Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Szívetek némán ismeri...
  2008-06-05 21:48:47, csütörtök
 
  ,,Szívetek némán ismeri a nappalok és éjszakák titkait.
De fületek hallani vágyik azt, amit szívetek tud.
Szavakban vágytok tudni azt, amit gondolatban mindig is tudtatok.
Ujjaitokkal érinteni vágytok álmaitok meztelen testét.
És ez így van jól.
Lelketek rejtett kútforrásának fel kell fakadnia, és mormolva a tengerbe kell futnia;
s végtelen mélységeitek kincsei feltárulnak szemetek előtt.
De ne legyen kezetekben mérleg, melyen ismeretlen kincseteket megmérnétek;
És tudásotok mélységét ne fürkésszétek mérőléccel, se függő ónnal.
Mert az egyén tenger: határtalan és mérhetetlen.
Ne mondjátok: "Megtaláltam az igazságot"; mondjátok azt: "Találtam egy igazságot".
Ne mondjátok: "Megtaláltam a léleknek útját".
Mondjátok: "Találkoztam a lélekkel, mely az én utamon jár".
Mert a lélek minden úton jár.
Mert a lélek nem egyenes vonalon jár, sem úgy nem nő, mint a nád szál.
A lélek kibomlik, mint a megszámlálhatatlan szirmú lótusz virág."
/ Khalil Gibran:Önismeret /
(Forrás: CH - Szeretetben és bölcsességgel - Öcsi)




  
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
A harmadik
  2008-06-05 21:37:14, csütörtök
 
  A HARMADIK

Valamit kérnek tőled
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
Mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
Mert az a SZERETET.

Messzire mentél.
Fáradt vagy, léptél százat,
Valakiért még egyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! - nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
Mert az a SZERETET.

Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá.
Nem érdemli meg.
Tán összetörte a szíved.
Az ész is azt súgja: Minek?
De Krisztus nyomorog benne.
És a szelíd hang újra kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
Mert az a SZERETET!

Ó, ha a harmadik
Egyszer első lehetne,
És diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél hamar.
Valóban esztelenség volna.
De a szíved békességről dalolna,
S míg elveszítenéd,
Bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad arra a harmadikra!
Mert az a SZERETET
(Túrmezei Erzsébet)




  
 
0 komment , kategória:  Szeretet  
A Láthatatlan történet
  2008-06-05 21:22:01, csütörtök
 
  A Láthatatlan történet

"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, aki másoknak is ad belőle.
Mert amikor bennünket elküldtek- az útra bocsátó hatalom, így szólt:
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit- segíts, adj enni,
adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni.
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.
AZ egész világ tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig.
Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked ha magadnak tartod.
Elbocsátlak téged is, mint mindenkit -
felelős vagy minden emberért aki veled él,
el kell számolnod minden fillérrel amit magadra költesz
minden örömmel amit magadba zártál,
és minden boldog pillanattal amit magadnak tartottál meg.
Most eredj és élj, mert a világ a tiéd."
HAMVAS BÉLA

  
 
0 komment , kategória:  Szerelem, boldogság  
Tengerré váló égi...
  2008-06-05 21:20:52, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szeretet  
A folyó és az ember
  2008-06-05 21:09:25, csütörtök
 
  A folyó és az ember

Élt valaha valahol egy jólelkű fiú. Elérkezett a nap, hogy elhagyja a szülői házat. Apja, Daszkülosz ekkor adott neki egy hatalmas zsákot, amelyet maga font szürke posztóból, majd arra kérte, hogy mindig, amikor egy nyílvessző éri háza falát, vegye ki, és tegye a zsákba.
-- Amikor megtelik a zsákod, gyere vissza hozzám -- mosolygott a fiára.
A fiú, Kreón szorgalmasan gyűjtötte a nyílvesszőket, ügyesen ki is húzta valamennyit háza téglái, fa gerendái közül. Zsákja hamar megtelt, ekkor hazatért apjához.
-- Nos, vannak már nyílvesszőid, gyermekem?
-- Akadnak szép számmal... itt vannak mind a zsákban -- mutatott a bántás nyilaival telt szürke posztóra.
Daszkülosz vállára vette a zsákot, és átkarolta fiát:
-- A folyóhoz megyünk.
Kreón csodálkozott nagyon. Úgy tudta, a közelben egy sebes vizű, szédületes sodrású folyam hömpölyög csupán széles medrében, az, amelyiktől gyermekkorában mindig óva intette az apja.
Amikor a folyóparthoz értek, hatalmas zöld hullámokkal, mély lő örvényekkel száguldott a víz tova.
-- Most nyisd ki a zsákot, gyermekem, és mindent, ami benne van, az utolsó nyílvesszőig hajítsd a folyóba.
Kreón úgy tett, ahogy az apja kérte, miközben minden nyílvesszőtől kedvesen elbúcsúzott:
-- Könnyűvé teszem a szíved, engedd szélnek a haragodat -- mondta az elsőnek. -- A barátom voltál, és az is maradsz, bármit gondolsz kettőnk kapcsolatáról, baráti szívemen ez nem változtat -- és behajította a hullámok közé a másodikat. -- Azt hitted, nem szeretlek, pedig te szerettél másként engem -- és megszabadult a harmadiktól is.
Így ment ez egészen addig, míg az áldott apai kéz által szőtt szürke posztó zsák ki nem ürült. A nyílvesszőket vágtatva sodorta el az áradat, meg sem állt velük a homályos láthatatlanságig és az emberi ésszel elképzelhetetlen időtlenségig... És a nyílvesszők a helyükre kerültek az időtlenségbe és láthatatlanságba.
-- Van még valami a zsákodban, fiam? -- kérdezte Daszkülosz.
-- Egy levél... de azt megtartom magamnak.
-- Levél? És nyílvesszővel írták? -- kérdezte, miközben mosolyogva tekintett gyermekére.
-- Az mindegy... nem te tanítottál arra, hogy a szeretet mindig szeretet marad?
-- Jól van, akkor akár haza is mehetünk -- és szívükben a szeretet nyugalmas békéjével hazatértek.
Otthon az apa így fordult fiához:
-- És a ház falával mi lesz, gyermekem? A lyukakkal, melyeket a nyílvesszők ütöttek rajta?
-- Ó, apám, már nem emlékszel, mire tanítottál? Aki képes önmaga felett uralkodni, egy egész világ felett uralkodik.
-- Helyesen mondod... de a lyukakkal mit tettél, hogy ne fújjon be rajtuk a szél?
-- Hiszen azt is tőled tanultam: nem mindegy, hogyan szépítem a házat.
-- És hogy szépítetted? -- kérdezte simogató hangon az apja.
-- Nem maradt egyetlen repedés sem: könnyek helyett mosolyból szőttem egy varázsigét.
-- Varázsigét?
-- Ó, igen, a varázs erejű gondolat nyomán minden jóra fordul... erre is te tanítottál, jóságos apám...
-- És jóra fordult?
-- Hát persze... Nem te mondtad azt is, hogy a gondolatnak teremtő ereje van? Miután kiszedtem a nyílvesszőket a repedezett ház falából, arra gondoltam, ismét épen áll a ház... És láss csodát: a ház valóban épen áll.
Tatiosz: A szeretet ereje

(Forrás:CH Szeretetben és bölcsességgel - Athéna)
  
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2008.05 2008. Június 2008.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 87 db bejegyzés
e év: 1148 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1372
  • e Hét: 10875
  • e Hónap: 24780
  • e Év: 154487
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.