|
2020-05-23 21:37:41, szombat
|
| |
| |
Csomor Henriett:
Múló idő fontossága
Nincsen házam, se kertem,
amit magam építettem s műveltem.
Pedig szerettem volna
otthonomat szépíteni virágokkal,
s fenyőfákkal körbeültetni,
hogy fészket rakhassanak
dalos ajkú madárkáim.
Szomorú, öreg napjaimban
legalább madaraim
éneke vidítana.
Gyermekemnek gyermekei
sem szaladgálnak körülöttem,
mert még gyermekem sincsen.
Mintha születésem pillanatában
azt mondták volna, hogy
csak módjával a boldogsággal.
Jobb napokon sem
fordulnak utánam a férfiak.
Fáj, amikor azt kiabálja
gyerek s felnőtt egyaránt:
Ott egy nyomorék!
Igyekszem kizárni a
csúf s kegyetlen világot.
Néha öröm költözik szívembe,
amikor megfogalmazódik bennem
egy-egy jó vers,
s eljut hozzád, hű barátom.
Évekkel ezelőtt a lélek útján
eljöttél hozzám, amikor a
legnagyobb szükségem volt rád.
S még ma is szükségem van rád.
Az egyetlen vagy, aki
szép szavaiddal elvezettél,
hogy élményektől gazdag
helyet mutass,
ahol csak az értelem számít.
Pár könyvem
s benne néhány száz versem
bizonyítja ezen időszakom
legfontosabbját, amit veled tölthetek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kortárs festők, és költők |
|
|
|
|
|
Offline
