bácsikám?
- Nézem a Volgát! - feleli az öreg.
Az ÁVH-s fiú hazalátogat
Államvédelmi akciócsoportos lett a falusi srácból, vérbeli ÁVH-s. Egy nagyobb bevetés után éppen arra mennek hazafelé, ahol a szülei laknak. A fiú hazamegy látogatóba, természetesen talpig fegyverben. Az apja körbeforgatja, úgy nézegeti a fiát.
- Ez igen! Büszke vagyok rád! Mi ez? - mutat a géppisztolyra.
A srác lekapja a válláról a fegyvert, lő egy sorozatot, az udvaron ott marad öt tyúk kinyúlva.
- Ez géppisztoly.
- És ez? - mutat az öreg a kézigránátra.
- Ez? - a fiú leakasztja az övéről, kibiztosítja, odavágja az udvar végén álló budihoz, az a levegőbe repül. - Kézigránát.
- Nagyon derék! - bólogat az öreg. - Kár, hogy szegény anyád ezt nem láthatja.
- Miért, hol van?
- A budiban... vót!
Kérdések
1953-ban fejtágító falugyűlést tartanak. A beszéd után a szónok így szól:
- Elvtársak, várom a kérdéseiket!
- Nekem volna három kérdésem - jelentkezik Kohn bácsi. - Hová lett a hús, hová lett a kenyér és hová lett a bor?
Egy hét múlva ismét falugyűlés, a szónok ismét kérdésekre vár. Jelentkezik Grün bácsi.
- Nekem csak egy kérdésem volna: hová lett a Kohn?...
Fejtágító után
János gazdát több társával együtt a pártbizottságra rendelik. Úgynevezett "fejtágító" szemináriumon vesznek részt. A sok "süket-sóder" elhangzása után az előadó a felmerült kérdésekre válaszol.
- Előadó elvtárs - kérdezi János gazda -, milyen az igazi kapitalizmus?
- Jöjjön ide, János bátyám - szólt az előadó -, nézzen ki az ablakon, mit lát?
- Az előadó elvtárs nagy, fekete kocsiját! - szól az öreg paraszt.
- Na látja, ha egyszer mindenkinek olyan kocsija lesz, mint nekem,akkor lesz kapitalizmus!
János bácsi hazaérkezése után összehívja a falugyűlést.
- No, emberek, én most megmagyarázom maguknak, milyen a kapitalizmus!
Nézzenek ki az ablakom, mit látnak?
- Hát mi nem látunk mást, mint Jankót, a falu bolondját, ahogy szart pucol a zsidó portáján.
Na látják! Ha mindenkinek olyan lesz mint Jankó, akkor lesz itt a kapitalizmus!
Dilemmák
A pártba belépőnek három kérdésre kell megfelelnie:
- Hogyan oldanád meg, elvtárs, a lakáskérdést Magyarországon?
- Kinyitnám a nyugati kaput...küldeném a cigányokat!
- Mit tennél, elvtárs, hogy mindenkinek jusson olcsó hús?
- Becsuknám a keleti kaput... felakasztanám a spekulánsokat!
- És mit tennél, elvtárs, hogy még kevesebben járjanak templomba?
- Hát... Jézust a keresztfával kihoznám, Sztálint meg bevinném...
Az ÁVH vendégszeretete
A cukrász valami olyat mondhatott, ami nem nyerte meg az ÁVH verőlegény tetszését, ezért bekíséri az Andrássy út 60-ba. Ott, a "várószobában" már van néhány "vendég", mindnyájuknak a hátán szaladgál a hideg, mert az egyik szobából félelmetes ordítás hallik.
- Ki ordít ott benn? - kérdi a cukrász az őrtől.
Az ÁVH-s őr barátságosan felvilágosítja:
- Itt mindenkinek alá kell írni bizonyos papírokat, és aki vonakodik, azt mestersége szerint "rábeszélik". Most egy ács van benn, annak a fenekébe ácskapcsot vernek.
- Én cukrász vagyok, akkor nekem kinyalják a fenekem?
- Dehogy maga téved! - vigasztalja az ávós.
Magának a tojásaiból fognak habot verni!
Ki az?
1955. Késő éjjel rémisztő dörömbölés egy pesti bérlakás ajtaján, az alvó férfi felriad, ijedten kisiet az előszobába, reszkető hangon kérdi:
- K-k-ki az?...
- A Halál!
Az illető megkönnyebbülve:
- Hála Istennek, már azt hittem, az ÁVH...
Beléptél az Mszp-be?
Két cigány beszélget:
- Igaz, hogy beléptél az Mszp-be?
Mire a másik felemeli a lábát, és tüzetesen megvizsgálja a cipőjét.
- Én-e? Hun?
15 éves vicc
Jó hangulatú társaságba becsöppen az egyik barát, aki történetesen büntetőbíró.
- Fiúk, most hallottam egy 15 évi elzárással járó politikai viccet.
- Mondd el nekünk is!
- Ha bolond lennék, most szabtam ki érte 15 évet.
Hárman - egy cellában
Hárman ülnek egy sötét cellában és kérdezik egymást, miért vannak itt.
- Én azért vagyok itt, mert szidtam Rákosit.
- Én is azért vagyok itt, mert szidtam Rákosit.
- És te ki vagy?
- Én vagyok Rákosi!
Dolgozik az ÁVO
A tanító méltatlankodva meséli az ávós százados ismerősének:
- Képzeld, történelemórán kihívtam Mórickát, és megkérdeztem tőle, hogy ki törte össze a Lehel kürtjét. Erre sírva fakadt, és azt válaszolta, hogy "tanító bácsi, nem én voltam!"
Másnap a százados nagy diadallal újságolja:
- Én már tudom, hogy ki törte össze a Lehel kürtjét!
- Na, ne beszélj, és szerinted ki tette?
- Hát Móricka meg a papája!
- Ezt meg honnan veszed?
- Bevallották!
A mese kezdete és vége
- Hogy kezdődött régen egy mese?
- Egyszer volt, hol nem volt...
- Hogy kezdődik ma egy mese?
- A TASSZ jelenti.
- Hogy végződött régen egy mese?
- Aki nem hiszi, járjon utána!
- Hogy végződik ma egy mese?
- Aki nem hiszi, utánajárunk!
Párbeszéd a villamoson
- Elnézést, elvtársam, ön párttag?
- Nem, kérem.
- Akkor esetleg valamelyik rokona?
- Nem.
- Vannak jó ismerősei a rendőrségen?
- Nincsenek.
- A minisztériumban sem dolgozik senkije?
- Nem, senki.
- Esetleg a városi tanácson?
- Ott sem.
- Akkor szállj le a lábamról, te faszkalap, mert pofán baszlak!
Közmunka után műtét
Debrecenben a nagy közmunkák idején az orvosi egyetem tanárait és diákjait is kivezényelték közmunkára. A műtétje előtt álló párttitkár megkérdezte a munkán az orvostól:
- Doktor úr, felnőtt emberek vagyunk. Mondja meg őszintén, mire számíthatok a holnapi műtéten?
- Uram, legyen erős, nem sok jóval biztathatom. Nézze meg a kezeimet, reggeltől téglát pakolok...
ÁVH-n
- Nos, cigány, mit szólnál akkor, ha az utcán csendőrök igazoltatnának?
Gondolkodik a kancigány és cinikus mosollyal válaszol:
- Én csak-csak, de maguk!
Cigány a fán
1956 decemberében az osztrák-magyar határon egy cigány fára kapaszkodva figyeli a tájban a disszidálókat, újságot tartva a kezében. Odamegy egy határőr és megkérdezi:
- Mit csinálsz itt, te cigány?
Mire a kérdezett:
- Olvasom a Szabad Népet.
Az értetlen határőr
A cigány utazik a vonaton, a határőr megkérdi:
- Hová mégy, cigány?
- Svájcba, az öcsém megvakult, azt kell ápolnom,
- Nem lenne jobb, ha az öcséd jönne haza?
- Őrmester elvtárs, nem jól hallotta, az öcsém nem hülye, hanem vak!
Szovjet-magyar árukereskedelem
Az ötvenes években, mielőtt Józsi bácsit felvették volna a pártba, feladatot kapott, amiről a felvételi beszélgetésen be kellett számolnia. Józsi bácsi egy évig tanulmányozta a szovjet-magyar árukereskedelmet, mire eljött a felvétel ideje.
- Na, Józsi bátyám, hát mit vittek ki a Szovjetunióba?
- Több mázsa búzát és rengeteg élőállatot!
- Helyes. És mit hoztak be?
Józsi bácsi sokáig gondolkodik:
- Hát, a negyven tagú Grúz Állami Népi Együttest...
Mit lehet tenni?
- Igazgató kartárs!
Móricka az egész osztály előtt azt mondta, hogy menjek a francba, az a büdös lábú igazgató meg fogja be a pofáját.
- Ki ennek a Mórickának a papája?
- Ő a városi rendőrkapitány.
- És a mamája?
- Ő a Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke.
- Akkor tudja, mit? Én elmegyek lábat mosni, maga pedig, kartársnő, menjen a francba!
Köszönet
Egy árva fiú a tanácselnök segítségével - tehetséges volt, és felkarolta - ipari tanuló lett, és kitanulta a kőfaragó szakmát. A kisipari szövetkezetnél dolgozik. A mester kérdi a "segédet":
- Megköszönted-e már a tanácselnök elvtársnak, hogy segített kitanulnod ezt az alkotóan szép szakmát?
Másnap a segéd felkeresi a tanácselnököt.
- Kedves elnök elvtárs! Nagyon szépen megköszönöm, hogy kitanulhattam a kőfaragó szakmát. Olyan szép síremléket fogok készíteni magának, hogy amíg él, nem felejti el.
A szép halál
Kohn bácsi nyugati útlevelet kap 1956 után, és amikor hazatér, ismerősei kíváncsian kérdezgetik:
- Milyen az a haldokló kapitalizmus?
Mire Kohn bácsi ezt feleli:
- Hát szép halál, nem mondom, szép halál!
A megbántott plébános
A falusi pártgyűlésre - nevelési célzattal - meghívják a falusi plébánost is. A párttitkár megnyitja az értekezletet:
- Szeretettel üdvözlöm a megjelent tagságot és a klerikális reakció képviselőjét!
A plébános elgondolkodik, hogyan adhatná ezt a sértést vissza.
A pártgyűlés végén feláll és megszólal:
- Elvtársak, térdeljünk le és imádkozzunk!
Szent Antal segített
A téeszesítés idején János bácsi belépeti a pártba, és leszokott a templomba járásról. De itt a tél, és nincs tüzelője. Kér ezer forintot a szakszervezettől, de az nem ad. Elmegy a templomba, letérdel Szent Antal elé, és buzgón imádkozni kezd.
Ahogy kilép a templom kapuján, összetalálkozik a párttitkárral.
- János elvtárs, mit keresel a templomban?
- Nincs tüzelőm, itt a tél, a család fázik, a szakszervezet meg nem ad.
- Gyere velem, János elvtárs, a párt mindig segít!
Hazafelé János bácsi megint betér Szent Antalhoz.
- Köszönöm a pénzt, Szent Antal, de máskor ne a párttitkárral küldd, mert ötszáz forintot ellopott belőle!
Nem úr, elvtárs!
Rákosi idején egy irodai tisztviselő a következő kéréssel fordul az igazgatóhoz:
- Igazgató úr, szíveskedjék ma korábban elengedni a munkából, mert a feleségemmel este az Operába szeretnénk menni!
Az igazgató:
- Idefigyeljen, kedves kollégám! Magának tudnia kellene, hogy az "úr" megszólítás már rég idejét múlta. Helyette általánosan bevett gyakorlat szerint az "elvtárs" megszólítás a helyénvaló. Ettől függetlenül természetesen hozzájárulok, hogy ma a munkából korábban hazamenjen. Na és mi az az opera, amit megnéznek?
- A TRUBAD-ELVTÁRSAT.
"INKÁBB MEGHALOK, DE A KOLHOZNAK NEM TOJOK!"
Tszcs (Tovább Szolgáló Cseléd)-szervezés
- Adjon isten, István gazda! - köszönti János gazda a szomszédját. - Hol vót kend tegnap, nem volt a nagymisén!
- Hát, kedves szomszéd - felel István gazda -, tegnap sokkal fontosabb dolgom volt, ankéton voltam!
- Osztán hát hol?
- Hol? Hát a megyei ÁVH központjában!
- Oszt mi a fészkes fene az az ankét?
- An két pofont kaptam, majd elszállt a fejem, mert nem akartam aláírni a belépési nyilatkozatot a téeszcsébe!
Falugyűlésen
Falugyűlést tart a tszcs-szervező, persze erős rendőri biztosítással.
- Kedves gazdatársak! - mondja. - Nem veszik el a földet! Maguké marad, mint eddig! Csak maguk fogják megművelni!
Felszólal ekkor a falunyelve, egy szókimondó parasztasszony:
- Köszönjük az előadó úrnak a beszédét, de: levágom én a maga vacakját, aztán odaadom a markába! Magáé marad az, de csak próbáljon meg vele izélni!
Üzemvezetőből tsz-elnök
Az üzemvezetőt párthatározatra tsz-elnökké választják. Megtekinti a gazdák által beadott gazdasági felszereléseket. Az eketaliga láttán megjegyzi:
- A szemtelen kulák ezt is lopta!
- Hogyhogy? - kérdi a párttitkár.
- Nem látod? - mondja az elnök -, az egyik kereke kisebb, mint a másik.
A tyúk is beledöglött
Az ötvenes évek elején folyik a Hajdúságban is az erőszakos téeszesítés. A pallagi országúton döglött tyúk fekszik. Nyakában tábla, rajta felirat:
"Inkább meghalok,
de a kolhoznak nem tojok!"
Isten és a búzakazlak
A megyei titkár és a b-i községi titkár beszélgetnek.
- Nem lesz itt semmi gond, titkár elvtárs! Olyan búzatermés volt Átányban, hogy a búzakazlak az Isten lábáig érnek.
- De titkár elvtárs - mondja a megyei titkár -, Isten nincs!
- Na és?! Búzakazlak vannak?
Kaszál a paraszt
A tsz-paraszt szorgalmasan kaszálja a lucernát. Meglátja Novotny elvtárs, odamegy, és megkérdezi, hogy mennyit teljesít egy nap.
- Egy holdat- feleli büszkén.
- Az kevés, nálunk már két holdat is levágnak egy nap alatt.
- Az hogyan lehetséges?
- Hát úgy, hogy egy nyélre két kaszát tesznek, és oda is, meg vissza is vágják a rendet, üresjárat nincs.
A paraszt szót fogad, és oda-vissza vágja a rendet. Arra megy Brezsnyev elvtárs, megkérdi, mennyi a teljesítés. A paraszt nagy büszkén mondja, hogy két hold.
- Az kevés - mondja Brezsnyev elvtárs. - Ha a derekadra kötnél egy gereblyét, akkor mire a sor végére érnél, már fel is lenne gyűjtve.
A paraszt most is szót fogad, de nagyon elfárad.
Arra megy Kádár elvtárs. A paraszt meglátja, eldobál kaszát, gereblyét és elszalad.
- Halló, ne szaladjon! - kiabál utána Kádár elvtárs.
- Már tudom, mit akar mondani! Kössek a faszomra egy viharlámpát, és éjjel-nappal arassak!
Micsurin
- Hallotta, István gazda? Micsurin keresztezte a magyar parasztot a szederindával!
- És mi lett az eredmény?
- Azóta földönfutó a magyar paraszt.
Marhapörköltet Szarka elvtársnak
Szarka miniszterhelyettes elvtárs egy külföldi delegációnak akar bemutatni egy minta-termelőszövetkezetet. Pár nappal a látogatás előtt a minisztériumból felhívják a tsz-elnököt, közölve vele a tényeket, és hogy a vendégeket méltóképpen fogadja ebéddel. Nagy az idegesség a tsz-elnök környezetében, fehér terítőkkel letakarják a kecskeláb-asztalokat. A tsz-elnök gyorsan magához kéreti a tizenhat esztendős szép kislányt, Juliskát, és azt mondja neki:
- Marhapörkölttel fogjuk megvendégelni az elvtársakat! Te felöltözöl fehér ruhába, és fogadod a Szarka elvtárs vezette delegációt. Azt fogod mondani, hogy Isten hozta, Szarka elvtárs!
A tsz-üzem megtekintése után a delegáció az ebédlőhöz ér, ahol Juliska idegesen fogadja a ritkán látott vendégeket. Mondja is a betanult szöveget, hogy Is... Is... Isten hozta, Szarka elvtárs!
Szarka elvtárs pedig viccesen megkérdezi:
- Na, mi lesz az ebéd, Juliska édes?
Juliska pedig egy pillanatra megzavarodva válaszolja:
- Szarkapörkölt lesz. Marha elvtárs!!!
Spanyol tsz
A hatvanas években ellátogat egy újságíró az egyik kis település termelőszövetkezetébe. Riportot készít a tsz legöregebb tagjával, Pista bácsival.
- Aztán milyen a tsz maguknál, Pista bácsi?
- Spanyolos! - hangzik a rövid válasz.
- Hát ezt meg hogy érti?
- Lop ez, lop az, de mindenki frankó!
Az elnök jutalma
A tsz-elnök feleségéhez becsöngetnek délután. Kinyitja az ajtót, a küszöbön a férje helyettese.
- Jó napot, asszonyom! A férje küldött. Azt üzeni, hogy nagyon sokáig fog tartani a közgyűlés, éjfél előtt ne is várja haza.
- Köszönöm. Óhajt még valamit?
- Tudom, hogy szemtelennek fog tartani, de Ön nekem nagyon tetszik. Adnék önnek tízezer forintot, ha megcsókolhatom.
- Tízezret egy csókért? Nem bánom.
A csók után a férfi tovább meditál.
- Tudja, minden álmom az, hogy láthassam Önt meztelenül! Adnék még tízezret, ha levetkőzne előttem.
- Rendben van - mondja az asszony, mert neki is tetszik a helyettes, és levetkőzik.
A férfi már alig bír magával:
- Drága hölgyem, tudom, hogy pimasz vagyok, de ha esetleg hajlandó volna velem szeretkezni egyet, én adnék még harmincezer forintot!
Az asszonykának jól jön az a kis dugipénz, no meg a fiatal férfi sem csapnivaló, a változatosság meg amúgy is gyönyörködtet, rááll az alkura. Az aktus után boldogan teszi párnája alá az ötvenezer forintot, az elnök helyettese elköszön, és visszamegy a közgyűlésre.
Éjjel egy órakor hazaér a tsz-elnök és megkérdezi a feleségét:
- Mondd, drágám, a pénzt megkaptad?
- Miféle pénzt?
- Tudod, kaptam ötvenezer forint jutalmat, féltem, hogy elhagyom, és még délután elküldtem neked a helyettesemmel...
Ha diktál az elnök elvtárs...
A tsz-elnöknek két titkárnője van, egy idősebb és egy fiatalabb. Egyszer csöng az asztalon a telefon, a fiatal lány fölveszi a kagylót, belehallgat, majd odaszól idősebb kolléganőjének:
- Most szólt a főnök, be kell mennem hová, diktálni akar.
A fenekét riszálva be is megy az irodába, ahonnan csak jó félóra múlva kerül elő. A kolléganője végigméri, és némi szarkazmussal megjegyzi:
- Drágám, észrevetted, hogy leszaladt egy szem a harisnyádon?
- Igen, már reggel láttam, mikor beértem.
- Én is. De akkor még a másik lábadon...
Tévedés
A futballdrukker tsz-elnök a közgyűlés után feláll, és azt mondja:
- Na, elvtársak, akkor énekeljük el a Real Madridot!
Mire a főkönyvelő oldalba böki és azt súgja neki:
- Nem a Real Madridot, hanem az Internacionálét!
- A fene egye meg, hogy ezt a két csapatot mindig összetévesztem!
A jó hőmérő
Hőmérőt vásárol a tsz-elnök.
- Milyen gyártmány van? - kérdi az eladót.
- Angol és orosz.
- Akkor adjon egy angolt, mert az oroszt nem lehet lerázni.
Ki korán kel...
János bácsi eltűnődik: a tsz-elnöknek és az agronómusnak milyen jól megy, aztán szóvá teszi a elnöknek, mire az ezt tanácsolja:
- Nincs itt semmi baj, csak korán kell kelni.
Reggel látja, hogy az agronómus meg a tsz-elnök pakol a raktárból a saját kocsijába.
Ezek után János bácsi is korán kel, és ő is gyarapodik. Az elnök elvtárs jó munkája jutalmaként megajándékozza egy moszkvai jutalomutazással, ahová az újonnan vásárolt Volgájával megy. Egy előkelő szállóban lakik, és az első nap nem tud aludni, felkel, hogy megnézze a szép új Volgáját. Kinéz az ablakon, de a kocsija nincs sehol.
- Az édesanyjukat, itt még korábban kelnek...
Tsz-miatyánk
Mi Atyánk, Isten,
ki vagy a mennyekben,
mi meg itt vagyunk a földön
a drága jó tszcsé-ben.
Sógor-koma a raktárba'
vezetőség a kocsmába'
Csóró nép a határba'
Munkaegység a picsába.
Bocsásd meg, Urunk,
ha lopunk,
Mert másképp megélni
nem tudunk.
Sem most, sem a jövőben. Ámen.
Se párt, se szakszervezet
Földrajzóra. A tanító a világ térképe előtt magyaráz.
- Látjátok, gyerekek? Ez a nagy piros a nagy Szovjetunió. A halványabb pirosak a vele szövetséges népi demokráciák. Ezek balra az imperialista, kapitalista országok, minden ország más-más színű. Ez a tőlünk legtávolabbi fehér folt, ahol még vademberek élnek. Van-e valakinek kérdése?
Pistike nyújtja a kezét.
- Nos, kérdezz fiam!
- Tanító bácsi kérem, ahol az a nagy fehér folt van, ahol a vademberek élnek, van ott párt?
- Ott még nincs párt, egyetértésben élnek az emberek és pártra nincs szükség.
A Jóska is feltartja a kezét és kérdez:
- Tanár bácsi kérem, ott ahol a nagy fehér folt van, van-e ott szakszervezet?
- Ott még ősemberek laknak és nincs elnyomott és elnyomó réteg, azért szakszervezetre sincs szükség.
Móricka nyújtózkodik és rákérdez:
- Tanító bácsi kérem, ott, ahol az a nagy fehér folt van, ahol se párt, se szakszervezet nincs, mitől vadultak meg az emberek?
Lebukott a prímás
A cigányprímást behívatják a községi tanácsra, kihallgatják. Mikor kijön, az egész banda ott áll.
- Mi történt veled, mi van?
- Ajaj, bibasok, eltiltottak a bazsevától, aszondták, fel vagyok függesztve!
- De hát miért?
- Mert bevallottam a tanácselnöknek, hogy azt húztam a kocsmában, hogy "Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája!"
- Hát minek vallottad be pont neki, te szerencsétlen?
- Miért, miért, hát mert pont neki húztam!...
Osztrák gyerek - sonkás zsemlével
A "vasfüggöny" idején az osztrák-magyar határon egy osztrák gyerek sonkás zsemlét eszik. Egy magyar gyerek kéri:
- Te osztrák gyerek! Adj egy harapást!
- Nem adok én!
- Hát akkor tudd meg, nekünk van egy nagy, kétszobás házunk!
- Az nekünk is van, de négyszobás!
- Hát tudd meg: nekünk van egy négyszemélyes Zaporozsec autónk!
- Az nekünk is van, de hatszemélyes Ford!
- Te osztrák gyerek, adj egy harapást!
- Adjon az anyád kínja!
- Hát okkor tudd meg: nekünk van Varsói Szerződésünk!
- Hát majd nekünk is lesz!
- De nekünk van KGST-nk is!
- Hát majd nekünk is lesz!
- Az lehet - mondja a magyar -, de akkor nem lesz sonkás zsemlétek!
Az ezres
Kádárnak este nyolckor beszédet kell mondani a tv-ben, és elromlott a szolgálati kocsija. Nincs mit tenni, taxit kell hívni. Épp arra jön egy taxi, Kádár megállítja.
- Mondja, jóember, elvinne engem? - kérdezi Kádár.
A taxisofőr a sötétben nem ismeri meg:
- Elvinném én magát szívesen, de sietek haza, mert mindjárt Kádár fog beszélni a tv-ben, és meg akarom nézni!
Kádárnak nagyon jólesik, hogy ilyen lelkes híve van, benyúl a belső zsebébe és elővesz egy ezrest, hogy megajándékozza vele. A taxisofőr, amikor meglátja az ezrest, így szól:
- Tudja mit, uram, ott egye a fasz azt a buzit, inkább elviszem magát!
Baráti országok
A hatvanas években az egyik laktanyában politikai foglalkozást tartanak.
- Elvtársak! Ki tudná felsorolni a baráti országokat?
Kovács honvéd jelentkezik.
- Csehszlovákia, Románia, Lengyelország, NDK, Bulgária.
- No de Kovács elvtárs, a legfontosabbat kihagyta!
- Én mondtam minden baráti országot!
- Hát a Szovjetunió?
- Az nem baráti ország. Az testvéri ország.
- Hát nem mindegy?
- Nem! Mert a barátját az ember maga választja meg...
A megfejtés
A hetvenes években táviratot kapott Kádár János Brezsnyevtől és a táviratban csak ez állt: 5 4 3 2 1
Kádár nem tudta, mi ez, ezért összehívta a Központi Bizottságot, és nagy nehezen közösen megfejtették: "Ötéves tervet négy év alatt teljesíteni, három ember munkáját kettő végezze el egy fizetésért..."
Söröshordók - alumíniumból
- Miért alumíniumból gyártják a söröshordókat?
- Mert egy Kádárunk van, és az is az oroszoknak dolgozik.
János és a korona
Amikor a hatvanas években ment a tv-ben a Robin Hood című filmsorozat, akkor kérdezték:
- Magyarországon miért nincs Robin Hood?
- Mert János nem akarja magát megkoronáztatni.
http://kuruc.info/r/22/21852/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-08 23:52:47, szombat
|
| |
| |
Horror videó 50 ezer délvidéki magyar '44-es kiirtásáról
2008-03-08. 22:32
Kedves Szerkesztőség! A Magyar Televízió 1-es műsora péntek éjfélkor, hogy minél kevesebben láthassák, összeállítást közölt az 1944 őszén végrehajtott délvidéki magyarirtásról, amikor a titóista partizánok mészárolták az ártatlan magyar lakosságot. Szerencsére az MTV honlapján megtalálható az összeállítás, legalább az interneten megtekinthető.
Mivel elévülés nélküli emberiség elleni bűntettekről van szó, ideje lenne megindítani az eljárást, megállapítani a felelősséget, ma már ebben lehetne támogatást kapni nemzetközi fórumoktól, és jó lenne a magyar iskolákban tanítani a történteket. Minden ellenkező híreszteléssel szemben magyart sem szabad ölni.
Üdvözlettel:
Egy olvasójuk
http://video.hirado.hu/videok/multkor/20080307/multkor_080307.wmv
http://kuruc.info/r/1/22145/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-08 23:48:53, szombat
|
| |
| |
Siklósi András: Mentsük meg együtt hazánkat, Magyarországot!
Civil kurázsi
(Elhangzott Szegeden, a 2006. november 25-i rendszerváltó népgyűlésen.)
Tisztelt Népgyűlés, Hölgyeim és Uraim, szegedi és távolabbi Honfitársaim, Magyarok!
Rettenetes helyzetben, súlyos válságban, szörnyű kórságban szenved a magyarság, a szívünknek legdrágább, áhítattal szeretett népünk. Legjobb fiai sorra lemorzsolódnak, megroppant gerinccel, kedvüket és hitüket vesztve - az úgyis hiába minden szándék sóhajával ajkukon - visszavonulnak barlangjukba, és föladják a küzdelmet. Nincs az emberekben bátorság s kitartás, hiányoznak a Zrínyik, Rákóczik, de az egyszerű, névtelen hősök is. Éppen most, mikor minden korábbinál rosszabb a sorsunk, amikor soha nem látott borzalmas veszedelmek lesnek ránk, a magyar nemzet zöme mély álomba merült, már-már gyógyíthatatlan kómában fetreng, s öntudatát, reményét sutba hajítva, bambán várja a megváltást; közönyösen, gyáván vagy irigykedve bámulja azokat, akik gonosz varázslatot űznek vele és a nagyvilágban élő többi etnikummal. Mert tudnunk kell, hogy nemcsak itt, Csonka-Magyarországon, ill. a Kárpát-medencében fordultak tragikusra a dolgok, hanem valahány földrészen rohamosan romlanak az emberiség életkilátásai. Beszédemben az egyetemesség felől közelítve kívánok eljutni saját ügyeinkhez, felvázolva ugyanakkor néhány hasznos megoldási javaslatot is, bármiféle kizárólagosságra vagy teljességre törekvés nélkül.
Egyedül az Isten hibátlan és tökéletes, minden teremtménye - beleértve a legmagasabb rendű embert is - többé-kevésbé tökéletlen, noha azonos fajon (fajtán) belül sem egyforma. A különféle emberi csoportokból szerveződő társadalom sem lehet soha tökéletes, legfeljebb ideális, amennyiben bensőséges összhangra törekszik az örök isteni és természeti törvényekkel, ill. a legpontosabban tükrözi és megvalósítja a benne élő kis- és nagyközösségek egyéni és kollektív érdekeit, céljait, akaratát. Az ún. Aranykor szerves társadalmaiban öröm volt élni, mert kitűnően érvényesült a közérdek, vagyis a többségi szándék (noha szó se volt akkor még demokráciáról!), a társadalom kulturált, szervezett és működőképes volt, valamint maximálisan biztosította az egyéni fölemelkedést, az esélyegyenlőséget, a tehetségek és képességek kibontakoztatását is. A szükségletek mértékletes kielégítése, általános jólét, igazság(osság), szabadság, tiszta erkölcs, törvény- s hagyománytisztelet, derűlátás, szeretet, szolidaritás, béke(sség) és harmónia jellemezte őket, mint afféle földi mennyországot.
A baj és a züllés ott kezdődött, amikor egyesek fölrúgták a szabályokat, egyenlőbbek akartak lenni az egyenlőknél, s mások kifosztása, legázolása, meggyilkolása árán próbáltak meggazdagodni, vagy érdemeiket, rátermettségüket meghaladó hatalmi pozíciókba kerülni. Ez a bomlás, rothadás évezredeken át tartott, de feltételezem, hogy az írott történelmet valamennyire mindenki ismeri, így a folyamat részletezésére, példákkal illusztrálására most nem térek ki. Fogadjuk el, hogy így vagy úgy, az emberiség egy hosszú Madách-i úton eljutott, elvergődött jelenlegi szomorú állapotába, amit a régi szép idők humánus rendezettségéhez viszonyítva nyugodtan nevezhetünk sátáni káosznak, vagy az Antikrisztus pokoli birodalmának is. Mintha az üdvözítő Jézus helyett egy kicsinyes bosszú messiása uralkodna rajtunk, fenekestől felforgatva, elviselhetetlenné téve egykor csodálatos, kellemes világunkat, tejjel-mézzel folyó életterünket.
Régebben egy-egy óriásbirodalom évszázadokig, olykor évezredekig tartotta magát a csúcson, mielőtt más népek szétverték, ill. belső elrákosodása miatt összeomlott. A szovjet vörös rém már csak 70 évig bírta, s az azóta egyedüli világhatalommá előlépett Egyesült Államok sem húzhatja sokkal tovább. Fölgyorsult tehát az idő, fölbomlottak, széthulltak azok a keretek és eszmék, amik a 20. század elejéig mindenütt domináltak; helyettük azonban nincsenek világos, elfogadható, egyetemleges elvek, csupán zavaros, ködös, kiüresedett direktívák. A régi célok, a becsület, a hűség, a teljességre törekvés, a bölcsesség, a jóság, a hivatástudat, a hit, az alázat, a tisztaság már szinte senkit sem vonzanak; annál inkább a pénz, a hatalomvágy, a korrupció, az önzés, a hazugság, az erőszak, a perverzió, a rombolás s az erkölcstelen szabadosság uralkodik mindenütt. A tudományos-technikai forradalom, az iparosodás növelte a fizikai kényelmet s az előállított - sokszor fölösleges - termékek mennyiségét, de a nyomában kialakult fogyasztói szemlélet megrontotta, tönkretette az emberek lelkét, elszennyezte, megmérgezte a környezetet, fölborította az éghajlat s az időjárás rendjét, elkerülhető természeti csapások és nukleáris katasztrófák sorát zúdította egész bolygónkra. Ezer sebből vérzik a Föld, növényi és állati fajok tömege tűnik el nap mint nap, a néhai édenkert sivár sivataggá válik, a rendkívül káros emberi beavatkozások nyomán az ökoszisztéma már-már visszafordíthatatlanul megbetegedett, planétánk a végső pusztulás küszöbére érkezett. Ez pedig a teremtés koronájának sorsát is megpecsételi...
A judeokapitalizmussal egy tőről fakadó, s ugyanazok által finanszírozott cionbolsevizmus kimúlása után napjaink politikai vezérgondolata a szintén zsidó gyökerű globalizmus lett, ami tulajdonképpen a ,,választott nép" fogalomkészletéből ismert ,,egy akol, egy pásztor" elv gyakorlati megvalósítása. Ennek lényege, hogy egy terrorisztikus, zsarnoki elnyomással a népeket, nemzeteket egy közös uniformisba (kaftánba?) gyömöszölik, a rasszokat kaotikusan összekeverik, egy tervszerű agymosással megfosztják őket nemzeti és történelmi tudatuktól, önazonosságuktól, szokásaiktól, vallásuktól, kultúrájuktól, esetleg anyanyelvüktől is. A határokat ,,légiesítik", az egyes országok helyett ipari-kereskedelmi régiókat kreálnak, a lakosságot gyarmati rabszolgasorba kényszerítik, az energiát, a nyersanyagokat, a termőföldeket fölvásárolják, a helyi gazdaságokat a monopóliumokkal és multinacionális cégekkel megfojtják, bankjaikkal és tőzsdéjükkel a valutákat lerontják, a népeket adósságcsapdába csalják, s a profit növelése végett csontig lecsupaszítják. Ezt a példátlan gyalázatot persze a liberalizmus, a kozmopolitizmus, az emberi szabadságjogok, a ,,New Age" (új korszak), a demokrácia, a polgárosodás, a jogállamiság, az antirasszizmus és más hasonló álságos jelszavakba burkolják, hogy lehetőleg a legcsekélyebb ellenállás nélkül mindenkit maguk alá gyűrhessenek, s megalakíthassák az ördögi világállamot.
És mégis, mégis van remény! És mégse győzhet a gonosz, hiába minden igyekezete. Egyszer vége lesz ennek a hitvány purim-ünnepnek, megbuknak ők is, mint minden eddigi világhódító. Az emberiség nem tűrheti, hogy egy törpe kisebbség, egy féktelen rablóbanda mindenéből kiforgassa, az orránál fogva vezesse, vagy egyszerűen halomra gyilkolja úri kedve szerint.
A világ dolga hosszú távon csak roppant körültekintően, türelmesen, igazságosságtól és jóindulattól áthatva oldható meg. Szét kell zúzni az internacionális maffiákat, meg kell semmisíteni az atom-, vegyi- és biológiai fegyvereket, el kell engedni a letörleszthetetlen kölcsönöket és kamataikat; fel kell számolni a gazdasági kizsákmányolást, az éhséget, a járványokat, a nincstelen munkanélküliséget és az analfabétizmust; meg kell akadályozni a tömeges elvándorlást, s ezáltal a különböző népek és fajták keveredését stb. Segélyekkel, ipartelepítéssel, öntöző és ivóvíz biztosítással, mezőgazdasági kultúrák meghonosításával arra kell törekedni, hogy mindenki a szülőföldjén boldogulhasson. Szabadon használhassa nyelvét, vallását, kultúráját, hagyományait, birtokolhassa hazájának anyagi és szellemi javait, természeti kincseit. A leltár tetszőlegesen bővíthető, ám most nincs módom egy átfogó részletezésre.
Ami Európát illeti, a mindenkinek ártalmas, a népek identitását fölolvasztó, globális érdekeket kiszolgáló Unió helyett létre kell hozni a szabad, független és egyenrangú nemzetek közösségét, mely befelé segíti a gyengébbeket, kifelé pedig védi a kontinens gazdasági-katonai-politikai-kulturális érdekeit másokkal szemben. Főképpen pedig meg kell őrizni Európa domináns fehér jellegét, mert a túlzott ,,elszíneződés" egyben eredeti arculatának, ősi kultúrájának szétrohadását jelentené.
Most pedig térjünk rá önnön helyzetünk kendőzetlen vizsgálatára. Bizony bármennyire szégyelljük, rabok, sőt rabszolgák vagyunk a javából, akár az egyes honpolgárokat, akár a Csonkaországot, akár az egész Kárpát-medencét tekintjük. Nagy erők játszanak velünk, s mi kiszolgáltatva, jogfosztottan tengetjük napjainkat egy virtuális valóságban, anélkül, hogy a legcsekélyebb beleszólásunk lehetne tulajdon sorsunkba. Ez a mesterkélt, tudatosan eltorzított művilág nélkülöz minden emberi minőséget - mint pl. szeretet, boldogság, hit, önzetlenség, becsület, vitézség, kitartás, szolidaritás stb. - , s a benne való létezés nem több, mint egy eszmények nélküli, materiális vegetálás, egy reménytelennek és fölöslegesnek tűnő tetszhalott állapot, egy elfuserált Csipkerózsika-álom. Jól tudom persze, hogy az igazi szabadság belülről, a lélekből fakad, s előfordulhat, hogy a börtönben sínylődő fogoly szabadabb, mint a rács túloldalán pöffeszkedő őrei. Ez azonban igen ritka eset, s csak rendkívüli erkölcsi nagyságoknak adatik meg. De boldogok még ők sem lehetnek, hacsak nem egy lakatlan sziget az otthonuk; hiszen ha felelősséget éreznek népük, hazájuk iránt, akkor csak közösségükkel együtt, szűkebb és tágabb környezetüket szolgálva kóstolhatják meg a boldogság ízét, ám honfitársaiktól ,,függetlenül", pláne ellenükre, aligha. Ne higgye senki, hogy az uborkafára fölkapaszkodott újkori Harpagonok és III. Richardok, a mai balliberális kozmopoliták elégedettek a sorsukkal. Minél többet merítenek a pénzből, hatalomból és hírnévből, annál telhetetlenebbül vágynak még többre, s annál mohóbban féltik összeharácsolt talmi kincsüket. Eszemben sincs bárkit aszkézisre vagy önostorozásra bíztatni (legföljebb szerénységre és mértékletességre), hiszen bolond, aki nem élvezi az élet örömeit és változatos adományait, azonban mégis az a leghasznosabb, ha a múlandó és illékony dolgok gyűjtögetése helyett a lelkünket gazdagítjuk tudással, bölcsességgel, jóindulattal, akaraterővel, hazafiúi érzéssel és egyebekkel. Ezt ugyanis semmilyen önkényúr sem rabolhatja el tőlünk, s bárhogy meggyötörnek a (láthatatlan?) háttérhatalom hóhérai és zsoldosai, mindig mi leszünk fölényben velük szemben.
Véssük az agyunkba mindörökre: a bátrakat, gerinceseket, a szilárd elveket valló harcosokat tiszteli és rettegi az ellenség, míg a folyton elhatárolódókat, a csúszó-mászó megalkuvókat, a falig hátráló beszariakat kiröhögi és eltapossa. Hiába van igazunk, ha nem tudjuk érvényesíteni, sőt még kimondani, leírni sem merjük. Ne a férgeket, patkányokat próbáljuk megnyerni a mi ügyünknek (lásd Fidesz!), s főleg ne akarjunk mindenütt szalonképesnek mutatkozni, mert az efféle langyos, erőtlen, önfeladó csinovnyikok a saját táborukat is szétzilálják, s végül legodaadóbb híveiket is elveszítik. Ebben a kegyetlen élethalálharcban csak sziklakemény, minden áldozatra kész, kipróbált vezéreket követhetünk, akik tűzön-vízen át végig is viszik elhatározásukat. Akik a saját árnyékuktól is megijednek, takarodjanak a szemünk elől! Roppant fontos a következő tételem is: az ún. nemzeti oldal vezetői kizárólag elszánt, radikális nacionalisták lehetnek. Ne röstelljük fölvállalni ezt, hiszen a radikalizmus még nem szélsőségesség, csupán határozottság; a nacionalizmus pedig egészséges nemzeti politika, mely mások jogait nem sérti, miközben a sajátjait védi, tehát távolról sem azonosítható a törvénytipró sovinizmussal, rasszizmussal és egyéb liberálcionista megbélyegzésekkel. A nacionalizmus abszolút pozitív, kikezdhetetlen alapeszme, mely a biztos győzelembe visz!
Tárjuk fel immár tételesen szomorúságunk, elbizonytalanodásunk okait, melyek bénítóan áthatják, megmételyezik egyéni és közös jelenünket, s részben jövőnket is. Nincs most időm messzire visszamenni, kezdjük a múlt század közepén. Trianon szörnyű sebeit hordozva, a II. világháború véres veszteségeit még ki sem heverve, l945-ben megszállt bennünket a világtörténelem legbarbárabb söpredéke, a sztálinista Vörös Hadsereg, mely Battonyától Nemesmedvesig végigdúlta, gyilkolta, erőszakolta, zabrálta hazánkat. A nyomában betódultak a Moszkvában kiképzett zsidóbolsevista vazallusok, a rákosimatyik, pétergáborok, révaijózsefek és más tirannoszauruszok, méltó utódaiként a kunbéláknak, szamuelytiboroknak stb. Néhány évig demokráciát mímeltek, majd a szovjet szuronyok oltalmában magukhoz ragadtak minden pozíciót, s hihetetlen rémuralmat (,,proletárdiktatúrát") teremtettek. Válogatás nélkül kivégezték, lecsukták, vagy hazai és szovjet haláltáborokba internálták népünk legjobbjait; a magánvagyonokat elkobozták, a parasztgazdákat kuláknak nyilvánították; a pártokat, az egyházi (pl. Kalot, Kalász, Soli Deo Glória, cserkészet stb.) és civil mozgalmakat betiltották, a sajtót szigorú cenzúra alá vonták; megszervezték a besúgó-hálózatukat, s bevezették az egypártrendszert (a pártállamot), hogy csak néhány motívumot rögzítsek. 1956-ban (nemrég ünnepeltük 50 éves jubileumát, példátlanul vérfagyasztó, embervadászattá fajuló körülmények közt!) ez ellen tört ki az isteni csodaként is emlegetett forradalom és szabadságharc, melyben egy legázolt, fegyvertelen nemzet mindörökre megmutatta emberi-erkölcsi nagyságát. Ugyanakkor megrendítette a legyőzhetetlennek vélt kommunizmust, s a világ leigázott népei előtt megcsillantotta a reményt, azzal, hogy magasra emelte a szabadság (lyukas) lobogóit.
Az a generáció még nem volt puhatestű, még különbséget tudott tenni barát és áruló közt, s képes volt pillanatok alatt megszervezni önmagát, minden felsőbb irányítás nélkül (s aligha szavazott volna az MSZP-re és az SZDSZ-re!). Egy ószövetségi, pufajkás bosszú után a kádárizmus viszonylag enyhébb évtizedei következtek; valójában azonban az ún. gulyáskommunizmus ,,aki nincs ellenünk, az velünk van" lózungja alatt indult meg népünk prostituálása, gerincének megtörése, önvédelmi ösztönének elaltatása, 7 millió magzatának legális szétvagdosása (,,a nők védelmében"!), valamint a ,,húzd meg, ereszd meg!" álságos politikája. Amolyan ,,békés" népirtás folyt 30 éven át, elvtársi haramiák által, akiknek gaztettei az égre kiáltanak. A többi megszállt ország se lakodalomként élte át a komcsik garázdálkodását, viszont mégis sokkal kedvezőbb kondíciókkal került ki az 1990-es összeomlás romjai alól. Ez a különbség leginkább annak köszönhető, hogy másutt nem rombolták szét oly mértékben a vallást és a nemzeti öntudatot (pl. Lengyelország!), s közelítőleg sem végeztek annyi abortuszt, mint nálunk. Továbbá, a többiek vezetői se voltak ugyan angyalok, de legalább igyekeztek valamennyire képviselni a saját fajtájukat az adott lehetőségek közt, s fölöslegesen nem okoztak szenvedést neki; ezzel szemben a mi csúcsvezetőink jobbára zsidók vagy zsidóbérencek voltak, akik mérhetetlenül gyűlöltek és aprítottak bennünket. Tehát kétszeres elnyomást kellett átvészelnünk, akárcsak határon túli testvéreinknek, akiket magyarságuk miatt még külön is üldöztek.
Ilyen elcsigázott, gyorsulva fogyatkozó népességgel vágtunk neki a cégércserének vagy gengszterváltásnak, melyről igen hamar kiderült, hogy csak az orrunk előtt elhúzott mézesmadzag, ügyesen kidolgozott népátverés, ördögi átmenet a nem létező szocializmusból a létező rablókapitalizmusba. A ,,lakossággá", ,,panel-prolivá", jobb esetben ,,polgárrá" ledegradált tömegek számára a húslevesből csak a lerágott csont jutott, legföljebb némi ehetetlen mócsingot hagytak rajta. A ,,megbízható" elvtársurak - kiegészülve a még náluk is törtetőbb ifjútörökökkel - persze könyékig dúskáltak a jóban; s mint a termeszek, elemésztették vagy széthordták mindnyájunk sok évtizedes robotolásának javait, azaz lassanként elprivatizálták azt a közvagyont, amit korábban ,,államosítottak". A fél országot egzisztenciális függésbe taszították; tízezrével szüntették meg a nagyvállalati munkahelyeket, a kisvállalkozásokat és kisgazdaságokat ellehetetlenítették; az árakat, az adókat s a közszolgáltatások díjait a plafonig emelték, miközben a bérek alig növekedtek; a külföldi adósságok leíratása vagy megtagadása helyett további hiteleket vettek föl (jórészt a kamatok törlesztésére), s egy kifizethetetlen számlát (fejenként úgy 1,5 millió Ft-ot) varrtak a nyakunkba. Ráadásul tervszerűen szétdúlták önkormányzatainkat, iskoláinkat, kórházainkat, kulturális és egyéb intézményeinket, szociális ellátó rendszerünket; a katonai szolgálat eltörlésével s a rendőrség korrumpálásával kívül és belül védtelenné tették hazánkat; egy elképesztően ocsmány szellemi és sajtóterrort kényszerítettek ránk, s lehengerlő gépezetükkel a legcsekélyebb nemzeti vagy önvédelmi törekvéseinket is csírájában elfojtják, ill. lejáratják, szélsőségesnek, antiszemitának, populistának címkézik. Belpolitikai téren egy kézivezérelt többpárti egypártrendszert kreáltak, egy nemzetidegen alkotmányt s egy kritikán aluli törvényhalmazt hoztak össze; az ügyészségeken s a bíróságokon nemhogy igazságszolgáltatás nincs, hanem még jogorvoslat sem. Hát csoda, hogy egy ilyen szerencsétlen, bőrenyúzott és amputált agyú birkanyáj olyan választási eredményeket produkál, mint 2004. dec. 5-én és 2006 áprilisában?! (Már ott tartok, hogy haragudni se bírok rájuk, csak szánom őket, és szégyenkezem miattuk őseink szelleme előtt.) Milyen ország ez, miféle népség lakja, ahol egy ősbolsi, pufajkás horgyul, egy ,,kémelhárító" (D-209-es) ügynökbankár cseresznyéssypeti s egy genetikailag elqrt, totálisan böszme furcsányferi (alias fletóbohóc) miniszterelnök lehet; egy nemzetgyalázó gönc(z)árpi s egy zászlókerülő veréblaci pedig (nép)köztársasági elnök; valamint egy görénypéter budapesti rendőrkapitány?! Az már csak hab a tortán, hogy a NATO-ba, majd az EU-ba is csalárd módon berángattak bennünket, hogy szegény cselédként katonailag és gazdaságilag-pénzügyileg is segélyezhessük a gazdag Nyugatot. Ez ám a vágyaink netovábbja, a számunkra kiutalt pokoli Paradicsom! Ha ilyen remek ,,szövetségeseink" vannak, mint az USA, Izrael és Anglia (csupán a ,,legkedvesebbeket" említem!), akkor mit árthatnának hazánk ellenségei?
Kedves Testvéreim, higgyék el nekem, hogy bár ,,jól halad" globalizációs gyarmatosításunk, a ,,sűrűje" mégis hátravan, hiszen még nem értük el az ,,ideális" mélypontot. Íme egy villanásnyi jövőkép, egy nyúlfarknyi ízelítő abból, amit a külső és belső cionista-szabadkőműves szálláscsinálók művelni kívánnak fajtánkkal. 2050 körül az elszakított részeken szétszóródik (elvándorol) és beolvad a magyarság; a Csonkaországban kb. 6 milliónyira fogyunk, viszont 2 milliónyi lesz a cigányság, 1 milliónyi a zsidóság és 1 milliónyi a betelepülő egyéb idegenek (kínaiak, muszlimok, négerek stb.) száma. 2050 és 2100 közt végleg kisebbségbe kerülünk, minden pozícióból kitúrnak bennünket, teljes jogfosztottságban és nyelvünket, kultúránkat vesztve morzsolgatjuk unalmas napjainkat. A 22. század elején végelgyengülésben meghal az utolsó rezervátumi magyar mohikán, kinek országára már régen kitűzték a héber betűs ,,Nagy-Izrael" táblát. Hát nagyjából ennyi. S ne reménykedjünk, az új honbitorlók szemében nem ül majd gyászkönny (szegény, jó Vörösmarty!), hanem még a sírunkat is leköpdösik, ha ugyan szét nem dózerolják. Trágyának talán még jók leszünk valamelyik kibucban.
Nem oda Buda! Ácsi! Ennyire azért nem eszik forrón a kását. Bizony mondom, efféle sors vár ránk, ha szét nem törjük láncainkat. Ha belenyugszunk a vereségbe, ha nem óhajtunk küldetésünkhöz illő életet élni, akkor el is pusztulunk rövidesen. De az alvilág összes démona se bírhat el velünk, ha élni akarunk, és harcolni kezdünk. Vegyük észbe: ha mi nem állunk ki magunkért, az égiek sem segíthetnek rajtunk, más pedig pláne nem fog! Nem várható el tőlem, hogy itt és most valamiféle részletes cselekvési programot adjak, de néhány hasznosítható gondolat-morzsát szívesen megosztok mindenkivel.
Úgy vélem, fegyveres lázadásra egyelőre se szándék, se esély nincsen. Ezzel meg kell várni a küszöbön álló világméretű antiglobalista fölkelések kitörését - amiknek sikeres kimenetele csöppet sem kétséges. Egyedül tehát nem ugorhatunk neki az egész világmaffiának. De a ránk eső behemót szörnnyel valahogy meg kell küzdenünk! Igyekezzünk kijátszani éberségét, s ezernyi módon borsot törni az orra alá. Verjük vissza a rágalmait, indítsunk ellene jól alátámasztott pereket; gúnyoljuk ki és tartsuk össztűz alatt kulcsfiguráit; ne hajtsuk végre a parancsait, ne működjünk együtt vele semmiben; ne hagyjuk magunkat provokálni és megzsarolni; tárjuk fel és tegyük közzé korrupciós ügyeit és pénzügyi panamáit; foggal-körömmel védjük meg ártatlanul kipécézett s letartóztatott honfitársainkat; rendezzünk ellene nagy létszámú felvonulásokat és tüntetéseket, út- és határblokádokat; szervezzünk országos bénító sztrájkokat (mellőzve a vele egy követ fújó álszakszervezeteket); bárhogy ravaszkodik, ne higgyünk neki soha; bojkottáljuk újságjait, tévéit, rádióit, áruházláncait, iparcikkeit és élelmiszereit; rongáljuk meg vagy döntsük le gyűlölt emlékműveit, szobrait, utcai névtábláit; indítsunk általános polgári engedetlenséget; buktassuk meg és söpörjük el kormányát, parlamentjét, bürokratikus hivatalait!
Persze szelídebb variációk is akadnak, a lassú víz is partot mos analógiájára. Pl. törődjünk többet családunkkal, rokoni és baráti körünkkel; indítsunk kulturális társaságokat, akciócsoportokat, riadóláncokat; falvanként, városrészenként, kerületenként állítsunk fel polgárvédelmi és nemzetvédelmi központokat (jogászokkal, műszaki szakemberekkel, pedagógusokkal, kistermelőkkel és kisiparosokkal stb.); alapítsunk olvasó-mozgalmakat, természetjáró és környezetvédő csoportokat, táncházakat, népdalköröket, kézműves és rovásíró klubokat; hallgassunk tudományos és művészeti előadásokat, rendezzünk tanácskozásokat, hagyományőrző és hadijátékokat, sportversenyeket és ünnepségeket; látogassunk múzeumokba, kiállításokra, színházakba és hangversenyekre; ismerjük meg a Kárpát-medence tájegységeit és műemlékeit; szálljunk le a gyökereinkhez: fedezzük föl valódi történelmünket, irodalmunkat, ősvallásunkat s páratlanul gazdag kultúrkincseinket; éljünk egészségesebben ellenségeinknél, s szellemi-lelki téren is magasodjunk föléjük; szervezzük meg minél sokoldalúbb önellátásunkat, helyi árucserénket, és ha lehet, csak magyar termékeket vásároljunk; vigyázzunk, figyeljünk egymásra, s minden szinten támogassuk egymást, de szűrjük ki a besúgókat s a bomlasztó elemeket!
Lássuk be, hogy a lövészárkok közt nincs többé átjárás. Nincs megbocsátás a megrögzött bűnözőknek! Nincs miről tárgyalni s megegyezni velük. Tőlük nem kérhetünk, s nekik nem adhatunk nagylelkű kegyelmet. Vagy megnyerjük a háborút, vagy végleg elveszünk. Még egy esélyünk nem lesz! Most, vagy soha! Ezt írjuk zászlóinkra, majd ennek szellemében cselekedjünk, mert e nélkül hiábavaló az összes áldozatunk. Járjunk emelt fővel, legyünk bizakodók és tettre készek, érezzük magunkat otthon, hiszen ez a hazánk! Tudatosodjon bennünk, hogy a világ egyik legősibb, legragyogóbb nemzetének fiai vagyunk! Kapaszkodjunk elődeink kezébe, s gondoskodjunk utódokról, nehogy ez a végtelen láncolat megszakadjon! Lám, milyen egyszerű az egész.
Boldog emlékű és szent életű Pio atya, aki az Úr kegyelméből hosszú évekig viselhette a keresztre feszített Jézus sebeit (a stigmákat), egyszer tanúja volt egy égi jelenésnek, mely nyomán a következőket mondta: ,,Irigylem a magyarokat - sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük!" Ez a látomás nem tekinthető egyedinek, mert hallottam, hogy más szentek, misztikusok is hasonlókat nyilatkoztak (pl. Natália nővér és Galgóczy Erzsébet), melyek lényege az volt, hogy Istennek különleges tervei vannak a magyarsággal a világ megreformálásában, újjászületésének kibontakoztatásában. Mert az biztos, hogy sokáig már nem mehet így tovább, hiszen akkor elpusztul a tengerek és kontinensek összes élőlénye, beleértve az embert is. Többek közt az a dolgunk, hogy ezt megakadályozzuk, természetesen más népek legelszántabb ellenállóival összefogva.
Kedves Barátaim! Bármilyen veszedelem sújtotta, Magyarország mindig talpra állt, ameddig betartotta a Vérszerződés pontjait, ill. (később) elfogadta a Szentkorona szellemiségét, és feloldódott a Korona misztériumában. Ez volt, ami fenntartotta Kárpát-medence szerte az államalkotó magyarság s a többi nemzetiség fejlődését, gyarapodását és békés együttélését. Ennek mindmáig húzódó megtagadása vezetett a trianoni átokhoz (ami a rablókat éppúgy tönkretette, mint a megraboltat!), sőt jelenkori vesszőfutásunkhoz is. Elsődleges teendőnk, hogy visszaállítsuk a (62 éve megszakadt) jogfolytonosságot (hiszen a Szentkorona-tant soha nem hatálytalanította egyetlen alkotmányosan elfogadható országgyűlés, vagy törvényes vezető sem). Ha ezt a lépést megtesszük, máris megmentettük magunkat, mert a Szent Korona nem más, mint a magyarság örök létezésének szent titka, kinek fennkölt (Istent is szimbolizáló) személyisége nem sérthető meg büntetlenül. De ezzel a rég halogatott lépéssel tulajdonképpen Európát is kiragadjuk a válságból, mivel csak követnie kell az egyetlen helyes szakrális példát, s megindulhat fölfelé. A második még nagyobb lépés pedig a trianoni és párizsi hentesmunka sebeinek begyógyítása, s az eredeti országhatárok visszaállítása. Ha ez sikerül, Európa a tartós béke és szabadság földje lesz, ha nem, akkor megsemmisül.
Ettől függetlenül, ránk és gyermekeinkre óriási feladatok várnak még. Nincs vesztegetni való időnk, lássunk a megoldáshoz! Ha az igaz úton járunk, s betöltjük hivatásunkat, nem lesz okunk félni a jövőtől sem.
A magyarok Istene áldjon meg bennünket, és segítse nemzetmentő harcunkat! Vesszen a zsarnokság, tűnjön el az összes országrontó briganti! Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! Előre a végső győzelemig!
e-mail: siklosi.andras@tvnetwork.hu
Felvidéki Polgár Info |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-08 23:46:50, szombat
|
| |
| |
Javaslat a kampánycsend megszüntetésére
Szabó Márk | 2008. március 6. | Belpolitika
A rendszerváltás és a demokratikus átmenet közjogi és intézményi keretét meghatározó tárgyalások bizalmatlan légköre mind a mai napig tetten érhető alkotmányos berendezkedésünkben. Nem kell sokat töprengeni, hogy közjogi rendszerünkben felfedezzük a 89/90-es alkuk és kompromisszumok szülte megoldásokat. Itt van elsőre a választási rendszerünk, amelyet bátran tarthatunk állatorvosi lónak abból a szempontból, hogy miként próbálták az ellenérdekelt felek egy eljárásba sűríteni az egymással szembeni kölcsönös fenntartásaikat. Ide sorolható a közvetett elnökválasztás jogintézménye éppúgy, mint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény VI. fejezetének 40. §-a, ami elrendeli, hogy "a szavazást megelőző nap 0 órától a szavazás befejezéséig választási kampányt folytatni tilos".
A kampánycsend csupán egy a velünk élő anakronizmusok közül, aminek kétharmados törvényi védettsége betonbiztonságot jelent, vagyis jó ideig nem számíthatunk arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó, a mozgósító kampányok és a blogok korában jelentőségét vesztett intézményt a közeljövőben eltörlik. Hogy az intézkedést nem tekinthetjük demokratikus garanciának, azt jól mutatja azon országok sora, ahol ismeretlen ez a gyakorlat: Franciaország, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország és Ausztria mellett a posztkommunista kelet-közép-európai államok közül Csehországban, Szlovákiában és Romániában sincs erre vonatkozó jogszabály.
A magyarországi politikai pártok közül mindezidáig a Fidesz állt elő arra vonatkozó konkrét javaslattal, hogy szüntessék meg az ominózus rendelkezést, a "szakma" ingatag álláspontját pedig jól mutatja, hogy míg a Political Capital igazgatója, Szabados Krisztián 2004-ben még úgy vélte, "végzetes" következményekkel járna a korlátozás feloldása, mára az elemző cég a kampánycsend legmarkánsabb ellenzőjévé vált.
A valóságban persze nem kell hozzá politológusnak lenni, hogy megfelelő érveket találjunk a rendelkezés eltörlésére. Amellett, hogy a szólásszabadságot korlátozó intézményről van szó, a kampánycsend a mai korban betarthatatlan, bármilyen vélt vagy valós megsértése éppen ezért kiváló alapul szolgál a választási eredményt vitató felek számára. A politikai kampányok környezete is megváltozott azóta, hogy a tilalmat bevezették: az állami televízió monopóliumának véget vetett a kereskedelmi és külföldi csatornák színre lépése, a mobiltelefonok (vö: SMS-kampány) és az internetes oldalak pedig a törvény erejével nehezen, vagy egyáltalán nem ellenőrizhető virtuális tereket hoztak létre. A kép- és videómegosztó multimédiás weboldalak, fórumok és a blogok jogi szabályozását tovább nehezíti, ha külföldi szerveren keresztül üzemeltetik őket; nem véletlen, hogy a Magyarországi Tartalomszolgálatók Egyesülete (MTE) is csak egy szerény ajánlás formájában próbálja kezelni a kérdést. Az idő minden tekintetben eljárt a kampánycsend intézménye felett, mára nem más, mint a rendszerváltás bizalmatlan légkörét őrző mementó az őt körülvevő megváltozott környezetben.
Ceterum censeo: a kampánycsendet el kell törölni.
http://jobbklikk.hu/index.php?Cikk=154 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-08 23:40:32, szombat
|
| |
| |
Ma is igaz: Háromféle ember van ebben az országban... (Wass Albert)
Magi, szo, 2008/03/08 - 13:12
Wass Albert, Magukrahagyatottak című művében egy az '56-os harcokban megsebesült férfi szájával mondatja az alábbi ma is igaz gondolatokat. Javasoljuk: olvassa el mindenki, majd eszerint ítélje meg a köpönyegforgató árulókat, az utcákon (vagy más eszközökkel) harcoló bátor hazafiakat, végül a birka népet, ami mindig visszahúz, ami mindig békülésre int, s amit soha semmi nem érdekli.
Háromféle ember van ebben az országban - szólalt meg újra a sebesült, mély undorral a hangjában -, háromféle magyar.
Mind a három egyezik abban, hogy elégedetlen a világgal, a kormánnyal, ami ennek a világnak a nyakán ül, a rendszerrel, mindennel. Panaszkodnak, morognak, keseregnek, átkozódnak. Ebben mind egyformák.
Aztán egy részük úgy próbálja megoldani a maga bajait, hogy kiszolgálja a hatalmon levőket. Csatlakozik hozzájuk. Hasán csúszik, farkát csóválja, s ha odalöknek neki egy koncot s befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál, marósabb a vadfarkasnál, kegyetlenebb az ellenségnél, kommunistább a kommunistánál (vagy olyan, amit éppen az aktuális hatalom diktál: liberális, globalista, soviniszta - a szerk.), csak hogy bebizonyítsa a maga hűségét, és nagyobb koncot kapjon érte.
Egy másik részük az ellenkezőjét teszi: feláll a két lábára és verekszik. Védi azt, amiről úgy érzi, hogy az övé. A maga jussát az élethez. A maga jussát a szabadsághoz. A maga jussát ehhez a földhöz, melyen született s mely a hazája. Verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások szabadságáért. A még csak meg sem születettekért is verekszik. Mindenkiért és mindenki helyett.
Aztán van a harmadik csoport, a nagy csoport, amit úgy is nevezhetünk: a nép. Akinek nincsen arca, sem rossz, sem jó. Sem szép, sem csúnya. Se nem hős, se nem áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt: meghajlik, meggörbed, tűr, mindent eltűr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindig meghajolva marad, készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Érted? Eszébe se jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen, hogy megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot vállaljon a jussáért, a szabadságért, bármiért... érted, Anka? Ez a nagy tömeg. A nagy magyar tömeg. Ez a nép.
(Szent Korona Rádió - részlet Wass Albert: Magukrahagyatottak című művéből)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-08 23:38:09, szombat
|
| |
| |
Lemondott Kostunica, távozik a szerb kormány
Gubicza Eszter, szo, 2008/03/08 - 17:08
Lemondott a szerbiai kormányfő. Kostunica szombat délután jelentette be saját és kormánya távozási szándékát. A volt kormányfő egyszersmind előre hozott parlamenti választások megtartására szólított fel. A koalíción belüli egység hiánya miatt a kormány képtelen a működésre - indokolta döntését Kostunica. Lehet találgatni, de valószínűleg egyetlen szerb kormány sem élte volna túl Koszovó Szerbiától való elszakadását.
hirdetés
Kostunica távozását előrevetítette a pénteki közleménye, amiben - miniszterelnöktől szokatlan módon - azt írta: kormánya válságban van. Elemzők arra gondoltak, hogy meg akar válni Európa-párti koalíciós partnereitől és helyettük az oroszbarát radikálisokkal akar kormányozni.
Kostunica lépésének másik közvetlen előzménye, hogy koalícióstársai csütörtökön leszavazták. A Nyugat-barát miniszterek szavazataival ugyanis a szerb kormány csütörtökön elutasította azt a határozattervezetet, amely ellenzi az Európai Unió és Szerbia közeledését Koszovó függetlenségének egyoldalú kikiáltására hivatkozva.
A tervezetet az ultranacionalista, ellenzéki Szerb Radikális Párt (SRS) terjesztette be a parlament elé, és a miniszterelnök Szerbiai Demokrata Pártja (DSS), valamint a Slobodan Milosevic néhai jugoszláv elnök nevével fémjelzett, ellenzéki Szerbiai Szocialista Párt (SPS) egyaránt támogatta.
Ha a tervezetről a törvényhozásban is szavaznának, akkor ott simán átmenne. Kostunica sokakat meglepett az év eleji elnökválasztáson, amikor a második forduló előtt nem szólította fel híveit, hogy koalícióstársát, Borisz Tadicsot támogassák. Ezzel hallgatólagosan a radikális Nikolicsot támogatta.
Jellemző, hogy Kostunica az elnökválasztás után nem gratulált Tadicsnak, pedig ezt még az elnök ellenfele, Nikolics is megtette, mindjárt a választás éjszakáján.
A szerb miniszterelnök a 2000-es elnökválasztáson tűnt fel a nagypolitikában. Egy kis nacionalista pártot igazgatott, a kilencvenes évek szerb területszerző háborúi nem voltak ellenére, viszont Milosevicset sem szívlelte. Őt szemelték ki arra, hogy a demokratikus pártok támogatásával megmérkőzzön Miloseviccsel. Így emelkedett Szerbia elnöki székébe, majd lett 2004-től miniszterelnök.
(index nyomán)
http://szentkoronaradio.hu/node/28496 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-08 23:36:31, szombat
|
| |
| |
Vizet prédikál de bort iszik Kondorosi Ferenc
Édua, szo, 2008/03/08 - 19:50
Kondorosi autója tilosbanKondorosi autója tilosbanÓrákig tilosban parkolt Budapesten Kondorosi Ferenc autója, aki az Új rend kormánybiztosaként a gyorshajtókkal és az ittas sofőrökkel szemben hirdet zéró toleranciát és áll ki a közlekedési szabályok betartásáért.
hirdetés
Jövő év január elsejétől a gépkocsi üzembentartójának objektív felelőssége lesz a szabálysértések elkövetésénél, akkor is, ha más vezette az autót és ezt el is ismeri - közölte Kondorosi Ferenc 2007 októberében. Az Új rend végrehajtásáért felelős kormánybiztos ekkor úgy nyilatkozott, hogy az intézkedések bevezetésére azért van szükség, mert katasztrofálissá vált a közlekedés biztonsága. Szombaton azonban éppen Kondorosi sértette meg a KRESZ-t, amikor szolgálati autója a VI. kerületben, a Bajza utca 62. szám előtt órákig tilosban parkolt.
egy kormánytag ellen intézkedő rendőrRitka pillanat: egy kormánytag ellen intézkedő rendőrA helyszínen intézkedő rendőrök a Magyar Nemzet munkatársának elmondták, hogy az autós szabálysértést követett el és pénzbírságra számíthat. Mivel az adott útszakaszon a tábla nem jelzi, hogy elszállítják a rossz helyen parkoló autókat, így nem áll módjukban elszállíttatni az Audit - tették hozzá.
Fél 6 után néhány perccel egy sofőr beült az autóba, majd nagy gázzal elindult. Megközelítőleg 100 métert megtéve egy újabb megállni tilos táblánál megállt és Kondorosi Ferenc is beszállt az autóba, majd elhajtottak. Természetesen kíváncsiak voltunk az üggyel kapcsolatban a kormány álláspontjára, de sem Daróczi Dávid, sem Budai Bernadett kormányszóvivő nem volt elérhető.
Kondorosi sofőrjeKondorosi sofőrjeSzijjártó Péter, a Fidesz szóvivője az ügy kapcsán lapunknak elmondta: elvárjuk az üggyel kapcsolatban a korrekt, tárgyilagos rendőri intézkedést. Megkérdeztük Horn Gábort, a Miniszterelnöki Hivatal koordinációs államtitkárát, aki először kitérő választ adott, majd mintha nem is Kondorosi Ferencről lenne szó, lakonikusan megjegyezte: biztos be fogja fizetni a bírságot. (Na, ezért is kell őket elkergetni, az ilyen szemtelen flegmaságukért.-szerk.)
Sok más mai hatalmi tényezőhöz - így a miniszterelnökhöz - hasonlóan Pécsről indult Kondorosi Ferenc rendészeti államtitkár, a rendszerváltás előtt a KISZ Központi Bizottságának agitációs és propagandaosztályán is dolgozott. Kommunista múltja ellenére a politikus a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Justitia et Pax Bizottságának tagja lehet.
(MNO nyomán; fotók: MNO)
http://szentkoronaradio.hu/node/28525 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-08 23:26:49, szombat
|
| |
| |
Metrók ezermilliárddal olcsóbban
Belföld
Ezermilliárd forintot spórolhatna a főváros, ha hálózatszerűen fejlesztené a metrót - áll egy mérnök lapunkhoz eljuttatott dokumentumaiban. Kevesebb pénzből rövidebb időn belül több helyre jutna el a négyes és az ötös metró, a hármast pedig végre befejezhetnék.
Egy civilszervezet saját szakállára tervezi az ötös metró nyomvonalát - adta hírül az egyik internetes portál. Szentesi Emil nyugdíjas üzemmérnök előbbre tart a fővárosi metróvonalak tervezésében, még a négyes metró nyomvonalának kijelölése előtt felvázolta az épülőnél ésszerűbb metróhálózatot - derül ki a lapunknak átadott dokumentációból. Szentesi Emil nyugat-európai városok metrószerkezetét vette mintául, amelyeknek lényege, hogy egy alagútban több járat is közlekedik, szakaszonként a felszínen haladva. A szakember szerint több száz milliárd forint kidobott pénz úgy fúrni egy alagutat, hogy azt csak egy járat használja, mint ahogyan Budapesten szokás.
A négyes metró megépítését éppen ezért összekapcsolná a hármas befejezésével, illetve az ötös kialakításával. Közlekedésszervezési javaslataiban a Kálvin tértől elágaztatva a Petőfi hídig vezetné a négyes metrót - vagy a hidat használná, vagy a Duna alatt vinné tovább a vonalat. Kéreg alatt haladna az Irányi út, a Kosztolányi tér, az Etele tér érintésével egészen a Budaörsi útig. A négyes járatot a Petőfi hídnál javasolná összekapcsolni a csepeli HÉV vonalával, mivel egy kilométer alagúttal elérhető a Kálvin térnél a hármas metró alagútja, mindössze két váltóra lenne szükség. Ez a nyomvonal nemcsak a költségeket kímélné, hanem a budai hegyben fakadó karsztforrásokat is, amelyek a Gellért téri állomás miatt veszélybe kerülhetnek.
A Kálvin tértől a hármas alagútjában futna az ötös metró: a Gyöngyösi utcától két és fél kilométeres alagútban érné el a Hajógyári-sziget érintésével a Rómaifürdőt, ott a szentendrei HÉV hálózatára csatlakozna. A másik összekötő pont a már említett Boráros téri HÉV-végállomáson lenne. Az öntevékeny civilszervezet 244-588 milliárdra becsülte az ötös vonal költségét, a városháza körülbelül hatszázmilliárdra. Szentesi Emil szerint saját koncepciója százmilliárdból megépíthető lenne három év alatt.
A nyugdíjas üzemmérnök a hármas metró befejezéséről is gondoskodna két leágazással. Az egyik az eredeti végállomásként kitűzött Megyeren lenne, az Erdősor utcában, a másik a XV. kerületi összeköttetést teremtené meg a Rákos út elérésével.
A négyes metró két szakaszának költségvetése most ötszáztizenegymilliárd forint. Szentesi a hármas metró tízkilométeres alagútjának felhasználásával ötszázmilliárdot takarítana meg, mert a teljes négyes metró nyomvonalán feleannyi alagutat fúrna, így fele pénzből valósítaná meg 2012-re. Terveivel már 1998-ban elkészült, azóta hiába ajánlja a városvezetés figyelmébe. A négyes metró pazarló kivitelezése miatt az Európai Unió regionális főigazgatóságához fordult. A hivatal azt mondta, a projektértékelés során figyelembe veszik információit. Erre azután kerülhet sor, hogy a kormány a projekt támogatási kérelmét benyújtotta az Európai Bizottságnak.
Zsidai Péter
Magyar Hírlap |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-08 23:22:25, szombat
|
| |
| |
Különös...
Az alábbi történetet kaptam ismerösőmtől, érdemes elolvasni és
elgondolkodni rajta, mert nagyon tanulságos... !
A végén, pedig egy kis személyes tapasztalat.
( A személy, akivel megtörtént nem fontos, csak a jelenség..., bárkivel
megtörténhetett , megtörténhet ...)
Gondolom Te és családod rendelkezik autóval , és szembesültetek már
valamilyen formában a "mikulás csomaggal".., igen, a parkolótársaságok
tejelésre felszólitó zacsijával. Nekem egész nap a városban kell
dolgoznom, így nap mint nap többször szembesülök ezekkel. A minap a II.
kerületben álltam meg , szokásomhoz híven vettem is jegyet , kiraktam,
felmentem dolgozni. Kicsit elmértem magam az idővel , és lejárt. De
mivel láttam az autómat az ablakból , gondoltam megvárom a hiénát , és
ha látom hát leszaladok és ledumálom vele. Meg is jött menetrendszerűen
4-5 perccel a jegy lejárta után , és már kezdett is neki
fotózni....kirakta a csomagot... Lerohantam, de mire leértem nem volt
ott a csomag a szélvédőn !!! Ellenben a hiéna sétált tovább , kezében
egy kék csomaggal. Utána mentem , és kultúr magyar ember módjára
megszólítottam ( nem rohadjál meg v. ilyenek...). Mondtam, hogy láttam,
hogy rárakta, de sajnos nem találom. Erre jött az első "pofon", hogy
"..így jártam, majd kijön levélben..". ( Igen , csak addigra már 2500
Ft-os büntiből lesz vagy 7000... ! )
Itt már én is bepöccentem , kikaptam a kezéből a csomagot , és hát
jééé...az enyém volt ! Odatette , lefotózta , és.... le is vette !
Persze a társaságnak ez tiszta üzlet , mert ha nem tudok róla nem
fizetem be, s ha nem fizetem be , fizethetek 3x annyit 1 hónap múlva
...! És azzal védekezni, hogy nem is volt ott, azzal nem tudok , mert
hát ugye ő lefotózta..!. "Elbeszélgettünk". Elmondta, hogy ő csak kis
porszem és, hogy a nagyobb hatékonyság érdekében a felkészítésen
mondták
el , hogy ezt így kell csinálni. Így jár jobban a cég.
Nem is igazán tudom kire haragudjak jobban.
Arra a rablóbandára, akik ennyire gátlástalanul lopják ki a szemünket ,
( és hát ugye az önkormányzatokra, de mint tudjuk , nem sok pénzt látnak
ebből.. ), vagy erre a szerencsétlenre , aki kiszolgálja őket...?
Hol itt a jog ?
Nagyvállalat ( ? ) kontra kisember ismét 1:0 ... !
Idáig a levél amit kaptam, és most itt legyen hozzá egy kis személyes
tapasztalatom:
Nemrég üzleti úton jártam Szlovákiában és ott arra lettem figyelmes,
hogy az összes parkoló automatára egy nylon zsák van ráhúzva és le van
ragasztva! Kérdeztem a tárgyaló partneremtől, hogy hol lehet fizetni a
parkolást. Na most figyelj! Az egész országban megszüntették a parkolási
díjat, mert alkotmányellenesnek bizonyult, ugyanis semmilyen
szolgáltatást nem nyújt az emberek pénzéért!
http://www.parameter.sk/regio/torvenytelen-az-utcai-parkolodij
A kormány kiadott egy új rendeletet, mely szerint csak őrzött
parkolóhelyen lehet pénzt szedni a parkolásért! Még egy érdekesség: az
imént is említett baloldali, szocialista kormányuk eltörölte a
vizitdíjat, mert értelmetlennek bizonyult!
Hogyan lehet, hogy mi, akik a rendszerváltás idején megkezdtük és a
gazdasági előrelépést, most Szlovákia, Csehország és messze Románia
mögött kullogunk. A szlovák üzletemberek véleménye szerint a Magyar
gazdaság mára teljesen el van cseszve és a mostani rendszer, csak tovább
súlyosbítja a bajt.
KSH adat: 2007 utolsó negyedévében, négy hónap alatt több mint 8.000
magyar cég és kisvállalkozás helyezte át telephelyét Szlovákiába a
kedvezőbb adózási lehetőségek miatt!
A Magyar kormány tárgyalt a Szlovákokkal arról, hogy ők is emeljék az
adókat, hogy ne legyen vonzó a Magyarok számára az ottani adózás. A
Szlovákok csak röhögtek és azt válaszolták, hogy náluk a gazdaság szuper
jól megy (az alacsonyabb adók miatt), és most terveznek még egyet
gyorsítani rajta azzal, hogy tovább csökkentik az adókat. És persze
remélik, hogy ezzel még vonzóbb feltételeket teremtenek a magyar
vállalkozások számára!
Lassan tényleg csak a nyugdíjas marad itt adót fizetni.
Csak azt nem értem, hogy ezt a "szarban az gazdaság: emeljük az adókat"
dumát ki eszi még meg? Egy negyedikes általános iskolás is ki tudja
számolni, hogy a mostani helyzetben, ha felére csökkentenék az adókat,
akkor pont háromszor ennyi pénz maradna az állam zsebében. Ha ezt
szeretnéd érteni, figyelmesen olvasd a következő bekezdést! Nem
bonyolult, negyedikes matek, de azért tartsd a fonalat!
Most 79.8% az össz. adó Magyarországon (OECD adat). Vagyis egy teljes
gazdasági folyamat eredményeképp 80 % az államé, 20 % a Tied (vagyis
ezen osztozik a munkaadó és a munkavállaló). Számoljunk egy kicsit. Ha a
80%-ot felére, azaz 40 %-ra csökkentik, akkor ugyebár 20% helyett 60%
marad nálad. Háromszor annyi. Na most ezt a háromszoros pénzt senki nem
varrja a párnába, hanem elkölti, ugye? Vagyis te veszel rajta nagyobb
TV-t, meg nagyobb kocsit, a Vállalkozó, pedig beruházásra költi, - hogy
a megnövekedett TV és kocsi igényeket kielégítse - és persze ehhez
alkalmazottakat vesz föl, ami mellékesen megszünteti a
munkanélküliséget. Szóval a lényeg, hogy látszólag felére csökken
százalékosan a kormány adója (80-ról 40-re), de ezt a fele adót
háromszor szedi be ugyanannyi idő alatt (mivel háromszor annyit költ
mindenki 20, helyett 60-at). Vagyis az adó bevétele az államnak
ténylegesen másfélszeresére nőtt azonnal (félpénz háromszor), nem
beszélve a járulékos hatásokról: munkanélküliség megszűnése, külföldre
menekült magyar cégek visszatérése hazai adórezidenssé, külföldi
tulajdonú cégek ide települése, a munkanélküliből dolgozóvá válók plusz
adóbefizetései a segélyek kifizetése helyett. Arról még nem is
beszéltünk, hogy háromszorosára gyorsulna a gazdaság - háromszor annyi
út épülne például.
Ne menj messzire, csak nézz meg egy olyan országot, ahol a mienkhez
képest töredéke az adó. Mondjuk Monaco jó kiindulás. Ott nem 80% az adó,
hanem mindössze egy számjegyű! Amikor ott voltam, ebből a csekély adóból
közpénzen a járdákat mosták éppen, úgy ahogyan te az előszobádat mosod
föl! Futotta belőle!
Namost, ha ezt egy negyedikes is ki tudja számolni, akkor nekünk vajon
miért mossák az agyunkat a TV-n keresztül? Hogyan lehetséges, hogy egy
épeszű ember 8 általánossal és 40-es IQ-val elkerüli az értelmetlen
hiteleket és nem fogadja el, hogy ezen keresztül a bank tőkét adjon
neki, amire természetesen kamatot vár. Hogyan lehetséges, hogy ugyanez
az ember 9 évvel és egy közgáz (agymosó) diplomával később az bírja
mondani, hogy "Magyarországnak külföldi tőkére van szüksége"
Hogy a hazugságokat elhiggyük? Kinek áll ez érdekében? Ezt most nem írom
ide, de ha elmúltál negyedikes és az agyadat elkezded arra használni
amire való (tudom, hogy nehéz, mert TV-t nézni könnyebb és persze a
gondolkodásról tudatosan szoktatnak le minket, pár év és a matek
érettségit is eltörlik talán), szóval, ha az agyadat elkezded arra
használni amire való, akkor rá fogsz jönni!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-08 14:41:14, szombat
|
| |
| |
2008.03.06.
Bábállam lesz Koszovó?
A koszovói albán ellenzék legismertebb, házi őrizetéből épp a napokban szabadult alakja szkeptikus a függetlenséggel kapcsolatban. Albin Kurti a FigyelőNetnek elmondta, amíg az ENSZ és az EU missziói vezetik Koszovót, nem beszélhetünk valódi függetlenségről, Hashim Thaqi pedig csak egy bábminiszterelnök. Kurti bízik ugyanakkor a békés együttélésben a szerbekkel.
Milyen érzések vannak most Önben a függetlenség kikiáltása után?
A Függetlenségi Nyilatkozatot egyes nagyhatalmak elismerték, ez egy lépés előre. Ám ugyanakkor három lépés vissza. Először is: a nyilatkozat visszatérően kihangsúlyozza az Ahtisaari-tervet, amely egy, a boszniai Republika Srpska (Boszniai Szerb Köztársaság) típusú képződményt hoz létre Koszovóban: 11 szerb községnek joga lesz az egymás közötti egyenlő, Belgráddal szemben pedig egy közvetlen, függőségi kapcsolathoz. Másodsorban mostantól itt lesz az EULEX (az EU koszovói missziója - a szerk.), mint az UNMIK (az ENSZ koszovói missziója - a szerk.) utóda. Ez megmagyarázhatatlan számunkra, ráadásul nem vonatkozik majd rájuk az a jog, amit ők erőltettek ránk. Harmadszor pedig az össznépi ünneplés a függetlenség kikiáltása alatt és után csak elterelte a figyelmet arról, ahogy az új zászló és az Ahtisaari-terv alapján hozott törvények vita nélkül mentek át a törvényhozáson, ahogy Szerbia reakciójáról (elsősorban a leposaviqi és Zubin Potok-i átkelő felgyújtásáról) is.
Mit gondol a koszovóiak eufóriájáról, amelyet a függetlenség váltott ki? Ez építő erő lehet, vagy hamarosan csalódottság váltja majd fel?
Azt gondolom, ez egy gondosan felépített látványosság volt. A ,,függetlenség" főleg a televízióban zajlott le. Ha az áram elmegy, a függetlenség is odavész. Az Ahtisaari-terv és az EULEX nem ad majd nekünk tényleges függetlenséget, ezzel szemben visszatérünk egy újabb Boszniához, ahol az önkényes államépítés és a stabilitás (nem a fejlődés!) paradigmája egy nagyon hasonló érem két oldala. Az eredmény előre megjósolható: különböző etnikai hátterű politikusok együttműködése (lásd az albán Hashim Thaqi és a koszovói szerbek egyik vezetője, Oliver Ivanovics), de ez nem jelenti a hétköznapi emberek integrációját. A status quo állandósítása pedig a terület etnikai alapú megosztásával mint a béke egyetlen útja van bemutatva.
Szeptemberben azt mondta lapunknak, hogy nem ért egyet az Ahtisaari-tervvel, a függetlenség óta azonban - ahogy Ön is említette - mégis ezt követik. Mit gondol, mi lesz ennek a hatása?
Az Ahtisaari-tervet a tárgyalócsoport és a koszovói parlament fogadta el egy éve, mert úgy adták elő, hogy ez a függetlenség ára, egy olyan függetlenségé, amelyet Szerbia, Oroszország és az ENSZ Biztonsági Tanácsa is elfogadna. Most, annak ellenére, hogy a kinyilvánított függetlenséget Szerbia és Oroszország nem fogadja el (következésképpen az ENSZ BT sem), a koszovói kormány és parlament mégis megígérte az Ahtisaari-terv véghezvitelét (amelyet egyébként a sosem elégedett Szerbia végig elutasított). Ez egyenlő Koszovó népének a hátbadöfésével.
Az Ahtisaari-terv legfontosabb pontja a kisebbségek védelme. Mit gondol, ilyen történelmi sérelmek után képesek lesznek szerbek és albánok békében együtt élni, vagy a szerbek inkább elköltöznek?
Én hiszem azt, hogy lehetséges a békés együttélés albánok és szerbek között Koszovóban. Ehhez az kell, hogy a koszovói szerbek ráébredjenek: amit annyira szeretnek, Szerbia, rossz célra használta fel őket. A koszovói szerbeket Szerbia irányítja és továbbra is azt fogják tenni, amit ők mondanak. Szerbia pedig azt fogja kérni, hogy maradjanak. Szerbia itt akarja őket látni és nem másutt. Egy valóban független és önálló Koszovónak be kell csapnia az ajtót Szerbia előtt, miközben a gazdasági és szociális fejlődésbe integrálni kell az itt élő szerbeket.
Elég szkeptikusan nyilatkozik az EU-misszióról. Mit gondol mégis, jelenlétük hasznos lesz, vagy ront a helyzeten?
Az EU-misszió az UNMIK bürokratikus örököse, miközben a 1244-es határozat (amely elismeri a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság szuverenitását és területi sérthetetlenségét - a szerk.) érvényben marad. Ahogy az UNMIK hivatalnokai és alkalmazottjai, úgy az EULEX is a koszovói törvények alóli függetlenséget akar. Az EULEX-et a koszovóiak nem vonhatják felelősségre. Paradox, hogy 2200 rendőr és bíró a jog fölött áll majd. Tény, hogy Koszovónak valójában nincs szüksége az ENSZ-re, de egy saját székre az ENSZ-ben igen. Hasonlóképp nincs szükségünk egy EU-misszióra, hogy szabályozzon minket, de arra igen, hogy az unió befogadjon minket, mint független, szuverén államot. Koszovó lesz a második EU-protektorátus alatt álló állam Bosznia után. Ott több éve vannak jelen, az ország mégsem került közelebb az unióhoz.
Thaqit jelenleg hősnek tartják. Mit gondol, jó miniszterelnöke lesz az önálló Koszovónak?
Hashim Thaqi talán jó miniszterelnök lehetne, ha éppen miniszterelnök tudna lenni. De nem az, és nem is lesz. Az UMNIK kontroll alatt tartotta eddig, most az EULEX is belép abba a nemzetközi klubba, ami Thaqit ellenőrzi.
(Forrás: fn.hu)
http://www.miep.hu/fuggetlenseg/2008/marcius/06/4.htm |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/6 oldal
|
Bejegyzések száma: 50
|
|
|
|
2008. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1181 db bejegyzés |
| e év: |
10632 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 386
- e Hét: 14616
- e Hónap: 25727
- e Év: 179223
|
|
|
Offline
