|
2012-10-14 10:34:40, vasárnap
|
| |
| |
Szenes Zsuzsa: Ősz az erdőn
...... ........
Szeretek így ősszel, elmerengve járni,
sétálni az erdőn, kedvesemre várni.
Hallgatni az erdő minden neszét, zaját
tarka falevelek, zizegő hullását.
Piroslik már a som, evésre érett
csipkebogyót a dér, nem csípte még meg.
Szamárkórót a szél, könnyedén felkapja,
ökörnyállal együtt, messze űzi, hajtja.
Elnézem a fákat mily gyönyörű szépek,
tarka leveleik pompáznak a szélben.
Elválnak águktól, nem térnek már vissza,
mintha nevetnének, elszállnak a széllel.
Kint a tisztás szélén, egy kivágott rönkön,
két gyík sütkérezik a gyenge napfényben.
A napnak ereje fogytán van már ősszel,
korán esteledik, elcsendesül minden.
Néha felhangzik egy fácán cserregése,
vaddisznók csörtetnek ágakat törve.
Szarvasbika bőgés töri meg a csendet,
nászukra készülnek e büszke fejedelmek.
Nagyon elfáradt már a természet anyja,
aludni szeretne, megpihenni térne.
Majd arról álmodni, hogy tavasszal újra
szép ruhát vesz fel, a régit ledobja.
Lassan esteledik, indulnom kéne,
nehezen hagyom itt e csodás vidéket.
Kedvesem csendesen átöleli vállam
nehogy felriasszuk, az elvarázsolt tájat.
Vissza-visszanézek, hogy téli éjszakákon
újra felidézzem ezt az álomvilágot.
Szívemben ott mélyen melegséget érzek,
átölelném két karommal az egész vidéket.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Őszi versek és képek |
|
|
|
|
|
Offline
