|
2020-10-11 20:49:06, vasárnap
|
| |
| |
Isten szentsége
Mind az Ószövetség, mind az Újszövetség úgy írja le Istent, mint Aki ,,szent, szent, szent". Ez a háromszoros ismétlés - amelyet gyakran trisagion-nak neveznek - a héber nyelvben a legerősebb felsőfokot fejezi ki. A Szentírás lejegyzői Isten egyetlen más tulajdonságát sem magasztalják fel így. Az Ő szentsége nem csupán egy a többi tulajdonsága között, hanem minden más isteni tulajdonságát ebben az összefüggésben kell meghatároznunk, és értelmeznünk. Az embereknek mindenekelőtt azt kell megérteniük, hogy Isten szent! Amit erről az egyetlen tulajdonságáról megértenek, az fogja meghatározni, mennyit lesznek képesek felfogni Istenről, saját magukról, a bűnről, az üdvösségről, és az egész valóságról.
A Példabeszédek bölcs Szerzője azt tanítja nekünk, hogy ,,a bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség". Ha nem tudjuk, hogy ez az egyedülálló tulajdonság mennyire fontos, akkor tudatlanok vagyunk Isten felől, és mindenféle téves értelmezésnek tesszük ki magunkat Isten többi tulajdonságára és munkájára nézve.
És nem csak erről van szó: a Szent ismeretének hiánya a saját magunkról alkotott képet is elferdíti, eltorzítja. Ezért, ha az ember meg akarja érteni bűnének rettenetes természetét, először fel kell fognia valamennyit Isten szentségéből!
A héber nyelvben a szentre használt szó a kádós. Jelentése elkülönített, megkülönböztetett, a köznapi használatból elválasztott, kivont. Isten vonatkozásában ez a szó két fontos igazságot fejez ki.
Először: Isten szentsége az Ő transzcendens (természetfölötti) jellegére utal. Mint Teremtő, minden teremtménye fölött áll, és tökéletesen különbözik minden mástól, amit alkotott és fenntart. Ez a megkülönböztetés, vagy elválasztás Isten és minden más között nem csupán mennyiségi (Isten nagyobb), hanem minőségi is (Isten teljesen más jellegű lény). Bármennyire is nagyszerűek, minden más lény a földön és az égben teremtmény csupán.
Isten az egyedüli Isten, különálló, természetfeletti és megközelíthetetlen. Az Isten jelenlétében álló legragyogóbb angyal ugyanannyira különbözik Istentől, mint a földön csúszó-mászó féreg. Senki sem olyan szent, mint az Úr. Hozzá nincs hasonló!
Isten mindenkitől különbözik, és ez arra készteti az embert, hogy csodálja és félje Őt. A mennyben és a földön lévő leglenyűgözőbb és legszörnyűbb lények is csak ugyanolyan teremtmények, mint mi. Bár mellettük eltörpülünk, sokkal erősebbek nálunk és szégyenbe hoznak minket a bölcsességükkel, ugyanúgy teremtmények, mint mi, a különbség köztük és köztünk csupán mennyiségi, és nem minőségi.
Isten azonban szent, egyedülálló és elválasztott - nem csupán nagyobb, hanem teljesen és minden tekintetben más. Ezért énekelte Mózes és Izrael: ,,Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicső...?"
Másodszor, Isten szentsége kifejezi azt, hogy Ő felette áll a teremtése erkölcsi romlásának. Minden közönséges és bűnös dologtól elkülönül. Ő feddhetetlen és tiszta! Ő a világosság, és nincsen benne semmi sötétség. Ő a világosság Atyja, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. Ő gonoszsággal nem kísérthető, és nem kísért másokat sem gonosszal. Szemei túl tiszták ahhoz, hogy jóváhagyja a rosszat, vagy kedve teljék benne. Minden bűn förtelmes számára - utálatos, ami gyűlöletet és undort vált ki belőle. Isten trónja előtt mindenki utálatos, aki hamisságot cselekszik, és tekintete ellenszegül mindenkinek, aki gonoszt művel.
Ez az oka annak, hogy az Írásokban szereplő legszentebb és legodaszántabb emberek, akik részesültek abban a kegyben, hogy Isten személyére egy közeli pillantást vethettek, úgy estek össze, mint egy halott, és így kiáltottak: ,,Jaj nekem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát látták szemeim!".
A megtérésnek logikai rendje van. Az embereknek tudniuk kell arról, hogy elvesztek, mielőtt megszabadulhatnak. Viszont azelőtt, hogy rájönnének arra, tényleg elvesztek, tudniuk kell arról, hogy bűnösök. És végül, meg kell érteniük azt, hogy Isten szent, mielőtt teljesen felfoghatnák bűnük fájdalmas természetét! Mindezek fényében világosan látnunk kellene: semmi jót nem teszünk az emberekkel, ha a bűnükről való igazságot elhallgatjuk előlük, és nem szolgál a javukra, ha nem foglalkozunk azzal, hogy a Szent ismeretére tanítsuk őket. Jézus Krisztus Urunk hajlíthatatlanul hirdette, hogy az evangélium és Isten országa olyan mértékben fog terjedni, amennyire az emberek megtanulják megszentelni Isten nevét és Őt szentként értékelni. Éppen ezért, ha az evangélium prédikálásakor nem csinálunk ,,nagy ügyet" Isten szentségéből, akkor egyáltalán nem voltunk hűséges hirdetői az evangéliumnak.
Paul Washer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
Offline
