2021-05-15 23:03:27, szombat
|
|
|
Fövényi Sándor
A másik bohóc
Kockás takaró a térden,
bokám nyaldossa a szél pulikutyája,
így alszom el, csendesen szépen,
nem hiszem, hogy ez valakinek fájna.
A kertkapu nyikorog, huzat cibálja,
a szemközti tűzfalon alkonyodni kezd,
az ég kék szemét lassan lezárja,
már az utcán oson sunyin az est.
A lámpák fénykörében korai bogár,
neki-neki koppan bádoghorpaszának,
majd hirtelen tova száll,
társai valahol tavaszt találtak.
Mert a mi házunk az eső háza,
az ablakok örökké könnyesek rajta,
és hiába vannak szélesre tárva,
valami mindig a szoba torkát kaparja.
Sír bent a szekrény, a zöld heverő,
amott rend, a másikon szétdobált ruháim,
olyan az egész mint egy temető,
csak hideg, és semmi a gesztenyefáin.
Még megvárom a jó időt aztán megyek,
ha telik rá vonattal, ha nem gyalog,
mindegy hová csak ne itt legyek,
arra hol időszerelmem andalog.
Mert ölelget a perc, a pillanat,
bár okos órám egyre hülyébb,
mikor felhívom rajta magamat,
mindig foglaltat jelez a készülék.
Ki kereshet ilyen későn engem,
ijedtemben lecsúszott a tarka pokróc,
lenni vagy nem lenni, nem szabad felednem,
lehet Yorick kérdi, mi van te másik bohóc.
|
|
|
0 komment
, kategória: Fövényi Sándor |
|
|
|