|
2010-11-24 16:36:44, szerda
|
| |
| |
Angelisz Irini - A Szeretet gyöngyszemei
Telonárius Péterről mesélték, nem csak bölcs emberré vált,
hanem találkozott a szívében élő szeretettel,
márpedig e kettőt igazán jeles emberi nagyságként tartják számon.
Kérdezték is tőle:
- Hová tetted a gonosz, fukar, kapzsi szívedet
és a hirtelen természetedet?
Péter nem szavakkal válaszolt - cselekedett inkább.
Az utcákat járva sosem adott alamizsnát.
Egyszer azonban kilépve a templom kapuján
szeme megakadt egy szegény emberen,
és fennhéjázón a markába dobott egy garast
a földön kuporgó nincstelennek.
Éjjel aztán álmot látott Péter: Isten ítélőszéke előtt állt.
Megkérdezték tőle:
- Mit tettél ember?
- Semmi különöset - válaszolta még mindig magahitten -,
odavetettem a koldusnak egy garast.
- Egy garast? - kérdezték ismét tőle.
- Neki annyi is elég - mondta Péter.
- És a szíved? A szíved veled volt, amikor így cselekedtél?
Péter ámult a szavak hallatán:
- A szívem? A koldusnak alamizsnára volt szüksége.
- Nem egészen - válaszolták -, ne adj, ha nem jó szívvel adsz;
ám ha mégis adsz, tedd hozzá a szíved.
- De hiszen a szívemet mélyen a testemben őrzöm,
hogyan adhatnám oda másnak - magyarázkodott immár Péter.
- Hát az baj, nagy baj - válaszolták. -
Tedd mérlegre a garast és a szívedet:
a pénzt az egyik felébe, a szívedet másik serpenyőbe.
Melyiknek nagyobb a súlya?
- A szívemnek - kacagott fel Péter.
- Jól látod - helyeseltek -, a jóságból sosem elég.
Adj mindig jót, amikor csak teheted.
Ám nem mindegy, mit érez közben a szíved.
Amikor a garast odavetetted, nem volt súlya a jótéteményednek:
a szegény ember éhségét csillapította, ám a fájdalmát nem.
- A fájdalmát? - csodálkozott Péter.
- Miféle fájdalom gyötörheti a koldus gyomrát,
amikor ma ételhez jutott?
- És a szíve? A szívére nem gondolsz?
Péter elkomorult:
- Értem már: a szívének is kellett volna dobnom egy garast,
hogy az se fájjon.
- Ó, nem értesz te semmit.
A gyomra nyílván már nem fáj,
mert megkönyörültél rajta egy falattal,
a szíve azonban sajog, mert a szív nem garasok után vágyik,
hanem a szeretet után eped.
Reggel Péter minden vagyonát a szegényeknek adta.
Még utolsó ruháját is odaajándékozta egy koldusnak,
aki mezítlenül járt-kelt a téli fagyban.
Később kicsit mégis szomorkodott, amikor megtudta,
hogy a szegény ember eladta az ajándékba kapott ruhákat.
Éjjel egy hang megszólította:
- Ne bánkódj, Péter, csak adakozz jó szívvel,
azzal pedig ne törődj, mit tesznek az emberek az ajándékoddal.
A jóság sosem kerül rossz helyre, ha szívvel adják.
Másnap Péter - mivel már nem maradt semmije -,
megkérte, hogy őt magát is adják el,
és az érte kapott pénzt adják oda a szegényeknek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
Offline
