Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Jó éjt, szép álmokat!
  2008-10-16 22:26:26, csütörtök
 
  Minden kedves Barátomnak, Látogatómnak



  
 
0 komment , kategória:  Üdvözlés, köszöntés,köszönés  
Őszi hangulat
  2008-10-16 22:24:19, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Tóth Juli versei  
A túlsó part
  2008-10-16 22:16:26, csütörtök
 
  A túlsó part

S ez lett fontos az Istenek előtt.
Áldottak voltak a titkos erők,
melyek a túlsó partra vittek át,
ahol a lélek elejti magát,
ahol gyógyul a fájó akarat,
ahol bilincsét oldja a tudat,
ahol levedli magányát az Egy,
ahol a Sokba az ember hazamegy,
ahol félelem és vágy megszünik,
ahol az ész nem érzi szárnyait,
ahol a cél leteszi fegyverét,
ahol tárgytalan merengés a lét,
ahol úgy ringunk, mint tücsökzenén,
ahol már puszta közeg az egyén,
ahol én jártam: minden pillanat,
ami csak rávesz, hogy felejtsd magad:
ami, álmodva, a vég gyönyöre,
s ha ébredsz, a költészet kezdete.
(Szabó Lőrinc)




  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Nomen
  2008-10-16 22:11:23, csütörtök
 
  Nomen

Nomen est omen...
Csillagsugár üzenet, végtelen
Csillagtér varázs
Örökkévalóság a pillanatnyi
Emberi létben
Az anyaméhben osztódó
Sejtharmónia
Csillagtér-üzenet harmónia
Amint a világ
Bejegyzi lajstromába írva
Vagy íratlan,
Így létezel számon tartva
Vágyakban
Másoknak, másnak, világnak
Hangokba rejtve
Zenéje szerelemben, kiürült
Kongása árva
Szenvedésben, lélek bolyongása
Néma világban
Erőtlen lázadás könnyes
Fogságában
Béna hangszálak sikolyt rejtő
Némaságában
Felejti és őrzi csillagtér szűz
Magányában
Miként váltotta üzenetét

Nomen est omen
A kibomló ősi sejtelemben
A remény.
(Szeitz János)




  
 
0 komment , kategória:  Versek  
A vén ligetben
  2008-10-16 21:59:30, csütörtök
 
  A vén ligetben



A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;
Hozzám simult félőn, ijedten,
S éreztem: nem a régi már.
Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,
S csendes volt a szivünk nagyon,
És mégis csókba forrt az ajkunk
Azon a sápadt alkonyon.


Kezéből a fűre, könnyesen, gyűrve
Lehullott egy csöpp csipke-rom,
Fehéren és halkan röpült le,
Akár egy elhervadt szirom.
Szeme rámnézett kérdőn, búsan:
(Nincs búsabb szem, mint aki kérd)
Ily szomorúan, ily koldúsan
Mért hívtuk egymást ide? mért?


S mondta, hogy késő már az éj, s ő
Megy... mennie kell... s elfutott.
Hallottam haló zaját a lépcsőn,
S nem tudom, meddig álltam ott.
Aztán... le s fel jártam a parkban,
Mint aki valakire vár.
Gázolt a sarkam síró avarban,
S aludt a tölgy, a hárs, a nyár...
(Tóth Árpád)




  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Bús őszuton
  2008-10-16 21:57:08, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Ch-ás szerzők versei  
Ősz
  2008-10-16 21:55:32, csütörtök
 
  Ősz


Uram, búcsúzik az élet,
mert a gyümölcsök megértek,
meleg nyárnak vége lett.
Elszáll a vándor madár is,
és megborzong a virág is.
Hullanak a levelek
arany színű szemfedélnek.
Egyre csendesebb az ének.
De borongós ég alatt
most az őszért áldalak.


Üzensz sárguló levélen,
és elém írod az égen
vándor madarak jelét,
hogy mélyen szívembe rejtsem,
vándor voltom ne felejtsem,
vándoroljak Tefeléd.
Mind korábban itt az este.
Megért a szőlő gerezdje.
Hadd mondjak, Uram, neked,
mindezért dicséretet.


Köszönetet a ködért is,
a lehulló levélért is,
minden gyümölcsért a fán.
Röptéért vándor madárnak.
Hirdessétek, könnyű szárnyak,
hogy van melegebb hazám!
Át a ködön, át az éjen
édes zengéssel kísérjen
dér belepte réteken
őszi hála énekem!
(Túrmezei Erzsébet)




  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Hamvadó idő
  2008-10-16 21:45:42, csütörtök
 
  Hamvadó idő


Látta nagyanyámat valaki,
amikor kezét a kilincsre tette,
és benyitott a homályos szobába?
Nagyapám már ott feküdt az ágyon,
az utolsó mosoly szája szögletében,
kezét összekulcsolva szépen,
ahogy feküdni szoktak az álmodók,
akiknek szép képeket vetít
a hosszú éjszaka.
Akkor nagyanyám odament az ágyhoz,
és végighúzta kezét a hideg homlokon...
Ki látta azt a kezet,
ráncaiban a nehéz éveket?
És már ment is, nem időzött,
mert dolog volt nagyapám körül,
tenni kellett a gyertyákat, virágot,
ott volt még a tükör is takaratlan.
Meg sem állt a barna fényű kép előtt,
amelyen mirtusszal fején illeszti arcát
ahhoz a szép férfiarchoz.
- Mert olyan szép ember volt a nagyapád,
hogy amikor a boltba belépett...
Ki látta nagyanyámat, amikor piros
arccal cukrot mért a boltban?
Mézszőke copfjai lesöpörték
az elszóródott szemeket a pultról,
és nem mert az ajtóra nézni,
ha az a szép ember lépett be rajta.
Egyszer a kezük összeért,
és sima volt még az a kéz, mint a bársony.
Csak arrébb rebbent, nem menekült,
hanem ott maradt ötven évig,
rebbenésnyire tőle.
Ki látta azokat az éveket?
Ki látta bennük nagyanyámat,
ahogy hordozza csendben terheit,
aztán végül már inkább csak álldogál,
ablaknál, kerítésnél, temetőben,
vagy a buszra várva álldogál
a permetező esőben, könnyű szélben,
és megadóan tűri szótlanul,
ahogy lassan szürke port szór
hajába a hamvadó idő...
(Kálnay Adél)




 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Dorombszó
  2008-10-16 21:42:22, csütörtök
 
  Dorombszó



Ki tudja, miket gondol
egy macska, ha dorombol.
Ki se látszik a gondból.
Kiugrana karomból.
Élete kész karambol.
Szőrből van és koromból,
sok völgyből, kis halomból,
két ég-pupillagombból,
mit - bárki bármit gondol -
ha a lét begorombol,
mindig magára gombol.
S bár a világ künn tombol,
halál csahol a lombból,
úgy néz az álomalomból,
tudatalatti limlomból,
létanalízis-akolból,
mint fény egy csillagatomból.
Messze-magában barangol.
S egy kicsit elborongón
igazít a dorombon,
halálból hangokat hangol,
és dorombol és dorombol.
(Bella István)






  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Part
  2008-10-16 21:40:08, csütörtök
 
  PART



Mint néma csónak parttól az éjszakába,
úgy távolodik lelkemtől a lelked.
Vágyakozásod sötét hullámain
úgy siklik tova s mindig távolabb,
mintha sohase jönne vissza többé.


Tudom, a hajnal hasadását várod,
tudom, a kelő napot köszöntöd holnap.
S míg hivő vággyal tovasiklasz tőlem,
alattad örvény, fölötted a vihar van.
Fuss csak, repülj hát, rajta! könnyű csónak.


Ha vágyad örvénylő vizei elsimultak,
vihar múltán, ha nyári nap ragyog,
az örök mámort, majd ha seholse lelted:
vissza fog térni lelkemhez a lelked,
mert az örök part - mégis - én vagyok.
(B. Radó Lili)




  
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2008.09 2008. Október 2008.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 136 db bejegyzés
e év: 1148 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 14872
  • e Hónap: 28777
  • e Év: 158484
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.