|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2012-06-22 20:24:44, péntek
|
| |
| |
Miért támadta meg Németország a Szovjetuniót?
http://jovonk.info/2012/06/22/miert-tamadta-meg-nemetorszag-szovjetuniot
Máig nincs elfogadható magyarázat arra nézve, hogy a III. Birodalom miért támadta meg a Szovjetuniót. A nyugati történészek egy része preventív háborúnak tartja, másik része a német imperialista körök hódító háborújának. Az első feltételezésnek semmiféle bizonyítható alapja nincs. Nyilvánosság elé kerültek olyan vélemények, miszerint a Vörös Hadsereg támadó pozícióban volt, és erre utaló dokumentumokról is beszélnek. Ennek ellenére bizonyítékként még senki nem látott egyetlen ilyen dokumentumot sem. A támadó felállás a Lengyelország elleni közös német-szovjet támadás következménye volt, és nem irányult Németország ellen. A Molotov-Ribbentrop paktum (Hitler-Sztálin paktum, Moszkva, 1939. augusztus 23.) nyilt szövege és a titkos záradékai igen kedvezőek voltak úgy Németországnak, mint a Szovjetuniónak. A megnemtámadási szerződés mellett mindkét fél kijelentette, hogy ha valamelyik szerződő fél egy harmadik féllel háborúba lép, a másik fél semleges marad. A titkos záradék mindkét birodalom érdekének megfelelően osztotta fel Európát.
Több súlyos, sok halálos áldozatot követelő lengyel provokáció után szeptember 1-én Németország, a Szovjetunióval történt egyeztetés után bevonult Lengyelországba, melyet rövidesen követett a Szovjetunió bevonulása Lengyelország keleti részébe. Erre a helyi konfliktusra hivatkozva - mely háborúnak nem is nevezhető -, Anglia és Franciaország szeptember 3-án hadat üzent Németországnak, és ezzel kirobbantotta a második világháborút. Ugyanezen a napon az elvakult lengyel szélsőségesek óriási tömegmészárlást hajtottak végre Brombergben (Bydgoszcz), melyben több mint ötezer német civilt bestiális módon lemészároltak. Az angol és a francia haderő Németország elleni támadása elmaradt, és Lengyelország sorsa megpecsételődött, mert a brombergi tömegmészárlás a végletekig eldurvította a háborút. A Vörös Hadsereg könnyedén legyűrte a lengyel ellenállást, sok hadifoglyot ejtve, mert sok zsidó származású lengyel katonatiszt szinte menekülésszerűen adta meg magát. (Ezek döntő többségét a szovjetek Katyinban kivégezték, válaszul az 1920-as lengyel tömeggyilkosságokra, és az új sztálini koncepció értelmében.)
Németország igen komoly részt vállalt a Szovjetunió iparának a fejlesztésében, és ez a közreműködés Hitler uralomra jutása után sem szakadt meg. A jó viszony bizonyítékaként Sztálin engedélyezte másfél millió doni német hazatelepülését Németországba. A Lengyelország közepén húzódó német-szovjet határon szinte bajtársias volt a hangulat. Látszólag minden a legnagyobb rendben volt.
Sztálin meg volt győződve arról, hogy a szédületes német fejlődés annak köszönhető, hogy a zsidó elemeket kiszorították a hatalomból. A vallásos családból származó grúz Sztálin (papnak készült egykor), és kalandortársa, a szintén grúz és pszichopata, szexmániás Berija ki nem álhatták a zsidókat, de politikai érdekeik miatt ennek nem adták sokáig tanújelét. Rafinált módszerrel azonban mindig megtalálták annak a módját, hogy a kivégzőosztagok elé küldjék őket (sok orosszal együtt). A cionista zsidó Trockij, a Vörös Hadsereg megalapítója időben felismerte a veszélyt, és miután a Sztálin-ellenes tervei kudarcot vallottak, külföldre menekült. A Vörös Hadseregben azonban a tisztogatás elkezdődött (Tuhacsevszkij-ügy), melynek során 35 ezer tisztet lőttek fejbe (döntő többségük zsidó származású volt), köztük szinte az egész vezérkart, és fiatal népi tisztekkel töltötték fel az állományt. Ezek a tisztek tapasztalatlanok voltak, háború viselésére, pláne támadó háborúéra alkalmatlanok. Ezt a műveletet a Gestapo is segítette információkkal.
A propagandában új zsidó paradicsomként megjelenő távol-keleti Birobidzsan valójában egy deportáló hely volt. Tízezrével szállították a távoli kínai határ mellé, Moszkvától 8.500 km távolságba a zsidókat. A Tuhacsevszkij-perrel és tisztogatásokkal egy időben Birobidzsanban is elkezdődött a "rendteremtés". A zsidó iskolákat bezárták, a tanárokat főbe lőtték, és fokozott ellenőrzés alá vonták a "Zsidó köztársaságot".
Amikor 1940. augusztusában a Mexikóba menekült Trockijt (Bronsteint) Sztálin parancsára egy KGB ügynök jégcsákánnyal megölte, a Zsidó Világszövetség végre megértette: ha sürgősen nem találnak ki valamit, Sztálin és Berija megvalósítják régi tervüket, zsidómentesítik a Szovjetuniót.
Erre csak egyetlen módon volt lehetőségük, egy német-szovjet háború kirobbantásával. A németek Franciaországot 1940-ben elfoglalták és rendkívül megalázó vereséget mértek az angol expedíciós hadseregre, majd minden ok nélkül leálltak a győzelem adta lehetőségek érvényesítéséről, és az Anglia elleni invázióról. Az USA zsidói ekkor biztosították a németeket titkos diplomáciai tárgyalások során arról, hogy elfogadják a jelenlegi európai helyzetet, és a Szovjetunió megtámadása esetén semmilyen módon nem avatkoznak be a háborúba. Az ellenkező nemzetiszocialistákat a hadsereg vezetése biztosította a gyors és kis áldozatokat követelő villámháború sikeréről, így minden akadály elhárult a német imperialista elképzelések útjából.
Tény, hogy Németországban ekkor még a zsidóságot különösebb hátrányok nem érték. Katonai szolgálat helyett munkaszolgálatra vezényelték őket, ahol az életben maradási lehetőségük sokkal jobb volt, mint a frontszolgálatot teljesítőknek. A Szovjetunióban viszont folyt a "zsidótlanítás", ami - az USA zsidó vezetése várakozásának megfelelően - a háború kirobbanásával, 1941. június 22-vel azonnal véget is ért. A Gulag-táborokból összeszedték a még élő tiszteket, a propagandában korlátlan lehetőséget kaptak a zsidók, és Sztálin látványosan kibékült a pravoszláv egyházzal. Még ez év telén a német hadsereg Moszkva alatt súlyos, az egész háború vonatkozásában is katasztrofális vereséget szenvedett. Az USA hadianyag-szállításai, majd a második front megnyitása tették világossá a német vezérkar előtt, hogy a zsidóság csapdájába kerültek, és a Szovjetunió megtámadása lényegében egy zsidó-mentő művelet volt.
Ennek minden következményét azoknak a zsidóknak kellett elszenvedniük, akik ebben a műveletben semmilyen szerepet sem játszottak. A holokauszt vallási szintre emelése viszont azzal a céllal történt, hogy a Szovjetunió elleni támadás igazi okait palástolja, és az áldozatok állandó hangoztatásával az esetleges felmerülése esetén azt hiteltelenítse.
A szocialista eszme fölé erőszakoskodó burzsuj-tőkés imperialista hódító elv Németországot katasztrófába hajszolta, és ennek következményei még mindig nem zárultak le. Európa lezüllése, vezető szerepének elvesztése, az USA felmorzsolódása mind csak következmény. A világháború igazi nyertese Kína volt, mert bár óriási veszteségek érték a japánok támadása miatt, mégis csak Kína lett a nevető harmadik. Németország Kínának megnyerte a II. Világháborút.
Kassai Ferenc - Jövőnk.info
2012. június 22. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-06-22 20:02:48, péntek
|
| |
| |
Kiborultak a fideszes taposógépek Navracsicstól
2012. június 18., hétfő, 16:58
Két év alatt nagyot fordult a világ, már nem Navracsics Tibor a második ember a kormányban, hanem a vele régen jó viszonyt ápoló, de azóta folyamatosan ütköző Lázár János. A miniszterelnök-helyettes állítólag nem vállalta fel azt, amit a frakcióvezető szinte gondolkodás nélkül aláírt, és szakmázni akart ott, ahol pedig erőltetett tempóban születtek politikai döntések. A végén pedig neki kellett megvédenie Brüsszelben azt, amivel itthon maga sem értett egyet.
"A kormányzati munka koordinálása a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumból történik majd, amelynek vezetésére Navracsics Tibor urat kértem fel" - mondta 2010 április végén Orbán Viktor - akkor még csak - megválasztott kormányfő, amivel utalt arra is, hogyan képzeli a kormány működését. A második embernek kijelölt Navracsics kedvéért az alkotmányt is módosították, hogy a miniszterelnök-helyettes hivatalosan is felettese lehessen a korábban egyenrangú minisztereknek.
Két évvel a kormányváltás után viszont úgy tűnik, a miniszterelnök meggondolta magát: május végén úgy szervezte át a kormányt, hogy lecsupaszította a korábban csúcsminisztériumként működő KIM-et, ezzel párhuzamosan pedig megerősítette a Miniszterelnökséget, amelynek élére államtitkárként Lázár János korábbi Fidesz-frakcióvezetőt nevezte ki. "Most erre a posztra egy igazi erős végrehajtó ember kell, olyan, aki határidőket, döntéseket oszt ki és tartat be" - magyarázta Orbán az átalakítást a Délmagyarország című lapnak.
Orbán 2010 április végén még arról beszélt, hogy szakítani akar a korábbi hagyománnyal, és nem hoz létre Miniszterelnöki Hivatalt. Ez ugyanis az elmúlt két évtizedben oda vezetett, hogy "lassacskán a miniszterelnök, ahelyett, hogy a miniszterekre hagyta volna a munkát (...) ügyeket kezdett valamilyen okból magához húzni", vagyis egyre több napi ügy intézése került hozzá (Orbán megfontolásairól korábbi cikkünkben olvashat részletesen).
Csúcsminisztérium
A kormányfő a korábbi nyilatkozatai szerint a választások után úgy képzelte, hogy ő kizárólag a stratégiai-politikai kérdésekkel foglalkozik majd, a napi ügyeket pedig Navracsics viszi. Ennek megfelelően a KIM igazi csúcsminisztérium lett: a jogalkotás mellett ide került a közigazgatás koordinálása, a korábban számtalan szervnél szétszórt közigazgatásból a kormányhivatalok felállításával országos hálózatot szerveztek, amely hamarosan a járási szintekkel fog bővülni. A KIM-hez került az egyházügyi, a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárság és a kormányzati kommunikáció is.
Tavaly év végi menesztéséig a kormányzat egyik legfontosabb posztját töltötte be a KIM közigazgatási államtitkára, Gál András Levente. Egyéb jogkörei mellett - például ő volt a Magyar Közlöny egyik szerkesztője - az ő kezén ment keresztül minden kormányzati előterjesztés, illetve az ő jóváhagyása kellett minden személyi döntéshez, még a honvéd tábornokok kinevezéséhez is (korábban elég volt a köztársasági elnök kinevező határozata, illetve a honvédelmi miniszter ellenjegyzése).
Az elmúlt két évben a KIM folyamatosan elvesztette azokat a jogköröket, amellyel korábban kiemelkedett a többi tárca közül. Navracsics ugyanakkor ezt egy minisztériumi forrás szerint nem tekinti veszteségnek, számára inkább nyűgöt jelentettek a tárca profiljától idegen részlegek. A forrás szerint Navracsicsnak például a most a Miniszterelnökséghez kerülő Kormányzati Ellenőrzési Hivatalra sem volt túl sok befolyása, annak munkáját eddig is a most államtitkárrá kinevezett Győri Tibor felügyelte. A forrás szerint attól függetlenül, hogy a feladatok nagy részét elvették tőle, Navracsics nem vesztette el teljesen a befolyását, Orbán Viktor továbbra is minden hétfőn négyszemközt egyeztet helyettesével.
Két erős ember a parlamentben - Lázár és Navracsics
Kódolt konfliktusok
"A KIM-ben túl nagy hatalom összpontosult, ez azért iriggyé és gyanakvóvá teszi az embereket" - mondta egy fideszes képviselő, aki szerint a minisztérium széles jogköreit bizonyos szemszögből úgy is lehetett értelmezni, hogy Navracsics saját hatalmat épít. A képviselő szerint ma már látszik, hogy a 2010-ben kialakított új kormányzati rendszerben kódolva voltak a konfliktusok, de a miniszterelnök ezt nem bánta, hiszen ő - ismerői szerint - kifejezetten szereti, ha a beosztottjai megküzdenek egymással.
A konfliktus egyik fő forrása, hogy 2010 után élesen szétváltak a döntéshozók és végrehajtók: Navracsics 2006 és 2010 közt parlamenti frakcióvezetőként tagja volt a kormánypárt elnökségének, ahol a legfontosabb politikai döntések születnek. Miniszterként azonban már nem volt automatikus bejárása erre a fórumra, a helyét Lázár János vette át.
Navracsics és Lázár is Orbánra figyel
A politikai döntések és a végrehajtás éles elkülönülésére Navracsics maga is utalt a Népszabadságnak nemrég adott interjúban, amikor a készülő választási eljárási törvényről azt mondta: a jogszabály jelentős része, amely a technikai szabályokat tartalmazza, készen van, és már csak "néhány politikai döntési pont van, amire várunk". A még nyitott részletkérdéseket szerinte "a Fidesz-elnökség meg fogja vitatni", de kiemelte, hogy ő nem tagja ennek a testületnek.
Fel nem vállalt konfliktusok
Navracsics ugyan soha nem mondott nyíltan ellent Orbánnak, de a miniszterelnök-helyettes állítólag azért esett ki fokozatosan a kormányfő kegyeiből, mert "nem tette oda magát" bizonyos fontos, de vitás ügyekben. Több fideszes forrás is fordulópontként értékelte az Alkotmánybíróság (Ab) jogköreinek korlátozását 2010 őszén. Ezt az [origo] korábbi információi szerint mások mellett Navracsics is rosszallással fogadta, Lázár János viszont - ahogy most egy képviselő fogalmazott - "szinte gondolkodás nélkül" a nevét adta hozzá.
A kormányfőhelyettes ugyanakkor nyíltan nem szólalt fel a sokat vitatott alkotmánymódosítás ellen, sőt, egy alkalommal a védelmébe is vette. Igaz, ez nem itthon, hanem Lengyelországban történt, ahol Navracsics a Gazeta Wyborcza című lapnak arról beszélt, hogy Nagy-Britanniában nincs is írott alkotmány, a skandináv államokban pedig nincs alkotmánybíróság, mégsem kell félteni a demokráciát. "Ezért nem aggódom akkor sem, ha a magyar parlament döntésével összhangban az Alkotmánybíróság nem hozhat döntést az adótörvényekről" - mondta.
"A KIM a szakmai fék szerepét próbálta játszani a nagy rohanásban, de ezt Orbán béklyónak érezte" - fogalmazott egy jogász végzettségű képviselő. Egy miniszterelnökségi forrás szerint a Fidesz vezetésében gyanakvással szemlélik a tehetetlennek tartott közigazgatást, és nem akarnak rájuk bízni fontos vagy sürgős feladatokat. Erre utalt Lázár, amikor május végén az MTI-nek azt mondta: "Komoly próbatétel, hogy egy ilyen lusta állami bürokrácián hogyan lehet jó gondolatokat átverni, de optimista vagyok."
Frakciókormányzás
Ennek az lett a következménye, hogy Orbán bizonyos ügyeket szándékosan nem hagyott a KIM-nél, hanem egy, a kormányon kívül álló politikai felelőshöz rendelte őket: így lett az alaptörvény előkészítője Szájer József fideszes EP-képviselő, az igazságszolgáltatási és a választási törvényeké pedig Áder János korábbi EP-képviselő, jelenlegi köztársasági elnök. Lázár és Rogán Antal, a gazdasági bizottság elnöke, jelenlegi frakcióvezető vezetésével pedig a parlamenti frakció ragadta magához a törvényalkotást.
Navracsics és Rogán 2010 végén nyílt összeütközésbe került: a médiatörvények sorában Rogán alkotmánymódosítást nyújtott be, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökének is legyen rendeletalkotási joga. Ezt Navracsics nem támogatta, de a parlamentben a Fidesz és a KDNP mégis megszavazta. Orbán Viktor nem foglalt nyíltan állást ebben az ügyben, azt mondta, hogy a frakció döntésének megfelelően szavaz majd, Lázár viszont kötelező és név szerinti szavazással Navracsicsot is arra kényszerítette, hogy igennel szavazzon az általa nem támogatott javaslatra.
"Lázár Jánost az érdekli, hogy hol és mit lehet előrelépni, nem pedig az, hogy miért nem lehet" - mondta egy miniszterelnökségi forrás, aki szerint Navracsics nem tudta eldönteni, hogy politikus vagy szakértő akar lenni. Egy fideszes képviselő is a két politikus habitusa közti különbséget emelte ki. "Tibor egyetemi katedráról jött, főleg elméleti kérdések foglalkoztatják, Lázár viszont polgármester volt, neki időnként a csatornázással is foglalkoznia kellett" - mondta.
A miniszterelnök-helyettes konfliktusba keveredett Lázár Jánossal is, pedig 2010-ben még Navracsics ajánlotta Lázárt utódjának a frakcióvezetői posztra, korábbi kapcsolatukat a párt képviselői közül többen is egyfajta mester-tanítvány viszonyként írták le. A két politikus ma már az [origo] kormánypárti forrásai szerint kifejezetten nem szívleli egymást. "Van az úgy, hogy két ember ugyanannak a vezetőnek szeretne a kedvében járni, de közben egy kanál vízben meg tudnák fojtani egymást" - mondta egy kormányzati pozíciót is viselő fideszes képviselő Navracsics és Lázár viszonyáról.
Csörték itthon és Brüsszelben
A Navracsics és Lázár közötti konfliktus ritkán kapott nyilvánosságot, de tavaly februárban a Figyelőnek Navracsics azt mondta: a kormánypárti frakciók nagy létszáma miatt szinte szükségszerű, hogy sok törvényjavaslatot egyéni képviselői indítványként nyújtanak be, de azt nem tartja jónak, ha átfogó, kódexszerű jogszabályok is ilyen módon kerülnek a parlament elé. "Ebben a tekintetben mindenképpen szükség van a frakcióvezetés részéről a nagyobb együttműködési készségre, és arra is, hogy nagyobb fegyelmet tartsanak a frakcióban" - üzent Lázárnak a miniszter.
A frakcióvezető az MTI-ben vágott vissza, és azt mondta: megszívlelik Navracsics észrevételeit, Lázár szerint azonban az emberek gyors változásokat akarnak, "nem tudnak várni az egy helyben toporgó minisztériumi tisztségviselőkre". Lázár azzal érvelt, hogy a képviselőktől "naponta számon kérik azokat a vállalásainkat, amelyekért tavaly áprilisban bizalmat kaptunk. A választóktól már nem lehet több türelmet kérni, valakinek most már dolgoznia is kell."
"A felelősséget utána a kormánynak kell viselnie a nemzetközi porondon" - mondta a Népszabadságnak Navracsics a médiatörvény, illetve más jogszabályok körül kialakult nemzetközi vitára utalva. Miniszterelnök-helyettesként ugyanis neki kellett külföldön, főleg Brüsszelben magyarázkodnia olyan törvények miatt, amelyeket az ő feje felett hozott meg a Fidesz-frakció. Ebben egy miniszterelnökségi forrás szerint Navracsics jól szerepelt, sőt, egy fideszes képviselő szerint irigységet és gyanakvást is kiváltott, amikor Berlinben állítólag megkérdezték tőle, miért nem ő a miniszterelnök.
A cikket az alábbi címen találja az [origo]-ban:
http://origo.hu/itthon/20120618-navracsics-tibor-vagy-lazar-janos-a-kormany-leger osebb-embere.html
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-06-22 19:48:09, péntek
|
| |
| |
Ángyán József: Nem értem, Budai mit nem ért
Dátum: 2012. June 21. Thursday, 11:39
Belföld Ángyán József: Nem értem, Budai mit nem ért
Ő volt Budai Gyula elődje a vidékfejlesztési minisztérium ,,földügyi" államtitkári posztján - egészen januári lemondásáig. Látott odabent oligarchákat, nem is egyet, erről még áprilisban beszélt lapunknak. Most ismét megszólal, páros nagyinterjúnk fele az övé (a másik meg Budaié, katt ide). Először természetesen budaizunk egy sort, s elhangzik a ,,ne nézzük egymást hülyének!" tételmondat. Hasonló izgalmakat kínál eztán néhány kövér oligarcházás, e sorban megemlíttetik Orbán polgármestere, definiálunk is, majd felborul egy bili, ráadásul pont a miniszterelnök feje fölött. Ángyán professzor úr nem rest kóstolgatni a leggazdagabb magyart, és csak úgy megjegyzi: ha akarta volna, a 2005-ös gazdademonstráción betörethette volna a Parlament kapuit. Ja, és az sem mellékes: ha kizárják is a frakcióból, mandátumát nem adja vissza.
Addig rángatta az oroszlán bajuszát, míg a múlt héten végre kimondta egy élfideszes, konkrétan Tállai András államtitkár, hogy Ángyánnak távoznia kell a frakcióból. Ez volt a cél?
A csudákat! És nem rángattam semmiféle bajszot, csupán szembesítettem a koalíciót saját választási- és kormányprogramunkkal, az abban megfogalmazott föld- és birtokpolitikai, általános vidékpolitikai elveinkkel. Azt ígértük, hogy a helyben lakó gazdálkodó családokat, a kis-közepes gazdaságokat és a fiatalokat támogatjuk, valamint piacra jutásuk, piaci versenyképességük növelése érdekében segítjük szövetkezésüket. Hol itt a bajusz?
Ez az egész egy nagy bajusz. Ráadásul Tállai aligha mondana ilyet fölsőbb engedély, de minimum sugalmazás nélkül.
Kétségtelen, hogy ez az első nyilatkozat, amely arra utal, hogy persona non grata lettem a frakcióban. Megvárom, egyetért-e vele a képviselőcsoport többsége is. Ha igen, akkor nyilván kizárnak, és én tudomásul veszem a döntést.
És aztán mi lesz? Visszaadja a mandátumát, vagy kiül a függetlenek közé?
Dehogy adom vissza! Hogy is tehetném!? Én az emberek, a helyi közösségek érdekében egy velük kidolgozott programra szegődtem. Nagyot nem tévedek, ha azt mondom: több szavazatot hoztam én a kormányzó koalíciónak, mint amennyit egy átlagos mandátum ér. Talán nincs messze az igazságtól, hogy - különösen vidéken - sokan annak köszönhetően szavaztak a Fidesz-KDNP listára, mert meghallgatták valamelyik fórumomat, s mert munkámmal én is hitelesítettem a leendő kormányprogramot. Nekik tartozom azzal, hogy folytatom. Évek óta járom az országot, a vidéket, a falvakat, kis- és nagyvárosokat. A helyi közösségekkel, civil szervezetekkel és a gazdatársadalommal is jó kapcsolatot ápolok. Még mindig bíznak bennem, és ez a bizalom kötelez.
Ha kiül a függetlenek közé, ön lesz a ,,feketeseggű" a fideszesek számára. Bírja majd a beszólásokat?
Sokan legbelül velem értenek egyet, ebben biztos vagyok.
Gondolja vagy tudja?
Voltak a frakcióban számomra is némiképp meglepő, de nagyon jól eső, időnként már-már megható emberi megnyilatkozások, amit eddig ezen a politikai terepen alig-alig éreztem. Jó néhányan megosztották velem saját tapasztalataikat, akad, aki biztatott, tartsak ki. Sajnos a többség nincsen abban a helyzetben, hogy nyilvánosan kiálljon mellettem. Amúgy meg nincs mitől félnem, nyitott könyv az életem. A családomon, feleségemen és öt gyermekünkön és a becsületemen kívül semmim nincs. Vagyont nem gyűjtöttem, sosem loptam, nekem nem lehetett ajánlatot tenni, így fogást sem találhatnak rajtam. Az egyetemi hátországomat a köztársasági elnöktől kapott egyetemi tanári kinevezésem, oktató kollégáim és hallgatóim emberi közössége adja, ezt nem vehetik el tőlem.
Másfél éve még arról beszélt nekünk Kósa Lajos, hogy a politika csapatmunka, s éppen ,,Ángyán tanár urat" hozta fel példának arra, hogy szakkérdésekben bíznak a legjobbjaik elképzeléseiben. Mitől változott ekkorát ön körül a fideszes világ?
Tényleg ezt mondta Lajos? Megtisztelő. Nem is tudtam, hogy ilyen vélemény él vagy élt rólam a párt felsőházában. Kósa ismeri a kormányprogramot, azon belül az agrárfejezetet is, aminek kidolgozásában masszívan részt vettem. Sőt 2010 februárjában én adtam a miniszterelnök úr kezébe azt a tíz-tizenöt oldalt, ami a későbbi dokumentum alapja lett. Én ennek megvalósítására szerződtem, nekem ez az egy ügyem van, mondhatni: "egy-ügyű" vagyok.
Ön azért mondott le államtitkári posztjáról, hogy felhívja a figyelmet: a kormányprogrammal ellentétben nem helyben lakó gazdálkodó családok kapják az állam által húsz évre bérbe adott földeket, hanem csókosok, nagyvállalkozók és spekulánsok. Sokáig válaszra sem méltatták az érveit, aztán hogy nem nyugodott, az utóbbi egy-két hétben már ki-kiüzengettek páran a Fideszből: nem értik, miről beszél Ángyán, hiszen nevetségesen kis mennyiséget, összesen tizenhétezer hektárt adott bérbe az állam, azt is összesen ötszáz kis parcellában. Miért is balhézik, tanár úr?
Ötszáz szerződés, aha, csakhogy elfelejtik hozzátenni: vannak, akik ebből húszat-harmincat is elvittek. Ott van például a volt Csákvári Állami Gazdaság - ma Zrt. - vezérkara a családtagokra szétírt huszonkilenc nyertes pályázattal, a több mint ezrnyolcszzáz hektáros összterülettel. Vagy például Felcsút polgármestere, Mészáros Lőrinc - cége, felesége és testvére révén - az ötszázból egymaga huszonhárom egységet söpört be úgy, hogy a helyben lakóknak nem jutott semmi.
Most is kóstolgatja Orbán földijét, és csodálkozik, hogy kirakják a frakcióból? Amúgy a Mészáros-félék mitől lennének oligarchák a maguk szerény ezeregynéhányszáz hektárjával? Hiszen gazdára vár további négyszázezer állami hektár. Ahhoz képest semmi a tizenhétezer, s azon belül végképp csak resztlit vitt az a pár Mészáros.
Ugye ezt nem mondja komolyan? Ez az első igazán komoly lépésünk a birtokpolitikai elveink megvalósításában. Ez a minta! Ez mutatja meg a szándékainkat. Kapjunk a fejünkhöz, amíg nem késő. Ami pedig a politikát illeti: nem a hektárok számáról, hanem a szavahihetőségünkről, a hitelességünkről, a becsületünkről van itt szó. Tételesen átvizsgáltam, végigelemeztem a tizenhétezer hektárra megkötött bérleti szerződések közel felét, köztük az összes Fejér megyeit meg az összes borsodi Mezőségit. Tudja, mi derült ki? A bérbe adott terület nyolcvanhat százalékát tizenöt fő érdekeltség vitte el. Tizenöt! Katasztrófa, ha ez lesz országosan is. Ráadásul sumákolnak, ugyanis a földalap honlapjára minden földrészletre külön-külön, egyesével kerülnek föl a szerződések, így néhány beavatotton kívül senki nem látja át, micsoda birodalmak szökkennek szárba. A kormány ezerkétszáz hektárban maximalizálta a támogatható birtokméretet, ami egyébként önmagában akkora, hogy egyetlen ilyenből kijönne tíz-tizenöt életképes európai családi gazdaság a maga hetven-száz hektárjával. Ezzel szemben már most találni olyan nyertes érdekeltségeket - például a fent említetteket -, akiknek a pusztán az államtól kapott földje is meghaladja az ezerkétszáz hektáros limitet, és mégis azzal dőlnek hátra, hogy nyugi, úgysem rakja össze senki a képet. Ha meg mégis, agyonhallgatjuk.
Ellenőrző szervnek ott a Nemzeti Földalap.
Ott bizony. És semmit nem tesz. Valamiért hagyja ezeket az ügyeket.
,,Ángyán Józsefet én egy naiv, hiszékeny embernek tartom, aki rossz tanácsadókra hallgat, és akit az ellenzék a saját céljaira használ fel" - ezt is mondta önre Tállai András. Kik a tanácsadói?
Miféle tanácsadók? Én dolgoztam ki a programot! Ne szórakozzanak már velem! Lehet, hogy Tállainak szüksége van tanácsadókra, ha össze akar rakni egy gazdasági programot, de én erre magam is képes vagyok. A csapatom az emberekből, a helyi közösségekből, valamint a tanítványaimból és a kollégáimból áll, akik egytől egyig értik, miről beszélünk.
Ön az oligarcházással ártott a legtöbbet anyapártjának, a Fidesznek. Emlékszünk, maga Orbán Viktor vezette be ezt a kifejezést a magyar közéletbe, még az előző kormányok idején, természetesen a ballibek mögötti erőket címkézve fel így. Ön meg ráfordította ezt a bilit a miniszterelnökre, s úgy általában a politika mögött meghúzódó általános gazdasági maffiahálózatról beszél. Mindeközben az ön utódja az államtitkári székben, Budai Gyula azt nyilatkozza a lapunknak adott interjújában: nem érti, miről beszél Ángyán, ő egy fia oligarchát nem látott a minisztériumban, sem most, sem korábban, amikor még bejárt önhöz egyrészt elszámoltatási kormánybiztosként, másrészt barátként.
Érdekbejárkálás volt az inkább, nem annyira emberi motívumok mozgatták. Nem értem, most mit nem ért.
Azt nem érti, hogy ön hol látott oligarchákat.
Jaj, ne nézzük egymást hülyének!
Azt is állítja Budai: ha akadtak oligarchák a tárcánál, azok csak az ön csapatában bújhattak meg, de ő lecserélte a komplett stábot, s hozta a maga kipróbált, garantáltan oligarchamentes kádereit.
Valóban kidobta az összes emberemet, miközben azt terjesztette - visszamondták a kollégák - hogy a szemetet takarítja el utánam.
Budai szerint ön akkor kezdett furcsán viselkedni, amikor két közeli kollégáját a beleegyezése nélkül rúgta ki a miniszter. Tényleg a bosszú vezeti?
Egyáltalán nem! Az elbocsátások a vége felé történtek, az viszont még a múlt nyáron, az irányelvek nyilvánosságra hozatalakor kiderült, hogy nem a megbeszéltek alapján szerveződnek a földbérletek. Azonnal világossá vált számomra, hogy nem kívánatos érdekkörök befolyásolják a játékszabályokat, és rögtön el is kezdtem harcolni ellenük.
Akadtak részsikerei.
Pusztán annyit értem el, hogy bekerült néhány korlát: maga miniszterelnök úr illesztette be az ezerkétszáz hektárban való maximálást, valamint azt, hogy az kaphat földet, akinek húsz kilométeren belül van állandó lakása vagy cégének székhelye. A legelső verzió még arról szólt, hogy néhány érdekcsoport mindent, de mindent visz, lerabolja az országot. Kemény küzdelem zajlott, amiben hol én álltam jobban, hol ezek az érdekkörök. Budai szerepe is folyamatosan változott. Amikor a borsodi Mezőségben érvénytelenítették a földpályázati eredményeket, Gyula háborodott fel a leginkább, és egy nyolcszemközti megbeszélésen úgy nekiment a miniszternek és a földügyi megbízottnak, hogy csak néztem. A képükbe vágta: tudja ő, milyen érdekviszonyok működnek. Ott tudtam meg tőle, ki kicsoda abban a játékban, mit művelnek a helyi oligarchák.
Mit jelent az a szó, hogy oligarcha? A minap - egy LMP-s érdeklődésére - a kormányfő a következő definíciót adta: oligarcha az a nagyvállalkozó, akiből politikus lett. Egyetért a miniszterelnöki meghatározással?
Bizonyára vannak ilyenek is, de az én meglátásom szerint az oligarcha rejtőzködő fajta, csak néhány magamutogató jön be a politikába. Jobb a háttérből rendezni az ügyeket, elég beküldeni a vazallust a politikába. A politika felszínén, a kirakatban sok szempontból látszattevékenység zajlik, míg az igazi döntések a nyilvánosság kizárásával, a második rétegben születnek. Kik vitték el a mezőgazdasági támogatások zömét? Csányi, Leisztinger, Nyerges - ez a sorrend. Együtt összesen több mint tízmilliárd forintot hasítottak ki az EU agrárkasszájából, kisebb részt a körülbelül negyvenötezer hektárjuk után, nagyobbrészt - ennek többszörösét - fejlesztési forrásként.
Miért baj az, hogy Magyarország több százezer hektárjából negyvenötezren három nagyvállalkozó termel nagyüzemi, hatékony módszerekkel?
Mert amit ők elvisznek, abból több ezer kis egységet, több ezer családot lehetne ellátni. Egységnyi területű családi gazdaság magyar adatok szerint is négyszer annyi embert tart el, mint a nagyüzem. Ez a lényeg! Egymillió új munkahelyet akarunk, nem? Az önfoglalkoztatottakat beleszámítva már ma négyszáznegyvenezer ember él Magyarországon a mezőgazdaságból. Ezt megduplázni nem lehetetlen vállalkozás, csak tartani kéne magunkat az ígéreteinkhez, saját birtokpolitikai elveinkhez.
A kormány sincs a családi gazdaságok ellen. Budai szerint meg kell találni az egészséges arányt a különböző méretű birtokok között, de a sikerhez kellenek a versenyképes, hatékony nagybirtokok is.
Sima félrevezetés ez a hatékonyság-duma, a tőkés társaságok blöffje. Úgy könnyű gazdaságosan termelni, hogy az erőforrásokat gyakorlatilag ingyen kapom, a támogatásokat meg lenyúlom. A nyugat-európai mezőgazdaságban alig találni hatalmas tőkés társaságokat, mégis olyannyira versenyképesek, hogy még a magyar piacokról is kiszorítják a magyar termelőket. Tessék mondani, hogyan csinálják? Kinek a hatékonyságáról van szó? A tőkebefektetőéről? Az a kérdés, hogy év végén mennyi az osztalék? Szerintem inkább a társadalmi hatékonyságot kéne a középpontba állítani. Könnyű úgy hatékonynak lenni, a tevékenység haszna a befektetőé, a környezeti, foglalkoztatási, egészségügyi kárai elhárításának társadalmi költségeit pedig a mindannyiunk adójából összeálló közös kassza, a társadalom egésze viseli.
Másutt is szempont a hatékonyság. Portálunkon jelent meg a minap cikk arról, hogy tavaly év elején tonnaszám érkezett Magyarországra szavatossága lejártához közeli fagyasztott német hús, amiből akár hungaricumokba is kerülhetett alapanyag. A mai napig nem lett botrány az ügyből, bár úgy tudjuk, létezik egy ezzel kapcsolatos lista, melyet ön készített a miniszterelnök megbízásából. Van lista?
Van. A dioxinbotrány idején Magyarország - másokhoz hasonlóan - korlátozta húsbehozatalát, én pedig gyakorló államtitkárként meglepve tapasztaltam, hogy elsőként és legjobban az úgynevezett magyar nemzeti tőke tiltakozott a moratórium ellen. Maga miniszterelnök úr kérdezte tőlem tán egy kormányülés szünetében, hogy ugye az elképzelhetetlen, hogy a magyar húsiparban érdekelt nemzeti tőke külföldi alapanyagot használ a hungaricumok előállításához. Mondtam, hogy ,,könnyen előfordulhat". Erre kérte, nézzük már meg, milyen alapanyagból dolgoznak a magyarországi húsos cégek. Akkoriban Fazekas miniszter úr nem volt itthon, elég sok idejét lekötötte az EU-elnökség, én helyettesítettem, és össze is állíttattam a kért dokumentumot Kardeván Endre államtitkár úr államtitkárságával.
Orbán Viktor megkapta a listát?
Igen.
És?
Annyit mondott, hogy ezek szerint le kell majd ülni az urakkal, mert ez nem járja így.
Mi lett a tárgyalás eredménye?
Erről nincs információm. Nem tudom, tárgyaltak-e, s ha igen, milyen körben.
Nagyon nyomja az ön begyét, ha keres a tőkés.
Dehogy szúrja. Legyen haszna, de ossza meg azt a társadalommal. Az elmúlt húsz évben lerabolták az országot, két és félszer annyit vittek ki, mint amit behoztak.
Én nem láttam erre vonatkozó adatot. Az meg végképp furcsa volna, ha az úgynevezett nemzeti tőke is így cselekedne.
Offshore cégeiken keresztül ők is ügyeskednek a bevételeikkel. Tavaly épphogy veszteséges volt jó néhány nagy magyar élelmiszeripari cég. Hogy van ez? Vegyük már észre, hogy a tőke nem nemzeti színű vagy nem nemzeti színű. Aki befektet, természetesen profitot akar. Az viszont a kormány dolga, hogy kijelölje a határokat, és a közös teherviselés felé szorítsa a tőkést.
A miniszterelnök által öntől kért listán szerepel olyan nagy feldolgozó, ahol a nyersanyag fele mirelitimport.
Így igaz.
Ez akkor egyszer volt így, a dioxinbotrány miatt, vagy úgy általában érvényes?
Sajnos nem tudom, nincs lehetőségem bekérni a friss adatokat. Gyanítom, ha abban a helyzetben így viselkedett a nemzeti tőke, máskor sem cselekszik másként. A Pick-tulajdonos Csányi Sándor azt üzente nekem annak idején egy interjújában, hogy jutalékot fizet, ha szerzek neki magyar sertéshúst. Én meg közvetve visszaüzentem, hogy fizessen inkább kicsit többet a gazdáknak a hús kilójáért, és rögtön lesz elég sertés. Ha valóban van némi nemzeti elkötelezettsége a nemzeti tőkének, igazán engedhet az extraprofitjából, ezzel segítve a hazai alapanyag-előállító ágazatot. Mert Orbán Viktor, lehet bármilyen jó szándékú, egyedül képtelen talpra állítani az állattenyésztést.
Erre Csányi azt mondja: ha drágábban veszem az alapanyagot, mint a német, a dán meg a francia konkurens, akkor nem leszek versenyképes az ő termékeikkel sem odakint, sem idehaza.
Lehet ezt mondani, de akkor, legyen szíves, ne kérjen a közpénzből, a támogatásokból és a fejlesztési forrásokból.
EU-s pénzből kér, EU-s piacon versenyez.
Abból se kérjen, mert az is a mi adóforintjainkból van. Mondja azt, fütyülök rá, mi történik az országban, de akkor intézzen mindent a piacon, versenyezzen, áldja meg a Jóisten, őszintén kívánom ezt neki. Persze adót azért fizessen, mint mindannyian, ne offshore-ozza ki a nyereségét. Mi meg odaadjuk a korábban a nagyvállalkozónak utalt milliárdokat a sertéstartóknak, amitől, higgye el, hirtelenjében versenyképessé válnak.
Úgy tetszik, semmi sem menti
meg önt attól, hogy igen hamar kiültessék a függetlenek közé. Onnan viszont nehéz megszólalni a Parlamentben.
Lehet helyette fórumokat tartani, mint korábban is tettem, és ma is teszem. A gondolathirdetéshez a gondolat ereje kell. Orbán Viktor valószínűleg éppen azért hívott, mert látta, hogy megértjük egymást az emberekkel és hitelesen tudom közvetíteni az akkor még közös értékeinket. A 2005-ös gazdademonstráción negyvenezer ember állt a Kossuth téren, és az volt az érzésem, hogy ha én akkor, ott azt javaslom nekik, hogy no, gyerünk be az Országházba, betörték volna a kaput. Nem kellett nekem párt, valahogy anélkül is hittek bennem, olyannyira, hogy a politikát sikerült rákényszeríteni a megállapodás aláírására. Mondom: nem az oligarchákkal kell szövetséget kötni, hanem az emberekkel!
A felmentése után ön azt állította, jó ideje nem sikerült beszélnie Orbánnal. És azóta?
Azóta sem.
Ha szembejön a folyosón, mi van?
Nem jön szembe. Sajnálom, de túltettem magam rajta. Sokat kihozhattunk volna a 2010-es helyzetből. Föl nem foghatom, miért ér többet az oligarcha-csoport szimpátiája, mint több százezer hétköznapi ember szeretete. A pénz miatt? Minek? Igaza lehet Tállainak, hogy naiv vagyok. Nem azonos az értékrendünk, más a dolgunk az életünkkel. Harácsoljunk, átgázoljunk mindenkin? Tényleg minek? Batyuban átvisszük a túloldalra? Bogár Laci hasonlatával élve - lehet, hogy nem pontosan idézem - ostobaság annyi vért kiszívni a gazdaállatból, hogy belepusztuljon. Mert akkor megdöglik a kullancs is. Lesz birtokuk, kastélyuk, de a végén vizesárokkal kell majd körülvenni az egészet, kigyúrt pasasokat állítani a kapukba, kamerákkal, helikopterről vigyáztatni az életüket, ugyanis szétszakad, kriminalizálódik a társadalom. Ez maga Dél-Amerika, ez a banánköztársaságok világa. És akkor hová menekül az oligarcha?... Ja, persze, oda, ahol az offshore-cége van! Nem erre szövetkeztünk, nem erre kaptuk a felhatalmazást az emberektől. Valóban jó volna erről az útról visszafordulni. Az eredeti programunk jelöli ki a helyes irányt. Erre próbálom az én politikai családomat figyelmeztetni.
Szerző: Nagy József
Forrás: FN24
http://www.szmm.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4774 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-06-22 19:45:08, péntek
|
| |
| |
Gazdálkodjunk okosan
- 2012.06.22. 14:21
1. L. Simon László jelenleg 57 százalékos tulajdonosa és ügyvezetője a Simon és Simon Kft.-nek, részben e vállalkozásán keresztül, részben személyesen valamivel több mint 20 millió forintnyi állami és európai uniós támogatásban részesült 2011-ben.
2. Orbán Viktor magánlátogatáson járt Agárdon, ahol megtekintette L. Simon László kulturális államtitkár, Fejér megyei országgyűlési képviselő mezőgazdasági vállalkozását.
3. A csemegeszőlő dűlőben az éppen zöldmunkát és gyomlálást végző dolgozók, a Baracskai Büntetés-végrehajtási Intézet elítéltjeinek a munkavégzését ellenőrizték.
Vágólap01.jpg
4. Bárhol, bármilyen munkát végezzenek is, a fogvatartottak a törvényben előírt munkadíjat kapják: az előző év januári minimálbér harmadát, 26 267 forintot.
Elítéltmunka + állami és EU-s támogatások -> profit.
http://vastagbor.blog.hu/2012/06/22/gazdalkodjunk_okosan
**************
Éljen a legális rabszolgatartás!
Orbán elítéltek között... Remélem szokja a társaságot.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-06-22 18:43:08, péntek
|
| |
| |
http://betiltva.com/new/
Siklósi András: Ha én Kövér Laca helyében lennék - avagy méltó válasz Elie Wieselnek
Kezdem azzal, hogy jól érzem magamat a saját bőrömben, és sem Kövér, sem mások ,,babérjaira" nem pályázom, velük helyet, pozíciót cserélni nem óhajtok. (E mai senkiházi, komcsi-ivadék percemberkéket majd megítéli a történelem, szerencsésebb esetben pedig a hamarosan kitörő népharag.) Csupán azért fogalmaztam így írásom címében, mert Kövér ,,úr" valószínűleg nem válaszol Wiesel ,,úr" provokatív levelére; vagy ha ezt mégis megteszi, annak várhatóan udvarias (értsd: megalázkodó) hangneme és simulékony tartalma miatt nem sok örömöt lelhetünk benne. Ezért gondoltam, hogy helyette (bár nem az ő nevében) is megelőlegezem azt a választ, amit egy ilyen alvilági, sátáni ,,űrlény" akármelyik magyar hazafitól megérdemelne. Tudom, amit tudok, tehát nem reménykedem benne, hogy példámat követni fogják mindenkori politikai és egyéb ,,vezetőink", de legalább az olvasók levonhatják következtetéseiket arra vonatkozóan, hogy így is lehet(ne) kezelni az ilyen hazátlan, jellemtelen és ,,sorstalan", hollókoszt-túlélésükkel üzletszerűen kéjelgő szélhámosokat.
Az előzményekről annyit, hogy Elie Wiesel a minap levelet írt Kövér László országgyűlési házelnöknek (ezt a függelékben közlöm), melyben hangot ad a magyarországi viszonyokat illető nemtetszésének, valamint visszaküldi a (néhai) Mádl Ferenc által 2004-ben neki juttatott állami kitüntetést (a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét). Mindez persze nem véletlen, hanem szerves része azoknak az 1-2 éve kezdődött és erőteljesen fokozódó, világméretű (s persze itthoni) cionista, magyarellenes támadásoknak, melyek tekintélyünk, önbecsülésünk maradékát igyekeznek lerombolni; valamint ideológiailag megalapozni zsidók általi gyarmatosításunk és kiirtásunk ,,jogosságát", hogy nemzetközi téren is igazolhassák a Kárpát-medence elfoglalására támasztott igényeiket. A helyzet és a szabadkőműves-zsidó aknamunka szerencsére egyre szélesebb körökben ismert, ezért most nem szükséges semmit bizonygatnom (sokszor megtettem már ezt évek, évtizedek óta!). További fejtegetések helyett lássuk ezért - fordított időbeli sorrendben - a válaszomat (az okozatot), majd utána a kiváltó okot is, azaz Wiesel förmedvényét.
Egy hazafi válasza a Nobel-díjas Wiesel magyarságot sértő levelére
Mélységesen megvetett Túlélő Úr!
Bár a magam nevében írok, őszintén remélem, hogy megjegyzéseim találkoznak hazánk elnyomott millióinak (ki nem mondott) álláspontjával s elképzeléseivel. Sőt, riposztom általános(ítható) tanulságai az emberiség jobbik részének egyetértését is megnyerhetik, ha egyáltalán eljuthat(ná)nak hozzá szavaim (noha ezt az önök sameszai nyilván megakadályozzák).
Először talán leplezzük le az ön ,,fölöttébb érdekes"személyiségét. Ebből csak annyi bizonyos, hogy zsidó származása és mivolta megkérdőjelezhetetlen; azonban az iratok tanúsága szerint ön még a nevét is mástól lopta, tehát hosszú ideje álnéven, hamis személyazonosság alatt tengeti nem éppen csöndes és szegényes életét. Márpedig ennek ,,jutalma" minden valamirevaló jogállamban szabadságmegvonás lenne, nem pedig Nobel-békedíj és egyéb magas rangú kitüntetések. Elég szomorú, és kizárólag a világszerte fennálló, eszmeileg-erkölcsileg perverz viszonyoknak köszönhető, hogy egy ilyen hazug, szalonképtelen figura, mint ön, fontos kérdésekben véleményt nyilváníthat, ráadásul ,,megmondó-emberi" szerepkörben is tetszeleghet a nagy nyilvánosság előtt. Lelke rajta mindazoknak, akik egy ilyen silány pedigréjű csalónak bármilyen szinten hitelt adnak.
Az ön ,,aggódása és felháborodása" ezért számomra annyit ér, mint halottnak a csók, vagy négernek a napozás, vagy, hogy stílszerűbb legyek: mint becstelenségben megőszült talmudistának az ingyenes ,,kóser disznó". Persze tisztában vagyok azzal, hogy ön nem a saját ,,tájékozottsága és műveltsége" címén szólalt meg, s cselekedett ekképpen; hanem a mindenütt nyüzsgő, szánalmas siserahad ,,súgásai és figyelmeztetése" nyomán öltött ,,lovagi páncélt", mint ,,az igazság felkent bajnoka". Ugyan, mit tud ön rólunk, olvasta-e valaha a könnyedén lebecsmérelt kiváló íróinkat, van-e halvány fogalma a Horthy-korszak nagyszerű eredményeiről, s az ön ,,üldözött" fajtájának is önzetlenül menedéket nyújtó Magyarország akkori (és mai) állapotáról? Tudja-e, hogy nálunk nem volt sem fasizmus, sem nácizmus (helyesebben: nemzetiszocializmus); ám volt hungarizmus, többnyire az is ellenzékben, mely mindössze néhány hónapig került hatalomra, a háború végén? Mi alapján ítél el sommásan bennünket, ahelyett, hogy örök háláját fejezné ki egész fajtája nevében annak a nemzetnek, mely a legzordabb időkben is nagylelkűségét bizonyította az önök védelmében? Hol van még egy nép a földgolyón, mely ilyen kesztyűs kézzel bánt megrontó ellenségeivel, mint a magyar?
Ön egész siralmas, élősködő pályafutása során számtalanszor tanúsította zsigeri magyargyűlöletét (legutóbb 2009-ben, Parlamentünk falai között, ahol egyébként semmi keresnivalója nem volt!). Ha mi is ilyen megalapozatlanul utálnánk és rágalmaznánk az önök etnikumát, már az összes zsidó itt őrjöngene a határainkon; s ha netán még a hajuk szála is görbülne, nyilván már le is bombáztak volna bennünket, mint tették azt dicstelen elődeik és kortársaik az ártatlan Drezdát, Budapestet, avagy Gázát illetően. Honnan veszi a bátorságot, hogy ,,szégyenről és gyalázatosságról" szónokoljon velünk kapcsolatban, amikor most is leginkább önök fenyegetik a világbékét, s éppen Izrael az az állam, ahol a legotrombább faji és vallási terror uralkodik, ahol a minimális tolerancia is hiányzik a másságokkal szemben? Milyen jogon oktatnak ki épp önök bennünket, mikor Istent és embert megtagadva, gátlástalan mohósággal törnek aljas céljaikra?
Ne higgye, hogy mind gyávák és hülyék vagyunk! Azért, mert türtőztetjük magunkat, s nem reagálunk minden gazságukra, attól még részletesen és világosan észleljük valamennyit. Noha ön nálunk (Erdélyben) látta meg a napvilágot, tudjuk jól, hogy sohasem tartotta hazájának Magyarhont, miként valószínűleg más országokat sem. A magukfajta nyilván csak ott érzi jól magát, könnyen mozgatható sátrát és tanyáját ott üti fel, ahol hitvány tulajdonságait és szellemiségét kellőképpen megbecsülik, valamint bőséges anyagi javakkal is elhalmozzák. Ön roppant szerény tehetségével tucatnyi könyvet is írt, melyek értéke egy lapon sem említhető a mi Nyírő Józsefünk és Wass Albertünk maradandóan szép és humánus alkotásaival. Önökkel ellentétben minket hidegen hagy a művészek világnézete és pártállása, s a puszta műveiket vizsgáljuk, legföljebb még azt, hogy az alkotásoknak megvan-e a kellő emberi fedezete. Márpedig az említett íróknál e kettő tökéletesen egybecseng, tehát semmi okunk sincs rá, hogy nemzeti értékrendünkből, vagy (alap)tantervünkből mellőzzük, kivessük őket. Hasonlóképpen az ön által kárhoztatott Horthy-rendszer legtöbb politikusára és irányítójára (szemben jelenlegi utódaikkal!) büszkék vagyunk, mert valamennyien közös üdvünket és fölvirágoztatásunkat szolgálták. Ezért méltán nevezünk el róluk utcákat, köztereket, iskolákat, vagy emelünk szobrokat, emlékműveket nekik, ill. méltán hajtunk fejet és zászlót nemes cselekedeteik, mártírsorsuk előtt. Egyébként engedje meg, hogy idegen kufárjainkat nem érintő, szigorúan belső ügyeinkben egyedül mi döntsünk, az önök sunyi bábáskodása és börtönőri rábólintása nélkül.
Wiesel (?) úr! Ha módjában áll, nézzen alaposan magába, s borzadjon el attól, amit találni fog! Tapassza be óhéber lepénylesőjét, s ne avatkozzon a magyarság dolgaiba! Söprögessen inkább a saját és fajtája szennyes portáján, mielőtt meggondolatlanul másokra dob követ! Azon pedig csöppet se csodálkozzon, ha tarthatatlan, barbár viselkedésük nyomán (végre nálunk is) ,,növekszik az antiszemitizmus". Önvédelmünk érdekében adja Isten, hogy mindinkább így legyen! Ami viszont 2004-es kitüntetését illeti, jobb is, ha visszaküldi, hiszen annak horpadt, kehes mellére tűzése egész államrezonunk csúfos ballépése volt. (Apropó, szintén nevetséges, holokamutól bűzlő Nobel-díját mikor kívánja visszaadni?) Búcsúzásképpen hadd fejezzem ki össznemzeti vágyunkat, hogy önt hasonszőrű - féktelenül ragadozó s a mi földünkön ,,hont foglaló" - hittestvéreivel együtt mielőbb vigye el az ördög!
A legcsekélyebb tisztelet nélkül: vitéz Siklósi András, szegedi költő
Függelék: Wiesel levele Kövér Lászlónak, a Magyar(országi) Országgyűlés elnökének
Elnök Úr!
Mélységes aggodalommal és felháborodással értesültem arról, hogy Ön Szőcs Géza kulturális államtitkárral és a szélsőjobboldali Jobbik elnökével, Vona Gáborral együtt részt vett azon a szertartáson, amelyet Nyírő József, a nyilas parlament egykori tagja tiszteletére rendeztek Romániában. Gyalázatosnak tartom, hogy a Magyar Országgyűlés elnöke olyan eseményen jelenik meg, amelyen a Horthy- és a Szálasi-korszak fasiszta ideológusa előtt tisztelegnek. Ez a lehangoló hír ráadásul annak az újjáéledő gyakorlatnak a nyomában érkezett, hogy köztereket neveznek el az országot a háború idején vezető Horthy Miklósról, továbbá rehabilitálják Wass Albertet és más olyan figurákat, akik lelkesen együttműködtek a magyar fasiszta rendszerrel. Arról is tájékoztattak, hogy szélsőjobboldali értelmiségiek munkáit az iskolai kötelező irodalom-tananyag részévé tették.
A magyar Parlamentben 2009. december 9-én tartott beszédemben arra sarkalltam az Ön kollégáit, hogy ,,tegyenek még többet a közéletben és a sajtóban megjelenő antiszemita hangok és csoportok egyértelmű elítéltetése érdekében... mivel meggyőződésem szerint szégyent hoznak erre a nemzetre".
Azóta csak még világosabb lett, hogy Magyarország irányítói támogatják a magyar múlt tragikus és bűnös időszakainak - nevezetesen a háború alatti Magyarország vezetői több százezer magyar zsidó deportálásában és meggyilkolásában játszott szerepének - tisztára mosását.
Nem szeretném, hogy bármiféle közöm lehessen efféle törekvésekhez, ezért ezennel visszaküldöm Önnek a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét, melyet 2004. június 24-én ítélt oda számomra a Magyar Köztársaság elnöke.
Üdvözlettel: Elie Wiesel
Forrás: Siklósi András
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-06-22 18:26:21, péntek
|
| |
| |
Kétmilliárdos hiány: narancsék inkább bedöntik Esztergomot, mintsem beismerjék hibájukat
Az esztergomi képviselő-testület csütörtöki ülésén úgy fogadták el a kormányhivatal törvényességi észrevételét a város 2012-es költségvetésére, hogy a határozatban - a hivatal kifejezett kérése ellenére - nem jelölték meg, miből fedezik a büdzsé 1,1 milliárdos hiányát.
A hiány abból ered, hogy az állam az esztergomi önkormányzattól inkasszóval leemeli az általa tavaly decemberben átvett intézmények működtetési költségét. Mivel mínuszos költségvetést a törvény szerint nem fogadhattak el, a testület korábban a hiány mértékéig ingatlaneladást tervezett. A kormányhivatal azonban arra figyelmeztette a testületet, hogy a törvények szerint működési hiány fedezetéül nem lehet ingatlaneladást megjelölni.
A csütörtökön elfogadott határozatban a képviselők kipontozottan hagyták a hiány fedezetét. Tétényi Éva független polgármester közölte, az előrejelzések szerint szeptemberre 2 milliárd forint lesz a város hiánya, egyidejűleg az adósságrendezési eljárásban is ki kellene fizetni egymilliárd forintot, és az államnak is lesz egy 400 milliós inkasszója.
A polgármester hozzátette, a problémát jelezte az illetékes minisztériumnak. Mivel ő a törvényességért, a testület pedig a gazdálkodás biztonságáért felel, a többségi Fidesz-frakció feladata a hiány problémájának kezelése, de - mint mondta - még azt sem hajlandók megszavazni, hogy az ügyben felterjesztéssel forduljanak a kormányhoz.
Az ülés egyik napirendi pontjaként a képviselő-testület név szerinti szavazással elutasította a polgármester indítványát a testület feloszlatására. A feloszlatás kérdését Tétényi Éva csaknem fél éve minden ülésen előterjeszti, most a szavazás előtt felolvasta azokat a kéréseit, amelyekkel szándéka szerint az együttműködés ügyét mozdítaná elő.
Javaslatai között szerepelt, hogy civilekkel bővítsék az önkormányzati bizottságokat, az ülések előtt egy héttel legyen érdemi egyeztetés, tartsák meg a 2010 óta elmaradt közmeghallgatást és alakítsanak egy bizottságot a szeptemberben várható csőd elkerülésére olyan tagokkal, akik nem vettek részt az előző önkormányzat döntéshozatalában.
Felszólalása alatt a Fidesz képviselői kijelentkeztek a jelenléti rendszerből, majd visszakapcsolták a gépüket, és név szerint szólítva nemmel szavaztak a feloszlatásra.
Az ülésnek a testületi többség által elfogadott napirendjén következő pontként az alpolgármester megválasztása szerepelt a polgármester előterjesztésében. Tétényi Éva azonban - aki nem nevezett meg jelöltet - felidézte, hogy egy alpolgármestert már választott a testület, aki lemondott. Mivel a Fidesz-frakció nem kívánja a munkáját segíteni, közülük nem jelöl alpolgármestert - mondta.
Tétényi Éva egy képviselői kérdésre hozzátette, a kormányhivatal bírósági eljárást kezdeményezett az önkormányzat ellen az alpolgármester hiánya miatt, az ügyben a Tatabányai Törvényszék június 26-án hirdet ítéletet.
(MTI)
További részletek: http://kuruc.info/r/26/97752/#ixzz1yXY9iavU
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-06-22 18:23:20, péntek
|
| |
| |
2012-02-24. 12:40
Még több adót és sarcot!
Hittük, naivan, hogy Gyurcsány után rosszabb már nem jöhet. Nos, jött. Ha így mennek tovább honi dolgaink, maholnap népszavazást kell kiírnunk Pápai Ferenc testvér szentté avatása tárgyában. Az ígéretekből semmi nem lett, hanem egy olyan elképesztő mértékű sanyargatás és kifosztás folytatódik tovább 2010 óta, hogy szerencsésebb történelmi időkben már sok 1514 lett volna rá az össznépi, kiegyenesített kaszás válasz.
Nagyon sajnáljuk, hogy 21 év alatt ezt produkáltátok, erre voltatok képesek, az egész ún. rendszerváltó himpellér csirkefogó banda, csődbe vittétek, eladtátok az országot, semmi közünk hozzá. Elkúrtátok, nem kicsit, de nagyon-nagyon, ultranagyon. S ha ezt tettétek, fizessétek vissza azt az államadósságot, amit a tudtunk, beleegyezésünk, jóváhagyásunk nélkül összehoztatok. Meghibbantatok? Mi fizessünk olyan hiteleket vissza, amelyekhez az égadta világon semmi közünk nincsen, s a nincsből nincs is már mit fizetnünk. Örülünk lassan, ha nem döglünk éhen. Fizessetek ti! Ehhez képest annyira pitiáner, csaló senkiházi alakok vagytok, hogy még a vagyonbevallásaitokban a legkönnyebben kinyomozható illegális vagy legális bevételeket sem tüntetitek fel. S a szociknak semmi alapjuk nincs arra, hogy most nekitámadjanak a fideszeseknek. Egykutya mindkettő. 1990 óta közösen - no meg az azóta politikai halált halt SZDSZ-szel és MDF-fel együtt - eltüntettétek a nemzeti vagyont, az államadósságot megtízszereztétek, a gazdaság addig működő szektorait szétvertétek, szétloptatok minden mozdíthatót, csatlakoztattátok az országot a drágalátos Unióhoz, aminek annyi haszna volt, hogy a mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk legyilkolása után nyugatról be tudják szállítani hozzánk a multik a díszesen csomagolt szart.
S fideszes, hazug kompánia az ígéretekhez képest ti csökkentettétek a fizetésünket, elviselhetetlen magasságokba emeltétek az üzemanyagárakat, jó kis tovagyűrűző inflációt gerjesztve ezáltal az egész gazdaságban, nemhogy új munkahelyeket teremtettetek volna, ellenkezőleg: még azokat is bezárjátok, ami Fletóék országpusztítása után a sors valamilyen rejtélyes, kifürkészhetetlen akarata folytán fennmaradt. S aztán az újabb és újabb gazemberségek sorozata dióhéjban: megvontátok a gyógyszertámogatást, lesújtottatok a szerencsétlen fogyatékkal élőkre, elvettétek a nyugdíjasok reggeli, ingyenes utazási kedvezményét. Soroljam még? S a hülyébbnél hülyébb agymenéses ötletrohamok: ingatlanadó, rendszámadó, s most itt a legújabb vérlázító hír: a szolidaritási adó. Normálisak vagytok? A szerencsétlen magyar azért megy ki külföldre, hogy annyi pénzt keressen, amiből maga és családja emberi módon meg tud élni, hiszen itthon már csak nektek, köztörvényes bűnözőknek adatik ez meg. Ja, hogy ti degeszre loptátok már magatokat, az más kategória. No, természetesen. S még egy témánkba vágó adekvát közgazdasági kérdés: mi a fészkes fenéért is fizessünk még többet, hiszen úgysem az országot építitek belőle, hanem ellopjátok vagy kikerül a benneteket kitartó uzsorás, cionista féreg, élősködő hitelezőitekhez, IMF-bálványaitokhoz.
Végezetül, előttetek áll még a lehetőségek kimeríthetetlen tárháza. Néhány javaslat csupán. Vezessétek be az útadó után a járdaadót, a kerékpáradót, az udvaradót, a levegőadót, az emberi súlyadót, sőt a perspektívák kozmikus távlatban is beláthatatlanok. Jelentsétek be - még van rá egy hetetek - , hogy márciustól nincs fizetés, nyugdíj, segély senki számára, sőt kötelezzétek az embereket megtakarításaik - már akinek van még - beszolgáltatására, s amennyiben az elvetemült antikapitalista állampolgár ezt önszántából nem tenné meg, vezényeljétek rá a TEK és a NIBEK fegyveres kommandóit, akik majd beseprik a monétát. Miként a daliás '50-es években az ávósok leseperték a padlást. Mert most már itt tartunk. Ti pedig alaposan megérettetek és kiérdemesültetek egy kis dunai fürdőzésre. Pontosabban alámerülésre!
Lipusz Zsolt - Kuruc.info
További részletek: http://kuruc.info/r/7/92567/#ixzz1yXXH9c8N
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2012. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
270 db bejegyzés |
| e év: |
4803 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3391
- e Hét: 13658
- e Hónap: 24769
- e Év: 178265
|
|
|
Offline
