2008-09-26 13:03:08, péntek
|
|
|
Még egyszer az érzésekről.
Az előző kettőt idéztem, ez pedig saját véleményem.
Az érzéseket fel kell vállalni, mert mindig mondanak valamit. Az érzések az ember lelkéhez tartoznak és kortól függetlenül motiválják az életünket. Az érzésekről minden formában lehet beszélni, nagy erővel bírnak életünkben - fel kell azokat vállalnunk és merni kell szembesülni velük.
Az érzések az életünkben mulandóak, jönnek-mennek. Tapasztalatom az, hogy vannak olyanok is, amelyeket elraktározunk magunkban, s egy adott szó, esemény, képi bevillanás esetén előjönnek. Lehetnek ezek jók, vagy rosszak is, a lényeg az, hogy életünk részei.
Az lenne a jó, ha úgy tudnánk érezni, hogy a rossz érzéseket törölni tudnánk végérvényesen. Ezt csak az érzés érzés általi felülírásával tudjuk elérni.
A jó érzéseket babusgatni, a rosszakat elfelejteni, elengedni kell.
Szerintem tudat alatt is hordozunk érzéseinkből, s amikor bevillan egy emlék, azonnal, hosszú évek távlatából is előjön.
Erre egy példa: Jó egy hónapja, Barátaimmal találkoztam Budapesten. Az autóval való közlekedésünk során a Nemzeti Hotel előtt mentünk el. Azonnal bevillant egy 42 évvel ezelőtti nagyon szép és kellemes érzés, amely ezek szerint nem törlődött. (Nem nászút és ehhez hasonló emlék kép volt, hanem egy egyszerű, de mégis csodálatos 3 nap története a párommal) Ez az előjövő érzés is bizonyította számomra, hogy "nem múlik el a szerelem, csak fegyelmezett lesz...stb.) Tehát az érzés az enyém, s ha nem törlődött, akkor bármikor előhívható, vagy előjön. Ugyanez vonatkozik a rossz és elraktározódott érzésekre is.
Az érzések sokoldalúak. Az emberek félnek az érzéseiktől, félnek attól, hogy a másik rájön az érzései mivoltára. Amikor az ember a saját maga érzéseivel azonosul, akkor ráismer önmagára. De kérdem én: miért is kell félni önmagunktól? szerintem nem kell félni, hiszen ez a mi életünk, mi alkotjuk, az érzéseinkkel együtt a miénk, s úgy szép, ahogy van.
Merjük vállalni érzéseinket még úgy is, hogy azáltal nem mindig fogadnak el bennünket mások.
Az érzés kimondása, kinyilvánítása a másik felé, bárki felé, egy csodálatos szép érzés és gesztus.
Az életünket az érzéseink irányítják. meg kellene tanulni az érzéseinkre figyelni, mert ezáltal szebbé válna az.
Ha nincs bennünk őszinte érzés, bármilyen, akkor "meghal" bennünk minden.(Jelképesen)
Az érzések amennyi örömöt, annyi bántást is okoznak az életünkben - részben elmúlnak, mert minden mulandó. A jó érzéseket el is tudjuk raktározni és elő is tudjuk hívni, amikor szükséges.
Sajnos a rossz érzések is raktározódnak, s egy megjelenő újabb rossz érzés elő is hívja.
Nagy feladatunk, hogy ezektől meg tudjunk szabadulni. Ez nagyon nehéz feladat, de ha jobb életet akarunk élni, akkor kell!
Érzéseink mindig végigkísérik életünket. Szépek, értékesek érzéseink, ha méltóképpen bánunk velük. Vigyázni kell rá, hogy az adott pillanatban meg ne semmisüljenek, hiszen minden érzés a miénk, a jó és a rossz is.
A JÓ ÉRZÉSBEN JÓ ELMERÜLNI, A ROSSZTÓL MEG MIELŐBB SZABADULNI KELL!
|
|
|
0 komment
, kategória: Írások |
|
|
|